Nemere István: Vámpírok ma is vannak! (Tvr-hét 1996/44) Az irodalomban - és különösen a filmművészetben - nagy karriert futott be a vámpír. A hosszú életű és állattá is átváltozó ember legendája rengeteg szerző és művész fantáziáját mozgatta meg. Kérdés: van-e valós alapja a hiedelemnek? Minden jel szerint igen. De nézzük előbb a régi eseményeket. Már évezredek óta mesélnek farkasemberről, vérszívó szellemről a legtöbb európai és ázsiai kultúrában. Nyilván nem ok nélkül. Az európai középkorban különösen sok ilyen történet kelt szájról szájra, a legfőbbet később írásban is megörökítették. Szinte majdnem minden vámpírtörténetben ott lapul még két további, félelemkeltő legenda is: az egyik a kísértet, a másik a farkasember. És ha mindehhez hozzávesszük az elhagyatott helyet, a félelemkeltő éjszakát, a távoli hangot, és egyéb, kísérteties látványt - bizony, nem ítélhetjük el őseinket könnyelműn. (Feltehetően akkoriban mi magunk is ugyanígy viselkedtünk volna, számunkra is igaznak tűnt volna minden ilyen történet, akkor is, ha nincs rá kézzelfogható bizonyíték.) De hagyjuk a régi korokat. A múlt században Itáliában, később Franciaországban, sőt Skócia egyes vidékein is gyakran láttak - vagy látni véltek - olyan embert, aki véres arccal, félelmetes, kiálló foggal bolyongott az éjszakában. Az ilyen kísértet úgy félt a fénytől, a tüztől, akár az ördög a tömjénfüsttől. És nagyon agresszíven viselkedett. (Németországban még századunk tízes éveiben is fezfelbukkant a "vámpír" a gyéren lakott hegyvidékeken.) Elragadta a pásztortól a juhot; ezért találtak gyakran átharapott torkú, véres állati maradványt azokon a tájakon. Tehát legenda vagy nem legenda? Ha volt, miért nincs ma? Vagy csak nem tudunk róla? Az utóbbi évtizedek kutatásai néhány meglepő dologra derítettek fényt. Például arra, hogy... '...ma is van vámpír!' Csakhogy a mai vámpír nem más, mint elhagyott, beteg ember. A vámpír-létezés valós, de kóros állapota az ember nevű élőlénynek. Ugyan nagyon ritka betegség, és nem a lelket, a pszichét támadja meg, hanem a testet. Ami aztán súlyos lelki elváltozással jár együtt. A tudomány nevet is adott a kórnak: porfiria. Többek között azzal a tünettel jár, hogy a beteg szeme nagyon érzékeny lesz a fényre, igyekszik is elkerülni, így nappal is csak elsötétített helyiségben szeret tartózkodni. A fizikai elváltozások leginkább az arcon észlelhetők: összehúzódik a bőr, különösen a szem körül. Ez valószínűsíti, hogy az arc így válik farkasfejhez hasonlóvá. A porfiria - vagy ahogyan latinosan írják: porphyria - másik tünete, hogy elsorvad, felhúzódik az íny. Ezért látszik úgy, mintha a betegnek "farkasfoga" vagy "vámpírfoga" nőtt volna. Ma már az is tudjuk, hogy a szem és a bőr egyaránt érzékeny a fényre, olyannyira, hogy akár el is színeződhet. Bizonyára ez ad magyarázatot a vámpírtörténetekből oly jól ismert rémisztő külsőre is. A mai kísérletek és vizsgálatok ugyan nem szólnak arról, hogy a vérszívás is tünet-e. Egyes szakértők szerint azonban még ebben is lehet valami: mivel számottevően csökken a szervezet vastartalma a betegség idején, logikusnak látszik, ha a beteg ösztönösen is idegen vérben véli megtalálni a szervezetéből hiányzó anyagokat. Ám ez egyáltalán nincs bizonyítva! A tudomány mai állása szerint a kórt az okozza, hogy az emberi test (szerencsére igen ritkán, sok millió eset közül egyszer) túl sok porfirinnek nevezett kémiai anyagot termel. Ez az első két vagy három nemzedék életében ugyan nem okoz gondot, de a baj genetikusan öröklődik, és végül valamelyik későbbi nemzedéknél válthatja ki az említett tüneteket. A kór "mellékhatása" lehet még a hasi fájdalom és - itt kell figyelni! - az értelmi zavar is! Ami újabb magyarázat és adalék a "vámpír", vagyis a kórral megvert, szerencsétlen ember különös viselkedésére. Ami azonban biztosan állítható: a vámpírharapás nem ragályos. A porfiria ugyanis nem fertőző betegség, tehát nemhogy érintéssel, de még vér útján sem terjedhet. Dr. Török János: Nem vámpír, aki porfiriás (Tvr-hét 1997/08) A Tvr-hét 1996/44. számában e rovatban jelent meg a vámpírokról szóló írásunk, amely tán a szokottnál is több levelet kapott a szerkesztőség. A levélírók egy része még többet akart megtudni a vámpírokról, illetve a jelenséghez kötött betegségről, a porfiriáról. Hárman viszont, akik e ritka betegségben szenvednek, úgy érezték, a tudománytalan írás megsértette őket, hiszen semmi közük a vámpírokhoz. Már akkor elhatároztuk, hogy visszatérünk a témára. Most az tette aktuálissá, hogy ismét szóba hozzuk, mert január 6-án a TV1-en a népszerű X-akták című sorozatban ismét kapcsolat merült fel a porfiria és a vámpírhajlam között, és ennek nyomán újra megsokszorozódott a téma után érdeklődő levelek száma. (Az X akták Szentháromság című epizódjában Mulder ügynöknek a hosszabb kényszerpihenő után ismét az FBI titkos aktáihoz kell nyúlnia. Megbízatása különös gyilkosságsorozat miatt Los Angelesbe szólítja. A városban titokzatos halálesetek sora történik, s valamennyinél az áldozat abba halt bele, hogy lecsapolták a vérét. A nyomozás során börtönbe kerül egy gyanúsított, de a cellában meg is hal. Amikor az orvos megvizsgálja; megállapítja, hogy veleszületett porfiriája volt...) A film után tollat ragadók az iránt érdeklődnek, valóban léteznek-e vámpírok? Van-e köze a porfiriának a vámpírtünetekhez? Mi ez a különös betegség? Aki a vámpírtörténetek alapját, forrását kezdi kutatni Magyarországon, az csupa olyan irodalmat talál, amely a jelenség kialakulását - közvetve vagy közvetlenül - a porfiriával köti össze. Viszont aki többet szeretne megtudni a porfiriáról, annak igencsak nehéz a dolga, mert ezzel a ritka betegséggel csak az orvosi szakirodalom foglalkozik magyarul. A lexikonok egyáltalán nem említik. A betegség ritkasága miatt az orvosok közül sem mindenki ismeri fel, vagy kezeli helyesen. (Így történhetett meg, hogy hazánkban több porfiriás beteg életét vesztette az elmúlt években, a fel nem ismert diagnózis és a helytelen kezelés miatt.) Mi tehát ez a különleges, ma is létező betegség? A porfiria többféle - nagyrészt öröklött - betegség gyűjtőneve, melyekre a porfirinnek nevezett vegyület felszaporodása a jellemző. Az egészségügyi hatóságok szerint Magyarországon 251 embernél ismerték fel és kezelik ezt a betegséget, és legfeljebb ötszáz embert érinthet. A szűrővizsgálat túl sokba kerül, így az nem is jön szóba, hogy a társadalombiztosítás fedezze a költségeit. A porfirin a vörösvérsejtekben lévő vastartalmú festékanyag, a '"hem"' előanyaga. Ha a szervezetben nincsen elegendő olyan enzim, amely a porfirint 'hem'mé alakítaná át, a porfirin felhalmozódik, majd a vizelettel és a széklettel kiürül. Rátekintéssel nem állapítható meg, hogy a vizelet tartalmazz porfirint, mert csak fényben és hosszabb ideig a szabad levegőn állva alakul ki a porfirintől a jellegzetes vörösesbarna szín. A porfirintöbblet okozta anyagcserezavar legtöbbször enyhe, az érintetteknek semmilyen panasza nincs. Ha azonban túl nagy mennyiségű porfirin képződik és felhalmozódik a szervezetben, akkor alakul ki a sok szenvedéssel járó betegség - rohamokban jelentkező hasgörccsel, hányással, nagyfokú sóvesztéssel. Mindez olyan súlyos állapotot okozhat, hogy a beteget kórházba szállítják, és a hiányos ismeretek miatt, a tünetek alapján vakbélgyulladás vagy bélelzáródás gyanújával gyakran meg is operálják. Máskor idegrendszeri tünetek - eszméletvesztéssel járó görcsroham, érzéskiesés, bénulás - jelentkeznek, amelyeket külső tényezők (fertőzés, éhezés, bizonyos gyógyszerek) szokták kiváltani. Van olyan formája is a betegségnek - ez az afrikai bantu négerek között a leggyakoribb -, amikor a bőrben lerakódó porfirin okoz fénnyel szembeni túlérzékenységet, viszketést, gyulladást. (A vámpírtörténetek főleg e tünetekre hivatkoznak, persze minden alapos indok nélkül! Magyarországon ezek az elváltozások egyáltalán nem fordulnak elő!) A betegek egy részénél a májba kerülő porfirin májzsugorodást okoz, máskor viszont az alkohol okozta májzsugorodás jár fokozott porfirinürüléssel. A betegséget - miután genetikus eredetű, tehát öröklött kémiai fejlődési rendellenesség a lényege - teljes egészében, nyomtalanul meggyógyítani nem lehet, de ma már, a fejlett orvostudománynak köszönhetően, a porfirin-felszaporodást gátló hematinnal, a vér lebocsátásával, illetve fényvédő kenőcsökkel és különféle gyógyszerekkel a beteg sokszor teljesen tünetmentessé tehető.