Nemere István: Üzenetek a túlvilágról (Tvr-hét 1998/45) A legtöbb emberben biztosan felmerült már, hogy mi van a halálon túl. Több százezerre tehető azon tudósoknak, filozófusoknak, amatőröknek és hivatásosoknak a száma, akik megpróbálkoztak a titok megfejtésével. Arra már kevesebben gondoltak, hogy üzenjenek abba a másik világba. Évezredeken keresztül az emberiség megelégedett azzal, hogy elfogadta, hitte - vagy nem hitte - az állítólag onnan érkező jeleket. Ám az ellenkező irány kutatása mindeddig meglehetösen elhanyagolt téma volt. Az emberek az ókortól napjainkig elfogadták, hogy álmukban régholt őseik, szellemek, "istenek" sorsfordító vagy kevésbé jelentős üzenetet közvetítenek. Sokan szinte folyton érezték a másvilágra távozott hozzátartozóik vagy őseik jelzéseit, sorsukat befolyásoló jelenlétét. Ebben nyilván kilencvenkilenc százalékban a képzelődés volt a főszereplő, bár ismerünk ennek ellentmondó adatot is. Most azonban azt vizsgáljuk meg, lehet-e 'üzenni innen - oda'. Primitív módon, mondhatni ösztönösen ezt gyakran megtesszük, még ha nem is hiszünk benne. Régholt szüleinkhez fohászkodunk valamely fontos esemény előtt, a segítségüket kérjük, nehogy rosszul járjunk, vagy hogy nyerjünk a lottón. Ez azonban nem igazán komoly dolog, mi magunk sem tekintjük annak. Volt rá példa - részletesen olvashatnak róla a 'Parajelenségek könyve' című művemben -, hogy az egyik amerikás magyar a haldoklókon át akart üzletszerűen üzengetni a túlvilágra. Felvette az üzenni szándékozótól - nem kevés pénzért - az üzenetet, majd a megbízottai a kórházakban felkeresték a haldoklókat, és rávették a szerencsétleneket, magolják be az üzenet szövegét, és "odaát" közöljék majd a "címzettekkel". Az egész joggal tetszhet csalásnak, és talán az is volt. Mindenesetre aligha működött eredményesen, mert többé nem lehetett hallani róla. Ám van más lehetőség is az üzenetre. Az egyik ilyen a transzcendentális meditáció, amellyel az itteni állapoton is változtatni lehet. Nem csupán a meditáló életében, viselkedésében, életszemléletében állhat be változás, hanem a dolog visszahathat a földi világ egészére is! A meditálók a nyolcvanas években állítólag megakadályozták, hogy lakott területre zuhanjon az egyik pusztulásra szánt, a pályájáról letért szovjet űrhajó. A dolog technikai része úgy zajlott le, hogy előzetes értesítés után a meditálók ugyanabban időben az egész Földön arra koncentráltak, hogy a roncs a tengerbe zuhanjon. Ezt több héten át mindig egyszerre, közösen ismételték. És a roncs a tengerbe zuhant! Tudnunk kell, hogy mivel a Föld felületének nagyobb részét tenger és óceán borítja, már eredetileg is legkevesebb hetvenszázalékos esély volt arra, hogy a roncs ne szárazföldre essen. Sokkal jelentősebb - bár méretét tekintve kisebb - volt néhány amerikai kisvárosi kísérlet. Az ugyanabban a városban meditálók arra koncentráltak egyszerre és huzamosan, hogy városukban csökkenjen a bűnözés! Sikerült. A meditálás után bizonyíthatóan csökkent a városban a bűnesetek száma, különösen a fiatalkorúak között. Mindezt felfoghatjuk úgy is, hogy a város lakói egy magasabb szellemiségnek üzentek. Valakinek, akinek hatása lehet az itteni életünkre. Mindenképpen valamiféle 'reális erővel' léphettek kapcsolatba, ha bekövetkezett az általuk olyannyira kívánt változás. Olyan erővel, amely ezt a változást meg tudta valósítani. Hogy milyen módszerrel? Ezt nem tudhatjuk. Voltaképpen ilyen üzenet az 'ima' is. Gondoljuk csak el: nem lehet véletlen, hogy az emberek ősidők óta fohászkodnak az égre. Imádkozik a keresztény, a muzulmán, szinte minden hívő. Vagyis üzen abba a másik világba, amely hite szerint jobb, igazságosabb, és mindenekelőtt létezik. Ha ebben nem hinne, nem imádkozna. Mindegy, hogy azt a világot csak egyetlen mindenható lénynek képzeli el, vagy egész világokat épít fel képzeletében, amelyeknek odaát létezniük kell. Az imával önmagáról ad jelet, és befolyásolni igyekszik a fenti hatalmasságo(ka)t. Kérését, vágyát tolmácsolja ezen a módon. Márpedig a naponta elhangzó sok billió imának kell, hogy legyen valamilyen erőhatása is - valahol. Talán odaát, talán visszahat ide is? Ez is egyike az előttünk álló, megfejtésre váró titkoknak.