Nemere István: Űrjármű az ENSZ előtt (Tvr-hét 2000/23-24) A cím talán kissé megtévesztő - nem arról lesz ugyanis szó, hogy idegen lények űrjárműve szállt volna le az Egyesült Nemzetek Szervezete New York-i székhelye előtt. Hanem inkább arról, hogy ez az ügy egyszer már huzamos időn keresztül a világszervezet érdeklődési körébe került, és tettek is lépéseket a téma alaposabb megismeréséért. Erről persze a korabeli magyar sajtó nem tett említést, hiszen 1978 táján a nálunk kötelező ideológiai és politikai áramlat szerint ufók nem léteztek. Így a magyar közvélemény erről a fontos és érdekes eseményről is csak nagy késéssel és hiányosan értesült. De mi is történt valójában? 1978 őszén egy kis karibi állam, a később más okból elhíresült Grenada kormánya váratlanul arra kérte az ENSZ közgyűlését, tűzze napirendre az ufóügyet. Akkoriban ismételten és évek óta nagy volt az ufójárás a nyugati féltekén (is). Számtalan helyen láttak vagy látni véltek ilyen repülő szerkezeteket, sokan lefilmezték, videóra vették, katonai és polgári pilóták szinte hetente jelentették feletteseiknek és a médiának, hogy nem csupán a levegőben elszálló, de a tengerek vízébe lemerülő vagy onnan felmerülő ufókat is láttak. A közgyűlés azonban - ahol többségben voltak az ügyben állítólag nem érintett országok, például az afrikaiak, akik akkoriban a mainál sokkal ritkábban találkoztak ezzel a jelenséggel - úgy döntött, inkább különbizottságot hoz létre, hogy az foglalkozzon az ufókkal. 1978 végén az ENSZ közgyűlése - amelyen az összes tagállam küldötte szavazott - ezt a nyilatkozatot fogadta el: "Az ENSZ Közgyűlése felhívja a probléma iránt érdeklődő tagállamait, hogy nemzeti szinten tegyenek meg mindent a földön kívüli élet tudományos kutatása érdekében, beleértve ebbe az Azonosítatlan Repülő Objektumokat is. A főtitkárt informálniok kell a kutatásokról és a megfigyelt esetek értékeléséről". Ha csak ennyi történt volna, már az is elég lenne ahhoz, hogy nyugodt szívvel - és az úgynevezett "szkeptikusok" ellenében - kijelentsük: ezek szerint tehát az ufó aligha csak mítosz. Messze nem arról lehet szó, hogy valakik rémeket látnak, vagy pszichikailag labilis egyének, esetleg részegek vagy kóros hazudozók foglalkoznak csak ufókkal, csak ők vélik látni ezeket a földön kívüli járműveket. Ha az ENSZ az emberiség rengeteg problémája, gazdasági, politikai és társadalmi gondja mellett annak idején ezt is besorolta a megoldandó ügyek közé, akkor a probléma nyilván annál is nagyobb, mint sejtjük. Talán az sem volt véletlen, hogy már jóval korábban, még a hatvanas évek közepén U Thant, az ENSZ burmai származású főtitkára nyilvánosan kijelentette: "Az ufók a huszadik századi emberiség legnagyobb tudományos problémáját jelentik..." De mi történt ezután az ENSZ-ben? Erről kis sorozatunk következő folytatásában, a jövő héten olvashatnak majd ugyanitt. A múlt héten említettük, hogy amikor Grenada állam kormánya - és személyesen annak elnöke, a később kommunistagyanús puccsal eltávolított Gary - az ENSZ közgyűlése elé vitte az ufóügyet, sok ország ellenszavazata miatt nem a közgyűlés, hanem csak egy bizottság foglalkozhatott vele. Azóta kiderült, hogy egyetlen kormány hadakozott a dolog ellen szokatlan keménységgel és makacs "nem!"-ekkel. Ez pedig az USA volt. Az akkori amerikai védelmi miniszter. George Brown személyesen ellenezte a dolgot, és Carter elnök tudományos főtanácsadója, F. Press is a javaslat elfogadása ellen lázította a gazdaságilag az USA-tól függő országok küldötteit. Amikor Gary elnök azt akarta, hogy az ENSZ nyilvánosan foglalkozzon az ufókkal, a két említett úr magából kikelve kiabálta, hogy "ez veszélyt jelentene az Egyesült Államok légtere és biztonsága szempontjából". Vajon mitől rettegtek ennyire? Nyilván attól, hogy ha az ENSZ a saját hatáskörében kezd ufókutatásokat végezni (már csak azért is, mert egyes főtitkárok a kérdésben az emberiség egyik legfontosabb problémáját látták!), akkor ezek a nemzetközileg-világszervezetileg feljogosított kutatók nyilvánvalóan az USA területén is kutakodnának, hiszen ott látták-látják a legtöbb ufót (vagy legalább is onnan származik a legtöbb bejelentés - ami természetesen nem ugyanaz.) Az igazsághoz tartozik, hogy 1978-79-ben az Egyesült Államok kormánya valódi hadititkokat is félthetett az orosz vagy más nemzetiségű kémektől, akik nyilván beférkőztek volna az ENSZ ufókutató bizottságába. Ezt a lehetőséget az amerikaiaknak sikerült "kilőniük". Ugyanakkor a bizottság létrehozása mellett kardoskodtak olyan ismert személyek, tudósok, akik már akkor is hajlamosak voltak komolyan venni a problémakört. $s végső soron ezek - Allen Hynek világhírű csillagász, asztrofizikus, az egykori Kék Könyv Bizottság (az amerikai légierő állami pénzekből ufókutatást végző kezdeményezése) tagja, vagy Jacques Vallée, a NASA kutatója és mások - szakvéleménye segített abban, hogy a kérdés átlendüljön a holtponton. A felkért szakértők kijelentették az illetékesek előtt, hogy még a legkisebb, de valódi ufójelenség alapos megfigyelése, majd utólagos elemzése is nagyot lendíthet a földi technikán, és mindenképpen pozitív hatással lehet az emberiség kollektív tudatára, közérzetére. Így aztán nem csoda, hogy a következő évben Mexikóban az ENSZ égisze alatt nagy nemzetközi tudományos konferenciát rendeztek az ufókról. Ezen persze - a "hivatalos" tudomány összejöveteleitől eltérően - mindkét nézet képviselői kifejthették véleményüket. Még olyan kozmoszt megjárt amerikai űrhajós is akadt köztük, aki az ufók léte mellett szólalt fel, és számos kutató is ugyanezt bizonyította. Hogy aztán jutotta előbbre az emberiség a konferencia által, azt nem tudhatjuk. Ma még nem. De a tudományos közgondolkodáson biztosan lendített valamit, hiszen először fordult elő, hogy a világ egyik legfontosabb nemzetközi szervezete ily módon elismerte az ufók létezését, mi több, azt az emberiség számára fontos ügynek tartotta.