Nemere István: Ufók Csernobil fölött (Tvr-hét 2000/46-48) Az azonosítatlan repül( tárgyakkal régóta és elmélyülten foglalkozó kutatók már évtizedek óta gyanítják, hogy a fura eszközökkel közlekedő idegen értelem képviselőit nagyon érdeklik a földi nukleáris berendezések. Atomerőművek fölött már sokszor láttak ufókat, és sok jel mutat arra, hogy minden ilyen üzem felkelti érdeklődésüket, gyakorta többször is megjelennek ugyanott. Mintha bizonyos időnként újra és újra ellenőrizni akarnák azok működését... Arról, ami 1986. április végén Csernobilban történt, lassan már könyvtárnyi irodalom született. Mégis kevés az olyan mű, amely a tragédiának és az utána következő eseményeknek egy sajátos aspektusát, az ufójárás és a katasztrófa összefüggéseit mutatná be. Orosz, ukrán és más nemzetiségű kutatók most ezt a hiányt pótolták, számtalan cikket és fotódokumentációt helyezve el az európai sajtóban. Ismeretes, hogy az akkori szovjet kormány, élén Gorbacsov elnökkel egy álló hétig próbálta eltitkolni a világ előtt a történeteket, a következő hetekben és hónapokban pedig főként azzal foglalkoztak, hogy a világ szemében csökkentsék a katasztrófa méreteit, és eltitkolják otthoni hatásait. Mindettől teljesen függetlenül jelentek meg az ufók Csernobilban. Az erőmű négyes blokkjának robbanása időben "széthúzott", nem pillanatnyi esemény volt. Mindez 1986. április 15-röl 16-ra virradó éjjelen. 1 óra 26 perckor kezdődött. Végső soron természetesen egy atombomba robbanásához hasonlítható a hatás, bár attól némileg eltérőn jelentkezett. Percekkel később az erőműből áradó nagy fény és a sorozatos detonációk kicsalták lakásaikból a környékben élőket. Több falu és kisváros lakói látták a láthatár szélén lobogó hatalmas tüzet - és az erőmű négyes blokkja fölött lebegő ufót is! Persze mondhatnánk, hogy az emberek fénykört, füstöt, vagy valami mást láttak, de semmiképpen sem ufót. Ennek ellentmond, hogy a hatóságok, amint tudomást szereztek az azonosítatlan objektum felbukkanásáról, már másnap reggel azzal kezdték hitegetni a lakosságot, hogy nem emberi mulasztás vagy műszaki hiba okozta a balesetet, hanem az ufók! A rémült és tanácstalan emberek - akik sem a sajtóban, sem más médiában nem találtak egyetlen szó magyarázatot sem arra, ami tőmént és nem tudhatták, hogy a szó legszorosabb értelmében az ő bőrükre megy a játék - el is hitték a központilag terjesztett dezinformációt. Vagyis azt, hogy a "műszaki meghibásodást" a repülő objektum okozta, az "robbantotta fel a négyes blokkot". Ez mellesleg megszokott dolog volt akkoriban. A szovjet vezetés minden emberi hibát vagy akár természeti katasztrófát is rákent a külföldre, az ideologiai ellenségre vagy - mint látjuk - a kozmikus idegenekre. Ám mégsem zárhatjuk ki, hogy az ufóknak ne lett volna valami közük az eseményekhez! Ezt bizonyítandó, következő számunkban csernobili hivatalos személyek vallomásaival folytatjuk majd beszámolónkat. Az előző héten arról írtuk, hogy az éppen felrobbant és égő atomerőmű fölött a tömeg ufót látott. Most nézzük meg, hogyan számoltak be erről az esetet utólag kibogozó ukrán kutatóknak a szemtanúk! Négy évvel később, 1990 nyarán mesélte el Mihail Andrejevics Varickij sugárzási főellenőr és munkatársa, Mihail Szamojlenko, hogy 1986. április 16-án éjszaka riasztották őket. A katasztrófa akkor már teljében volt, de erről természetesen nem tudtak. A két férfi felkapta a szerszámait, és rohant a GAZ terepjáróhoz. Csak annyit közöltek velük, hogy műszaki hiba történt. A 24-28 KIC rendszámú kocsival mentek, és működésbe hozták sugárzásmérő készülékeiket. Hajnali 4.15 körül értek a négyes blokk közelébe, akkor már szabad szemmel is látták a tűzvészt. Arcukat, bőrüket égette a láng (és amit akkor nem tudtak: a sugárzás is...), védőruháik nem voltak, a sugármérő szerkezeteken pedig nem volt elég a skála, hogy kimutassa, milyen iszonyú erejű volt a sugárzás. A két férfi azonnal sejtette, hogy innen jobb lesz mielőbb elhajtani, vissza a bázisra sugárvédő felszerelésért, mielőtt megsülnének. Megfordították a kocsijukat az éjszakában, és ekkor történt... Az égbolton egy körülbelül hat-nyolc méter átmérőjű, diszkosz alakú tárgy haladt. Világos volt, mintha maga is égne. Tüzes korongnak tűnt, lassan úszott az égen. A férfiak csak álltak, és döbbenten nézték, még a katasztrófáról is megfeledkeztek. Az ufó ezenközben lassan közeledett a reaktorhoz, az égő négyes blokkhoz. Háromszáz méterre lehetett tőle, amikor váratlanul két világospiros sugarat eresztett bele az égő blokkba, annak széthasadt épületébe. A reaktorba. A piros sugarak aztán kialudtak, és a korong lassan távolodott északnyugat, vagyis Fehéroroszország irányába. A látvány mindössze talán három percig tarhatott - vallotta négy évvel később a két férfi. Amikor az ufó eltűnt, a férfiak ismét a sugárzásmérő műszerekre pillantottak. És mit láttak? Azok korábban 1200 milliröntgent mutattak, de most - az ufó akciója után - a sugárzási szint 800 milliröntgenre esett vissza óránként. "Azt hittük, a doziméter végleg elromlott - vallották -, de amikor visszatértünk a támaszpontra, és ismét ellenőriztük, megint jól működött. Lehet, hogy nem is romlott el?" Nem árt megjegyezni: amikor a két munkatárs legközelebb volt az égő atomerőműhöz, a műszereik 3000 milliröntgen per órát mutattak. Ám akkor jött az ufó, és csinált "valamit", ami ezt a hatást majdnem a harmadára csökkentette! Ám nem csak ők látták ezt a piros sugarakat kilövellő, azonosítatlan repülő szerkezetet. Tőlük teljesen függetlenül egy másik szemlélő, bizonyos V. Sz. Vasilevszkij kijevi lakos is megerősítette: bármikor odaáll bármilyen vizsgálóbizottság elé, és elmondja, mit látott. Azt ugyan nem tudhatta, hogyan "fékezte meg" az a repülő fényes tárgy az erőművet. De ugyanazt látta, ugyanúgy írta le ő is a beavatkozó ufót. A következő héten elmondjuk, milyen egyéb műszaki hibák voltak még Csernobilban és azokban is részt vettek-e valamiféle rejtélyes repülő tárgyak... Mint az előző hetekben olvashatták e hasábokon, az 1986-os csernobili atomkatasztrófa (amely eddig a legnagyobb nukleáris baleset volt az emberiség történetében) idején a szemtanúk ufót láttak a helyszínen. Egyes vélekedések - és műszeres mérések - szerint az ismeretlen eredetű repülő tárgy csökkentette az égő reaktorból kiáramló sugárzás erejét. De hát Csernobil nem csupán az 1986-os balesetéről nevezetes. Később is történtek ott - igaz, kisebb, de - nem veszélytelen balesetek. Amelyek rosszabbul is végződhettek volna. Például 1989. szeptember 16-án, csaknem három és fél évvel a nagy robbanás után ismét rendkívüli helyzet állt elő az erőműben, és sugárszennyezés került a légkörbe. Néhány órával később, reggel 8 óra 20 perckor egy orvosnő, L. G. Naumovna egy általa "borostyánszínűnek" leírt, diszkoszhoz hasonló repülő tárgyat látott elhúzni az égen Csernobil fölött. Egy évvel később, 1990 októberében a közelben élő Alekszander Krimov fényképezett le egy ufót az égen. A lakása ablakából készítette a képet abban a városnegyedben, ahol az erőmű alkalmazottai élnek. A képen jól látszanak az ufó "lábai". Vagyis olyan, alul kiálló alkatrészek, amelyeket szerte a világon gyakran látnak (nemegyszer le is fotóztak) a szerkezetek alján, amikor a járművek leereszkednek a talajra. Ilyenkor ezekre a "lábakra" állnak rá. Lehetséges, hogy a Krimov által fényképezett ufó éppen abban a pillanatban emelkedett fel a földről, és még nem tudta behúzni a "lábait"? Ha úgy teszik, a kérdés költői, mindesetre ez is egy lehetőség a sokféle magyarázat közül. Ismét eltelt körülbelül egy év, mire megint felbukkantak a rejtélyes idegenek. 1991. október 11-én este 20 óra 9 perckor a csernobili atomerőműben immár harmadszor keletkezett tűzvész. Ezúttal az egyik épületben törtek magasra a lángok. Ekkor ugyan nem láttak ufót, de most is többen fotózták a balesetet. Köztük "hivatalból" dolgozott Vlagyimir Csavran, aki a helyi napilap, a Csernobili visszhang ("Eho Csernobila") fotósaként tevékenykedett. Többek között a generátorház leszakadt tetejéről is készített néhány képet. Ám azokra a felvételekre a szerkesztőség akkor nem tartott igényt, így a fotós csak öt nappal később hívta elő filmet. Csavran a mai napig állítja, hogy amikór fotózott, semmiféle repülő szerkezetet nem látott. Ám az előhívott filmkockákon ott volt egy ufó! Az ismeretlen repülő szerkezet valósággal "lógott" a beszakadt tető nyílása fölött. Magam is láttam ezt a fotót: a tárgy nagyon emlékeztet arra, amit két évvel korábban az orvosnő szavakkal írt le, és hasonlít ahhoz is, amit Krimov fényképezett le a lakása ablakából. A filmkockát kiadták egy szakértő bizottságnak, amely azt mindenféle lehetséges módszerrel megvizsgálta, de manipulációnak, hamisításnak nyomát sem találta rajta. A kép tehát minden kétséget kizáróan valódi. Csak azon csodálkozhatunk - bár a jelenség tulajdonképpen nem ismeretlen a szakirodalomban -, hogy a szabad szemmel nem látható ufó csak a fényképlemezen jelent meg. Az azonosítatlan repülő objektumok még sok meglepetést tartogatnak számunkra.