Nemere István: Ufó áll a város fölött (Tvr-hét 2001/44-47) Az úgynevezett szkeptikusok gyakorta állítják, hogy az állítólagos ufóesetek mindig valahol ellenőrizhetetlen távolságban történnek, és - ahogy a mondás tartja - messziről jött ember azt mond, amit akar. Ezért kis sorozatunkban most földrajzilag igen közeli eseteket írunk le. Arról nem is szólva, hogy már Magyarországon is több száz ufómegfigyelés volt az elmúlt években is. De itt van például Ukrajna. a legnagyobb szomszédunk. Az ötvenmillió lakosú, nagy kiterjedésű ország ideális terep lehet az efféle megfigyelésekre. Vannak hegyek és sikságok, van tenger. Vagyis megtalálható itt minden. ahol az ufóknak nevezett, kétségtelenül idegen eredetű repülők vagy úszó járművek fel-felbukkannak. Már írtunk arról, hogy a csernobili atomerőmű fölött azokban a kritikus órákban is láttak azonosítatlan repülő tárgyakat. De ezt követően, a nyolcvanas években szinte tömegesen jelentek meg a repülő, fénylő szerkezetek. 1988 szeptemberében Kijevben a nemzeti kiállítási terület fölött egyszerre két fénylő pontot figyelhettek meg a szemtanúk. Az objektumok hasonlítottak azokhoz, amelyeket korábban Csernobil fölött láttak. Apropó! Ha már Csernobilt említettük, az 1986 áprilisában rettenetes radioaktív fertőzéssel sújtott terület fölött attól kezdve nem kevés ufó bukkant fel. Mintha "őket" is érdekelte volna, mi történik ilyenkor a katasztrófa sújtotta területen. Az Ukrán Tudományos Műszaki Társulat - tagjai között elismert akadémikusok is vannak - rendszeresen gyűjtötte a beszámolókat, jelentéseket. 1989. november 12-én "igazi" szakemberektől, katonai radarkezelőktől és megfigyelő tisztektől kaptak jelentéseket a rejtélyes jelenségről. Azon a napon ugyanis ufót láttak a Kijevi Katonai Légvédelmi Körzet radarállomásai. Azon a napon 19 óra 46 perckor érkeztek az első jelentések: a kiállítási park közönségéből sokan telefonáltak a légvédelemhez, hogy az emberek valamilyen fényes tárgyat látnak. Az egyik radarállomást utasították, mérje be az objektumot. A radarosok hamarosan "kapcsolatba léptek" a tárggyal - de ezt ne szó szerint értsük. Az ukrán radarkezelők szakmai zsargonjában így jelzik, hogy ráálltak, látják, mérik az idegen repülő tárgyat. Már az is furcsa volt, hogy a cél nem mozdult. Mintegy 400 méter magasban függött a város fölött. A telefonvonalak égtek, az emberek egymást hívták, meg az ismert ufókutatókat, és persze a hatóságokat. Kiözönlöttek a házak elé, az erkélyekre, és az ablakokban lógtak. Nehezen hihető, hogy ilyen jelenség tömeghisztéria lett volna. Ki tudta volna kelteni és hogyan? Ki beszélhette be az embereknek, hogy ahol nincs semmi, ott ők egy fényes tárgyat látnak az esti égbolton - méghozzá mozdulatlant, pontosan a város fölött? És miért tette volna? A folytatásból megtudhatják, hogyan viselkedett a továbbiakban a kijevi ufó. "Fehér keresztet látok, négyzetet, és belül mintha egy tüzes spirál lenne. Az egész mintha pulzálna, és valami megvilágítja alulról..." Egyre-másra érkeztek a szemtanúktól az ilyen és ehhez hasonló jelentések. A legtöbben távolról, több kilométerről látták a jelenséget. A következő napokban a kijevi és az országos lapok tele voltak a nem mindennapi látványossággal. A szemtanúk betelefonáltak a szerkesztőségekbe, sőt akadtak újságírók, akik szintén látták a furcsa formájú, fénylő tárgyat. Amely mellesleg jó ideig "lógott" mozdulatlanul a városi kiállítási park fölött A radarállomások mind bemérték - volt rá elég idejük. Mellesleg később egyesek azt kezdték mondogatni: nem lehet véletlen, hogy éppen ott jelent meg. Ugyanis a fővárosi kiállítási parkban van a Kijevi Nukleáris Kutató Intézet, és rejtélyes szerkezet éppen a kísérleti reaktor fölött függött! Ezzel természetesen nem értek véget az ukrajnai vagy éppenséggel kijevi ufójelenések. Hosszabb szünet után az ukránok 1990. március 13-án láttak ismét azonosítatlan repülő objektumot. Ez is este történt, és a tévéközpont melletti kisebb lakótelepen élők figyeltek fel a jelenségre. 22 óra 13 perckor három lakos jelezte először, hogy "valami fényes, a gomba kalapjához hasonló" dolgot lát az égbolton. A látvány középpontjában egy plazmaszerű, pulzáló, táguló és összehúzódó fényfolt volt. Ugyanazt az objektumot a város más pontjairól mások is látták, például egy hotel vendégei. A szálloda ablakai ugyanis éppen abba az irányba néztek. Ez a tárgy ugyan nem volt mozdulatlan, ám roppant lassan haladt: harminc perc alatt haladt át a főváros fölötti égbolton. Ezzel elég alkalmat adott mindenkinek, hogy alaposan megtekintsék. Csak az nem ismeretes, hogy mit mondtak a jelenségre az ukrán "szkeptikusok" vagy "tényeket tisztelők". Feltehetően hallgattak, ahogyan teszik azt máskor, máshol is. A radarállomások számára egyértelmű volt, hogy a tárgy nem repülőgép, és viselkedése alapján nem azonosítható. A jelek szerint nem földi technika terméke volt. Egyetlen országban sem gyártanak olyan közlekedési eszközt, amely így viselkedne. Hiszen ez a repülő tárgy a semmiből bukkant elő, lüktető fényeket bocsátott ki magából, majd szinte irányítás nélkül, látszólag akarattalanul kisodródott a látóhatár szélére, és egyszer csak váratlanul nyoma veszett, anélkül, hogy bármilyen kapcsolatot lehetett volna teremteni vele. Az egyik pillanatban még ott volt a radarképernyőkön, a kibocsátott elektromágneses hullámok beleütköztek és visszaverődtek - tehát fizikailag létező tárgy, része a minket körülvevő valóságnak -, aztán egy pillanattal később hirtelen eltűnt, szétfoszlott a "semmiben". Vagy talán egy másik dimenzióban? Más tulajdonságú térben? Vagy térugrást hajtott végre, netán valami egyéb, számunkra ismeretlen dolog történt vele? Az előző részekben arról írtunk, milyen furcsa éjszakai légi járműveket láttak Kijev lakói az 1980-as évek végén és az 1990-esek elején az ukrán főváros fölött. Már nem csak éjszaka, hanem pirkadatkor vagy az esti órákban is felbukkantak az ufók. Minden jel arra vall, hogy az utóbbi időben az idegenek tartósan érdeklődtek Ukrajna iránt. 1990. május 16-án este 21 óra után Szergej Ogarkov csillagász távcsövével figyelte meg egy ufó manővereit a nyugati égbolton. Ugyanazon az éjszakán máshol is feltűntek az égi járművek: megfigyelők két másik ufót is láttak Trojescsina lakótelep fölött. Valamivel később, 1990. november 7-ről 8-ra virradó éjszakán néhány kijevi polgárnak minden korábbinál nagyobb, mondhatni döbbenetes élményben volt része. J. Novikov így mesélte el a látottakat: "A lányommal éppen a lakást tapétáztuk. Éjfélkor fejeztük be a munkát, utána kimentem levegőzni az udvarra. Az éjszaka sötét és hűvös volt, a vékony felhőkön átszűrődött a Hold fénye. És akkor váratlanul feltűnt az égbolton valami furcsa tárgy... Olyan volt, mint egy látomás. Egyszerűen nem akartam, nem tudtam felfogni, mit is látok. A felhők alatt egy hatalmas tárgy lógott a levegőben. Szivar alakú volt, szürkés, fémes színű, és pislákoló aureóla vette körül. Semmiféle más fényt, ablakot, lámpát nem láttam. Az ufó hangtalanul függött a semmiben, nem adott sem hang-, sem fényjeleket... A lányom is kiszaladt, és látta. Úgy éreztük, mintha minket figyeltek volna az objektumról." Csak mintegy mellékesen, de korántsem véletlenül jegyezzük meg: a világban sokfelé láttak már ilyen tárgyat. Amerikától Pápua Új-Guineáig szivar alakúnak írták le. A szakmában "anyahajónak" is nevezik a szokásosnál hússzor- harmincszor nagyobb ufót. Olykor azt is megfigyelték, hogy kisebb ufók szállnak ki belőle, vagy tűnnek el benne. Sokkal ritkábban fordul elő, mint a közönséges korong vagy diszkosz alakú ufók, amelyek manapság már szinte megszokott látványnak tekinthetők sokfelé a Földön. Talán azt sem árt megjegyezni, hogy Tombaugh, a híres csillagász, aki 1930-ban naprendszerünk kilencedik bolygóját, a Plutót felfedezte, maga is ilyen "anyahajót" látott egyszer, természetesen több más szemtanúval együtt. De erről a csillagászok és más szkeptikusok - akik a megannyi bizonyíték ellenére az ufók létezését is eleve tagadják - nem szívesen vallják be, hogy neves csillagászok kétszáz éve rendszeresen látnak ufót, és megfigyeléseiket tudományos szaklapokban is közölték! Csak az a különös, hogy az előbb említett kijevi óriás ufót egyetlen radar nem észlelte. Vagy elégedjünk meg annyival: erről nem számolt be a sajtó. A kijevi körzet egyik lakója, Pjotr Vojcséhovszkij - aki mellesleg polgári pilóta! - 1986 és 1990 között tíznél is több ufót látott egyedül vagy másokkal együtt. De másutt, máskor is voltak ilyen megfigyelések. Ezekről a jövő héten számolunk be. Az utóbbi tíz-tizenkét évben keleti szomszédunknál se szeri, se száma az ufómegfigyeléseknek. Természetesen ilyenekre korábban is sor került, de a szovjet korszak sajtója meglehetősen ritkán számolt be ezekről a "természetfölötti" jelenségekről. Bár még mindig gyakrabban és nem utolsósorban részletesebben - a dolog lényegét nem eleve tagadva -, mint annak idején a magyar média. A kijevi körzet egyik helysége, Irpjeny fölött a szemtanúk egyszer egy álló órán keresztül kényelmesen - mintegy "fotelból" - figyelhették meg egy ufó mozgását. Mindez 1989. december 20-án történt. Volt olyan tanú, mellesleg amatőr csillagász, aki 18 órától 19 óráig távcsővel figyelte, ahogyan az ufó - egy fénylő, gömb alakú tárgy - lassan úszott el Kijev irányába. Szél nem volt, és kicsi a valószínűsége, hogy a tárgy léggömb lett volna - a megfigyelők, különösen pedig a műszerekkel felszerelt tanúk szerint fémből volt az objektum. Este nyolc óra körül már Kijevben is látták - éppen labdarúgó-mérkőzést játszottak a központi stadionban, amikor a tárgy hangtalanul és világítva elúszott a tömeg feje fölött. Mivel december volt - és az eset tőlünk sokkal keletebbre történt! -, nyilvánvaló, hogy abban az időpontban és földrajzi helyen a nap nem süthetett rá. Este kilenckor már tőlünk nyugatra sem látható a nap fénye néhány száz méter magasan. Ebből következik, hogy a tárgynak saját "világítása", belső fényforrása volt. De azt sem lehet kizárni - gyakori megfigyelés ez is -, hogy a repülő szerkezetek körül fénykör, fényréteg "ég" folyamatosan. Lehet, hogy ezt a haladáshoz szükséges energiával együtt a különleges hajtóművek állítják elő? Vagy ez csak melléktermék, kísérőjelenség? Vagy a szerkezet melletti levegőt ionizálják, vagy másképpen hatnak rá, és az világít? Ljubov Kalenyszka fotós-újságíró olyan szerencsés helyzetben volt, hogy speciális fényképezőgépével mintegy negyven percen keresztül tudta "követni" a szerkezetet, és egy egész sorozat fotót készített róla. Sikerült megörökítenie az objektum egyes fázisait. A fotók egy része bejárta a világsajtót (mintha nálunk egyet sem láttunk volna belőlük, úgy emlékszem...) De az ukrán média egészen másképpen állt hozzá a feladathoz. 1990. október 17-én az esti híradóban a kijevi tévé egy egész videoszalagot mutatott be, amelyen a tévénéző közönségnek módja volt végignézni a Krescsatik fölött hosszabb ideig lebegő, majd nagyon lassan távolodó ufót. Az ilyen és ehhez hasonló példákat sokáig sorolhatnánk, hiszen Ukrajnában az 1990-es években és 2000-ben is számos azonosítatlan repülő objektumot láttak. A Fekete-tenger pedig egy időben valóságos "ufókincsesbánya" volt, a világsajtó gyakran beszámolt az ott látott különös jelenségekről. Tanulságos számunkra, hogy Ukrajnában a hatóságok és a média a magyarországitól eltérő módon, pozitívan fogadja az ufókról szóló híreket. Talán sokak számára furcsán hangzik az állítás, de ezen a téren nyilván példát vehetnénk ukrán szomszédainktól.