Nemere István: Átkozott tűz és víz (Tvr-hét 1998/22) Talán az egykori tulajdonos révén talán másnak köszönhetően, de maradt írásos emlék egy nagyon régi esetről. Nevezetesen arról, mi történt az időszámítás előtti Athénban. Valószínűleg valaki átkot mondott a nagy görög államférfi, Periklész házára, amely annak idején Athén fazekasnegyedében, a Kerameikosban állt, és tizenöt év leforgása alatt összesen hatszor égett le - miközben a szomszédos épületekben nem esett kár. A kormos maradványokat egyre alacsonyabb áron adta el az éppen soros tulajdonos, végül a hatodik tűzvész után a telekről teljesen eltakarították-széthordták a romokat, és a helyén afféle kis piacot rendeztek be. De itt meg az árusok sátra égett le számtalanszor. Feljegyeztek ehhez hasonló esetet később is. Az itt következőt már a középkorban. Nürnbergben állt egy gótikus kóház, amely éppen anyaga miatt sohasem égett le teljesen. Pedig ott is "működött" valamilyen átok, mivel hol egy szikrától a tető, hol az ajtó, az ablakok, hol meg a benne lévő bútorok lobbantak lángra, és senki sem értette, mitől. Épp forró nyári nap volt, amikor lángra kapott a padlás. A hevenyészett vizsgálat szerint az okozta a tüzet, hogy egy eltört üvegedény kis darabkája gyűjtötte össze nagyító módjára a résen besütő napsugarat. Ez azért - lássuk be -, bizony nem túl gyakori okozója a tűzvészeknek! A skót főváros, Edinburgh szintén színhelye volt valamiféle tűz-"átoknak". Az egyik épület nyolc ízben égett le. Amikor pedig a maradék romokat eltakarították, tizennéhány évig nem építettek rá semmit - persze, jó idő eltelte után mégis emeltek rajta egyet, s abban bank kapott helyet. S mintha nem is lett volna "szünet", a tüzesetek folytatódtak. Nemcsak tűz, de vízátok is volt már a történelem folyamán - legalábbis erre lehet következtetni, a tények alapján. Dél-Franciaországban egy dombon álló házat az elmúlt száz évben tizenkét alkalommal "látogatott meg a víz". A helyi biztosítótársaságnál figyeltek fel a különös eseménysorozatra, ugyanis a ház, vagy inkább major nagy házikerttel és sok állattal, az utóbbi évszázadban végig biztosítva volt. Egyetlenegyszer pusztított arrafelé igazi árvíz, akkor persze az egész környék kárt szenvedett. De a tizenegy többi eset szinte hihetetlen sorozatot jelentett. A házat több alkalommal olyan eső rombolta szét, amely mindössze 200 méteres körzetben pusztított! Egyszer még az arrafelé roppant ritka forgószél - afféle trópusi tornádó! - is végigszáguldott a környéken, és csak ezt a házat "szemelte ki magának", ez volt az egyetlen, amit bő esővel súlyosbítva rongált meg. Később a házat modernizálták, és a kor szellemének megfelelően bevezették a vizet is - bár ne tették volna! Még a legrendesebb mesterek által igen nagy anyagköltséggel és gondossággal épített vízvezeték csövei is folyton megrepedtek és elárasztották a házat. A biztosító fizetett, a lakók panaszkodtak, és semmit sem értettek az egészből. Nem is érthették, hiszen az átok nem ellenük, hanem az építmény ellen irányult, és ki tudja, mióta működött már? Volt egy ház Amszterdamban, már a mi időnkben, amely, annak ellenére, hogy háromszáz éve épült, és utoljára száz éve renoválták, lakható volt. Az egyik szép csatorna partján állt, a többi öreg ház között. Ám vagy harminc éve nedvesedni kezdtek a falak, és mindenféle undorító gomba és egyéb károkozó jelent meg a házban. Egy idő után a tulajdonosok harcolni kezdtek a baj ellen de bármit tettek is, az állapoton nem tudtak változtatni. Kipróbálták a legmodernebb módszereket: vegyszert és elektromos kezelést. Semmi nem segített. A falak olyan nyirkosak lettek hogy egyszerűen lakhatatlanná vált a ház. Miközben - mert ezt is ellenőrizték - a mellette álló két épületben minden rendben volt. Végül az emberek megadták magukat. A lakók máshová költöztek, a házat pedig magára hagyták. A gomba, a penész, a bogarak élvezték a házat lassan már belépni sem lehetett oda. A falakat elárasztotta a nedvesség, nyirkosság. Később aztán - feledve műemlék voltát - lebontották. A szakértők csak ekkor döbbentek meg igazán: a háromszáz évvel korábban beépített téglák mindegyike belül tökéletesen száraz volt! Csak kívül csorgott rajtuk az az átkozott nedvesség, amíg falként együtt álltak...