Nemere István: A túlélőművész béka (Tvr-hét 1997/27) Az régóta köztudott, hogy a béka szívós állat. Még a leghidegebb telet is képes átvészelni. De ki gondolná, hogy akár sok millió évet is túl tud élni. Márpedig egyes leletek erre engednek következtetni. Az első - szavahihető - följegyzés 1865-ből származik, amikor is a bányászok kőzetrobbantás után a kő- és szénrétegek között halottnak tűnő, ám később feléledő békára leltek. A jelenség azért tűnt hihetetlennek, mert az így talált békák semmiképpen nem hat hónapot töltöttek a mélyben. A kőzetet vizsgáló szakemberek véleménye szerint a tetszhalott állapot millió években számolható! A tudósok nem is hitték a bányászok állítását. Később a tudósok, általuk ellenőrzött körülmények között is találkoztak "kőbe zárt békával". A bányászok ugyanis (ugyancsak 1865-ben) nem szedték ki a varangyot kőbörtönéből, hanem úgy, ahogy találták, elvitték a kutatókhoz. Az állat jól megmaradt halott példánynak látszott. A tudós urak maguk fejtették le róla a kőburkot. A béka először mozdulatlanul feküdt, majd magához tért és ugrándozni kezdett a laboratóriumban. Ez mindenképpen tudományos szenzációnak számított. A korabeli népszerű és tudományos folyóiratok sokat foglalkoztak vele. Azok a kutatók azonban, akik nem voltak jelen a vizsgálatnál, csalással vádolták kollégáikat. Szerintük egyetlen ilyen béka sem valódi, mert még a békát sem lehet ennyi időre hibernálni, majd újra életre kelteni. De hogy nem csalásról volt szó, azt az egyre sokasodó, és valóban "gyanús" példányok bizonyították. A gyanút az ébresztette, hogy a közelből kiszedett állatok egy, ma már teljesen ismeretlen, de valaha bizonyítottan élő fajból származnak. Akadtak kutatók, akik azzal magyarázták a jelenséget: a varangyok az európai éghajlati viszonyok közt telente a tavak iszaprétegébe bújva vészelik át a telet, s ha valamilyen környezeti katasztrófa történik (hirtelen lehül az időjárás), az iszap már nem ereszti áldozatát. Aztán ha a víz is megfagy, majd az iszap megkövesedik, elképzelhető, hogy épségben megmaradhat benne az állat. És ha egy élőlény képes néhány hónapra vagy egy évre felfüggeszteni az életműködését, miért ne lenne képes erre tetszőlegesen hosszú ideig, akár évmilliókig? Az ember, a kutató élete azonban nem tart ilyen sokáig, ezért kísérleti úton aligha győződhet meg arról, meddig is bírja a béka ilyen különleges körülmények között. Bár akadt olyan francia tudós, aki megpróbálta: húsz békát gondosan gipszbe zárt, aztán a megszilárdult gipsztömböt a saját kertjében elásta és felügyelt arra, hogy senki ne bolygassa a különös sírt. Tizenkét év múlva kinyitotta a gömböket, és néhány kutatótársa jelenlétében azt tapasztalta, hogy a 'húsz békából négy még élt!' Ez, persze, nem igazi tudományos bizonyíték, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy ha néhány béka tizenkét évet kibírt, akkor kibírhatna akár egymilliót is, de a nagy számok törvénye alapján miért ne élhetne a sok millió béka közül néhány ezer (vagy százezer) több évig, és néhány száz akár évszázadokig, tizegynéhány pedig évmilliókig? A kőbe zárt béka esete mindenesetre reményt ad a kutatóknak, hogy egyszer csak megvalósítható lesz az emberiség álma, és ha a béka ilyen sokáig kibírja a hibernálást, talán néhány évtizedre kibírja az ember is...