Nemere István: Tudomány és ufókutatás  (Tvr-hét 1999/29)

Tudomány és ufó - a két szó eleve furcsán fest egymás mellett. Az ufóhívők és
sok átlagember elvárná, hogy a tudomány foglalkozzon ezzel a jelenséggel. A
másik oldalon meg sokan eleve eltorlaszolják az odavezető utat, és hallani sem
akarnak az ufóügyekről.

Az egyik oldal, amelyet nehéz lenne tudományosnak nevezni, bár munkáját olykor
igazi kutatók is segítik, ezer bizonyítékot sorol fel arra, hogy a jelenség
reálisan létezik, itt és most, a mi világunkban. Mi több, azt is bizonyítják,
hogy már sok ezer éve folyamatosan létezik, és az ufójelenség mögött gyanított
(bár nem bizonyított) idegen lények régóta kapcsolatban állnak
civilizációnkkal.

Miért van mégis, hogy a nagybetűs Tudomány erről nem hajlandó tudomást venni?
Ezért nem lehet és nem is szabad a tudományt és a tudósokat hibáztatni.
Képzeljük bele magunkat az ő helyükbe! Mit tudnak és tudhatnak az ufókról?
Igazi, tudományos igénnyel szerkesztett folyóiratban olyan ritka az ezzel
foglalkozó cikk, mint a fehér holló. Húszévenként egyszer, ha bekerül. Tehát
mint tudományos anyag számukra nem léteznek az ufók és a vele rokon fizikai
vagy egyéb jelenségek.

Ha pedig ily módon a probléma "nincs", akkor foglalkozni sem lehet vele. De
vegyük azt az esetet, hogy mégis szeretnének vele foglalkozni. Felmerül a
kérdés: ki tegye? A csillagász? A fizikus? A vegyész? A pszichológus? A
repülés, a ballisztika vagy melyik tudományág képviselője?

"Mind, közösen!" - vágja rá az eredményre váró közönség, és nem csupán az
ufóbarátok. Ám egy ilyen kutatáshoz elsősorban pénzre van szükség. És még
valamire, amit társadalmi igénynek hívunk. Vagyis kell valamiféle ösztönzés,
amely előteremtené a pénzt a széles körű kutatóprogram beindítására és
lefolytatására.

Ez az igény jelenleg nincs meg. A gyógyszerkutatást például két dolog hajtja
előre: az emberek egészségének megjavítása vagy megőrzése és a profit, amit a
gógyszergyártás hozhat a konyhára. Ezért ennek finanszírozása mostanában
semmilyen akadályba nem ütközik. Ha valaki olyan kutatási programot tervez,
amely gyors hasznot hajt az emberiségnek, számíthat az anyagi támogatásra,
hiszen a támogatók is hasznot remélnek ebből.

De milyen hasznot hozhatna valójában az ufókutatás? Csak egyetlen ilyent lehet
elképzelni rövid távon: ha megfejtik az idegen járművek meghajtásának eleddig
ismeretlen titkát. Vagyis rájövünk, miféle energiát alkalmaznak az ufók gazdái,
és azt miképpen "csatolják ki" a maguk hasznára.  Ez kétségtelenül olyan
technikai bravúr lenne, ami gyökeresen megváltoztatná a földi közlekedést és
energiagazdálkodást. Ennek okvetlenül lenne haszna.

De az imént, a társadalmi igényt szóba hozva, nem említettem még egy másik,
nagyon is fontos tényezőt. A társadalom és annak intézményei - tudományos
akadémiák, államok, multinacionális vagy nemzeti vállalatok, magánvállalkozások
stb. - csak akkor támogatnak valamit, ha az belátható időn belül hoz jelentős
hasznot.

Vagyis soha senki nem fog pénzt adni olyan kutatásra, amelynek esetleges (de
csöppet sem biztos!) haszna majd harminc, ötven vagy százhúsz év múlva
jelentkezik! Miért fektetnének be a mai emberek, ha a haszon majd csak az
unokáik vagy ükunokáik idejében lesz learatható?

Arról nem is szólva, hogy a tudomány azzal foglalkozik, ami mérhető,
ellenőrizhető, előállítható, ami van. Az ufójelenség egyelőre egyik kategóriába
sem tartozik. Vagyis mindaz, amit mi, szintén gondolkodó emberek, mögötte
sejtünk, vagy tudni vélünk, a tudomány számára még egyetlen nagy ködös
bizonytalanság.