Nemere István: Tudat és lélek (Tvr-hét 2000/52-2001/02) A legtöbb ember már feltette magának a kérdést: 'Ki vagyok én?' És a legtöbben bizony nem tudtak válaszolni rá. Mert hiszen nem az a válasz, hogy "Kovács János vagyok", de az sem, hogy "mérnök vagyok" vagy "halász vagyok". Az sem oldja meg a dolgot, hogy "ember vagyok". A testünk változik, bizonyos időnként új sejtek alkotják, de a tudatunk továbbra is azonos. Mi - mi vagyunk. De vajon mi az a tudat? Mi a forrása, és hogyan működik? Hiszen azt mondja a tudomány, hogy élettelen anyagból épül fel az ember. És igaza van ebben. Csak az tűnik gyanúsnak, amikor azt is állítja, hogy ezen holt anyagok összességéből lesz az élő anyag. Ráadásul a tudatunk is csak holt anyagok mozgásából, agyi neuronok áramlásából állna? Tudjuk, hogy létezünk - az öntudat az ember egyik legrejtélyesebb képessége, tulajdonsága, birtoka. Vannak vágyaink és emlékeink, van akaratunk és célunk. Tudjuk, milyen helyet foglalunk el a világban, és mi történik körülöttünk. Komoly kétségeink vannak, hogy a tudomány belátható időn belül képes-e megtalálni a tudat forrását és leírni működési mechanizmusát. Amíg a tudomány csak anyagban gondolkozik, addig erre nem lesz lehetősége. Az élettelen tárgyak és anyagok nem rendelkeznek tudattal. Az élőlények legtöbbjének van valamiféle tudata, az embernek pedig kétségtelenül. De mi az eltérés az élő és élettelen anyag között? A testünk úgymond "halott" anyagokból áll, és ha meghalunk, eltűnik a tudat is. Miben különbözik az élő ember teste a halottétól? Hiszen továbbra is ugyanazok az anyagok alkotják. mint öt perccel korábban, amikor még élt. Látszólag semmi nem változott, mégis eltűnt az élet és ami még nagyobb baj: eltűnni látszik a tudat is. Pedig, ismétlem, a halott testben is ott vannak azok a vegyületek, amelyek az élő testet alkották. Valami több változott tehát. De micsoda? És hogyan? Miből mi lett? A tudomány szerint a tudat pusztán a test, az agy terméke, a gondolatok pedig nem mások, mint az agysejtek működésének folyamata, termékei. Vagyis nincs semmiféle tudat vagy lélek, amely az anyagon túl, azon kívül létezne. Ám nincs válasz arra a kérdésre, hogy ha a tudatunk csak az anyagok által előállított valami lenne, akkor hol van a helye a testben. Márpedig ott kell lennie, ha az anyagon túl nem lehet. Komoly kutatók évtizedekig keresték, legfőképpen az emberi agyban, de nem jutottak a nyomára. Még a tudat képződésének helyét sem sikerült meghatározniuk. Az agyban zajló folyamatokhoz. és az agyvelő egyik pontjához sem lehet kötni a tudatot. Az agykutatásban sokak szerint éppen ez a keresés a legnagyobb probléma és egyben a legnagyobb kihívás is. Van-e válasz a kérdésre: hol lapul az emberi tudat? Vagy a választ nagyon is szokatlan úton-módon lelhetjük csak fel? Erről szólunk a jövő héten. A kutatók ma sem tudnak választ adni arra, mi az emberi tudat, és hol található a testben. A kérdés azért fontos, mert ha valóban nincs semmi az anyagi világon túl, akkor a tudatot is az anyagban kellene, lehetne fellelnünk. Most ott tart a tudomány, hogy a tudatot az agyban lezajló biokémiai folyamatok összességének véli, amelyek bonyolult módon hatnak egymásra. Viszont amikor beáll a halál, ezek a folyamatok összeomlanak, és a tudat elpusztul. Viszont még soha, egyetlen tudós sem volt képes kimutatni, melyek a tudatért felelős folyamatok. A modern tudomány pedig, legyen bármilyen fejlett, még soha egyetlen holt anyagból sem tudott semmilyen élőt alkotni. Vagyis a természet olyasmire lenne képes, amit mi nem tudunk utánozni? Vagy ez csak idő kérdése? Ha nem tudunk tudatlan elemekből tudatost teremteni, akkor a hivatalos tudomány állítása nem egyéb feltételezésnél. Márpedig ezt a hipotézist - hogy a tudat csak az agyban végbemenő folyamat - olyan elszántan és keményen hangoztatják, mintha legalább egyszer már bizonyították volna... Manapság egyre több olyan agykutatóval lehet találkozni, aki ismeri a problémát, és hajlamos rá másféle magyarázatot adni, vagy azt legalább megkísérelni. Úgy vélik, a tudat jelensége és eredete mögött valami más, az agytól független dolog lehet. Talán az, amit a vallásos emberek nyomán sok ezer éve mi is léleknek nevezünk? Valami, ami több, mint az anyagokból álló ember, és több, mint maga az élet? Valami olyasmi, amit az anyagok pusztulása - a halál - nem semmisíthet meg? Az egyik igen neves agykutató, aki megkapta az orvosi Nobel-díjat is (dr. Wilder Penfield) nemrégen kijelentette: azt kell feltételeznünk, hogy van egy számítógép, ez az agy, és van Valaki vagy Valami, aki/ami rajta kívül létezik, és ezt az agyat-számítógépet programozza. Vajon a tudós egy mindenható lényről, egy istenről beszélt - vagy valami másról? A kérdés végső soron két világnézet összecsapását eredményezi. Az egyik a ma szinte teljesen uralkodó materialista nézet, miszerint az anyag és egyes folyamatok, mint például a villamosság együttesen létrehozhatnak valamit, ami tudatában van önmagának. Vagy pedig el kellene fogadnunk, hogy van valamilyen felsőbbrendű lény, amely képes ilyen folyamatot és ilyen lényeket megteremteni, létrehozni a maga különleges módján. Vagyis hogy az emberi tudathoz hasonló dolgok nem jöhetnek létre csak és kizárólag az anyagi világban lezajló folyamatok révén. Ehhez valami ennél sokkal több kell, amelyet a mi tudományunk nem képes, és természetesen nem is lesz képes előállítani. Ám de vannak jelek, amelyek még bonyolultabbá teszik az ügyet. Ezekről a jövő héten ejtünk majd szót. Az elmúlt két héten arról írtunk, hogy ha az agyunk és a testünk csak holt anyagokból áll - márpedig így van -, akkor e holt anyagok hogyan válhattak tudattá, amellyel rendelkezünk? Ki vagy mi tette az embert tudatos lénnyé? Azoknak, akik az anyagi lét kizárólagossága mellett kardoskodnak, és tagadják, hogy bármiféle, anyagi világon kívüli dolog is létezne bennünk, elgondolkozhatnak a halál közeli élmények jelenségén. A vaskalapos tudomány képviselői sokáig tagadták a jelenség létezését, és ma, amikor szakemberek, tudóstársaik is leírták, összeszedték az erről szóló anyagokat, egyszerűen nem beszélnek róla. De attól, hogy behunyjuk a szemünket, a dolog még nem válik nem létezővé. A tudománytörténet arra tanít bennünket, hogy ahányszor a múltban így járt el a tudomány, azt mindig megszenvedte és megbánta. Műtét vagy baleset közben sajnos elég gyakori, hogy a betegek, sérültek a klinikai halál állapotába kerülnek, ahonnan csak a modern műszerek hozzák vissza őket egy-két perc elteltével. Ezen rövid idő alatt azonban valami olyasmi történik velük, ami mintha azt bizonyítaná: a testen kívül, az anyagi léten kívül is van és működik a tudat. A sok száz vagy talán már ezernél is több esetleírásból válasszunk ki egyetlenegyet. Műtét közben az egyik beteg a klinikai halál állapotába került. Elmondása szerint továbbra is látta, mi történik vele (bár altatták). Szerinte a lelke vagy a tudata felszállt a műtő mennyezete alá, és onnan figyelte, mi történik körülötte. Miután újjáélesztették, és a műtét után magához tért, nemcsak elmondta pontosan, hogy mit csináltak érzéketlen testével az orvosok, melyik dolog milyen sorrendben követte a másikat, kik voltak jelen a műtőben, hanem egy nagyon fura dologra is felfigyelt: látta felülről a műtőasztalra fényt vető lámpa leltári számát, és emlékezett is rá. Ez már bizonyít valamit! Az illető tudata elszakadt a testétől abban az időben, amikor az úgymond halott volt. Tehát a tudat nem pusztult el vele, nem halt meg, hanem létezett és közben szemlélődött, tapasztalatokat szerzett. Még valamilyen optikai módon látott is! És az agyba, az újjáélesztett ember tudatába továbbította a testen kívüliség idején szerzett információkat. Azt, hogy mi történt a műtőben, és mi a lámpa száma. Amit sehonnan sem láthatott sem a műtőbe altatva betolt beteg, sem a személyzet, mert azt csak egyetlen pontról: a mennyezet felől, felülről lehetett látni... Ezért mondjuk hát, hogy itt valami sokkal többről lehet szó. Nem lehet igaz a "holt anyagból élő" elmélete sem, hát még az, hogy a halott anyagok összessége érző, gondolkodásra képes, a világmindenséget felfogó és azt megértő, igen csodálatos tudatot legyen képes létrehozni. Szerintünk ennek nemcsak az anyagi lét lehet a magyarázata, hanem valahol még valami többnek, valami plusznak is kell léteznie, amely minket emberek ilyenné tett. És ha ezt megismerjük, válaszolhatunk majd a sorozat elején feltett kérdésre: "Kik vagyunk?"