Nemere István: Atomrobbanás egy pohár vízben? (Tvr-hét 2001/28) Mivel a nagy tudósok is halandó emberek, senkinek nem szabad meglepődnie azon, ha olykor őket is kisebb-nagyobb csaláson kapják. Különös mellékízt ad a dolgoknak, ha tudjuk, hogy még a leghíresebbek is elkövettek ilyen szégyenletes tettet. Ezernégyszáz éven keresztül az európai tudomány Ptolemaiosz hatása alatt állt. Mindenki szentül hitte, amit ő leírt, senki nem mert benne kételkedni. Nemrégen viszont amerikai kutatók, köztük egy űrhajós, utánaszámoltak az ókori tudós csillagászati adatainak. Bizony kiderült: nem átallotta saját, már kidolgozott elméletéhez alakítani az eredményeket, vagyis meghamisította a csillagok járásának adatait. Ugyanezzel vádolhatjuk Isaac Newtont is, aki ugyan új korszakot nyitott a tudományban, ám ő sem volt mentes az efféle eltévelyedésektől. Newton is előre felállította egyik másik elméletét, aztán ahhoz minden adata gyanúsan pontosan illeszkedett. Még olyan dolgokat is leírt, amiket a maga korában műszerek, eszközök nélkül nem is lehetett mérni, megállapítani. Ilyen volt a hang terjedési sebessége vagy a Föld forgási sebessége. De nem kell az ókorba vagy a középkorba visszamennünk - időben sokkal közelebb is megtörtént ugyanez. Dmitrij Mengyelejev, a nagy orosz tudós, az elemek periódusos rendszerének megalkotója bizony nem habozott összecserélni egyes elemek atomsúlyát és más adatokat is, hogy azok kövessék az általa felállított periodikus elvet. Külön érdekessége a dolognak, hogy a maga korában ismert hatvanhárom elem közül huszonnyolc(!) esetében így járt el. Ennek ellenére a mai napig nem tudnánk létezni a híres Mengyelejev-táblázat nélkül. A tudománytörténettel foglalkozóknak nem is kell említeni az úgynevezett piltdowni leletet, amely az őstörténet és az evolúciós elmélet egyik bizonyítéka volt. Míg ki nem derült, hogy hamisítvány. Az ügyben egy tudós és filozófus, Teilhardt de Chardin is gyászos szerepet játszott. De említhetnénk a szovjet Liszenkót, aki teljesen hamis alapokon, politikai érdekeket kiszolgáló elméletekkel lepte meg a világot. Vagy ott volt a brit Cyril Burt, aki évtizedeken keresztül hamis kutatási adatokkal és a belőlük származó eredményekkel "etette" nemcsak a laikusokat, hanem szakmája elismert nagyjait is. Burt elért minden számottevő tudományos és társadalmi címet és rangot - éppen e "kutatások" révén... Néhány éve is volt egy hasonlóan botrányos eset. Két amerikai kutató bejelentette, hogy felfedezte a hidegfúziót, vagyis azt állította, hogy akár egy pohár vízben is képesek létrehozni az atommagok reakcióját. Nem kellett hozzá sok idő, talán csak pár hét, mire egy általunk jól ismert kis közép-európai ország két kutatója szintén bejelentette, hogy erre ők is képesek. Az amerikai kutatók lelepleződtek, kiderült, hogy hidegfúzió nem létezik. Azokat a kutatókat megszégyenítették és tudomásunk szerint távozniuk kellett a tudomány világából. Csak az a kérdés, mi történt az esemény után itt, Közép-Európában. Vajon ezeknek a kutatóknak-csalóknak mi lett a sorsuk?