Nemere István: A tudomány mindenekfelett? (Tvr-hét 1999/05) Ezt a kérdést pendítette meg nemrégen néhány ismert személy. Úgy vélik, véget kell már vetni a világban "elharapózott" ufóláznak, X-aktáknak és más efféle "szemétnek". Gyorsan hozzáteszem, hogy mindez nem Magyarországon történt, bár hasonló kezdeményezésre mintegy másfél évtizede itt is volt példa. Ám most a Nature-ben, a világ legjobbnak tartott tudományos folyóiratában lángolt fel a régi vita. Néhányan azt panaszolták, hogy nem eléggé népszerű a tudomány, és ugyan hol vetélkedhet bármely asztrológiai műsor nézettsége valamely szűk, tudományos témát boncolgató előadással. Mások viszont arra világítottak rá, hogy ez a tudomány és a tudósok hibája. Nálunk hiába várnánk ilyen vélemény nyilvános elhangzására. Bizony a Nature szerkesztői alaposan megrótták a tudósokat mindezért. Az X-akták című filmsorozatról a világhírű folyóirat azt írta: Nem véletlen, hogy az emberek szívesen nézik a sorozatot, hiszen az érdekes, feszültséggel teli, és a problémák, amelyeket felvet, nem mindig állnak távol a mindennapi élettől. Majd ha a tudósok is képesek lesznek izgalmasan és érthetően előadni témájukat a televízióban, akkor felvehetik a versenyt az X-aktákkal. Mindez erősen emlékeztet azokra a belharcokra, amelyek nálunk zajlottak a nyolcvanas évek közepén és később. A magyar kutatók sem arról voltak híresek, hogy nyílt vitában álltak volna ki a velük ellentétes nézetet vallókkal, inkább a politika mellé bújva lövöldöztek a nem hagyományos gyógymódok, újszerű eszmék, tények hirdetőire. A brit vitában az egyik professzor valamilyen ellenőrző, jóváhagyó tudományos intézményt vagy szervet követelt, amely mintegy cenzúrázna minden tévéműsort és újságcikket, és csak azokat engedné adásba, illetve nyomtatásba, amelyek megfelelnek a tudományos kritériumoknak. Ez is visszaköszön nálunk. A cenzúra követelése itt is régi dolog. Akadt olyan, mindig hatalomközeli tudós, aki minősíthetetlen hangon támadta az "áltudományok" képviselőit, és felelős akadémiai tisztségét arra használta fel, hogy tévéműsort tiltatott le, vagy megakadályozta, hogy Kossuth-díjat kapjon az a neves tévés személyiség, aki többek között a tudomány által nem ismert feltalálókat népszerűsített a képernyőn. Sajnos, rajta kívül volt még jó néhány hasonszőrű "akadémikus". Azok, akik a tudományban bíznak igazán - mint e sorok írója -, kénytelenek azt látni, hogy ezen vaskalapos tudósok szerte a világon, így Magyarországon is egyre-másra intézik el, hogy tévéműsorokat levegyenek a képernyőről. Elég, ha belegondolunk, hogyan tűnt el a "Nulladik típusú találkozások" a magyar televízióból. Egyetlen országos tévécsatorna sem sugároz már ilyen műsort - bár a tudományos körök még ma is azt állítják, hogy az effélék elárasztják a képernyőt. Pedig, mint arra a nyugati szakértők is rámutatnak, ezek a műsorok növelik az emberekben a tudományba vetett hitet, és felhívják a néző figyelmét, hogy mennyi kérdésre tud válaszolni a tudomány. Ehhez azonban olyan jó előadók kellenek, mint volt Carl Sagan a csillagászat terén; az ő műsora népszerűbb is volt bármilyen csodagyógyásznál. De a tudósok hibája, hogy kevés köztük a jó népszerűsítő. Így aztán nem csoda, hogy a tudományt vakon védők mindenben és mindenkiben ellenséget sejtenek. Betiltani, betiltani! - kiabálják az X akták című filmsorozatra is. Azt állítják, hogy a sorozatban csupa fantázia van, nincs benne szemernyi igazság sem. Csak arról feledkeznek meg, hogy mi magunk is tapasztalhattuk némelyik film igaz voltát. Például mindjárt az egyik első X-akták arról szólt, hogy szerte a világban itt-ott emberekbe beültetett rejtélyes tárgyakat találnak véletlenszerű röntgenvizsgálat alkalmával. Akik ezt is csak a filmírók fantáziájának tulajdonították, úgy tettek, mintha nem tudnák: hasonló eset évekkel az X-akták bemutatója előtt már volt Magyarországon is. A sajtó fényképes riportban számolt be egy magyar asszonyban talált inplantátumról...