Nemere István: A törzsfőnök átka  (Reform 1996/9)

Az általunk - talán igaztalanul - primitívnek nevezett társadalmakban a fekete
mágia máig is jelentős szerepet játszik. Mi nyugodtan elmehettünk a Holdra
hatszor egymás után, attól a természeti népek világszemlélete nem változott
meg. Még azon törzseké sem, amelyek így vagy úgy értesültek a modern technika e
csúcsteljesítményéről. Azok az emberek erősen hisznek az átokban. Ha valaki nem
úgy cselekszik, ahogyan szerintük tennie kellene, átkot szórnak rá. Ha ezt a
törzsi varázslók vagy főnökök is megerősítik, netán ők mondják ki az átkot,
hatása elkerülhetetlen - mondják, és hiszik szentül.
  Már antropológusok sem zárkóznak el a dolog kutatása elől. Hallani olyan
véleményeket, miszerint ha az áldozat tudja, átkot mondtak rá, akkor valamiféle
különös lelki szükséglete támad, hogy azt beteljesítse. Ám előfordul, hogy
egészen máshol és másképpen nevelődött idegenek - például fehér emberek -
kerülnek e törzsek közelébe. Ők nem is tudhatnak a kimondott átokról, az mégis
valamilyen módon teljesül. Ezt már aligha lehet a tankönyvek alapján, mondjuk
így: racionálisan megmagyarázni. Egy ilyen, valóban megtörtént esetet
ismertetünk az alábbiakban.
  1942-ben még az angol gyarmatosítók uralták Észak-Rhodéziát, amely ma Zambia
néven önálló állam. Egy Adrian Brooks nevű angol hivatalnokot küldtek a
gyarmati hatóságok, hogy vegyen át egy hivatali posztot Kasama városkában.
  Kasama a babonásságáról, mágiáiról híres wemba törzs székhelye volt.
Brooksnak nem sok dolga akadt, megszervezte a napi munkát és emellett még sok
szabad ideje is maradt. Tanulmányozni kezdte a wembákat. A törzs tagjai minden
fa mögött szellemeket "láttak", egész életüket, hétköznapjaikat is a
varázslatok és a szellemek határozták meg. Ezek az egyszerű emberek meg voltak
győződve, hogy minden esemény - legyen az akár a legkisebb is - a szellemek
akaratának engedelmeskedik.
  Brooks szenvedélyes amatőr fotós volt, hát szabadidejében ide-oda vándorolt a
környéken, és fényképezett. Különösen az "extra" fotótémákat kereste. Úgy
számított, ha majd hazatér brit földre, e képekkel nagy feltűnést kelthet és
leszámolhat végre az unalmas hivatalnoki léttel. Leghőbb vágya volt, hogy
valamilyen európai képes folyóirat közölje a fotóit.
  Három hónapja tartózkodott Kasamában, amikor az egyik bennszülöttől megtudta:
van a wembáknak egy titkos, rituális helye, ahová idegeneket sohasem engednek
be. Azt mondták neki, az a hely az istenek és szellemek őrizete alatt áll, csak
wemba-törzsbeli keresheti fel. Fehér ember még sohasem járt ott.
  Több sem kellett Brooksnak. Amikor az is tudomására jutott, hogy ez a hely
egyben titkos temetési szertartások színhelye is, már alig bírt magával. Tudta,
a wembák ősi szertartás szerint temetnek: a halott törzsfőnököt kiteszik egy
különleges kunyhóba, amelyet éjjel-nappal őriznek, nehogy a holttestet
kikezdjék a vadállatok. Megvárják, míg a testről lefoszlik a hús és csak a
csontváz marad. Utána ezt temetik el fura szertartások közepette.
  Brooks meglelte a temetőt és nem zavarta, hogy azt két varázsló őrizte
éjjel-nappal. Betört oda és bár a feketék tiltakoztak, több felvételt készített
a halottról és a kunyhóról, a varázslási eszközökről. Olyan szemtelenül
viselkedett, amihez hasonlót még a brit gyarmati hivatalnokoktól sem szoktak
meg a wembák. Emiatt az őrök csaknem tettlegességre vetemedtek. Brooks
megtaposta a szent helyeket, eltört néhány tárgyat. Az őrtállók közölték vele:
megsértette a szellemeket és azok ezért kimondják rá a halálos ítéletet.
  Brooks természetesen nem volt "babonás" és nem hitt az effélékben.
Büntethetetlennek, törvények felett állónak érezte magát, hiszen Kasamában ő
volt a törvény. Legalábbis azt hitte. Csöppet sem nyugtalankodott. Akkor sem,
amikor hallotta: még aznap összeült a wemba törzsfőnökök tanácsa. Ezen a
rendkívüli ülésen természetesen megerősítették a varázslók szavát. Adrian
Brooks brit hivatalnokot, a semmit sem tisztelő fehér embert a szellemek
gondjaira bízták, akik - ebben wembaföldön senki sem kételkedett - megfelelő
módon látják majd el a férfi baját.
  Brooks a következő két napon még nyilvánosan tréfálkozott is az átkon,
nevetett rajta, sőt vicceket farigcsált róla.
  A harmadik napon Brooks életét vesztette. Tragikus halálát az okozta, hogy a
hivatala előtt lévő jókora zászlórúd váratlanul lezuhant és az éppen akkor arra
menő férfira esett, fejét összezúzta.
  A hivatalos nyilatkozat szerint a zászlórudat a termeszhangyák rágták meg és
ezért zuhant le. A wembák természetesen tudták, hogy valójában mi is történt: a
szellemek teljesítették a törzsfőnökök átkát...