Nemere István: Tekintély és tudás (Tvr-hét 1999/07) Érdekes áttekinteni a tudománytörténetet abból a szempontból, hogy a tekintélyelv mennyi kárt okozott már az emberiségnek. Az emberek ugyanis általában azt hiszik, hogy annak idején a szembeötlöen logikus magyarázatot és megoldást mindenki azonnal elfogadta, és alkalmazni is kezdték. Ez messze nem így volt. És erre számos példát sorolhatunk. Amikor Kolumbusz a spanyol királyi udvarhoz fordult, hogy támogassák tervezett felfedezőútját, a király és felesége a tudósoktól kért szakvéleményt. Mint utólag kiderült, a királyi pár volt a legokosabb az egész társaságban, ők ugyanis ismerték a korlátaikat. A felkért neves kutatók viszont Szent Ágostonra és egy ma már alig ismert keresztény filozófusra hagyatkozva adták ki a véleményt. Eszerint a föld nem lehet gömb alakú, mert akkor a másik oldalon élők "leesnének", a fák nem nőhetnének gyökerükkel felfelé, az eső és a hó nem eshetne alulról felfelé stb. A Galilei-perben az egyházi bíróság elé szakértőként meghívott csillagászok a Jupiter-holdak ügyében (Galilei állította, hogy felfedezte őket távcsővel) 1610-ben kinyilatkoztatták: "A Jupiter holdjai szabad szemmel láthatatlanok, ezért nem lehet befolyásuk a földre, így hát haszontalanok lennének, ezért tehát nem léteznek." Jó kis logika, nemdebár? Amikor Louis Daguerre 1839-ben bejelentette, hogy feltalálta a fényképezést, a szakértők nem voltak hajlandók elmenni és megnézni a találmányt. Német tudósok pedig a korabeli sajtónak azt nyilatkozták: a találmány, a fény megörökítése nemcsak lehetetlen, de egyenesen istenkáromlás lenne. A feltalálót pedig a hülyék hülyéjének nevezték! 1879-ben mai szóval "körülröhögte" a tudományos élet Edisont és találmányát, az elektromos világítást. 1930-ban Lord Rutherford, kora legnevesebb fizikusa kijelentette: "Mindazok, akik azt hiszik, hogy az atomenergiát valaha is használni tudjuk, egyszerűen fantaszták." Tegyük hozzá: ő maga fedezte fel mindazt, amit annyira leszólt. Egyszerűen nem látta meg benne a jövő hihetetlen energiaforrását. Amikor a Wright fivérek 1903-ban megtették az első pár tíz, majd pár száz métert a maguk által konstruált, igen primitív repülőgéppel, a sajtó szakvéleményt kért a kor híres csillagászától - mint olyantól, akinek, úgymond, szakmája mindaz, ami nem a föld felszínén, hanem afölőtt történik. Simon Newcomb terjedelmes cikkben közölte: a levegőnél nehezebb tárgyak sohasem repülhetnek, és ezen az sem segít, ha ezeket könnyebb anyagokkal építik föl (az első gépekben még több volt a fa és a vászon, mint a fém). Mi több, a tudós leírta: ilyen szerkezetek sohasem emelkedhetnek a levegőbe, ez tudományosan igazolt és már bizonyított tény, amely a jövőben sem fog megváltozni! A későbbi korokban sem szűntek meg az efféle negatív jóslatok. Egy 1961-ben - egy évvel a Telstar telekommunikációs műhold fellövése előtt - az Egyesült Államok kommunikációs szakértője, T. M. Craven kijelentette, hogy "műholdak sohasem fognak repkedni a föld körül, mert semmi esélye, hogy javítsanak a telefonközlésen, vagy hogy rádió-, esetleg tévéműsort sugározzanak". És ha ezt mondta az erre hivatott szakértő, mi lehetett a véleménye a kevésbé tájékozottaknak? Ha Kolumbusz hisz a "szakértőknek", legyint egyet, és elmegy gazdálkodni avagy kereskedni, és többé nem gondol az Újvilágra. Ha a "szkeptikusokra" hallgatunk, a legtöbb csillagászati felfedezés a mai napig várat magára, a közlekedés, a hírkőzlés, az energetika még ma is gyerekcipőben járna. Amikor pedig a kutatók adták jóslásra a fejüket, rendre csődöt mondtak. 1968-ban összeállt a maga idejében igen híres "Római Klub". A kor nagy elméi 1972-re megalkották 'A növekedés határai' című alapművet. A rendkívül pesszimista hangulatú könyvben azt jósolták, hogy az emberiség 2000-re kimeríti összes energiatartalékát, összeomlik a nehézipar, és az emberiség belerokkan a csapásokba... Akkoriban szinte az egész tudományos élet kiállt a tanulmány mellett. Ennyit a tekintélyről és a tudásról.