Tamási Áron drámáinak szövege az első, újság – vagy folyóiratbeli közléstől a könyvbeni megjelenésig – s főként a színházi előkészületek során – jelentékeny mértékben változott, finomodott, de egyetlenegy mű, az Énekes madár kivételével az eredeti szándék legcsekélyebb módosulása nélkül.
A kötet sajtó alá rendezője az első könyvbeni közlést fogadta el végleges szövegként, s elvetette a későbbi – kényszerű körülmények között végzett – javításokat, átdolgozásokat. Nevezetesen az 1941-ben közzétett Három játék és az 1942-es Csalóka szivárvány szolgált a mostani kiadás alapjául. Mindkét könyv az Erdélyi Szépmíves Céh – s egyidejűleg a budapesti Révai Kiadó – támogatásával jelent meg.
A húszas évek végén, harmincas évek elején született, kisebb jelenetek 1945 előtt csak lapokban, folyóiratokban voltak olvashatók, de színpadra vitelük során sem igen változott a tartalmuk vagy formájuk. Az 1929-ben keletkezett Székely fás-t a kolozsvári Ellenzék, a Néppártiak-at 1931 februárjában az Erdélyi Helikon, a Görgeteg-et a Napkelet 1933. évi januári száma adta közre. A jelen kiadás is ezeket tartja minden későbbi közlés, színházi előadás számára megőrzendőnek.
Minthogy az Ősvigasztalás eredeti kézirata – a kolozsvári színháznál vagy másutt – elkallódott, akár megsemmisült, s ez az első színmű az író életében könyvbe sem kerülhetett bele, csak arra a másolati példányra lehetett támaszkodni, amelyet az ifjúkori barát, Molnár Jenő hozott nyilvánosságra az író halála után. Ez teljes terjedelmében a Tiszatáj 1973. évi májusi és júniusi számaiban jelent meg, majd 1978-ban – Balázs Ádám gondozásában – a Tamási Áron Válogatott Művei sorozatban, a Színpadi művek harmadik kötetének fő darabjaként. Azóta – sajnos – az Ősvigasztalás másolati példányának is nyoma veszett a farkaslaki emlékházban.
A Tamási színjátékaiban gyakran előforduló három pont vagy szaggatott vonal nem szövegkihagyást jelez, hanem – minden alkalommal – az írótól származik, az ő hangsúlyos szándékára hívja fel az olvasó figyelmét.
A kötet szerkesztői e helyütt köszönik meg Tamási Ágotának az értékes, szíves segítséget, melyet a Függelék és a Jegyzetek összeállításához nyújtott.