Nemere István: Szibériai rejtélyek (Tvr-hét 2001/48-50) Egyre-másra érkeznek a jelentések a jakutok földjén található különös objektumokról. Jakutföld Szibéria egyik leghidegebb, de ásványi kincsekben gazdag része. A Viluj folyó felső szakaszán található a Halálvölgy. Ezen a vidéken a földben fura fémtárgyak vannak, amelyek veszélyt rejtenek az emberek számára - szóltak a történetek. Néhány ilyen rejtélyes tárgy a felszínen található. Ezek bunkerhez hasonló félgömbök, amelyek domború oldalukkal állnak ki a felszínből. Belül van egy kis "helyiség", amelyben néhány ember elfér, és ott mindig meleg van. A legrettenetesebb télen, amikor Jakutföldön a hőmérséklet nemritkán eléri a mínusz 40, sőt 50 Celsius-fokot is, a vadászok, ha egyáltalán bemerészkedtek a Halálvölgybe, e félgömbökben találtak menedéket. Ma már eszükbe sem jut behúzódni, és az idegeneket is óvják a félgömböktől. Akik ugyanis rövid időt töltöttek ott, azok hamarosan súlyosan megbetegedtek. Akik pedig hosszabb vadászat közben egymás után több éjszakát töltöttek a félgömbökben, azok meghaltak. Az ügyről feltűnést keltő cikket írt Valentin Pszalomscsikov, a matematikai tudományok doktora. De ő is más kutatók nyomdokain haladt. A "fémgömbökről" szóló első hírek csak 1936-ban érkeztek a fehér emberek világába. Akkor néhányan a helyiek vezetésével felkeresték az erdőkben megbúvó furcsa tárgyakat. A kis bunkerszerű helyiségek belső fala igen sima, mintha egy darabban öntötték volna. A fém színe vöröses, a fal vastagsága mintegy két centiméter. Találtak olyant is, amely nagyobb a többinél, és még egy rénszarvason ülő jakut is belovagolhat alája, mivel a félgömb egyik oldala ferdén kiemelkedik a földből. Mielőtt valaki azt mondaná, hogy régebben valamilyen titkos szovjet katonai bázis volt a környéken, vagy a Vörös Hadsereg egy kísérlet után hagyta ott ezeket a tárgyakat, hadd jegyezzük meg: már a tizenkilencedik századi források is megemlékeznek Jakutföld e titokzatos tárgyairól! Viktor R. K. Maak balti származású orosz utazó írta több mint száz éve (amikor a Szovjetunió még nem létezett, a cári orosz hatalom pedig nem terjedt ki idáig), hogy a Viluj felső folyásánál van egy kis patak, aminek neve jakutról lefordítva azt jelenti: "A Nagy Kondér Elsüllyedt". Nem messze a pataktól az erdőben van egy hatalmas rézkondér a föld alatt, a talajból csak a széle áll ki. "Nem tudni, milyen nagy, de azt is beszélik, hogy egész fák nőnek benne." Sorozatunk első részében, a múlt héten megírtuk, hogy Jakutföldön hatalmas "réz" (?) tartályokra, kupolákra, gömbökre bukkantak a talajba beásva és olyan, vöröses fémből készült félgömböket is találtak, amelyek a belépőnek súlyos egészségkárosodást okoznak. A helybeliek, ha csak tehetik, messzire elkerülik ezeket az ismeretlen eredetű szerkezeteket. Arról is szó esett, hogy ezek nem lehetnek a huszadik századi technika termékei, mert korábban is tudtak róluk a jakutok, akik őslakosok Szibériának azon a részén. N. D. Arhipov kultúrantropológus sokat tanulmányozta ennek a vidéknek a néphagyományait. Több jakut mondát is feljegyzett. Arhipovot elsősorban az érdekelte, hogy a környékbeli folyók és patakok nevében miért annyira gyakori a "kondér" szó. A jakut öregek elmesélték neki, hogy valamikor a régi időkben - sok-sok nemzedékkel korábban - a "kondérok", vagyis a fémgömbök az égből szálltak alá, és különös, egyszemű emberek érkeztek bennük. Az idegenek furcsa fémruhát viseltek. Később, amikor már jobban összeismerkedtek, az egyik helybeli öreg azt is elmondta Arhipovnak, hogy maga is látott egy ilyen gömböt a föld alatt, amelyben halott idegenek fekszenek, és ami a legérdekesebb: holtukban is viselik ruhájukat... Szóba került, hogy valamikor roppant nagy tűzvész pusztított az ottani erdőkben. Feltételezték, hogy esetleg azt is az idegenek okozták. Abban minden jakut egyetértett, hogy a "Halálvölgyben" sok fémgömb van a talajban. Hasonló információval tértek vissza portyázásaikból a vadászok is, és arra kószáló szovjet geológusok is egyre-másra jelezték, hogy a folyók sekély vize alatt öt-hat méter átmérőjű fémkupolákat találtak. Másutt a talajból álltak ki ilyen félgömbfelületek. Mondhattak azonban, amit akartak, a hatóságok sokáig a fülük botját sem mozdították. Talán azért is, mert Szibéria Moszkvából nézve amúgy is a mondák és a legendák földje, tele van rejtélyekkel, ráadásul a világ végén van. Még olyan szemtanúk is akadtak, akik nemcsak a félgömbök fémes tetejét látták, de azt is mondták: némelyiknek a tetején piramis alakú hegyes rész állt ki a tükörsima felületből. A helyi legendák szerint ezek a tárgyak már nagyon régóta ott vannak. Némelyiket "vasháznak", a másikat "vasbarlangnak" is nevezik. A Viluj folyó mentén élő jakutok már nem csodálkoznak, ha újabb és újabb híreket hallanak a földbe vájt félgömbökről, szinte köznapi dolognak tekintik őket. Bár természetesen félnek tőlük, és nem közelednek hozzájuk, hiszen a tapasztalat azt mutatja, hogy károsak az egészségre. Akik ezeket a gömböket magukkal hozták az égből, vagy itt építették, karcsú, roppant magas és egyszemű lények voltak, sohasem vetették le fémruhájukat. Ebből arra lehet következtetni, hogy az idegenek minden bizonnyal nem tudták elviselni a földi fizikai körülményeket. Az is elképzelhető, hogy amit a jakutok szemnek neveztek, az nem is természetes látószerv, hanem valamilyen műszer volt. Könnyen lehet: ahonnan az idegenek jöttek, ott kevesebb a fény, és az itteni nagy fényerőt nem tudták megszokni. Hiszen elég arra gondolnunk, hogy ha anyabolygójuk kétszer olyan távol van a központi csillagtól - az ő Napjuktól - mint a Föld a mi Napunktól, akkor egészen másféle látószervre van szükségük abban a homályban. A "földbe ásott kondérokkal" kapcsolatosan egyéb izgalmas dolgokat is felfedeztek Jakutföldön. Erről a jövő héten írunk. A szibériai Jakutföldön talált rejtélyes és talán nem is földi eredetű kisebb- nagyobb fémgömbök, félgömbök, "földbe ásott kondérok" - ahogyan a bennszülött jakutok nevezik a tárgyakat - sokféle veszélyt jelenthetnek az emberek számára. A jakut vadászok évszázadokon keresztül nem mertek közeledni hozzájuk. Mert aki kíváncsiságból, vagy kényszerből bemerészkedett valamelyik gömbbe, az előbb-utóbb pórul járt: kihullott a haja, vagy valamilyen ismeretlen eredetű betegséget kapott. A földbe vagy folyók partja alá ásott - magától besüppedt? - gömböknek nincs ajtajuk, ablakuk, de mindegyiken található egy felnyitható rész, amelyen át egy ember éppen befér. Az egyik jakut nyelvű lap, az Edier Saas közzétette Mihail Korjeckij levelét. Ebből kiderül, hogy az illető apjával együtt 1933 és 1949 között évekig élt a környékbeli tajgán. Korjeckij azt írta, hogy három egymást követő vadászidényben összesen hét gömböt találtak teljesen véletlenül. Külön hangsúlyozni kell, hogy véletlenül bukkantak rájuk. Mert ez egyúttal azt is jelenti, hogy ha szervezetten és tudatosan kutatnak, akkor nyilván sokkal többet találhatnak. Nemcsak a Halálvölgyben, hanem másutt is. Azok a gömbök, amelyeket Korjeckij közelről megszemlélhetett, hat-tíz méter átmérőjűek voltak. Olyan fémből készültek, amit a tajgai életre felkészült vadászok és geológusok egyetlen szerszáma sem "fogott", azt az anyagot még karcolni sem lehetett. Korjeckij ipari gyémánttal felszerelt geológiai fúrószerkezettel is próbálkozott, de még a Földön a legkeményebb anyagként ismert gyémánt sem volt képes behatolni a vöröses fémbe! Felfigyeltek arra, hogy a gömbök környékén hihetetlenül buján nő a fű és általában minden növényzet. Helyenként embermagasságú volt a fű, akár Afrikában. A vadászok apró hangyának érezhették benne magukat. Hat vadász és geológus egy egész éjszakát eltöltött az egyik ilyen gömbben. Bemenekültek, mert odakinn éppen ítéletidő dühöngött. Akkor még nem sejtették, milyen súlyos következménye lesz ennek. Azén voltak ennyire könnyelműek, mert nem hallottak a jakutok figyelmeztetéseiről. Egy hónap múlva egyiküknek az utolsó szálig kihullott a haja, Korjeckij fején pedig három olyan sipoly keletkezett, amelytől élete végéig nem tudott megszabadulni. A sok szóbeszéd és különös jelentés az 1950-es években végül lépésre késztette a szovjet katonai vezetést. Szakértőket küldtek a helyszínre. Jellemző, hogy a polgári hivatalnokokat továbbra nem érdekelték a gömbök. Csak a katonák mutattak hajlandóságot a kutatásra. A legnagyobb titokban láttak munkához a Halálvölgyben. Az egyik gömböt - a furcsán értelmezett "tudományos" kíváncsiság nevében - felrobbantották. A detonáció során kétezerszer nagyobb energia keletkezett, mint amekkorát normális körülmények között a felhasznált robbanóanyaggal elérhettek volna. Erre a katonák megijedtek és megfutamodtak. Sürgősen befejezték a sajátos "kutatást", a területet lezárták, és visszavonultak. Hogy később is folytattak-e kutatásokat arrafelé, nem derült ki. Legalábbis máig nem. Talán a jövőben erre a rejtélyre is fény derül...