Nemere István: Igazi és hamis próféták  (Tvr-hét 1996/52)

A keresztények körében vagy hatszáz éve megfigyelhető, hogy olykor a "szent
emberek" - de nem csak ők - testükön ugyanolyan sebet képesek produkálni,
amelyet Krisztus szenvedett el a kereszten.
  A első eset Assisi Szent Ferenc nevéhez fűződik (XIII. század), később mások
is utánozták. A kutatók általában úgy vélik, hogy ez a ritka jelenség valós, és
főleg azt bizonyítja,- hogy az ember idegrendszere, sőt olykor képzelőereje
uralkodni képes a fizikai valóság fölött.
  Bigott vallásos révületben élő személyek - az esetek jelentős részében nők -
ma is képesek "előhívni" a krisztusi stigmákat. Vérző seb alakul ki náluk a két
tenyéren és a bokán a vasszögek helyén, illetve a mellkason, ahol dárda ütötte
át.
  Néhányan e stigmát állandóan viselték, miként Padovai Szent Antal vagy Sienai
Szent Erzsébet, de mint említettük, akadt néhány "civil" is, akinek a testén
ugyancsak megjelentek a stigmák. Ez, természetesen, nem véletlenül történt;
ezek az emberek gyakorlatilag előtte hónapokig vagy évekig böjtöltek,
nemegyszer elvonultak a világtól, egyéb látomásuk is volt - maga Jézus jelent
meg nekik angyalszárnnyal, ahogy Szent Ferencnek. Egyszóval valamilyen pszichés
előkészítés után következett be a jelenség.
  A múlt század vége felé egy belga nőt - akinek csak a kezén jelentkeztek a
stigmák - orvosprofesszorok is vizsgálták. Gyanúsnak találták kezdetben, hogy a
tenyéren található nyílt sebeken (amelyeket, úgymond, átütött a szeg) nagy
mennyiségű vér folyik ki. Méghozzá olyan sok, amennyi már a hölgy életét
veszélyeztette - mégsem halt bele a vérveszteségbe.

A tudósok mindent megtettek, hogy Louise Lateau (1850-1883) esetében kizárják a
külső behatásokat. Előfordult, hogy a hölgy egyik kezét több napra egy befőttes
üveghez hasonló edénybe dugták, hogy ő maga se férhessen hozzá. Ám amikor
akarta, a sebből megeredt a vérpatak. 'Amikor akarta' - sokak szerint ebben van
a jelenség kulcsa. Pater Pio ("kegyes atya") az olasz "szent", valódi nevén
Francesco Forgione (1887-1968) számtalanszor reprodukálta Krisztus sebeit a
saját testén. Amellett olykor levitált és más "csoda" történt vele. Pater Pio
eleinte csak a két kezén mutathatta meg Jézus sebeit, aztán a két lábán és
végül az oldalán is, vagyis mind az öt sebhely látható volt rajta, mi több,
vérzett is.
  Az atyát Rómában a Vatikán szakemberei, valamint hozzáértő orvosok is
megvizsgálták. Az ítélet az volt: "az orvostudomány nem ismeri a választ a
jelenségre". Pater Pio elvonult a külvilágtól, nem mutogatta sebeit. Állandó
orvosi felügyelet alatt állt, és egyéb, meglepő eredményeket is produkált: az
élettel összeegyeztethetetlen hőmérsékletet mértek nála nemegyszer (48
Celsius-fokos lázat), ilyenkor transzba esett. A sebeiből folyó vérnek különös,
semmihez sem hasonlítható illata is töprengésre késztette az orvosokat, akik
élete végéig megfigyelés alatt tartották.

Ismeretes viszont olyan esetet, amikor minden megmagyarázható volt. Sőt,
mondhatni mesterséges. A húszas években August Diebel Ruhr-vidéki szénbányász,
az egyik bányaszerencsétlenség után lent maradt a mélyben. Két nagy kő közé
szorult a lába. Két nap, két éjjel várta a mentőket. Tudta, vérkeringés híján
hamarosan elhal a lába. Hamarosan azonban rájött, hogy gondolatai erejével vért
tud irányitani az elszorult erekbe is.
  Kiszabadítása után otthagyta a bányát, cirkuszokban lépett fel, és közönség
előtt is képes volt előállítani Krisztus sebeit a testén. Hetente kétszer
- mindig szerdán és vasárnap! - a közönség láthatta, hogy eleinte nincs semmi a
kezén, aztán némi idegi erőkifejtés után sorban megjelenik egy-egy szög
'nyoma'...
  Bebizonyosodott hát, nemcsak Diebel esetében, hogy a stigmákat akaraterővel
is elő lehet hívni. Hogy ez így volt-e a híres szentek esetében is? Vagy
anélkül, hogy tudtak volna róla - nagyon 'akarták' a stigmákat, míg végül azok
felbukkantak rajtuk is? Ezen a módon akartak egyesülni Krisztussal, ily módon
átvenni az ő szenvedéseit?