Nemere István: Krisztusi stigmák a családanyán (Tvr-hét 1998/15) A történelemben meglehetősen gyakori, hogy a keresztény kultúrkörnyezetben élők testén megjelenik a krisztusi stigma, vagyis az egykori keresztre feszítés, és az azt kísérő körülmények, a fizikai bántalmazás stb. véres nyoma látható a kézen, lábfejen, a felsőtesten, és olykor a töviskorona nyomai a fejen, a korbácsütések helye a háton. Ha a stigmákat viselő nő, akkor az mindig szűzies életet élő, nem házas, és általában a világtól meglehetősen elszakadt személy volt. Legalábbis 1937-ig. Mert akkor a harmincöt éves, nyolcgyerekes kanadai parasztasszony, Eva Baye testén jelentek meg váratlanul a stigmák... És ez még messze nem minden, ami vele s körülötte történt... Eva Baye, a félig indián, félig európai származású kanadai nő 1902-ben született Ontario tartományban. Nagyon vallásos, katolikus családban nevelkedett, és harmincöt éves koráig semmi rendkívüli vagy misztikus esemény nem zavarta meg életét. De utána annál inkább! Néhány évvel azután, hogy megjelentek rajta a vérző stigmák, jó néhány orvos is megvizsgálta. Hosszan és alaposan, de magyarázatot egyik sem talált. Ráadásul kiderült, hogy óraműpontossággal 'minden pénteken délután hatkor kezdődik' a jelenség. Ekkor elvesztette az eszméletét, sajátságos "agóniába" került, amelynek során újra és újra átélte Krisztus szenvedéseit azon a bizonyos pénteki napon. Este hattól kilencig tartott ez a különös roham, miközben a sebek sorban megjelentek, némelyik stigma vérzett is. Ezekben az órákban Eva nem látott és nem hallott semmit, a külvilág ingerei nem hatoltak el hozzá. Ilyenkor "ott" volt, ahol az az emlékezetes kereszthalál történt. Este kilenc körül lassan elállt a vérzés, és az asszony magához tért. Másnapra az égvilágon semmi baja nem volt, normálisan ellátta gyermekeit, férjét, és nem szívesen beszélt a péntek estékről. Ám ha olykor mégis sikerült rávenni, aprólékosan, lépésről lépésre elmondta a bibliai eseményeket - mintha Krisztus szemével látta volna őket! Az orvosok hónapokon át 'kísérleteztek' vele - ha szabad itt ezt a kifejezést használni -, hogy valami közelebbit is megtudjanak a jelenségről. Természetesen arra gyanakodtak, hogy mindez csak képzelgés, tettetés, pszichiátriai eset. Ezért hetekre kórházba zárták, lesötétítették a betegszoba ablakait, és visszaállították a szobában lévő órát, hogy megtévesszék Eva időérzékét. Ám a fortélyok rendre csődöt mondtak, ugyanis Eva a jelek szerint egy belső, biológiai óra szerint "működött", és "golgotajárása" a valós időben, mindig pénteken délután hatkor kezdődött. A fájdalom legrosszabb pillanataiban valóban haldoklónak tetszett, később annak enyhülése után már tudott beszélni azokról a jelenetekről, amelyeket úgy mond "az imént saját valóságában megtapasztalt". És ez így ment éveken át! Később az élet egyéb területein is kezdett furcsává válni körülötte néhány dolog. Továbbra is egy kis településen élt, és gyakran járt templomba. Télvíz idején, amikor Eva áldozott, a templomot rózsaillat lengte be, pedig semmilyen virágot nem tartottak ott. Ha zuhogó esőben ment - ezt többször is tapasztalták -, a ruhája száraz maradt. Mintha valamilyen láthatatlan burok - aura? - venné körül, olyan erősen, hogy a külső fizikai hatásokat sem engedi át. Az egyik ilyen eksztatikus állapotában hibátlan latin nyelven írt egy csodaszép imát. Ami csak azért volt furcsa; mert soha nem tanulta ezt a nyelvet, a sajátját beszélte csak, és különben sem volt erőssége az írás vagy a "költészet", hisz továbbra iskolázatlan, nyolcgyermekes családanyaként kellett helytállnia. Érdekesnek mondható a katolikus egyház magatartása, amely voltaképpen... semmilyen sem volt! Az egyház ugyanis inkább a makacs hallgatás útját választotta. Nem ritka ez egyébként a hasonló esetekben. Az egyház ritkán nyilvánít véleményt a csodák ügyében is, a stigmatikusokkal szemben pedig különösen óvatos. Csoda az, ami természettudományos okokkal nem magyarázható. Természetesen mindig mondhatjuk azt, és joggal, hogy ami a jelenlegi tudásunk alapján még nem magyarázható, az valamikor majd, magasabb tudásszint birtokában már magyarázható lesz. Kérdés, vajon ezek közé tartozik-e Eva Baye különös esete is?...