Nemere István: Selma, a norvég szörny (Tvr-hét 1999/24) Bizony nem csupán az annyit emlegetett skóciai Loch Ness-tóban élnek valamiféle rejtélyes élőlények. Hogy minden ilyen esetben többes számot kell használnunk, az természetes - hiszen Loch Ness lakója, Nessie sem lehet magányos immár ezerötszáz (!) éve. Az utóbbi évtizedekben a világsajtó ismét többször írt egy Norvégiában élő lényről. Első ízben 1975-ben tapasztalták a jelenlétét. Svédországban is van ilyen: ugyancsak tóban él, és 1750 óta folyamatosan látják. Nyilvánvalóan itt is több "szörnyről", vagyis a tudomány által nem ismert, hatalmas élőlényről és azok egy élőhelyen lévő csoportjáról van szó. Norvégia Telemark nevű, déli tartományában található a Seljordsvatnet-tó. 1975-ben az enyhe nyári napon az ismeretlen élőlény a tó felszínén sütkérezett. Afféle tengeri kígyónak tűnt, a teste felül kékesfekete, alul a hasa fehér volt. Feltűnően kicsi és a testéhez képest aránytalan feje volt. Legközelebb 1977-ben látták. A tóról Selmának "keresztelték". Abban az évben alig múlott el hét anélkül, hogy ne érkezett volna róla hír. Két házaspár kocsival utazott a tó körül, amikor egy félsziget környékén észrevették, hogy kavarog a víz. Egy perccel később a tengeri kígyó előbukott. Hosszát a távcsővel figyelők negyven (!) méterre becsülték. Észrevették, hogy hátán az egykori dinoszauruszokéhoz hasonló "fésűt" visel. Vagyis afféle taraj volt látható a teste felső részén. Egy másik norvég férfi, aki szintén kocsiból látta a szörnyet, úgy megijedt, hogy szentül megfogadta: soha többé nem megy ki csónakkal horgászni a tóra... A következő években ugyancsak számosan látták a tó felszínén az egyik példányt, amelyet persze - akárcsak Nessie esetében - mindig ugyanannak hittek. A tó partján is látták Selmát, bár nem jellemző, hogy kimászna a partra, de annak közelében szeret tartózkodni, ahol sekély és nyilván melegebb is a víz. A legtöbb szemtanú egybehangzóan állította, hogy a hatalmas állat, amikor úszott, három-négy több méteres "púpot" tudott csinálni a vízben, és a mozgása "kígyószerű" volt. Az továbbra is rejtély, hogy miért mindig csak nyáron látják az állatot. Nyilvánvalóan köze lehet a dolognak a hőmérséklethez. Norvégia nem tartozik a meleg országok közé, viszont a szabad vizek, a folyók és a tavak - különösen a sekélyebb részeken - jelentősen felmelegedhetnek a nyári hetekben. Igaz, néhány szemtanú kora ősszel vagy késő tavasszal is látta, de ez nem mond ellent az elméletnek. Mindenképpen úgy tűnik, hogy amikor szigorú tél következik, Selma ezt megérzi, és az ösztöne azt diktálja neki és társainak, hogy "be kell gubózni", és csak akkor jönnek elő ismét, ha a víz és a levegő hőmérséklete tartósan bizonyos szint fölé emelkedik. Hogy azért a dolog nem lehet afféle turistacsalogató, arra több bizonyíték is van. Nessie a hatodik században bukkant fel először, és a középkorban is sokszor látták - márpedig akkoriban idegenforgalom még nem létezett. Tehát nem a "parti szállodások" találták ki a skót szörnyet. Ugyanez lehet a helyzet Selmával is, mert a norvég vidéken nehéz lenne arra idegenforgalmat alapozni, hogy "hátha az idén valamikor, valahol valaki majd megpillantja a szörnyet"... Mindenesetre a tóparton fekvő Seljord városkában nemrégen megnyitották a "Selma-múzeumot". A szemtanúk beszámolóit egyetlen fotó sem illusztrálja, ugyanis nem volt fényképezőgép azoknál, akik előtt eddig megjelent valamelyik állat. Viszont térképen lehet követni, hol és mikor látták "őt" vagy "őket". Maguk a városlakók nem szeretik a szörnyet, a legtöbben nem is hisznek benne. Méretes hódot, fatörzset, vízörvényt stb. láthattak a tanúk, mondják. Akadt olyan tudós, aki szerint felbugyborékoló gázt vagy optikai csalódást láttak a szemtanúk. Mindenesetre a hatóság már hozott egy rendelkezést, amely kimondja, hogy "a Seljordsvatnet-tóban élő lényt vagy lényeket senkinek nem szabad megölnie". A helyi múzeumban őriznek egy koponyát, amely nem hasonlít semmilyen ismert állat koponyájához, és ez a fej valóban olyan, mintha valaha élt dinoszauruszok vagy jókora kígyóhoz hasonlatos lények feje lenne. A helybeliek mindennap kimennek a partra, olykor kis csoportokban, olykor egyedül, hogy végre ők is a maga valóságában láthassák a "norvég szörnyet".