HARRY HARRISON

A Rozsdamentes Acélpatkány téged akar

 

fantasztikus regény

 

Fejezet: 1

 

Blodgett egy békés bolygó. A nap narancsos fénnyel látja el, enyhén ráncolják a szelek, a csendet mindössze az ûrkikötõ keltette zajok törik meg idõnként. Igen nyugtató - ugyanakkor túlzottan is egy magamfajta kaliberû embernek, akinek állandó készenlétben kell állnia. Ám azt el kell ismernem, hogy abban a pillanatban, amikor az elõttem álló nyílás halk bing-bonggal feltárult elõttem, egyszerûen nem tudtam ilyesmikkel foglalkozni. Forró víz csapódott arcomnak, s én hirtelen olyan álmossá lettem, mint egy ájulófélben lévõ macska.
- Majd én megyek - mondta Angelina elég hangosan ahhoz, hogy a vízzuhatagon át is meghalljam. Gurguláztam valami válaszfélét, vonakodva elzártam a vízesést, majd kimásztam.
A szárító bevonta testem meleg levegõvel, s orromat arcszesz illata tömte el. Élvezettel hümmögtem magamban, megbékélten, egybehangzón a világgal, csupaszon, akár a születésem napján - leszámítva persze azt a néhány kelléket, mely minden helyzetben elengedhetetlenül nálam van. Spontán. Az életnek megvannak a maga apró örömei, s méltányolva szikár testem, valamint a rezzenéstelen arcom tükörmását, amint megérintettem halántékomon a szürkeséget, teljesen átszellemültem. Semmi sem boríthatta volna fel nyugalmam.
Semmi, leszámítva azt a velejéig hatoló érzést, amely hirtelen belémcsimpaszkodott. Rossz elõérzet lehetett? Nem, mindössze a másodpercek múlása. Angelina túl soká maradt kint. Valami történt.
Hajrázni kezdtem, szinte rohantam az elõszobáig. A ház üres volt. Kifutottam a bejárati ajtón, kétségbeesetten szökellve egy lábon, akár egy rózsaszín gazella, miközben elõrángattam pisztolyom a bokámra szíjazott tokból, megmeredõ szemekkel látva, ahogyan az én Angelinámat két termetes legény betuszkolja egy autóféleségbe. A kocsi elindult, s én megkockáztattam egy egyszerû lövést a kerekére, de többre nem volt idõm, mert az autót magához vette a forgalom.
Angelina! Õrjöngve csattogtattam fogaim, még párat lõttem a levegõbe, ezért a szemlélõdõk, akik ez idáig csodálhatták csupasz testem, fedezékbe menekültek. Megpróbáltam legalább akkora nyugalmat erõltetni magamra, hogy képes legyek megjegyezni a kocsi rendszámát.
Visszatérve a házba elsõ gondolatom a rendõrség értesítése volt, akár egy jobb állampolgárnak, de mivel jómagam sosem tartoztam a jó állampolgárok közé, azonnal el is vetettem a dolgot. A hatalmas, Sikamlós Jim diGriz õrjöng! Bosszút állok! Bekapcsoltam a számítógépem, rápaszíroztam ujjam végét az azonosító lapkára, becsapkodtam a prioritás-kódom, majd az elrabló kocsi rendszámára hagyatkozva próbáltam meg valami új információhoz jutni. Ugyan nem méltó feladat ez egy bolygóközi számítógépnek, de a válasz késedelem nélkül jelent meg.
Mikor ez megtörtént, megbénultan zuhantam rá a székre. Náluk van.
Sokkal jobbra számítottam. Na tessék, hiszen nem vagyok én gyáva. Tulajdonképpen éppen az ellenkezõje - motyogtam szerényen. Egy életre való bûntény túlélõje (talán több életre is) voltam, mielõtt besoroztak a Különleges Alakulatba, amely galaxis-szerte a legelõkelõbb csoport, amely széltolók felhasználásával csípi meg a széltolókat. Az, hogy tulajdonképpen talpon maradtam megannyi éven át, talán elmondja, milyenek is a reflexeim, no meg az intelligenciám. És most minden tehetségem és vívmányom eltörpülni látszott újdonsült feladatom mellett, aminek értelmében drága feleségemet kell kihoznom komisz helyzetébõl. Ötletek kellettek, nem meggondolatlan cselekedetek, és ennek értelmében, bár még mindig a nap elején voltam, elõkaptam egy 140-es Öreg Ötlet Kiváltót, és tehetséges mennyiséget csöppentettem magamba szinapszisaim beolajozására.
Az elsõ korttyal érkezett a felismerése annak, hogy a fiúkat is be kell vonnom. Angelina és én, adakozó szülõkként létrehoztunk a mi kis utódainknak egy tény-mentesített világot, ami pont eddig tartott. A diploma még pár nappal arrébb volt, ugyanakkor bizonyos voltam abban, hogy elõsegítené megszerzését a megfelelõ irányból érkezõ továbbképzés. Furcsa volt belegondolni, hogy már majdnem túllépték a tizenév határát - hát hogy ezek az évek... Édesanyjuk - Angelina, az elrabolt kincsem! - gyönyörûségébõl mit sem vesztett. Magam talán öregedtem, de bölcsebb bizonyosan nem lettem. Hajam szürkéje nem csorbította szívem arany-éhségét.
Nem vesztegettem idõm nosztalgikus befelé fordulással. Felruháztam magam, beleugrottam csizmáimba, magamhoz vettem személyi azonosítóm, valamint egy csomó halálos technológiai eszközt, s ahogy becsuktam az ajtót, már a garázsban is voltam. Csillogó piros Firebom 8000-esem behergelõdött, az ajtó kilibbent és a földre csapódott, minden irányban felrázva a lapos polgárokat Blodgett békés bolygóján. Az egyetlen ok, amiért ezen a leült planétán megtelepedtünk, a fiaink oktatása volt. Delejezõnek hatott még a gondolat is, hogy leléphetek innen egyetlen visszapillantás nélkül. Nemcsak hogy minden mezõgazdasági unalmat sikerült erre a bolygóra sûríteni, ráadásul polipszerû bürokrácia szõtte át. Mivel központi helyen leledzett számos csillagrendszer szemszögébõl, és döbbenetesen jó volt a klímája, egy köteg bürokrata és Szövetségi adminisztrátor lepte el, hogy másodlagos szereplõi lehessenek a kormányhivataloknak. A farmereket kedveltem.
A farmok adtak teret a fáknak az út mellett, ahol éppen az aszfaltot téptem fel a kopár kõhegyek felé tartva. Abban a magasságban csipkedõs kedvében volt a levegõ, s a komor hegyeken ez ki is ütközött, amikor pedig az utolsó kanyarhoz értem, örömmel nyugtáztam, hogy a nyirkos délelõtt tökéletesen illeszkedik az elõttem tornyosuló kõfal unalmasságához. Amint a cövekes rácsok morajjal közeledtek, nem elõször nyílott alkalmam a fekete acéltáblára vésett betûk megtekintésére a bejárat felett.
DORSKY KATONAI KÉPZÕ ÉS BÖRTÖN
Hogy drága ikreimnek pont ide kellett kerülniük! Mint apa aggódtam; mint polgár áldásosnak véltem a dolgot. Amikrõl azt hittem, jót tesz nekik, a külvilág ismeretének rovására ment. Mielõtt ide jöttek volna, kétszáztizennégy iskolából lettek eltanácsolva. Azok közül három titokzatos körülmények között leégett; egy pedig felrobbant. Sosem hittem abban, hogy a fõbb elõadók öngyilkossági kísérleteihez bármilyen közük lett volna, ám a rosszindulatú nyelvek ezt pletykálták. Végül persze rátaláltak a valódi ellenfelükre az öreg Dorsky ezredes személyében. Õ, miután visszavonult a hadseregbõl, iskolát nyitott, és sokéves felgyülemlett tapasztalatát, tudását és szadizmusát beüzemelte. Fiaim vonakodva okultak az oktatásokon, megszolgálták idejüket, s pár nap múlva szembe kellett volna nézniük a diploma megszerzésével és az eskütétellel. Nem volt más hátra, csak kevéske cizellált fejlõdés.
Mint mindig, most is vonakodva tettem el fegyverzetem, amely nem volt egyéb, mint egy röntgensugaras, lézerkémlelõs, soknyílású, gyorsismétlõ, maghasadós pisztoly, s betódultam az ajtón, amelyen beeresztettek. A csüggedt alakok az iskolai gondmentesítõ és menekülésgátló rendszertõl letörten korzóztak. Elõttem, a vastartalmú mûfûben két derék, élénk figura állt rettenthetetlenül. Harsányat sikoltottam, aminek következtében õk eldobták könyveiket, s rohantak, hogy melegen üdvözölhessenek. Mikor ez megtörtént, lassan felemeltem lábaim és leporoltam magam, majd bizonyságát adtam: egy öreg róka is tud még újat mutatni a kölöncöknek. Nevettek, amint dörzsölgették fájó találataikat, s újra felálltak. Kicsit alacsonyabbak voltak, mint én - hála az anyjuknak -, de istenszerûen kidolgozottak voltak izmaik. Sok lánygyermekes apa fog fegyvert vásárolni, amikor kikerülnek innen.
- Apa, hogy is volt az a rész a karral és könyökkel? - kérdezett James.
- Késõbb elmagyarázom. Azért vagyok itt, hogy megsürgessem a diplomátokat, minekutána valami nem túl jó dolog történt anyátokkal.
Vigyoraik hirtelen elfoszlottak, miközben figyelmeztetõleg kaptak felém láthatólag felkészülten arra, hogy minden szavam feligyák. Meg is tették.
- Rendben - szólalt meg késõbb Bolivar. -  Felpiszkáljuk az öreg, mocskos Dorszkyt, aztán lelépünk innen...
- ...és teszünk valami hasznosat - fejezte be a mondatot James. Gyakran fordult elõ, hogy egyként gondolkodtak.
Felsorakoztunk. Megkettõzve az idõt lépdeltünk, percenként százhúszat. Átkeltünk a hallon, sorban hagytuk el a koponyákat, föltekeredtünk a lépcsõn, végiglocsogva a lefelé sietõ állandósult vízzuhatagban a vezetõ irodájához.
- Nem mehetnek be - állított meg a biztonsági õr nyomatékosan toppantva lábával a kétszáz kilós, kidolgozott gyilkos hús. Ijedten toporzékoltunk, és darabos mozdulatokkal vergõdtünk át tehetetlen testén. Dorsky elõkapott fegyvere mögül morgott ránk.
- Tegye el! - mondtam neki. - Ez vészhelyzet. Pár nappal korábban jöttem a fiaimért. Megtenné, hogy átadja nekik a diplomáikat és az egyéb formulákat?
- Takarodjon! Nem kivételezünk. Kifelé! - utasított.
Mosolyogtam megmásíthatatlan szándékát jelzõ fegyverén, majd úgy határoztam, hogy a magyarázkodás adott esetben kifizetõdõbb lehet a vérengzésnél.
- Vészhelyzet van. A feleségemet, a fiúk anyját ma reggel õrizetbe vették és elrabolták.
- Várható volt. Nem vezet valami fegyelmezett életet. Kifelé!
- Ide figyeljen, maga tenyérbe-mászó pofájú, gyengeelméjû idióta katonacsökevény, nem az együttérzéséért jöttem ide, és nem is továbbképzésre. Amennyiben ez egy szokványos letartóztatás lett volna, az õrizetbe vevõk nem léptek volna le olyan lehetetlen gyorsasággal ajtónyitás után. Detektívek, zsaruk, katonai rendészek, átlag ügynökök semelyike sem lett volna képes túlélni az én édes, felbosszantott Angelinám haragját.
- Nos? - zavarodott meg még mindig tüzelés készen.
- Csendben távozott, hogy idõt adhasson nekem. Tudta, hogy szükségem lesz rá, mert amikor a rendszámtábla ellenõrzési számát ellenõriztem, megtudtam, hogy ezek a rablók nem mások, mint... - vettem egy mély lélegzetet - ...a Csillagközi Belsõ és Külsõ Adószedõk.
- Sarcolók - mondta elvörösödõ szemekkel, nehezen lélegezve. A fegyvert leengedte. - James diGriz, Bolivar diGriz, lépjetek közelebb! Fogadjátok el a diplomátokat elismerésem jelképeként, hogy letöltöttétek idõtöket, s részt vettetek az oktatásban! A Dorszky Katonai Kiképzõt és Börtönt sikeresen kijártátok, és remélem, hogy ti is, akár más végzõsök, szitkozódva fogtok emlékezni ránk minden éjszakán, lefekvés elõtt. Legszívesebben megráznám a kezeiteket, de mivel csontjaim kezdenek becsontosulni, inkább kerülném a párharc-küzdelmeket. Kövessétek apátokat minden gonosz elleni ütközetbe, s helyettem is üssetek nagyokat!
Ennyi volt az egész. Egy perccel késõbb már a napsütésen voltunk, s becsomagoltuk magunkat az autóba. A fiúk gyermeki kacatjaikat az iskolában hagyták, s beléptek a felnõtt felelõsség világába.
- Ugye nem fogják bántani anyát? - érdeklõdött James. - Ellenkezõ esetben nem lesznek hosszú életûek - egészítette ki õt Bolivar fogcsikorgatva.
- Nem, persze, hogy nem. Könnyû lesz kiszabadítani, amennyiben idõben eljutunk a nyilvántartóba.
- Miféle nyilvántartóba? - kérdezte Bolivar. - És miért volt Dorsky ilyen segítõkész? Ez nem vall rá.
- Rávall, mivel ilyen mennyiségû butaság, erõszak és katonai szadizmus mellett is megközelítõleg ugyanolyan ember, mint mi. És emiatt a Sarcolók számára is az elsõ számú ellenség.
- Nem értem - adta meg magát James, majd megragadta a majrévasat, amint egy tûkanyarban mikrométernyire haladtunk el a függõlegesen folytatódó úttól.
- Sajnos meg fogod - mondtam neki. - Az életeitek burokban tengettétek mostanáig, így csak költöttetek, nem kerestetek. Nemsokára ti is keresni fogtok, mint mások, s az elsõ fizetés megérkeztével, mit fáradságos kézi munkával, verejtékkel teremtetek meg, az adóbehajtó is megérkezik. Mind kisebb körökben csapkodva, harsányan károgva, mígnem ki nem tekeri a vállaid és sárga csõrével ki nem harapja a maradék, bõröd alá rejtett készletet.
-  Látom, hogy vigyorogsz, apa!
- De amit mondok, igaz. Színtiszta igaz! - motyogtam rálendülve az autópályára, annak is mindjárt a leggyorsabb sávjára. - Nagy apparátus nagy bürokráciát jelent, s ennek jelentése nagy adók; láthatólag nincs belõle kiút. Amint bekerülsz a rendszerbe, csapdába esel, s ennek a vége a minél nagyobb adók. Anyátok és én félretettünk egy kis aranytojást a jövõtökre. Még mielõtt megszülettetek volna.
- Születésünk elõtt zsákmányolt pénzekbõl - szólt Bolivar. - Több tucat bolygón elkövetett illegális operáció végtermékébõl.
- Hova gondolsz?
- Errõl van szó - mondta James. - Behatoltunk a fájlokba és a feljegyzésekbe, hogy utánanézzünk a pénz eredetének.
- Azok a napok már elmúltak!
- Bízom benne, hogy félrebeszélsz! - mondták a srácok egybehangzólag. - Mi a csuda lenne a galaxissal néhány rozsdamentes acélpatkány nélkül, akik mindent jól megkavarnak? Hallottuk az esti mesédet arról, hogy hogyan erõsbíti a gazdaságot a bankrablás. Az unatkozó rendõröket kicsit felrázza, az újságoknak van mirõl cikkezni, a társadalomnak van mirõl olvasni, van miért biztosítást fizetni. Ez tartja meg a pénz körforgását, s így a gazdaság mozgatórugója. Filantróp munka.
- Nem! A fiaimból nem akarok svihákokat!
- Miért?
- Talán jó svihákokat igen. Akik csak azoktól vesznek el, akiktõl van mit, udvariasak, nem okoznak sérülést, barátságosak és tiszteletlenek. Akik pont addig svihákoskodnak, amíg be nem kerülnek a Különleges Különítménybe, ahol az emberiséget szolgálják azáltal, hogy megbuktatják az igazi svihákokat.
- És mi most az igazi svihákokra hajtunk?
- A belsõ sarcolókra! Amíg anyátok és én pénzt raboltunk és el is költöttük, nem volt gond. De amint a Különítményben nehezen megkeresett fizetésünket befektettük, csúnyán egymásba botlottunk. Mivel csináltunk néhány kisebb könyvvezetõi hibát...
- Mint például nem jelentettétek le a profitot? - kérdezett James ártatlanul.
- Na ja, errõl van szó. Utólagos bölcsességgel butaságnak titulálható a dolog. Vissza kellett volna térnünk a bankrabláshoz. Így saját lapjaikkal játszhattuk volna a játékukat, beleértve a bírósági megmozdulásokat a könyvvizsgálókkal, ügyvédekkel, fináncokkal és fegyházakkal - szóval az egész hercehurcát. Csak egyetlen válasz van, egy végsõ megoldás. Ezért ment el anyátok csendben a finánc-vámpírokkal, hogy lehetõségem legyen szabadon elmetszeni a gordiuszi csomót és megoldani a helyzetet.
- Mit kell majd tennünk? - kérdezték mohón összecsengõ hangon.
- Meg kell semmisíteni minden adóbejegyzésünket a fájlokban, ez minden. És megfáradtan bár, de boldogan, szabadon kell leszámolnunk.
  
Fejezet: 2

Ültünk a lesötétített kocsiban és én idegesen rágtam a körmeim. - Ez így nem jó - mondtam végül. - Kínoz a bûntudat. Képtelen vagyok két ártatlant a bûn világába vezetni.
Erõs érzéseket kifejezõ prüszkölések érkeztek a hátsó ülések irányából. Aztán az ajtók feltárultak majd olyan gyorsan csukódtak vissza ismét, hogy sokkos meglepettséggel néztem, amint õk mindketten az éjszakával telt utcán. Én hajtottam volna el õket? Megpróbálják saját maguk elvégezni a munkát – és elszúrni? Milyen katasztrófa vár? Az ajtó nyitókájával babráltam megpróbálva döntést hozni, amikor a lépések felerõsödtek: visszajöttek. Kiléptem találkozni velük; az arcok komorak voltak és humort nélkülözõek.
- A nevem James – szólalt meg James – és ez a testvérem, Bolivar. Mi törvényes felnõttek vagyunk, mivel betöltöttük a tizennyolcadik életévünket. Legálisan fogyaszthatunk alkoholt, dohányozhatunk, szitkozódhatunk és hajszolhatunk lányokat. Sõt, ha úgy döntünk, megszeghetjük bármely törvényt vagy törvényeit bármely bolygónak tökéletes tudatában annak, hogyha a bûn elkövetése közben elfognak, meg kell fizetnünk érte. Hallottunk egy pletykát egy rokontól arról, hogy te, Sikamlós Jim különlegesen jó okból kívánod megszegni a törvényt, és szeretnénk jelentkezni a végrehajtáshoz. Mit szólsz, apa?
Mit szólhattam volna? Talán csomó volt az öreg patkány torkában, könny formálódott a rágcsáló szemében? Reméltem, hogy nem, a bûnözés és az érzelem nem férnek meg.
- Rendben – csettintettem a lehetõ legjobban imitálva egy sok kitüntetéses õrmestert. – Besorozlak titeket. Kövessétek az utasításokat, és csak akkor kérdezzetek, ha ezek az utasítások nem tiszták, máskülönben tegyétek amit mondok. Megértettétek?
- Megértettük! – mondták kórusban.
Akkor tegyétek ezeket zsebre. Ezek részei a felszerelésnek, és bizonyosan hasznát veszitek. Viselitek az ujjmaszkokat? – Feltartották a kezeiket, amik haloványan csillogtak az utcai világításban. – Jó. Örömmel közölhetem, hogy a város polgármesterének és rendõrfõnökének ujjlenyomatait viselitek. Ez némileg érdekesebbé teszi az amúgy is zavaros helyzetet. Most pedig tudjátok mi következik? Persze, hogy nem. A sarkon túl áll egy nagyobb épület, ami innen nem látható. A ház Csillagközi Belsõ és Külsõ Adószedõk fõhadiszállása. Odabent feljegyzések vannak minden rabló megmozdulásairól...
- Úgy érted, rólad, nem, apa?
- A rablás csak az õ szemükben az. Homályosan közelítik meg, azt, amit én csinálok, míg én megvetem az általuk végzett kizsákmányolást. Ma éjjel megpróbáljuk kiegyenlíteni a pontszámokat. Nem hatolunk be a CSBKA épületbe közvetlenül, mivel tudják, hogy nem szeretik õket, és erõs a védelmi rendszerük. Ehelyett behatolunk a sarki épületbe, amit nem véletlenül választottam ki, mivel a hátudvara a célépületével azonos.
Beszéd közben gyalogoltunk és mindkét fiú kicsit vonakodott a világítás és a járókelõk láttán. Szirénák sírtak fel ahogy a hivatalos fekete kocsik elõtûntek, kamerák forgolódtak és keresõfények szûrõdtek át az égen. Mosolyogtam a megtántorodásukon, és hátbaveregettem õket menet közben.
- Hát nem csodásan sokszínû? Ki kísérelne meg betörni egy ilyen környezetben? A nyitó éjszaka, az elsõ bemutatója a Cohoneigek a tûzben címû operának.
- De jegyekre lesz szükségünk...
- Vettem egy üzértõl ma délután csillagászati összegért. Íme!
Átfurakodtunk a tömegen, átnyújtottuk a jegyeinket, aztán a legfelsõ páholyba indultunk. Az operát onnan már alig lehet hallani – no nem mintha szándékomban állt volna a hallgatni a tehénbõgést. Az épület tetejének voltak még további erényei. Elõször a bárba mentünk és ittam egy üdítõ sört örömmel látva, hogy a fiúk csak alkoholmentes italokat fogyasztanak. Más tevékenységeiktõl azonban nem voltam ilyen lelkes. Közel állva Bolivarhoz óvatosan megfogtam a karját, majd rászorítottam a mutatóujjam arra az idegre, ami megbénítja a kezet.
- Roppant csintalan! – szóltam mikor a gyémánt karkötõ lecsúszott a lebénult ujjakon. Megveregettem egy rendkívül törékeny hölgy vállát és lefelé mutattam, amikor megfordult. – Elnézését kérem, hölgyem, de nem az ön csuklójáról esett le ez a karperec? Igen? Hagyja csak, majd én! Nem, valóban, részemrõl a szerencse, köszönöm, és õ is örökkön áldani fogja. – Ezt követõen megfordultam és acélosan néztem James mellkasára. Békésen felemelte a kezeit.
- Értettem az üzenetet, apa. Sajnálom. Csak gyakorlok. Extra gyakorlatként visszateszem a pénztárcát az úr zsebébe, amint Bolivar béna kezébe visszatér az élet.
- Rendben. De semmi többet. Komoly küldetésünk van ma éjszaka, és nem akarok piti bûntényeket, hogy veszélyeztesse a pozíciónkat. Ennyi, ez volt az utolsó. Hajtsátok fel az italokat és gyerünk!
- A székekre?
- Nyilván nem. Vécére.
Mindegyikünk elfoglalt egy fülkét az ülõkére állva, így a lábaink nem árulkodtak az elõkészületekrõl, és vártunk, amíg a léptek zaja elvonult és az utolsó kagylót is kiöblítették. Még tovább is, amíg az opera elsõ jajgatásai el nem kezdték bántani a füleinket. A víz futama messze muzikálisabb volt.
- Haladjunk! – mondtam és tettük.

Egy vizenyõs szem egy csövön át a látta, ahogy távoznak. A csõ egy szemetesvödörbõl állt kifelé. A csõ egy testhez ért, ami nem tartozott a szemetes tartalmához – de mégkevésbé a lohasztó környezethez. Sebhelyes volt, karcos és csúf. Egyáltalán nem volt szép.

- Úgy tûnik, meglehetõsen jól ismered az utat – szólt Bolivar ahogy átléptünk az eredetileg zárt Privát feliratú ajtón és egy nyirkos folyosón találtuk magunkat.
- Amikor megvettem a jegyeket délután, beengedtem magam és gyorsan körülnéztem. Itt vagyunk.
Hagytam a srácokat, hogy a riasztókat maguk hatástalanítsák gyakorlatképp, és örömmel láttam, hogy nincs szükségük segítségre. Még néhány csepp kontakt folyadékot is csöppentettek a járatokba, mielõtt a csúszó ablakokat elhúzták. Az éjszakába bámultunk, a vagy öt méterre lévõ épület sötét formájára.
- Ez az? – kérdezte Bolivar.
- Ha ez, akkor hogy jutunk be? – kérdezte James.
- Ez az, és így – csúsztattam elõ a fegyverforma tárgyat a belsõ zsebembõl és feltartottam a nehéz, hajlított fogantyúhoz. – Nincs neve, mivel magam terveztem. Amikor a ravaszt meghúzom, ez a kallantyú, amely olyan fomájú, mint egy vízvezeték csap, nagy erõvel lökõdik ki. Vékony, majdnem elszakíthatatlan monomolekuláris zsinórhoz kötõdik. Mi történik ekkor, kérdezhetitek, és boldogan el is árulom. A lövés ereje felkapcsol egy szupererõs elemet a kallantyúban, ami minden erejét leadja tizenöt másodperc alatt. Ezen idõtartam mágneses mezõt teremt a kallantyú hegyénél, ami akár ezer kilós terhet is elbír. Egyszerû, nem?
- Biztos vagy benne, hogy ez egyszerû, apa? – kérdezte Bolivar aggódva. – Hogyan tudhatod, hogy acéldarabot találsz el vele az éjszakában?
- Kétféleképpen, gúnyolódó fiam. Ma már korábban rájöttem, hogy minden emeleten vagy egy acél gerenda és párkány. Másodszor pedig a mágneses mezõvel, amit ez indukál, nehéz lenne távol tartani bármely acél vagy fém tárgytól. James, nálad van a mászókötél? Jó. Erõsítsd az egyik végét ehhez az izmosnak tûnõ csõhöz, nagyon szorosan, mivel nagyot fog rántani. Jó. Most add ide a másik végét. Minkettõtökön fent van az erõs markolatú kesztyû? Óriási. Jót fog tenni az izmaitoknak átkapaszkodni a feneketlen semmi fölött. Én biztosítom a kötelet és háromszor megrántom, amikor át lehet mászni rajta. – Usgyi! – emeltem fel a készülékem.
- Sok szerencsét – mondták egyszerre.
- Köszönöm. A szentimentalitás elfogadott, de az elv nem. A rozsdamentes acélpatkányoknak a társadalom lambériája alatt maguknak kell megcsinálniuk a szerencséjüket.
Felvidulva a saját filozófiámtól meghúztam a ravaszt. A kallantyú elzúgott és egy hallható csattanással egy párkányt talált meg. Megnyomtam a gombot, ami kifeszítette a zsinórt, majd egyenesen kiugrottam az ablakon. Tizenöt másodperc nem nagy idõ. Felhúztam és kinyújtottam a lábaim, majd csúszni kezdtem szitkozódva, és ugyanebben a pillanatban célt is értem. Az egyik lábam fogta fel az ütést, és ha el nem is tört, nem volt valami jó érzés. Történt már párszor hasonló, amikor odahaza a manõvert gyakoroltam. A másodpercek pedig gyorsan teltek, amíg én bénán lengtem odafent.
A nem mûködõ lábam figyelmen kívül kellett hagynom. Fájt, ahogy fájt. Az ép lábammal tapogatózva megleltem az ablak bal szélét. Mivel rúgtam, lendültem is az irányába egyidejûleg haladva kicsit a zsinóron. Szembe lendültem az ablakkal, amit a jó lábammal megrúgtam teljes testsúlyomból.
Semmi sem történt persze, hiszen az ablaküvegek meglehetõsen kemények manapság. De a lábam meglelte az ablakpárkányt és közelebb húzott, miközben az ujjaimal a párkányba csimpaszkodtam.
Hosszú pillanat volt: egyhelyben tartottam magam három ujjbegyen és egy bizonytalanul elhelyezett ujjpercen. A másik lábam bénán lógott, mint egy rúd szalámi. Alattam a biztos halál fekete gödre állt.
- Jól vagy, apa? – suttogta az egyik kölyök mögülem.
Azt kell mondjam, belül rendesen meg kellett küzdenem, hogy megfékezzem a válaszok sokaságát, amik elárasztották az ajkaim; a fiúk nem hallhatnak ilyen szavakat az apjuktól. Magamba fojtottam a szavakat és valami sssssshhhhhh-szerût hallattam miközben az egyensúlyomért küzdöttem. Sikeresen, bár az ujjaim már erõsen elfáradtak. Óvatos türelemmel elvettem a már nem mûködõ kallantyút és a derekamhoz kísértem és zsebembe csúsztattam hajlított ujjaim az üvegvágóért.
Nem lazsálhattam vagy finomkodhattam. Normálisan használtam volna egy szívókát, egy kis részen vágtam volna át az üveget, leemeltem volna, kinyitottam volna tolózárat stb. Most nem. Egy gyors karlendítés egy durva kört írt le, és ugyanezen mozdulat folytatásaképp ökölbe szorított kézzel erõsen megütöttem az üveget. Beesett a szobába, utána dobtam az üvegvágót, benyúltam és megragadtam a keretet.
Az üveg hangos csattanással esett a padlóra, amikor a lábujjaim megmozdultak. Lógtam egy kézen megpróbálva kerülni az üveg éles szélét. Aztán – soha ilyen lassan – emelni kezdtem magam behajlítva a karom – micsoda eredmény! hála a folyamatos gyakorlásnak – amíg a másik kezemmel is fel nem tudtam kapaszkodni egy biztonságosabb fogásért.
Ezután pofonegyszerû volt, bár a vérnek a karomban lett volna ehhez pár szava. A lábam az ablakpárkányhoz nyújtva, kinyitva és kitárva az ablakot, majd kiiktatva a betörésjelzõ riasztót oldalazva elrugaszkodva – egész elmeszesedve – a padlóra érkeztem.
- Azt hiszem, kezdek egy kicsit öreg lenni ehhez – motyogtam magamban sötéten amint visszaállt a normális légzésritmusom. Minden csendes volt. Bár az üveg csörrenése hangosnak tûnt nekem, az üres épületben senki sem hallhatta. Munkára! A fiúk meg sem mukkantak, ami elég profi ismérv, de tudtam azt is, hogy aggódnak. A szúrófényemmel találtam egy biztonságos horgot a kötélnek, rögzítettem és feszesre húztam, majd háromszor ráütöttem.
Másodpercek alatt átértek.
- Aggódtunk miattad – bagatellizálta el az egyikük a történteket.
- Én aggódtam magam miatt! Egyikõtök fogja ezt a lámpát és egy orvosi készletet, és vizsgálja meg, hogy lehet-e valamit csinálni ezzel a vágással a kezemen. A vér bizonyíték, mint azt jól tudjátok.
A vágások felszínesek voltak és hamar be lettek kötözve, a béna lábam még erõsen fájt, de kezdett visszatérni belé az élet: hátra hajlítgattam, amíg használható nem lett.
- Ez az! – hirdettem ki végül. – Most jön az élvezet!
Én mentem elöl, amikor elhagytuk a szobát és a sötét folyosóra kerültünk; gyorsan lépdelve próbáltam helyre hozni a lábam. A srácok kicsit leszakadtak, így jó három méterrel járhattam elõttük, amikor a sarkon befordultam. Így még rejtve maradtak, amikor a kihangosított hang felharsant.
- Maradj ott, ahol vagy, diGriz. Le vagy tartóztatva!
  
Fejezet: 3

Az élet tele van ilyen apró pillanatokkal – legalábbis az én életem. Nincs jogom mások nevében beszélni. Lehetnek zavarba ejtõek, irritálók, még halálosak is, amennyiben nem vagy rájuk felkészülve. Szerencsére bizonyos mennyiségû elõrelátással és speciális ismeretekkel erre fel voltam készülve. Az kormozó gránát a kezembõl elõreröppent miközben a hang tovább óbégatott. Száraz durranással felrobbant és fekete felhõ áradt ki belõle, amitõl sokan dühödt panaszkodásba kezdtek. Hogy okot is szolgáltassak a panaszkodáshoz egy fegyverropogás imitátort dobtam a füstbe. Ez a kis eszköz úgy puffog és csattog, mint egy kis háború, miközben nevetõ gáz koncentrátumot lövell minden irányba. Nem kis felfordulást okoztam, mondhatom. Halkan visszafordultam a fiúkhoz, akik lefagytak két lépés közt, és a szemeik kikerekedtek, mint a buggyant tojások. Egy ujjam a számra tettem és visszaintettem õket a folyosón az imitátor keltette háborútól hallótávolságon kívülre.
- Itt különválunk – közöltem. – Itt vannak a programkódok.
Bolivar reflexszerûen elvette, majd a fejét rázta, hogy kiverje belõle a zsarukat. – Apa, elárulnád...
- Persze. Amikor belöktem az ablakdarabot, tudtam, hogy az a hang, bármilyen kicsi is, a riasztók érzékelni fogják. Ezért a B tervre váltotta, amit elmulasztottam közölni, nehogy tiltakozni kezdjetek. A B terv magában foglal egy különválást, amikor is ti lementek a számítógép-terembe és befejezitek ezt a munkát. A Különleges Alakulat-i  prioritásommal sikerült a CSBKA memóriafájljaihoz hozzáférést szereznem és törölni tudtam õket. Egy egyszerû utasítás az agyatlan számítógépnek törölni fogja a személyi fájlját mindenkinek, akinek a vezeték neve szerencsés módon D-vel kezdõdik. Néha úgy látom magam, mint egy...
- Apa!
- Sajnálom, sajnálom, csapongok. Miután ezzel megvagytok, letörlitek az U és P fájlokat is, amennyiben találnának valamiféle összefüggést az itteni jelenlétem és a feljegyzések megsemmisülése között. Ennek a két betûnek a megválasztása sem véletlen.
- Nyilván a balek a legsértõbb szó a Blodgett szlengben.
- Igazad van, James, az agyad jól forog ma este. A feladatotok végeztével a földszinten távozhattok az egyik ablakon át és elvegyülhettek a tömegben anélkül, hogy elfoghatnának. Hát nem egy egyszerû terv?
- Leszámítva a tényt, hogyha téged elfognak, akkor nem az – közölte Bolivar. – Nem hagyhatunk magadra, apa!
- Nem tudtok megállítani, de a szentimentalizmust elfogadom. Legyetek érzékenyek, srácok. A vér alapján sokkal könnyebb valakit azonosítani, mint ujjlenyomat alapján, és az enyémbõl van elég, amivel eljátszhatnak a szobában. Így ha én most elmenekülök szökésben leszek, amint végeznek az analízissel amellett, hogy már láttak is. Bármi legyen is, anyátok a börtönben van, hiányzik nekem és alig várom, hogy csatlakozhassam hozzá. Az adózási feljegyzések megsemmisítésével csak betöréssel és illegális behatolással tarthatnak bent, postázhatom az óvadékot, és örökre itthagyhatjuk a bolygót.
- Lehet, hogy nem engedélyezik a kauciót – aggódott James.
- Ez esetben a szüleid még mindig könnyedén kitörhetnek a helyi kalitkából. Ne aggódjatok. Végezzétek el a feladatotokat, amíg én is teszem a magamét. Térjetek haza utána és aludjatok kicsit. Jelentkezni fogok. Eredjetek!
Mint jólnevelt fiúk, mentek is. Visszatértem a hadszíntérre feltéve a szemüveget és az orrdugókat. Jópár gránátom volt: füst, korom, könny és hányató - a CSBKA elég sokszor feldobott ahhoz, hogy viszonozni akarjam a szivességet – amit nagyvonalúan meg is tettem. Valaki tüzelni kezdett, ami elég hülyeség figyelembe véve, hogy nagyobb eséllyel találja el a saját embereit, mint engem. A füstbe gázoltam, megtaláltam a lövöldözõt és egy jól irányzott ütéssel eszméletlenné tettem, ami egyben jókora fejfájást is fog okozni, majd elvettem a fegyverét. Volt egy teli tölténytáram amit a plafonba ürítettem.
- Sosem kapjátok el Sikamlós Jimet! – kiáltottam a zajos sötétbe a pénzügyi piócák csoportját vidám kis hajszára késztetve a hatalmas épületben. Felbecsültem, mennyi idejükbe kerül a srácoknak befejezni a munkát, hozzátettem tizenöt elõvigyázatossági percet, majd hálásan ledobtam magam az igazgatói irodában egy díványra, rágyújtottam az egyik szivarra és pihentem.
- Megadom magam, megadom magam! – kiáltottam a bukdácsoló, síró-kacagó üldözõimnek. – Túl okosak vagytok hozzám. Ígérjétek meg, hogy nem fogtok megkínozni!
Óvakodva becsúszkáltak, soraik felduzzadtak a helyi rendõröktõl, akik a mókára érkeztek, valamint egy csoport rohamosztagostól. – Mindezt értem? – kérdeztem füstkarikát eresztve feléjük. – Hízelgõ. Szeretném tájékoztatni a sajtót arról, hogyan raboltak el, hoztak ide eszméletlenül hogy megfélemlítsenek és üldözzenek. Az ügyvédem akarom!
Valóban hiányán voltak a humorérzéknek, egyedül én nevettem, amikor elvezettek. Nem volt sok durváskodás - ehhez túl sokan voltak jelen, azon túlmenõen, hogy ez a Blodgett személyiségjegyek ellen való lett volna. A legjobban fogyó rágógumi a bolygón a Cud volt, és mindenki azt rágta. Szirénák sivítottak fel, autók versenyeztek engem pedig vasban vittek.
Bár nem a börtönhöz, és ez volt az érdekes. Elértünk a börtönkapuhoz, de megállítottak a bejáratnál kiáltozva és ökölrázva. Vissza a kocsikba, azokkal pedig a városházára, ahol nagy meglepetésemre levették a bilincset, mielõtt bevezettek. Tudtam, hogy valami szokatlan történik, amikor egy felirat nélküli ajtón belöktek – legalább egy csizmaorr felhasználásával. Az ajtó becsukódott, én lesimítottam a gyûrött ruháim, majd megfordultam és felhúztam a szemöldökeim az asztalnál, a széken ülõ ismerõs figura láttán.
- Minõ meglepetés – szóltam. – Jól tartottak?
- Le kellene lövesselek, diGriz – förmedt rám.
Inskipp, a fõnököm, a Különleges Alakulat feje, talán a leghatalmasabb ember a galaxisban. A Különleges Alakulatot a Szövetség segítette a csillagközi béke fenntartásában, amit mintaszerûen el is végzett. De nem mindig becsületesen. Ismert hogyha egy tolvajt akarsz elkapni, ahhoz egy tolvaj kell – és az Alakulat kisajátította ezt a gondolatot. Egy idõben mielõtt beállt az Alakulathoz, Inskipp volt a legnagyobb svihák a lakott galaxisban, mindenki ihletõje. El kell ismernem, hogy nekem nem volt valami példamutató életem mielõtt a jóság hatalmához megtértem. Nem volt teljes a megtérés, mint azt észrevehetted, de szeretem tudni, hogy a szívem a helyén van. Még ha az ujjaim nem is mindig. Elõhúztam a biankó fegyverem, amit csak efféle alkalmakra tartottam és a halántékomnak nyomtam.
- Ha úgy véled, nagy Inskipp, hogy le kéne lõni, akkor ebben segíthetek. Viszlát, cudar világ... – Meghúztam a ravaszt, amitõl kielégítõ durranás hallatszott.
- Hagyd abba a hülyülést, diGriz. Ez komoly.
- Neked mindig az, míg szerintem egy kis komolytalanság jót tesz az emésztésnek. Hadd vegyem le azt a cérnát a gallérodról!
Megtettem és egyúttal elõ is húztam a szivartartóját a zsebébõl. Nem erre figyelt, így nem vette észre a dolgot, amíg rá nem gyújtottam és õt is meg nem kínáltam. Visszavette a tartót.
- A segítséged kell – közölte.
- Még jó. Mi másért lennél itt ha nem ezért? Hol van Angelina drágám?
- Szabadon, hazafelé tart hogy féken tartsa az eleven kölkeidet. Ezen a bolygón a mormonoknak fogalmuk sem lehet, hogy mi történt az adózási fájljaikkal, de nekem van. Errõl persze megfeledkezünk pillanatnyilag, mivel egy ûrhajó vár a dokkban, hogy a Kalakak 2-re vigyen.
- Unalmas egy bolygó. És mit találok én ezen a nem sokat ígérõ helyen?
- Az a lényeg, amit nem találsz. A mûhold bázis adott helyet a Szövetségi Tengerészet bolygónkénti vezetõinek kétévenkénti találkozójának...
- Ahogy mondtad, annak a hangsúlya alapján... Azt kéne gondolnom?
- Azt. Nyom nélkül eltûntek. Fogalmunk sincs, mi történt velük.
- Hiányoznak valakinek? Azt hinném, hogy ez inkább ujjongásra adna okot...
- Ne humorizálj, diGriz. Ha a sajtó rááll, elképzelheted a politikai következményeket. Nem is szólva a védelmünk ziláltságáról.
- Emiatt nem kéne nagyon aggódnod. Jelenleg nem látom a veszélyét semmiféle bolygóközi háborúskodásnak. Mindenesetre hadd szóljak haza egy moderált verzióval és mehetünk.

A szellõzõ nyílás belsõ falán valaki tapadókorongokkal kapaszkodott. Nagy, zöld szemekkel pislogott a sötétben és elfojtott hangon csámcsogott a tûhegyes, vörös fogait a csontos szájpadlásához verve. Bûzlött is.

- Itt valami bûzlik, Sikamlós Jim, és nekem ez nem tetszik – mondta az én Angelinám villogó szemekkel a kijelzõn. Hogy szerettem a szemei tüzességét!
- Ugyan, édesem – nyugtattam. – Hirtelen megbizatás, ez minden. Pár napi munka. Azonnal jövök, amint vége. Most, hogy a fiúk leérettségiztek, elõ kéne venned a régi utazási brossúrákat és ki kéne nézned valami jó helyet, ahol vakációzhatunk.
- Örülök, hogy említetted a fiúkat. Egy pár perccel ezelõtt somfordáltak be kibulizva, koszosan és fáradtan, és semmit sem hajlandók elárulni arról, ami történt.
- El fogják. Mondd meg nekik, hogy apa azt üzeni, minden a legnagyobb rendben, és elmesélhetik az egészet az érdekes esti kalandjainkról. Viszlát nemsokára, édesem – küldtem felé egy csókot és kikapcsoltam, mielõtt újabb tiltakozásba kezdhetett volna. Amikorra végighallgatja az éjszakai nonszenszet, bolygón kívül leszek és letudom ezt az új megbízást. Nem mintha annyira érdekelt volna párszáz admirális, de az eltünésük módja érdekesnek bizonyulhat.
Így is volt. Amint úton voltunk a Kalakak 2-re, fellapoztam az aktát, töltöttem egy nagy pohár Szíriai Párduclevet, és leültem egy jót olvasni. Elõször lassan, majd másodszorra kicsit gyorsabban, majd harmadszorra csak a fontosabb pontokat érintve. Amikor bezártam az aktát, láttam, hogy a velem szemben ülõ Inskipp görcsösen rágja a szája szélét, az ujjaival az asztalon dobol és lóbálja a lábait.
- Ideges vagy? – kérdeztem. – Próbálj egy pohárral.
- Kuss! Csak mondd meg a véleményed, mit találtál ki?
- Azt, hogy elõször rossz helyre megyünk. Változtassunk irányt a Különleges Alakulat Fõhadiszállására, ahol öreg barátommal, Coypu professzorral beszélhetek.
- De a nyomozás...
- Semmit sem találunk a helyen – veregettem az aktát. – Már lezajlott az esemény. Minden katonai jellegû adat össze van gyûjtve: szokványos rádió jelek, aztán figyelmeztetõ kiáltozás, aztán valaki azt sikoltja, hogy „a fogak!” és ennyi. A magasan képzett nyomozócsoportod nagy semmit talált: sem mûholdmaradványt, sem nyomot arra nézve, ami történt. Ha én odamennék, ugyanezt találnám, ezért vigyél Coypuhoz!
- Miért?
- Mert Coypu az idõspirál mestere. Ahhoz, hogy megtudjuk mi történt az adott napon, visszamegyek az idõben.
- Erre nem gondoltam – csodálkozott Inskipp.
- Persze, hogy nem. Mivel te íróasztal mögött ülsz, és én vagyok az Alakulat legjobb ügynöke. Az egyik szivarod magammal viszem az oly sokszor emlegetett kiváló tudásomért.
Coypu professzort nem érdekelte a dolog. Sárga fogait az ajkához veregette és nemet intett a fejével olyan határozottan, hogy a maradék õsz haja a szemébe lendült, és még a kezeivel is toló mozgást végzett.
- Azt akarod mondani, hogy nem tetszik az ötlet? – ajánlkoztam.
- Õrület! Nem, soha! Az idõspirált legutóbb idõ-visszacsatolásra használtuk a statikus szinergiahajlatok mentén.
- Kérlek, Coypu professzor – könyörögtem. – Egyszerûbben, ha lehet. Bánj velem és jó Inskipp mesterrel úgy, mint tudományos analfabétákkal.
- Azok is vagytok. Használnom kellett az idõspirált a feloszlásunk ellen, majd amikor meg kellett mentselek a múltban. Többször nem fogom, erre szavamat adom.
Inskipp bebizonyította, hogy keményebb fából faragták bármely lázongó fizikusnál. Elõrelépett szemtõl szembe kerülve Coypuval, vagy inkább orrtól orrba, mivel mindkettejük jókora kampóval bírt. Elõtte állva elhadarta az õrmesteri rangjához kötõdõ kötelességeit, melyeket komoly fenyegetések követtek.
- Mint a munkaadód, ha azt mondom, menj, akkor mész. Nyomtalanul. Nem fogunk megölni, ennyire nem vagyunk kegyetlenek, de beállítunk sötét elsõévesek fizikatanárának egy farvizi bolygón, olyan messze a civilizált társadalomtól, ahol azt hiszik, hogy az idõgép a karóra. Együttmûködsz?
- Nem fenyegethetsz! – hepciáskodott Coypu.
- De igen. Egy perced maradt. Õrök! - Két antropoid vadállat tûnt fel gyûrött egyenruhában a professzor oldalainál és úgy megrántották a kezeinél fogva, hogy a lábai a levegõbe emelkedtek. – Harminc másodperc – sziszegte Inskipp egy támadó kobra melegségével.
- Mindig szerettem volna több kalibráló tesztet végezni az idõspirálon – hátrakozott gyorsan Coypu.
- Rendben – engesztelõdött ki Inskipp. – Ez könnyen kivitelezhetõ. A barátunkat egy héttel visszaviszed, és visszahozod, amikor végzett a küldetésével. Megadjuk a kordinátákat és az idõpontot, ahová utaznia kell. Mást nem szükséges tudnod. Készen állsz, diGriz?
- Mint mindig – néztem az ûrruhára és az összegyûjtött felszerelésemre. – Felöltözöm és megyek. Égek a vágytól, hogy megtudjam, mi történt, akárcsak te, de még jobban vágyom visszatérni, mivel csináltam már ilyen idõugrást és elég megterhelõ.
Az idõspirál tekervényei zöldesen izzottak, olyan bájosan, mint a kígyó szemei. Sóhajtottam és felkészítettem magam az útra. Majdnem szívesebben mentem volna az adópiócák halálos ölelésébe.
Majdnem.
  
Fejezet: 4

 

A puszta tény, hogy nem ez volt az elsõ idõutazásom, semmivel sem enyhítette a kellemetlenségét. Ismételten egy új és meghatározhatatlan irányba tekeredtem, és ismételten láttam a rakétamód elsuhanó csillagokat. Kellemetlen volt és kellemetlenül sokáig tartott. Az érzések ugyanolyan gyorsan múltak el, ahogy megjelentek, a idõ-ûr szürkeségét egy egészséges, fekete univerzum váltotta fel csillagokkal. Lebegtem a null G-tõl, lassan forogva, rácsodálkozva a látóhatárra csúszó mûhold állomásra. A radaregységemmel jeleztem a mellemen, amikor kb. 10 kilométernyire kerültem, azaz, oda, ahol lennem kellett. A mûállomás méretes volt, sugárirányban taglalt és tele volt villogó fényekkel, sok-sok ablakából pedig fény áradt.Tele – ebben biztos voltam – pocakos admirálisokal, akik zabálnak, piálnak és néha kicsit katonáskodnak. De tartogattak valami meglepetést, amire kíváncsi voltam. A rádiómat az adó frekvenciájukra állítottam, és rájöttem, hogy a megcélzott idõpontnál egy órával késõbb érkeztem; ezt Coypu érdeklõdéssel hallotta volna. De még így is majdnem öt órám maradt leleplezni az igazságot. Nyilvánvaló okokból nem szivarozhattam az ûrruhában, de inni azért tudtam. Elõkészületként a ruhám víztankjában lévõ vizet felhigítottam egy kis bourbonnal. 32000 egynehány évvel korábban egy Föld nevû bolygón nagyon megkedveltem az ízét ennek a lének. Bár a bolygó már igen régen megsemmisült, elhoztam a képletet és bizonyos mennyiségû veszélyes kísérletezgetéssel megtanultam, hogyan állítsam elõ. Ráharaptam a sisak italos csövére és cumiztam. Igazán jó. Csodáltam a ragyogó csillagokat, a közeli mûholdat, verseket mondtam magamnak, és az órák repültek.
Mindössze öt perccel a lényeges esemény elõtt a szemem sarkában mozgást észleltem. Elfordultam, hogy egy másik röpködõ ûrruhást lássak ellebegni egy két méteres rakétaszerû tárgyon ülve. Elõrántottam a pisztolyom, aminek elhozásához ragaszkodtam, nem tudva, mire számítsak, és a jövevény felé céloztam.
- Tartsd elöl a kezeid és fordulj erre, hogy megnézhesselek. Ez a fegyver robbanó töltetekkel van tele.
- Tedd el, te hülye – szólt vissza felém fordulva és tovább babrálva a rakéta irányításával. – Ha te nem tudod, ki vagyok, akkor senki.
- Én! – mondtam megpróbálva nem hápogni.
- Nem, én. Én vagyok te, vagy ilyesmi. A nyelvtant nem erre találták ki. A fegyvert, tökfej!
Visszacsuktam a szám egy kattanással és a pisztolyt a tokjába csúsztattam. – Nem tennéd meg, hogy elmagyarázod...
- Nem ártana, mivel te, vagy én az elsõ alkalommal jutottam semmire és egy második útra is szükség volt. Meg erre az ûrpiócára. – Az órájára nézett, illetve az órámra néztem és õ (vagy én?) elõre mutatott. – Tartsd nyitva a szemed, ez tényleg jó lesz!
Az volt. A mûhold mögött elõször nem volt semmi, aztán ott termett. Valami nagy, nagyon nagy közeledett hozzá. Csak bámultam a sötét, gumós, nyúlós formát, ami hirtelen kinyílott az elején. A nyílás mérhetetlenül nagy volt pokoli fényekkel, és úgy ásított, mint egy bolygó elnyelõ száj csúcsos fogakkal.
- A fogak! – recsegte a rádióm hangosan a szimpla üzenetet az elveszett, vagy hamarosan elveszõ mûholdról, aztán a hatalmas száj becsukódott és a mûhold azonnyomban eltûnt. Tüzes fénycsík vakított el, és az ûrpióca a támadó után indult. Nem rögtön, mivel hirtelen egy pajzs csillant meg az óriás forma körül, ami aztán eltûnt.
- Mi volt ez? – tátogtam.
- Honnan tudjam? – mondtam erre. – És ha tudnám, sem mondanám meg. Most eredj vissza, hogy én is visszajuthassak, illetve te úgy értem – a pokolba is! Mozogj!
- Ne erõszakoskodj! – morogtam. – Nem hinném, hogy jogom van magammal így beszélni. – Megnyomtam a gombot az idõspirál visszatérítõ fedelén. És kellemetlenségek között visszatértem.
- Mit tudtál meg? – kérdezte Inskipp abban a pillanatban, ahogy felnyílott a sisakom.
- Elsõsorban azt, hogy vissza kell mennem mégegyszer. Rendelj egy ûrpiócát és boldogan elmesélem. – Úgy döntöttem nem veszõdöm azzal, hogy levegyem a ruhát, majd ismét felvegyem. A falhoz léptem és nagyot szippantottam a bourbon adagolómból. Inskipp hangosan szaglászni kezdett.
- Te iszol munka közben?
- Még jó. Csak így lehet elviselni a munkát. Most fogd be szépen a szád és figyelj. Valami nagyon nagy tárgy jelent meg pár másodpercnyire a mûholdtól. Olyan manõver volt, amirõl azt hittem, nem lehetséges, de az. Bármi is volt, kinyitotta a csillogó száját, amiben fogak sorakoztak és elnyelte az admirálisokat, az ûrállomást meg mindent...
- Az ital az oka, tudtam!
- Nem, dehogy. Be tudom bizonyítani, mivel a kamerám folyamatosan vette. Aztán, amikor megebédelt, nagy sebességre kapcsolt és eltûnt.
- Szereznünk kell egy ûrpiócát, hogy ráálljon.
- Ezt közölte a másik én, aki az említett tárgyon ült és kilõtte felé. – Végszóra megérkezett a pióca. – Nagyszerû. Gyere, Coypu, és állítsd ezt a bigyót öt perccel éjfél elõttre, hogy indulhassak. Egyébként volt egy óra csúszás az elsõ érkezésemkor, pedig jobb idõzítésre számítottam.
Coypu matatott a kalibrációval nagy megelégedéssel; én megragadtam a pióca hosszú fehér törzsét és ismét útra keltem. A helyszín ugyanaz volt, ám a nézõpont más. Amikorra visszatértem a második útról, elegem lett az idõutazásból, és semmit sem akartam jobban, mint egy kiadós ételt egy kis üveg borral és késõbb egy puha ágyat. Ezeket meg is kaptam több mint elegendõ idõvel, hogy kiélvezhessem õket, mivel majd egy hétnek kellett eltelnie, mire a pióca az elsõ jelentést megküldte. Inskippel voltam, amikor megérkezett és több szem meresztést ás bandzsítást követõen – nem mintha az újraolvasás változtatott volna az üzeneten – végül ezt mondta:
- Képtelenség!
- Az optimizmusodat  szeretem benned Inskipp. – Elvettem az üzenetet a nedves ujjai közül és magam is átnéztem. Majd az asztala mögötti térképen ellenõriztem a koordinátákat. Igaza volt. Majdnem.
A pióca jól végezte a dolgát. Idõben kilõttem és rátapadt a mûhold felfalójára, bármi volt is az. Együtt lódultak a világûrbe, és a pióca addig rajta volt, amíg a meg nem állt. Még ha több ugrás is volt, a pióca úgy volt programozva, hogy a közelében maradjon, amíg légkört, tömegvonzást vagy ûrállomást nem észlel, amikor pedig le kellett válnia és arrébb kellett úsznia. Az anyaga nem tartalmazott fémet és virtuálisan lenyomozhatatlan volt. Amikor megérkezett, kemo rakétákkal indult tovább, miközben szövetségi jelzõfényeket keresett. Amint meglelte a legközelebbit, odarepült és bejelentette az megérkezését. Szükségtelen mondani, hogy fényképeket készített minden irányból a célterület körül. A számítógépek kielemezték a csillagképeket és meghatározták a pozíciót, ahol a felvételek készültek. Csakhogy ezúttal lehetetlen válasszal álltak elõ.
- Vagy csak nagyon valószínûtlen – tapogattam a térképet. – De ha a pozíció helyes, akkor van egy olyan sanda gyanúm, hogy bajban vagyunk.
- Szerinted nem volt véletlen, hogy az admirálisokat rabolták el?
- Ha-ha.
- Sejtettem, hogy ez lesz a válaszod.
A probléma megértéséhez ecsetelnem kell egy pillanatig a galaxis fizikai természetét. Igen, tudom, hogy ez unalmas és legjobb az asztrofizikusokra és más unalmas pacákokra hagyni, akik élvezik az ilyesmit. De a magyarázat szükséges. Amennyiben ez segít, képzeld a világegyetemet tengeri csillag alakúnak. Valójában nem olyan, de ez megteszi a  magyarázathoz. A lábak és a törzs csillagcsoporok néhány további csillaggal a lábak között az ûrt kitöltõ gázzal, véletlenszerû molekulákkal és hasonlókkal. Remélem tudsz követni, mert tudom, hogy nagyon zavaros vagyok. Egyébként minden szövetségi csillag egy karban helyezkedik el, méghozzá a felfelé állóban. Néhány nap helyezkedik el középen és van pár a bal és jobb karokban. Jó? Rendben. Úgy tûnik, hogy a fogas mûholdnyelõnk a bal alsó lábba távozott.
Miért is ne, kérdezhetnéd, az is a galaxis része. Nos, igen, mondom erre én. De annak a galaxisnak a része, ahol sosem jártunk, amivel sosem vettük fel a kapcsolatot, amit sosem fedeztünk fel. Nincsenek benépesített bolygók arra.
Úgy értem, emberek által. A sokezer év alatt az emberiség a galaxist járva sosem talált más intelligens létformát. Találtuk régen letûnt civilizációk nyomait, de tõlük évmilliárdok választanak el. A népességrobbanás idején a Csillagközi Birodalom, a Feudális Balgaság és hasonló nonszenszekre keresztelt hajók repültek a legkülönfélébb irányokba. Aztán következett a Szétbomlás és a kommunikációs elszigeteltség ezer évekig fennmaradt. Ezt lassan felszámoljuk. Minden civilizált és civilizálatlan bolygóval felvesszük a kapcsolatot. De nem terjeszkedünk. Lehet, hogy egyszer ismét fogunk, de közben a Szövetség még az elsõ terjeszkedés láncszemeit fûzögeti.
- Mit fogsz csinálni? – kérdezte Inskipp.
- Én? Semmit leszámítva, hogy figyelem, ahogy kiadod az utasításokat az érdekes helyzet lenyomozására.
- Rendben. Ez az elsõ. Ki innen diGriz, nyomozni!
- Agyondolgoztatsz. Több ezer bolygó lakói közül válogathatsz leszámítva az aktív admirálisokat. Van ügynök bõven. Használj párat közülük a változatosság kedvéért.
- Nem. Van egy olyan erõs érzésem, hogy egy ûrcirkáló igénylése úgy hatna, mintha azt kérném, hogy sétáljanak át egy atommagon.
- Körülményesen fogalmazol, de értem.
- Remélem. Te vagy a legsvihákabb ügynök, akit ismerek. Van túlélési ösztönöd, ami ezidáig elpusztíthatatlanná tett. Erre és a csavaros észjárásodra alapozom a sikert, szóval eriggy és nézd meg, mi a pokol történik, aztán jelents.
- Vissza kell hoznom az admirálisokat is?
- Csak ha akarod. Van még belõlük épp elég.
- Szívtelen vagy és kegyetlen, Inskipp, valamint akkora svihák, mint én.
- Na ja. Másképp mit gondolsz, miért hordanám ezt a ruhát? Mikor indulsz, és mire lesz szükséged?
Ezt át kellett gondolnom. Nem mehettem anélkül, hogy Angelinával közölném, és amint megtudja, milyen veszélyes lesz, ragaszkodni fog ahhoz, hogy õ is jöhessen. Rendben. Szívembõl férfi soviniszta vagyok, de tudom, mi az eredendõ tehetség, és inkább vele mennék, mint bármelyik más tagjával a  Különleges Alakulatnak. De mi legyen a fiúkkal? A válasz szintén nyilvánvaló volt. Természetes mozgékonyságukkal és az örökölt képességeikkel csakis az Alakulat bûnözõi karrierje várhatott rájuk. Meg kell hogy szerezzék az elsõ sebeiket, és ez igen jó alkalomnak kínálkozott. Hát összeállt. Pislogtam és felismertem, hogy egy pár perce magamban beszélek és Inskipp nagyon gyanakvóan néz rám, majd lassan az asztalán lévõ gomb felé nyúl. Átlapoztam a memóriámat a kérdés után, amit azelõtt tett fel, hogy kómába estem.
- Ah, igen, persze. Mielõbb indulni fogok, megvan a saját csapatom, de egy teljesen automatizált hajót akarok mindenféle fegyverekkel stb.
- Rendben. Húsz órába telik egyet keríteni. Ennyi idõd van becsomagolni és írni egy új végrendeletet.
- Milyen kedves vagy. Csak szólj, ha kellek.
Tárcsáztam a kommunikációs központot, akik Blodgett féle villámsebességgel kapcsolták Angelinát.
- Szervusz, drágám – szóltam. – Mit gondolsz, hová megyünk vakációzni?
  
Fejezet: 5

 

- Ez egy jó hajó, Apa - szólt Bolivar méltánylóan futtatva végig szemeit az L. C. Csikorgó különféle kezelõszervein.
- Remélem is. Ezeknek a darálóknak kell a legjobbnak lennie az ûrben.
- Központi tüzelés irányítás meg minden, azta! – mondta James benyomva egy gombot mielõtt megállíthattam volna.
- Nem kellett volna szétlõnöd azt a nagy ûrgöröngyöt, nem bántott az téged – róttam meg átirányítva a fegyverek irányítását a pilóta konzolomra, mielõtt további gondokat okozhatott volna.
- A fiúk fiúk is maradnak – közölte Angelina anyai büszkeséggel.
- A saját zsebpénzük terhére lehetnek fiúk. Tudod hányezer kreditbe kerül minden egy energiatöltet kilövés?
- Nem, de nem is érdekel – emelte fel az egyik szemöldökét. – És mióta érdekli Sikamlós Jimet, a közpénz megcsapolóját?
Morogtam valamit és visszafordultam a kijelzõkhöz. Tényleg érdekelt? Vagy csak apás reflex volt? Nem, ez a tekintély volt! – Itt én vagyok a fõnök – recsegtem a legjobb ûrkutyás hangomon. – Én vagyok a kapitány, és a legénység engedelmességgel tartozik.
- Álljunk a falhoz, drágám? – kérdezte Angelina a legnaivabb hangján. Témát váltottam.
- Ide figyeljetek, ha mindenki szépen ideülne, rendelnék egy üveg pezsgõt és csokoládé tortát, és kicsit lazítanánk, mielõtt a küldetés kezdetét veszi és eldarálom a tennivalókat.
- Már elmondtad az egészet, apa – szólt James. – És nem lehetne epres a torta?
- Tudom, hogy mindannyian tisztában vagytok azzal, hogy mi történt és hová megyünk, de hogy ott mihez kezdünk, az még nincs eldöntve.
- Még idõben el fogod nekünk árulni, drágám. És nincs egy kicsit korán a pezsgõzéshez?
Szorgosan gépeltem az élelmezési konzolon és a gondolataim összekapásán küszködtem. Mindenki fõnök itt és nincsenek indiánok. Tekintélyt kell nyernem.
- Akkor ezt hallgassátok! A nap rendje. Pontosan 15 perc múlva indulunk. Gyorsan elrobogunk az ûrpióca által meghatározott helyre. Pontosan másfél másodpercet fogunk a hajón kívül tölteni, ami elegendõ lesz ahhoz, hogy felvételeket készítsünk és rögzítsük az ûr háttérzaját. Ezt követõen automatikusan visszatérünk az elõzõ pozíciónkba elemezni a leleteket, amik függvényében fogunk cselekedni. Megértettétek?
- Olyan mesteri vagy! – dorombolt Angelina, majd a pezsgõjébe kortyolt. A hanglejtése nem támasztotta alá a tartalmat. Nem is érdekelt.
- Akkor elõre. Bolivar, láttam az iskolai okmányodon, hogy jó jegyeid voltak navigációból...
- Muszáj volt. Az asztalhoz voltunk láncolva élelem nélkül amíg át nem mentünk a teszten.
- Részletek, részletek, ezek már a múlté. Állítsd be a koordinátákat, és hagyd, hogy ellenõrizzem, mielõtt aktivizálod. James, te fogod programozni a számítógépet, hogy minden olvasnivalót magunkkal vigyünk, amire szükségünk lehet, és te hozol ki minket másfél másodperc alatt.
- És én mit csináljak, szerelmem?
- Nyiss ki még egy üveget, édesem és büszkén nézzük, ahogy az ivadékaink dolgoznak.
Zokszó nélkül dolgoztak is, méghozzá jól. Ez már nem volt játék. Ez maga volt a valóság és élvezettel vetették rá magukat. Ellenõriztem az eredményeket többször is, de nem találtam hibát.
- Arany csillag mindkettõtöknek. Dupla porciót vehettek.
- Tönkreteszi a fogakat, apa. Egy kis pezsgõt szeretnénk inkább.
- Hogyne. Ideje a pohárköszöntõnek. A sikerre!
Koccintottunk, ittunk én pedig elõre hajoltam és benyomtam a felszállás gombot. Indultunk. Mint minden utazáson, itt sem volt semmi tennivaló, amíg a számítógép be volt programozva. Az ikrek a hajó kézikönyveivel mászkáltak, amíg minden részletét meg nem tanulták. Angelina és én sokkalta érdekesebb tennivalókat találtunk, és a napok csak úgy repültek. Amíg egy riasztó szignál fel nem hangzott az utolsó ugrást követõen. Ismét összegyûltünk az irányító szobában.
- Apa, tudtad, hogy két ûr járõr van elõttünk? – kérdezte Bolivar.
- Tudtam, egész csinosak. Készüljetek a tervezett gyors kitekintésre. Utána beöltözünk hadi fegyverzetbe.
- Miért? – kérdezte James.
- Mert erre utasítottak – mondta Angelina acélos éllel. – Ezen felül egy pillanatnyi ésszerû gondolkodás megadja a választ.
Éreztem a rendíthetetlen tekintélyem, és már meg sem szólaltam mialatt felöltözködtem. A hadi ruhák megerõsített és felfegyverzett ûrruhák voltak, amik életben tudnak tartani minket, ha valami komisz dolog várna odakint.
De nem várt. Megérkeztünk, minden mûszer zúgott és kattogott – és azonnal visszaindultunk a száz fényévnyire lévõ kiindulópontra. Mindenkit utasítottam, hogy maradjon beöltözve, hátha követni fognak, de nem követtek. Egy fél óra elteltével levetkõztünk és lefuttattuk a nyomozás eredményeit.
- Semmi a közvetlen közelben – mondta Angelina a nyomtatványt vizsgálva. – De van egy csillagrendszer mindössze két fényévnyire.
- Az a következõ célunk – szóltam. – A terv a következõ. Itt fogunk maradni csinos kis távolságra, bármi is van odakint. Viszont kiküldünk egy kémszemet, hogy feltérképezze a rendszert, keressen benépesített bolygókat, derítse fel õket is, és folyamatosan küldjön jelentéseket a közeli pályán lévõ mûholdon át. A mûhold azonnal vissza lesz hozva ide, ha valami történik a szemmel. Rendben?
- Programozhatom én a kémszemet? – kérdezte Bolivar megelõzve a testvérét. Önkéntesek! A szívem felmelegedett és kiosztottam a feladatokat. Perceken belül kilõttük a gépeket, és ezt követõen vacsorához ültünk. Éppen befejeztük, amikor a mûhold jelezte a visszatértét.
- Ez gyors volt – mondta Angelina.
- Túl gyors. Valami elkapta a kémszemet, és ehhez igen jó felszerelésre van szükség. Lássuk, mit talált.
Felgyorsítottam a felvételt amíg a mozgalmas részhez nem értünk. A képernyõ közepén a csillag felénk rohant, és gyorsan égõ nappá teljesedett. A második képernyõ mutatta, hogy a rendszerben négy bolygó van és mindegyikükrõl érkezik ipari aktivitás jelzõ sugárzás. A kémszem a legközelebbi bolygónak tartott és lelassult.
- Te jó ég! – suttogta Angelina, és én csak bólogatni tudtam.
A egész bolygó egyetlen erõdítménynek tûnt. Hatalmas fegyverek csövei meredtek kifelé a vaskos falú erõdbõl, ûrhajók sorakoztak végtelen sorokban. Ahogy a kémszem tovább osont, végtelen sok harci gép tûnt fel a horizonton. A bolygó temészetes felszínébõl semmi sem látszott, csak újabb és újabb harci gépek.
- Ott, odani! – szóltam. – Az pont úgy néz ki, mint az ûrbálna, ami felfalta az admirálisokat meg a mûholdjukat. És mégegy. És mégegy.
- Vajon barátságosak-e? – kérdezte Angelina, és nem tudott mosolyogni a saját poénján. A fiúk csendben, meredt szemmel figyeltek.
A vége közel volt. Négy hirtelen objektum a radaron, észvesztõ sebességgel közelítve – és a képernyõ elfeketült.
- Nem túl barátságosak – mondtam én és töltöttem egy italt a nem teljesen nyugodt kezemmel. – Készítsetek jelentést, arról, amit találtunk és közvetítsétek a bázissal a legközelebbi átjátszón keresztül. Aztán szeretném, ha valaki javaslatot tenne arról, hogy mi legyen a következõ lépésünk. Amint elkészítettük a jelentést, megint magunkra leszünk.
- És kiszolgáltatottak? – kérdezte Bolivar.
- Kezded érteni, fiam.
- Nagyszerû – szólt James. – Egymagunk feladatok nélkül.
Nem tudom, mennyire vélte így, de ott és akkor büszke voltam a fiaimra. – Van javaslat? – kérdeztem. – Amennyiben nincs, nekem volna egy halovány tervem.
- Te vagy a kapitány, drágám – közölte Angelina és szerintem így is értette.
- Rendben. Nem tudom, hogy észrevettétek-e hogy a csillagrendszer tele van ûrtörmelékkel. Javaslom, hogy keressünk egy megfelelõ méretû szikladarabot és lyukat ütünk rá. Ha jól csináljuk, semmi sem fog arra utalni, hogy különbözik a többi sziklatömbtõl. Egy járõr hajóról átszállunk, pályára állunk vele, megvizsgáljuk a többi bolygót, hátha van valami mûhold, amire rá tudunk állni további információkért a háborús tervünk kidolgozásához. Csak van valami hely, amihez közelebb kerülhetünk, és nem olyan veszedelmes, mint amit láttunk. Egyetértetek?
Egy kis megbeszélést követõen – mivel senki sem tudott jobb tervvel elõállni, maradt az enyém. Bekapcsolt radarral siklottunk az ûrben és egy órán belül szikla-felhõt találtunk, meteorikus vasat és csillagközi hegyeket, nagyjából a legközelebbi csillag körüli pályán. Lassan hajtottam a törmelék felé a kellõ sebességgel cserkészve be, azt, amire szükségünk volt.
- Ez az! – jelentettem be. – Jó a formája, a mérete, majdnem kizárólag vasból áll, így le fogja árnyékolni a hajót. Bolivar, te és én beöltözünk és odamegyünk egy járõr hajóval. Fegyverekkel megfelelõ lyukat ütünk rá. James a vonal ezen végén tartja velünk a kapcsolatot. Figyelj ránk, és küldd át a szükséges felszereléseket. Mennie kell.
Ment is. Minimális löket a járõr hajó orrából beleásott a vasba monoatomikus gázt eredményezve. Amikor elég nagy volt a lyuk, lezártam a ruhám és kimentem ellenõrizni a fúrt mélységet.
- Jónak tûnik – mondtam amikor elõkeveredtem. – Bolivar, fel tudod venni orral elõre anélkül, hogy túl sok darabra osztanád azt a hajót?
- Piskóta az egész, apa!
Az volt, én az egyik szélre húzódtam, és a hajó csendesen körénk siklott, majd eltûnt. Felszerelhettük a kellékeinket.
A Csikorgóra néztem, ami két kilométeres távolságra állt jól kivehetõen az ûrfelhõ szélén. Vidáman csillogtak a dokkjai a sötétben és szerettem volna bennük lépdelni egy jól végzett napot követõen.
Aztán a fekete forma feltûnt mint egy folt a csillagok között. Nagy volt és gyors, nagyon gyors. A szájszerû vége kitárult ahogy közeledett. Benyelte a Csikorgót, majd becsukódott és eltûnt. Olyan sebességgel, hogy csak álltam lemerevedve, csendben tátogva.
Eltûntek. A hajó, Angelina, James.
Eltûntek.
  
Fejezet: 6

Voltak már rossz pillanataim, de ez kétségtelenül a mélypont volt. Lefagytam: ökölbe szorított kezekkel, rémülten bámultam a pontot, ahol egy pillanattal korábban még a hajó tartózkodott. Ezt megelõzõen az életem nehéz pillanatai többnyire csak engem érintettek. Az efféle veszélyhelyzet csodálatosan kitisztítja az elmét és felszabadítja az adrenalint, amikor gyorsan kell cselekedni a túléléshez. De most nem engem fenyegetett veszély avagy halál, hanem Angelinát és Jamest. És én semmit sem tehettem.
Hallathattam pár hangot gondolkozás közben, kétségtelenül torzakat, mert Bolivar füle csendült meg a fülemben.
- Apa? Mi folyik ott? Valami baj van?
A feszültségem megtört és a hajóba vetettem magam elmagyarázva, amit a zsilipnél láttam. Elsápadt, de uralkodott magán, és én az irányítóterembe léptem.
- Mit tegyünk? – kérdezte halkan.
- Még nem tudom. Utánuk megyünk persze, de hová? Tervre lesz szükségünk...
Magas fekvésû trillázás hangzott fel a kommunikációs berendezésbõl és odakaptam a fejem.
- Mi az? – kérdezte Bolivar.
- Általános pszí riadó. Olvastam már róla a kézikönyvekben, de használni még sosem hallottam. – Csapkodni kezdtem az irányításon. – Mint kétségtelenül tudod, a rádiójelek fénysebességgel mennek, így az üzenet, amit a száz fényévnyire lévõ bázisról sugároznak, száz év alatt kell ideérjen. Nem túl gyors. Így a legtöbb üzenetet ûrhajók viszik pontról pontra. Ez gyors, és egyben az egyetlen Einstein törvényeket megkerülõ kommunikáció is. Egy pszí ember beszélhet a másikkal idõveszteség nélkül. A jobbak a Szövetségnek dolgoznak és többségük a Különleges Alakulatnál. Vannak elektronikus eszközök, amik le tudják nyomozni a pszí kommunikációt, de csakis maximális erõbevetés és ki-be alapon. Minden Szövetségi hajó fel van szerelve efféle detektorral, bár eddig még csak tesztekben használták õket. Ahhoz, hogy használni lehessen, minden pszí embernek ugyanazt az üzenetet kell sugároznia. Azt, hogy: baj van! Amikor ez a pszí riadó felharsan, minden ûrjáró a legközelebbi állomásra igyekszik megtudni, mi történt. Mi is oda tartunk.
- Anya és James...
- Ahhoz, hogy megtaláljuk õket, el kell gondolkoznunk, és segítség is szükséges. Tartsd bár kekeckedésnek, de úgy érzem, ez a riasztás nem független az imént látott eseményektõl.
Sajnálatos módon igazam volt. Rástartoltunk a legközelebbi irányfényre, és a rögzített üzenet azonnyomban felhangzott a rádiónkban.
... vissza a bázisra! Jelentkezzenek eligazításra. Tizenhét szövetségi bolygót támadtak meg idegen erõk az elmúlt órák folyamán. Ûrháború kezdõdött több fronton. Jelentkezzenek eligazításra! Minden hajó térjen vissza a bázisra!
Mielõtt az üzenet ismétlõdni kezdett, én már szitkozódtam. Az Alakulat bázisára! Nem volt hová máshová. A támadók ellen felvenni a küzdelmet Inskipp feladata lesz, és minden rendelkezésre álló információ hozzá folyik be. Nem fogom elmesélni hogy éreztem, miközben teltek a napok; Bolivarral elviselhetetlennek találtuk az idõt azt ismételgetve, hogyha teljes megsemmisítés lenne a cél, akkor az admirálisok mûholdját és a hajónkat is kiiktathatták volna. Élve akarták az embereket. Muszáj volt nekik. De nem mertünk belegondolni, miért akarták õket. Rabok voltak valahol, ahová el fogunk jutni a kiszabadításukra.
Reflexszerûen vezettem a hajót miután letudtuk az ûrugrást a bázis felé. Maximális G-vel hajtva, az utolsó lehetséges pillanatban lassítva le, majd ismét maximális sebességgel miközben a mágneses sugarak megkapaszkodtak, az éppen kinyíló kikötõbe érve. Bolivar végig mellettem volt. Végigmentünk a folyosókon és Inskipp irodájába léptünk, aki az asztalánál horkolt.
- Beszélj! – parancsoltam és a legvörösebb, legkarikásabb szemekkel néztek rám. Felnyögött.
- Tudhattam volna. Négy napja elõször próbálok aludni és te megjelensz. Tudod, mit...
- Tudom, hogy az egyik ûrbálna benyelte a cirkálót Angelinával és Jamessel, amíg mi kint lófráltunk a járõr hajóval.
A lábait lóbálta. – Sajnálom, nem tudtam, dolgom volt. – Eltántorgott a szekrényhez és sötét folyadékot töltött a kristály üvegbõl egy pohárba, és megitta. Megszagoltam az üveget és ugyanennyit adagoltam ki magamnak.
- Mesélj – utasíttottam -, mi folyik itt?
- Idegen invázió, és meg kell mondjam, ügyesek. Ezek az ûrbálnák nehézfegyverzettel ellátott hadihajók és még egyet sem sikerült elkapnunk. Semmink sincs, ami elfogná õket az ûrben. Csak annyit tehetünk, hogy hátrálunk. Nem szálltak földre egyelõre, csak bombáztak az ûrbõl, mivel a föld bázisú egységeink elég erõsek, hogy távoltartsák õket. Nem tudjuk, meddig fog tartani.
- Akkor elveszítjük a harcot?
- Száz százalék.
- Milyen optimista. Nem akarod elárulni, kik ellen küzdünk?
- Hogyne. Ellenük, ezek ellen!
A képernyõ gombjait nyomkodta és lenyûgözõ színekben 3D élethûséggel egy undorító figura jelent meg elõttünk. Csápos, mosolygós zöld, hosszú karmú, nyálkás, és túl sok szemmel nézett furcsa irányokba, valamint számos olyan kinövése volt, amit jobb meg sem említeni.
- Uhh! – mondta Bolivar mindkettõnk helyett.
- Hát ha ez nem szimpatikus – morogta Inskipp -, akkor mit szóltok ehhez, vagy ehhez? – A meztelen csigák bemutatója folytatódott, mind és mind undorítóbb példányokkal. – Talán inkább ez? Akkor az elõzõ? – Rejtélyes valamik voltak, amik csak az ellenszenvességükben egyeztek.
- Elég! – kiáltottam végül. - Elég a hányinger-keltésbõl. Egy hétig nem fogok tudni enni. Melyikük az ellenfél?
- Mindegyik. Coypu professzor majd elmagyarázza.
A professzor jelent meg a kijelzõn felvételrõl, ami erõs javulás volt a a hátborzongató teremtmények után annak ellenére, hogy a fogait csikorgatta, és úgy beszélt, mintha egy elõadást tartana.
- Megvizsgáltuk a mintapéldányokat, felboncoltuk az elhullottakat és leszívtuk az élõk agyából az információkat. Amit találtunk, az meglehetõsen zavaró. Több létforma benne van, külön bolygórendszerekbõl. Amit közöltek, és nincs okunk kétségbe vonni õket, szent küldetést teljesítenek. Az puszta cél az emberiség képviselõinek megsemmisítése a galaxisban.
- Miért? – kérdeztem hangosan.
- Azt kérdezhetitek, miért – folytatta Coypu felvétele. – Természetes kérdés. A válasz az, hogy ki nem állhatnak minket. Túl csúfnak találnak ahhoz, hogy létezhessünk. Beszélnek arról, hogy nincs elég végtagunk, túl szárazak vagyunk, a szemeink nem lógnak kocsányon, nem választunk ki nedveket, és lényeges szerveink hiányoznak. Ezek tudatában nem tartanak minket létre érdemesnek.
- De hát ezt közölhetnék – mondta Bolivar.
- A szépség belülrõl fakad – mondtam én. – Egyetértek veled. De csitt, hallgasd tovább a professzort!
- Ezt az inváziót gondosan elõkészítették – mondta Coypu a jegyzeteit kevergetve és a körmeivel dobolva a kiálló fogain. – Az invázió kezdete óta több idegen lényt találtunk szemetesekben, légkondícionálókban, aknákban, vécé tartályokban, mindenhol. Nyilvánvalóan régóta figyeltek minket és rengeteg jelentést készítettek. Az admirálisok elrablása volt az elsõ lépés, megpróbálva megzavarni az erõinket a parancsnokok elmozdításával. Jobb híján az irodavezetõket állítottuk be, ami megkétszerezte az egységek hatékonyságát. Ugyanakkor híján vagyunk az ellenfél struktúrájának és báziasinak ismeretének, mivel még csak kis hajókat tudtunk elfogni, amiket fiatal tisztek vezettek. Javasolnám további információ begyûjtését.
- Ó, köszi szépen – nyögte Inskipp kikapcsolva Coypu javaslatát. – Erre magamtól sosem gondoltam volna.
- Meg tudom csinálni – közöltem vele és élveztem, ahogy a szeme fehérje, illetve vöröse felvillan, ahogy felém fordította.
- Te? Sikerülne neked az, ami eddig senkinek?
- Persze. Elhagyom a szerénységet és kijelentem, hogy én vagyok a titkos fegyver, aki megnyeri a háborút.
- Hogy?
- Hadd beszéljek elõbb Coypuval. Egy pár kérdés csak, és mindent elmondok.
- Anya és James után megyünk? – kérdezte a fiam.
- Erre mérget vehetsz, fiam. Ez kapta a legmagasabb prioritást, ugyanakkor megmentjük a civilizált galaxist is a pusztítástól.
- Miért zavarsz, amikor dolgoznom kell? – rikácsolta Coypu a kijelzõn nyálfröcsögve ugyanolyan vörös szemekkel, mint Inskipp.
- Nyugodj meg – fõztem. – Meg fogom oldani minden problémádat, ahogy a múltban is megoldottam, de ehhez igénybe kell vennem a segítségedet. Hány különféle idegen fajt fedeztetek fel ezidáig?
- Háromszáztizenkettõt. De miért...?
- Egy pillanat és megmondom. Minden méretben és színben?
- Jobban tennéd, ha elhinnéd. Megtekintheted a rémálmaimat.
- Kösz, nem. Meg kellett figyelned a nyelvet, amit egymás közötti kommunikációra használnak. Bonyolult?
- Már beszéled is. Eszperantó.
- Ne hülyéskedj már, Coypu!
- Velem nem beszélhetsz ilyen hangon! – szólt hisztérikusan. Aztán visszanyerte az önuralmát, bevett egy tablettát és vállat vont. – Miért ne? Nyilván régóta figyeltek minket és mindent meg is tanultak rólunk. Sok nyelvet hallhattak, majd az eszperantónál maradtak, mint mi, mivel ez a legegyszerûbb, legkönnyebb és leghatékonyabb kommunikációs forma.
- Meggyõztél. Köszönöm, professzor. Pihenj kicsit, mert átmegyek hozzád és be fogsz öltöztetni, hogy beférkõzzek az idegen fõhadiszállásra megtudni, mi folyik ott és megmenteni a családom, esetleg az admirálisokat is, ha sikerül.
- Mi a pokolról beszélsz? – förmedt rám Inskipp, és Coypu képe a kijelzõn pontosan ugyanezt tette, ugyanezzel a hanglejtéssel.
- Egyszerû. Legalábbis nekem az. Coypu professzor készít egy idegen ruhát, beépített nyálka csöpögtetõvel és én belemászom. Úgy fognak üdvözölni, mint közülük valót. Újfajta ocsmányság leszek, aki nem rég hallott a hadjáratról és siet csatlakozni. Szeretni fognak. Megyek is, professzor.
A technikusok gyorsan dolgoztak, de kiválóan. Teletömték a számítógépet az undorító idegenek részleteivel: csápokkal, karmokkal, szemkocsányokkal, tapogatókkal, mindennel, aztán variációkat készítettek. Hû! Még Bolivart is lenyûgözték. Összeállítottunk párat és az eredményekkel játszadozva összehoztunk egy ruhát.
- Ez az apám! – szólt Bolivar körbejárva és csodálva a ruhát minden irányból.
Durván úgy nézett ki, mint egy mini tyrannoszaurusz rex elõrehaladott leprával és pörkölt szõrzettel. A kétfelé ágazó hosszú farkok tapadókorongos csápban végzõdtek és jól kiegyensúlyozták a súlyos ruhát; volt bent némi hely energiaforrásnak és felszerelésnek. Egy túlméretezett állkapocs tele sárga és zöld fogakkal, elragadóvá tette szembõl; kissé nyúlfogú is volt, akár a készítõje. A fülei, mint egy denevér, patkány bajszok, macska szemek, kopoltyúk – igazán ocsmányul festett. Az eleje felnyílott és óvatosan bemásztam. A mellsõ karokban van egy kis szervó, és illeszkedni fognak a kezeidre – mondta Coypu. – De a nehéz lábakhoz erõs szervomotorok kellettek, hogy a lábad mozgását követni tudják. Vigyázz vele, ezek a karmok lyukat tudnak kaparni egy acél falra.
- Ezt szeretném kipróbálni. A farokkal mi a helyzet?
- Automatikusan egyensúlyoznak, és csóválnak menés közben. Ezek az irányítások élethûvé tesznek. Van egy automata rángás is benne, ami a farkat rázni kezdi, ha sokáig ülsz vagy állsz. Vigyázz azzal a kapcsolóval, mert egy 0,75 kaliberû ütésgátlós fegyvert mûködtet a fejen, a szemek között. Kilátni az orron tudsz.
- Csodás. Gránátok vannak?
- A kilövõ a farok alatt található természetesen. A gránátok pedig álcázva vannak, mint tudod.
- Jó a fogásuk. Látom van érzéked az ilyesmihez. Hadd húzzam be a zárat és lépjetek hátrébb amíg kipróbálom.
Gyakoroltam kicsit a természetes mozgást a testes ruhában, de kellett pár perc, míg ráéreztem. Mászkáltam a laboratóriumban nyálka nyomokat hagyva a mindenütt és lyukakat vájtam a karmaimmal az acél asztalon, lengettem a farkam leverve különféle tárgyakat, és kicammogtam a lõpályára, majd tüzelõ helyzetbe hozva a fejet lõttem is párat. Ütésgátló vagy sem, úgy döntöttem viszek pár tablettát fejfájás ellen, és csak vészhelyzetben lövöldözöm. Visszamentem a laborba ahol egy robot a farkamnak támadt.
- Hé, le onnan! – kiáltottam amint a Fájdalom a farokban jelzés felgyulladt a kijelzõmön. Egy rúgással könnyen leszeszedtem a robotot. Aztán megállt elõttem felnyílott az optikai lencséje és Bolivar mosolygó arcával szembesültem.
- Meg szabad kérdezni, mi a fenét keresel abban a valamiben? – kérdeztem.
- Persze, apa. Veled megyek. Szolga-robotként, aki a holmidat cipeli. Nem logikus?
- Nem, nem az! – kezdtem bele a vitába, amit tudtam, hogy el fogok veszíteni. Veszítettem, és ez titokban boldoggá tette. Bár féltettem õt, hasznát vehettem valakinek, aki fedez. Mindketten menni fogunk.
- Hová? – kérdezte Inskipp undorral szemlélve az idegen ruhámat, amikor kimásztam.
- Arra a felfegyverzett bolygóra, ahová az admirálisokat vitték. És talán Angelinát és Jamest is. Ha az nem a fõhadiszállásuk, vagy fõ támaszpontjuk vagy ilyesmi, akkor mindenképp megteszi, amíg kiderül, mi az.
- Nem árulod el, hogy szándékozol odajutni, ugyebár?
- Örömmel. Ugyanabban az ûr járõrben, amiben érkeztünk. De mielõtt elmegyünk, szertném ha a törzset erõsen megrongálnátok, aztán durván befoltoznátok. Belül is zúzzatok kicsit, a nem szükséges felszerelést amortizáljátok le, lényeg, hogy jól nézzen ki. Kerítsetek bõséges vért a vágóhídról és fröcsköljétek szét. És nem szívesen kérdem, de a realitás megkívánja: van néhány holttestetek?
- Sok is – válaszolta komoran. – És kettõt szeretnél egyenruhában a fedélzetre?
- Megmenthetik az életünk. Be fogok rontani harsogó rádióval és villogó fényekkel, és mint önkéntese a bolygóm hátborzongató lényeinek csatlakozom a nemes, emberiség kiirtó akcióhoz.
- Amit akkor tudtál meg, amikor a néped elfogta ezt a hajót?
- A korodhoz képest vág az eszed. Készüljünk Inskipp, mivel már öt perce indulni akartam.
Mivel ez a küldetés az egyetlen reménysugárnak tûnt az abszolút vereség elõtt, nem becsülhettük le. A lerongyolt ûr járõrre került egy detonátor, ami azonnal felrobbant, ahogy a fedélzeten voltunk. A célhoz szállítottak minket, a lehetõ legközelebbi biztonságos helyre, majd kilõttek. Én navigáltam át egy jókora porfelhõn, egy-két fekete lyukat kikerültem hogy összekuszáljam a nyomainkat, majd igyekeztem a galaxisba, amely az ellenfeleimé volt.
- Készen állsz, fiam? – kérdeztem kidugva a fejem az idegen nyakán lévõ kopoltyún.
- Kész, ha te is, Sikamlós Jim – válaszolta a robot miközben rögzítette az optikáját és rám nézett.
Beburkolóztam, kinyúltam a karmos kezemmel és megráztam a kezét. Akkor irány, munkára! Extra fények voltak a törzsön, csúf, idegen konstrukciójúak, felkapcsoltam õket, és pont úgy néztünk ki, mint egy ûrjáró karácsonyfa. Aztán elindítottam a szalagot és képzelt bolygóm lakóihoz írott versemet kezdtem sugározni teljes hangerõvel 137 különbözõ hullámhosszon. Felkészülten és lazán hajtottunk a felfegyverzett bolygó felé, árasztva az élvezetesen huppogó zenefoszlányokat.

Kecsesek és becsesek
Éles fogakkal, éles karmokkal
Mi vagyunk a legaljasabb
Leghitványabb idegen faj!
  
Fejezet: 7

 

- Kiu vi estas? – kérdezte a kopogós hang, és a képernyõn egy különösen ocsmány arc jelent meg.
- Kiu mi estas? ?iuj konas min, se mi ne konas vin, belulo.
Úgy határoztam, hogy arrogáns leszek, ami megvéd egy meleg üdvözlet esetén, és egyben hízelgõ, bár ezt a gyíkarcút „csinosnak” titulálni nem volt semmi. Az udvariasság mégis bejött, egy köteg nyirkos csáp tûnt fel és sokkal barátságosabb hangon folytatta.
- Gyere, gyere, csinibaba. Otthon ugyan ismerhetnek, de most igen távol kerültél. És mivel háború van, biztonsági intézkedéseket kellett bevezetnünk.
- Persze, természetesen, nagyon kíváncsivá tettél. Tényleg harcoltok és kiirtjátok azt a szárazpálcika rózsaszín-fekete lényeket?
- Megtesszük, ami tõlünk telik, gyönyörûségem.
- Vegyetek be minket is! Ezt a hajót a bolygónk körül settenkedve találtuk, nekünk nincsenek ûrhajóink, de ezt egy jó kis hadi rakétával leszedtük. Leszívtuk a túlélõk agyát, megtanultuk a nyelvüket, és megtudtuk, hogy a galaxis minden faja háborút visel ellenük. Szeretnénk csatlakozni. Én nagykövet vagyok, közöld az utasításokat, mivel veletek vagyunk!
- Micsoda érzékiség! – alakoskodott a lény. – Felküldök egy hajót, hogy bevezessen és a fogadó bizottság fog köszönteni. De volna egy kérdés, édeske.
- Kérdezz csak, csinikém.
- Olyan szemekkel, ami neked van, nõstény vagy, ugye?
- Jõvõ ilyenkor az leszek. De most semleges fázisban vagyok, félúton a nõiesedés felé.
- Akkor egy év múlva.
- Beírlak a naplómba – búgtam, beszüntettem a kommunikációt és a közeli üvegért nyúltam. De Bolivar, a robot megelõzött és töltött egy nagy pohárral, amit szívószálon át fogyasztottam el.
- Tévedek, apa – kérdezte – vagy ez a szennyvíz szökevény tényleg rád gerjedt?
- Sajnálatos módon fiam így van. A tudatlanságunk következtében az én kis álruhám nõstény méretûre sikerült. Valahogy még undorítóbbá kéne tenni.
- Attól talán még szexszibb lenne.
- Ebben persze igazad van – mondtam elérzékenyülten a szívószálon át. – Csak fel kell keltenem a szerelmi érdeklõdésüket és meg kell próbálni hasznot húzni belõle.
Pillanatokkal késõbb megjelent a felvezetõ hajónk és az automata pilótát a farkához igazítottam. Lefelé szálltunk át az aknamezõkön és a védemi rendszeren, hogy egy hatalmas erõdítmény fém alapjára érkezzünk. Reméltem, hogy ez a VIP fogadó, és nem egy börtön cella.
- Kelleni fog a sisakod, nem, apa – kérdezte Bolivar robotos hangon, ezzel húzva vissza a sötét gondolatok tengerébõl.
- Milyen igazad van, ó te jó és hasznos robot! – Felraktam az aranylemezes acél sisakot a gyémánttal az elején és megvizsgáltam magam a tükörben. Guszta. – És legjobb, ha innentõl nem szólítasz apának. Ez néhány lehetetlen biológiai kérdést vet fel.
Egy valószínûtlen csúszka parádé, szökdécselõ és araszoló figurák fogadtak, amikor megjelentünk a zsilipen át, a Bolivar-robot cipelte a gondosan készített idegen bõröndöt. Egy lény aranyszínû nyálkás szõrrel lépett elõ a többiek közül és sok karmával integetett.
- Köszöntelek, csillagközi nagykövet – mondta. – Én Gar-Baj vagyok, az Elsõ Hivatalos Háborús Tanácsos.
- Részemrõl a kellem. Én Síkos Dzsem vagyok Gesundheimról.
- A Síkos a keresztneved, vagy a címed?
- Ez a fajom nyelvén azt jelenti: Aki A Parasztok Hátába Csimpaszkodik Nagy Karmokkal, és ez egyben nemesi cím is.
- Figyelemre méltóan összetett nyelv, Síkos, ezt majd elmesélheted nekem, ha ketten leszünk. – Hatot a tizennyolc szemébõl lehúnyt szemérmesen, és tudtam, hogy a szexepil mûködik.
- A következõ termékenységi szakaszomba beiktatlak, Gar. De most... harc van? Meséld el, hogyan mennek a dolgok és mit tehetnénk mi Gesundheimen hogy a szent ügyet elõremozdíthassuk.
- Meglesz. Hadd vezesselek személyesen, hogy elmeséljem.
Elküldte a bámészkodókat egy csápjának intésével, egy másikkal pedig jelezte, hogy kövessem. Azt tettem az odaadó robotom kíséretében.
- A háború a terv szerint halad – mondta. – Ezt persze nem tudhatod, de sok évet töltöttünk tervezéssel. A kémjeink behatoltak minden emberi világba, és tisztában vagyunk az erejükkel, ismerjük a sugárvetõ fegyvereiket. Nem tudnak megállítani. Abszolút uraljuk az ûrt és most készülünk a második fázisra.
- Az mi?
- Bolygótámadás. Miután térdre kényszerítettük õket, egytõl egyik elfoglaljuk a bolygóikat, mint a ?erizoj.
- Ez az! – kiáltottam és nagyokat kapartam a fém padlóba. – Gesudnheimen mi hadi õrültek vagyunk, támadásra készek, és meghalunk, ha kell.
- Pont ezt szerettem valaki olyan jó felépítésûtõl hallani, mint te: karmok, fogak meg ilyenek. Erre kérlek. Sok szállító hajónk van, de mindig hasznát vesszük a tapasztalt katonáknak.
- Mi a halállal dacoló harcosok vagyunk!
- Az még jobb. Végig fogod hallgatni a következõ Haditanács összejövetelt, és megtudod a terveket, hogy gyümölcsözõen együttmûködhessünk. De most bizonyára fáradt vagy, és pihennél...
- Soha! – haraptam ki egy jókora darabot a közeli kanapéból. – Nem akarok pihenni, amíg az utolsó száraz ellenség is meg nem semmisült.
- Nemes érzékenység, de mindannyiunknak pihennünk kell néha.
- Gesundheimen nem. Nincs egy-két foglyotok, akikrõl propaganda filmet készíthetnék?
- Van egy nagy köteg admirálisunk, de agyleszíváshoz kellenek, hogy az inváziót segítsék.
- Kár. Úgy kitéptem volna az admirálisok kezeit és lábait, mint a virágszirmokat. Nincsen nõ õrizetes, vagy gyerek? Azok szépen sikonyálnak.
Ez volt a 64.000 kredites kérdés a sok szemét közé rejtve és a farkam rángani kezdett amíg a válaszra vártam. A robot abbahagyta a zümmögést.
- Fura, hogy ezt kérded. Elkaptunk egy ellenséges kém hajót, amin egy nõstény és egy fiatal hím volt.
- Pont ilyenre gondoltam! – kiáltottam és az izgalmam valós volt. – Biztos meg kell õket kínozni, ki kell faggatni, meg kell szorongatni. Az nekem való. Vezess hozzájuk!
- Normál körülmények között boldogan megtenném. De ez most lehetetlen.
- Halottak? – kérdeztem küzdve kétségbeesést a hangomban csalódottságra változtatni.
- Nem, de bárcsak azok lennének. Még mindig nem jöttünk rá, mi történt. Öten a  legjobb harcosaink közül vigyáztak erre a két sápadt és alulméretezett teremtményre. Mind az öten megsemmisültek, és még mindig nem tudom hogy. Az ellenség megszökött.
- Milyen kár – mondtam mintegy unatkozva a történeten a farkamat lengetve és a tapadókorongos végét vakargatva  a karmommal. – De persze már elkaptátok õket!?
- Nem. És ez a különös. Már eltelt pár nap. De csak nem kívánsz ilyen piti dolgokkal foglalkozni. Üdítsd fel maga és egy hírnököt küldünk, amikor a tanács összeül. Halál a szikárakra!
- Halál rájuk! Találkozunk a találkozón.
Az ajtó becsukódott mögötte és a Bolivar robot megszólalt.
- Hová parancsolod a csomagokat, nagyságos Síkos?
- Bárhová, bugyuta fémem – rúgtam egyet felé, ami elõl hátralépett. – Ne zaklass ilyen piti dolgokkal.
Körbejártam a szobán a Gesundheim szózatát énekelve harsányan, és minden részét feltérképeztem. Letoccsantam és felnyitottam a nyaki zippzárt.
- Ki jöhetsz te is nyújtózkodni, ha akarsz – szóltam. – Ezek a csöpögõsek nagyon megbíznak bennem, mert sem poloskákat, sem képküldõket, sem hasonlót nem észleltem.
Bolivar gyorsan kimászott a robotból és végzett pár mély térdhajlítást izületi recsegések kíséretében. – Kicsit szoros egy idõ után. Most mi legyen? Hogy találjuk meg anyát és Jamest?
- Jó kérdés, amire nincs egyszerû válaszom. De legalább tudjuk, hogy élnek, jól vannak, és gondot okoznak az ellenségnek.
- Talán hagytak üzenetet, vagy nyomot, amit követhetünk.
- Meglátjuk, de nem hiszem. Bármi, amit követhetnénk, ezek a rusnyaságok is követhetnék. Vegyél elõ egy palack Öreg Eszme Ingerlõt a készletedbõl és nézd meg, van-e itt valami pohár. Gondolkozni fogok.
Erõsen törtem a fejem, de nem sok eredménnyel. Talán a környezet volt kicsit kizökkentõ. A falról zöld penészes dolgok lógtak piros festékkel beszórva. A szoba felén egy úszómedence méretû tivornya kád volt, aminek a szélén szürke lucsok gõzölgött bugyogva és pluttyogva jókora buborékokat eregetve, amik iszonyatosan bûzlöttek. Bolivar felfedezõ körútra indult, de miután majdnem beszippantották az egészségügyi kellékek, gyorsan megnézte a kaját amitõl olyan zölddé lett, mint az én idegen rejtekem, örömmel ült le és elkezdett tévézni. A legtöbb csatornát lehetetlen volt megérteni, bár igen felkavaróak voltak, amit pedig érteni lehetett, az lehangoló, mint például a háborús jelentések.
Egyikünk sem vette észre, hogy a tévé volt egyben a kommunikátor is, amíg egy csengõszó fel nem harsant, és a tehetelen, ûrbombázásnak kitett bolygók képe Gar-Baj taszító külsejére váltottak. Szerencsére a diGriz reflexek jól mûködtek. Bolivar félreugrott a kép elõl, én pedig háttal fordulva bezippzáraztam a nyakam.
- Nem akarlak zavarni, Dzsem, de a Haditanács összeül és szeretnék, ha jelen lennél. A hírnök mutatni fogja az utat. Halál a szikárakra!
- Igen, igen – mondtam betakarózva amíg a képe el nem tûnt, mert nem tudtam a fejem rendesen beilleszteni a mûanyag húsredõk közé. Egy kedves hang hangzott fel az ajtó melletti üdvözlõbõl.
- Nyisd ki, robot – szóltam. – Mondd, hogy egy pillanat, és megyek. Aztán hozd az uszályom.
Amikor megvoltunk, a szörny, akit elém küldtek körbemeresztette a szemeit a szobán. Lenyûgözõ volt, ahogy a pár tucat szem hirtelen egy méteres kocsányon lógott.
- Vezess, spagetti fejû! – utasítottam.
Megindult és én követtem, követtem a robotommal egyetemben, aki a vállaim köré gombolt uszályt vitte. Ez a bájos ruhadarab jó három méter hosszú volt csillogó bíbor anyagból, amit arany és ezüst csillagok dobtak fel és a széle sokkolóan rózsaszín csipkés volt. Guszta! Szerencsére nekem nem kellett néznem, de csajnáltam Bolivart, akinek igen. Biztos voltam benne, hogy a helyieknek tetszeni fog. Nem mintha szükségem lett volna rá, de ez volt a legegyszerûbb mód Bolivart a közelemben tartani.
A tanács le volt nyûgözve, már amennyiben a röfögés, a böfögés és hasonlók a hízelgés jelei, és kétszer körbejártam a tanácstermen, mielõtt elfoglaltam a kijelölt helyet.
- Köszöntelek, szépséges Síkos Dzsem a Haditanácson – röfögte Gar-Baj. – Ritkán emeli a terem fényét ilyen csodálatos teremtmény. Ha minden Gesundheimi olyan, mint te, és persze bizonyosan jó harcosok is, ez a harc már a közhangulatnál fogva is meg lesz nyerve.
- Propaganda filmet! – valami fekete, nyirkos és visszataszító izé gõgicsélt a szoba túlfelén. – Hadd osszuk meg az örömünket a katonákkal és mutassuk meg ezt a csoda lényt mindenkinek. És említsük meg az extra harcosokat is, akik nemsokára csatlakoznak.
- Nagyszerû ötlet, csodálatos!
Üdvrivalgás hangzott fel mindkét oldalról amit lázas rázása követett a csápoknak, tapadóknak, szem-kocsányoknak, antennáknak, karmoknak és egyebeknek, amikrõl jobb szót sem ejteni. Majdnem elhánytam magam, de mosolyogtam és összevertem a fogaimat, hogy jelezzem az elégedettségem. Nem tudom milyen soká mehetett volna ez a nonszensz, ha a titkár-féleség nem koppant egy jókora harangra egy fém kalapáccsal.
- Sürgõs dolgunk van, egybegyûltek. Rátérhetnénk?
Dühös kiáltások tiltakoztak az ünneprontás ellen, és a titkár hajlongani kezdett. Rusnya egy dög volt, mint egy lapított béka hosszú farokkal és pióca szerû szívókákkal a feje helyén. Összecsapta a mellsõ kezeit bocsánatkérõen, ám a munkáját folytatta, amint a kiáltozás elhalt.
- Ezennel a négyezer tizenharmadik Haditanácsot megnyitom. Az utolsó találkozó megvan felvételen, ha valakit érdekel. Az új témakörök a hadirendben a logisztikus invázió terve, bombázás megszervezése és a fajok közötti élelmiszer megosztás. – A titkár várt, amíg a röfögések elhaltak, mielõtt folytatta. – Ugyanakkor mielõtt elkezdjük, az új tagunkat felkérjük egy rövid beszédre, amit az esti hírek fognak sugározni. Veszünk, Síkos Dzsem, leköteleznél minket a címeddel?
Sluttyogó és slattyogó hangok érkeztek a csáposoktól, amit én betudtam tapsnak, majd a kamera szemébe néztem egy kicsit feljebb húzva az uszályom.
- Drága nedves, csúszós és vizenyõs barátaim ebbõl a galaktikus fürtbõl – kezdtem, majd szemérmesen lesütöttem a szemeim, amíg a taps abba nem maradt. – El nem mondhatom mekkora öröm tombol a négy szívemben, hogy ma itt guggolhatok köztetek. Abban a pillanatban, ahogy Gesundheim felfedezte, hogy vannak hozzánk hasonlók, nyáladzva vártuk, hogy egyesítsük erõinket. Ez lehetõvé vált, és azért vagyok itt, hogy közöljem, a tiétek vagyunk, hogy a szent háborúval söpörjük el a sápadt pálcikákat a galaxisunk színérõl. Ismertek vagyunk a rendkívüli harci képességeinkrõl – egy lyukat csaptam a polcba beszéd közben és mindenki éljenezni kezdett – és a tehetségünket ebben a szent harcban kívánjuk kamatoztatni. A királynõnk, Angéla Hechedli szavaival nem lehet egy Gesundheimit leállítani, ne is próbáld!
Leültem a még izgatottabb kiáltozásra, keresztbe tettem a karmaimat, remélve, hogy a kis cselem bevált. Senki sem vette észre. A hosszú éjszaka munkával telt. Bárhol volt is Angelina a bolygón, megvolt az esélye, hogy egy kommunikátor közelébe kerüljön. Ha így van nézheti a híreket, és ha már nézi, bizonyosan felismeri a nevet, ami alatt elõször randevúztam vele x éve. Áttételes, de jobb mint a semmi.
A szörnytársaim nem szerettek dolgozni, de a hitvány kis titkárnak sikerült õket vezetni. Megjegyeztem a különféle háborús tervek lényegét, és mint újdonsült jövevény, nem éltem javaslattal. Bár amikor megkérdeztek, hány katonát tud Gesundheim postázni, jó nagy számokban beszéltem, hogy megint felviduljanak. Túl sokáig ment ez így és nem én voltam az egyetlen, aki örült, amikor a találkozót elnapolták. Gar-Baj felém vergõdött és barátságos csáppal fogta meg a farkam.
- Miért ne jönnél elõször hozzám, csinibaba? Cserepet ropogtathatnánk rothadt dzsúszban és elmajszolhatnánk pár piekket. Mit szólsz?
- Csodálatos, Gar-bébi, de Síkos egy kicsit álmos és a szépségem pihentetnem kell. Azután feltétlenül találkoznunk kell. Ne hívj, majd én hívlak.
Elsöpörtem mielõtt válaszolhatott volna, az uszályommal sietõ robottal. Le a rozsdás folyosókon a saját szobám ajtajához, boldogan robogva be megmenekülve az undormány udvarlóm ölelésétõl.
Az ajtó bezáródott, mielõtt hozzáértem volna, és egy robbanó töltet fúródott mellettem a padlóba. Megfagytam, ahogy a recsegõ hang a fülembe hatolt.
- Mozgás, vagy a következõt a rothadt fejeden küldöm át.
  
Fejezet: 8

 

- Fegyvertelen vagyok! - kiáltottam legalább annyira rekedt hangon, mint láthatatlan támadóm. - Feltartom a kezeimet, ne lõjön! Nem ismerõs ez a hang? Megkockáztassak egy közelképet? - tûnõdtem. Éppen dönteni készültem, mikor Bolivar meghozta a döntést helyettem. Felnyitotta a robotot és kidugta a fejét.
- Hello, James - mondta mosolyogva. - Mi a baj a torkoddal? Ja, és ne lõj bele ebbe a csúnya idegenbe, mert a saját Apád van benne.
Ekkor én is megkockáztattam, hogy szemügyre vettem Jamest egy bútordarab mögött, a meglepõdöttségtõl lazán lengõ állkapcsával és fegyverével egyetemben. Angelina ízléses öltözetben, egy prémes bikiniben toppant be a szomszédos szobából a saját fegyverével.
- Mászol ki, de azonnal! – utasított és én átküzdöttem magam a mûanyag szorításából az övébe, amit jobbnak találtam. – Nyam! – nyalogatta a szája szélét egy hosszú és szenvedélyes csókot követõen, amit csak az oxigén hiány szakított félbe. – Fényévek óta nem láttalak!
- Dettó. Látom megkaptad az üzenetet.
- Amikor az a teremtmény megemlítette azt a nevet a közvetítésben, tudtam, hogy valami közöd van a dologhoz. Nem tudtam, hogy a belsejében vagy, ezért jöttünk fegyverekkel.
- Hát, most már itt vagy, és csak ez számít, és tetszik a rucid – ránéztem James prémes shortjára – és a tiéd is. Látom ugyanaz a szabótok.
- Elvették a ruháinkat – mondta James ugyanazon a durva hangon. Közelebbrõl megnéztem õt.
- Van ennek a vágásnak a torkodon valami köze ahhoz, ahogy beszélsz? – kérdeztem.
- Gondolhatod. Akkor szereztem, amikor elszöktünk. De az idegentõl, aki okozta, vettük el a prémet, amit most viselünk.
- Az én fiam. Bolivar, bonts egy üveg pezsgõt a túlélõ készletünkbõl, ha lehet. Megünnepeljük a találkozást, amíg anyátok elmagyarázza, mi történt, amióta utoljára láttuk.
- Egész egyszerû – mondta az orrát ráncolva a buborékok miatt –, elnyelt az egyik hadihajójuk, de ezt biztosan láttad is.
- Életem egyik legrosszabb pillanata – nyögtem.
- Szegény drágám. Gondolhatod, hogy mi ugyanígy éreztünk. Minden fegyverrel tüzeltünk, de a kamrát kollapszium borította, és nem használt. Amikor beszüntettük a tüzet felénk jöttek az idegenek. A kamra teteje leszakadt, összezúzta a hajót és ki kellett szállnunk. Ekkor lefegyvereztek. Legalábbis azt hitték. Emlékeztem a buradán történtekre a mérgezett körmökkel, és itt ugyanazt csináltuk. Még a lábkörmeink is mérgezettek voltak, így az, hogy levették a cipõinket, csak segítség volt. Addig küzdöttünk, amíg a fegyvereink ki nem ürültek, azt elkaptam, egy börtönbe vagy kínzókamrába vittek, ezt nem tudjuk, mert nem maradtunk addig, hogy megfigyelhessük, aztán eltakarítottuk az üldözõinket és elszöktünk.
- Csodás! De ez egy végtelen nappal ezelõtt volt. Mi volt veletek azóta?
- Kösz, megvoltunk a Cill Airne-nek köszönhetõen.
Intett a kezével és öt férfi jött át a szomszéd szobából felém tartott fegyverekkel. Zavarba ejtõ volt, de mozdulatlanul álltam, látva, hogy Angelina is ezt teszi. Sápadt bõrük volt és hosszú, fekete szõrük. A ruházatuk, ha annak lehetett nevezni, idegenek bõrébõl készült és vezeték darabokkal volt összefogva. A fejszéik és kardjaik egyszerûek voltak, de használhatóak és élesek.
- Estas granda plezuro renkonti vin – szóltam, de nem mozdultak. – Ha nem beszélik az eszperantót, akkor mit? – kérdeztem Angelinát.
- A saját nyelvüket, amibõl megtanultam pár szót. Do ghebhair gan dearmad taisce gach seoid – tette hozzá. Beleegyezõleg bólintottak, összeverték a fegyvereiket és csatakiáltásokat hallattak.
- Megütötted náluk a fõnyereményt – mondtam.
- Közöltem velük, hogy te vagy a férjem, a törzs feje, azért jöttél, hogy megsemmisítsd az ellenfelet és gyõzelemre vezesd õket.
- Igaz, igaz – közöltem összecsapkodva a kezeim és a fejem fölött rázva õket, amire ismét belelkesedtek. – Bolivar, hozd ide az olcsó piát a szövetségeseinknek, míg anyád elmondja nekem, hogy mi a fene történik itt.
Angelina a pezsgõjét szürcsölte és finoman összehúzta a szemöldökeit. – Nem vagyok biztos minden részletben – kezdte. – A nyelvi akadályok meg ilyenek. De a Cill Airne tûnik a bolygó eredeti lakosságának, bár inkább betelepülõk. Elég emberiek, kétségtelenül a Szétváláskor szakadtak el. Hogy vagy miként jutottak el ilyen messzire, más telepes világoktól, ezt lehet, hogy sosem tudjuk meg. Egyébként jó dolguk volt itt, amíg az idegenek meg nem érkeztek. Gyûlölet volt elsõ látásra. Az idegenek támadtak, és õk visszavágtak, és még most is ezt teszik. Az idegenek mindent elkövettek, hogy eltöröljék õket, megsemmisítve a bolygó felszínét és beburkolva azt részletrõl részletre fémmel. Nem mûködött. Az emberek behatoltak az idegenek épületeibe és ott éltek azóta a falrejtekekben és az alapok alatt.
- Rozsdamentes acélpatkányok! – kiáltottam. – Együttérzek velük.
- Gondoltam. Szóval miután James és én elszöktünk és leszaladtunk egy folyosón, nem igazán tudtuk hová megyünk, ez a kis ajtó kinyílott a padlón, õk kibújtak és befelé intettek minket. Ez volt amikor az utolsó idegen õr ránk ugrott és James elintézte. A Cill Airne ezt értékelte és megnyúzták nekünk. Bár nem beszéltük a nyelvüket, de a tettek többet mondanak. És tényleg ez minden, ami velünk történt. A lambériák mögött rejtõztünk azóta és azt terveztük, hogyan szerezzük meg az egyik ûrjárójukat. Meg hogyan szabadítsuk ki az admirálisokat.
- Tudod hol vannak?
- Persze, nem messze ide.
- Akkor tervre lesz szükségünk, és egy kiadós éjszakai pihenésre. Miért nem alszunk rá egyet és harcolunk reggel?
- Mert jelenleg nincs idõ ilyesmire, ráadásul tudom, mi jár a fejedben. Harcra!
Sóhajtottam. – Egyetértek. Mit csináljunk most?
Ez eldõlt, amikor az ajtó kinyílott és a Gar-Baj masírozott be. A szerelem kellett járjon a fejében, amennyiben a rózsaszín estélyi jelentett valamit.
- Dzsem, drágám, miért állsz mozdulatlanul és nyitott nyakkal? Awwrrrk!
Az utóbbit akkor tette hozzá, amikor az elsõ kard sonkán szúrta. Rövid csata volt, amit gyorsan elveszített, de nem elég gyorsan. Nem volt még teljesen a szobában, amikor a küzdelem elkezdõdött, és a farkából le lett nyesve egy darab, amiben kétségtelenül a kezdetleges agyát hordta, és az visszacsúszott a folyosón, látószögön kívülre.
- Ne hagyjunk nyomokat! – szóltam.
- A menekülõ csatornába! – kiáltotta Angelina.
- Elég nagy egy idegen jelmeznek? – kérdeztem.
- Nem.
- Akkor várj egy pár pillanatot, amíg gondolkozom – mondtam, és gondolkodni kezdtem. Gyorsan. – Megvan! Angelina, ismered a járást a szörnyek labirintusában?
- Meglehetõsen jól.
- Csodás. Bolivar, szabad vagy. Mássz ki a robotból és engedd a helyedre anyádat. Röviden világosítsd fel az irányításról, aztán menj a többiekkel. Találkozunk ott, ahol lesztek.
- Milyen figyelmes vagy – örült Angelina. – A lábaim kezdtek elfáradni. James, mutasd meg a bátyádnak az utat, és késõbb csatlakozunk. Jobb, ha viszel magaddal néhány szelet húst ebbõl az izébõl, amit az imént lemészároltál, mivel jönnek még páran vacsorára.
- Ezt hogy érted? – kérdeztem.
- Az admirálisok. Kiszabadíthatjuk õket ezzel a fegyverzettel, amit magaddal hoztál, és én biztonságban a föld alatti járatokba vezetem õket.
Azonnal elfogadtuk a tervet. A diGriz famíliában hozzá voltunk szokva a gyors döntésekhez, míg a Cill Airne szintén ki kellett fejlessze ezt a képességét a folyamatos háborúskodásban. Néhány porladó padlóborítást kiszedtek, hogy egy csapóajtót feltárjanak. Kezdtem úgy vélni, hogy nem valami elmések az idegenek, ha hagyják, hogy ilyen dolgokat mûveljenek az orruk vagy a bûzös csápjuk vagy mi elõtt. Bolivar és James levetették magukat a nyíláson és a szövetségeseink követték õket Scadan! Scadan!-t kiáltozva.
- Valóban nagyon otthonos – mondta Angelina elhelyezkedve a robotban. – Van itt zárt áramkörû rádió a kommunikációhoz?
- Van. A 13-mas áramkör, a kapcsoló a jobb kezednél.
- Megtaláltam! – örvendezett, majd a fülembe kezdett beszélni. – Jobb ha te mész elöl és én mondom az utat.
Kitipegtem a folyosóra és a robot követett. Addig csapkodtam és rúgdostam a fém ajtót, amíg a helyére nem került, hogy megzavarjam az üldözõket, amennyire csak lehet, majd végigmentem a fém folyosón.
Hosszú és igazán unalmas út volt a fémvárosban. Az idegenek nem tûntek jó tervezõknek, és az építmény inkább toldalékának tûnt a már meglévõ dolgoknak. Az egyik percben, még rozsdás, szegecselt folyosón mész hajlott plafonnal, a következõben már egy szabad ég alatti fém táblán találod magad. Néhol az utakat használták folyómedernek is, és ezekben gyorsan haladtam a vadul hullámzó farkammal. A robot túl nehéz volt, és csak a meder alján tudott közlekedni. Elhaladtunk raktárak, gyárak mellett – láttál már vagy ezer bûzölgõ alligátort, akik egyszerre fúrnak – dacára, hogy vannak bentlakók és más helybeliek. Mindenfelé viszolygást kiváltó lények, akik eszperantóul csevegnek és erõsen integetnek, amikor meglátnak. Szép. Én is integettem a fogaim közt szitkokat szórva.
- Kezdek egy kicsit belefáradni – fordultam Angelinához a zárt áramkörünkön át.
- Bátorság, szivem, már majdnem ott vagyunk. Csak még pár kilométer.
Egy ócska ajtó tûnt fel elõttünk, amit dárda tartó, a közeledtemre hangosan fogukat csattogtató lények õriztek. A dárdáikat a földre vetették, és olyan hangosan kiáltoztak és csapkodtak, hogy fogszilánkok repültek minden irányba.
- Dzsem, Dzsem! – ordították. – Mindörökké Gesundheim! Köszöntünk nemes ügyünkben! Nyilvánvalóan nagy nézõi voltak az esti közvetítésnek, és felismertek. Felemeltem a karmaim és vártam, amíg a tumultus leállt.
- Köszönöm, köszönöm – ordítottam. – Nagy öröm ilyen émelyítõ teremtmények mellett szolgálni, mint ti magatok, akik egy ocsmány világ ivadékai vagytok a hanyatló csillagrendszerben! – Ettõl még jobban beindulak és tovább kiáltoztak. – A rövid idõ alatt, amit itt töltöttem, sok hátborzongató, csúszó-mászó, vergõdõ és rusnya dögöt láttam, de azt kell mondjam, ti még sokkal hátborzongatóbb, csúszó-mászóbb és vergõdõbb és rusnyábbak vagytok. – Harsogó kiáltások és ellenszenves élvezkedést követõen a tárgyra tértem. – Mi Gesundheimen csak egy hajónyi sápadt ropit láttunk, akiket reflexbõl lemészároltunk. Ha jól értem nektek van itt egy egész mûholdra való. Igaz ez?
- Igaz, bizony, Síkos Dzsem – fröcsögte az egyikük. Ekkor láttam, hogy arany üstökösök vannak a feje széleire csavarozva, ami kétségtelenül valami magas rangot jelentett. Ennek szellemében kérdezõsködtem.
- Ez jó hír, és bent vannak?
- Bent bizony.
- Nincs egy rokkant, amire már nincs szükség, amivel játszhatnék vagy megehetném, meg ilyesmi?
- Szívesen felvidítanék egy ilyen szépséget, de jaj, nem tehetem. Mindegyikre szükség van infromációs célból. Utána meg kiosztásra kerülnek, a magas beosztásúak közt...
- Hát ez baj. Megtekinthetném legalább õket? Megismerkedni az ellenségeddel meg ilyenek.
- Csak innen. Senkinek sem szabad bemenni engedély nélkül.Csak dugd be az egyik szemgolyód a rácsok között, és látni fogod õket.
Az egyik szemgolyómban volt TV kamera, becsúsztattam és közelebb hoztam a képet. Bizony ott voltak. Elég ápolatlanul. Kis körökben járkáltak, vagy az ágyon feküdtek õsz szakállal és szikáran, az uniformisaik foszlányaiban. Lehet, hogy admirálisok voltak, de mégis sajnáltam õket. Még az admirálisok is voltak valamikor emberek. Ki fognak szabadulni.
- Nagyon köszönöm – mondtam visszahúzva a szemgolyóm. – Nagyon kedves vagy, és emlékezni fogok rád a Haditanácsban.
Integettem és elvonultunk, miközben mindegyikük visszaintegetett a libegõ csápjaikkal, és olyan volt az egész, mintha felrobbant volna a polip mûvek.
- Deprimált vagyok – közöltem a robot feleségemmel, a kanyarhoz érve. – Így nem lehet hozzájuk férni.
- Vidulj már fel kicsit! – rádiózta. – És menj le azon a lépcsõn, az alsó szintrõl fel tudunk jutni hozzájuk.
- Kis zsenim – mondtam és szeretõen átkaroltam a fém vállakat. – Ez az! Itt homlokegyenest elõttünk van, amint keresünk. De honnan fogjuk tudni, hogy jó helyen állunk?
- Tudni fogjuk, mivel hangjelzõket helyeztem el, miközben a csigákkal politizáltál.
- Na persze! Neked egyfolytában ez járt a fejedben. Ha nem lennék az, most zölddé válnék a féltékenységtõl. Vonaglanom kell az én kis feleségem zsenialitásától.
- Nos, ha így van, akkor próbálj meg nem férfi soviniszta disznó módján beszélni. A nõk éppolyan jók, mint a férfiak; általában jobbak is.
- Fenyegetõzz csak, robotom. Mutasd az utat és követlek.
Lecsörögtünk és bukdácsoltunk egy lucsok borította lépcsõsoron a tökéletes sötétségbe. Nem használták – így még jobb. Angelina felkapcsolt valami szúrófényt és egy vaskos ajtót találtunk magunk elõtt a lépcsõ lábánál.
- Szétégessem? – kérdezte lekapva a sisakját egy kis friss levegõt szívni.
- Ne. Gyanús. Nézd meg a detektoraidon, hogy van-e elektonikus élet a felszín alatt.
- Bõséges – mondta óvatosan pásztázva. – Legalább egy tucat riasztó áramkör. Hatástalanítsam õket?
- Ne, nem éri meg. Vizsgáld meg ezt a falat. Ha tiszta, az ajtó mellett megyünk be.
Így történt. Ezek az idegenek tényleg nagyon egyszerûen gondolkodtak. A szétégett falnyíláson át egy raktárba jutottunk annak falán túl pedig egy terem volt, aminek bejáratát õrizni illett volna. Még egy amatõr betörõ is bejutott volna - ettõl az IQ-juk megítélése még pár pontot esett.
- Hát ez az, amiért az ajtót riasztókkal felszerelték! – mondta Angelina körbevilágítva a lámpával.
- A város kincse – gusztáltam. – Vissza kell jönni ide és beleásni, amint lesz rá lehetõségünk.
Pénz hegyek hevertek szerteszét minden irányban: száz világ zsákmánya. Arany és platinum lécek, csiszolt gyémántok, érmék és többszáz féle bankó, elegendõ pénz, hogy egyedülálló bankot lehessen építeni belõle. Hõsi eszméimen felülkerekedve felmarkoltam jónehány aranytömböt és fetrengeni kezdtem.
- Tudom, hogy megnyugtat – mondta Angelina elnézõen. – De nem kéne foglalkozni a megmentéssel?
- Persze. Dehogynem. Teljesen felfrissültem.
Megcsipogtatta a szubszonikus csipogót és követte a mutató nyilat. Átvezetett minket az arany rakáson, majd még néhány fal és ajtó eltüzelése után elértük a célpontot.
- Pontosan az adó alatt vagyunk – közölte Angelina.
- Jó! – néztem körül gondosan. – Akkor ha a kapu pontosan itt van, a raboknak valahol ott kell lenniük. – Lemértem a távolságot. – Volt néhány szék és törmelék valahol erre, így ha innen közelítünk, nem vehetnek észre, amikor átérünk. Kész a fúród?
- Zúg és búg.
- Akkor hát itt. Gyerünk!
A fúrókar kinyúlott és elkezdte fúrni a rozsdás plafont. Amikor a fúrás tónusa megváltozott, Angelina lekapcsolt minden világítást és még lassabban fúrt a sötétben. Kiesett a fúrója, és fénycsík szûrõdött át a lyukon. Csendesen vártunk, de nem volt riasztás.
- Hadd toljam át a szemem a lyukon! – szóltam.
A farkam végén és a lábujjakon egyensúlyozva elég magasra emeltem magam ahhoz, hogy átnyomjam a szemkocsányt a nyíláson. 360º-osra állítottam, majd visszahúztam.
- Igazán pompás. Szemét mindenhol, egyetlen admirális sem néz felénk, és az õrök kint vannak a látómezõbõl. Add ide a molekuláris bomlasztót és lépj hátrébb!
Kimásztam az idegen öltözetbõl, és a vállaira állva könnyedén elértem a plafont. A molekuláris bomlasztó egy igen hasznos kis szerszám, ami elbontja a kötést a molekulák közt, így azok porszemekként esnek szét. Nagy körívet írtam le vele megpróbálva nem tüsszenteni a lezáporozó portól, majd megragadtam a fém lemezt és bezártam a kört. Miután leadtam Angelinának, óvatosan átbújtam a nyíláson és körülnéztem. Minden rendben. Egy admirális fém állkapoccsal és üveg szemmel ült a közelben, meglehetõsen leverten. Egy kis felvidítás mellett döntöttem.
- Pssszt, admirális! – sziszegtem és felém fordult. A jó szeme elkerekedett és a hegyes álla leesett a test nélküli fej láttán. – Ne beszéljen hangosan, de azért vagyok itt, hogy mindenkit megmentsek. Értette? Csak bólintson.
Így bízzon az ember az admirálisokban. Nemcsak hogy nem bólintott, de talpra pattant és magas hangon ordítani kezdett:
- Õrök! Segítsetek! Meg akarnak menteni!
  
Fejezet: 9

 

Nem várok hálát, különösen nem egy tiszttõl, de ez több volt a soknál. Ezer fényéveket utazni felsorolhatatlanul sok veszély közepette, elszenvedve Gar-Baj szeretõ ölelését a még meg nem evett admirálisok megmentésére, köztük ezére, aki azonnal megpróbál átadni az õröknek. Ez már több volt a soknál.
Nem mintha jobbat reméltem volna. Ha rozsdamentes acélpatkányként élsz, a szürke bajuszaid állandóan veszélyt jeleznek. A tûfegyverem készenlétben volt, mivel nehézségekre számítottam az õrök miatt, de természetesen azt is reméltem, hogy néhány rabot kiszabadítok. Átállítottam a fegyvert mérgezõrõl altatóra, amihez nem kis lelki erõ kellett, hidd el, és kilõttem egy fém tût az admirális nyakába. Szépen összerogyott felém nyújtott kezekkel egy utolsót kapva a megmentõje után.
Mozdulatlanná dermedtem, amikor láttam, mi van a vékony csuklókon.
- Mi történik? – suttogta Angelina odalent.
- Semmi jó – sziszegtem. – Teljes csendet!
Óvatosan lehúztam a fejem, amíg a szemeim a nyílás vonala fölé értek, a törött székek, élelmiszeres dobozok és egyéb kacatok takarásába. Hallották az õrök a zavargást? A rabok biztosan. Két nyolcvanéves tiszt ügetett felém és a kiterült társukat nézegették.
- Mi baj? Rohama van? – kérdezte az egyikük.
- Hallottad mit kiabál?
- Nem igazán. Kikapcsoltam a hallókészülékem, hogy takarékoskodjak az elemmel. Valami olyat mondott, hogy hõr seícs hetek, meh ahahah menei.
- Ennek semmi értelme. Talán az anyanyelvén?
- Nem, az öreg Schimsah deshnik származású, és ez nem deshnik.
- Gördítsd ide megnézni, hogy még lélegzik-e?
Elfordították, én pedig a közelbõl nézve elismerõleg bólogattam, amikor a tû kiesett az öreg Schimsah nyakából. E bizonyíték hiányában órákba telik, mire magához térte után megtudják, mi történt. Ennyire volt szükségem. A terv már kezdett összeállni a fejemben. Visszabukva megragadtam a fém korongot, a széleinél beragasztóztam a hegesztésnél is erõsebb ragasztóval, és visszatettem a helyére. A ragasztó ropogó hangot hallatva kötött meg, és a padló fölöttem visszanyerte a régi formáját. Visszamásztam és nagyot fújtam.
- Angelina, lennél olyan kedves, hogy kapcsolsz egy kis fényt, és elõveszel egy palackkal a kedvenc viszkimbõl?
Világosság következett és kluttyogás, a türelmes Angelina pedig megvárta, amíg az üveget leeresztem a számtól, majd beszélni kezdett.
- Nem lenne ideje rábízni a feleségedre, hogy mi történt?
- Bocsáss meg, életem fénye, nehéz pillanatok voltak odafent – benyeltem a maradékot és erõltetetten mosolyogtam. – Azzal kezdõdött, hogy a legközelebbi admirálisnak suttogtam. Ahogy rám nézett, hívta az õröket, ezért lelõttem.
- Eggyel kevesebbet kell megmenteni – mondta elégedetten.
- Nem egészen, altató tût használtam. Senki sem hallotta, amit mondott, így lemásztam és lezártam a nyílást, de most nem ez bosszant.
- Tudom, hogy nem vagy részeg, de nem beszélsz világosan.
- Sajnálom. Az admirális csuklóin vörös karcokat láttam, amikor elesett.
- És? – kérdezte zavarodottan. Aztán hirtelen elsápadt. – Az nem lehet, ugye?
Lassan bólintottam és képtelen voltam mosolyogni.
- A szürke emberek. Felismerem a nyomaikat bárhol.
A szürke emberek. Csak rájuk gondolni elég, hogy kirázzon a hideg – pedig én nem libabõrödzöm gyakran. Míg erõs vagyok és bátor és jól tûröm az élet fizikai megpróbáltatásait, én, akárcsak mások, nehezen tudok ellenállni a szürkeállomány támadóinak. Az agy képtelen védekezni, amint a test jelzéseit kiiktatták. Nyomj egy elektródot az élvezet központba egy kísérleti állat agyában és folyamatosan nyomni fogja az áramforrás gombját, amíg éhen vagy szomjan nem pusztul. Boldogan hal meg.
Néhány évvel ezelõtt, amikor egy bolygóközi invázió elsimításával foglalkoztam, egy kísérleti állatot játszottam. Elfogtak, leszíjaztak és mindkét csuklómat felvágták. Elveszítettem az eszméletem, és amikor magamhoz tértem, a csuklóim már össze voltak varrva. Ugyanilyen vágásnyomok voltak a sportoló admirálison. Az én kezeim viszont sosem vágták le.
Az eseményeket közvetlenül az agyamba ültették. Számomra megtörténtek egy sor ocsmánysággal együtt, amit jobb elfelejteni.
- A szürke embereknek itt kell lenniük – szóltam -, az idegenekkel. Nem csoda, hogy az admirálisok együttmûködnek. A parancsok és engedelmeskedés világában tökéletes célpontjai az agyleszívásnak.
- Biztos igazad van, de hogy lehet ez? Az idegenek gyûlölik az embereket, ezért nem dolgoznának a szürkékkel sem. Csúnya dolog lenne, hiszen emberek.
Ahogy ezt kimondta, tisztán láttam a választ. Mosolyogtam, megöleltem, megcsókoltam – ezt mindketten élveztük -, majd kartávolságra tartottam magamtól, ami segített józanul gondolkodni.
- Ezt hallgasd, szerelmem. Azt hiszem, tudom a kiutat ebbõl az egész káoszból. A részletek még nem tiszták, de tudom, mit kell tennem. Ide tudnád hozni a Cill Airne csoportot, hogy felmásszanak, lelõjék az õröket, elaltassák az admirálisokat és elcipeljék?
- Meg tudom szervezni, de veszélyes. Hogyan józanítjuk ki õket?
- Az az én gondom. Ha fellázítanám az egész bolygót anélkül, hogy bárki tudná, mi történik, ki parancsol meg ilyenek, az megkönnyítené a munkát?
- Bizonyosan leegyszerûsítené a dolgokat. Mit akarsz csinálni?
- Ha elmondanám, túl veszélyesnek találnád és megtiltanád. Hadd fogalmazzak úgy, hogy meg kell tenni, és én vagyok az egyetlen, aki megteheti. Elvonulok a jelmezemben és két órád lesz összeszedni a katonákat. Amint elkezdenek szétesni a dolgok, te lépsz. Juttasd õket biztos helyre, a legjobb, ha az ûrreptér közelébe. Csatlakozom az alvókhoz, amint lehet. Legyen itt valaki miattam, de egy óránál tovább ne várjon. Addigra végeznem kell és visszaérnem. Nem szabad gondnak lennie. De ha volna, és nem érnék ide, menjen utánatok. Tudok magamra vigyázni, mint tudod. Nem kockáztathatunk mindent egyetlen ember miatt. Szerezzetek egy ûrhajót és a káosz csúcspontján lépjetek meg.
- A legjobbkor, igen. Visszavárlak! – megcsókolt, de nem tûnt boldognak. – Elárulod, mit fogsz tenni?
- Nem. Ha elmondanám, nekem is végig kéne hallgatnom, és akkor nem vállalnám. Három dolog kell. Megtalálni a szürke embereket, az idegenek ellen fordítani õket, aztán ki kell menekülnöm.
- Hát tedd! De ne felejts ki semmit, fõként az utolsó lépést.
Bemásztunk a jelmezeinkbe és gyorsan különváltunk mielõtt meggondoltuk volna magunkat. Angelina elcsörömpölt aggódva, én pedig elhuppogtam az ellenkezõ irányba. Azt hittem, ismerem az utat, de rossz felé fordultam. Keresve egy rövidebb utat a felsõbb szintekre sikerült átzuhannom egy rozsdás lemezen egy elfedett tószerûségbe vagy föld alatti víztározóba.
Bármely alkalommal, ha hirtelen sötétségbe kerültem, a szitkozódás addig szikráztatta a szemeimet, amíg meg nem találtam a kiutat. Nem volt nyilvánvaló, merre induljak, de ráleltem a kiútra egy világító gránátot ejtve ki a kloákámból, amit a fal irányába ütöttem a farkam végével. Szép ívet írt le, én pedig a füstben a nyíláson át kieveztem a napfényre. Éppen akkor, amikor egy ocsmány tiszt sietett oda.
- Ó, segíts, kérlek! – nyögtem kis köröket írva le a homlokomhoz szorítva a karmaim. Szerencsére a tiszt tévénézõ volt.
- Drága Síkos, mi a baj? – kiáltott hangosan, érzelmesen kb. ötezer rothadó fogat és két méter hosszú nyálkás torkát mutatva.
- Árulás! Áruló van közöttünk – sipákoltam. – Üzenj a társaságodnak, hogy sürgõs találkozó lesz a tanácsteremben, és engem is vigyél oda!
Miután értesítette õket, szavamon fogva tapadókorongos csápok emeltek fel és szállítottak. Ez megkönnyítette az utazást, spórolt az elemeimmel és miután felfrissülve, kipihenten megérkeztem, a konferenciaterem elõtt raktak le.
- Visszataszítóak vagytok, és sosem foglak elfelejteni titeket! – kiáltottam. Tapsoltak és a szívókáikat az asztalnak veregették nyálkás, cuppogó hangokkal miközben beügettem a találkozóra.
- Árulás, áruló, csaló! – kiabáltam.
- Foglalj helyet, és rendesen szólalj fel, miután az ülést megnyitottam – szólt a titkár. De egy bíbor bálnaszerûség arany erekkel szimpatikusabban viselkedett.
- Édes Dzsem, zavartnak tûnsz. Hallottuk, hogy súlyos testi sértés történt a negyededben és a nemes Gar-Bajnak csak a farkát találjuk, ami nem árul el sokat. Megvilágítanád, mirõl van szó?
- Meg tudom, és meg is fogom, ha a titkár lehetõvé teszi.
- Ó, hát akkor kezdj bele! – zsörtölõdött a titkár, aki minden pillanatban jobban és jobban hasolnított egy szétlapított békára. – A vezetés összegyûlt, Síkos Dzsem súlyos váddal érkezett.
- Valahogy így – szóltam a feszesen figyelõ haditanácshoz. – Gesundheimen bírunk bizonyos ritka képességekkel azon felül, hogy nem mindennapian szexik vagyunk. – Ezt komázták és a bútorzatot verték. – Köszönöm, és ugyanezt nektek is! Az egyetlen, amit tehetünk, hogy tisztán tartjuk a szimatunk... Tudom, jószagúak vagyunk, ülj le, fiam, zavarsz! Mint mondtam, a jó szaglásom vezetett el oda, hogy ezen a bolygón valami nem kóser. Szagoltam és szagoltam és embereket szimatoltam.
Ijedt rémület és „Cill Airne” kiáltások következtek.
- Nem, nem a Cill Airne, a bolygó bennszülöttei. Õket is érzékelte, de õk inkább egérürülékre hasonlítanak és tudom, hogy a kivégzõ alakulat elvégzi a dolgát. Nem, én úgy értem, emberek vannak közöttünk! Beszivárogtak közénk!
Ez megrázta õket, és hagytam, hadd kiáltozzanak és tekeregjenek, míg én egy polccal élesítettem a karmaimat. Aztán csendre emeltem a mancsaimat és azonnal az is lett. Minden nagy és kis, kocsányos, zöld, piros és vizenyõs szem rám meredt. Lassan elõrelépdeltem.
- Igen, köztünk vannak. Mindent elkövetnek, hogy a mi drága kis kipusztításunkat szabotálják. És most leleplezek egyet nektek.
A lábmotorjaim zümmögtek és felhevültek amikor a levegõbe pattantam. Jókora kört írtam le: húsz méterest, talán nagyobbat. Kecsesen, óriási reccsenéssel érkeztem le. A titkár asztala szépen kettétört. Elõrenyújtott kezekkel érkeztem, így a karmaim belemartak a titkár nyirkos, fekete bõrébe. Felkaptam és rázni kezdtem, miközben õ vonaglott és kiabált.
- Õrült vagy! Tegyél le! Nem vagyok jobban ember, mint te!
Ekkor már tudtam. Egész addig csak találgattam. A szürke emberek itt vannak, és az egyetlen négy végtagú teremtmény rajtam kívül nem más volt, mint a titkár. A pozíciója, az irányításmódja alapján az egyetlen összeszedett idegen volt, akit ismertem. Mégis csak tipp maradt, amíg meg nem szólalt. Örömordítással mélyesztettem a frissen edzett karmaim a torkába.
Sötét folyadék fröccsent ki és õ hangosan sikonyált. Nyeltem egyet és szinte megtorpantam. Tévedtem? A Haditanács titkárát fejezem le éppen a gyûlésen? Volt egy olyan érzésem, hogy ez nem venné jól ki magát. Nem! Csak egy mikroszekundumot hezitáltam és tovább téptem. Muszáj volt, hogy igazam legyen. Eltéptem a nyakát és levált a feje.
Döbbent csendben esett le az elbillenõ fej a padlóra. Mindenki hápogni kezdett.
Az ex fej helyén egy másik fej volt. Egy sápadt, dühös emberi fej. A titkár egy szürke ember volt.
Míg a tanács mozdulatlanná dermedt, a szürke férfi nem: elõhúzott egy kézifegyvert az egyik kopoltyúnyílásából és rám emelte. Erre persze számítottam és félrelöktem a kezét. Akkor már nem bizonyultam ilyen gyorsnak, amikor egy másik kopoltyú lamellából elõkapott egy mikrofont és üvölteni kezdett valami furcsa nyelven.
Azért nem voltam gyors, mert pontosan azt akartam, hogy ezt tegye. Több mint elegendõ idõt adtam neki, hogy kijuttassa az üzenetet mielõtt elragadtam a mikrofont. Aztán hasba rúgott; összegörnyedtem és nem mozdultam mialatt õ eltûnt egy csapóajtón át a padlóban.
Gyorsan felemelkedve elhessegettem a segítõ ajánlatokat. – Ne velem törõdjetek – krákogtam – a sérülésem halálos. Álljatok bosszút értem! Riasszatok mindenkit és fogjátok el a többi fekete titkárszerû varangyot. Ne hagyjátok elmenekülni! Eredjetek!
Elindultak és nekem félre kellett gördülnöm, nehogy eltapossanak sietségükben. Aztán fetrengeni és vajúdni kezdtem, hátha néznek, majd kilestem az egyik féig zárt szemnyíláson át, és láttam, hogy eltûntek. Csak ekkor csaptam fel a csapóajtót és kezdtem el követni a szürke embert.
Hogyan követhettem? – kérdezheted, és boldogan válaszolok. A küzdelem alatt egy kis neutrínó generátort tapasztottam a mûbõrére. Egy neutrínó eltéríthetetlenül és megállíthatatlanul át tud hatolni az egész bolygón. Ennek a bolygónak a fém építõanyagai bizonyosan nem interferálnak vele a legkevésbé sem. Hozzá kell még tegyem, hogy az orromba volt szerelve egy neutrínó irányérzékelõ? Sosem megyek küldetésre néhány alapvetõ elõkészület nélkül.
A részeges tû lefelé állapodott meg, így arra mentem. Le az elsõ lépcsõn, hiszen ki akartam deríteni, mit csinálnak a szürke emberek a bolygón. Az iszkoló titkárom elvezet a rejtekükre.
Többet tett ennél. A hajójukhoz vitt.
Amikor fényt vettem észre magam elõtt lelassultam és a csatorna sötétjébõl néztem az óriási, baljós kamrába. A közepén egy sötétszürke ûrhajó állt. Mindenhonnan szürke emberek tûntek elõ. Néhányan álca nélkül, míg mások szökdelve és csúszkálva az idegen maskarában. Patkányok menekülnek a süllyedõ hajóról. Az én mûvem. A káosz a bolygón most érte el a tetõpontját – és az admirálisok megmenekítõdnek. Minden a terv szerint megy.
Bár nem gondoltam, hogy megtalálom a hajójukat. Gyorsan spuriztak, és egyszerûen túl jó volt az alkalom ahhoz, hogy elmulasszam. Hogyan lehetne õket lenyomozni? Voltak szerkezetek, amiket feltapasztva követni lehetett volna a hajót, de kivételesen egy sem volt nálam. Elõrelátásból, mivel a legkisebb is vagy 90kg-ot nyomott. Mit tehettem tehát?
Helyettem döntöttek: egy fém háló hullott rám és körém gyûltek.
Küzdöttem, és nem is hatástalanul, amikor valaki egy fém botot nyomott a fejemhez. Nem tudtam mozdulni, és az idegen fej betörött. Az enyém pedig egy pillanattal késõbb.
  
Fejezet: 10

 

Levegõ után kapkodva tértem magamhoz, csapdában, vakon. Hogy hol lehettem, mi történhetett, nem tudtam.
Keservesen vonaglottam és próbáltam mozogni, amíg a fejem még jobban meg nem fájdult, és megbénultam. Nagylassan, fokról fokra hagyott alább az õrült pánik és megpróbáltam kitalálni, mi a helyzet. Elõször is nem fojtogattak, csak a fejem köré csavarodott anyagtól éreztem így. Ha felemeltem a fejem és elfordítottam, normálisan kaptam levegõt. Mi történt tehát? A koponyafájdalom-hullámok közt lassanként visszatértek az emlékeim.
A szürke emberek! Õk ejtettek csapdába, majd fejbe vertek és megszûntem mozogni. Aztán sötét. És azóta? Hova kerültem? Csak amikor idáig jutottam az emlékeim közt, akkor ismertem fel a hollétem.
Fejbevertek, és az idegen álcámban fogtak el. A kezeim a mechanikus karokban voltak, de némi vonaglással és a fejfájdalom figyelmen kívül hagyásával kiszabadítottam a jobb karom. Elhúztam a mûanyag redõket magam elõl és észrevettem, hogy a ruhám nyakrészében van a fejem. További küzdelem és gyömködés árán a fejem följebb került az optikai egységhez, és fém padlót pillantottam meg. Jellemzõ. Megpróbáltam mozgatni a másik karom és a lábaim, de csak rángatni tudtam õket, nem többet.
Nagyon zavaró volt, emellett szomjaztam, sajogtam és fájt a fejem.
Elõrelátásomnak köszönhetõen néhány üres tartályt is szereltem a fõ víztartály mellé. Megtaláltam a vízcsapot, ittam, amennyi csak belém fért, majd át a nyelvemmel átlöktem a a folyadékválasztó kapcsolót az életmentõ 110 fokos viszkire. Ez gyorsan felélesztett, és némileg könnyebben vettem a dolgokat. Ha sokat nem is tudtam mozogni, a szemeket tudtam vezérelni. Nehézségeket követõen az egyiket kidugtam a kocsányon és körbe fordítottam.
Valóban érdekes. Gyorsan észrevettem, hogy azért nem tudtam mozogni, mert nehéz láncok kötöttek az acélpadlóhoz. A hegesztések kis esélyt hagytak a szökésre. A szoba, amelyben voltam, kicsi volt és jellegtelen, leszámítva a fémrozsdát és azt, hogy a plafon konkáv módon meg volt hajlítva. Ez valami olyanra emlékeztetett, ami miatt újabbat szippantottam a viszkibõl.
Ûrhajó. Ûrhajóban voltam. Ezt az ûrhajót láttam, mielõtt kihúnytak a fények. A szürke emberek hajója, és kétségtelenül nem a dokkban vagyunk, hanem az ûrben tartunk valahová. Nem akartam egyelõre ezzel a deprimáló gondolattal foglalkozni. Elõbb volt egy megválaszolásra váró kérdésem. Miért jelmezestül kötöztek meg?
- Mert ezek a makettek nem tudták, hogy jelmez! – kiáltottam. És azonnal meg is bántam, mert a fejem lüktetni kezdett, mint egy dob.
Igaznak kellett lennie. Az idegen álca elég jó volt ahhoz, hogy akár a legkisebb betekintést megengedje. Rámugrottak és kiütöttek. Fogalmuk sem volt arról, hogy más vagyok, mint aminek látszom – egy csúf idegennek néztek. És sietõs dolguk lehetett: a láncokat tartó nyers hegesztés erre utalt. El kellett hagyniuk a bolygót mielõtt pármillió kiéhezett szörny rájuk veti magát és megkajálja õket. A fedélzetre hoztak, idehegesztettek, majd felszálltak valami ismeretlen irányba. Velem csak késõbb foglalkoznak.
- Juppííí! – kiáltottam erõsen lefojtott hangon. Aztán elkezdtem kimászni a jelmezbõl.
Nehezen ment, de sikerült: a nyaknyíláson át úgy másztam elõ, mint újszülött lepke a bábból. Megnyújtogattam és megropogtattam az izületeim és sokkal jobban éreztem magam. Aztán mégjobban lettem, amikor a tûfegyverem elõhalásztam a jelmezbõl. A fém padlón állva éreztem a hajtás keltette apró vibrációkat. Valahová tartottunk az ûrben. A láncoktól megszabadulva, egy hatásos fegyverrel a kezemben szembesülni tudtam a ténnyel, amivel korábban nem mertem. Legalább tíz az egyhez volt az esélye, hogy hazafelé tartunk. A szürke emberek bolygójára.
Ez nem kecsegtetett jó kilátással, de arra is jó esély volt, hogy tehetek valamit ellene. Most, jóval azelõtt hogy landolnánk, és jóval azelõtt, hogy valaki megnézné, mizújs velem. Fáradtak lehetnek, megviselhette õket a menekülés – talán õrködni mentek. Ha valamit csinálni akarok, azt jobb, ha mielõbb teszem. Részemrõl rendben. A fegyvert átváltottam elõbb robbanóról mérgezõre, majd altatóra. Bár bizonyos voltam benne, hogy a szürke emberek ezerszer is megérdemlik a halált, nem tudtam volna hideg vérrel irtani õket. Nem kivégzõ vagyok én. Ha foglyul ejteném a hajót, mindegyiküket megláncolhatnám és elzárhatnám. Ha nem sikerülne, a fennmaradó ellenségek száma csökkenne.
- Gyerünk Sikamlós Jim diGriz, emberiség megmentõje – vidítottam fel magam. Aztán azonnal ismét depresszióba zuhantam amikor az apró kilincset lenyitva az ajtón azt zárva találtam. – Termit, hát persze, hogy is lehettem ilyen feledékeny? – dorgáltam magam, és visszamentem az álcához, ami még mindig mûködõképes volt: egy gránát pottyant ki belõle a padlóra. Nem volt nagy ügy aktiválni a ragasztó molekulákat a végén, majd a zárnak nyomva kibiztosítani. Szépen égett megtöltve a kis szobát vöröses izzással és bõséges füsttel. Amitõl köhögni kezdhettem volna, amennyiben nem ragadtam volna meg az ádámcsutkám és nem szorítom. Tátogva, elvörösödve rúgtam a még izzó ajtót ki a csizmámmal. Átvetettem magam, bukfenceztem és a hátamra érkezve a fegyveremmel célozgattam magam köré. Semmi. Egy haloványan megvilágított, üres folyosó. Engedélyeztem magamnak egy elfojtott köhögést, amitõl sokkal jobban lettem. A fegyver csövével toltam vissza az ajtót. Odakintrõl csak a zár megvetemedése mutatta, hogy valami nincs rendben. És egy zárt ajtó hozzájuttathat a szükséges extra másodpercekhez.
Merre? Számok sorakoztak az ajtók fölött. Ha ez hagyományos ûrjáró, akkor az orrnak és az irányító részlegnek lejjebb kell lennie. Lefelé indultam a válaszfal biztonsági ajtaja felé, ami kinyílott és egy férfi lépett át rajta. Egy szürke ember. Rámnézett kerek szemekkel és még kerekebb szájjal ordibálni kezdett. Torkon kapta a tûm, és szépen összegörnyedt. Összehúztam magam készenlétbe helyezve, de a folyosó üres volt. Eddig jó.
Áthúzni õt és bezárni az ajtót csak egy pillanatig tartott. Hová tegyem a testet? Ezen tûnõdve csendesen kinyitottam a legközelebbi ajtót és belestem a még rosszabbul világított alvó kabinba. Hát ezzel foglalatoskodtak: egy jó tucat szürke ember horkolt odabent. Egészségesebben aludtak, miután meglõttem õket. Behúztam az alvó szépséget a folyosóról és rádobtam egy rakás kiszuperált fekete idegen jelmezre.
- Aludjatok jól – szóltam és bezártam az ajtót. – Hosszú napotok volt, ami még hosszabb lesz mielõtt visszaviszlek titeket.
Nem lehettem túl soká eszméletlen. A leselejtezett fekete mezek és a horkoló emberek mutatták, hogy pár óránál régebben nem lehetünk az ûrben. Egy csapat vezetheti a hajót a többiek pedig az ágyat nyomják. Keressem meg õket, hogy egészségesebb álomra hajthassák a fejüket? Nem, ez túl veszélyes, nem tudhattam hányan lehetnek a fedélzeten. Bármelyik pillanatban meglephetnek és felharsanhat a riasztó. Sokkal jobb ha mielõbb megkeresem az irányító szobát. El kell zárnom a hajó többi részétõl, majd a legközelebbi szövetségi állomáson segítséget kell hívnom. Ha közölni tudnám, hol vagyok, mozoghatnék a hajóval és kitarthatnék, amíg a felmentõsereg megérkezik. Jó ötlet. Üzemeljük be!
Kiélesített fegyverrel jártam a folyosókat az irányítószoba felé. Volt egy kommunikáció feliratú szoba, benyitottam és jó éjszakát kívántam a pult mögötti embernek. Álomba zuhant. Aztán a keresett ajtóhoz értem. Mély levegõt vettem. Oldalról és hátulról már biztosítva voltam. A munka vége elõttem állt. Lassan kifújtam magam és kinyitottam az ajtót.
A legkevésbé sem akartam lövöldözni, hiszen az esélyem nem volt valami jó. Beléptem, bezártam magam mögött az ajtót mielõtt összeszámoltam az állomásokat. Négy poszt volt, és mindegyiken dolgozott valaki. Két nyak volt belátható, azokba tût küldtem és a tulajdonosok ellazultak. Lassan elõreléptem. A gépész poszton lévõ elfordította a fejét és ezért kapott is egy tût. Egy maradt. A parancsnok. Õt nem akartam lelõni, mert vele beszélgetni szerettem volna. A fegyvert az övembe csúsztatva lábujjhegyen közelítettem meg és nyakon ragadtam.
Az utolsó pillanatban fordult meg – felfigyelhetett valamire – de kicsit elkésett. Megragadtam és a hüvelykjeim mélyre fúrtam. A szemgolyói kedvesen kidudorodtak és pár másodpercig vonaglott és rúgdosott mielõtt megbénult.
- Tizenhat az egy ellen a jófiúnak! – ropogtattam az ujjaim élvezettel, aztán lejtettem egy kis harci táncot a szobában. – De fejezd be a munkát, te merész ördög, mielõtt túlzásba viszed az ünneplést!
Igazam volt, és általában jó tanácsokat szoktam adni magamnak. A gépész asztalának egy fiókjában egy nagy tekercs vezetéket találtam, amit a parancsnok csuklóinak és bokáinak összekötésére használtam, aztán egy keveset arra, hogy távol rögzítsem õt az irányítástól. A másik hármat szép sorban mellé fektettem mielõtt kérdéseket kezdtem verni a számítógépbe.
Kedves számítógép volt és engedelmeskedett. Elõször megadta az útirányt és a célt, amiket megjegyeztem és a csuklóm belsõ felére is felírtam. Amennyiben a cél az, aminek gondoltam, akkor ezek a csúfságok az otthonukba tartanak. A Különleges Alakulat igen kíváncsi lesz, mi az. Nem kerülhetik el a sorsuk, errõl kezeskedem. Lekérdeztem a szövetségi bázisokat, megtaláltam a legközelebbit, megadtam útiránynak, érvényesítettem és pihentem.
- Két óra Jim, két röpke óra. Akkor oldd ki az automatikus irányítás és rádiótávolságon belül leszünk a bázistól. Egy rövid üzenet és a szürke embereknek annyi! Juppííí!
Valami csikálta a nyakam, valaki nézett, és elfordulva láttam, hogy a parancsnok magához tért és haragosan mered rám.
- Hallottad? – kérdeztem. – Ismételjem el?
- Hallottam – szólt szürke, tompa hangján érzelemmentesen.
- Akkor jó. A nevem Jim diGriz. – Csendben maradt. – Gyerünk, te jössz. Vagy lapozzam fel a névsort?
- Kome vagyok. Ismerünk téged. Már korábban is kikezdtél velünk. Ki fogunk nyírni.
- Milyen jó tudni, hogy megelõz a hírnevem. De nem gondolod, hogy ez a fenyegetés nem megalapozott?
- Mibõl vetted észre a jelenlétünk? – kérdezte Kome figyelmen kívül hagyva a kérdésem.
- Ha tudni akarod, ti lepleztétek le magatokat. Az embereid gonoszak, de nem nagy a fantáziájuk. A csukló megcsapolás jól szuperál, mint van szerencsém tudni. Ezek szerint még mindig alkalmazzátok. Láttam a jeleket az egyik admirális csuklóján.
- Egyedül csináltad?
Ki kérdez itt kit? De azért nem árt az udvariasság a jelen pozíciómban. – Ha érdekel, most egyedül vagyok. De pár órán belül a Szövetség értünk jön. Négyen voltunk a fészekben. Mostanra bizonyos, hogy mindegyikük elmenekült az admirálisokkal együtt, akikkel olyan rosszul bántak. Jelenteni fogják mi történt, így szép kis fogadóbizottságra számíthattok. Te és az embereid nem voltatok valami kedvesek.
- Az igazat mondod?
Ettõl kezdtem dühbe jönni és néhány olyan szóval jutalmaztam, amit még sosem hallhatott. Reméltem.
- Kome, barátom, feldühítesz. Nincs okom hazudni, mivel nálam van minden lap. Ha most befogod a pofád és nem kérdezõsködsz tovább végre felteszem a saját kérdésem, mert van valami, ami erõsen érdekel. Mehet?
- Nem hinném.
Riadtan kaptam fel a fejem, mert elõször emelte fel a hangját. Nem kiáltozott, de haragos érzelmeket mutattak a szavai. Hangos volt, parancsoló.
- Ennek a felállásnak vége. Megtudtuk, amit akartunk. Bejöhettek!
Olyan volt, mint egy megelevenedett rémálom. Az ajtó kinyílott és a szürke emberek közelíteni kezdtek felém. Lõttem rájuk, de csak jöttek. Hármat leterítettem, de felkeltek és õk is tovább haladtak felém. Teljesen kiürítettem a fegyvert, hozzájuk vágtam és szaladni próbáltam.
Megragadtak.
  
Fejezet: 11

 

Elég jó vagyok a szemtõl szembeni küzdelemben és általában véve közelharcban, de azért van egy határ. Ez a határ pedig a látszólag kifogyhatatlan számú ellenfél utánpótlás. Hogy a dolog még cifrább legyen, egyáltalán nem is voltak jó harcosok. Csak kapálózni tudtak. De ennyi is elég volt. Visszalöktem az elsõ kettõt felborítva a következõ néhányat, majd kiosztottam még párat – és tovább közelítettek. És hát õszintén szólva kezdtem elfáradni. Végül egyszerûen körémgyûltek, leszorítottak és ennyi volt. A bilincsek a helyükre kerültek a csuklóim és a bokáim közé, és a szoba padlójára löktek. Ezt követõen a legénység elfoglalta a helyét az irányításnál. Visszaváltoztatták az úticélt az eredetire – vettem észre sötét depressziómban. Amikor Kome végzett, felém fordult a székével.
- Átvertél – szóltam. Nem volt egy elmés megjegyzés, de elindíthatott egy beszélgetést.
- Jóhogy.
Szófukarok voltak a szürkék. Ha nem kellett, nem beszéltek. Tovább próbálkoztam fõként hogy meneküljek az enyhe hisztériától, amiért csapdába estem, és nem is kicsit.
- Nem árulnád el, miért? Már amennyiben van ilyesmire idõd.
- Azt hittem, nyilvánvaló. Persze használhattuk volna a hagyományos gondolat irányító technikákat is rajtad, mert eredetileg ezt akartuk. Csak azonnali válaszra volt szükség néhány lényeges kérdésben. Évekig dolgoztunk az idegenekkel és semmit sem gyanítottak. Tudnunk kellett, hogyan fedezted fel a jelenlétünk. Persze minden fajra kialakítottunk pszichokontrol technikákat. Amikor az agytoldalékokat készítettük elõ, akkor fedeztük fel az igazi lényed. Fém koponyák nem léteznek a természetben. Az álcád elárult. Az arcod erõsen emlékeztetett valakire, akit hosszú évek óta keresünk. Ekkor döntöttem emellett a csel mellett. Amennyiben az vagy, akit keresünk, akkor az egód nem enged arra gondolni, hogy átvertünk.
- A jó édesanyádat – vigyorogtam. Gyenge válasz, de pillanatnyilag nem tudtam jobbat. Mert igaza volt. Végig hülyítve voltam.
- Tudtam, ha úgy érzed, te vagy felül, megválaszolod a kérdéseket, amiket másképp napokba tellene kiszedni belõled. És gyors válaszok kellettek. Hát beinstalláltuk a teret, amiben eljátszadoztál. A kézifegyveredben kicseréltük a tûket sterilekre. Mindenki jól játszott, de te voltál a legjobb.
- Lefogadom, hogy okosnak képzeled magad – csak ennyit tudtam mondani, mivel teljes vereséget szenvedtem.
- Az is vagyok. Sok évig vezettem a vizsgálatokat és csak kétszer vallottunk kudarcot. Mind a kétszer miattad. Most, hogy elfogtunk az interferencia megszûnt. – Intett két emberének, akik felemeltek. – Vigyétek el, amíg le nem szállunk. Nem akarok vele tovább beszélgetni.
Eddig a pillanatig nem is gondoltam bele, milyen mélyponton vagyok. Deprimált, csüggedt, túljártak az eszemen, leterítettek – ennyi bárkibõl kihozza az öngyilkos jelöltet. Engem leszámítva persze. Ahol élet van, ott remény is van. Heuréka! Ezt a lázadási rohamot követõen még mélyebb depresszióba zuhantam, mert tudtam, hogy semmi remény sincs.
Ezek az emberek túl hatékonyak. A kézi bilincsem egy falon lévõ kampóra akasztották és elkeserítõ módon leszedték rólam a ruháim, a csizmáim, mindenem. Rendesen lecsupaszítottak, mint egy porszívó. Minden nyilvánvaló eszközt, a zárnyitókat, a gránátokat, a pengéket és a reszelõket is elvették. Ezt követõen fluoroszkópokkal és fém detektorokkal fájdalmasan eltakarították a jobban elrejtett eszközöket. Még az állkapcsom is megröntgenezték és kiszedtek pár fogat, amit eddig még senki sem fedezett fel. Amikor végeztek több kilóval könnyebb lettem és olyan csupasz a hasznos tárgyaktól, mint egy újszülött. Nagyon megalázó volt. Amikor mindenem elvették otthagytak fekve a hideg asztallapon.
Ami mint észrevettem egyre hidegebb lett. Amikor pára kezdett lecsapódni rá, azon kaptam magam, hogy kezdek elkékülni és a fogaim csattognak a hidegtõl. Felbõgtem és vonaglani kezdtem. Ez kicsit felmelegített és az egyik szürkeség bedugta a fejét az ajtón.
- Halálra fagyok! – csattogtam reszketõ fogaimmal. – Elõre megfontoltan kínoztok a levegõ lehûtésével.
- Nem – válaszolta a lehetõ legnyugodtabban. – Mi nem ezzel kínzunk. A hajó felmelegedett amikor a kikötõben volt, most kezd visszaállni a normális hõmérséklet. Gyenge vagy.
- Halálra fagyok. Ti fagyos figurák a jégszekrénybõl tudtok létezni ezen a hõmérsékleten, de én nem. Adjatok ruhát, vagy öljetek meg gyorsan.
Félig így is gondoltam. Nem sok kilátásom maradt. Ezen elgondolkozott kicsit, majd kiment. De elég gyorsan visszatért négy segítõvel és egy párnás dunyhával. Levették a bilincseket és felöltöztettek. Nem ellenkeztem, mivel az egyikük egy töltött pisztolyt szegezett rám a csövével a számban. Az ujja be volt hajlítva, a ravasz félig meghúzva. Tudtam, hogy komolyan gondolja. Nem mozdultam, meg sem rezdültem, amíg felöltöztettek és a nehéz csizmák a lábamra kerültek. A fegyver ott maradt, amíg a bilincsek zárai vissza nem kattantak.
Több napba tellett hogy célt érjünk. A fogvatartóim a galaxis legrosszabb beszélgetõpartnerei voltak, és még a legszellemesebb, leginzultálóbb kitöréseimre sem reagáltak. Az étel teljességgel ízetlen volt, de az biztos, hogy tápláló, az egyetlen ital pedig a víz. Egy csésze elégítette ki az egészségügyi szükségleteim, és erõsen unatkoztam. A gondolataim egyfolytában a szökésen jártak, és sok ijeszõ tervet kiötlöttem. Persze mind használhatatlan volt. Csupasz kézzel, fegyver nélkül sosem tudnám átvenni a hajó irányítását még ha a szobából ki is tudnék törni. De nem tudtam. Az unalom kómájába zuhantam mire végül megérkeztünk.
- Hol vagyunk? – kérdeztem az õröket akik értem jöttek. – Gyerünk dumaládák, beszéljetek! Lelõnének ha legalább azt elárulnátok, mi a bolygó neve? Azt hiszitek még elmondom valakinek?
Egész sokáig gondolkoztak ezen, mire végre az egyikük meghozta a döntést.
- Kekkonshiki – mondta.
- Megbocsátok, de ne vakard az orrod a kézfejeddel, ha-ha. – Nekem kellett nevetnem a saját intrikáimon. Senki más nem tette.
Volt bennük irónia. Rendelkeztem az információval, ami örökre véget vetne a szürkék fenyegetésének. A bolygójuk neve – és a helye. És nem tudtam továbbadni. Ha lett volna a legcsekélyebb pszí képességem, a katonák perceken belül idesereglettek volna. De nem volt. Elég sokszor vetettek alá pszí tesztnek a múltban. Abszolút semmit sem produkáltam.
Legalább a kis mozgás hozott valami új gondolkodnivalót, hogy elterelje a figyelmem a napok óta terhes depresszióról. Legalább ismét szökésen törhettem a fejem.
Ám ez alkalommal õrült lettem volna elismerni. Leszálltunk és hamarosan elhagyjuk a hajót. Olyan helyre visznek, ahol garantáltan nem-valami-jó dolgok fognak velem történni. Nem tudtam mire is számítsak valójában, de abban biztos voltam, hogy jobb ha nem tudom meg. Elhagyjuk a hajót, és ha mégoly rövid ideig is, de utazni fogunk. Akkor kell lépnem. A puszta tény, hogy fogalmam sem volt, mi vár rám odakint abszolút a legkisebb mértékig sem számított. Csinálnom kellett valamit.
Nem mintha megkönnyítették volna a dolgom. Próbáltam közömbösen viselkedni amikor levették a láncaim és egy fém gallért csatoltak a nyakamra, bár a vérem azonnal megfagyott. Már viseltem ezt a gallért. Egy vékony kábel folytatódott egy kis dobozban, amit egyikük a kezében fogott.
- Nem kell bemutatni – szóltam. Könnyed, heccelõdõ hangon próbáltam, de nem ment. – Viseltem ezt korábban és a barátotok, Kraj... Csak emlékeztek rá! Egész hosszasan bemutatta, hogyan mûködik.
- Ezt én is tudom – mondta a fogvatartóm a doboz sok gombja egyikén egyensúlyozva az ujjával.
- Már megtörtént! – kiáltottam hátrakozva. – Pontosan ugyanezekkel a szavakkal. Tudom, sosem változtattok a gyakorlaton. Megnyomod a gombot és...
Fájdalom mosott át. Elvakultam, halálosan égtem a bõröm lángolt a szemeim felforrtak. Minden fájdalom érzékelõ idegem maximumom volt az idegdózistól, amit a doboz nyújtott. Tudtam, hogy ez lesz, de nem volt mit tenni. A fájdalom valós volt és újra meg újra megtámadott.
Amikor véget ért a padlón fekve találtam magam felhomorítva, szinte tehetetlenné gyengülten. Ketten lábra tettek és felemeltek, összerogyó lábaimon cipeltek a folyosón. A doboz üzemeltetõje mögöttem jött kis görcsöt lõve a nyakamba idõrõl idõre, hogy tudjam, ki a fõnök. Nem ellenkeztem. Némileg magam is tudtam járni, de szorosan fogták a karjaim.
Ez tetszett. Erõsen küzdöttem, nehogy elmosolyodjak. Olyan biztosak voltak abban, hogy nem tudok megszökni.
- Hideg van kint? – kérdeztem, amikor a zsiliphez értünk. Senki sem vette a fáradtságot, hogy válaszoljon. Ehelyett kesztyûket és kalapokat vettek fel, ami bizonyosan jelentett valamit. – Én nem kapok kesztyût? – Még mindig nem foglalkoztak velem.
Amikor az ajtó kilendült, megtudtam mire voltak az elõkészületek. Egy hóörvény indult meg az arktikus levegõben, majd lelassult és elült. Hát nyár nem volt kint, az tuti. Kihúztak a hóviharra.
Talán nem volt hóvihar, de volt néhány erõs széllökés. Elvakító iramban estek a pelyhek, de pár pillanat múltán elállta. Vékony napsugár ragyogott fel a vakító fehér mezõn. Hó, semmi egyéb, csak hó mindenütt. Várjunk csak, valami sötét van ott elöl, egy kõfal vagy valamilyen épület – tûnt fel egy pillanattal késõbb. Tovább cammogtunk és megpróbáltam nem figyelni az elbénuló végtagjaimra és arcomra. A célunk még jó kétszáz méterre lehetett. A testem és a lábaim elég melegek voltak, de nem úgy a fedetlen bõröm.
Durván félútra voltunk a hajó és a ránk váró meleg mennytõl, amikor egy újabb mini hóörvény ért fölénk hóáradatot zúdítva le. Mielõtt elért volna, megcsúsztam és elestem egyik fogvatartómat magammal rántva a jégen. Nem panaszkodott, de a szadista aki a kínzó dobozt tartotta, nyomott nekem kis fájdalmat figyelmeztetõleg, hogy nézzek a lábam elé. Mindezt csendben. Én is csendben voltam, mivel egy kábelhurkot sikerült a vállamra tekerni, és amikor leértem, kettéharaptam.
Ezt nem olyan nehéz megcsinálni, mint ahogy hangzik, mivel a fogaim elõtt szénszálas szilikon fûrészfogak voltak, amik láthatatlanok a röntgen számára, mivel ugyanolyan sûrûségûek, mint a fogzománcom, de olyan erõsek, mint az acél. A fogsapkáim összezárultak és szétváltak mielõtt a földre estem kétségbeesetten rágcsálva miközben senki sem vette észre, mi történt. A hóörvény eltakarta amit csináltam a létszükséglet másodperceiben. Egy ember állkapcsa 35 kilós nyomást tud kifejteni mindkét oldalon és én minden erõmet beleadva rágtam.
A kábel kettészakadt. Ahogy megvoltam, oldalra fordultam és térddel lágyékon rúgtam a fogvatartóm. Hangosan felhorkant összecsuklott és elengedte a karom. Azzal gyorsan torkon vágtam a másikat. A kezeim szabadok voltak; megfordultam.
A férfi mögöttem létfontosságú másodperceket veszített ami inkább a technológiának, mint a reflexeknek köszönhetõ. Folyamatosan háttal voltam neki mialatt a társait aprítottam. És semmit sem tett. Semmi egyebet, mint vadul nyomogatta a kíndoboz gombjait. Még akkor is ezt tette, amikor a lábam gyoromgödrön találta. Amikor elesett alábuktam, hogy a vállamra kerüljön.
Nem álltam meg megnézni, ki ordít miközben eltámolyogtam vele a hóval telt, viharvert, fagyott pusztaságba.
Mindez õrültségnek tûnhet, de mi nagyobb õrültség, mint csendben besétálni a vágóhídjukra? Jártam már ott egyszer és még megvoltak a sérüléseim. Most jó esélye volt, hogy halálra fagyok. De ez is jobb volt annál, hogy nekik adjam magam. Ráadásul távoli esély volt arra, hogy szabadon maradok egy ideig, gondot okozok nekik vagy bármire.
Nem voltam olyan gyenge, amilyennek mutattam magam: puszta csel volt, hogy leszerelhessem õket. Bár most már erõsen gyengültem és fagyni kezdtem. Az ex kínzóm kb. ugyanannyit nyomott, mint én, ami szükségszerûen lassította az iramom. Még meg is botlottam és fejjel elõre a hóba vágódtam. A kezeim és az arcom túlságosan elbénultak ahhoz, hogy bármit érezzek.
Emberek kiáltoztak mindenhonnan, de egyelõre egyikük sem volt a láthatáron, mivel a hó erõsen kavargott. Az ujjaim vaskos botokként lökték le a férfi kalapját, hogy átemeljék rám. Majdhogynem lehetetlen volt a ruhám rögzítését kioldani, de csak sikerült. Alá bújtattam a kezeim föl a hónaljaimhoz. Erõsebben égtek, mint a kínzás alatt amikor az érzékelés elkezdett visszaállni.
Az eszméletlen férfit a következõ légörvény magához térítette. Ahogy kinyíltak a szemei annyi idõre elõkaptam az egyik kezem, hogy ököllel álkapcson verhessem. Már jobban aludt és én ott gubbasztottam mellette félig hóval borítottan, amíg a fájdalmam jórészt el nem múlt. Az egyik üldözõm egész közel haladt el, de nem vett észre minket. Nem éreztem lelkiismeretfurdalást, amiért elvettem a fogvatartóm kesztyûit, bár észrevettem, hogy ismét mocorogni kezd és a hófúvások közé indultam.
Gyors vágtába kezdtem, zihálva, meg nem állva. Nem fáztam már, és ez vigasztalt. Amikor a hózuhatag ritkulni kezdett egy hótoronyba vetettem magam a felszín alá bukva. Továbbra is kiabáltak, de már messzebb voltak és halkabbak. Addig feküdtem ott, amíg a lélegzetem lelassult és éreztem, ahogy az izzadtság ráfagy az arcomra. Csak ekkor fordultam meg óvatosan és az arcom közelében egy nyílást kapartam a hóba.
Senki sem volt a láthatáron. Vártam amíg a hóesés újra rá nem kezdett, majd szaladni kezdtem – egyenest beleszaladva egy fém kerítésbe. Minden irányban ellepte a hó, és magasan fölém emelkedett. Ha riasztó van benne, akkor már beleértem és jobb, ha tovább megyek. Félig felkapaszkodtam rajta, aztán jobb ötletem támadt és visszahuppantam le a puha hóba.
Ha a riasztás megvolt, erre a pontra fognak tartani. Nem könnyítem meg a dolgukat. Ehelyett körbemegyek a kerítés mellett amilyen gyorsan csak tudok. Vagy tíz percig rohantam, de senkit sem láttam. Aztán átmásztam a kerítésen, átugrottam rajta és a fehér vadonnak tartottam. Addig futottam, amíg el nem estem. Aztán feküdtem, félig a hóba temetve, amíg meg nem nyugodtam, majd óvatosan körbenéztem.
Semmi. Csak hó. Sem lépésnyomok, semmi jelzés. Steril fehér mezõ ameddig csak a szem ellát, amit csak hófúvások szegélyeznek. Az egyik kicsit eltisztult és megpillantottam a sötét építményt, aminek az elkerüléséért menekültem el.
Háttal fordultam neki és hagytam, hogy vezessen a hóvihar.
  
Fejezet: 12

 

- Szabad vagy Jim, szabad, akár a madarak!
Beszéltem magamhoz hogy morálisan felélénküljek, és egy kicsit segített. Csakhogy itt nem voltak madarak, sõt semmi a fagyott hómezõn, csak én magam. Egyik hó gátolta lépést a másik követte. Mit is mondott Kraj errõl a bolygóról oly sok évvel ezelõtt? Egy kis vájkálás a memóriában pár pillanatra elterelte a gondolataim a kellemetlenségekrõl. A memória tréningek, amiket végeztem, most hasznosíthatók. Elvégeztem az asszociációkat helyes sorrendben és az emlékek összeálltak. Nagyszerû.
Mindig hideg – ezt mondta. Ez igaz, minthogy semmi zöld, semmi növény nem nõ soha. Az ismereteim alapján nyár közepe lehetett. Ha ez így van, akkor a telet tartsák meg maguknak. Halak vannak a tengerben – mondta Kraj -, minden eredendõ létforma a tengerben él. A havon semmi sem él meg. Engem leszámítva. És hogy én meddig élek, az pedig attól függ, hogy meddig maradok mozgásban. A ruhák, amiket viseltem, jók voltak – amíg egy kis hõt termelek bennük a lábaim mozgatásával. Ez viszont nem mehet így örökké. Egyetlen épületet láttam csak, amikor leszálltunk. Többnek kell lennie. Valaminek lenni kell még a végtelen hómezõn.
Volt is – és majdhogynem beleestem. Ahogy letettem a lábam, valami megmozdult, elindult alattam. Tisztán reflexbõl vetõdtem hanyadt a hóra terülve. Elõttem a hó kettényílt elmozdult és sötét vizet pillantottam meg. Ahogy a törés kiterjedt és látva a jég szélét rájöttem, hogy egyáltalán nem szárazföldön sétálok, hanem a tenger fagyott felszínén.
Ezen a hõmérsékleten ha beleestem volna, elég ha a kezem vagy a lábam a vízbe ér és halott vagyok, megfagyok. Anélkül, hogy felálltam volna, a lehetõ legnagyobb felületen elterülve visszacsúszkáltam a jég szélétõl. Csak amikor elég messze kerültem, mertem felállni és elindultam arra, ahonnan jöttem visszarajzolva a gyorsan eltûnõ lábnyomaim.
- Most mi legyen, Jim? Gondold ki gyorsan! Víz van arra, amin nem egyszerû járni.
Megálltam és óvatosan körbefordultam. A hó elállt, de a szél továbbra is felkapta és felhõkbe korbácsolta. Ennek ellenére már tudtam, mire vigyázzak. Amikor jobbak voltak a látási viszonyok, az elõtûnõ sötét vonal az óceánt jelezte. Ameddig csak elláttam a vonal folytatódott mind jobbra, mind balra. Pontosan merõleges volt az általam járt útra.
- Hát arra akkor nem – fordultam el. – A nyomaid maradványai alapján, nagy artikus felfedezõm, arról jöttél. Nincs értelme visszamenni. Egyelõre. A fogadó bizottság mostanára a késeit fenheti. Gondolkodj!
Gondolkodtam. Ha a föld olyan kopár, amilyennek Kraj leírta, akkor a településeik és épületeik nem lehetnek messze az óceán szélétõl, ezért a part közelében maradok anélkül, hogy a vízbe esnék. A jéghatárt fogom követni az ellenkezõ irányba, mint amerrõl jöttem. Reméltem, hogy az ûrkikötõ épülete, amit magam mögött hagytam nem az utolsó volt a külvárosban. Tovább cammogtam. Erõsen próbáltam nem figyelni a tényre, hogy a nap már lejjebb tûnt az égen. Ha az éjszaka leszáll, én is le fogok tûnni. Fogalmam sem volt, milyen hosszúak a nappalok és az éjszakák Kekkonshikin, de volt egy olyan érzésem, akár hosszúak, akár rövidek, a hajnalt már nem érem meg. Menedéket kell találnom. Menjek vissza? Még nem. Talán õrültség, de tovább!
A nap süllyedésével a reményeim is süllyedtek. A hósíkság ugyan elsötétedett, de továbbra is jellegtelen maradt. A nehéz hóban való nyomakodás a kimerültségig hajszolt, sõt tovább. Csak a tudat, hogy meghalok, ha megállok emeltette velem az egyik ólmozott lábat a másik után. Bár a kalapot mélyen az arcomba húztam, nem sok érzék maradt az orromban és a számban.
Elvágódtam. Tenyereken és térdeken támaszkodtam a hóban érdesen zihálva, levegõ után kapkodva.
- Miért is ne maradnál itt Jim? – kérdeztem magam. – Könnyebb lenne, mint tovább menni, és a fagyhalál állítólag nem jár fájdalommal. – Jó ötletnek tûnt.
- Ez nem jó ötlet, te idióta! Állj fel és menj!
Elindultam, bár erõs elhatározás kellett a lábra emelkedéshez és a lábak egymás után rakosgatásához még erõsebb. A lépdelés maga annyira lekötötte a figyelmem, hogy a horizont sötét foltjai egy ideje már láthatók voltak mielõtt tudatosan felfogtam õket. Elõször csak álltam ott és bámultam megpróbálva összeszedni a jéggé vált gondolataimat. Megmoccantak és nõni kezdtek. E felismerés hatására elterültem a havon. Ott feküdtem és feszülten figyeltem miközben három figura nem egészen száz méternyire tõlem csendesen suhant el sítalpakon.
Miután elhaladtak kényszerítettem magam, hogy várjak, amíg eltûntek a láthatárról mielõtt ismét lábra emelkedtem. Ez alkalommal már fel sem tûnt, milyen erõfeszítéssel teszem. A kis remény-szikra nemcsak hogy fellobbant, de hatalmas tüzet fakasztott. Hó nem hullott és a szél elhalt. A sítalpak nyomai tisztán és élesen kivehetõek voltak. Mentek valahová – valahová, ahová még sötétedés elõtt szerettek volna elérni. Ahogyan én is! Hirtelen eltelve hamis energiával a nyomvonalakra léptem és követtem õket.
Bár az erõm gyorsan lelohadt, tovább haladtam. A közelgõ éjszaka gondolata inkább bátorságot adott, mint kétségbeesést. A síelõk gyorsabban haladtak nálam, de nem voltak túl gyorsak. Az éjszaka leszállta elõtt elérik a céljukat, ahogy én is – remélhetõleg. Tovább erõlködtem.
A teóriának helyesnek kellett lennie, de a gyakorlatban csak nem akart mûködni. A nap még nem bukott le teljesen, de vaskos, baljós felhõk mögé bújt, a látótávolság pedig egyre csökkent. A nyomokat mind nehezebb és nehezebb volt követni. Pihennem kellett. Megálltam a szememet meresztgetve a horizont irányába. Egy fekete foltot vettem észre. Az agyam még mindig mélyhûtve volt és beletelt néhány másodpercbe, mire felfogtam amit látok.
- A fekete gyönyör! – Berekedtem, szinte elnémultam. – Ez nem hó, és valami olyanra van szükséged, ami nem az.
A lépdelésem sokkal rendezetlenebbé vált, a karjaim lengettem és feltartottam a fejem. Megpróbáltam fütyörészni is, de a szám túlzottan repedezett és fagyott volt hozzá. A naplementében a sötét folt épületté formálódott – illetve épületcsoporttá. Közeledett és közeledett. Sötét kõépület. Apró ablakok. Lejtõs tetõk hófelfogásra. Tömör és csúf. De mi ez a ropogó hang, ami egyre erõsödik?
Én halkan közeledtem a nehéz hóban, a ropogást viszont valaki kemény havon ejtett léptei okozták. Közeledtek. Vissza? Nem, bukj le! Menedékért vetõdtem a legközelebbi épület sarkától érkezõ lépéshangok elõl.
Csak annyit tehetek, hogy mozdulatlanul fekszem és reméltem, hogy nem látnak meg. Merõ szerencse volt, hogy nem vettek észre. A több embertõl származó lépéshangok felerõsödtek, elropogtak mellettem és elhaltak. Megkockáztattam egy gyors pillantást és egy csapat alacsony figura hátát pillantottam meg. Vagy huszan lehettek. Elfordultak és eltûntek a sarok mögött. Elkeseredetten kapaszkodtam fel és utánuk botorkáltam. Éppen idõben fordultam be a sarkon, hogy lássam a legutolsó figurát eltûnni az épületben. Egy jókora nehéz ajtó csapódott be mögötte. Inkább csak elõrefelé bukdácsoltam, mint szaladtam az utolsó energiatartalékaimat használva fel, amik létezésérõl nem is tudtam. A nagy szürke fémajtó elé kerültem és megrántottam a kilincset.
Nem mozdult.
Az élet tartogat ilyen pillanatokat, amiket legjobb azonnal elfelejteni. Késõbb multaságosnak tûnhetnek, és vacsora után jókat nevethet rajtuk az ember egy kis melengetõ itallal a kezében ücsörögve a ropogó tûznél. Ez azonban akkor nemcsak hogy nem tûnt viccesnek, de maga volt az abszolút végzet.
Hiába húztam vagy próbáltam elfordítani a kallantyút az elbénult ujjaimmal. Végül összerogytam kimerülten a kilincsbe kapaszkodva. Az lebillent és az ajtó kinyílt.
Ezegyszer meg sem kíséreltem szétnézni odabent. Félig beléptem, félig beestem a sötét alkóvba és hagytam az ajtót becsukódni mögöttem. Meleg, kellemes meleg mosott át; a falnak fordultam és boldog voltam. Egy rosszul világított folyosó volt elõttem durván faragott kövekbõl. Egyedül voltam, de ajtók nyíltak a folyosóról, bármely pillanatban elõbújhatott valaki. Ez ellen semmit sem tehettem. Ha elvitték volna a falat, elesek. Úgy dõltem neki, mint egy fagyott szobor, olvadt hó csöpögött rólam a padló kövezetére, és éreztem, hogy élek, ahogy a hõ átjárt.
A legközelebbi ajtó, ami két méterre volt tõlem, kinyílott és egy férfi lépett ki rajta.
Ha csak egy kicsit is elfordítja a fejét, észrevesz. Tisztán láttam õt a halovány fény ellenére, a szürke ruháit, a hosszú, zsíros haját – még a korpát is a vállain. Becsukta az ajtót még mindig háttal nekem, behelyezte a kulcsot és bezárta.
Aztán elsétált a folyosó másik vége felé és eltûnt.
- Már éppen ideje abbahagyni a támaszkodást és kigondolni valami tennivalót, te berozsdásodott acélpatkány! – bátorítottam magam a torkomban suttogva. – Ne tedd próbára a szerencséd. El errõl a folyosóról. Miért ne azon az ajtón át? Minekutána bezárta, kicsi az esélye hogy van még valaki odabent.
Jó ötlet, Jim. Leszámítva, hogy mit használsz nyitónak. Improvizálsz, ez minden. Lehúztam a kesztyûket és belegyûrtem a dzsekimbe a prém kalappal együtt. Bár talán egy kicsit hideg és nyirkos volt az épületben, kész kohónak tûnt a kintiek után. Az élet lüktetõ fájdalmak kíséretében kezdett visszatérni a kék ujjaimba. Felkaptam a fém gallérbõl lógó kábel szabad végét, amit még mindig viseltem. Vezetékek voltak benne. Kicsi volt az esélye, hogy sikerül, de sikerülhetett. Összesodortam õket a fogaimmal, aztán a zárba szúrtam.
Egyszerû zár volt, nagy kulcslyukkal és nekem nagy a betörõ gyakorlatom. Na jó, szerencsém volt. Nyomkodtam, csavartam és mindent csináltam a rúgdosáson kívül, amíg az zár ki nem kattant. Sötét volt bent. Beléptem, becsuktam, majd bezártam az ajtót és nagyot fújtam megkönnyebbülve. A szökésem óta elõször éreztem úgy, hogy van esélyem. Boldogan sóhajtozva a padlóra görnyedtem és álomba merültem.
Majdnem. Kimerült voltam és elcsigázott, még a szemeim is kezdtek lecsukódni, de felismertem, hogy ez nem lenne jó. Ilyen messzire jutni és ismét elfogatni magam csak amiért elalszom. Bolondság lett volna.
- Munkára – szóltam magamhoz, aztán a nyelvemre haraptam. Hatásos volt. Lábra kapaszkodtam erõsen szitkozódva a fájdalmaktól, és tapogatózni kezdtem a sötétben kinyújtott karokkal. Egyenes szoba vagy folyosó volt, nem sokkal szélesebb vállszélességnél. Nem volt semmi, amit állva elértem volna, így megindultam a kanyar felé, ahol halovány fény izzott. Lassan körbejárattam körötte a fejem és egy ablakot pillantottam meg mellette a falon. Egy kisfiú állt az ablak túlfelén és egyenesen rám nézett.
Késõ volt félrehúzódni. Megpróbáltam rámosolyogni, majd összeráncoltam a homlokom, de nem reagált. Aztán felemelte az ujjait, beletúrt a hajába, hogy megigazítsa. Egy csengõ szólalt meg halkan a távolban, õ pedig felé fordult, majd elsétált.
Persze, egyirányú üveg. Belülrõl tükör, kívülrõl ködös ablak. Céllal kell így lennie. Vizsgálni észrevétlenül. De mit? Körbejártam és néztem azt a szobát, ami nyilvánvalóan osztályterem volt. A fiú sok társával egyetemben most egy asztalnál ült és feszülten figyelte a tanárát, aki egy egyenletesen õsz hajú férfi volt, és közvetlenül az üveg elõtt állva tartotta érzelemtelen elõadását. Az arca teljesen kifejezéstelen volt. És – mint észrevettem – a fiúk arcai ugyanígy. Semmi mosoly, nevetés, rágógumizás. Semmi a szilárd figyelmen túl. Nagyon nem iskolaszerû – a saját élményeim alapján. A tanár háta mögötti bekeretezett poszteren egy üzenet állt. Jókora fekete betûk hirdették:
NE MOSOLYOGJ!
Egy második gondolattal folytatódott az üzenet.
NE RÁNCOLD A SZEMÖLDÖKÖD!
Mindkét intelmet szigorúan betartották. Milyen iskolaterem ez? A szemeim megszokták a sötétet és egy kapcsolót, valamint egy hangszórót találtam az üveg mellett, egyértelmû rendeltetéssel. Megnyomtam a gombot és a tanár szürke hangja hangzott fel.
- Morális filozófia. Ez a kurzus elengedhetetlen és mindegyikõtök felveszi és addig tanulja, amíg tökéletesre nem vizsgázik. Nincs hibalehetõség. A morális filozófia naggyá tesz, biztosítja az uralkodásunkat. Elolvasva a történelem könyveiteket ismeritek Kekkonshiki múltját. Tudjátok, hogyan maradtunk magunkra, hogyan pusztultunk el, mígnem mindössze ezren maradtunk. Aki gyenge volt, meghalt. Aki félt, meghalt. Aki az érzelmeket a értelem fölé helyezte, meghalt. A túlélõknek köszönhetõen lehettek most itt. A morális folozófia segítette õket az életben maradáshoz. És nektek is ez segít. Segít megnõni, elhagyni ezt a világot, hogy a gyengébb és puhányabb fajok fölött uralkodhassunk. Felsõbbrendûek vagyunk. Ez a mi jogunk. Halljam: ha gyengék vagytok?
- Meghalunk. – A fiúk hangjainak kifejezéstelensége harmonizált.
- Ha féltek?
- Meghalunk.
- Ha engedtek az érzelmeknek...
Kikapcsoltam a mûsort, úgy érezve, hogy pillanatnyilag több, mint eleget hallottam. Elgondolkoztatott. Évekig ûztem a szürke embereket és küzdöttem velük anélkül, hogy egyszer is megálltam volna eltûnõdni azon, hogy miért azok, amik. Eredendõnek vettem a gonoszságukat. A pár szó brutalitása és tudományossága, amit tõlük hallottam nem volt véletlen. Elhagyatottságról beszélt a tanár. Az okok elvesztek az idõ mélységében, de kolónia létesült ezen a bolygón. Ásványi anyagok miatt például. Olyannyira nem bizonyult vendégszeretõnek, annyira távol esett a legközelebbi benépesített világoktól, hogy nem volt értelme idejönni és benépesíteni. Így hát magukra lettek hagyva az itteniek. Akár helyi okokból, akár az Elszakadás idején. A kolóniát kétségtelenül nem önfenntartónak tervezték. De mivel magára maradt, azzá kellett váljon. A nagy részük ki kellett pusztuljon, maroknyian maradtak. Éltek – ha lehet ezt így mondani – azáltal, hogy elutasítottak minden emberi érzelmet és bájt, éltek azáltal, hogy az életüket a létért folytatott küzdelemnek szentelték. Küzdöttek ezzel a kérlelhetetlenül kegyetlen bolygóval és gyõztek.
De eközben sokat veszítettek az emberségükbõl. Túlélõ gépezetekké váltak, és érzelmileg legyalázták, megcsonkították magukat. Ezt a korcsosságot tették az új generációk erejévé. A morális filozófiát. Ám ez csak addig morális, amíg ezen a bolygón kell életben maradni. Nagyon nem morális amint más embereket akar igába hajtani. Még így is nagyon korrekt – legalábbis az õ szemszögükbõl. Az emberiség maradéka tele volt fölösleges érzelmekkel, mosollyal és szemöldökmozgással, frivolitásokra pazarolta az energiát. Ezek az emberek nem csak hitték, hogy jobbak, az oktatásuk beléjük sulykolta ezt. Ez és az említett generációk gyûlölete a magárahagyatottság miatt tökéletes galaxis hódítókká tették õket. A saját felfogásuk szerint segítették azokat a bolygókat, amiket meghódítottak. A gyengének pusztulnia kell, és ez igaz. A túlélõk kiérdemelnek egy jobb életet.
Kis létszámuk miatt nem hódíthattak közvetlenül, csakis másokkal együttmûködve. Megszervezték és irányították a Cliaand bolygóközi inváziókat. Ezek sikeresek voltak, amíg a Különleges Alakulat fel nem borította a dolgokat. Mármint hogy én. Nem csoda: alig várták, hogy rám tegyék a hideg kacsóikat.
Ez volt az oktatás. Az iskola, ami minden kis Kekkonshiki gyerekbõl az õsei érzelemtelen mását képezte. Itt nincs vidámság. Ez a túlélés iskolája, ami megrontott minden fiatalkori természetes hajlamot, ami engem úgy lenyûgözött. Már átmelegedtem, és pillanatnyilag elég biztonságban tudhattam magam, és minél többet tudtam errõl a helyrõl, annál jobb eséllyel tudtam kitervelni valamit. Valamit a sötét folyosókon való rejtõzésen felül. A következõ teremhez léptem. Alkalmazott tudomány, vagy gépészet lehetett az óra. Korosabb srácok munkálkodtak valamiféle szerkezeten.
Valamifélén. Azon! Megragadtam a fém gallért a nyakam körül miközben úgy bámultam, mint a kígyó által hipnotizált madár.
Kis fém dobozokat készítettek nyomógombokkal. Dobozokat, amikbõl kábelek vezettek az olyan gallérokba, amilyet viseltem. Tudományos kínzógépek. A kezemet lassan felemeltem és benyomtam a hangszórót.
- ...a különbség az alkalmazásban van, nem a teóriában. Azért szerelitek össze és próbáljátok ki ezeket a szinaptikus generátorokat, hogy megismerkedjetek az áramkörrel. Aztán az axion táplálással folytatjátok és hasznos tudást szereztek a lépésekrõl is. Most lapozzatok a harmincadik lapon lévõ grafikonhoz.
Axion táplálások. Errõl nekem is hallanom kellett. Legalábbis úgy tartottam, de jól: olyan készülékrõl volt szó, amilyet még sosem láttam. De a hatását már érezhettem. Az agylecsapoló, ami a rémisztõ emlékeimet gyártotta. Emlékeket olyan dolgokról, amik sosem történtek meg, sosem léteztek a gondolataimon kívül. Nem ettõl volt érdekes. Megvilágított dolgokat.
Hülyén hangzott. Úgy álltam ott, mint egy lelkes szadista, és nem figyeltem magam köré. A tanár hangjától nem hallottam a közelítõ lépéseket, nem vettem észre hogy van ott rajtam kívül még valaki, amíg majdnem egyenesen belém ütközött.
  
Fejezet: 13

 

Az efféle szituációban a cselekvés elõnyt élvez a gondolatokkal szemben, ezért én rávetõdtem és torkon ragadtam. Elõbb elnémult, majd mozdultalanná dermedt. Beszélni kezdett.
- Köszöntelek a Yurusareta iskolában, James diGriz. Reméltem, hogy idetalálsz.
A szavai elhaltak ahogy a hüvelykujjaim elzárták a légcsövét. Nem mozdult, nem tiltakozott, de még az arkifejezése sem változott meg. Nyugalom ült a szemeiben. A bõre vékony volt és ráncos: hirtelen feltûnt, hogy milyen nagyon-nagyon öreg.
Bár jól képzett harcos vagyok, aki ölni is képes önvédelembõl, de öreg papák fojtogatásában nem vagyok valami jó, pláne, ha közben nyugodtan néz rám az illetõ. Az ujjaim önhatalmúlag elengedték. Szemtõl szemben álltam vele és a lehetõ leggonoszabb hangomon szólaltam meg.
- Ha segítségért kiáltasz, azonnal meghalsz.
- Erre vágyom a legkevésbé! A nevem Hanasu és vártalak, amióta elszöktél. Mindent elkövettem, hogy idetalálj.
- Ezt esetleg elmagyaráznád? – Hagytam lehanyatlani a kezeim, de ugrásra kész maradtam.
- Persze. Ahogy hallottam a rádió jelentést, megpróbáltam a helyedbe képzelni magam. Ha délnek vagy keletnek tartottál volna, a városba kerülsz, ahol gyorsan elfognak. Amennyiben nyugatnak indulsz, ehhez az iskolához jutsz. Északon gyorsan elérted volna a tengert, így nyugatnak kellett tartanod. Ezen teóriám alapján megváltoztattam a mai órarendet: úgy döntöttem, a fiúknak egy kis mozgásra van szükségük. Most utálnak amiért elhalasztottam az isolai órákat és éjszaka kell bepótolniuk. Mindegyikük több kilométert síelt. A feladat alapján – nem véletlenül – elõször délnek majd keletnek kellett gyalogolniuk, hogy aztán a part mentén egy nagy kört leírva érkezzenek vissza. Azért volt így, hogyha megpillantanád õket, követhesd idáig. Nem ezt tetted?
Nem volt értelme hazudni. – De. Mi a terved?
- Tervem? Természetesen beszélni veled. Nem láttak, amikor az épületbe jöttél?
- Nem.
- Jobb, mint reméltem. Biztos voltam benne, hogy axion táplálnom kell majd néhányukat. Nem lett volna szabad elfeledkeznem a zsenialitásodról. Nos, ennek a megfigyelõ galériának a túlsó vége az irodámba vezet. Bemegyünk?
- Minek? Hogy feladj?
- Nem, beszélni akarok veled.
- Nem hiszek neked.
- Tény, hogy nincs okod. De választásod sincs. Mivel nem öltél meg azonnal, kétlem, hogy meg szándékozol. Kövess.
Hanasu elfordult és megindult. Nem tehettem mást, követtem. A közelében maradtam.
Talán nem fogom meggyepálni a szenilitása csúcspontján, de ettõl még összecsomagolhatom, ha riasztani próbál.
A galéria mellett további osztálytermek sorakoztak és kíváncsian pislogtam arra, amit mûveltek. Nem állhattam meg. Közvetlen mögötte haladtam, amikor fellépdelt pár lépcsõt és a kilincsért nyúlt. Feltartott kézzel megállítottam.
- Mi van itt? – kérdeztem.
- Az irodám, mint mondtam.
- Van bent valaki?
- Nem hinném. Nincs engedélyük belépni, ha nem vagyok itt, de megnézhetem.
- Inkább én.
Benéztem és igaza volt. Úgy éreztem magam, mint egy kaméleon: az egyik szemem megpróbáltam rajta tartani, amíg a másikkal a berendezést mustráltam. Egy vékony ablaknyílás a sötétség túloldalán, könyvespolcok, egy nagy asztal, akták, pár szék. Intettem neki, hogy üljön le az asztaltól legtávolabb esõre, ahol bizonyosan nincs riasztó. Csendben odament, leült, aztán összekulcsolta a kezeit mialatt én tovább nézelõdtem. Megpillantva egy üveg vizet felismertem, hogy milyen szomjas is vagyok. Kitöltöttem és nyeltem amíg az egész el nem fogyott. Ezt követõen az asztal mögötti székre dobtam magam, a lábaim pedig az asztalra.
- Tényleg segítõkész vagy? – kérdeztem igen szkeptikusan.
- Igen.
- Kezdésnek megmutathatod, hogyan vehetõ le ez a gallér a nyakamról.
- Persze. Találsz egy kulcsot az asztal jobb oldali fiókjában. A kulcslyuk a kábelcsatlakozás alatt van.
Matatnom kellett kicsit, de a gallér végül kinyílott és a sarokba hajítottam. – Nagyszerû. Csodás érzés. – Körülnéztem. – Szép iroda. Te vezeted ezt itt?
- Én vagyok az igazgató, igen. Büntetésbõl számûztek ide. Megölhettek volna, de gyávák voltak.
- Fogalmam sincs mirõl beszélsz. Megvilágítanád?
- Persze. Tizen uralkodnak ezen a bolygón. Sok éven át voltam az egyikük. Tõlem ered a Cliaand mûvelet. Amikor véget ért – hála a közremûködésednek – visszatértem és a bizottság elnöke lettem. Ekkor változtatni akartam a programon és ezt nem vették jó néven. Azóta ebben az iskolában vagyok. Nem hagyhatom el és nem is változtathatok a merev programon. Biztonságos börtön ez.
Kezdett egyre érdekesebb lenni a dolog. – Milyen változtatásokat akartál bevezetni?
- Radikálisakat. Minden célunkat megkérdõjeleztem. Találkoztam más kultúrákkal, az úgynevezett korruptakkal, és egyre kevésbé és kevésbé hittem a sajátunkban. Ám amint megpróbáltam új dolgokat bevezetni, letartóztattak, lefokoztak és ide küldtek. Kekkonshikin nincs helye az új eszméknek.
Az ajtó kitárult és egy kerekes kocsit tolt be rajta egy kisfiú.
- A vacsoráját hoztam, igazgató úr – közölte, aztán észrevett engem az asztal mögött. Az arckifejezése nem változott meg. – Ez a szökött rab.
Csak a fáradtság tartott még a széken; sokmindenen mentem keresztül aznap és a gondolataim éppúgy fáradtak voltak, mint a testem. Mit kezdjek ezzel a kölyökkel?
- Igazad van, Yoru – mondta Hanasu. – Gyere be és figyelj rá, amíg segítségért megyek.
Amint ezt kimondta, talpra pattantam készen arra hogy összekoccintsam a fejeiket. Hanasu viszont nem hagyta el a szobát. Ehelyett Yoru mögé lépett és csendben becsukta az ajtót. Aztán levett egy fekete fém eszközt egy polcról és a fiú tarkójához érintette. A fiú megmerevedett és csak állt nyitott szemekkel.
- Elmúlt a veszély – tudatta Hanasu. – Pár percet törölni fogok a fiú emlékeibõl, ez minden.
A torkom elszorult és egyre jobban undorodtam – amihez gyûlölet és igen, félelem is társult. – A kezedben, az a valami. Mi az?
- Az axion tápláló. Sokszor láttad már, de persze nem emlékezel rá. Törölni és helyettesíteni tudja az emlékeket. Ha most hátralépnél az ajtó mögé, a fiú ismét beléphetne és távozhatna.
Volt más választásom? Nem is tudom. Talán az agykurkászó ketyere látványa és a kimerültségem tettek engedelmessé. Nem kérdeztem és szót fogadtam, bár az ajtót nem hajtottam teljesen el, hogy kilássak mögüle. Hanasu beállított pár dolgot a szerkezeten és ismét a fiú nyakához nyomta. Látszatra semmi sem történt. Hanasu visszaült a helyére. Pár másodperccel késõbb a fiú megmozdult tovább tolva a kerekes kocsit a szobában.
- A vacsoráját hoztam, igazgató úr – mondta.
- Hagyd itt, és ma már ne gyere vissza. Nem akarom, hogy zavarjanak.
- Igenis, igazgató úr. – Elfordult és elment én pedig elõjöttem a rejtekbõl.
- Ez a szerekezet... Ezt használtátok rajtam is? – kérdeztem.
- Igen.
- Ez a legocsmányabb és legvisszataszítóbb dolog, amivel csak találkoztam.
- Csak egy gép – mondta érzelemmentesen és visszatette a polcra. – Nekem nincs most szükségem élelemre és te éhes lehetsz a tortúra után. Szolgáld ki magad.
Túl sok dolog történt túl gyorsan ahhoz, hogy az étvágyammal foglalkozzak. Ám most, hogy említette, elég éhes voltam ahhoz, hogy egy tehenet befaljak nyersen. Lehúztam a takarót a tányér fölül és a nyálam csorogni kezdett az élelmiszer láttán. Ugyanaz az ízetlen szárított hal volt, amit az ûrhajón kaptam, de abban a pillanatban az volt a képzeleteim netovábbja. Lapátoltam, rágtam és Hanasura figyeltem.
- Megpróbálom megérteni mi okból találod a gépet ocsmánynak. A használata módjára értetted, nem? – Bólintottam, mert a szám túlzottan tele volt ahhoz, hogy beszélni tudjak. – Én meg tudlak érteni. Ezért kerültem bajba. Nagyon intelligens vagyok, pedig osztályelsõ voltam és a bizottság elsõ embere. Az évek során sokat gondolkoztam és arra jutottam, hogy a bolygó lakói nagyrészt buták és képzelõerõ nélküliek. Az intelligencia és a képzelõerõ hátrány az itteni, cudar környezetben való túléléshez. Ezeket különválasztottuk, így én mutáns vagyok, hibás. Ezek a másságok lappangtak bennem. Elhittem mindent amit tanítottak és kiváló diák lettem. Nem kérdezõsködtem, mert az ismeretlen errefelé. Csak engedelmesség létezik. Most már kérdezek. Nem vagyunk felsõbbrendûek, csak mások. A kísérletünk arra, hogy uralkodjunk mások felett, hogy megsemmisítsük õket, hibás. Hogy szövetségre léptünk az idegenekkel a saját fajtánk kiirtására a létezõ legnagyobb bûn.
- Ez igaz – mondtam sajnálkozva az utolsó falat lenyelése közben. Hanasu úgy folytatta, mint aki meg sem hallott.
- Amikor felfedeztem ezeket a tényeket megpróbáltam módosítani a céljainkat, ám ez lehetetlen. Az itt tanuló gyerekek tananyagán sem változtathatok, pedig én vagyok itt a fõnök.
- Én mindent megváltoztathatnék – közöltem.
- Persze – fordította szembe velem az arcát. Aztán a rezzenéstelen arca megtört, a szája szélei felkunkorodtak. Ha mégoly gyengén is, de mosolygott. – Mit gondolsz, miért akartam, hogy ide kerülj? Te meg tudod csinálni, ami megvalósításának szenteltem az életem. Meg tudod menteni e bolygó lakóit önmaguktól.
- Egyetlen üzenet elég. A bolygó pontos helye.
- Akkor a Szövetség idejönne és megsemmisítene. Tragikus, de elkerülhetetlen.
- Nem, a hajatok szála sem görbülne.
- Ne tréfálkozz velem, ezt nem szeretem! Gúnyolódsz – mondta szinte dühösen.
- Ez az igazság. Fogalmatok sincs, hogyan reagálna egy civilizált társadalom. El kell ismerjem, hogy sokan, ha tudnák kik vagytok, szívesen felrobbantanák a bolygótokat. De a közvélemény bevonásával bármi megtörténhet. A Szövetség figyelni fog titeket, hogy nem csináltok-e újabb gondokat. És persze felajánlja a szokásos segítséget és közremûködést.
Zavarba jött. – Nem értem. El kell pusztítaniuk.
- Állj már le az öldökléssel! Ez a ti bajotok. Élet vagy halál. Ölj vagy megölnek. Ez a filozófia az emberi fejlõdés sötétebb korszakait idézi, amiket remélhetõleg már magunk mögött tudhatunk. Talán nem a legtökéletesebb az etikai rendszerünk és a civilzációnk, de legalább az erõszak intézményét elítéli. Mibõl gondolod, hogy az idegen barátaid olyan jók? Nincs már ütõképes seregünk vagy hadiflottánk. Mi nem viselünk hadat. És ez így is marad amíg a fajtád vissza nem akarja forgatni az idõt húszezer évvel. A kormányzáshoz többé nincs szükség öldöklésre. Soha.
- A törvénynek megvan a maga rendje. Ha valaki öl, õt is meg kell ölni.
- Nonszensz. Ez nem támasztja fel a halottat. És a társadalom, amely öl, maga a gyilkos. Tudom, ezzel vitatkozni szeretnél. A megtorlás nem elrettentõ eszköz, ez már bebizonyosodott. Az erõszak erõszakot szül, a gyilkolás gyilkosságot.
Hanasu elõre-hátra lépkedett a szobában megpróbálva feldolgozni a számára idegen koncepciókat. Letakarítottam a tálcát és lenyaltam a kanalat. Õ sóhajtott és a székére dobta magát.
- Amiket mondasz számomra felfoghatatlanok. Tanulmányoznom kell õket, de nem most. Ami lényeges az az, hogy döntöttem. Évekig gondolkodtam és elhatároztam magam. A Kekkonshiki terveknek véget kell vetni. Túl sok volt az öldöklés. Csak azzal vethetünk ennek véget, ha mindannyiunk meghal. Azt állítod ez nem fog bekövetkezni, és szeretnék hinni neked. Bár ez nem fontos. Az üzenetet el kell juttatni a Szövetséghez.
- Hogyan?
- Ezt neked kell megmondanod. Nem gondolod, hogy felvettem volna már velük a kapcsolatot korábban, ha komolyak a szándékaim?
- De, persze – kezdtem most én lépdelni. – Nyilván nincs posta más bolygókra. Nincsenek pszí emberek, vagy igen? Nem mintha fontos lenne. Ezt az üzenetet nem küldenék el. Rádió?
- A legközelebbi szövetségi bázis négyszázharmic fényévnyire van.
- Hát igen, addig nem várhatunk. Módot kell találnom feljutni az egyik távozó hajóra.
- Ez majdhogynem lehetetlen.
- Biztos is. Mit javasolsz? Tudom, ugyanezt kérdezted tõlem. De csak van valami mód. Talán jobb, ha alszom rá egyet. Van valami biztonságos hely?
Magas trillázó hang szakított félbe. A szemöldökeim felugrottak.
- Ez a kommunikátor. Külsõ hívás. Állj a falhoz, hogy a szem hatósugarán kívül kerülj.
Elhelyezkedett az asztalánál és bekapcsolt.
- Hanasu – közölte fagyos hangon fagyos arccal.
- Egy osztag ér hozzád pár percen belül. Az iskola minden kijáratát lezárják. Az idegen nyoma felétek vezet és ott rejtõzhet. A szállítmány hat emberrel egészül ki. Az iskolát átkutatjuk és a keresettet megtaláljuk.
  
Fejezet: 14

 

- Mi a bizonyíték arra, hogy az iskolában van? - kérdezte Hanasu.
- Lábnyomok a hóban. Felétek tartanak. Vagy az iskolában rejtõzik, vagy halott.
- A tanulók segítenek majd keresni. Elég jól ismerik az iskolaépületet.
- Add nekik parancsba!
Hanasu kikapcsolta a kommunikátort és hûvösen nézett rám. – Nem sikerülhet a tervünk. Miután elkapnak, axion táplálással megtudják a szerepem az egészben. Lennél öngyilkos, hogy megvédj engem?
Ezt színtelen hanggal, pléhpofával kérdezte. A szoba hûvöse ellenére izzadtságcseppeket éreztem magamon.
- Ne olyan gyorsan! Még nem veszett el minden. Hagyjuk csak az öngyilkosságot a legvégére. El tudok bújni valahová?
- Nem. Mindenhol keresni fognak.
- Itt is? A te szobádban? Mondd nekik, hogy megnézted, és nem vagyok itt.
- Nem érted az embereinket. Bárki bármit mondhat, a keresés terv szerint fog zajlani. Nagyon alaposak vagyunk.
- De nincs képzelõerõtök. Túljárok az eszükön. – Pillanatnyilag én is híján voltam a képzelõerõnek. Csak az adrenalin áradat, ami az öngyilkossági javaslatot követte, tartotta bennem a lelket. Kétségbeesetten néztem körül. – Az ablak! Kimehetnék rajta és elrejtõzhetnék...
- Nem nyílik. Rögzítve van.
- Sosem nyílik? Még nyaranta sem?
- Nyár van.
- Tartottam tõle, hogy ezt fogod mondani. Még nem veszett el minden. – A kétségbeesés remegtette a hangom, mert az a csúnya érzésem volt, hogy minden elveszett. – Tudom már. Ha bent nem rejtõzhetek el, kint fogok. Kell legyen mód a tetõre jutni. Valahol renoválni kell, zsindelyezni...
- Nincsenek zsindelyek.
Alig tudtam megállni, hogy ki ne tépjek egy köteg hajat. – Figyelj, nem szó szerint értem. Valahogy csak fel lehet jutni a tetõre, nem?
- Talán.
Türtõztettem magam nehogy nyakon ragadjam és addig rázzam, amíg normálisan nem válaszol. – Vannak tervrajzok? Vannak tervrajzok az iskoláról?
- Igen, az iratszekrényben.
- Vedd elõ õket. Gyorsan, ha lehet. – Vajon mennyi idõ alatt érhetnek ide a keresõk? Az ujjaimat ropogtattam, ráharaptam a hüvelykemre és elragadtam tõle a lapokat, amint elõkerítette. Sietõsen lapozgattam megpróbálva elkerülni Hanasu csípõs szemeit.
- Csak idõvesztegetés. Nincs kiút. Nem akarom, hogy lenyomozzanak. Így amennyiben te nem leszel öngyilkos, akkor én foglak...
- Állj már le a sötét gondolataiddal! – förmedtem rá. Lehangoló volt. Az ujjam lecsapott. – Ott! Mi az a jel?
Hanasu kartávolságra tartotta a lapot a fény felé, és ráhunyorított. A pulzusom megduplázódott. – Igen, látom – szólalt meg végül. – Egy ajtó.
Hátba vertem. – Szabadok leszünk! Amennyiben azt teszed, amit mondok. Elõször is teremts össze mindenkit az iskolában. Nemcsak a tanulókat, de a tanárokat, a szakácsokat, kertészeket, hóhérokat, mindenkit!
- Nincsenek kertészeink.
- Nem érdekel! – a hangom kezdett recsegni, és erõlködnöm kellett, hogy visszanyerjem az uralmam fölötte. – Csak teremtsd össze õket most, hogy segítsenek keresni. Elõbb cselekedj, majd késõbb elmagyarázom.
Kérdezés nélkül engedelmeskedett jó kekkonshiki szokás szerint. Mire végzett a bejelentéssel, tudtam mi jön.
- Nem kockáztathatom meg, hogy meglássanak, ezért neked kell elhozni a mûhelyekbõl amire szükség lesz. Erõs szerszámot akarok, ellenõrizd, hogy jól fel van töltve, legalább tíz szöget vagy csavart, ötven méter kötelet, elemlámpát és olajat. Hol a legbiztonságosabb megvárni, amíg végzel?
- Itt. A folyosókon emberek lesznek. Amikorra visszaérek, mindenki a nagyteremben lesz.
- Valahogy így gondoltam.
- Nem tudom mit tervezel, de segítek neked. Lesz idõm öngyilkosságot elkövetni miután elkaptak téged.
- Ezaz, Hanasukám, csak optimistán! Munkára fel!
Elment, én pedig a szõnyegre lapultam és kerestem egy még csonkig le nem rágott ujjat. Felugrottam amikor a kommunikátor felbúgott, de távol maradtam tõle. Hanasu vagy négy perce volt el. Nekem négy napnak tûnt.
- Volt egy hívásod – mondtam elvéve tõle a kellékeket. Magamra csatolgattam mindent, amíg õ a kommunikátorhoz ment.
- Összegyûltek és a keresõk megérkeztek – közölte.
- Ez jó hír. Menj le és irányítsd õket. Ellenõrizd, hogy alapos munkát végeznek. Minden lehetséges idõre szükségem van, mert nem tudom mit fogok találni.
- A tetõre mész?
- Amirõl nem tudsz, azt el sem tudod mondani. Eredj!
- Ez bizony igaz. – Az ajtó felé indult és amint kinyitotta, egy pillanatra visszafordult. – Sok szerencsét. Nem ezt szokták mondani ilyen helyzetben?
- De. Köszi. Sok szerencsét neked is. Meglátjuk fel tudjuk-e bontani az öngyilkos paktumunkat.
Követtem õt kifelé, felszaladtam a lépcsõkön a tervrajozkkal a kezemben, miközben õ lefelé tipegett. A mászás felmelegített, de ki is fullasztott, mire felértem a legfelsõ szintre. Hosszú egy nap volt. A folyosó vége felé egy raktárfélét találtam. Az ajtaja zárva volt.
- Jim diGriz csak nevet a zárakon – kuncogtam és az egyik nagyobb szöggel piszkáltam a még nagyobb zárat. Hangosan nyikorogva nyílott ki, beléptem, aztán az ajtó becsapódott mögöttem. Nem találtam villanykapcsolót, a levegõ pedig hûvös volt és dohos. Felkapcsoltam a magammal hozott világítást, körülnéztem a régi aktahalmok közt. Az ajtó, amit kerestem a szoba túlfelén volt, a falon. Létrát nem láttam.
- Egyre jobb – viháncoltam és elkezdtem összegyûjteni a dobozokat, hogy rájuk kapaszkodhassak.
Eltartott egy ideig, mivel nem nyúlhattam hozzájuk úgy, hogy észrevehetõ nyomot hagyjak. Egy kupacba hordtam õket, piramis szerûen. Amikorra végeztem, már nem fáztam. Meg is izzadtam kissé, amikor a keresõk lehetséges közelségére gondoltam. Ettõl felgyorsultam.
Az ajtó inkább csapóajtó volt, egy egy négyzetméteres nyílásfödém, ami a tetõ csücskébe vezetett közvetlenül a csúcs alá. Amikor megnyomtam, csikorgott és jókora rozsdamorzsák záporoztak rám. Valami ilyesmire számítottam. Megolajoztam bõségesen és levertem róla a rozsdát. Nyilvánvaló lett volna, hogy nemrég használták, ha úgy hagyom. Így most csak egyike volt az olajozottan mûködõ csapóajtóknak és reméltem, hogy bárki járt is itt korábban, nem fog idejönni a keresés alkalmából. Ezt a kockázatot vállalnom kellett. Most, ahogy meglendítettem a csapóajtót, az könnyedén lengett és hideg levegõt terelt befelé. Teljesen kitártam és kidugtam a fejem a fagyos éjszakába. A csillagok ragyogtak a sötétben odafenn, és éppen elég fényt szórtak ahhoz, hogy láthassam: semmiféle rejtek nincs a tetõn.
- Ezzel majd késõbb foglalkozz, Jim – mondtam magamnak hamis humorral. – Egyszerre csak egy dolgot cselekedj, te csalafinta ördög! Eddig is pofára ejtetted õket, nyerni fogsz!
Miközben morálisan injekcióztam magam, egy szöget rögzítettem a tetõre. Amikor elég mélyen volt, a kötél végét ráhurkoltam. A kötél elég erõsnek bizonyult.
Már csak vissza kellett rakni a dobozokat az eredeti helyükre miközben igyekeztem nem gondolni arra, hogy a keresõk minden másodpercben közelebb kerülhetnek. Már majdnem végeztem – noha fogalmam sem volt, mikor is végzek. Csak fel akartam szaladni a tetõre és bezárni a csapóajtót. Óvatosan körbevilágítottam a szobában ellenõrizve, hogy nem hagytam-e behatolásra utaló nyomot. Egy jókora csinos talpnyomot találtam az egyik doboz tetején, ezért azt az oldalára fordítottam. Csak amikor megbizonyosodtam arról, hogy semmi nyilvánvaló nyomát nem hagytam a látogatásomnak, akkor mentem a kötélhez. Ellenõriztem a magamra rögzített felszerelést, kikapcsoltam a lámpát, zsebre vágtam, aztán mászni kezdtem.
Mögöttem a sötétben hallottam, hogy kulcs kezd mozogni a zárban.
Nem tudom, létezik-e négyméteres kötélmászás mint olimpiai szám, de az biztos, hogy azokban a pillanatokban felállítottam belõle a rekordot. Anélkül, hogy levegõt vettem volna kezet kéz után helyezve küzdöttem õrülten majrézva. Egyik pillanatban még a padlón voltam, a következõben a nyílás szélénél járt a kezem, felkerültem, kimásztam, elterültem a tetõn szétvetett lábaimmal a nyílás körül és felhúztam a kötelet. Végtelen hosszúnak tûnt és miután a vége is kibukott éppen visszacsuktam a csapóajtót, amikor fény ragyogott fel odalenn.
- Te azon az oldalon nézd, Bukai, én pedig ezen – mondta egy jellegtelen, mogorva hang. – Nézz be a dobozok mögé. Nyisd ki azokat, amibe belefér egy ember.
Óvatosan engedtem helyére az ajtót az ujjaimmal támasztva ki, nehogy lengeni kezdjen. Most mi legyen? Feljönnek ide a keresõk? A kérdés költõi volt. Persze. Mindent átnéznek, ahol ember megbújhat. Ezért lehetetlen helyet kell találnom. A kopár, hegesztett fém tetõ nem sok reménnyel kecsegtetett. Igen meredeken lejtett mindkét oldalon. Nem egész öt méterre volt tõlem a tetõ csúcspontja. Kopárság. Semmi arrafelé, talán a másik irányban. Felhorkantam miközben az egyik lábam ellendítettem, hogy megforduljak. Amikor ezzel megvoltam, akkor vettem észre, hogy a fém tetõt vékony jégréteg vonta be. A lábam kibillent és csúszni kezdtem.
A csúszós felületen kapartak az ujjaim nem létezõ fogódzó után, miközben egyre gyorsabban és gyorsabban tartottam a tetõ széle felé, ami messze a fagyott felszín fölé emelkedett.
Egészen amíg eszembe nem jutott, hogy még mindig rögzítve vagyok a kötélhez. Két kézzel kapaszkodtam meg benne. A kesztyûkkel markolva csúsztam tovább. Jobban megszorítottam és megakadtam. A rántás a karjaimon már egészen más tészta.
Ki kellett tartanom. Vártam, hogy szûnjön a fájdalom. A lábaim a mélység fölött lógtak. Amint tudtam, feljebb kapaszkodtam kézrõl kézre egészen a tetõ csúcsáig, ahol eszembe jutottak a keresõk alattam és a tény, hogy a csapóajtót hamarosan kinyitják.
A tetõnek persze a másik oldala is teljesen jellegtelen volt. Talán nem vesznek észre csillagfénynél. Amennyire csak lehetett, messze kellett kerülnöm az ajtótól. Zsibbadó ujjakkal kapaszkodtam át a csúcs másik felére. Erõsen húztam magam és csúszkáltam a jégen abban a tudatban, ha az egyik vagy a másik széléhez közel kerülök, akkor végem.
Vége. Ez volt a tetõpont. A vállam mellett kilesve tisztán láthattam a csapóajtót. Ahogyan az is tisztán láthatott, aki kinéz rajta.
A kötél egyszer már megtartott, hát megfog még egyszer. Óvatosan és lassan, anélkül, hogy elveszíteném az egyensúlyom elõhalásztam a szerszámot és az egyik szöget a számba illesztettem. Próbára kellett tennem a vaskos tetõ hangszigetelõ képességét. Egy gombnyomás belõtte a szöget a fémen át, közvetlenül a csúcs alatt. Az ujjaim elfagytak, és sután mozogtak a kesztyûkben miközben kétségbeesetten igyekeztem egy csomót hurkolni a kötél végére és egy másikat lejjebb. Belebújtattam a lábam és óvatosan a tetõ széléhez siklottam, hogy az épület végénél lógaszkodjak és hogy ne legyek a rántást felfogó szög közelében.
Hangos csapódással tárult fel a csapóajtó a tetõ túlfelén. Csendben lógtam és mosolyogtam a sikeremen ahogy a keresõk beszédét hallgattam.
- Látsz valamit, Bukai?
- Nem.
- Senki sincs a tetõn?
- Senki. Másszak vissza?
Ügyes vagy, diGriz. Ismét kijátszottad az ellenséget, te ravasz ördög!
- Ne. Mássz végig a tetõn és nézz körül.
Ezek gépek voltak, nem emberek. Egyetlen intelligens ember sem vállalkozott volna arra, hogy a jeges tetõre másszon. Ennyi eszük lehetett volna.
Intelligens ember nem talált volna meg. Ezek az idióták viszont addig követték az utasításokat, amíg végre nem hajtották õket.
A csúszkálás keltette hangok egyre közelítettek és a kötelem megrándult, ahogy valaki belekapaszkodott.
A tetõ másik felérõl átkapaszkodó jellemtelen keresõre néztem.
  
Fejezet: 15

 

Ennyi volt hát. A szemeim a csillagok felé indultak, így látták, amikor az idióta kiszúrt. Láttam, ahogy elfordítja a fejét hogy kiáltani tudjon.
- Ahiru!
Aztán csúszott. Akkor elõször láttam kifejezést egy szürke arcon. Rémületet. A kötelet tartó szög után kapott, de nem érte el. Az ujjai keményen koppantak a tetõn. Egyre gyorsabban csúszott lefelé. Csak azt hallottam, ahogy tovasiklik, de más hangot nem adott többé. Semmit. Amikor elhaladt befogtam a füleim mert nem akartam hallani, mi történik odalent.
Hogyan tovább? A hideg átjárta a csontjaim én pedig csak lógtam az éjszakában és várakoztam. Elfojtott hagok érkeztek az épületbõl. Nem tudtam kivenni a szavakat, de egyszerre megjelent még valaki a csapóajtó nyílásában.
- Mondott valamit Bukai?
- A nevemet.
- Lecsúszott és leesett?
- Igen.
- Az nem jó.
- Nem jó. Jobb, hogy meghalt. Aki ilyen arckifejezéssel él... – Aztán becsukták a csapóajtót.
Milyen kedves emberek. Bukai jóbarátai. Jobban sajnáltam õt, mint azok. Morális filozófia! Mielõtt az ujjaim teljesen elfagytak volna, visszahúztam magam a kötélen és óvatosan körbenéztem. A csapóajtót becsukták, a tetõ üres. Visszamásztam a csúcshoz, majd visszacsúszkáltam, de nem csatlakoztam Bukaihoz.
Tíz fagyos perc következett a másodpercek számlálásával, amíg biztos nem voltam abban, hogy a szoba kiüresedett. Legalábbis ebben bíztam. A fém hidegét a ruhán keresztül is éreztem. A fogaim úgy csattogtak, hogy a talajról is hallani lehetett. A szoba sötét volt: elmentek.
Van egy határa a stressznek, amit a test még felfog, és az enyém úgy érezhette, hogy ebbõl az éjszakából elég. Így amikor a padlóra henteredtem és azon tûnõdtem mit tegyek, azonnal mély álomba merültem. Olyan mélybe, hogy ébredésemkor fogalmam sem volt, mennyi ideig alhattam. Egy percig, vagy egy napig? Nem tudhattam. Mi van, ha mindenki felébredt? Itt ragadok az éjszaka beálltáig. De milyen hosszú egy nap itt? Átkoztam magam amiért álomba zuhantam és olyan csendben nyitottam ki a zárat, ahogy csak tudtam. Lassan, türelmesen tártam ki az ajtót. A folyosó üres volt. A szemben lévõ ablak még mindig az éjszaka feketeségét mutatta.
- Mákod van megint, diGriz. Talán a tudatalatti idõzítésed jobb, mint a tudatos. Munkára!
Az alvás felfrissített: éber érzékekkel osontam az épületben. Minden ajtó zárva volt, és úgy találtam, hogy minden tanár és tanuló a nap fáradalmait pihenheti ki éppen. Az igazgató szobájában égett a lámpa, így a szemem a zárra tapasztottam és felpattintottam. A székében ült, ébren, engem várva. Beléptem és becsuktam az ajtót.
- Hát itt vagy – mondta és láttam, ahogy egy poharat tart a szájához. Gondosan visszaengedte az asztalra.
- Ha az víz, akkor kérek belõle – szóltam a pohárért nyúlva. – Megszomjaztam az éjszaka.
- Ez méreg – közölte tompán amikor felkaptam. Azonnal visszatettem.
- Öngyilkosság?
- Igen. Szükség esetére. Nem tudtam ki lép be elsõként az ajtón.
- Elmentek?
- Igen. És nem találtak semmit. Egyikük lezuhant a tetõrõl és meghalt. Te csináltad?
- Nem közvetlenül. De láttam, amikor leesett.
- Most úgy tartják, hogy halálra fagytál a hóban. Reggel keresni fogják a tested. Nem lesz túl alapos a keresés, mert van aki úgy véli, hogy az óceánba eshettél.
- Majdnem így is volt. De az este kimerítõ kalandjainak vége és vissza kéne térnünk a beszélgetésünk korábbi tárgyához.
- Üzenni a Szövetségnek.
- Ez az. Az éjszaka csendesebb pillanataiban gondolkoztam rajta kicsit. Van egy ötletem, ami beválhat. Fáradt vagy?
- Nem különösebben.
- Jó. Akkor szeretnék az elektronikus mûhelybe menni. Megtehetem ezt anélkül, hogy megzavarnának?
- Meg lehet csinálni. Mi a terved?
- Feltárcsázom a könyvtárat és lekérem az ûrugrás észlelõ részleteit. Felteszem van elég alkatrészetek és anyagotok építeni egyet.
- Van ilyen szerkezetünk. Az oktatáshoz kell.
- Még jobb. Akkor irány a labor, kezdjünk bele! Megmutatom mit akarok csinálni.
Hanasu hozta a szerkezetet én pedig üzembe helyeztem és a tervem összeállt. Egy padra helyeztem és hátraléptem hogy végigmérjem. Egy méteres fémcsõ áramvonalas a tetején, nyitott az alján, két fém rúd fut végig az oldalán.
- Mûvészi – közöltem.
- Mi a feladata? – kérdezte Hanasu végletesen komolyan.
- Rögzíteni kell az egyik ûrhajótokra. Ez lesz a következõ gondunk. Ha gondosan elhelyezem, sosem fogják észrevenni, mivel nagyon hasonlít a hajtómû végére. Csak hát ez nem lángokat lõ ki. – Felemeltem egyik jól megmunkált mûanyag hengert. – A mûanyagban van egy áramforrás és egy egyszerû rádió adó. Tíz ilyet készítettem, aminek elégnek kell lennie. A következõ történik. Valahányszor egy hajó visszatér a normál ûrbe, az ûrugrásnak vége szakad. Amikor ez bekövetkezik, az érzékelõ észleli és kilõ egy rádióadót. Fél órás késleltetéssel. Ez több mint elég ahhoz, hogy az ûrjáró folytassa az útját. Amint bekapcsol a rádióadó, a Szövetség riasztó frekvenciáján kezd el sugározni. A jel tartalmazza az azonosító kódomat és a bolygó helyzetét. És persze segélyhívást. Amint kijut az üzenet, egyszerûen hátradõlünk és várunk az ûrhadsereg megérkeztére.
- Zseniális. De mi van, ha nincs vevõ az ûrhajó környékén, amikor visszatér a normál ûrbe?
- Gondoltam, hogy megkérdezed. Az átlaggal kalkulálunk. A legtöbb pilóta fõként a jelentõsebb navigációs pontokat használja. Ezek legtöbbjének közelében van szövetségi állomás. A legtöbb utazáshoz minimum három irányváltás kell. Egy rádióüzenet célt kell érjen.
- Remélhetõleg. De ez is jobb a semminél. Az öngyilkosság esélye még fennáll.
- Így van. Minden körülmények között légy optimista.
- Hogy fogod ráhelyezni ezt az ûrjáróra?
- Atomikus hegesztéssel. – Felemeltem a kezem beszéd közben. – Tudom, semmi viccelõdés. Látatlanban kell megközelítenem az egyik ûrjárót. Pár perc elég lesz. Õrzik az ûrkikötõt?
- Van egy kerítés, amint azt tudod. És van néhány õr a kapunál. Csak ennyire emlékszem.
- Ezzel a felállással nem lesz nehéz. Két dologban kell segíts. Tudd meg, mikor indul a következõ hajó. Ezen felül el kell juttass a kikötõbe.
- Az információ megvan. A közlöny szerint a Takai Cha ma 06:45-kor indul.
- Mennyi van most?
Hanasu az órájára próbált fókuszálni és leolvasni a számokat. - 03:11 – közölte.
- Oda tudsz juttatni? Odaérhetünk idõre?
Ezen gondolkodnia kellett egy darabig, mielõtt vonakodva bólintott. – Normálisan nem. Nincs okom kivinni a kocsit. De ma éjszaka bejelenthetem, hogy önkéntes keresésbe kezdek. Talán engedélyezik.
- Megpróbálhatjuk.
A trükk bejött. Tíz percen belül a fémszilárd havon zötykölõdtünk egy elektromos meghajtású, sítalpas, propelleres csontzúzó járgányban. Itt nem ismert dolog a kényelem. Fûtés éppúgy nem volt, mint üléspárna. Ezek az emberek messzire mentek a szõrszálhasogatásban. Az újkeletû rádió kilövõm el volt látva egy hevederrel, így a vállamra tudtam akasztani. Minden szükséges szerszám a mellettem lévõ táskában volt. A világításunkon áthatoló hópelyheket néztem és megpróbáltam elõre tervezni.
- Milyen közel tudsz juttatni a kerítéshez? – kérdeztem.
- Amilyen közel csak akarod. Nincsenek utak vagy útjelzések, mint látod. A rádiójeleket követjük pontról pontra.
- Ez jó hír. Íme a terv. Kiteszel a kerítésnél és továbbhajtasz. De jelöld meg a helyet. Gyere vissza pontosan egy óra múlva. Ha bármi mozgást észlelsz vagy riasztást hallasz a rádión, maradj távol.
- Jó. Lesz elég idõm visszamenni az iskolába és bevenni a mérget.
- Reggeli helyett, persze. De ne csinálj semmit, amíg biztosan nem tudod, hogy elfogtak. Lehetnek gondok, de nem fognak el egykönnyen.
- Síeltél korábban?
- Bajnok vagyok.
Pofonegyszerû volt az egész. Kétszer pillantottuk meg más autók világítását, de távol maradtak. Volt jónéhány sötét épület, amik föl-le pattogtak és kanyarodás közben furcsán pörögtek. Hanasu igazán erõs idegzetû sofõr. A kerítés feltûnt és mellé álltunk. A kapu fényei látszottak a távolban, de hamarosan eltakarta egy nagyobb hóátfúvás.
- Itt kiszállok – kiáltottam. – Figyeld az órád és mozogj.
Kidobtam a felszerelésem a hóra és utána ugrottam. A kocsi már elindult mielõtt földet értem, a propeller keltette légörvény pedig betakart hóval. Hideg volt, sötét és fájdalmas – egyben tökéletes álca. Elõvettem egy érzékelõt a táskából és óvatosan közelítettem a kerítéshez.
Semmi dolgom sem volt. Az érzékelõ semlegesítette az egyszerû riasztót és átvágtam magam a kerítésen egyik szememet csukva tartva, egy lábon állva, jobb kezemmel a hátam mögött. Azért cselekedtem így, mert egy kis nagyképûség mindig jól jött az egómnak. Amikor átmetszettem magam két kézzel széthúztam a kerítést és behajigáltam a kellékeimet. Egyetlen pillanat kellett a molekuláris ragasztóval helyére illeszteni a drótokat és felcsatolni a sítalpakat, majd a sötétségbe veszni. A nyomok mögöttem máris kezdtek hóval telni. A munka elsõ részével megvoltam.
Nem volt nehéz megtalálni az ûrjárót. Az ûrkikötõ sötétjében a hajó a napnál is fényesebben ragyogott. Odacsúszkáltam hozzá, közel maradva a sötét épületekhez egészen az utolsókig, és a terepet szemléltem.
Csodálatos látvány. A fények világosan ragyogtak a tornyokon, és sziszegtek, amikor a hó nekik támadt. Emberek és jármûvek sürögtek a hatalmas hajó körül. És ott állt kiszögellõ betûkkel a Takai Cha felirat. Ez volt a hajó, ami terv szerint indul útnak.
Csakhát hogyan kerülhetek elég közel hozzá, hogy felszereljem a szerkentyûmet?
  
Fejezet: 16

 

Olyan probléma volt ez, aminek nyilvánvalóan csak egy megoldása lehetett. Nem kerülhettem az ûrhajó közelébe abban a ruhában, ami rajtam volt. Ellenben észrevétlenül a hajótesthez kerülhettem szerelõ öltözetben, ezért be kellett cserkésznem az egyik szervizest.
Könnyû volt sötét sarkot találni, ahová letehettem a felszerelésem. Az emberrablás viszont már jóval nehezebbnek ígérkezett. Úgy somfordáltam körbe a kivilágított terület körül, mint a farkas a tábortûz körül, csakhogy eredménytelenül. A munkások kekkonshiki mentalitással dolgoztak: lassan és alaposan, érzelmet nem mutatva. Eleget láttam õket. Hanasu óráján múltak a másodpercek és a percek, majd egy egész óra. Lekéstem a találkozót, és ami még rosszabb: nem végeztem el a kitûzött feladatot. Egy órán belül felszáll a hajó, és nincs mód közelkerülni hozzá.
A türelmem elveszítettem, gyöngyöztem az egymást követõ öngyilkossági gondolatok között, amikor az egyik szerelõ úgy döntött, hogy elindul. Lemászott a szervizlétrán és a hóhalmon át lassan az egyik épület felé tartott. Hátulról kellett az épülethez közelítenem, összegörnyedve a megvilágított ablakok alatt, majd elõre sietni. Épp jókor érkeztem, hogy lássam a jókora BENJO feliratot viselõ ajtón át bemenni. Besurrantam mögötte és megtudtam, mi az a benjo.
Mint bizonyos jogok tisztelõje visszatartottam magam, és hagytam elvégezze a dolgát a vécécsészével, mielõtt leütöttem. Ez legalább biztosított arról, hogy az ujjai a zippzárakkal és a gombokkal foglalatoskodnak. Sosem tudta meg, mi ütötte meg. A kezem éle. Amint lekerült róla a ruha, rögzítettem a csuklóit és a bokáit, valamint kiékeltem a száját és a vécére ültettem. Hozzákötöztem a lehúzóhoz, és rázártam az ajtót. Kint hagyhattam volna a havon, hogy halálra fagyjon, de ez az én morális filozófiám ellen való lett volna, amirõl Hanasunak prédikáltam. És hittem is benne. Minden jól fog mûködni ha nem fedezik fel, amíg a hajó el nem száll. Ami nemsokára megtörténik.
A ruhája szûk volt, de nem számítottam arra, hogy bárki észrevenné a különbséget. A biztonsági sisak rajtam volt és a felhajtott gallérral nagyon kevés látszott belõlem. Az utolsó lépés következett.
Nagyon kirívónak éreztem magam a csõvel az egyik hónom alatt és a táskát lengetve a másik kezemben menetelve. Pedig lassan kellett haladnom, erõlködve miközben rohanni szerettem volna. Nehezen ment, de az egyetlen mentsváram a hagyományos közlekedés lehetett. Lassan és kimérten. Senki sem nézett fel, senkit sem érdekelt más, mint a saját munkája. Még mindig mély levegõket vettem mikor elértem a szervizkocsi ajtaját és bedobáltam a holmimat. Az irányítás elég egyszerû volt. Lassan és óvatosan vezettem körbe a hajó körül, minden szerelõ látókörén kívülre. Ám a sötétbõl is figyelhettek emberek, így még mindig a többiek lassított mozgásával közlekedtem. Felkapaszkodtam a kocsi tetejére, az égetõk megszokott helye közelébe.
Ahol természetesen nem találtam õket. Ez némileg változtatott a dolgokon, de hát átvettem a szerepét annak, aki feltehetõleg egyedül vehette volna észre a kiegészítést. Meg kellett csinálnom, hát megcsináltam. A molekuláris ragasztó boldogan búgott a takarólemezeken, amik a fémtörzshöz voltak rögzítve elmozdíthatatlanul. Nem lehet majd látni lentrõl a zuhogó hóban.
- Csináld csak, kicsike! – járattam körbe gondosan. Aztán vissza le és gyorsan el a tetthelyrõl.
Ez alkalommal nem kockáztattam a sétát, inkább a kocsival hajtottam a legközelebbi épületig. Tíz perc múlva kilövés. Egy kocsi lódult meg, ami begyûjtötte a közönyös személyzetet. A daruk és emelvények félrehúzódtak: közeledett a kilövés.
- Miért áll itt ez a kocsi? – kérdezte egy hang mögülem.
- Remstma? – kérdeztem halkan, nem fordítva el a fejem. Léptek közelítettek.
- Nem hallak. Ismételd meg.
- Ezt hallod? – kérdeztem közelebb érve a hóban mindkét kezemet a nyakára kulcsolva. A szemei kigúvadtak majd lecsukódtak amikor a koponyáját az ajtó fémkeretéhez vágtam. Ami azt illeti, nem voltam valami gyengéd. Amíg összekötöztem, az ûrhajó felszállt életem legszebb hangjával kísérten.
- Megcsináltad, Jim, megint megcsináltad! – gratuláltam magamnak, mivel nem volt körülöttem más, aki ezt tegye. – Még számtalan meg nem született civilizáció fogja áldani a nevedet. Számtalan kekkonshiki fog elátkozni nap mint nap, ami viszont nem valami jó. A szürkék gonosz korszaka a végéhez közeleg.
Egy sötét bejárat volt a közelben, ahová a legutolsó eszméletvesztett testét bevonszoltam. Amint - nem túl gyengéden – levetettem, a boltív belsõ felén láttam, hogy nagy és bonyolult zár van az ajtón. Miért? A mellette álló felirat megadta az okot és egyben ötletet is szolgáltatott arra, hogy mit csináljak legközelebb.
Fegyverzet – belépés csak engedéllyel. Zárt rejtek – a legjobb, ahol elbújhatok. De csak egy kis félrevezetést követõen, ami könnyen kivitelezhetõ. Felcsatoltam a sítalpaim, közelcsúszkáltam a kivilágított terephez, és megvártam, amíg valaki észrevesz.
Ezek voltak a legunalmasabb és legkevésbé érdeklõdõ emberek, akikkel csak találkoztam. Öt percig csúszkáltam oda-vissza anélkül, hogy bárkinek feltûntem volna. Kezdtem nagyon unatkozni és belefáradni az egészbe. Végül kettejük tíz méteres körzetébe kerültem és nekimentem egy fém doboznak, mielõtt észrevettek. Amikor felnéztek, a kezem az arcom elé kaptam, összegörnyedtem, reszkettem, bukdácsoltam majd kilõttem a sötétség felé. Már csak egy tábla hiányzott egy fehér nyíllal, ami rám mutat. Persze nem reagáltak, de legalább abban reménykedtem hogy emlékeznek az irányra, amelyben távoztam: egyenesen a kerítés felé. Ez alkalommal elég nagy lyukat metszettem ahhoz, hogy egy tank átférjen és nyitva is hagytam. Egyre gyorsultam a sötétben a nyitott tér felé tiszta nyomot hagyva. A lámpámmal világítottam hogy megnézzem, össze tudom-e zavarni egy kicsit. Erre hamar kínálkozott alkalom. Egy autó csikorgott el majdhogynem párhuzamosan velem, így átcsúszkáltam utána. A jármû sokkal gyorsabb volt nálam és messze járt amikor a nyomára értem. Nem sokat haladtam utána, épp csak eleget ahhoz, hogy egyesítsem a nyomainkat.
Amikor megvoltam, sarkon fordultam, visszafelé indultam a nyomvonalon nyomtalanul csúszkálva minél messzebb a találkozási pontunktól. Csak addig folytattam ezt, amíg a hó el nem kezdte befedni az autó nyomait. Az enyémeket is el fogja, talán a korábbiakat is. De ha követnék, tévúton haladnának. Én magam biztonságban indulhattam vissza a városba.
Kekkonshiki lakói nem mondhatók korán kelõnek. Páran voltak csak kint, láttam néhányat tovasíelni, de nem hinném, hogy bárki is meglátott. Nem volt jele riasztásnak sem. Elértem az épületekhez az ûrállomás távolabbi végénél, de még mindig nem volt semmi sürgés. Most mi legyen? Nem akartam újra betörni, amíg az üldözés ki nem terjedt. Ami láthatólag nem következett be. Meleg fény áradt ki az egyik ablakon és elécsúszkáltam, hogy benézzek. Egy konyha. Vidáman ropogtak a tûzhelyek és a szakács szorgoskodott. Túl jó volt az alkalom ahhoz, hogy ellent tudjak neki állni. Még nehezebb volt a helyzetem, amikor a kerek fenekû szakács az ablak felé fordulva nõsténynek tûnt. Kekkonshikin még nem volt alkalmam nõvel beszélgetni, így ideje volt már. Angelina mindig meggyanusított más lányokkal, és erre legalább alapot kéne szolgáltatnom. Bár ez a látogatás megsemmisíti az elõzõ nyom-elterelési mûveletem, és újabbat követel meg, nem tudtam ellenállni a csábításnak. Így volt ez mindenkor a férfi és a nõ között. Megtaláltam az ajtót, lecsatoltam a léceket a hóra állítottam õket és bementem.
- Jó reggelt! – köszöntem. – Hideg nap lesz ma is, nemde?
Megfordult és csendben nézett rám. Fiatal, széles szemû volt és puritánsága ellenére vonzó.
- Te vagy, akit keresnek – mondta nagyon kevés érzelmet tükrözõ hangon. – Riasztanom kell õket.
- Nem fogsz riasztani – léptem elõre készen, hogy megállítsam.
- Igen, mester – fordult vissza az edényekhez és serpenyõkhöz.
Mester! Ezen kicsit elgondolkoztam és úgy találtam, hogy a kekkonshikiak a legnagyobb férfi soviniszta disznók. Érzelmek nélkül, hûvösen viselkedtek egymással tudatosan és tudat alatt is kegyetlenül. Hogyan bánhatnak a nõkkel? Hát így! Mint saját ingósággal, szolgával. Ha valamelyikük ellenkezett korábban, azt nyilván kitették a hóra. Tanulékony szolgák rassza, amilyenre szüksége volt a férfiaknak és nyilván nemigen érvényesítette saját céljait.
A gondolataim leválasztottam a filozófiai spekulációkról és áttértem a tûzhelyen lévõ fazekak árasztotta illatokra. Túlzottan régen ettem utoljára és a sok testmozgás után az éhség erõsen evett belülrõl. Az események forgatagában megint elfeledkeztem az élelemrõl. Most a gyomrom figyelmeztetõ morgásokat hallatott.
- Mi fõ, Kekkonshiki tündérvirága?
Lehorgasztva tartotta a szemeit és egyesével mutogatott az edényekre. Lassan és gondosan. – Ebben víz forr. Ebben hal fõ. Ebben halgombócok vannak. Ez itt moszat szósz. Ez...
- Jó. Eleget hallottam. Mindenbõl kérek egy keveset leszámítva a forralt vizet.
Telemerített néhány fém edényt és egy hajlított csont kanállal enni kezdtem. Igen ízetlen holmi volt, de nem panaszkodtam. Még egy második kört is végigettem mielõtt lelassultam. Szürcsöltem és lapátoltam közelrõl figyelve a lányt, de nem próbált meg elszökni, vagy riasztani.
- A nevem Jim – mondtam elégedetten böfögve. – A tiéd mi?
- Kaeru.
- Jó az étel, Kaeru. Egy kicsit kevés benne a fûszer, de ez nem a te hibád, hanem a helyi konyháé. Boldoggá tesz a munkád?
- Nem ismerem a boldog szót.
- Lefogadtam volna. Mennyi erre a munkaidõ?
- Nem értem, amit kérdezel. Felkelek, dolgozom, lefekszem. Minden napom ilyen.
- Tuti, hogy nincsenek hétvégék meg szûnnapok. Ennek a világnak erõs szüksége van a változásokra, amik már közelegnek. – Kaeru visszafordult dolgozni. – Ez a kultúra nem érdemel szobrot. Szét fog esni. A történészek fogják jegyezni, miután letûnik és áttértek a civilizált életre. Várd a boldogító holnapot, Kaeru.
- Holnap ugyanúgy dolgozok majd, mint ma.
- Nem sokáig reményeim szerint. – Megpróbáltam kipiszkálni egy kis moszatot a fogaim közül. – Mikor szolgáljátok fel a reggelit?
Az órára nézett. – Pár perc múlva, amikor a csengõ megszólal.
- Ki eszik belõle?
- Az itteni emberek. A katonák.
Felpattantam a székrõl amint az utolsó szótagok elhagyták a száját és felkaptam a kesztyûket. – Az étel tényleg nagyon finom volt, de ideje továbbállnom. Tudod, délnek tartok. Egy kis idõt kell nyernem napkelte elõtt. Felteszem nem zavarna, ha megkötöznélek.
- Tégy velem amit akarsz, mester – sütötte le a szemeit beszéde közben. Életemben elõször éreztem szégyent amiért férfi soviniszta disznó vagyok. – Hamarosan sokkal jobb lesz, Kaeru, ezt megígérhetem. Ha egyszer kijutok innen ép bõrrel, küldök neked egy kis csomagot. Néhány ruhát, rúzst, és egy szöveggyûjteményt a feminin szabadságról. Most pedig... Merre van a raktár?
Megmutatta és homlokon csókoltam. Azonnal elkezdett vetkõzni és meglepõdött, amikor megállítottam. El tudtam képzelni milyen romantikus szeretõk a szürke emberek! Újabb bûntett, amiért felelni kell. Kaeru egyáltalán nem tiltakozott, amikor betessékeltem a raktárba és rázártam az ajtót. Elég gyorsan megtalálják, ha késik a reggeli. Pár percre volt csak szükségem.
Miután távoztam magammal cipeltem a léceket egy jeges felülethez értem, amin nem látszottak a nyomaim. Akkor felvettem õket és az ellenkezõ irányba indultam ismét összezavartam a nyomaim azzal, hogy kereszteztem más sínyomokat. Ezt jópárszor elkövettem mielõtt visszaértem az ûrkikötõhöz és újfent átvágtam magam a kerítésen. Távolról izgatott hangokat hallottam és motorok indítását ami jelezte, hogy a korábbi látogatásom nyomait felfedezték. Ideje volt már; elfojtottam egy ásítást. Mintha világosodott volna egy kicsit! Ideje volt elvonulni. Visszazártam a kerítést és tovább erõlködtem.
Észrevétlenül értem el a fegyverraktárhoz. A férfi, akit a bejáratnál hagytam eltûnt, ahogyan mindenki a szomszédságban. A zár engedelmeskedett nekem, beléptem és visszazártam. Ügyes volt, Jim, te trükkös ördög! Elnehezült lábakkal jártam körbe a teremben ahol végül találtam egy zárt gránát-raktárat, amit egy darabig biztos nem nyitnak ki. Bent, a hátvonalban, a világtól elzártan biztonságban ásítottam a földre telepedve, ami alvásra csábított.
Csodálatos volt. Úgy éreztem, örökké tudnék aludni. Leszámítva azt, hogy valami zavart. Visszatértem az ébrenlétbe és láttam, hogy nappal van. Ez keltett fel?
Nem, hanem kulcs fordult el a zárban és az ajtó nyikorogva kinyílt.
Csak magamat okolhattam. Elfeledkeztem az iskolai keresõkrõl. Ezeket nem lehet sehogy sem lerázni. Amint megtudták, hogy még mindig élek, a város minden épületét elkezdték átkutatni. A játszma véget ért.
  
Fejezet: 17

 

A hosszas alvás feltöltött, a véráramom eltelt halfehérjével és mérges voltam magamra, amiért nem kerestem jobb rejteket. Ám akárcsak mások, én is szívesebben haragszom valaki másra, mint hogy elismerjem a saját hibáim, így hamar átültettem az indulatom az ajtón átlépõ emberre. Megvártam, amíg közelebb ér, aztán úgy rontottam neki, mint egy állat a dzsungelbõl. Aztán felkaptam a síléceket, amikrõl teljesen elfeledkeztem mialatt õ elesett. Nem mintha sokat számított volna a kimenetel szempontjából, hiszen ezeknek nem sok fogalmuk volt a közelharcról. A jóöreg tekerés és ropogás következett. Eztán vállamra vettem a sítalpakat, átléptem az eszméletvesztett testen és kikémleltem az ajtón. Még néhányan kutattak az épületben mindkét oldalon én pedig a kijárat felé lopództam. Egyikük felnézett és lépett hármat mielõtt lereagált.
- Ott van, szökni próbál! – mondta unalmas monotóniával.
- Sikerülni is fog! – kiáltottam és kisiettem az ajtón a belépõ ember mellett. Már csak fel kellett csatolnom a síket és ellendülni.
Ez persze nem segített másban, csak szerzett néhány perc elõnyt. A kerítést megcsinálták, a bejáratokat õrizték – és a szerszámaim a fegyvertárban maradtak. Ahogy sietve tûnõdtem, mit tegyek hallottam, ahogy motorokat indítanak. Kapjam el az egyiküket? Siessek a kerítéshez. Aztán mi legyen? Egy ember egy egész bolygó - sok jót nem remélhetek. Talán találok másik rejteket a városban.
Minek? Elõlük nem menekülhetek. Miért kerülöm az elkerülhetetlent? Megálltam, hogy ezt átgondoljam, majd eszembe jutott az axion táplálás és tovább indultam. Talán igaza volt Hanasunak és az öngyilkosság a kiút. Ám ez nem jelenthetett megoldást; nem vagyok öngyilkos alkat – ahogyan ezt ismételgetem magamnak.
Csak ez foglalkoztatott. Siettem az ûrreptéren át az engem üldözõkkel a sarkamban erõsen szenvedve a depressziós agyamra telepedõ végzettõl. Lekötött gonolataim közt nem figyeltem fel a rakéta hangjára, amíg az a fejem fölé nem ért. Ahogy mindenki más a környéken én is megtorpantam, és felnéztem hüledezve.
A felhõk között bukott alá lángcsóvát lövellve a föld felé egy kis járõr hajó.
A Szövetség összefûzött gyûrûit viselte a szárnyain.
- Mûködött! – sikoltottam a levegõbe emelkedve. Landolás után juhéztam a kezemet a szám elé kapva miközben a leszálló járgány felé indultam. Az ûrjáró még rázta a talajt amikor a közelébe értem. Mondanom se kell, senki sem követett, hiszen a helyiek nem voltak olyan lelkesek az érkezéstõl, mint én. Amikor a fedélzeti nyílás kinyílt, alatta álltam.
- Köszöntelek Kekkonshikin – szóltam az elõtûnõ férfihoz, pislogva a vakító fénytõl. – Ez a bolygó szeretne csatlakozni a Szövetséghez, ó hódító!
- Errõl semmit sem tudok – mondta. A fiatal férfi igen hosszú hajjal és szakállasan érkezett és koszos, rojtos ûrruhát viselt. – Kaptam egy üzenetet, hogy szedjek föl egy bizonyos James Bolivar diGrizt.
- Épp õt nézed.
- Akárcsak a helyiek. Csakhogy õk fegyverekkel közelednek. Szállj fel!
- Addig nem, amíg nem tisztázzuk, hogy mi történt.
Boldogan vettem észre hogy egy ismerõs arc vezeti a rohamot. Kome, a parancsnok és kapitány, aki ide hozott. – Dobd el a fegyvert! – kiáltottam felé. Ehelyett feltartotta.
- Velem jöttök mindketten.
Elvörösödtem. Ezek az emberek olyan buták voltak, hogy az már fájt. Amit tettek, a számtalan halott gondolata, amit a pokoli terveik hoztak, még betegebbé tett.
- Ne lõjetek, kérlek! – kiáltottam kezeimet a magasba emelve feléjük bukdácsolva. Erõsen csuklón rúgtam és a fegyver elsült. Elkaptam, megrántottam a karját, kifordítottam és olyan erõsen szorítottam a fegyvert a nyakához, ahogy csak tudtam.
- Figyejetek ide, ti jéghideg idióták! – kiáltottam. – Vége az egésznek, annyi. Vesztettetek. Több gondot nem fogtok okozni a galaxisban. Az egyetlen erõtök az elszigeteltség volt, úgy mûködtetek, mint patkányok a fal mögött. De ennek most vége. Nem látjátok ennek a hajónak a jelét? Ez szövetségi hajó. Már tudnak rólatok. Tudják hogy kik vagytok és hogy hol. Az igazság elérkezett ennek a csinos pilótának a formájában, aki haraggal érkezett, hogy tudassa: meghódította a bolygótokat.
- Csak nem? – hápogott a pilóta.
- Pofa be bucifej, tedd a dolgod!
- A dolgom téged begyûjteni.
- Elõ vagy léptetve. Vedd el a fegyvereiket.
Volt egy kis kétség a hangomban, mivel felemelték a fegyvereiket. Ismerve a mentalitásukat simán lelõnék Kome-ot hogy engem megkaparintsanak. Még jobban megtekertem a kezét és még mélyebben fúrtam a fegyvert a húsába.
- Gyerünk, Kome, közöld velük, hogy tegyék le a fegyvert és adják meg magukat. Ha egyetlen lövés is eldördül, mindenkit halálra fognak kínozni forró piszkavasakkal.
Kome gondolkozott és gondolkozott lassú, kekkonshiki módon. Aztán döntött.
- Ennek a hajónak a jelenléte nem lehet véletlen.
- Nem véletlen – szólt a pilóta. – Megmutatom az üzenetet, amit kaptam. Általános riasztás volt, ami minden környéken tartózkodó hajót iderendelt. Már kerestünk titeket egy ideje. Hozom az üzenetet.
- Nincs szükség az üzenetre. Öljétek meg õket – utasított Kome hangosan. – Ha nem hazudnak, akkor végük. Ha igen, nem számít: halottak lesznek.
- Félre az útból, Kome – szólt a legközelebbi férfi feltartva a fegyverét. – Különben le kell lõjelek.
- Lõj csak – hallatszott színtelen hangon.
- Abbahagyni! – parancsoltam karon vágva a férfit, hogy a fegyvere elröpüljön. – Ennek semmi haszna.
Másképp gondolták. Lengetni kezdték a fegyvereket miközben a pilóta az említett üzenetet elõhozta. Nem azt, amire számítottak. Nem volt buta – a járõr pilóták ritkán azok.
Az orrhang felhangzott és robbanótöltetek záporoztak minden oldalról. Nem vesztegettem az idõt megragadtam Kome fejét és a fegyverrel, így csendben követett és megeresztettem pár lövést magam is, hogy bizonyosan a földre lapulva maradjanak. Egyenest a zsiliphez mentem és a zárógombon tartottam az ujjam. Kome nem volt teljesen eszméletlen, de egy fejrúgással segítettem ezen. Normálisan nem vagyok gonosz, de most élveztem a szadizmus örömét.
- Lapulj le, 5G-s start lesz – közölte a pilóta.
Az volt, és az utolsó centimétereket a padlóhoz már a nehézségi erõ ötszöröse segítette. Nagyot koppant a fejem. Amikorra eltûntek a szokatlan színek a szemem elõl a nyomás csökkent és felemelkedtem.
- Köszi – mondtam nagyon õszintén.
- Semmiség. Elég komisz kinézetûek voltak a barátaid odalent.
- Ezek a dilisek kezdték az egész harcot. Meg merhetem kérdezni, hogy állunk?
- Még vesztésre – mondta sötéten. – Nincs mit tenni.
- Ne mondj ilyet, nem szerencsés! És indulj a legközelebbi pszí emberrel ellátott állomásra, mert sürgõs üzeneteket kell küldenem. Nem tudsz véletlen rabokról, akik megmenekültek az idegenektõl?
- Az admirálisokra gondolsz? Visszatértek, de õk sovány vigasz. Úgy értem, normál körülmények között nem érdekel mi történik a tiszti fejesekkel, mintha valami más létformához tartoznának. Ez nem volt valami jó dolog.
- Sebaj. Bocsásd meg a mosolyom, de a feleségem és a fiaim felelõsek a szöktetésükért, ezek szerint biztonságban vannak.
- Van egy családod.
- Ezt mégegyszer!
- Van egy családod.
- Nem vagyok túl verbális alkat, de ezt szeretem hallani. Légyszíves adj egy kis kakaót a hajónak, és mielõbb juttass el egy pszí emberhez. Sok a tennivaló.
Amikorra berobbantunk a mûhold-állomásra, minden üzenetet lejegyeztem. Jókora, sok katonával és fegyverrel felszerelt különítményt kell küldeni Kekkonshikire hogy megcivilizálják a bennszülötteket. Pontos instrukciók szóltak arról, hogyan találják meg Hanasut és köthetnek békét a segítségével. Az igazság, a bosszú és minden egyéb csak másodlagos. Most a szürke emberek semlegesítése a fontos. A háborút még meg kellett nyerni. Minden jelentést elolvastam a hajón, és amikorra elértük a Különleges Alakulat fõhadiszállását több tervem is volt. Minden gondolatom kitörlõdött, amint megláttam a szeretett nõm.
- Levegõt...! – kapkodtam levegõ után egy pár perc szenvedélyes ölelés után. – Jó itthon lenni.
- Van mirõl mesélni, de szerintem téged elsõsorban a háború érdekel.
- Ha nem bánod, édesem. Volt valami nehézség az admirális mentéssel?
- Semmi. Mindent elintéztél a csodás felfordulással. A fiúk gyorsan tanulnak, és nagyon jól végzik ezt a munkát. Most éppen a seregnél vannak fontos posztokon. Aggódtam miattad.
- Jó okod volt, de már vége. Véletlen nem hoztál valami kis szuvenírt az idegenek magára hagyásakor?
- Ezt az ikrekre hagytam, akik rád ütöttek. Biztos, hogy jó adagot félretettek maguknak, de amit nekünk adtak, azzal életünk végéig gazdagok leszünk. Már amennyiben életben maradunk.
- A háború, hát persze – az örömöm depresszióvá süllyedt a gondolattól. – Mi történik?
- Semmi jó. Ahogy azt megfigyelted, az idegenek kissé hülyék egymagukban. Ahogy a szürke emberek kiléptek a képbõl, a vezetõségük szétoszlott. Pár parancsnok kellett hogy maradjon, mivel teljes erejû támadásba kezdtek. Elhagyták a bázisukat. Mindent felszedtek, amijük csak volt és utánunk jöttek. Mi menekülni kezdtünk és továbbra is ezt tesszük. Csak ködösítünk, hogy azt higgyék megálltunk és küzdünk. Erre persze nem vagyunk képesek. Túlerõben vannak és vagy ezerszer nagyobb a fegyverzetük.
- Meddig tartható ez az állapot?
- Nem sokáig, attól tartok. Majdnem minden benépesített bolygót kiürítettünk és hamarosan kiérünk a galaxisközi ûrbõl. Onnan nem hátrálhatunk tovább. Illetve ha megtesszük, a csúnyaságok rájönnek, hogy mit cselekszünk és ezt még õk is képesek felfogni. Csak egy kisebb egységet kell a határon hagyni és elkezdhetik megtámadni a bolygóállomásainkat.
- Nem hangzik valami jól.
- Hát nem.
- Ne aggódj, édesem – karoltam át és csókoltam meg. – A te kis Sikamlós Jimed megmenti a galaxist.
- Ismét. Ez jó.
- Ide kellett jönnöm – szólt egy ismerõs hang. – De nem azért, hogy ölelkezni és csókolózni láthassalak titeket! Ha nem tudnátok, háború folyik. Elfoglalt vagyok!
- Nem anyirra, amennyire nemsokára leszel, Coypu professzor.
- Ezt hogy érted? – kiáltott dühösen a jókora õrlõ fogait felém lendítve.
- Úgy értem, hogy te fogod elkészíteni a fegyvert, ami megment minket és a nevedtõl fognak zengeni a történelemkönyvek. Coypu, a galaxis megmentõje.
- Õrült vagy.
- Ne hidd, hogy te vagy az elsõ, aki ezt mondja. Minden zsenit õrültnek titulálnak. Vagy rosszabnak. A szigorúan titkos jelentésbõl tudom, hogy most már hiszel a párhuzamos univerzumokban.
- Csendet, te balga! Errõl senkinek sem kell tudnia, pláne nem neked.
- Igazi véletlen. Egy széf éppen kinyílott amikor elhaladtam mellette és kipottyant egy jelentés. Igaz ez?
- Igaz, igaz – morogta boldogtalanul kopogtatva az ujjait a fogain. – Sejtésem támadt, amikor az idõ hélixszel menekültél az idõhurokból egy olyan történelembõl, ami nem létezett.
- Nekem létezett.
- Persze. Éppen ezt mondom. Ennél fogva ha egy lehetséges múlt létezhet, akkor végtelen számú múltnak és jelennek kell léteznie. Ez logikus.
- Bizonyosan – mosolyogtam. – Ezért kísérletezni kezdtél.
- No igen. Hozzá tudtam férni a párhuzamos univerzumokhoz, megfigyeléseket és feljegyzéseket készítettem. De ez mitõl menti meg a galaxist?
- Elõbb még egy kérdést, ha lehet. Át lehet lépni ezekbe az univerzumokba?
- Persze, hogy máshogy végezhettem volna megfigyeléseket? Egy kis gépet küldtem át hogy jegyzeteket, fényképeket készítsen.
- Milyen nagy gépet tudsz átküldeni?
- Ez az energiamezõ nagyságától függ.
- Rendben. Ez a válasz.
- Neked az lehet, Sikamlós Jim – szólt Angelina zavarodottan -, de nekem nincs sok értelme.
- Ó, de gondold meg, szerelmem, mit kezdhetünk egy ilyen géppel. Kellõ energiával átküldhetünk egy hadihajót. A hadihajó csatlakozik az ûrflottánkhoz és harcolni kezd az ellenséggel. Az egységeink menekülnek a hadihajóink által követve, az ellenség siet utánunk, a mezõ bekapcsol...
- És minden csúf csápos rém fegyverestül meg mindenestül átröpül egy másik univerzumba és a veszély elmúlik.
- Valami ilyesmire gondoltam – mondtam szerényen a körmeimet fényezve a mellemen. – Meg tudjuk csinálni, Coypu?
- Lehetséges, lehetséges...
- Akkor hadd menjünk a laborodba megnézni a kis szerkezetet és kitalálni hogyan lehetne megvalósítani a dolgot.
Coypu legújabb találmánya egyáltalán nem tûnt annak. Egy csomó doboz, huzalok és valamint egyéb tárgyak hevertek rendszertelenül mindenütt a szobában. Azért büszke volt rá.
- Még kezdetleges, mint látod – közölte. – Csupán a legfontosabb alkatrészek. Úgy hívom, hogy parallerizátor.
- Ezt nehéz lenne háromszor egymás után kimondani.
- Ne viccelõdj, diGriz! Ez a felfedezés meg fogja változtatni az ismert univerum végét és legalább egy ismeretlenét is.
- Ne légy már olyan érzelgõs – szóltam kedvesen. – A zsenialitásod nem marad ismeretlen, professzor. Most volnál olyan kedves és megmutatnád, hogyan mûködik a parallerizátor?
Coypu szipogott és motyogott magában miközben állítgatott a gépen, kapcsolókat billentett át és számokat ütött be. Megszokott dolgokat mûvelt. Amíg elfoglalta magát én Angelinának adtam egy gyors ölelést és õ visszaölelt. A professzor elmerülve a tevékenységében nem vette észre, hogy mi mennyire elmerültünk a miénkben. Mesélni kezdett.
- A pontosság nagyon lényeges. A különbözõ, párhuzamos univerumokat csak a valószínûségi faktor választja el, ami igen csekély, mint képzelhetitek. Egyetlen valószínûség kiválasztása a számtalan lehetségesbõl a mûvelet legcselesebb része. Persze azok a lehetõségek, amelyek csak alig különböznek a miénktõl állnak is hozzánk a legközelebb, míg a legtávolabbiak valószínûségükben is messzebb esnek és sokkal több energiát igényelnek. Így bemutatásképp a legközelebbit választom ki és megnyitom a kaput, íme!
Az utolsó kapcsoló átbillentésével a fény elhomályosult, mivel a szerkezet minden lehetséges áramforrást leszívott. A gépek minden oldalon zümmögni kezdtek és ózon csípõs szaga töltötte be a levegõt. Elengedtem Angelinát és óvatosan körülnéztem.
- Hát tudod, professzor – szólaltam meg. – Én aztán semmi változást nem látok.
- Te egy kretén vagy! Nézz oda, a generátor mögötti térre!
A jókora fém keretre néztem, ami réz huzalokkal volt bebugyolálva és melegen izzott. Még mindig semmit sem láttam és ezt közöltem is Coypuval. Dühösen rikoltozott és ki akarta tépni a kevéske haját, aztán elhallgatott, mert már így is majdnem kopasz volt.
- Nézz a mezõn át és a másik oldalon látod a párhuzamos univerzumot!
- Csak a labort látom.
- Az nem ez a labor, hanem a másik világé. Úgy létezik ott, mint ez itt.
- Csodálatos – mosolyogtam nem akarva megbántani az öreg fiút, bár úgy véltem, csak blöfföl. – Úgy érted, ha akarnék átléphetnék a képen át és a másik világban lennék?
- Megvan rá az esély. De az is lehet, hogy meghalnál. Egyelõre nem próbáltam élõlényt átjuttani.
- Nem próbálnád meg? – kérdezte Angelina megragadva a karom. – Valami élõvel, ami nem a férjem.
Tovább motyogva Coypu kiment és behozott egy fehér egeret. Aztán befogta az egeret egy szorítóba, a szorítót pedig egy rúddal lassanként áttolta a képen. Abszolút semmi sem történt azon kívül, hogy a vergõdõ egér kiverekedte magát a szorítóból és a földre pottyant. Szaladni kezdett és eltûnt.
- Hová lett? – kérdeztem szaporán pislogva.
- A párhuzamos világba, amirõl beszéltem.
- Elég ijedtnek tûnt – szólalt meg Angelina. – De nem látszott rajta sérülés.
- Teszteket kell végezni – mondta Coypu. – Több egérrel, mikroszkópikus vizsgálatokat szövetekkel, a faktorok szpektoszkópikus vizsgálatát...
- Normál körülmények között, professzor – ellenkeztem. – De ez háború és egyszerûen nincs rá idõnk. Csak egyetlen idõmegtakarítási mód létezik, hogy mindent tisztázzunk...
- Nem! – kiáltotta Angelina, aki gyorsabban felfogta mirõl beszélek, mint a professzor. De már elkésett, mivel mire felkiáltott, már át is léptem a képen.
  
Fejezet: 18

 

Az egyetlen dolog, amit éreztem egyfajta enyhe bizsergés volt, amit lehet, hogy csak a lázas képzelgésem váltott ki: arra számítottam, hogy érezni fogok valamit. Körülnéztem és minden teljesen ugyanolyannak tûnt számomra, de persze a parallerizátor hiányzott.
- Jim diGriz, gyere vissza de rögtön! Különben én is átmegyek! – fenyegetõdzött Angelina.
- Csak egy pillanat. Ez a tudománytörténelem legnagyobb pillanata és ezt át akarom érezni.
Zavarba ejtõ volt látni, hogy a labor képe Angelinával és a proffal együtt eltûnt, amint az egyik oldalhoz közelítettem. A mezõ végénél már láthatatlan volt és ahogy körbejártam egy fekete felület tûnt fel: a gomolygó ûr. A szemem sarkában láttam valamit mozogni. Az egér motoszkált egy szekrény mögött. Reméltem, hogy jól érzi ott magát. Mielõtt visszatértem volna úgy éreztem, valahogy emelnem kéne a momentum jelentõségét. Így hát elõvettem egy tût és a falra véstem, hogy ITT JÁRT SIKAMLÓS JIM. Hadd gondoljanak amire akarnak. Egy pillanattal késõbb elkezdett kinyílni egy ajtó és én gyorsan átléptem a képernyõn. Nem vágytam megtudni, hogy ki lép be. Lehet, hogy egy párhuzamos-világbeli másolatom, ami nagyon idegesítõ lett volna.
- Nagyon érdekes – mondtam. Angelina megölelt és Coypu kikapcsolta a gépét. – Milyen nagyra tudod csinálni a képernyõt? – kérdeztem.
- Nincs fizikai vagy teoretikai határa, mivel nem létezik. Most fém tekercseket használok hogy a mezõt létrehozzam, de ez elméletben kibõvíthetõ. Amint anyagi összetevõk nélkül tudom létrehozni a mezõt elég nagy lesz ahhoz, hogy az egész idegen flottát átküldjük.
- Pontosan erre gondoltam, professzor. Akkor hát irány az asztalod, tervezni. Addig is tudatom a hírt a vezetõséggel.
Összehívni a vezetõséget nem volt egyszerû, mert mindenkit erõsen lefoglalt a háború, ha annak megnyerése nem is. Végül Inskipp bevonásával kellett intézkednem aki a Különleges Alakulat erõit használta fel az emberek összegyûjtésére. Mivel ezt a bázist használták védelmi fõhadiszállásként, nemigen térhettek ki az invitáció elõl. Vártam, amíg megérkeztek vadonatúj, csillogó egyenruhában jópár valós éremmel meg néhány hamissal díszítve a mellkasukon. Egymással duruzsoltak, szivarokra gyújtottak és dühösen kacsintgattak az irányomba. Amint mindenki helyet foglalt, figyelmet kértem.
- Uraim, jelenleg vesztésre állunk.
- Ahhoz nem kellett idejönnünk, hogy ezt tudasd velünk – torkolt le Inskipp. – Mi a helyzet, diGriz?
- Azért hívtam össze önöket, hogy eláruljam, a háború vége közeleg. Nyerünk.
Erre rendesen felkapták a fejüket. Minden õszült homlok közelebb kúszott, minden sárga, karikás szem rajtam csüngött.
- Ezt egy új eszköz használatával érhetjük el, az úgynevezett parallerizátorral. A segítségével átröpítjük az ellenséget egy párhuzamos univerzumba és sosem látjuk viszont õket.
- Mirõl beszél ez itt? – morgolódott egy admirális.
- Egy olyan teóriáról beszélek, amit még az én fantáziadús agyam is csak nehezen tud feldolgozni így maguk, õskövületek semmit sem fognak belõle érteni. Azért csak próbálkozzanak. – Mély morgolódás harsant fel a szobában, de legalább bírtam a figyelmüket. – A teória így hangzik. Idõutazhatunk a múltba, de azt meg nem változtathatjuk, hiszen nyilvánvalóan ami a múltban megváltozik, az már a jelenünkre is kihat. – Jópár szem üvegessé lett ettõl, de folytattam. – Ugyanakkor ha lényegesebb változások történnek a múltban, a másik múlt következtében egy másik jelent fog eredményezni. Errõl persze nincs tudomásunk, hiszen nem abban létezünk, de az ott létezõk azt élik meg valósnak. Ezek az alternatív idõvonalak vagy párhuzamos univerzumok, amelyek hozzáférhetetlenek voltak mielõtt az Alakulat zsenije, Coypu professzor fel nem találta a parallizátort. Ez az eszköz lehetõvé teszi a számunkra hogy átlépjünk átrepüljünk vagy más módon jussunk át a párhuzamos univerzumokba. A leglényegesebb egy elég nagy képernyõ létrehozása, hogy a komplett idegen flotta átrepülhessen és sose zavarjon minket a továbbiakban. Van kérdés?
Volt jópár, és másfél óra részletes magyarázkodást követõen úgy hiszem, sikerült meggyõznöm õket arról, hogy valami komisz dolog vár az idegenekre és véget fog vetni a háborúnak, amit feltétlenül helyeseltek. Mosolyogtak és bólogattak, páran még halkan éljeneztek is. Amikor Inskipp megszólalt, egyértelmûen mindenki nevében szólt.
- Meg tudjuk csinálni! Véget vetünk ennek a borzasztó háborúnak! Átküldjük az ellenséget egy másik univerzumba!
- Ez pontosan így lesz  - mondtam erre.
- EZ TILOS – szólalt hozzánk meg egy mély, testetlen hang egyenesen a nyílt levegõbõl az asztal fölül.
Igen hatásos volt és legalább egy tiszt a melléhez kapott, ami jelenthetett szívhez kapást vagy akár valamiféle vallásos mozdulatsort, ami nem volt világos. De Inskipp maga meg sem rezdült.
- Ki szólt? Ki viccelõdik hasbeszéléssel?
Hangos tiltakozások következtek és mindenki az asztal alá pillantgatott. Ezt azonnal abbahagyták, amikor a hang ismét megszólalt.
- Tilos, mert erkölcstelen. Mi beszéltünk.
- Ki beszélt? – kiáltotta Inskipp.
- A Morális Alakulat.
Ez a hang már az ajtó felõl érkezett és nem a levegõbõl, de ezt eltartott egy pillanatig felismerni. Egyesével csettintettek az emberek és minden tekintet a belépõ emberre szegezõdött. Õ maga is nagyon hatásos volt. Magas, hosszú, õsz hajú és szakállú volt és padlóig érõ fehér talárt viselt. Inskippet viszont nehéz volt lenyûgözni.
- Le vagy tartóztatva! – közölte. – Hívjátok az õröket, hogy elvezessék. Sosem hallottam semmiféle Morális Alakulatról.
- Persze, hogy nem – mondta a férfi mély hangon. – Ehhez túlzottan titkos a mûködésünk.
- Méghogy titkos! – gúnyolódott Inskipp. – Az én Különleges Alakulatom olyan titkos hogy az emberek csak pletykának hiszik.
- Tudom, de ez nem túl titkos. A Morális Alakulat olyan titkos, hogy még csak pletyka sincs a létezésérõl.
Inskipp elvörösödött és emelkedni kezdett. Gyorsan léptem, mielõtt felrobbant volna. – Ez nagyon érdekesen hangzik, de kellene némi bizonyíték, nemde?
- Hogyne – nézett rám acélosan. – Mi a legtitkosabb kódotok?
- Meg kéne mondanom?
- Persze, hogy nem. Majd én megmondom. Vasarnap Cypher ugyebár...
- Meglehet – ködösítettem.
- Az – folytatta fáradhatatlanul. – Menjetek a Szigorúan Titkos terminálhoz és üssétek be ezt a kódot. Ez a kód fel fogja tárni, mi is a Morális Alakulat.
- Én fogom beírni – mondta Inskipp. – diGriz ügynök nem jogosult a Vasarnap Cypher beütésére. – Ennyit tudott, de minden szem követte ahogy a terminálhoz lépett és elfordította a kulcsokat. Elõvett egy kis kerek tárgyat a zsebébõl, bedugta a terminálba és begépelte a kódot. A hangszóró monoton hangján szólalt meg a számítógép.
- Ki kérdezi?
- Én, Inskipp, a Különleges Alakulat vezetõje.
- A Morális Alakulat a Szövetség legfelsõ prioritását kapta. A parancsai feltétel nélkül követendõk. A parancsok kiadására csakis a Morális Alakulat vezetõje jogosult, aki jelenleg Jay Hovah.
- Én vagyok Jay Hovah – mondta a jövevény. – Ennélfogva elismétlem. Tilos az ellenséges támadókat átküldeni egy párhuzamos világba.
- Miért? – kérdeztem. – Nem elleneznéd, hogy elpusztítsuk õket, ugye?
Komoran nézett rám. – Önvédelembõl háborúzni nem erkölcstelen. Ez az otthon és a szeretteink védelmét jelenti.
- Amennyiben nem bánt, ha elpusztítjuk õket, akkor mi ellenvetésed lehet az ellen, hogy egy másik világba küldjük õket? Ez feleannyira sem pusztító.
- Nekik nem az. De feldühödt idegen flottát akarsz küldeni egy párhuzamos univerzumba, ahol korábban nem léteztek. Te leszel a felelõs minden legyilkolt emberért abban az univezumban. Ez erkölcstelen. Olyan módot kell találni az ellenség felszámolására, ami nem okozza mások szenvedését.
- Nem állíthatsz meg minket – vetette közbe egy admirális.
- De meg tudlak és meg is foglak – mondta Jay Hovah. – Az Egyesült Bolygók Szövetségének Alkotmánya kimondja, hogy a tagok nem cselekedhetnek erkölcstelenül. Fellelhetõ a bolygók képviselõi által aláírt záradékban, hogy az erkölcsösség megítélésére a Morális Alakulat hivatott. Miénk a legfelsõbb felelõsség. És mi nemet mondunk. Gondoljatok ki más tervet.
Mialatt Jay beszélt, az agyam kis fogaskerekei gyorsan pörögtek. Mikor megálltak, elõálltam a nyerõszámmal.
- Hagyjuk abba a veszekedést! – ordítottam többször egymás után mire végre meghallották. - Elõálltam egy alternatív tervvel. – Ez még a nagyképûsködõ Jay figyelmét is elnyerte. – A Morális Alakulat tiltakozik az ellen, hogy átküldjük a csúfságokat egy párhuzamos univerzumba, ahol kitombolhatják magukat az ottani embereken. Így van, Jay?
- Nyersen fogalmazol, de lényegében így.
- Tehát nem tiltakoznátok ha olyan párhuzamos univerzumba küldenénk õket, ahol nincsenek emberek?
Párszor kinyitotta és becsukta a száját és elkomorodott. Én elmosolyodtam, aztán szivarra gyújtottam. Az admirálisok duruzsoltak, de nemigen érthették a dolgot, különben nem kerültek volna a hadsereghez.
- Szeretnék egy második opciót – mondta végül Jay Hovah.
- Nyugodtan, de gyorsan.
Morcosan elõvett egy sípot, ami a nyakában lógott és belesuttogott. Aztán csak figyelt, majd bólintott.
- Nem erkölcstelen idegeneket küldeni egy olyan univerzumba, ahol nincsenek emberi lények. Én beszéltem.
- Mi történik? – kérdezte egy összezavarodott admirális.
- Nagyon egyszerû – szóltam hozzá. – Millió, milliárd vagy talán végtelen számú párhuzamos galaxis létezik. Ezek között lennie kell olyannak, ahol a homo sapiens sosem létezett. Talán olyan is van, ahol csak idegenek élnek és ahol örömmel látnák az ellenségeinket.
- Önként jelentkezel a megfelelõ univerzum felkutatására – utasított Inskipp. – Mozgás, diGriz és találd meg a létezõ legjobb helyet!
- Nem mehet egyedül – jelentette ki Jay Hovah.
- Régóta figyeljük ezt az ügynököt és õt találtuk a legléhább erkölcsûnek a Különleges Alakulatnál.
- Milyen hízelgõ – mondtam erre.
- Ezért az szavát nem fogadjuk el. A megfelelõ párhuzamos univerzum felkutatásában egy ügynökünk fogja kísérni.
- Tõlem – mondtam. – De nem kéne megfeledkezni arról, hogy háború dúl, és nem szeretnék ólomlábú zsoltárzengõ moralistát a nyakamba. – Jay a kommunikátorába suttogott. – Ez az én hadmûveletem és én gyorsan mozgok.
Befogtam a szám amikor egy lány sétált be. Jayhez hasonlóan volt öltözve, de az alkata egészen más volt. A formás domborulatok inkább hivalkodóvá tették mintsem rejtõzködõvé. Mézszõke haja volt, rózsás ajka és ragyogó szemei. Szó se róla, igen bájos volt.
- Incuba ügynök fog hozzád csatlakozni – közölte Jay.
- Ez esetben visszavonom amit mondtam – visszakoztam. – Meggyõzõdésem, hogy hatásos az ügynöknõ.
- Csak nem? – szólalt meg ismét egy hang a levegõben. Ezt a vékony nõi hangot viszont azonnal felismertem.
- Ha azt képzeled egymagad galaxisugrálhatsz ezzel a gyenge kis szexfazékkal, Jim diGriz, nagyon tévedsz. Három jegyet kell foglalnod!
  
Fejezet: 19

 

- Miféle titkos haditanács ez itt? - vonította Inskipp. – Hát mindenki minket hallgat? A feleséged volt, diGriz, ugye?
- Nagyon úgy tûnt – mondtam meggyõzõdéssel.
- A ti dolgotok lenne a biztonsági intézkedések foganatosítása. Nem érek rá ezzel foglalkozni, az én dolgom bekukkantani pár galaxisba és ez határidõs. Hamarosan jelentést teszek, uraim.
Leléptem és Incuba pár lépéssel lemaradva követett. Angelina a folyosón várt. Úgy izzott a szeme, mint a nõstény oroszlánnak és az ujjait karmolásra készre hajlította. Egyetlen pillantással felperzselte a bõröm, aztán megsemmisítõleg nézett Incubára. – Ebben a fürdõlepedõben akarsz jönni a nagy utazásra? – kérdezte szinte érzéketlenül. – Incuba végigmérte Angelinát változatlan arckifejezéssel, csak az orrcimpái rezdültek, mintha rosszat szimatolt volna.
- Nem biztos. De bármit fogok is viselni, az feltétlenül jobb lesz, mint az rajtad.
Mielõtt kitört volna a háború gyávamód elejtettem egy mini füstbombát. Durrant egyet és pöfögni kezdett azonnal elterelve a figyelmüket a személyes különbségeikrõl. Gyorsan beszéltem.
- Hölgyeim, fél órán belül indulunk, ideje készülõdni. A laborba megyek beállítani pár dolgot Coypu professzorral. Remélem csatlakozni fogtok.
Angelina megragadta a karom és mélyen belém süllyesztette a karmait miközben a folyosón gyalogoltunk és a fülembe duruzsolt, nyomatékképpen meg is harapva azt.
- Egyetlen rámozdulás erre a tramplira, egyetlen kézérintés, és halott vagy, jóöreg Jimmy diGriz!
- Hová lett az ártatlanság vélelme? – nyögtem a fájó fülem dörzsölgetve. – Téged szeretlek és senki mást. Nem ejthetnénk a témát és foglalkozhatnánk a háborúval? Elõ kell keríteni Coyput a nyomozás elõkészítéséhez.
- Csak egyetlen lehetséges galaxis létezik – közölte Coypu, miután vázoltam neki a helyzetet.
- Ezt meg hogy érted? – riadtam meg. – Milliárdokról, végtelen számról beszéltél.
- Igen, annyi létezik. De egy nagy tárgyat, például egy ûrhajót csak hatba tudunk átvinni. Ezen túlmenõen az energiakövetelmény a képernyõ megnyitásához a duplájára nõ. A nyitható lyukon nem túl sok idegent küldhetnél át.
- Nos, ez még mindig hat univerzum. Miért beszélsz csak egyrõl?
- Mert a másik ötben létezik ez a labor és megfigyeltem bennük a saját másom, valamint más embereket. A hatodikban, amit hatodik ûrnek neveztem el, nincsen labor vagy alakulati bázis. A kép a bolygóközi ûrbe nyit.
- Akkor azzal kell próbálkoznunk – szólalt meg aranyos hangján a besétáló Incuba. Pompásan festett a feszes ûrruhában, a fodros fekete csizmában és egyéb érdekes holmikban, amiket jobb volt nem szemügyre vennem, mivel Angelina lépdelt közvetlenül mögötte. Coypura kaptam a tekintetem. Csúfabb volt, de biztonságosabb.
- Akkor azzal kell próbálkoznunk – mondtam.
- Gyanítottam. A parallerizátor képernyõjét a labor épülete mellett állítottam fel. Száz méteres az átmérõje. Javaslom, hogy ennél kisebb átmérõjû hajót keríts, utána ellátlak instrukciókkal.
- Jó ötlet. Egy támadóbárka pont megteszi.
Elvonultam a hûséges csoportom kíséretében. Jeleztem az igényt a hajóra és elvégeztem az ütközet elõtti ellenõrzéseket Angelina segédletével. Incuba kívül maradt az irányító kabinon és ezzel megkönnyítette az életem.
- Mindig is látni akartam egy másik univerzumot – mondtam kedélyesen.
- Pofa be és indíts! – Sóhajtottam és Coypu rádióhangjára koncentráltam. – 46 fokban indulj el. Fénykört fogsz látni.
- Vettem.
- Repülj át rajta. És javaslom, hogy óvatosan navigálj, valamint hogy rögzítsd odaát a pozíciót.
- Kösz a segítséget. Idõvel szeretnénk visszajönni.
Az ûrjáró átúszott a gyûrûn, ami azonnal el is tûnt mögöttünk. A hátsó kamerák csak egy fekete kört és fel-felvillanó csillagokat mutattak.
- A pozíciót rögzítettük, indulhatunk – közölte Angelina.
- Csodás vagy. A jelek alapján egy szép kis G2-es csillag van kb. ötven fényévnyire. A rádió fogott ötvenéves jeleket. Megnézzük?
- Igen. Az a dolgod, hogy megnézd.
- Szerelmem! – vettem a kezembe a kezét. – Én csak téged nézlek meg szívesen. – Láttam, hogy elmosolyodik, majd elneveti magát és ölelkezni kezdtünk. – Te akartál utazni! – vádaskodtam.
- Mondhatni. Úgy véltem, jó lenne elutazni és ez jó alkalomnak tûnt. És lehántom a bõröd törött üveggel ha közelmész ahhoz a Morális Alakulat-i csirkéhez.
- Ne félj! Túlzottan lefoglal a galaxis megmentése.
Amint végeztünk az ûrugrással Incuba bejött hozzánk az irányítószobába.
- Két benépesített bolygó van ebben a naprendszerben?
- A mûszerek és a rádió ezt kommunikálják. Benézünk a közelebbire.
Nagy ugrást követõen értünk be a légtérbe. Kék ég és fehér felhõk; igen kellemes hely volt. A rádió vészjósló zenét árasztott itt-ott beazonosíthatatlan nyelvû betétekkel. Semelyikünk sem kívánt megszólalni. Ki vagy mi népesítette be a bolygót, ez volt a nagy kérdés. Lejjebb és lejjebb ereszkedtünk amíg a táj kivehetõvé nem vált.
- Házak! – szólt Angelina boldogtalanul. – És veteményesek. Akárcsak otthon.
- Nem! – kiáltottam bekapcsolva a nagyítást.
- Csodás! – sóhajtott Angelina, és az volt. Legalábbis abban a pillanatban. Valami soklábú húzott egy ekét. Egy visszataszító idegen, aki erõsen emlékeztetett az otthoniakra.
- Idegen univerzum! – kacagtam. – Itt aztán találhatnak barátokat és boldogan élhetnek! Irány vissza a jóhírrel!
- Vizsgáljuk csak meg a másik bolygót is – mondta Incuba csendesen. - És amennyit csak tudunk, hogy eldönthessük, léteznek-e itt emberek. Angelina hûvösen nézett rá, én pedig sóhajtottam.
- Persze. Ez a dolgunk. Körülnézni és meggyõzõdni arról, hogy csak csúfságok vannak. Mert csak azok lesznek!
Áttértünk a második benépesített bolygóra, ahol malmokat bányákat városokat és farmokat találtunk. A lehetõ legemberibb kinézetû emberek lakták, akiket valaha is láttam.
- Talán idegenek belül – kapaszkodtam az utolsó szalmaszálba.
- Nyissunk fel egyet, hogy megnézzük? – kérdezte Angelina komolyan.
- Egy teremtmény felnyitását, legyen az ember vagy idegen, tiltja a Morális Alakulat.
Incubát félbeszakította a rádióból érkezõ furcsa nyelvû kiáltozás. Jópár kijelzõ villogni kezdett és a képernyõre néztem visszahõkölve.
- Társaságunk van – szóltam. – Induljunk?
- Én nem kapkodnék – mondta Angelina. Odakint igen közel egy igen csúf hadihajó jelent meg. Némely ágyúcsövének átmérõjébe egy kisebb ûrhajó is belefért volna. Meggyõzõdésem, hogy nem véletlenül célzott felénk. A gyorsítás után nyúltam és éreztem, hogy számos vonósugár fogja a hajót.
- Átnézek hozzájuk kicsit dumcsizni – mondtam felemelkedve és a ruhatárba indulva. – Figyeljetek a kócerájra, amíg vissza nem érek.
- Veled megyek – szólt Angelina határozottan.
- Ez alkalommal nem, életem fénye. Ez parancs. Ha nem jönnék vissza, próbáld meg jelenteni amit láttunk.
Ezzel a nagyvonalú mondattal indultam útnak. Félelmet nem ismerve lebegtem át az elõttem feltáruló nyílásba. Odabent felemelt fejjel haladtam és egy kicsit felvidultam annak láttán, hogy a fogadóbizottságom emberekbõl áll. Szûk fekete egyenruhás, nehéz tekintetû emberekbõl.
- Krzty picklin stimfrix – rivallt rám a legtöbb aranyat viselõ.
- Biztos jó kis nyelv ez, csakhát nem beszélem. – A fülét hegyezve figyelt, aztán kiosztott pár parancsot. Emberek rohantak el és egy fém dobozzal tértek vissza, valamint vezetékekkel és csatlakozókkal és egy gyanús kinézetû sisakkal. Elhúzódtam a holmitól, de a bordáimnak szegezõdõ komoly kinézetû fegyverek hatására visszakoztam. Rácsatolták a fejemre, elvégezték a szükséges beállításokat és a tiszt újfent megszólalt.
- Értesz-e most, te betolakodó féreg? – kérdezte.
- Természetesen, de ennek a stílusnak a használata teljességgel szükségtelen. Messzirõl jöttünk és nem hiányzik, hogy inzultáljatok.
Az ajkait elhúzta a fogairól és azt hittem mindjárt a torkomba mélyeszti a fogait. A többi jelenlévõ sokkosan hápogott.
- Tudod te, ki vagyok én? – ordította.
- Nem tudom és nem is érdekel, mivel te sem tudod, hogy én ki vagyok. Kiváltságos a helyzeted, amiért az elsõ párhuzamos univerzumbeli nagykövettel beszélhetsz. Akár üdvözölhetnél is.
- Igazat mond – szólalt meg egy technikus a villódzó tûket nézegetve.
- Így már más – hûlt le azonnal a tiszt. – Nem lehet tudomásod a karanténról. A nevem Kangg. Gyere igyunk egyet és meséld el, mit keresel itt.
A pia nem volt rossz és mindenkit érdekelt a történetem. Mielõtt a végére értem volna, átküldtek a hölgyekért és velük is koccintottunk.
- Sok szerencsét a kereséshez! – emelte poharát Kangg. – Nem irigyellek. De mint látod, itt is van idegen probléma és a legutolsó, amire vágyunk egy idegen invázió. Minden idegen ûrhajót felrobbantottunk és gondoskodtunk róla, hogy a saját bolygójukon maradjanak. Bármikor készek újra a torkunknak esni, így ehhez hasonló járõrökkel figyelünk rájuk.
- Haza kéne mennünk jelenteni, hogy erkölcstelen lenne idegen flottát ideküldeni – közölte Incuba.
- Kölcsönadhatunk pár hadihajót – kínálta fel Kangg -, de nem túl sokat.
- Jelenteni fogom az ajánlatod, és köszi – mondtam. – Azt hiszem, ennél drasztikusabb megoldásra lesz szükségünk. Sietnünk kell vissza és választ kell találni, különben...
- Remélem kiradírozzátok õket. Ezek a zöldségek igen gonoszak tudnak lenni.
A komor mondatot követõen visszatértünk a hajónkba hogy folytassuk az utunk az átjáróhoz. A párhuzamos világ piája kezdett bennem dolgozni, vagy a kétségbeesésem segített rá egy kicsit, de hirtelen érdekes gondolatom támadt.
- Megvan! – kiáltottam féktelen örömmel. – A végsõ válasz a problémáinkra. – Átröppenünk a képernyõn és a legközelebbi dokkban landolunk. – Gyertek velem és hallgassatok meg!
Szaladtam a lányokkal a sarkamban és berontottam a tanácsterembe, ahol a vezérek összegyûltek a riasztásomra.
- Küldhetjük az idegeneket? – kérdezte Inskipp.
- Kizárt. Megvan a maguk baja.
- Akkor mi legyen? – motyogta egy szenilis admirális. – A hat párhuzamos galaxis mindegyikében vannak emberek. Hová küldjük az idegeneket?
- Eggyikbe se – mondtam. – Valahová máshová menesztjük õket ehelyett. Ellenõriztettem Coypuval és szerinte lehetséges. Most az egyenletekkel szöszmötöl.
- Hová? Áruld el! – parancsolt Inskipp.
- Mire jó az idõutazás? Elküldjük õket az idõben.
- A múltba? – találgatott.
- Az nem lenne jó. Kivárnák, amíg az emberi faj kifejlõdik, hogy kiirthassanak. A múlt nem jó. A jövõbe küldjük õket.
- Õrült vagy, diGriz. Mit érnénk el vele?
- Figyelj, elküldjük õket 100 évvel, és amíg úton lesznek a legjobb tudósaink fognak azon dolgozni, hogyan lehetne õket leverni. 100 évünk lesz rá. Kifejlesztünk valamit és száz év múlva várjuk, hogy megjelenjenek aztán leápoljuk õket.
- Csodás! – mondta Angelina. – A férjem egy zseni. El kell készíteni a gépet, amivel elküldhetjük õket.
- EZ TILOS! – szólt egy mély hang fentrõl.
  
Fejezet: 20

 

Dermedt csend követte ezt a váratlan bejelentést, és eltartott pár szívverésnyi ideig mielõtt Inskipp elõkapta a fegyverét és lyukakat kezdett lõni a plafonba.
- Titkos tanácskozás! Szigorúan titkos! Ennyi erõvel ha a tévé közvetítené, az is zártkörûbb lenne.
Habzó szájjal beszélt és lerázta magáról az aggastyán admirálisokat, akik megpróbálták megfékezni. Felugrottam az asztalra és lefegyvereztem, aztán kicsit meg is bénítottam, így üveges szemekkel rogyott le a székére és magában motyogott.
- Ki szólt? – kiáltottam.
- Én – hallatszott a levegõbõl erõs recsegéstõl kísérten. Egy férfi huppant elõbb az asztalra, majd a padlóra.
- Én foltam akhi beszhélt, Ga Binetto.
Elég érdekesen öltözködött, buggyos bársony ruha és magasszárú csizma volt rajta hatalmas kalappal és hajlított tollal, göndör bajusszal, amit a szabad kezével pödört. A másik keze a kard markolatán hevert. Mivel Inskipp magában motyogott, nekem kellett beszélnem vele.
- Nem érdekel a fenköltséged! Mi a neved?
- A nefem, a nefeim? Ga Binetto.
- Mi jogosít fel téged arra, hogy egy ilyen titkos megbeszélésen megjelenj?
- Nehm lehetnek titkok az Idõrendészet elõtt.
- Idõrendõrség? – ez  valami új volt. – Idõutazók a múltból? – Ez már engem is kezdett összezavarni.
- Uttyan! Mihért gondolod eszt?
- Azért, mert a viseleted és a stílusod harminckétezer éves.
Izzani kezdett a tekinetete és megigazított pár pompont a kard markolatán.
- Ne felsõpprentûsköttyél! – dühödt fel Ga Binetto. – Ukkrálni akartok idõbõl idõbe untorító nyelfeket és dialektusokat tanulni. Akkor viszont nem iparkodnátok annyira, ha...
- A tárgyra! – szakítottam félbe. – Idõrendész vagy, de nem a múltból. Talán a jövõbõl? Csak bólints! Úgy. Ez már világos. Most pedig szíveskedjél közölni miért nem napolhatjuk el az idegen kérdést párszáz évvel?
- Mert tilos.
- Ezt már mondtad. Az okát nem lehetne?
- Nem kell megindokolni – kacsintott az idegen. – Küldhettünk volna egy Hidrogénbombát is helyettem, hát jopp lenne fityelni.
- Igaza van – mekegte az egyik szenilis admirális. – Köszöntünk a mi idõnkben, idõutazó. Kíváncsian hallgatnánk az utasításaidat.
- Íty már jopp. A tiszteletet mek kell adni. Amit tuthattok asz, hoty az idõõrök feladata asz idõ õrszése. Mi felütyeljük, hogy ne letyenek paradoxok. A tevezetthez hasonló tévutak nem megengedettek. Az idõ húrja nem feszíthetõ. Ez tilos.
Baljós csend követte a híreket, én pedig dacosan törtem a fejem.
- Mondd, csak, Ga Binetto – szóltam hozzá -, te ember vagy vagy álcázott idegen?
- Emper, akárcsak te! – mondta dühösen. – Talán mék emperebb.
- Az jó. Ez esetben, ha te ember vagy a jövõben akkor az embereket nem söprik ki a galaxisból, ahogyan azt szeretnék. Igaz ez?
- Igaz.
- Hogyan nyerjük meg a háborút.
- A háborút... – a szája elé kapta a kezét és elvörösödött. – Asz információ idõtitok és nem árulhatom el. Találjátok ki magatok.
- Ne szédíts, minket ezzel a krono dumával! – morogta mély hangon a magához térõ Inskipp. – Azt mondod, szüntessük be az egyetlen tervet, ami megmentheti az embereket. Persze, mondom erre én, de akkor áruld el, mi mást tehetünk. Ellenkezõ esetben folytatjuk.
- Tilos elmondani.
- Nem súgnál legalább? – vetettem fel.
Ezen elgondolkodott majd elvigyorodott. Nem tetszett a vigyora. – A te intelligenciád mellett diGriz a fálasznak nyilfánfalónak kell lennie. Minden a gondolatokban van.
Felpattant a levegõbe, összeverte a sarkait és eltûnt.
- Mit akart ezzel mondani? – nézett rám Inskipp erõsen koncentrálva.
Mit akarhatott ezzel? Olyan rejtély volt ez, ami arra engedett következtetni, hogy nálam van a megoldás kulcsa. Az elsõ gondolat az intelligenciámról félrevezetõ volt. Minden a gondolatokban van. Az enyémben? Kiében? Van valami, amire eddig nem gondoltunk. Tényleg gondolatokról beszélt? Nem tudhattam. Incuba álmodóan nézte az ûrt és minden kétséget kizáróan mély erkölcsû gondolatokkal. Kezdtem nagyon bénának találni. Nem úgy Angelinát. Az a kedves homlok tele volt gondolatokkal és energiával, akárcsak a teste. Összehúzta a szemöldökeit koncentrálva, majd elkerekedtek a szemei. Elmosolyodott. Én a homlokom ráncoltam kérdõen, õ pedig enyhén biccentett.
Amennyiben jól olvastam ennek a non verbális kommunikációnak a jeleit, akkor ez azt jelentette, hogy megoldással állt elõ. Minekutána megtudtam, milyen az igazi férfi soviniszta disznó, kezdtem tõle elhatárolódni. Ha Angelina tudja a választ, én azt alázattal veszem tudomásul és hálásan fogadom el. Közelebb hajoltam.
- Ha tudod, mondd el! – szóltam. – Tedd meg szépen!
- Az évek érlelnek, drágám – gyors csókot dobott, aztán felemelte a hangját.
- Uraim, a válasz kézenfekvõ.
- Nekem ugyan nem – mondta Inskipp.
- Minden a gondolatokban van. Ezt kommunikálta nekünk az emberünk. Ez jelenthet agykontrollt.
- A szürke emberek! – kiáltottam. – Kekkonshiki agymanipulátorai!
- Még mindig nem éretm.
- Mert te csak fizikai háborút látsz, Inskipp, öreg barátom – szóltam. – Amire az idõutazó mitugrász célzott, az a háború teljes végét jelenti.
- Hogyan?
- Az idegenek gondolkodását kell megváltoztatni. Ha megtanítjuk nekik szeretni az embereket, akkor a gépies hajlamukat kiélhetik a háború okozta károk helyreállításában, hogy mintauniverzumot csinálhassanak. És kik a gondolatok megváltoztatásának mesterei? Kekkonshiki lakói. Azt mondták, vannak pszichokontroll módszereik minden faj számára. Tegyük õket próbára.
- És mibõl gondolod, hogy meg fogják tenni? – kérdezte egy admirális.
- A részleteket késõbb dolgozom ki – ez annyit jelentett, hogy pillanatnyilag fogalamam sem volt. – Egy hadihajót akarok sok ûrtengerésszel. Ismét nekem kell tennem a galaxis üdvösségéért.
- Ebben nem vagyok biztos – szólalt meg Incuba. – Az agymanipuláció morális kérdést vet fel... – Elhaltak a szavai, õ pedig a padlóra zuhant.
- Elgyengült szegényke – mondta Angelina. – A stressz miatt. Elviszem a szobájába.
Elgyengült ám! Láttam már mûködés közben a feleségem. Ahogy kiszállította szegény lányt a szobából és kihasználtam az alkalmat.
- A hadihajót! Hozassák a zsiliphez, mert én magam fogom vezetni.
- Helyes – helyeselt Inskipp. – Már jön is.
Õt sem érdekelte a közjáték és legalább annyira szerette volna beüzemelni a tervet amíg a Morális Alakulat ki volt iktatva. Gyorsan és csendben távoztunk. Biztonsági okokból kiiktattam a rádiót és a pszí emberekkel közöltem, hogy ne továbbítsanak felénk üzenetet. Ennek köszönhetõen Kekkonshiki fagyos világa feltûnt a képen és még mindig nem rendeltek vissza. Eleget koncentrálva a feladatra tudtam, mit kell tennem.
- Feloldani a rádiózárlatot! Lépjetek kapcsolatba azzal a landoló hajóval! – parancsoltam.
- Bekapcsoltunk – közölte az operátor. – Ezek nem landolnak, orbitális pályán vannak.
- Mi történt?
- Itt a parancsnok, uram.
Egy kötözött fejû tiszt jelent meg a képernyõn. Szalutált amint észrevette a viselt aranygyûjteményem.
- Ragaszkodnak a harchoz – mondta. – Arra kaptam parancsot, hogy békésen hódítsam meg a bolygót, nem pedig hogy felrobbantsuk. Így mivel minden kommunikációs kísérlet csõdöt mondott, visszavonultunk. Természetesen csakis az ûrhajóik kiiktatását követõen.
- Tudják, hogy nem nyerhetnek.
- Ön tudja, és én is tudom. Velük viszont közölni kéne.
Ez várható volt. A végletes Kekkonshiki inkább elesik mintsem megadja magát. Valójában talán nem is ismerik a megadni szó jelentését, ez távol áll a túlélés Morális Filozófiájától. Nekünk viszont a segítségük kellett. Egyetlen ember létezett a bolygón – remélhetõleg még él – aki talán el tudja ezt érni.
- Maradjon körpályán parancsnok, és várja az utasításokat. A hajóm csatlakozik az önéhez amint felvettem a kapcsolatot a bolygóval. Jelezni fogom, amikor landolni kell.
Egy órán belül kiosztottam a feladatokat, összegyûjtöttem a szükséges felszerelést és ûrruhában közelítettem a lenti fehér bolygóhoz. A gravitációs ernyõ fékezte az esésem és az infravörös kamera megfelelõ képet szolgáltatott a hófúvásban. Egy ismerõs épület fölé irányítottam magam és nem túl gyengéden csapódtam az épület tetejének. Hideg volt és igen deprimáló, mivel a legkevésbé sem kívántam viszontlátni ezt a világot.
Feltehetõleg a talajra is leszállhattam volna, hogy a fõbejáraton át vonuljak be, ha hoztam volna magammal egy csapat tengerészt az ellenállók letörésére. Csakhogy nem ez volt a tervem. Csendesen akartam kapcsolatba lépni Hanasuval mielõtt bárki más tudomására jutott volna a visszatérésem. Az a tény, hogy sötétedés után volt hozta magával a gondolatot, hogy a régi utamat járnom a legmegfelelõbb. Belöktem a csapóajtót, sok veszõdség és zúzódás árán sikerült ûrruhástul átverekednem magam a nyíláson át az épületbe. Levettem a terhes viseletet, kinyitottam a szoba ajtaját és csendben a folyosóra mentem.
- Te vagy az ellenség, meg kell halnod – mondta egy kisfiú száraz hangon és felém vetette magát. Félreléptem, így õ megbotlott és elesett tökéletes célpontot adva. A tû könnyûszerrel szaladt át a nadrágja ülepén. A fiú sóhajtott és elernyedt. Hónom alá kaptam és a lehetõ legcsendesebben folytattam az utam.
Amikorra feltártam Hanasu irodájának ajtaját, már négy srácot cipeltem egyre kimerültebben. Az asztal mögül nézett fel és ha tudott volna mosolyogni, azt tette volna.
- Minden a teved szerint ment – közölte. – Az üzenet megérkezett, te pedig elmenekültél.
- Így van és most visszatértem. Néhány kis baráttal, aki nem volt boldog a látványomtól.
- Kome rádióadásait hallgatják, és nem tudják, mit tegyenek. Zavarodottak.
- Ezek már lenyugodtak. Hadd tegyem le õket a földre.
- Axion táplálom õket. Semmire sem fognak emlékezni.
- Ez alkalommal nem. Elég soká fognak ahhoz aludni, hogy ne zavarjanak. Most mesélj, mi volt mióta elmentem?
- Felfordulás. Sehol sincs megírva a Morális Filozófiában, hogy ilyenkor mi a teendõ. Így amikor Kome bejelentette, hogy küzdenünk kell vagy meghalunk, mindenki követte. Ez érthetõ a számukra. Egymagam nem szállhattam szembe vele, ezért nem csináltam semmit. Vártam.
- Nagyon bölcsen. Most, hogy itt vagyok, valami igen fontos dolgot tehetnél.
- Mi lenne az?
- Rá kell venned az embereidet, hogy ismét álruhát öltsenek és visszamenjenek irányítani az idegeneket.
- Nem értem, azt akarod, hogy tovább fûtsük a háborút?
- Nem, éppen ellenkezõleg. Azt akarom, hogy véget vessetek neki.
- Ezt el kell magyaráznod. Nem érem fel.
- Elõször hadd kérdezzelek. Használhatók a szinaptikus generátorok az idegeneken? Meg kéne gyõzni õket arról, hogy az emberek valójában nagyon helyesek. Fátyolosak a szemeik és sokat izzadnak. Az ujjaik sem sokban különböznek a csápoktól, ha jobban belegondolsz. El lehet ezt érni?
- Elég könnyen. Tudnod kell, hogy az idegenek primitív kultúrákból érkeznek és könnyûszerrel vezethetõk. Amikor elkezdtük õket befolyásolni az invázió megszervezésére, szembesültünk egy problémával. Hogy áthidaljuk, a vezetõkbe ültettük az embergyûlöletet. Aztán õk propaganda felhasználásával gyõzték meg a populáció maradékát. Sokáig tartott, de így történt.
- Visszafordítható ez az átnevelés?
- Szerintem igen. De mivel lehetne rávenni az embereimet, hogy ilyesmit tegyenek?
- Ez a nagy kérdés, amivel magam is birkózom. – Felálltam és lépkedni kezdtem a szobában a gondolataim rendezgetve és a horkoló fiúkat kerülgetve. – Az itt oktatott Morális Filozófia felhasználásával kell cselekedni. Tévedtem, dühös voltam, amikor azt mondtam, hogy ezt a kultúrát le kell rombolni. Nem kell. Életképes és fontos elemeket tartalmaz, amibõl minden emberfajta profitálhat. Csak rosszul alkalmazták amikor elhagyták a bolygót. Van olyan tétele a Morális Filozófiának, ami szerint galaxishódítóvá kell lennetek?
- Nincs. Megtanultuk gyûlölni azokat, akik magunkra hagytak minket, mert azt kellett hinnünk, hogy sosem fognak segíteni. Nekünk kellett megmenteni magunkat. Túlélés volt a kezdet és a vég. Minden felhasználható a rossz ellen.
- Akkor Kome és az öngyilkos elmélete hibás! – Kekkonshiki mércével Hanasu egészen megrémült.
- Hát persze! A prédikációi törvényellenesek. Erre föl kellene hívni a figyelmet!
- Fel is lesz. De most nem ez a lényeg. Gondolj az MF fõ törvényeire megint. Túl kell élnetek. Ti vagytok a felsõbbrendû emberi faj. Gyûlölitek azokat, akik magatokra hagytak a múltban. De a ma élõ embereknek fogalmuk sincs errõl és nem is tehetõk felelõssé, ezért nem is szükségszerû gyûlölni õket. Ami még jobb: Kekkonshiki emberei felelõsek azért, hogy túléléshez segítsék õket, ha veszély fenyegetné. Hogy illeszkedik ez az MF-be?
Hanasu kikerekedett szemekkel, mereven figyelt, az agya izgatottan dolgozta fel a szokatlan gondolatokat. Bólintott.
- Ahogy mondod. Egyértelmû, hogy az MF-et kell alkalmazni az új szituációban. Ám ilyen még nem volt. Mostanáig nem állt elõ új helyzet. Érzelmileg reagáltunk az emberekre figyelmen kívül hagyva ezáltal az MF alapvetõ tanait. Ha én magyarázom el, mindenki meg fogja érteni. Megmentjük az emberi fajt. – Felém fordult és a kezembe csapott. – Magunktól mentettél meg minket, barátom! Megszegtük a törvényeinket azzal, amit tettünk. Most helyrehozzuk. Értesítek mindenkit.
- Hajrá. De biztosítani kell, hogy Kome nehogy elõbb lõjön, mint gondolkodjon. Ha elcsitítom, meg tudod gyõzni a katonákat?
- Kétségtelenül. Senki sem mer ellenkezni azzal, amit mondok, mivel úgy fogom elmagyarázni a törvényeket, ahogy megírattak és ahogy tanulták õket ilyen kisfiú koruk óta...
Erre a végszóra kisfiúk tárták ki az ajtót. Sokan voltak, egészen kitöltötték a bejáratot és fegyver volt náluk. Az egyik tanáruk felvezetésével érkeztek, aki egyenesen rám célzott.
- Tedd le a fegyvert – utasított. – Lelõlek, ha nem engedelmeskedsz.
  
Fejezet: 21

 

Persze az én pisztolyom is célbavette õket, a reflexeim még mindig jó formában voltak. Automatikusan ereszkedtem térdre és húztam elõ a fegyverem ahogy az ajtó megreccsent. Most lassan felemelkedtem és magam mellé engedtem a fegyvert. Nagy túlerõvel szembesültem: a halálos fegyvereket ideges fiúk tartották.
- Ne lõjetek, ti gyõztetek! – kiáltottam.
- Ez mit akar jelenteni? – kérdezte Hanasu felállva és az ajtó felé sétálva. – Eresszétek le a fegyvereket. Ez parancs!
A fiúk azonnyomban engedelmeskedtek. Õk tudták, ki az igazgató, de a tanár még habozott. – Kome azt mondta... – kezdte.
- Kome nincs itt. Kome téved. Utoljára parancsolom, tedd le a fegyvert! – A tanár túl sokáig vacillált, így Hanasu felém fordult. – Lõdd le! – utasított.
Lelõttem, õ pedig a földre zuhant. Természetesen altatótût kapott, de a fiúknak errõl nem kellett tudniuk. Nem volt megszokott dolog az ellenkezés.
- Add ide a fegyvered! – parancsolta Hanasu a legközelebbi fiúnak. – És rendeljetek el iskolagyûlést.
Mindenki letette a fegyvert és elvonultak. A tanár testét a diákokéi közé húztam. Hanasu mélyen elgondolkodva csukta be az ajtót.
- A következõt tesszük – bökte ki végül. – Elmagyarázom mindenkinek a Morális Filozófia másságát. Belsõ problémára lett kitalálva, és most nem alkalmazható. Amint ezt megértették, az ûrkikötõbe vonulunk. Kome és az aktivistái ott vannak. Õket is meggyõzöm és csatlakozni fognak hozzánk. Akkor te lehívod a hajódat és áttérünk a második pontra.
- Nagyon jól hangzik, de mi van, ha ellenkezni fognak?
- Nem fognak, mivel kizárólag a Morális Filozófiában hisznek. Amint ezt felfogták nem beleegyezés kérdése lesz a dolog, hanem engedelmességé.
Nagyon magabiztosnak tûnt, így a háta mögött keresztbe tettem az ujjaim, és reméltem, hogy nem téved.
- Nem kéne veled tartanom? És ha gondok lesznek?
- Itt várj, amíg nem szólok.
Hanasu ezzel a sorral elvonult és én nem tehettem mást, mint hogy hagyjam. Az eszméletlen alakok sora a padlón lehangoló volt; beüzemeltem a rádiómat, kapcsolatba léptem a hajóinkkal és képbe hoztam õket. Körpályán fognak maradni az ûrállomás fölött és várják az újabb parancsokat. Kikapcsoltam amint kopogást hallottam az ajtón.
- Gyere velem! – utasított egy zord arcú kisfiú.
Hanasu az iskola nyitott fõbejáratánál várt és tanárok valamint diákok kígyóztak mindkét oldalánál. – Az ûrkikötõbe megyünk – közölte. – Pirkadatra odaérhetünk.
- Semmi fennakadás?
- Persze hogy semmi. Lehiggadtam miután feloldottam a Morális Filozófia értelmezésbeli nehézségeit. Az embereink erõsek, de az erejük az engedelmességben rejlik. Most még erõsebbek vagyunk.
Hanasu vezette az egyetlen autót és örültem, hogy vele tarthatok. A tanári kar és a diákok sítalpakon csúszkáltak utánunk. Zokszó nélkül, pedig kevesebb, mint egy órát alhattak. Ez aztán a mintafegyelem! Kekkonshiki autóinak kényelme viszont korántsem volt mintaszerû. Bár ez az út némileg stabilabb volt, mint a korábbi, hiszen Hanasu lassan haladt, hogy a síelõk ne szakadjanak le. Az elsõ fénnyel beköszöntött az elsõ reggeli hóvihar és elértük az ûrkikötõ kapuját. Két õr keveredett elõ egy viskóból és közönnyel nézték az autót valamint az azt követõ sítalpasokat, mintha ez mindennapos lett volna.
- Közöljétek Kome-mal, hogy látni akarom – parancsolta Hanasu.
- Senki sem mehet be. Ez Kome parancsa. Minden ellenséget meg kell ölni. Az ott egy ellenség az autóban. Öld meg!
Hanasu hangja hideg volt, mint a sír, de nyomatékos. – Az Engedelmesség tizennegyedik szabálya alapján a Tizek utasításait követni kell. Kiadtam a parancsot. Olyan szabály nincs, hogy az idegeneket meg kell ölni. Félre!
Már majdnem érzelem mutatkozott az õr arcán, de lelohadt. – Értettem – mondta. – Közöljük Kome-mal.
Felsorakozva az ifik és szenilisek serege besöpört az ûrkikötõbe egyenest az adminisztrációs épületek felé. Elhaladtunk a légitámadás elhárító gépek mellett, és a kezelõjük bár megnézett minket, a feltartóztatásunkkal nem próbálkozott. Már szürkült a hajnal és hirtelen hófúvások érkeztek. A kocsink az adminisztráció bejárata elõtt állt meg és Hanasu éppen kimászott amire az ajtó kinyílt. Én a kocsiban maradtam és igyekeztem nem látszani. Kome és egy tucat követõje jelent meg állig felfegyverezve.
A hideg megfagyaszthatta a gondolataim, mert csak ekkor jutott eszembe, hogy a mi oldalunkon egyedül én vagyok felfegyverezve.
- Menj vissza az iskolába, Hanasu. Itt nincs rád szükség. – Kome az elsõ szavától fogva üvöltött. Hanasu nem vette fel és addig közelített hozzá, amíg szemtõl szembe nem kerültek. Amikor megszólalt, hangosan beszélt, hogy mindenki hallja.
- Felszólítok mindenkit, hogy tegyétek le a fegyvert, mert ez a Morális Filozófia ellen való. A törvények alapján nekünk kell vezetnünk a gyenge rasszokat. Nem követhetünk el öngyilkosságot más milliószoros túlerõben lévõ fajokkal harcolva. Hát ezt tanultuk egy ezredév alatt? Azt kell tennetek...
- Hogy eltakarodtok innen – kiáltotta Kome. – Ti szegitek meg a törvényt. Menjetek vagy meghaltok. – Felemelte a fegyverét és célzott. Kiléptem a kocsi ajtaján.
- A helyedben nem tenném – céloztam rá a saját fegyverem.
- Egy idegent hozol ide! – Kome hangja erõteljes volt, már-már dühös. – Õt is megöljük és titeket is...
A hangját csattanás szakította félbe, amint Hanasu elõrelépett és arcon vágta.
- Ki vagy tagadva! – közölte és mindenki mély levegõt vett. – Ellenkeztél. Véged!
- Végem? Neked van véged! – recsegte Kome és a fegyverével hadonászott.
Oldalra vetõdtem és lõni próbáltam, de Hanasu útban volt. Fegyverropogás következett.
Hanasu még állt, rezzenéstelenül, míg Kome teste a földre hanyatlott. Kekkonshiki Morális Filozófiája pusztította el. Nyugodtan és zavartalanul fordult Hanasu a jelenlévõkhöz, hogy tolmácsolja nekik a törvény új értelmezését. Megpróbáltak nem mutatni érzelmeket, de nyilvánvalóan megnyugodtak. Egyszerûség lépett ismét az életükbe, struktúra és rend. Kome összegörnyedt teste volt az egyetlen bizonysága a korábbi nézeteltérésnek, és abból ítélve, ahogy a többiek álltak, senki sem akart erre emlékezni, senki sem akarta látni. A rend helyreállt.
- Most már lejöhettek – utasítottam a rádiómon át.
- Negatív. A parancs felülbírálva.
- Negatív! – ordítottam a mikrofonba. - Mirõl beszélsz? Azonnal hozd le a masinákat vagy megsütöm a parancsnokot és megeszem ebédre.
- Negatív. A parancsnokságot három perce átvették.
A kapcsolat megszakadt és csak meresztgethettem a szemem a rádióra. Ez meg milyen fejlemény? Egyre többen gyûltek Hanasu köré, hogy meghallgassák. A helyzet jól kézben volt tartva, közel volt a megoldás, erre nekem további nehézségekkel kellett szembesülnöm.
Egy karcsú ûrhajó tûnt elõ a hóviharból és odasiettem hozzá mire kinyílott az ajtaja. Tûz izzott a szemeimben és a pisztolyom ravaszán reszkettek az ujjaim. Egy ismerõs, visszataszító alak lépett elõ.
- Te! – kiáltottam.
- Igen, én vagyok az. Éppen idõben érkeztem, hogy megakadályozzam a morális igazság félremagyarázását.
Jay Hovah volt az, a Morális Alakulat vezetõje. Erõs sejtésem támadt, hogy miért jött.
- Nincs rád szükség – szóltam. – És az idõjáráshoz sem megfelelõ a viseleted. Javaslom, menj vissza szépen.
- Elõbb az erkölcsök! – reszketett, mivel senki sem világosította fel a klímáról és csak a szokásos fürdõköpeny volt rajta.
- Megpróbáltam beszélni vele, de nem hallgatott rám – közölte egy még ismerõsebb hang és Angelina jelent meg mögötte.
- Drágám! – intettem magamhoz és gyors ölelkezésünkbõl Jay Hovah józanított ki.
- Tudomásom van róla, hogy pszichokontroll technikát akartok használni az idegeneken a háború megnyerésére. Ezek a technikák erkölcstelenek ergo nem használhatók.
- Ki ez, aki idejött? – kérdezte Hanasu a leghûvösebb hangján.
- A neve Jay – tudattam. – Õ a Morális Alakulat vezetõje. Õ gondoskodik arról, hogy ne sértsük meg a saját morális kódexünket.
Hanasu végignézte mint egy férget a nagyító alatt, aztán felém fordult. – Láttam – szólalt meg. – Elvihetitek. Rendeld le a hajókat, hogy a mûvelet a kezdetét vehesse.
- Nem hallgattál meg! – csattogták Jay Hovah fogai. – Ez a mûvelet tilos. Erkölcstelen.
Hanasu lassan felé fordult és megfagyasztotta arktikus tekintetével. – Ne beszélj te nekem erkölcstelenségrõl! Én vagyok a Morális Filozófia vezetõje, én tolmácsolom a törvényt. Hiba volt amit az idegenekkel tettünk a háború kirobbantásáért. Most ugyanazt a technikát fogjuk alkalmazni a megfékezésére.
- Nem! Két rossz nem eredményez egy jót! Tilos!
- Nem állíthatsz meg, ez nem a te területed. Csak azzal fékezhetnél meg, ha leöletnél. Amennyiben ez nem történik meg a saját morális kódunk alapján fogunk cselekedni.
- Megállítalak...
- Csak az életünk árán. Amennyiben nem tudod elrendelni a kiirtásunkat félreállhatnál, mert zavarsz.
Hanasu hátat fordított és elsétált. Jay párat tátogott, de nem tudott megszólalni. Kezdett elkékülni. Magamhoz intettem két iskolást.
- Ide, fiúk! Segítsétek vissza ezt az öregembert a hajójához, ahol felmelegedhet és elgondolkozhat egy õsi filozófiai problémáról: a nyughatatlan erõrõl, ami mozdíthatatlan akadályba ütközik.
Jay tiltakozni próbált, de a fiúk erõsen megragadták és visszavezették a fedélzetre.
- Most mi jön? – kérdezte Angelina.
- Kekkonshiki elõbb kapitulált és most nekünk próbál háborút nyerni. Kizárt, hogy a Morális Alakulat meg tudja indokolni miért akarja elpusztítani azokat, akik meg akarnak menteni minket. Azt hiszem ez már túl szõrszálhasogató lenne még Jay és Incuba számára is. Azt talán elrendelhetik, hogy ne segítsük Kekkonshikit, de még ez sem lesz egyszerû.
- Bizonyára igazad van. Mi következik most?
- Mi következik? Természetesen megmentjük a galaxist. Ismét.
- Az én szerény férjem! – mondta és egy jókora csókban lelt feloldozást.
  
Fejezet: 22

- Igen meggyõzõnek tûnik, nem úgy találod? - kérdeztem.
- Szerintem undorító - válaszolta Angelina az orrát vakargatva. - Sõt, büdös is.
- Ez elõrelépés az elsõ típushoz képest. Emlékezz csak: ahová megyünk ott a rossz a jó.
Bizonyos értelemben igaza volt Angelinának. Valóban ocsmány látványban részesültünk. Ami persze jót jelentett, nagyon jót. Azon ûrhajó fõ kajütje elõtt ácsorogtunk, amit mi irányítottunk. Elõttünk nehéz székek terültek el hosszú sorokban, megközelítõleg ötszáz darab. S minden egyes székben ott kuporgott vagy lapult vagy nyáladzott egy-egy igen ellenszenves idegen. Olyasmik voltak, amikrõl biztos voltam, hogy megörvendezteti az ellenség szemkocsányait, mivel az elsõ jelmezem alapján készültek: többé-kevésbé Gesundheim-szerûek voltak. Az viszont nem örvendeztette volna meg az ellenség sok szívét és plazmapumpáit ha tudják, hogy ezek az idegenek vidám arcú kekkonshikiakat rejtenek. A farkak mindegyikébe erõsáramú szinaptikus generátor került. A békehadjáratunk kezdetét vette.
Nem mintha könnyû lett volna megszervezni. A Morális Alakulat rendületlenül szembe helyezkedett az ellenség agymanipulálásával. De a fennhatóságuk csak a bolygóközi kormányokra és a vezetõségre korlátozódott. Ezegyszer örültem a bürokrációnak. Parancsokat foganatosítottak, de mi beépítettünk pár embert a Különleges Alakulatba akik nem továbbították õket. Kulcstechnikusok törték meg a kódokat és a fájlok címzése elveszett. A tiltakozó Coypu professzort éjszaka az álmából verték fel és messze az ûrben találta magát mielõtt a zokniját felvehette volna. Egy teljesen önmûködõ bolygót kooptáltak az ügynökeink és Kekkonshiki önkéntesei, akiket odaszállítottunk. Amíg az idegen álcák készültek Hanasu elnökölte a pszichokontroll technikusok csapatát. Nemigen végeztünk volna idõre, mivel csak néhány órás elõnyünk volt a Morális Alakulat által a megállításunkra küldött hadihajó elõtt. Végül ez inkább segítségünkre volt, mint kárunkra, hiszen az idegen flottát a hadihajótól üldözve közelítettük meg. Az ûrbálnák egyike gondoskodott az eltûntetésérõl.
- Most már kommunikációs távolságra vagyunk – hirdettem ki. – Készen állnak Kekkonshiki önkéntesei?
- Készen vagyunk – hangzott a hangos, de érzelemmentes válasz.
- Sok szerencsét. Fel a ruhát, csapatom!
Bemásztam az idegen álcámba és Angelina is a sajátjába. James az egyik robotba bújt, Bolivar a másikba. Integettek, majd becsukták a tetõket. Én behúztam a nyaki zippzárt és bekapcsoltam a kommunikátort.
- Drágám, Síkos Dzsem a sírból jött vissza! – egy visszataszító figura gõgicsélt és csörömpölt a karmaival és csápjaival a képernyõn.
- Nem ismerlek, csúf uram! – mondtam mesterkélten. – De te ismerheted az ikertestvérem. Én vagyok Síkos Bolivar – meghúztam a kioldót, ami egy hatalmas, olajos könnycseppet indított meg a megnyúlt szemkocsányomról, ami az asztalra csöppent. – Gesundheimen hallottunk a hõsi haláláról. Bosszút venni jöttünk!
- Köszöntelek, köszöntelek – gõgicsélte a vonagló lény. – Én Szesz-Pula vagyok, az összes erõk parancsnoka. Gyere és csapunk egy jó büdös bulit!
Úgy tettem, ahogy rendelkezett, a hajóink csalakoztak és a fogadására siettünk Angelinával az oldalamon. Ügyesen félrehúzódtam, hogy kikerüljem Szesz nedves ölelését így õ az asztalban kapaszkodott meg.
- Ismerkedj meg az én An-Gyalommal, a személyzet parancsnokával. Ezek a kis robotok ajándék élelmet és italt hoznak, amit megosztunk veled.
A parti hamar a tetõpontjára jutott, mind több és több tiszt csatlakozott hozzánk, míg azon kezdtem tûnõdni, hogy ki vezetheti a hajót? Talán senki. – Hogy megy a háború? – kérdeztem.
- Borzasztóan! – jajgatott Szesz beszipkázva valami zöld buborékos lét. – Hát a ropik menekülnek ugyan, de nem állnak le harcolni. A morál nagyon leesett, a katonáknak elegük van a háborúból és nem akarnak egyebet, mint a ragadós csápjaikat a szeretett dolgaikra fonni. De a háborút folytatni kell szerintem.
- Úton van a segítség – kiáltottam hátbaverve õt, majd megtöröltem a kezem a szõnyegen. – A hajóm tele van véréhes önkéntesekkel akik mind háborút, gyõzelmet és bosszút akarnak. Ráadásul jó harcosok jó szaglással, a katonáim kiváló navigátorok és jól tüzelnek, pontosak és jól fõznek.
- A nyálkába is, pont ilyenek kellenek! – gõgicsélte hangosan Szesz. – Sokan vagytok?
- Hát – szemérmeskedtem. – Épp csak annyian hogy minden hadihajóra adhassunk egy vezetõt, és ha a mostani vezetõknek morál fokozásra van szükségük, beszéljenek csak velünk akik éjjel-nappal munkaképesek vagyunk és rendkívül szexik.
- Megmenekültünk! – sikította.
Vagy elvesztetek – gondoltam magamban fogaim villogtatva vigyorogva a tivornyázókra. Azon gondolkoztam meddig fog tartani az agymosó szabotázs.
Nem sokáig. Egyáltalán nem. Mivel elõször is az idegenek rá voltak kényszerítve a háborúra, másodszor is elegük volt, harmadsorban pedig ki voltak éhezve egy kis felfordulásra. Az oszlás megindult és pár nappal késõbb Szesz-Pula fecsúszkált hozzám a navigációhoz, amiért nem tudtunk lépést tartani az emberekkel. Komoran meredt a képernyõre féltucat vérben forgó szemkocsányával.
- Nem alszol jól mostanában? – kérdeztem megbökve az egyik nyakfodrát a karmaimmal. Boldogtalanul húzta vissza a fodrot.
- Mondhatni nem, bátor Vulevár. Az egész olyan lehangoló. A flotta kezd szétesni, mindenki haza sietne, mivel a tavalyi szûzek megértek. Én is csak azon tûnõdöm, hogy mit keresek itt.
- Mit keresel itt?
- Fogalmam sincs. Elvette a szívem a háború.
- Vicces. Tegnap éjjel én is éppen erre gondoltam. Megfigyelted, hogy az idegenek nem valami ropogósak? Nyirkos szemeik vannak komiszul pirosas dolgok vannak a szájaikban.
- Igazad van! - vetette oda. - Erre még sosem gondoltam. Mit tehetünk?
- Hát... - mondtam minden körülmények közt találóan. Tíz óra elteltével, miután sok rádióüzenet jött és ment a hajók közt a galaxis eddigi legütõképesebb hadiflottája állt össze. Alkotói forogtak, kergetõztek, majd visszataláltak helyeikre.
Az ittasak közt, akik aznap este ünnepelték a háború gyõzedelmes végét – erre egy kis segítséggel ébredtek rá - én és Angelina összeölelkeztünk a karmainkkal és az ocsmányságokat szemléltük.
- Egész édesek, ha hozzájuk szoksz – mondta Angelina.
- Nem mernék ilyen messzire menni. De tény, hogy jobbára ártalmatlanok, miután letettek háborús terveikrõl.
- Gazdagok is - mondta James robot valami ocsmány dolgot töltve poharamba.
- Nyomoztunk kicsit - magyarázta Bolivar a másik oldalon görögve. - Különféle hadmûveleteikkel hajókat, bolygókat és mûholdakat zsákmányoltak. Kiürítették az összes bankot minekutána tudták, hogy azok nekünk értékesek, bár igazából azt sem tudták, miért. Nekik nincs olyan formában pénzük, mint nekünk.
- Tudom - mondtam. - Náluk van Eckh az Egység, amirõl a legjobb nem beszélni.
- Oké, apa - szólt James. - Szóval, amikor minden kinncset elraboltak, ideküldték a zsákmányt a parancsnoki hadihajóhoz azt remélve, hogy valaki majd kitalálja, mihez kezdjen vele. Az egészet összehordták egy kamrába.
- Hadd találgassak! - kérte Angelina. - Üres?
- Mindig igazad van, Anya. És persze az áruszállító hajó egy kissé megtelt.
- Vissza kell szolgáltatnunk a szajrét oda, ahonnan származik - mondtam én, és elégedettséggel töltött el a két összezavart, gépies szempár meg a kétségbeesett idegené.
- Jim! - hápogott Angelina.
- Ne aggódj! Magamnál vagyok. Úgy értem, vissza kell majd szolgáltatnunk az idegen szajrét…
- … bár nem találtunk túl sokat - fejezte be a mondatot helyettem.
Valami nehéz, zöldesbarna, csápos karom-szerû csattant mellettem hangosan.
- A gyõzelemre! - rikoltotta Szesz-Pula. - Innunk kell a gyõzelemre! Csöndet, amíg a Síkos tósztot mond!
- Ám legyen! - kiáltottam talpra szökkenve. A hirtelen támadt csendben minden szempárna, minden szemkocsány és egyéb optikai csáp – nem is a szólva hat emberi szemgolyóról – rám szegezõdött.
- A tószt! – kiáltottam olyan lelkesen emelve fel a poharam, hogy a tartalmának egy része kilöttyent és lyukat mart a szõnyegbe.
- Tószt minden teremtménynek címzem az univerzumunkban, legyenek bár kicsik vagy nagyok, erõsek vagy gyengék. Béke és szeretet szeretet jusson nektek osztályrészül mindörökre. Itt lehet élni szabadnak lenni - és itt van az ellenkezõ nem is!
Így rohantunk neki a fényéveknek, amelyek egy messze, messze jobb jövõhöz vezetnek.
Remélem.
 

 

Vége