Nemere István: Rejtélyes légi katasztrófák (Tvr-hét 2001/41-42) Az utóbbi években történt néhány, sok száz emberéletet követelő légi szerencsétlenség, amelynek okát mind a mai napig nem sikerült felderíteni. Nem csupán az áldozatok hozzátartozói, hanem a szakemberek is szeretnének kapni valamilyen magyarázatot. A műszaki hibákon kívül felmerült a terrorcselekmény gyanúja. Ennek a változatnak szomorú aktualitást adnak az amerikai célpontok ellen a közelmúltban repülőgépekkel elkövetett terrorakciók. Csakhogy a terrortámadásoknak mindig van valamilyen célja, ami rendszerint nem marad rejtve, hiszen egyébként nem lenne értelme elkövetni a cselekményt. Esetünkben pedig a gépek egyszerűen eltűntek, megsemmisültek, lezuhantak. Ezért egyesek azt állítják, hogy a szerencsétlenül járt gépek ufókkal ütköztek össze! Ám ezt a feltevést is elvethetjük. Ahhoz képest, hogy az emberek szerte a Földön gyakorlatilag naponta látnak azonosítatlan repülő tárgyakat - és a radarkezelők a megmondhatói, hogy nappal és éjszaka mennyi ilyen szerkezet száll el az égbolton -, rendkívül ritkán történnek ehhez fogható események. Sőt, igazából egyszer sem lehetett egyértelműen bizonyítani, hogy két ilyen légi jármű, egy földi és egy "idegen világból érkezett szerkezet" összeütközött volna. Elsősorban azért, mert "amazoknak" jó gépeik és még jobb műszereik vannak, amelyek révén akár éjszaka, akár nappal elkerülhetik a katasztrófát. Akkor hát mi az oka, hogy néha titokzatos módon vesznek oda a gépek és utasaik? Nemrégen egy elegáns teória próbálta megmagyarázni az 1998. augusztus 17-én lezuhant TWA-800-as gép sorsát. A gép New Yorkból indult Párizsba, de alig hagyta el az amerikai partvidéket, valami történt, és a Boeing-747 Jumbo Jet típusú gép 230 utasával váratlanul az óceánba zuhant. Senki nem élte túl a katasztrófát, és a halottak köztudottan nem beszélnek - nem mondhatták el azt sem, mi történt azokban az utolsó, tragikus másodpercekben. A földi radarkezelők úgy látták, hogy a pusztulást megelőző pillanatban valamilyen tárgy repült a gép felé. Ebből született az a feltételezés, hogy valaki New Yorkból egy Stinger légvédelmi rakétával lelőtte a gépet. De ilyen esetekben a tettesek később bejelentik, magukra vállalják a tettet, hogy félelmet keltsenek, vagy bármi egyéb okból. Ám egyetlen tenorista csoport sem jelentkezett, és a gépen egyetlen ismert ember sem utazott, csak turisták és üzletemberek. Ha leszámítjuk a pilóták tévedését vagy a gép addig rejtett műszaki hibáját, akkor marad az ufo - vagy egy negyedik lehetőség. Ufo is okozhat kárt, ha túl közel száll egy géphez, és elektromos terével megrongálja annak finom műszereit, számítógépeit. Az eddigi gyakorlat szerint azonban, ha le is állnak az elektromos-elektronikus berendezések egy ufóval találkozó földi berendezésben, azok az ufo távozása után ismét működni kezdenek. Marad tehát egy negyedik ok, amit "légkörön kívülinek" is neveznek. Esetünkben azzal állt elő egy szakértő, hogy a gépet kis méretű jégüstökös találta el, és az okozta a végzetes katasztrófát, amelynek eredményeképpen 230 ember zuhant a hullámsírba. A csapás az űrből érkezett a TWA-800-as Boeing-gép ellen. Persze nem volt ez merénylet, és senki sem akarta 230 ember halálát. Egyszerűen a világűr vak erőinek, fizikai szabályainak engedelmeskedve szállt az a jeges kődarab az űrben - ki tudja, hány millió éve már... Pályája a Főld közelében vezetett, és talán már az utóbbi ezer vagy tízezer évben egy kicsivel mindig közelebb került bolygónkhoz. Hiszen változó gravitációs hatások léteznek az űrben is. Aztán eljött a nap, amikor a pályája végleg megváltozott. A kis üstökös vagy meteor kemény jégmagja a Föld légkörébe érve 10-25 kilométer magasan felrobbant, és annak egy derabja még tovább száguldott egyenes pályán - ütközhetett a repülőgéppel. És ezt látták a radarosok rakétának vagy más idegen tárgynak. Ne feledjük, egy néhány kilós jégtömb a hatalmas sebességgel száguldó géppel ütközve mérhetetlen pusztítást végez a pilótafülkében, egyszerre öli meg a pilótákat és teszi tönkre a fedélzeti számítógépeket. Sokkal nagyobb a detonáció, mintha gránát robbanna fel a pilóták mellett. Ilyen értelemben valóban "rakéta" találta el a gépet - egy űrbéli lövedék... Hasonlóan érthetetlen volt annak a svájci Airbus MD-11-esnek az esete, amely New Yorkból Genfbe tartott 1998. szeptember 2-án. A fedélzeten lévő 229 emberből senki nem élte túl a katasztrófát. Érdemes megjegyezni, hogy ez az eset alig két héttel követte ez előzőt, vagyis ha akkor a Föld egy ilyen kevésbé ismert meteoráramlatba került, feltehető, hogy a svájci gépet is jéglövedék találta el. 1999 októberében egy egyiptomi gép zuhant ismeretlen okból az Atlanti-óceánba. A megtalált hangszalag elemzése nyomán az amerikai szakértők végül azt állították, hogy a másodpilóta a kapitány távollétében öngyilkos akart lenni. Kikapcsolta a robotpilótát, és zuhanórepülésbe vezette a gépet... De nem egy közeledő, még "idejében" megpillantott jéglövedék elől menekült-e? Ez is egy feltevés. A dolog már csak azért is hihető, mert a 2000-es év elején strandlabda nagyságú, tíz kilót is elérő jéggömbök zuhantak az űrből a földre Belgiumban, Spanyolországban és Olaszországban. Tehát eltalálhattak egy 50-60 méter hosszú, levegőben szálló tárgyat is. Ilyenkor a két repülő test sebessége összeadódik, és döbbenetesen nagy erők szabadulnak fel. Ezek pedig romboló erők. Az sem zárható ki, hogy egyazon gépet egyszerre több jégtömb találja el, hiszen egy nagyobb meteorit részei sokáig egyazon pályán, együtt repülnek. Mint láttuk, akár a Föld felszínét is elérhetik még jókora darabokban. Egy tizenegy kilométer magasan szálló gépet is eltalálhatnak.