Nemere István: Rejtélyes jóslatok (Tvr-hét 1998/23) Három tragikus jóslat következik. Aki hisz a "megérzésben", vagy a "jósok előrejelzésében, annak talán nem lesz meglepő egyik eset sem. Mások alighanem hihetetlennek tartják majd őket. A franciaországi Lyonban élt Gisella T. háziasszony. Otthon ült éppen 1972 februárjában, miközben három fia az iskolában. A lakás csöndjében egyszer csak megszólalt egy ismeretlen hang: "Az egyik fiad hamarosan meghal." Az asszony nagyon megijedt, már azt sem tudta valóban hallotta-e a hangot, vagy csak hallucinált. Mindenesetre titokban szerelőt hívott, nem is egyet, hogy vizsgálják át a legidősebb fiú motorját meg a 11 és 7 éves kerékpárjait, az összes háztartási gépet is, mindent, ami bajt okozhat a fiúknak. Ügyelt az étrendjükre, a kisebbeket elkísérte az iskolába, egyszóval mindent megtett, hogy a különös jóslat be ne teljesedjen. De a lelkében még mindig élt a rettegés. Sajnos, nem ok nélkül. 1973. május 4-én a legkisebb fiút iskolába menet elütötte egy autó, és ott a helyszínen szörnyethalt. A második jóslat 1981 elején következett be: Renate D. azt álmodta hogy hosszú kórházi folyosón rohan, aminek a végében fehér ruhás emberek egy kerekes ágyat tolnak. Az ágyon holtsápadtan az ő felnőtt lánya fekszik, és az asszony érzi hogy a gyermeke halott. "Nem akarom, nem akarom!" - kiabálja álmában, mire egy négy-öt éves forma kislány megfogja a szoknyáját: "És velem mi lesz?". Ébredés után Renate D. felhívta a lányát, akinek persze semmi baja nem volt. "Felejtsd el azt az ostoba álmot, mama!" Eltelt egy év. És megcsörrent a telefon - a veje értesítette, hogy a lányt kórházba vitték, ugyanis várandós volt, és elérkezett a szülés ideje. De szülés közben komplikációk és vérzés lépett fel. Végzetes vérzés... Renate D. rohant az álomból ismert fehér folyosón, a végén ott volt a kerekes ágy, rajta a... már halott lánya. Azóta a vejével közösen neveli az unokát, aki napról napra jobban hasonlít az álombeli kislányra, bár most már nem kérdezi a nagyanyjától: "És velem mi lesz?..." A harmadik jóslat történelmi személyre vonatkozik: 1880-ban az akkor 28 éves Maurice Berteaux egy Párizs környéki falu búcsújában célba lőtt, hintázott, aztán betért a jósnőhöz, aki belenézett a fiatalember tenyerébe, és csak ennyit mondott: "A hadsereg élén fogsz állni. De aztán egy repülő szekér meggyilkol téged." Berteaux szerelmi kalandokról hallott volna inkább, ezzel a jóslattal nem tudott mit kezdeni. Micsoda ostobaság! Hogyan kerülhetne a hadsereg élére, hiszen a politika sosem érdekelte. "Ez a nő Napóleonnak nézett engem!" - mondta el később a családnak. Mindenki jót mulatott a jóslaton... Aztán tizenhárom évvel később Maurice Berteaux politizálni kezdett, és hamarosan a radikális párt élén állt. Képviselőséget is szerzett, és 1910-ig a párt parlamenti képviselője volt. Több ízben lett polgármester, sőt néhányszor miniszter is. 1911-ben éppen ő lett a - hadügyminiszter. Bár a család eszébe juttatta a jóslatot, Maurice Berteaux még mindig csak legyintett. És akkor 1911. május 22-én légi bemutatóra hívták. A közönség nagyon érdeklődött ugyanis az akkor terjedőben lévő, fából és vászonból épült, nagyon primitív repülőgépek iránt. A hadügyminiszter úr, látva a levegőben keringő "szekereket", váratlanul felfogta a veszélyt. Megértette a jóslatot. "A hadsereg élén állsz, és egy repülő szekér meggyilkol téged." ...Az egyik géppel valami történt, mert zuhanni kezdett, egyenesen a nézők felé... Berteaux menekülésre fogta a dolgot. Ha a helyén marad, semmi baja sem esik - állapította meg utólag a vizsgálóbizottság. De mert éppen a zuhanó "repülő szekér" alá rohant, a roncsok között lelte halálát.