Pat Murphy - A szerelmes Rachel
  
  
   Nyári vasárnap reggel van, és a Rachel nevű kis barna csimpánz egy magányos farmház nappalijának padlóján ül, a Painted sivatag szélén. Tarzan-filmet néz a televízión. Szőrös karjaival átöleli térdét, és előre-hátra hintázik, fojtott izgalommal. Tudja, hogy apja azt mondaná, túl idős ő már az ilyen gyerekes szórakozásokhoz, de Aaron még alszik, nem tudja hát megfenyíteni őt.
   A televízióban gonosz pigmeusok csapata épp csapdába ejti Tartant egy bambuszketrec segítségével. Rachel fél, hogy Tartan nem tud idejében kiszabadulni, hogy kimentse Jane-t a borostyáncsempészek fogságából. A film most Jane-ra vált, aki egy dzsip hátuljához van kötözve, és Rachel magában vinnyog. Jó oka van, hogy ne üvöltsön: korábban bekukkantott apja hálószobájába, és még az ágyban látta. Aaron nem szereti, ha üvölt, míg ő alszik.
   Mikor jön a szokásos hirdetés, Rachel ismét a hálószobához megy. Reggelizne már, fel akarja kelteni apját. Lábujjhegyen az ágyhoz lopózik, hogy megnézze, nem ébredt-e még fel.
   Apja szeme nyitva, a semmibe bámul. Arca sápadt, ajka lilás színű. Dr. Aaron Jacobs, az a férfi, akit Rachel apának nevez, nem alszik. Halott, az éjszaka végzett vele egy szívroham.
   Mikor Rachel megrázza, feje előre-hátra billeg, de szeme nem pislant, ő maga nem lélegzik. Rachel a saját fejére helyezi kezét, és oldalba böki, hogy felébredjen és megsimogassa őt. Mikor feléje hajlik, a kéz tehetetlenül lehull, nekiütődik az ágy szélének.
   Az ablakon befújó szellőben meglibbennek a vékony ősz hajszálak, melyeket a doktor minden reggel gondosan ráfésült kopasz feje búbjára, mely most előtűnik. A másik szobában elefántok trombitálnak, miközben keresztülcsörtetnek a dzsungelen, hogy megmentsék Tartant. Rachel halkan vinnyog, de apja nem mozdul.
   Otthagyja a testet. A nappaliban Tarzan fáról fára ugrálva siet Jane kiszabadítására. Rachel nem törődik a televízióval. A házban kószál, mintha kényelmét keresné - belép a saját kis hálószobájába, keresztülbandukol apja laboratóriumán. A falak mentén sorakozó ketrecekből fehér patkányok bámulnak rá, fénylő, piros szemeikkel. Egy nyúl ugrál a ketrecében; tompa puffanásokkal esik vissza, mintha párnákat hajigálnának ki az emeletről.
   Rachel arra gondol, talán hibát követett el. Talán apja csak alszik. Visszatér a hálószobába, de mindent változatlanul talál. A férfi nyitott szemmel fekszik az ágyon. Hosszú ideig kuporog a test mellett, szorongatja a kezet.
   Ő az egyetlen személy, akit valaha is ismert. Ő az apja, a tanítója, a barátja. Nem hagyhatja egyedül.
   A délutáni fény keresztülragyog az ablakon, és Aaron még mindig nem mozdul. A szobában kezd sötét lenni, de Rachel nem kapcsolja fel a villanyt. Várja, hogy Aaron felébredjen. Mikor felkel a hold, ezüst fénye négyszöget rajzol a szemközti falra.
   Kint, valahol a kietlen, sziklás tájon, mely a házat körülveszi, egy prérifarkas a holdra emeli fejét, és nyüszít vékony hangon, mely oly magányos, mint egy kihalt állomáson áthaladó vonat füttye. Rachel csatlakozik hozzá a fájdalom és elhagyatottság elkeseredett üvöltésével. Aaron még mindig fekszik, és Rachel tudja, hogy meghalt.
   Fiatalabb korában Rachelnek volt egy kedvenc esti meséje. Honnan jöttem? - szokta kérdezni Aaront, az AJNY-nek, az Amerikai Jelbeszéd Nyelvnek a rövidített gesztusait használva. Mondd el még egyszer.
   Túl idős vagy már az esti mesékhez - válaszolta ilyenkor Aaron.
   - Kérlek - mutatta. - Mondd el a történetet.
   A végén a férfi mindig engedett, és elmondta.
   - Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, akit Rachelnek hívtak - kezdte. - Szép lány volt, hosszú, aranyló hajjal, akárcsak valami hercegnő egy tündérmesében. Az apjával és az anyjával élt, és mindannyian nagyon boldogok voltak.
   Rachel elégedetten bújt a takaró alá. A történet, mint minden jó tündérmese, tartalmazott tragikus elemeket. Rachel apja az egyetemen dolgozott, az agy működését tanulmányozta, és azokat az elektromos mezőket térképezte fel, melyeket egy aktív agy idegimpulzusai hoznak létre. De az egyetem többi kutatója nem értette meg őt, nem hittek munkájában, és megvonták tőle az anyagi támogatást. A történetnek ezen a pontján Aaron hangja kissé keserűvé vált.) Így hát otthagyta az egyetemet, és feleségével meg a lányával a sivatagba költözött, ahol békében dolgozhatott.
   Folytatta kutatásait, és meghatározta, hogy minden egyes agy létrehozza a saját egyedi mezőmintáját, mely éppoly jellemző, mint az ujjlenyomat. (Rachel meglehetősen értelmetlennek találta a történetnek ezt a részét, de Aaron ragaszkodott hozzá, hogy ez is benne legyen.) Ennek az Elektromos Szellemnek - ahogy nevezte - a formáját a szokásos gondolatok és érzelmek mintája határozta meg. Jegyezd fel az Elektromos Szellemet, jelentette ki, és a kezedben van egy ember személyisége.
   Aztán egy nyári napon a doktor felesége és gyönyörű lánya autókirándulásra mentek. A hegyoldalba vágott kanyargó úton egy lefelé gördülő teherautónak elromlott a fékje, nekiütközött az autónak, és a kislány és a mamája meghaltak. (Rachel ennél a résznél Aaron kezét szorongatta, megijedve a szerencse hirtelen rosszra fordulásától.)
   De, bár Rachel teste meghalt, minden nem veszett el. Sivatagi műhelyében a doktor lejegyezte lánya agyának elektromos mintáját. Kísérletei közé tartozott, hogy külső mágneses mezővel egy állat agyának mintáját másikéba ültette be. Egy tudományos célokat szolgáló intézetből fiatal csimpánzot szerzett. Norepinephrin alapú keveréket használt átvivő anyagként, hogy meggyorsítsa az idegfejlődést a csimpánz agyában, aztán erre ráültette lánya agyának mintáját, sajátos keveréket alkotva - és a rendelkezésére álló különleges módon megmentette lánya szellemét. A csimpánz agyában volt minden, ami Rachel Jacobsból megmaradt.
   Az orvos Rachelnek nevezte el az állatot, és lányaként nevelte.
   Mivel a csimpánzgége felépítése nagyon nehézzé teszi a beszédet, az AJNY-en tanította őt. Megtanította írni és olvasni. tóbarátok, nagyszerű társak lettek.
   A sztori e pontjánál Rachel általában már elszenderedett. De nem számított, ismerte a végét. A doktor, akit Aaron Jacobsnak hívtak, és a Rachel nevű csimpánz azóta boldogon élnek együtt.
   Rachel szereti a tündérmeséket és a happy endet. Egy tizenéves lány szellemisége lakik benne, de a szíve egy ártatlan fiatal csimpánzé,
   Néha, mikor Rachel ránéz bütykös ujjaira, azok idegennek, rossznak, nem a helyükön lévőnek tűnnek. Kis, sápadt, finom kezekre emlékezik. Emlék fekszik emléken, réteg rétegen, mint a sivatag üledékes szikláin.
   Rachel emlékezik egy szőke hajú, finom bőrű asszonyra, aki parfümtől illatozott édesen. Sok évvel ezelőtt egy jelmezbálon ez az asszony (aki ezekben az emlékekben Rachel anyja volt) fénylő pirosra festette az ő körmeit, mert Rachel cigánynak öltözött, és a cigányok szeretik a pirosat. Rachel emlékezik a nő kezeire: fehérek, halványkék erekkel közvetlenül a bőr alatt és gondosan vágott, rózsaszínű körmökkel.
   De egy másik anyára és egy másik időre is emlékezik. Egy szőrös, sötét anyára, aki édesen illatozik a túlérett gyümölcstől. Egy drótketrecben élt Rachellel, egy csimpánzokkal telt teremben, és szőrös mellére ölelte őt, akárhányszor emberek jöttek be. Állandóan tisztogatta, finoman csipdeste bundáját, bolhák után kutatva, amit sohasem talált.
   Emlék emléken: összekavarodva és összezavarodva, mint találomra kivágott képek egy magazinból: színes, értelem nélküli montázs. Rachel emlékszik ketrecekre: hideg drótszemekre a lába alatt, a félelem szagára maga körül. Egy fehér köpenyes férfi kivette őt anyja karjából, és tűkkel szurkálta. Hallotta anyja vonítását, de nem tudott elmenekülni az embertőt.
   Rachel emlékszik egy középiskolai táncestre, ahol új ruhát viselt: órákig állt a gimnázium valamelyik sötét sarkában, úgy téve, mintha a papírdíszeket csodálná, szégyellve a tömegben megkeresni barátját.
   Emlékszik fiatal csimpánzkorára: öt társával összesimulva utazott egy tehervagonban, megrémülve az idegen szagoktól és hangoktól.
   Emlékszik a gimnáziumi osztályra: szürke szekrényekre és a ronda köpenyre, mely felfedte sovány lábaszárát. A tanár mindenkit rákényszerített, hogy játsszon softballt, még Rachelt is, aki esetlen és fájóan szégyenlős volt. Mikor az ütőhelyen állt, pánikba esett attól, hogy a figyelem középpontjába került.
   Könnyedén ki - mondta a fogójátékos, egy szögletes lány, aki az ellenséges tömeggel rohant, és mindig bűzlött a cigarettától. Mikor Rachel ütött és hibázott, a pályán kívül állók gúnyos nevetése töltötte be a levegőt.
   Rachel emlékei olyan törékenyek és illanóak voltak, mint a poros pillangók, melyek a fűben és a zsálya között táncoltak. Lánykorának emlékei sosem időztek sokáig: egy pillanatra megjelentek, aztán elszálltak: Rachel pedig elhagyatott és magányos maradt.
  
  
   Otthagyja Aaron testét, ahol van, de szemét lezárja, és a lepedőt ráhúzza a fejére. Nem tudja, mit tehetne még. Mindennap megöntözi a kertet, és némi zöldséget szed a nyulaknak. Mindennap ellátja a labor állatait, élelmet visz nekik, feltölti vizestartályaikat. Hideg az idő, ezért Aaron teste nem bűzlik túlságosan, és a hét végére hangyák vékony vonala vezet az ágytól a nyitott ablakig.
   Az első hét végén, egy holdfényes este Rachel elhatározza, hogy szabadon ereszti az állatokat. Egyenként kiengedi a nyulakat: egy gumilétrán mászik fel, hogy benyúljon a ketrecbe és egyenként kiemelje a szelíd nyuszikat. A hátsó ajtóhoz viszi őket, pillanatra magához fogja, hogy megsimogassa lágy bundájukat. Aztán leteszi, és gyengéden mindegyiket a zöld pázsit irányába löki, mely az elkerített kert kerítésének mentén nő.
   A patkányokkal nehezebb dolga van. Sikerül lebirkóznia a
   nagy ketrecet a polcról, de nehezebb, mint gondolta. Bár lassítja esését, 'hozzáütődik a padlóhoz, és a patkányok ide-oda rohangálnak benne. A linóleumpadlón az ajtóhoz taszigálja, majd a hallon át a hátsó zárt udvarig. Mikor kinyitja a ketrecet, a patkányok úgy robbannak szét, mint egy petárda, fehéren a holdfényben, őrült rohanással mindenféle irányba.
  
  
   Egyszer, mialatt Aaron szundikált, Rachel végigsétált a piszkos nyomon, mely a fő autópályához vezetett. Nem tervezte, hogy messzire megy. Épp csak meg akarta nézni, hogy néz ki egy autópálya, talán elrejtőzni a postaláda mellett és megfigyelni egy elhaladó autót. Kíváncsi volt a külső világra, és könnyen illanó, töredékes emlékei nem elégítették ki kíváncsiságát.
   Félúton volt a postaládához, mikor Aaron utolérte öreg dzsipjét bömböltetve.
   Szállj be a kocsiba! - kiáltott rá. - Azonnal! - Rachel még sosem látta őt ilyen mérgesnek. Lekucorodott az utasülésen az út porától borítva, boldogtalanul, hogy Aaron ennyire izgatott. A férfi meg sem szólalt, amíg vissza nem értek a házhoz. Akkor kezdett el beszélni letompított hangon, melyben keserűség és elfojtott harag volt.
   - Nem akarhatsz oda kimenni - mondta. - Nem szeretnél ott kinn. A világ tele van kicsinyes, szűk agyú emberekkel. Nem értenének meg téged. És ha nem értenek meg valakit, bántani akarják. Mindenkit bántanak, aki különböző. Ha tudják, hogy különböző vagy, megbüntetnek téged, bántanak téged. Bezárnának, és sosem engednének el.
   Egyenesen előre nézett, kibámulva a piszkos ablaküvegen.
   - Ez nem olyan, mint a műsorok a tévében, Rachel - folytatta lágyabb hangon. - Nem olyan, mint a történetek a könyvekben. Aztán a csimpánzra nézett, és fájdalmasan gesztikulálva hozzátette:
   - Sajnálom, sajnálom. Ott kinn nem tudlak megvédeni. Nem tudlak biztonságban tartani.
   Rachel megfogta apja kezét. Akkor az orvos megengesztelődött, és megsimogatta a fejét.
   - Sose tedd többé. Sose.
   Aaron félelme átragadt Rachelre. Nem követte többé a piszkos nyomot, és néha rossz emberekről álmodott, akik ketrecbe akarják zárni őt.
   Két héttel Aaron halála után egy fekete-fehér rendőrautó közeledik lassan a házhoz. Mikor a rendőrök kopognak a ajtón, Rachel elrejtőzik a heverő mögé a nappaliban. Újra kopognak, aztán megpróbálják a kilincset, bejönnek, mert Rachel elfelejtette bezárni az ajtót.
   Hirtelen megijedve Rachel kiront a heverő mögül, a hátsó ajtó felé ugrál. Hallja maga mögött felkiáltani az egyik férfit:
   - Úristen! Egy gorilla!
   Mire elsüti revolverét, Rachel már kijutott a hátsó ajtón, és a hegyek felé tart. A hegyekből figyeli, ahogy megjelenik egy mentőautó, és két feketébe öltözött ember elviszi Aaron holttestét. Még miután a két autó elhajtott, sem mer Rachel visszatérni a házba. Csak napnyugta után teszi ezt meg.
   Másnap, közvetlenül hajnal előtt egy teherautó zajára ébred, amelyik a piszkos úton zötykölődik lefelé. Kikukucskál az ablakon, és meglátja a halványzöld járművet. Az ajtón hanyagul odafestett szavak: FŐEMLŐSÖKET KUTATÓ KÖZPONT. Rachel habozik, mikor az autó a ház elé húz. Mire a menekülés mellett dönt, két ember kiszáll a gépből. Az egyiknél puska van.
   Rachel kirohan a hátsó ajtón, és a hegyek felé tart, de még félúton van a biztonságos rejtőzést nyújtó helyig, amikor szisszenésszerű hangot hall, és fájdalmas szúrást érez a vállában. Lábai hirtelen kifutnak alóla, és lefelé bukfencezik a homokos lejtőn, vörösesbarna bundája porral telik meg, üvöltése vinnyogássá tompul, s aztán a semmibe vész. Az álom feketesége borul rá.
  
  
   A nap felkelt. Rachel egy ketrecben fekszik a begyűjtő teherautó hátuljában. Csak részben van magánál, reszketést érez a kezében és a lábában. Hányinger kínozza. Teste fáj.
   Nem tud mozogni, csak pislogni. Ahol fekszik, onnan csak a dróthálót és a teherautó oldalát látja. Mikor megpróbálja megfordítani a fejét, erősebben ég a bőre. Csendesen fekszik, fel akarna sírni, de képtélen hangot kiadni. Csak pislogni tud lassan, megpróbálva kizárni a fájdalmat, de a hányinger és az égés marad.
   A teherautó lefelé halad egy piszkos úton, aztán megáll. Rugózik, ahogy a férfiak kiszállnak. Ajtócsapódás. Rachel hallja, hogy kinyílik a hátsó ajtó.
   Egy női hang:
   - Ez az az állat, amiért a megyei seriff elküldöz minket? - Egy nő bekukucskál a ketrecbe. Fehér laborköpeny van rajta, barna haja hátul lófarokba fogva. Szemei körül Rachel apró ráncokat Iát, melyeket a sivatagban eltöltött évek véstek bele. Nem néz ki gonosznak. Rachel reméli, hogy a nő megmenti őt a teherautóbeli férfiaktól.
   - Igen. Még legalább félóráig nem lesz magánál. Hová akarja?
   - Hozzák a laborba, ahol a rhesusmajmok voltak. Ott tartom addig, amíg nem lesz üres ketrec a szaporodási részen.
   Rachel ketrece végigszánkózik a teherautó belsején. Minden döccenés új fájdalmat jelent neki. Aztán a ketrecet egy kocsira lendítik, ezt a nő végigtolja egy betonfolyosón. Rachel figyeli, hogyan halad tova a fal, mindössze néhány centivel az orra előtt.
   A laboratóriumban ketrecek sorakoznak, melyekben kis állatok mozognak álmosan. A mennyezeti fluoreszkáló körték hirtelen éles fényétől felragyog a fehér patkányok píros szeme.
   Az egyik teherautóbeli férfi segítségévet a nő átteszi Rachelt egy laborasztalra. A fémfelület kemény és hideg, fájdalmat okoz a bőrének. Rachel nem tud parancsolni a testének: lábai nem engedelmeskednek neki. Még mindig merev a kábítótól, képes figyelni, de ez minden. Nem tud tiltakozni vagy kegyelemért könyörögni.
   Növekvő rémülettel figyeli, hogy a nő gumikesztyűt vesz fel, és valami tiszta oldatot szív fel egy fecskendőbe.
   - Jegyezze le, hogy a standard tuberkolózispróbának vetem alá: a szemhéjat ellenőrizni kell, mielőtt a többiekhez kerül. Tiobendazolt adok az élelméhez néhány napig, hogy kiderüljön, van-e bármilyen bélférge. És feltételezem, hogy bolhátlanítani is kell majd - mondja a nő. A férfi morog válaszképpen.
   A nő szakértő módon lezárja Rachel egyik szemét. Nyitott szemével Rachel látja közeledni a fecskendőt. Éles fájdalmat érez a szemhéjában. Belül üvölt, de az egyetlen hang, amit ki tud adni, egy gyenge sóhaj.
   A nő félreteszi a tűt, és módszeresen kezdi befújni Rachel bundáját valami hideg, bűzös folyadékkal. Egy csepp Rachel szemébe esik, égeti. Pislog, de nem tudja felemelni a kezét, hogy megdörzsölje. A nő hanyag közömbösséggel bánik Rachellel, a férfival fecsegnek, miközben széthúzza a majom lábait, és befújja nemi szervét.
   - Elég egészségesnek látszik. jó tenyésztési anyag.
   Rachel felsóhajt, de nem veszik észre. Végül befejezik a kínzást, beteszik őt egy ketrecbe, és elhagyják a szobát. Rachel becsukja a szemét, és a sötétség visszatér.
  
  
   Rachel álmodik. Újra otthon van a farmházban. Éjszaka, ő egyedül van. Kint prérifarkasok csaholnak és üvöltöznek. A prérifarkas a sivatag hangja, úgy sír, mint a szél, amikor vékonnyá nyújtóztatja testét, hogy átpréselje magát egy hasadékon két szikla között. A helyi lakosok regélnek a Prérifarkasról, egy istenről, aki agyafúrt volt, megbízhatatlan, változékony, fürge.
   Rachel nyugtalan, izgatott, idegessé tette a prérifarkasok üvöltése. Aaront keresi. Az álomban tudja, hogy nem halt meg, és kutat utána a házban, rendetlen hálószobájából az ő kis szobájába, majd a linóleumpadlós laboratóriumba vándorolva.
   A laborban van, amikor kopogást hall, és valami száraz kaparászást, mint amikor a szél nekifújja a faágakat az ablaknak, de
   nincs a ház közelében fa, és az éjszaka csendes. Óvatosan félrehúzza a függönyt, hogy kinézzen.
   Saját tükörképét látja: sápadt, ovális arc, hosszú, szőke haj. A kéz, mely bent a függönyt tartja, sima és fehér, gondosan levágott körmökkel. De valami nem stimmel. A tükörkép arcára egy másik arc vetül: sötétbarna szem, egy csimpánzarc vörösesbarna szőrrel, elálló füllel. Látja a saját tükörképét és az idegenét: a két kép elhomályosodik és összeolvad. Rachel fél, de nem tudja elengedni a függönyt, kizárni a majomarcot.
   Ő egy csimpánz, aki benéz a hideg, fényes ablaküvegen keresztül: ő egy kislány, aki kinéz: egy kislány, aki benéz, egy majom, aki kinéz. Fél, és körös-körül a prérifarkasok üvöltenek.
  
  
   Rachel kinyitja szemét, és addig pislog, amíg formát kap a világ. A fájdalom és a remegés megszűnt, de még mindig rosszul van kissé. Fáj a bal szeme. Mikor megdörzsöli, kis dudort érez a szemhéján, ahol a nő megszúrta.
   A mellette lévő ketrecben egy másik csimpánz van, egy öregebb állat, koszos" sötétbarna bundával. Karjával átöleli térdét, előre-hátra hintázik, előre-hátra. A fejét lehajtja. Ahogy hintázik, mormog magában: értelmetlen gügyögés, ami megy és megy tovább. A tarkóján Rachel fémet lát megcsillanni: egy állandó beültetett elektróda nyúlik ki a kiborotvált foltból. Rachel halk, kérdő hangot hallat, de a másik csimpánz nem néz fel.
   Rachel saját ketrece csak néhány négyzetméter. Az egyik sarokban egy tálban majomeledel van. A ketrec egyik oldalán vizespalack lóg. Rachel nem törődik az étellel, de szomjasan iszik.
   Napfény süt be az ablakon, az üveget fedő drótháló apró részekre porciózza. Rachel kipróbálja a ketrecajtót, először gyengén, majd erősebben rázva. Biztonságosan be van zárva. A hálószemek túl kicsik ahhoz, hogy kidugja a kezét. Nem tud hozzáférni a zárhoz.
   A másik csimpánz továbbra is evőre-hátra hintázik. Mikor Rachel megrázza a dróthálót, és felkiált, a másik ernyedten felemeli a fejét, és ránéz. Piros karikás szemei a semmibe merednek; nem biztos, hogy látja őt.
   - Helló - gesztikulál Rachel próbaképpen. - Mi a baj?
   A másik ráhunyorít a homályos fényben.
   Bántás - mutatja az AJNY-nek.
   - Ki bánt téged? - A hím csimpánz üresen bámul, Rachel megismétli a kérdést. - Ki bánt téged?
   Felnyúl az elektródához, ujjával a bőrét mutatja, mely már vörös a dörzsöléstől.
   - Emberek - mutatja.
   Mintegy végszóra, zár kattanása hallatszik, és kinyik a labor ajtaja. Egy szakállas férfi lép be fehér köpenyben, egy másik követi, öltönyben, frissen borotváltan. A szakállas, úgy tűnik, körbevezeti a másikat a laboratóriumban.
   ...csak előzetes kísérletek idáig - mondja a szakállas. - Hátráltat minket az AJNY-ra tanított csimpánzok hiánya. - A két ember megáll az öreg csimpánz ketrece előtt. - Ez az öreg fickó az Oregon központból van. Beszüntették a nyelvi program anyagi támogatását, és néhány állatot szétszórtak más programokhoz. - Az öreg csimpánz a ketrec hátulján kuporog, és gyanakvással méregeti a szakállast.
   - Éhes? - mutatja az a majomnak. Felmutat egy narancsot, hogy a csimpánz láthassa.
   - Adj narancsot - gesztikulál az állat. Kinyújtja a kezét, de csak annyira megy közel a dróthálóhoz, hogy elérje a gyümölcsöt. Mikor megvan, visszahátrál a ketrec végébe.
   A szakállas folytatja:
   Ez a program megbízható adatokat nyújt a jelnyelv használata alatti idegrendszeri működésről. De valóban nagyon szükséges, hogy hozzáférjünk fejlett nyelvi képességekkel rendelkező csimpánzokhoz. Az emberek olyan átkozottul féltik az állataikat.
   Ez a magáé? - kérdezi a borotvált, Rachelre mutatva. Rachel a ketrec hátuljában kuporog, olyan messzire a hálótól, amennyire csak lehet.
   Nem, nem az enyém. Nyilvánvalóan valakinek a házi kedvence volt. A megyei seriff szedette össze velünk. - A szakállas bekukucskál) a ketrecbe. Rachel nem mozdul; meg van rémülve, hogy valahogy kimutatja, ismeri az AJNY-et. A kezére bámul, és arra a kézre gondol, amelyik elektródát ültet be a koponyájába. - Azt hiszem, tenyészállományba vesszük - mondja a férfi, és elfordul.
   Rachel figyeli őket elmenni, azon töprengve, hogy milyen szörnyű emberek lehetnek. Aaronnak igaza volt: meg akarják büntetni őt, elektródát akarnak a koponyájába tenni.
   Miután a férfiak elmentek, megpróbálja beszélgetésbe vonni az öreg csimpánzot, de az nem válaszol. Nem vesz tudomást róla, miközben a narancsot eszi. Aztán visszatér előbbi pozitúrájába, lehajtott fejjel hintázik előre-hátra.
   Rachel akarata ellenére éhes, és megkóstolja az egyik étellabdacsot. Furcsa gyógyszeríze van, visszateszi a tálkába. Pisilnie kell, de nincs vécé, és nem tud szabadulni a ketrecből Végül már nem tudja visszatartani, és az egyik sarokban elvégzi szükségét. A vizelet keresztülfolyik a hálón, átitatja lent az almot, és a meleg pisi szaga betölti a ketrecet. Megalázva, rémülten, fájós fejjel, a spraytől viszkető bőrrel Rachel figyeli, hogy kúszik keresztül a napfény a termen.
   Mikor eljön az éjszaka, nem fáradt. Kint prérifarkasok üvöltenek. Holdfény szűrődik be a magas ablakokon. Lábát felhúzza, és kezével átfogva térdét, pihen. Apja halott, ő fogoly egy furcsa helyen. Egy darabig nyüszít, azt remélve, hogy felébred ebből a lidércnyomásból, és otthon, az ágyban találja magát. Mikor meghallja a zár kattanását a terem ajtajában, még jobban összehúzza magát.
   Zöld overallos férfi tol be egy tisztítószerekkel megpakolt kocsit. Seprűt vesz ki belőle, és söpörni kezdi a betonpadlót. A ketrecek sora fölött Rachel látja, ahogy teje az álmosságtól meg-megbillen. Lassan és módszeresen dolgozik, lehajolva gondosan kisöpör mindent a ketrecek alól, csinos kis kupacot halmozva fel porból, ganéjból és ételmaradékból a folyosó közepén.
  
  
   Az állatgondozót Jake-nek hívják. Középkorú, süket ember, akit hét éve alkalmaz a Főemlősöket Kutató Központ. Éjszakai műszakban dolgozik. Az intézet személyzeti vezetője szereti őt, mert kitölti a csökkent munkaképességűek alkalmazására kiírt szövetségi kvótát, és mert az utóbbi öt évben nem kért fizetésemelést. Voltak panaszok a munkájára - gyakran hanyag -, de sohasem annyira súlyosak, hogy az elbocsátásához vezessenek.
   Jake ambíció nélküli, kissé lassú észjárású ember. Szereti a Főemlősöket Kutató Központot, mert egyedül dolgozik, így ihat munka közben. Könnyen veszi a dolgokat, és szereti az állatokat. Néha segít rajtuk. Egyszer egy laborasszisztens rajtakapta, hogy almát ad egy terhes rhesusmajomnak. A majom egy olyan kísérletnek volt része, melyben a diétás étrend hatását vizsgálták az embrió agyfejlődésére, és az asszisztens figyelmeztette Jake-et, hogy ki lesz rúgva, ha még egyszer az állatokkal való érintkezésen kapják. Jake még mindig eteti őket, de most már óvatosabban, s azóta nem vették észre.
   Rachel látja, hogy az öreg csimpánz mutogat Jake-nek. Adjál banánt - mutatja.
   - Kérek banánt. - Jake egy percre abbahagyja a söprést, és lenyúl kocsijának alsó polcára. Egy banánnal tér vissza, az öreg csimpánznak nyújtja. Az elfogadja, és nekitámaszkodik a hálónak, hogy Jake megvakargathassa a bundáját.
   Mikor Jake elindul söpörni, észreveszi Rachelt, látja, hogy az figyeli őt. Az öreg csimpánzhoz való kedvességétől felbátorodva, Rachel félénken mutatja:
   - Segíts nekem.
   Jake habozik, aztán közelebbről is megnézi őt. Mindkét szeme erősen véreres. Orrán annak az embernek a megpattant hajszálerei látszanak, aki túl sok éve áll barátságban a palackkal. Ráférne a borotválkozás. De mikor közel hajol, Rachelt megcsapja a whisky és a dohány szaga. Ez Aaronra emlékezteti, és felbátorítja őt.
   Kérlek, segíts nekem - mutatja. - Én nem tartozom ide.
   Az utóbbi órában Jake folyamatosan ivott. Kissé bizonytalanul látja a világot. Vaksin pislog Rachellre.
   Rachel félelmét, hogy a férfi bántani fogja, most felváltja az attól való félelem, hogy itt hagyja bezárva, egyedül.
   - Kérem, kérem, kérem. Segíts nekem. Nem ide tartozom. Segíts nekem hazamenni.
   Jake figyeli őt, a helyzetet mérlegelve. Rachel nem mozdul. Attól tart, bármilyen mozdulat előidézheti a férfi távozását. Ünnepélyes lassúsággal, amit a mámora okoz, Jake nekitámasztja seprűjét a mögötte levő ketrec-sornak, és újra lép egyet Rachel felé. Te beszélsz? - mutatja.
   - Beszélek. Honnan jöttél?
   - Az apám házából. Két ember jött, és meglőttek, idehoztak. Nem tudom, miért. Nem tudom, miért zártak börtönbe.
   Jake körülnéz, részvevő akar lenni, de meghökkenti, hogy a csimpánz börtönt említett.
   - Ez nem börtön - jelzi. - Ez olyan hely, ahol a tudósok majmokat nevelnek.
   Rachel megbántódik.
   - Én nem majom vagyok - mutatja. - Én egy lány vagyok. Jake szőrös testét, fülét tanulmányozza.
   Úgy nézel ki, mint egy majom. Rachel megrázza a fejét.
   Nem, én lány vagyok.
   Hátrafelé simít a kezével a fején, bosszúságot és boldogtalanságot kifejező nagyon emberi mozdulattal. Szomorúan mutatja.
   - Nem ide tartozom. Kérlek, engedj ki. `
   Egyik lábáról a másikra áll töprengve Jake, hogy mit tegyen. - Nem engedhetlek ki. Nagy bajba kerülök.
   - Csak egy kicsikét! Kérlek!
   Jake a munkaeszközeivel megrakott kocsira pillant. Ki kell takarítania ezt a termet és még két folyosót, plusz a hivatalokat, mielőtt lepihenhet.
   - Ne menj - mutatja Rachel, kitalálva a gondolatát.
   - A munkámat kell végeznem.
   Rachel a kocsira néz, és buzgón javasolja: - Engedj ki, és segítek neked dolgozni. Jake összehúzza a szemöldökét.
   - Ha kiengedlek, elfutsz.
   - Nem futok el. Segíteni fogok.
   - Megígéred, hogy visszamész? Rachel bólint.
   A férfi ernyedten kinyitja a ketrecet. Rachel kiugrik, kiragad egy kisseprűt a kocsiból, és szorgosan sepregetni kezdi az ételmaradékot a ketrec-sorok alól.
   Gyere - mutatja Jake-nek a kupac végéből. - Segíteni fogok. Mikor Jake kitolja a kocsit a ketrecteremből, Rachel szorosan mögötte követi. A tisztítókocsi gumikerekei simán gördülnek a linóleumpadlón. Egy fémajtón keresztül egy folyosóra jutnak, ahol szőnyegpadló van, és a levegőt krétapor és papír szaga tölti be.
   Hivatali szobák nyílnak a folyosóról, mindegyik egy kis szoba, íróasztallal, könyvespolcokkal és táblával. Jake megmutatja Rachelnek, hogyan ürítse ki a papírkosarakat egy szemeteszsákba. Miközben ő letörli a táblákat, Rachel szobáról szobára jár, maga után húzva a zsákot.
   Jake először gondosan szemmel tartja őt. De miután mindegyik táblát letörölte, megáll, hogy újratöltse csészéjét a whiskysüvegből, melyet a tisztítószerek közé ékelt be. Mire a második csésze felénél tart, öreg cimboraként kezeli Rachelt, sürgetvén, hogy legyen idejük vacsorázni.
   Rachel fürgén dolgozik, de néha megáll, és kibámul az irodák ablakán. Kint holdfény járja be a homokos sivatagot, melyet itt-ott csenevész fűsziget pettyez.
   A folyosó végén egy nagyobb teremben több íróasztal és írógép van. Az egyik papírkosárban emlékeztetők, feljegyzések, cukorkáspapírok alatt Rachel egy magazint talál. Szerelmi Vallomások a címe, és egy csókolózó párt mutat a címlap. Rachel tanulmányozza ezt, aztán az újságot begyűri a kocsi alsó polcára.
   Jake újabb csésze whiskyt tölt magának, és a kocsit egy másik
   folyosóra tolja. Most már lassabban dolgozik, és munka közben hümmöget, hangsúlytalan hangokat ad ki magából, amit csak kellemes rezgésként érzékel. Az utolsó néhány táblát hanyagul törli le, és végezve a papírkosarakkal Rachel igazítja ki a hibát.
   A takarító raktárhelyiségében vacsoráinak, egy piszkos, ablaktalan szobában, melynek berendezése egy ősrégi zsírfoltos heverőből, egy megviselt fekete-fehér televízióból és tisztítószeres polcokból áll. Az egyik polcról Jake leveszi a papírzacskót, mely ebédjét tartalmazza: egy üres szendvicset, egy zacskó sült krumplit és vaníliás süteményeket. A tisztítószeres üvegek mögül elővesz valami magazint. Meggyújt egy cigarettát, még egy csésze whiskyt önt magának, és letelepszik a heverőre. Pillanatnyi habozás után megkínálja Rachelt is az itallal, jó adag whiskyt töltve egy csorba porceláncsészébe.
   Aaron sosem engedte whiskyt inni Rachelt, ezért most óvatosan kóstolja meg. A szagtól először tüsszentenie kell, de megtetszik neki, ahogy az ital melegíti a torkát, és kortyol még egyet-kettőt.
   Miközben isznak, mesél Jake-nek arról az emberről, aki meglőtte őt, és a nőről, aki megszúrta a tűvel, és a férfi bólint.
   - Ezek az emberek itt bolondok.
   - Tudom - feleli Rachel, és az öreg csimpánzra gondol az elektródával a fejében. - Ugye nem mondod el nekik, hogy tudok beszélni?
   Jake újra bólint.
   - Semmit sem mondok el nekik.
   Úgy bánnak velem, mintha nem lennék valódi - mutatja Rachel szomorúan. Aztán átöleli a térdét, megrémülve a gondolattól, hogy őrült emberek tartják fogva. A menekülés lehetőségét fontolgatja: kint van a ketrecből, biztosan el tudna futni Jake elől. Miközben erről ábrándozik, kiissza a whiskyjét. Az alkohol tompítja félelmét. Szorosan Jake mellett ül a heverőn, és cigarettafüstjének szaga Aaronra emlékezteti. Apja halála óta először érez meghittséget és boldogságot.
   Megosztja Jake-kel a süteményt és a krumplit, és belenéz a
   Szerelmi Vallomásokba, melyet a szemétből mentett ki. Az első történet, amit elolvas, egy Alice nevű nőről szól. A címfej: "Revütáncos lett belőlem, hogy kifizessem a férjem szerencsejáték-adósságait, és most azt akarja, hogy a testemet adjam el."
   Rachelt meghatja Alice magányossága és szenvedése. Ő éppúgy egyedül van és félreértett, mint Alice. Ahogy lassan olvas, második csésze whiskyjét szopogatja. Egy mesére emlékezteti a történet: az a remek férfi, aki megmenti Alice-t szörnyű férjétől, helyettesíti a szépséges herceget, aki kiszabadítja a hercegnőt. Rachel Jake-re pillant, és arra gondol, vajon megmenti-e őt a gonosz emberektől, akik ketrecbe zárták.
   Befejezte a második csésze whiskyt, megette Jake süteményeinek felét, mikor az szól neki, hogy vissza kell mennie a ketrecbe. Vonakodva megy, magával víve a magazint. A férfi megígéri, hogy a következő éjjel is érte jön, ezzel meg kell elégednie. Rachel a ketrec egyik sarkában dugja a magazint, és összegömbölyödik aludni.
  
  
   Kora délután ébred fel. Egy fehér köpenyes férfi alacsony kocsit gurít be a laborba.
   Rachel feje fáj a másnaposságtól, és betegnek érzi magát. Amint az egyik sarokba kuporodik, a férfi megállítja a kocsit, és rögzíti a kerekeket.
   - Maradj nyugton - mormogja Rachelnek, aztán ketrecét rácsúsztatja a kocsira.
   Hosszú folyosókon gurítja keresztül őt, ahol a cementblokk falak intézeti zöldre vannak festve. Rachel boldogtalanul kucorog a ketrecben, azon töprengve, hová vihetik és vajon képes lesz-e Jake valaha is megtalálni őt.
   Egy hosszú folyosó végén a férfi vastag fémajtót nyit ki, meleg levegő hulláma csapja meg Rachelt. Csimpanzürülék és rothadt élelem szagából áll. A folyosó mindkét oldalán fémrudak vannak, és drótháló. A háló mögött Rachel szőrös árnyékot Iát. Egy ketrecben öt fiatal csimpánz függeszkedik és játszik. Egy másikban
   két nőstény guggol, egymást bolhászva. A férfi lassít, amint ahhoz a ketrechez ér, amelyikben egy nagy hím öklével a hálót veri. A háló zörög és hullámzik.
   Na, Johnson - mondja a férfi. - Csillapodj. Légy jó. Hoztam neked egy új kis barátnőt.
   Horgokkal Johnson ketrecéhez kapcsolja Rachelét, és kinyírja az ajtókat.
   - Gyerünk, kislány - mondja. - Nézd a finom gyümölcsöt. - A ketrecben egy tál szeletelt alma van, a velejáró gyümölcslegyek rajával.
   Rachel először nem megy be az új ketrecbe. Összegörnyed a kocsin levőben, remélve, hogy az ember úgy dönt, visszaviszi őt a laborba. Látja, hogy elővesz egy gumicsövet, és egy vízcsapra erősíti. De csak akkor érti meg a szándékát, amikor a vízsugarat ráirányítja. A hideg megcsapja Rachel hátát, ő üvölt, és az új ketrecbe menekül, hogy elkerülje a hideg vizet. Akkor a férfi bezárja az ajtókat, leakasztja a horgokat, és elsiet.
   A padló csupasz cement. A ketrec a folyosó egyik végén van, két fala cementblokk. Az egyiken ajtó, amelyik egy kifutóra néz. A maradék két oldalon drótháló: az egyik a folyosó, a másik Johnson ketrece felé.
   Johnson most, hogy az ember elment, nyugodt, ketreceik közös ajtaját szaglássza körül. Rachel szorongva figyeli. Emlékei a más csimpánzokról távoliak, az idő elhomályosította őket. Emlékszik az anyjára, dereng, hogy más, korabeli csimpánzokkal játszik. De nem tudja, hogyan reagáljon, mikor meredt szemmel Johnson rá bámul, dühös, fújó hangot hallatva. Mutogat neki AJNY-en, de ő csak még jobban bámul, és újra fúj. Johnson mögött más ketreceket és csimpánzokat Iát, olyan sokat, hogy a dróthálók összezavarják a képet, és nem tudja kivenni a folyosó túlsó végét.
   Johnson figyelme elől menekülve átbújik az ajtó alatt, és a külső kifutóba nyomakszik, egy fehér betonalapú, dróthálós ketrecbe. Kint puszta föld meg némi fű.
   Forrón tűz a délutáni nap. Az összes többi kifutó üres, míg Johnson meg nem jelenik a Rachel mellettiben. Figyelme zavarja Rachelt, ezért visszamegy.
   Arra az oldalra húzódik vissza, ami legtávolabb esik Johnsontól. Egy durván ácsolt fapad ülőhelyet kínál neki. Térdét átfogva megpróbál pihenni és nem gondolni Johnsonra. Kis időre elszenderedik, de a folyosóbeli mozgolódásra felriad.
   A szemközti ketrecben lévő nőstény tüzel. Rachel felismeri a szagot, saját korábbi tüzeléseiről. Két vigyázó benyitja az ajtót, amelyik a nőstényét a csatlakozó ketrectől elválasztja, ahol egy hím áll nagy érdeklődéssel figyelve. Johnson a dróthálót rázza és üvölt.
   - Mike szűz, de Susie tudja, mit csinál - mondja az egyik vigyázó a másiknak.
   - Tehát simán kell mennie. De tartsd készenlétben a vízcsövet. - Igen?
   - Néha verekednek. Csak arra használjuk a vizet, hogy szétválasszuk őket, ha igazán komolyra fordul a dolog. Általában rendben csinálják.
   Mike Susie ketrecébe lép. A vigyázók lejjebb eresztik az ajtót, mindkét csimpánzot egy ketrecbe kényszerítve ezzel. Susie nem riad meg. Tovább eszik egy narancsgerezdet, mialatt Mike a legnagyobb érdeklődés minden jelével a nemi szerve körül szaglászik. Susie előrehajol, hogy rózsaszínű fenekéhez engedje Mike ujját, ami az ivarérés jele.
   Rachel a drótháló előtt állva találja magát, mély, nyögésszerű hangokat hallatva. Látja Mike merevedését, hallja morgó kiáltását, mellyel egy időben letérdel, és a nősténynek mutogat. Rachel érzelmei vegyesek: el van ragadtatva, fél, zavarodott. A szex leírására gondol a Szerelmi Vallomások történetében: mikor Alice megérzi Danny ajkát az övén, a szenvedély pillanata elragadja. A férfi karjába veti magát, bőre reszket, mintha valami belső tűz égetné.
   Susie lehajol, és Mike hangos morgással beléhatol, ajkával erőszakosan meglökve őt. Susie metsző kiáltást hallat, hirtelen felugrik eltaszítva Mike-ot. Rachel lenyűgözve figyel. Mike már ernyedt pénisszel lassan követi a nőstényt a ketrec sarkában, ahol gondosan elkezdi bolhászni. Rachel észreveszi, hogy ahol túlságosan szorította, ott a drótháló elvágta a kezét.
  
  
   Éjszaka van, és nyikorogva nyílik az ajtó a folyosó végén. Rachel azonnal éber lesz, keresztülkukucskál a dróthálón, megpróbál ellátni az ajtóig. Rácsap a dróthálóra. Ahogy Jake közelebb ér, integetve üdvözli.
   Mikor Jake a fogantyúért nyúl, amivel ki lehet nyitni Rachel ketrecét, Johnson kiabálva, kezét a feje fölött lóbálva neki akar támadni. Rachel nem törődik Johnsonnal, és Jake után siet.
   Ismét segít a férfinak takarítani. A laboratóriumban üdvözli az öreg csimpánzot, de azt jobban érdekli a banán, amit Jake hozott, mint a beszélgetés. Nem válaszol Rachel kérdéseire, aki néhány próbálkozás után feladja.
   Míg Jake a szőnyegpadlós folyosót porszívózza, Rachel kiüríti a kosarakat, és egy Modern Románc című magazint talál ugyanazon a helyen, ahol tegnap a Szerelmi Vallomásokat.
   Később a takarító szobájában Jake dohányzik, whiskyt szopogat, és átlapoz egyet a saját magazinjai közül. Rachel szerelmi történeteket olvas a Modern Románcból.
   Időről időre átnéz Jake válla fölött egy szemcsés képre, mely lábait szétvető, meztelen nőt ábrázol. Jake hosszú ideje egy szőkeség képét nézegeti, akinek nagy mellei, piros körmei és lilára festett szemhéjai vannak, A nő a hátán fekszik és mosolyog, amint a Iába közötti rózsaszínűséget birizgálja. A következő lapon a mellét simogatva, sötét mellbimbóit csipkedve mutatja őt a kép. Az utolsón pedig a válla fölött néz hátra. Abban a testhelyzetben van, amit Susie vett fel, mikor kész volt arra, hogy meghágják.
   Rachel Jake válla fölött nézi a magazint, de nem tesz fel kérdéseket. Jake szaga elkezdett változni abban a pillanatban, ahogy kinyitotta a magazint; az ideges izzadság bűze összekeveredik a dohány és a whisky aromájával.
   Rachel gyanítja, hogy most nem éppen örülne a kérdéseknek. Jake ragaszkodik hozzá, hogy hajnal előtt visszamenjen a ketrecébe.
  
  
   A következő hét folyamán hallgatja a férfiak beszélgetéseit, akik ki-be járnak, élelmet hozva és fecskendezéssel tisztítva a ketreceket. Ezekből a beszélgetésekből megtudja, hogy a Főemlősöket Kutató Központ elsősorban szaporító intézmény, amelyik házilag tenyésztett emberszabású és egyéb majmokkal látja el a kutatókat. Saját kutatórészleget is fenntart. Közönyös hangon szörnyű dolgokról beszélnek a férfiak. A serdülő csimpánzok a folyosó végén magas koleszterintartalmú diétára vannak fogva, hogy a tudósok meghatározzák a koleszterin hatását a keringési rendszerre. Teres nőstények egy csoportját hímhormonokkal injekciózzák, hogy megtudják, miképp hat ez az utódokra. A bébimajmok egy része alacsony proteintartalmú diétán van, hogy az ellenkező hatást kiderítsék az agyfejlődésre.
   Az emberek keresztülnéznek rajta, mintha nem volna valóságos, mintha a fal része lenne, mintha egyáltalán senki sem lenne. Nem tud beszélni hozzájuk; nem tud bízni bennük.
   Jake minden éjszaka kiengedi, és ő segít neki takarítani. A férfi finom falatokat hoz; sült krumplit, friss gyümölcsöt, csokoládészeleteket, süteményt. Szeretettel bánik Rachellel, ahogy egy koraérett gyerekkel bánik valaki. És beszél hozzá.
   Éjszakánként, mikor a férfival van, Rachel majdnem képes elfelejteni a ketrec szörnyűségeit, a szorongást, amivel Johnson ide-oda mászkálását figyeli, az érzést, hogy még a legegyszerűbb cselekvés sem valóságos. Elégedett lenne, ha örökké Jake-kel maradhatna, a gyorsbüféből étkezve és magazinokat olvasva. Úgy tűnik, a férfi szereti a társaságát. De mindig ragaszkodik hozzá, hogy vissza kell mennie a ketrecbe, vissza a szörnyűségbe. Az első hét végére már elkezdte tervezni szökését.
   Minden alkalommal, amikor Jake elalszik a whiskyje fölött - ez öt esetből háromszor fordul elő -, Rachel egyedül körbejárja a
   központot, titokban gyűjtve olyan dolgokat, melyekre szüksége lesz a sivatagban való túléléshez: egy vízzel teli műanyag kulacsot, egy élelemlabdacsokkal teli műanyag zacskót, egy nagy törülközőt, mely takaróként fog szolgálni a hideg sivatagi éjszakákon, egy eldobott műanyag bevásárlótáskát, melyben mindezeket vinni fogja. A legjobb zsákmánya egy autóstérkép, melyben a Főemlős Központ pirossal van jelölve. Ismeri Aaron farmjának címét, és megtalálja a térképen. Tanulmányozza az utakat, útvonalat tervez hazafelé. Toronyiránt menve, feltéve, hogy nem téved el, körülbelül ötven mérföldet kell megtennie, hogy elérje a farmot. A takarító szobájában egy polc mögé rejti ezeket a dolgokat.
   Terveit, hogy megszökik és hazamegy, megszakítja az az idea, hogy szerelmes Jake-be, egy ötlet, amely lassan került közel hozzá, a szerelmi magazinokban olvasott történetek által táplálva. Mikor Jake szórakozottan megsimogatja őt, furcsa izgalom tölti el. Vágyik a társaságára, és hiányolja őt a hétvégeken, amikor nincs benn. Csak akkor boldog, ha vele van, követi őt a központ folyosóin, beszívja a dohány és a whisky szagát, mely a férfi egyedi parfümje. Lop egy cigarettát a dobozából, és elrejti a ketrecében, ahol kedvére szagolgathatja.
   Szereti Jaket-et, de nem tudja, hogyan érje el, hogy a férfi viszontszeresse. Rachel keveset tud a szerelemről: emlékezik egy iskolai összejövetelre, ahol egy fiúról álmodozott, akinek a szekrénye az övé mellett volt, de nem lett az egészből semmi. Olvassa a szerelmi magazinokat és Ann Landers rovatát az újságban, melyet Jake hoz magával minden éjjel - ezekből a forrásokból megismerkedik a románc fogalmával. Egyik éjjel, miután Jake elaludt, rosszul központozott, nyelvtanilag hibás levelet gépel Ann-nek. Elmagyarázza benne a helyzetét, és tanácsot kér, hogyan bolondítsa magába Jake-et. A levelet becsúsztatja a "Kimenő posta" feliratú zsákba, és a következő héten fokozott érdeklődéssel olvassa Ann rovatát. De levele sosem jelenik meg.
   A magazinképekben keresi a választ, melyek láthatólag lenyűgözik Jake-et. Tanulmányozza a meztelen nőket, különösen a nagy mellűt, a bíborszínű maszattal a szeme körül.
   Egy éjjel műanyag szemfestékdobozt talál a titkárnő íróasztalában. Ellopja és a ketrecébe viszi. A következő este, amint a központ elcsendesedik, megfordítja a fém élelmiszeres edényt, és megnézi tükörképét a fénylő felületen. Guggolva egyensúlyozza a szemfestékes dobozt az egyik térdén, és megvizsgálja tartalmát: egy ecsetet és a háromszínű szemfestéket: INDIÁNKÉK, ERDŐZÖLD és VADLILA. Rachel az utóbbit választja.
   Egyik ujjával csukva tartva jobb szemét, az ecsettel óvatosan bekeni a szemhéját, mutatós, orchideaszínű foltot hagyva barna bőrén. Kritikusan tanulmányozza, aztán még tesz hozzá, szemhéjának sarkát is bekenve, egész addig, míg a festék bele nem olvad a szőrzetébe. A szín farsangi vidámságot kölcsönöz szemének. Nagy gonddal a másik oldalon is eléri ezt a hatást, aztán kacéran pislogva magára mosolyog a fémben.
   A másik ketrecben Johnson kivillantja fogait, és a dróthálót rázza. Rachel nem törődik vele.
   Jake összeráncolja a szemöldökét, mikor jön, hogy kiengedje. - Megütötted magad? - kérdezi.
   - Nem - hangzik a válasz. Aztán kis szünet után: - Nem tetszik? Jake melléje guggol, és a szemét bámulja. Rachel a térdére teszi egyik kezét, és szíve vadul ver saját vakmerőségétől.
   Nagyon furcsa majom vagy te - mutatja a férfi.
   Rachel fél megmozdulni. A férfi térdén levő keze ökölbe szorul, arca eltorzul, szeme körül megráncosodva.
   Aztán Jake felegyenesedve mutatja:
   - Azelőtt jobban tetszett a szemed.
   Tetszik neki a szeme. Rachel bólint, anélkül hogy pillantását levenné a másikról. Később a női vécében megmossa az arcát; a törülközés után sötét foltok maradnak a vécépapíron.
  
  
   Rachel álmodik. Szőrös barna mamájával a Painted sivatagon megy keresztül egy vörös sziklás kanyonban, s Rachel valahogy tudja, hogy ez a Főemlősöket Kutató Központba vezet. Anyja hátramarad: ő nem akar a központba menni: fél. Egy kiemelkedő szikla árnyékában Rachel megáll, hogy megmagyarázza, azért kell a központba menni, mert Jake ott van.
   Anyja nem érti a jelbeszédet. Szomorú szemmel figyeli Rachelt, aztán felmászik a kanyonfalon, maga mögött hagyva őt. Rachel utánamászik, felhúzódzkodva a fal széléhez annyira, hogy lássa elügetni a másik csimpánzot, keresztül a széljárta, vörös salaksziklákon és homokon.
   Rachel utánaered, és ahogy rohan, úgy jajgat, mint egy elhagyott csimpánzbébi, világgá kürtölve nyomorúságát. Anyja alakja imbolyog a távolban, a körvonalak remegnek a homokból felszálló, forró levegőben. Az alak megváltozik. A vörös homokban most egy halványszőke asszony fut, bíbor melegítőben és tornacipőben; az édes illatú anya, akire Rachel emlékezik. Visszanéz, és Rachelre mosolyog.
   - Ne üvölts, mint egy majom, kislányom! - kiáltja. - Mondjad: mama.
   Rachel hang nélkül fut, álombeli futás, mely nem vezet sehová. A homok égeti a lábát, a nap a, fejére tűz. A szőke nő eltűnik a távolban, Rachel egyedül van. Összeesik és vinnyog, mert magányos és fél.
   Ujjak gyengéd érintését érzi, melyek bundáját tapogatják, és egy pillanatra, még félálomban azt hiszi, hogy a szőrös anya tért vissza hozzá. Kinyitja a szemét; egy sötétbarna szempárt pillant meg, melyet drótháló választ el tőle. Johnson átnyúlt egy nyíláson bolhászni őt. Ahogy bundájában kutat, lágy, becéző hangokat ad ki, gyengéd, vigasztaló hangokat.
   Még mindig félálomban nézi őt, és csodálkozik, hogy annyira félt. A másik nem látszik ónnyira rossznak. Egy darabig bolhássza őt, aztán a közelben leül, és figyel a hálón keresztül. Rachel egy szelet almát hoz az edényéből, és felajánlja neki. Szabad kezével az alma jelét mutatja. Mikor Johnson elveszi, újra mutatja: alma. A hím nem különösebben gyors felfogású diák, de Rachelnek van ideje és sok szelet almája is.
  
  
   Minden előkészületet megtett Rachel, de nem tudja magát rászánni arra, hogy elhagyja a központot. Ez azt jelentené, hogy elhagyja Jake-et, a sült krumplit és a whiskyt, elhagyja a biztonságot. Rachel számára a szerelem gondolatához mindig hozzátársul a whisky és a sült krumpli meleg íze.
   Néhány éjjel, mikor Jake alszik, a nagy kettős üvegajtóhoz megy, amelyik a külvilágba vezet. Kinyitja az ajtókat, és a küszöbön áll, kitekintve a sivatagra. Néha egy nyúl ül a hátsó fertályán a fény négyszögében, mely kivilágít az ajtón keresztül. Néha ugrópatkányokat Iát, úgy ugrálnak tova a holdfényben, mint a kemény talajon pattogó labdák. Egyszer egy prérifarkas üget el, megvető pillantást vetve Rachel irányába.
   A sivatag magányos hely. Üres. Hideg. Jake-re gondol, ahogy halkan horkol a kamrájában. És mindig becsukja az ajtót, és mindig visszatér hozzá.
   Rachel kettős életet él: a takarító segédje éjszaka, fogoly és tanár nappal. Délutánonként a napon szundikál, és Johnsont tanítja.
   Egy meleg délután a kifutóban ül, a napon sütkérezve. Johnson bent van, a többi csimpánz nyugodt. Rachel szinte azt képzelheti, hogy otthon van apja farmján, a saját udvarában üldögél. Elalszik, és Jake-ről álmodik.
   Azt álmodja, hogy a férfi ölében ül a megviselt heverőn. Keze a másik mellén; sima, fehér kéz, pirosra festett körmökkel. Mikor a televízió sötét képernyőjére pillant, látja saját tükörképét. Karcsú tinédzser, szőke hajjal, kék szemmel. Meztelen.
   Jake őt nézi és mosolyog. Kezét végigfuttatja a hátán, és ő extázisban lehunyja a szemét.
   De valami megváltozik, mikor becsukja a szemét. Jake bolhászni kezdi, ahogy az anyja tette, a kis rovarok után kutatva a szőrzete között. Kinyitja a szemét, és Johnsont látja meg, szorgalmas ujjai a bundájában keresnek, céltudatos barna szemei őt
   figyelik. A tévé képernyője két csimpánzot tükröz, egymás karjaiba fonódva.
   Rachel arra ébred, hogy először, mióta a központban van, tüzel. A nemi szervét körülvevő bőr megduzzadt és rózsaszínű.
   A nap hátralévő részében nyugtalan, fel-alá jár a ketrecében. A háló másik oldalán Johnson ugyanígy tesz, követi őt a kifutóba, hosszasan és erősen szaglászva az elválasztó rúd szélén.
   Ezen az éjszakán Rachel különösen buzgón segít Jake-nek takarítani. Szorosan a nyomában van, egyszer sem hagyja, hogy távolabb kerüljön tőle. Ha a férfi söpör, lapátjával ott üget mögötte, Jake kétszer majdnem rá is lép. Rachel nagyon várja, hogy észreveszi állapotát, de a takarító nemtörődömnek tűnik.
   Munka közben Rachel kortyol egy csésze whiskyből. Izgatottságában többet iszik, mint szokott - két teljes csészével. Az ital kissé szétszórttá teszi, imbolyog, amikor követi Jake-et a raktárhelyiségbe. Szorosan mellette összegömbölyödik a heverőn. A férfi a kanapé hátán pihenteti karját, lábát kinyújtja maga előtt. Rachel úgy helyezkedik, hogy a másikhoz préselődjön.
   Jake nyújtózkodik, ásít, és hátul masszírozni kezdi a nyakát, mintha a merevséget akarná kidörzsölni. Rachel átkarolja, és utánozza a férfi mozdulatai, kedvét lelve bőre érintésében, hajában, mely kézfejét simogatja. Zavaró gondolatok futkároznak a fejében. Néha úgy tűnik, a kezét csiklandozó haj Johnson szőre, néha tudja, hogy Jake haja. És néha mintha ez nem is számítana. Valóban olyan különbözőek? Nem olyan különbözőek.
   Masszírozza a férfi nyakát, nem tudva, mit tegyen ezután. A szerelmi magazinokban ilyenkor veszi a karjába a nőt a férfi. Rachel Jake ölébe mászik, átöleli, várva a viszonzást. A másik álmosan pislog rá. Félig álomban megsimogatja, és keze Rachel nemi szervének közelében jár. Ő a férfi testéhez nyomja magát, lágy torokhangot hallatva. Csípőjét a lágyékához szorítja, enyhe változásra figyelve fel a férfi szagában, lélegzésének ritmusában. Az újra rápislant, kicsit éberebben, Rachel a vállán érzi a kezét, el akarja tolni őt, és ő tudja, mit akar. Kicsúszik az öléből, és megfordul, rózsaszínű nemi szervét mutatja neki, készen arra, hogy meghágják, hogy befogadja a péniszét. Várakozásában mély, hívó hangon morog.
   A férfi nem reagál. Rachel visszanéz a válla fölött. Jake még mindig a kanapén ül, félig leeresztett szemmel figyelve őt. Felnyúl egy meztelen nőkkel teli magazinért. Másik kezét a lágyékára ejti, és elmerül saját világában.
   Rachel sír, mint egy csecsemő, amelyik elvesztette az anyját, de a férfi nem néz fel. A szőke nő képét bámulja.
   Rachel sötét folyosón fut a ketrecéhez, egyetlen otthonához. Mikor eléri termének folyosóját, nehezen lélegzik, és kis nyüszítő hangokat ad ki. A homályban habozik egy pillanatra, Johnson ketrecébe bámulva. A hím csimpánz alszik. Rachel emlékszik kezének érintésére, mikor bolhászta őt. A folyosóról kinyitja az ajtót, és bemászik Johnson ketrecébe. A hím felébred a hangra, a levegőbe szimatol. Mikor meglátja Rachelt, feléje lép, buzgón szimatol tovább. Rachel hagyja, hogy ujját bedugja nemi szervébe, mélyen beszívja szagát. Johnson pénisze merev, ő maga izgatottan morog. Rachel megfordul, felkínálja testét, és a hím meghágja, mélyen behatolva. Mikor ez megtörténik, Rachel Jake-re gondol, és a Rachel nevű vékony, szőke tinédzser lányra, de aztán a pillanat elmúlik. Szinte akarata ellenére felkiált, a befogadás és az élvezés borzongó kinyilvánításával.
   Miután kihúzta péniszét, Johnson boldogan bolhássza, nemi szervét szaglászgatva, lágyan simogatva bundáját. Rachel álmos és elégedett, de tudja, hogy nem késlekedhet.
   Johnson vonakodik elhagyni ketrecét, de Rachel kézenfogja, és a takarító kamrájához vezeti. A hím jelenléte bátorságot önt belé. Hallgatózik az ajtónál, és hallja Jake gyenge lélegzését. A folyosón hagyva Johnsont, becsusszan a szobába. Jake a kanapén fekszik, a magazin szétterítve a lábán. Rachel előveszi a felszerelést, amit összegyűjtött, egy pillanatig áll, az alvó embert nézve. Baseballsapkája egy szék törött támláján lóg, és Rachel elteszi, hogy emlékeztesse rá.
   Keresztülviszi Johnsont az üres folyosókon. Az üvegajtó melletti száraz fűben magokat gyűjtő ugrópatkány kíváncsian néz fel,
   mikor levezeti a hímet a lépcsőkön. Rachel a vállán átvetve viszi a műanyag bevásárlótáskát. Valahol a messziségben egy prérifarkas üvölt hosszan, jajongva. Mások is csatlakoznak hozzá, kórus a holdfényben.
   Rachel kézen fogja Johnsont, és belevezeti a sivatagba.
  
  
   Egy bárpincérnő munkahelyéről, Flagstaffből hazafelé, Winshowba tartva két emberszabású majmot Iát átvágni az úton, gyorsan kikerülve reflektorának fényköréből. Önmagával küzdve (nem akarja, hogy azzal vádolják, iszik munka közben) végül is értesíti a megyei seriffet.
   Egy helyi újságíró, egy buzgó fiatalember, aki épp most került ki az újságíró-iskolából, elcsípi a történetet a rendőrségi jelentésekből, és interjút készít a pincérnővel. Lelkesedése hízeleg a nőnek, aki boldog, hogy megértő fülre talált, olyan részleteket is elmond, amit a rendőrségen nem említett: hogy az egyik majom baseballsapkát viselt, és valami olyasmit vitt, ami bevásárlószatyorra emlékeztetett.
   A riporter gyorsan humoros sztorit ír erről a reggeli kiadás számára, és elkezd tervezgetni egy címlapcikket későbbre a héten. Tudja, hogy az újság - kapva a híreken az uborkaszezonban - jó üzletet csinálhat egy érzelmes sztorival: egyfajta Lassie hazatérrel, csimpánzokkal.
  
  
   Közvetlenül hajnal előtt könnyű eső kezd szitálni, az első tavaszi eső. Rachel menedéket keres, és talál is egy barlangot három összeborult nagy szikladarab alatt. Megvéd az esőtől, és elrejti őket az alkalmi megfigyelők szeme elől. Rachel megosztja az élelmet és a vizet Johnsonnal. A hím szorosan követte őt egész éjszaka, láthatóan megfélemlítve a sötétségtől és a távolban üvöltő prérifarkasoktól. Rachel oltalmazó érzésekkel viseltetik iránta. Ugyanakkor bátorságot is ad az, hogy vele van. Johnson csak néhány jelet ismer az AJNY-ből, de nincs szükség arra, hogy beszéljen. Elég vigaszt nyújt jelenléte.
   Johnson összegömbölyödik a barlang hátuljában, és gyorsan elalszik. Rachel a nyílásnál ül, és figyeli, hogyan mossa le a hajnali fény a csillagokat az égről. Az eső a homokot veri: biztonságot adó hang. Jake-ről gondolkodik. A baseballsapka a fején még mindig az ő cigarettáitól szaglik, de Rachel nem hiányolja őt. Nem igazán. Megtapogatja a sapkát, és nem érti, miért gondolta azt, hogy szerelmes Jake-be.
   Eláll az eső. A felhők mesebeli kastélyokként emelkednek a messziségben, a felkelő nap rózsaszínnel és arannyal hinti meg őket, vörösen izzó zászlókat rajzolgatva rájuk. Rachel emlékszik, hogy mikor fiatalabb volt, Aaron felolvasta neki Pinokkió történetét, a kis fabábuét, aki igazi fiú akart lenni. Kalandjai végén, amiért bátor és kedves volt, teljesül kívánsága. Igazi fiúvá válik.
   Rachel sírt a mese végén, és mikor Aaron megkérdezte, miért, szőrös kézfejével megdörzsölte szemét.
   Igazi kislány akarok lenni - mutatta. - Igazi kislány.
   - Igazi kislány vagy - mondta neki Aaron, de ő valahogy sohasem hitt neki.
   A nap magasabbra emelkedik, és megvilágítja a sziklák töredezett sorait a sivatagban. Van valami rejtélyes ebben a felmérhetetlenül nagyszerű puszta földben. Némely kultúra a sivatagba küldi a fiataljait, hogy látomásokat és útmutatást keressenek, megtalálják az igazi gondolkodást, melyet a hely nyíltsága, a magányosság, az üresség szépsége szül.
   Rachel szundikál a meleg napon, és látomása van, mely az igazság tisztaságával bír. Az álomban apja jön el hozzá.
   - Rachel - mondja neki -, nem számít, hogy bárki is mit gondol felőled. Te az én lányom vagy.
   - Igazi kislány akarok lenni - mutatja.
   - Az vagy - feleli az apja. - És nincs szükséged túlságosan beszívott takarítókra, hogy ezt bebizonyítsák neked. - Rachel tudja, hogy álmodik, de azt is tudja, hogy apja az igazat mondja. Meleg
   és boldog, és egyáltalában nincs szüksége Jake-re. A napfény melegíti őt, és egy gyík figyeli a szikfáról, fedezék után kutatva, mikor megmozdul.
   Egy letörött szikladarabot vesz fel a padlóról. Lustán karcolgatni kezd a barlang sötétvörös homokkő falába. Egy féloldalra dűlő szív formát. Benne ügyetlen betűkkel: Rachel és Johnson. Közöttük egy plusz jel. Újra és újra átrajzolja a betűket, finom nyomokat hagyva a szikla felületén. Aztán késő reggel a nap melegétől lecsillapodva elalszik.
  
  
   Nem sokkal sötétedés után egy idősödő farmer egy begyűjtő teherautóból két emberszabású majmot vesz észre farmjának távoli szegletében. Elfutnak, és elbújnak a sziklák között, de előtte jól szemügyre tudja venni őket. Felhívja a rendőrséget, az újságot és a Főemlős Központot.
   A riporter érkezik meg elsőként másnap reggel, interjút készít a farmerrel, és követi a központ embereit, akik a csimpánzok nyomai után kutatnak. Majomürüléket találnak a barlang mellett, ami megerősíti, hogy a szökevények valóban a közelben voltak. Az újságíró, buzgó és kíváncsi fiatalember, hason csúszva bemászik a barlangba, és megtalálja a falra karcolt neveket. Megbámulja. Figyelmen kívül is hagyhatná, gyerekek irkafirkájának gondolva, ha a nevek nem egyeznének a hiányzó csimpánzokéival.
   - Hé! - hívja a fényképészt. - Vess egy pillantást erre.
   A másnap reggeli újság lehozza Rachel durván rajzolt betűit. Egy rövid interjúban a farmer megemlíti, hogy a csimpánzoknál táskák vannak.
   - Úgy látszott, mintha tartalékkészletek lettek volna bennük mondja. - Mintha hosszú útra készülnének.
  
  
   A harmadik napon kifogy Rachel vize. Egy kisváros felé fordul, amit a térkép jelöl. Kora reggel érik el - a szomjúság arra kényszeríti őket, hogy napközben is menjenek. Egy elszigetelt farm ház mellett Rachel vízcsapot talál. Éppen a palackját tölti, mikor Johnson veszélyt jelezve morog.
   Sötét hajú nő figyel a ház verandájáról. Nem mozdul a majmok felé, és Rachel folytatja a palack megtöltését.
   Minden rendben, Rachel! - kiált le a nő, aki figyelemmel követi a történetet az újságban. - Igyál, amennyit akarsz.
   Meglepődve, de még mindig gyanakodva Rachel visszacsavarja a palack tetejét, és szemét a nőn tartva iszik a csapból. A nő visszalép a házba. Rachel int Johnsonnak, hogy kövesse a példáját, jelzi, hogy siessen. Miután Johnson ívott, elzárja a csapot.
   Megfordulnak, hogy menjenek, mikor előkerül a nő, egy tányér tortillát és egy tál almát hozva. A veranda szélére teszi le az ételt, és azt mondja:
   - A tiétek.
   Az ablakon keresztül figyeli, ahogy Rachel bepakolja az élelmet a laskájába. Eltünteti az utolsó almát is, és a köszönöm jelet mutatja a nőnek. Mikor az nem reagál a jelnyelvre, felkap egy botocskát, és az udvar homokjába írja: KÖSZÖNJÜK. Aztán viszontlátást integet, és a sivatagnak veszi az útirányt. Nem érti a dolgot, de boldog.
   A következő reggeli újságban riport jelenik meg a barna hajú nővel. Elmondja, hogyan nyitotta ki Rachel a vízcsapot, hogyan zárta el, mikor készen volt, milyen gondosan pakolta el táskájába az ételt, és hogyan írt a homokba.
   A riporter a Főemlősöket Kutató Központ igazgatójával is készített interjút.
   Ezek állatok - magyarázza az igazgató mérgesen. - De az emberek úgy akarják kezelni őket, mintha kis szőrös emberek lennének. - Úgy írja le az intézményt, mint főleg tenyésztési központot, némi felszereléssel orvosi kutatásokhoz. A riporter néhány célzatos kérdést tesz fel arról, hogyan szerezték meg Rachelt.
   De a legnagyobb sztori egy nyomozás eredménye. A riporter leírja, hogy felkutatta dr. Aaron Jacob ügyvédjét, és megtudta, Jacobnak van végrendelete. Ebben minden vagyonát - közte a házát és a környező földet - Rachelre, a csimpánzra hagyta, akit, ahogy írja, "lányomként ismerek el".
  
  
   A riporter barátságot köt az egyik titkárnővel a központból, aki elmondja neki a hivatali mendemondát: az emberek arra gyanakodnak, hogy a csimpánzokat egy süket és iszákos takarító engedte ki, akit ezért aztán ki is rúgtak az eset után. A riporter egy barátja kíséretében, aki ismeri a jelbeszédet, megtalálja Jake-et lakásán, Flagstaff belvárosában.
   Jake állandóan iszik, mióta elbocsátották: becsapva érzi magát Racheltől, a Főemlős Központtól, a világtól. Hosszasan panaszkodik Rachelre: barátok voltak, aztán a csimpánz elvitte a baseballsapkáját, és megszökött. Egyszerűen nem értette meg, miért ment el.
   - Úgy érti, tud beszélni? - kérdezi a riporter tolmácsán keresztül.
   Persze hogy tud beszélni - jelzi Jake türelmetlenül. - Ő egy okos majom.
   A szalagcím így szól: Az intelligens csimpánz vagyont örökölt. Aaron hagyatéka természetesen nem igazi vagyon, és Rachel sem egy egyszerű csimpánz, de azért elég közel van hozzá. Az állatvédő liga megmozdul Rachel védelmében. Az eset bekerül a nemzeti tévéhíradóba. Ann Landers bejelenti, hogy kapott egy levelet egy Rachel nevű csimpánztól - azt hitte, tréfáról van szó, melyet a Yale egyetem diákjai követtek el. Az Amerikai Polgári Szabadság Társasága ügyvédet fogad, előre láma a bonyodalmakat.
  
  
   Napközben Rachel és Johnson alszik: mindenféle helyen, ahol el tudnak rejtőzködni: barlangban, a legelő marháknak felhúzott menedékben: egy elhagyott autó rozsdás vázában, melyet a sivatag forrósága már elemésztett. Rachel néha a dzsungel sötétjéről álmodik, és a távoli prérifarkasok álma részévé válnak, üvöltésük majomtársak kiáltásává áll össze.
   A sivatag és az utazás megváltoztatta Rachelt. Most bölcsebb, keresztülment a serdülőkor fehér-fekete szerelmén, és a másik oldalon bukkant fel. Egy nap a farmházról álmodik. Az álomban hosszú szőke haja és sápadt fehér bőre van. Szeme vörös a sírástól, és nyugtalanul bolyong a házban, keresve valamit, amit elvesztett. Mikor' prérifarkasok üvöltését hallja, kinéz az ablakon a kinti sötétségbe. A visszanéző arcnak nagy füle van, és bozontos szőr borítja. Mikor meglátja, ráismer, felkiált, és kinyitja az ablakot, hogy beengedje saját magát.
   Éjszakánként mennek. A sziklákat és a homokot hűvösen érzi a talpa, ahogy közelednek a farm felé. A televízióban tudósok és politikusok vitatják meg esetének bonyodalmait, leírják a technológiát, melyet Aaron Jacobe hátramaradt kutatási anyaga tárt fel. Vitáik nem befolyásolják Rachelt a kitartó közeledésben farmja felé, sem a csillagokat, melyek feje fölött szikráznak.
   Éjszaka van, mikor Rachel és Johnson elérik a farmházat. Rachel a levegőbe szimatol, és kipufogó gázt meg furcsa embereket érez. A hegyekből látja a kis tábort egy fehér teherautó mellett, melyen a helyi televízió neve díszeleg. Rachel habozik: azon töpreng, hogy visszatérjenek-e a sivatag biztonságába. Aztán kézen fogja Johnsont, és elindul lefelé a hegyről. Rachel hazamegy.
  
   Morvay Nagy Péter fordítása