ÉLETEM LEGFONTOSABB KÖNYVE…
Kézirat; Batári Gyula tulajdona.
Első megjelenés: Írók egymás közt. Kortárs magyar írók vallomásai olvasmányaikról. (Összeállította és a bevezetőt írta Batári Gyula.) Népművelési Propaganda Iroda, Bp. 1974.
Batári Gyula többek közt az alábbiakat írja bevezetőjében:
1967 és 1972 között több mint kétszáz magyar író, költő, irodalomtörténész címére a következő levelet küldtem el:
„Egy könyvet szerkesztek, amelyben írók, költők és a könyv kapcsolatát szándékozom bemutatni. Nagyon kérem szíves nyilatkozatát a legkedvesebb olvasmányairól és arról, mely művek: irodalmiak, esetleg képzőművészetiek, zeneiek vagy egyéb alkotások hatottak az Ön életszemléletére. (Lekötelezne, ha nyilatkozata nem csupán szerzők és címek puszta felsorolására szorítkozna.)
Tervezett összeállításom a Gyalui Farkas által kiadott »Legkedvesebb könyveim« (Bp. 1902.), valamint a Kőhalmi Béla által szerkesztett »Könyvek könyve« (Bp. 1918.) és az »Új könyvek könyve« (Bp., 1937.) című kiadványokhoz lesz hasonló jellegű.
Szíves és mielőbbi válaszát előre is hálásan köszönöm.”
A kötet lényegében a körlevél kérdéseire küldött válaszokat tartalmazza, valamint a szerzők rövid életrajzát. Pilinszkyről a következő olvasható:
„József Attila-díjas költő. 1921-ben született Budapesten. A középiskolát és az egyetemet Budapesten végezte. 1946–48 között az Újhold című folyóirat társszerkesztője. Ezután több éven át kiadóhivatalban dolgozott. 1957 óta az Új Ember című hetilapnál belső munkatárs. Első kötete 1946-ban jelent meg. 1947-ben Baumgarten-díjat kapott. Gyermekverseket és verses meséket is ír.”
Batári 1968. január 22-én postázta felkérését Pilinszkynek, aki egy hét múlva küldte el a listát.
Pilinszky levélbeli válasza:
[Pb.: Budapest, 1968. január 29.]
„Nem ismerem az Ön által felsorolt műveket. Válaszomban igyekszem rövid lenni, s ugyanakkor kielégíteni kívánságait. Tehát: […]” – Innen kezdődik a főszövegben is olvasható felsorolás, majd ettől különválasztva, a levél végén: „Igen tisztelt Uram: íme a válaszom. Remélem, megfelel. / Őszinte híve: / Pilinszky János.”