FERENCZY BÉNIRŐL

Kézirata: Ms 5936/11.

Fogalmazványtöredéke: Ms 5936/38. 16 v. (A füzet leírását lásd Templomtornyok árnyékában jegyzete.)

A cikk Ferenczy Béni esztergomi kiállítása alkalmából, 1959 nyarán született, ám ekkor – nem tudni miért – mégsem jelent meg az Új Emberben. Négy évvel később, Ferenczy Béni bécsi kiállításának megrendezésekor Pilinszky újra elővette írását, s elhagyva az első két mondatot, a cikk ismét aktualitást nyert – erre a folyóiratbeli publikáláskor külön szerkesztőségi megjegyzés is felhívja a figyelmet: „A bécsi Künstlerhausban megrendezett kiállítás alkalmából.” (A jegyzet ezzel akaratlanul is azt sugallja, mintha a méltatás valóban erre az alkalomra, tehát 1963-ban készült volna. – Pilinszky a bécsi kiállítás anyagát nem látta.)

A cikk (Tüskés Tibor visszaemlékezése szerint) Dévényi Iván, esztergomi művészettörténész közvetítésével került a Jelenkor szerkesztőihez – talán ő már korábban is ismerte a kéziratot, és ő hívta fel Pilinszky figyelmét a közlés újbóli lehetőségére.

A cikkből elhagyott első két mondat: „Ferenczy Béni esztergomi kamarakiállításának anyaga a nagy művész életművének csekély töredéke. Annál szembeötlőbb, hogy e töredék is mennyire az egészet, művészetének az egyes darabokon túlmutató jelentését szuggerálja.”

Pilinszky ezen kívül még kétszer írt Ferenczyről; lásd Ferenczy Béni új művei [1964], Ferenczy Béniről [1979], valamint neki ajánlotta Piéta [1947] című versét. Ferenczy 1954-ben készítette el Pilinszky terrakotta mellszobrát; egy későbbi Pilinszkyről készített rajzát lásd P. J. összegyűjtött levelei. Osiris, Bp. 1997. IV. sz. képmelléklet. (Szilágyi Júlia tulajdona.)