KÉPZELT INTERJÚ

Első megjelenés: Vigilia, 1982. június, 463. (Közreadja Jelenits István.)

Kéziratához nem sikerült a kötet lezárásáig hozzájutnom.

A datálást nehezíti, hogy Pilinszky olyan kérdéseket érint a szövegben, amelyek régóta foglalkoztatták, s különösen a hetvenes évek közepétől összegezni is igyekezett a velük kapcsolatos nézeteit, tapasztalatait. Ez is ilyen kísérletnek tűnik, előlegezve a széppróza felé való nyitást. A dialogikus formát 1976-ban választja először a Beszélgetések Sheryl Suttonnal megírásakor, majd egyik utolsó írása, a Három etűd a bűnről [1980] első részében, amelynek egy rendőrnyomozó a főszereplője. – A Jézus és Oscar Wilde paradoxonjai közötti különbségről szintén egyik kései, 1980-ban készült interjúban beszél: „De milyen furcsa a nyelvi tökély is: Oscar Wilde és mások, annyian, ragyogó aforizmákat és paradoxonokat csináltak. Mi élvezzük, hogy milyen szellemesek… Jézus csak ennyit mond: Boldogok, akik sírnak – s ez kimeríthetetlen. Benne láttam meg, hogy más lényeg.” (In: P. J.: Beszélgetések. Századvég, Bp. 1994. 227.)