CSENDES KÉP
Kézirata: Ms 5968/135.
Az Új Ember 1967. november 12-i számában a gépelésre leadott kézirat javított változata jelent meg. Az utólagos javítások alapján nem dönthető el egyértelműen, hogy azok valóban Pilinszkytől származnak-e (s ha igen, öncenzúráról van-e szó) – mindenesetre az eredeti szerzői intenciók ellen hatnak. A szerkesztői kéz fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy a szegénységnek a cikkben említett formája nyugati („kapitalista”) jelenség, valamint kihúzta az utolsó (talán túl radikálisnak tetsző) mondatot, amitől viszont a szöveg befejezetlennek hat, jelentése pedig erősen megcsorbul. A kézirat ismeretében úgy tűnik, mintha Pilinszky épp az utolsó mondat miatt tartotta volna fontosnak a történet megírását.
Az eredetileg cím nélküli, a Katolikus szemmel rovatba szánt írást a félreértések elkerülése miatt a kötetben új címmel láttam el. – Az Új Emberben megjelent változat teljes szövege:
Egy nyugati nagyváros főutcáján este kilenckor, a járókelők lába közt, a forgatag alján, mint egy élettelen csomag, koldult egy alvó kisfiú. Maga alá húzott lábakkal, fejjel előrebukva ült a kövezeten, s csak amikor egy-egy pénzdarab hullt az ölébe, ébredt fel, kapta föl a fejét egy pillanatra, s máris csuklott össze a fáradtságtól.
Amilyen döbbenetes, éppoly csöndes is volt ez a kép. Mégis úgy hatott, épp némaságában és észrevétlenségében, mint az emberiség rejtett, közös sebe, mely pillanatra föltárult a maga konkrét nyomorúságában.