A SZÓ SZERETETE

A tanulmány lelőhelye: Pierre Emmanuel: Le Goût de l»Un. Seuil, Paris, 1963. 21–27.

Fordításának első megjelenése: Új Ember, 1965. augusztus 8.

A jelenlegi publikáció a hagyatékban található kéziraton alapul: Ms 5934/64. 3–27. f. (A füzet leírását lásd Közelebb az oltárhoz [1965] jegyzete.) – Megjelent: Vigilia, 1996. szeptember, 647–650. A szöveget Bende József gondozta.

A fordítás az alábbi zárójeles szerkesztőségi bevezetővel jelent meg:

P. E. – ennek az esszének szerzője, neves francia költő, akit az élő világirodalomban mint hívő katolikust tartanak számon. Hazánknak is barátja, többször járt nálunk. Alábbi írása – nemrég megjelent tanulmánykötetéből való. Aki belefog olvasásába, ne várjon könnyű örömöt, elvont, mély és mégis játékos gondolaatokkal lesz dolga, sőt nyelvész mezbe öltözött vallásos misztikummal. Ez érthető is, mert titok elemzése folyik itt. És ez a titok éppen legemberibb sajátosságunk: a beszéd, a magyar nyelv titkának megértésére törekszik, amikor a liturgikus megújhodás kapcsán magyarul óhajtja közvetíteni a szentmise jelentős részét, nem is szólva egyéb szertartások magyar szövegéről. Ez a körülmény különös időszerűséget ad P. E. cikkének, amelynek címe ugyan „A szó szeretete”, de éppúgy lehetne ez is: a szó felelőssége. Pilinszky János avatott tolmácsolásában adjuk a szöveget. Munkatársunk engedélyt kapott tőle a közlésre. – A szerk.

Pierre Emmanuel kötetdedikációjának fordítása: „Pilinszky Jánosnak testvéri szeretettel és tisztelettel.”