HÁBORÚ UTÁN

A háború befejeződésével kapcsolatban a Tasi Józsefnek adott interjúban (1971) így vallott Pilinszky:

– Egyszer a háború is véget ért…

– Úgy ért véget, hogy az ember alig vette észre. Legalábbis számunka így történt.

– Nem volt gyors váltás?

– Gyors volt, de nagyon csöndes. Annyi történt, hogy egy faluban voltunk elszállásolva. Én beteg voltam, egy istállóban laktam. Nagyon jó volt békés állatokkal együtt lenni. Egyszer egy nagy szaladás, nagy futás, egy német csapat átrohant a falun. Akkor csönd. És két óra múlva amerikai tankok. Roppant tömegben. Éjjelre azután már lehetett hallani, hogy hozzák visszafele a foglyokat.

– Téged is fogolyként kezeltek?

– Nem. Hogy belül mi a magatartásom, az nem érdekes – az volt a véleményem, nekünk fogságba kell esnünk. Az ember viseli ilyen értelemben országa ballépéseinek a következményeit. Elmentünk, hogy fogságba jelentkezünk, itt vagyunk. Egy amerikai százados fogadott minket. Én nem tudok angolul, ma sem, barátom jött velem, ő beszélt vele. „Milyen nemzetiségűek?” Nem mondom, az egyenruhánk olyan volt, mintha koncentrációs táborból szabadultunk volna, és nem olyan, mint a katonáké. Hogy milyen nemzetiségűek vagyunk? Mondjuk, hogy magyarok. Magyarok, magyarok – eltűnődött. – Ha jól tudom, nekünk a magyarokkal semmi differenciánk nem volt! – Nem volt hajlandó fogságba ejteni!

– Elkezdtetek hazafelé utazni?

– Németországban akkor több volt az idegen, mint akik kiszabadultak a fogolytáborokból; ott voltak a megszálló csapatok, teljesen ki volt ürülve Németország, semmi tápláléka nem volt, rettenetesen nagy gondok voltak… De rendkívül tiltott volt elindulni azért, mert elindultak bizonyos kiéhezett emberek, rablások történtek stb. stb., ezért leállították az egészet.

– Helyileg hol voltatok akkor?

– Közel a Rajnához. Aztán Frankfurt am Mainba kerültünk, nem mint hadifoglyok, hanem a szövetségesek táborába. Volt egy úgynevezett UNRRA-tábor, nemzetközi segélyzőhely volt, oda kerültünk, miután foglyok nem voltunk, és valahová kellett tartozni.

– Ott legalább ellátás volt.

– Volt szobánk, volt ellátásunk, ez volt.

(In: P. J.: Beszélgetések. Századvég, Bp. 1994. 89–90.)

A háborús témájú novellisztikus írások címeit lásd A tizedes [1958] jegyzete.

A háború befejeződésével kapcsolatban lásd még Huszonhárom éve… [1968].