A KELET-EURÓPAI KULTÚRÁK NÉHÁNY ADOTTSÁGÁRÓL…

Gépirat, Ms 5940/15.

Első megjelenés: Új Írás, 1983. december, 95–98. (Közreadja Jelenits István.)

A cím alatt zárójelben: Elhangzott a Sorbonne-on 1972. május 4-én.

Az előadás francia nyelvű gépirata (Czitrom Gábor fordításában, Pilinszky autográf javításaival és aláírásával) Jutta Scherrer (Párizs) tulajdonában van.

Montréalban, a L’écriture et l’errance [Írás és tévelyedés] című nemzetközi költőtalálkozón május 29-én olvasta fel Pilinszky De quelques problèmes fondamentaux de l’art hongrois contemporain à la lumière de la pensée de Simone Weil [A kortárs magyar művészet néhány alapvető problémájáról Simone Weil gondolatvilágának fényében] címmel. – Megjelent: Liberté [Montréal], 1972. 6. sz. 14–19.

Franciaországbeli publikációja, apróbb szövegmódosításokkal, Regard sur l’art hongrois dans l’optique de Simone Weil címmel: Études, 1973. május, 727–730.

Pilinszky 1972. március 6-án kelt levelében arról ír nővérének, hogy épp sorbonne-i előadását készíti elő, így elképzelhető, hogy az előadás szövege már ebben a hónapban elkészült.

„Meggyökerezni a gyökértelenségben.”: „Etre enraciné dans l’absence de lieu.” In: Simone Weil: Cahiers II. Plon, Paris, 1972. 207.

Cioran, Émile Michel (1911–1995): román származású francia író. Pilinszky valószínűleg Gabriel Marcelen keresztül ismerkedett meg vele Párizsban, 1970-ben. – Egy másik beszélgetésükről a Pásztorlány és katona [1979] című írásában tesz említést.

Cioran, a halála után publikált füzeteiben (Cahiers 1957–1972. Gallimard, Paris, 1997.) egy helyütt szintén említést tesz a Pilinszkyvel való találkozásáról. – Magyarul, Réz Pál fordításában:

Tegnap este hosszú vitát folytattam egy magyar költővel (Pilsudsky [!]) Simone Weilről, akit ő szentnek tart. Azt mondtam, hogy csodálom én is Simone Weilt, de szent, az nem volt, ehhez túl sok volt benne abból a szenvedélyességből és intoleranciából, amit annyira gyűlölt az Ótestamentum-ban, amelyből kivonult, és amelyhez minden megvetése ellenére is hasonlít. Egy női Ezékiel vagy Ézsaiás. Hit híján és a nélkül a mérséklet nélkül, amelyet a hit implikál és megkövetel, féktelenül becsvágyó lett volna. Szembetűnő, hogy mindenáron rá akarta kényszeríteni nézőpontját vitatársára, akár durván is, sőt erőszakosan. Azt mondtam továbbá a magyar költőnek, hogy annyi energia, akarat és düh volt benne, mint egy Hitlerben… A költő erre nagy szemeket meresztett, és erősen rám bámult, mintha csak megvilágosodás érte volna. És legnagyobb csodálkozásomra azt mondta: „Igaza van…” (Holmi, 1998. július, 954–955.) Lásd még (Réz Pál jegyzetével): E. M. C.: Füzetek. 1957–1972. Európa, Bp. 1999. 149–150.

„Anyanyelvem első szavaira…”: vö. Bébi [1960], illetve annak jegyzete.