HAJNALBAN TÖRTÉNT

Fogalmazványának hagyatéki jelzetszáma: Ms 5936/40. 9–14., 16–20. f. (A füzet leírását lásd „In illo tempore…” [1959] jegyzete.) Csonkán fennmaradt gépirata: Ms 5939/18.

– „Magát Isten nagyon szeretheti, hogy ennyit szenvedett.”: Ugyanez a mondat egy hasonló szituációban megismétlődik a „Nehéz órák” [1961] című történetben is. – Pilinszky itt saját fiatalkori élményét dolgozta fel; Maár Gyula portréfilmjében [1978] így emlékezett erről:

„Nálam a hit az majdnem egy – azt merném mondani – animális hit. Tulajdonképpen érettségi után én hitetlen voltam. És egy nagyon nehéz éjszaka után elmentem gyónni. Sose felejtem el, a domonkosok templomában gyóntam, kora hajnalban. Nem tudtam aludni egész éjjel. Vártam, hogy mikor nyitják ki a kaput, és akkor hallottam, hogy kinyitják, és lementem hosszú esztendők után gyónni. És elmondtam a bűneimet. A rács mögött, nem tudom elfelejteni a pap arcát, olyan volt, mint egy tisztára mosott kavics. Fiatalember volt. Amikor befejeztem bűneim felsorolását, azt mondta: »Édes fiam, magát Isten nagyon szeretheti, hogy ennyit szenvedett.«” (In: Beszélgetések. Századvég, Bp. 1994., 175.)