A TIZEDES

Fogalmazványtöredékének hagyatéki jelzetszáma: Ms 5936/37. 4–16. f. (Ugyanebben a füzetben található a Vasárnap Esztergomban című cikk fogalmazványa is.)

Pilinszky 1974 augusztusában – valószínűleg a lap szerkesztőjének, Galsai Pongrácnak a kérésére – három korai novellisztikus írását (A tizedes, Éhség, Akit nem lehet elfelejtenünk) újra publikálta a Nők Lapjában. A tizedes-ből – néhány apró stilisztikai javítás mellett – elhagyta az alábbi rövid bekezdést:

„Csak szólított, s hogy jelentkeztem, magamra hagyott a várakozásban.

Újra futottam ki a sötétbe, s ez a futás újra valami gyerekkori dolgomra emlékeztetett, de ezt se gondolhattam végig, amitől az emlék még élesebb, kibírhatatlanul erősebb lett bennem. Mire visszaértem, a tizedes már feküdt, és úgy tett, mintha aludna. Egy pillanatra se lepett meg, hogy így tesz, fogtam a kulacsot, s mintha már esztendőkre előre cselekedtem volna, irtóztató messzeségből visszaakasztottam a helyére.

Másnap megint szólított, de most már nem szimulált.”

A román őrmester története visszatér még az 1976-ban írt Beszélgetések Sheryl Suttonnal című kötet Tizenkettedik fejezetében is.

A tizedes az első olyan írása Pilinszkynek, amelyben személyes háborús élményeit idézi fel. Lásd még „Miképpen mennyben, azonképpen itt a földön is” [1959], Háború után [1959], „In illo tempore…” [1959?], Nem vétkezünk többé [1960], Éhség [1960], Közjáték [1961], Bizonnyal étel [1961].