JOHANNA A MÁGLYÁN

Paul Claudel oratóriumának adatai: Johanna a máglyán (Ford.: Lendvai László). Veritas, Bp. 1942[?]. – Későbbi kiadásban, két fordításban is: Válogatás Paul Claudel műveiből. Szent István Társulat, Bp. 1982., 836–865., illetve 866–895.

A Szegedi Szabadtéri Játékokon 1964. július 25-én került bemutatásra Szinetár Miklós rendezésében.

Az Új Ember korábbi, 1964. augusztus 2-i számának Katolikus szemmel című rovatában az alábbi szignálás nélküli írás jelent meg. (Nem kizárt, hogy szerzője ennek is Pilinszky.)

A Szegedi Ünnepi Játékokon bemutatásra kerül Claudel–Honegger „Johanna a máglyán” című oratóriuma. Szinetár Miklós rendező ezzel kapcsolatosan többek között így nyilatkozott egy színházi újságírónak: „Honegger oratóriuma a huszadik század egyik legértékesebb zenéje: egy parasztlánynak, népi hősnek a költeménye. Ezt a népi hősi vonást a korábbi feldolgozások nem hangsúlyozták eléggé. A szegedi előadáson most szeretnénk ezt kiemelni: az egyszerű parasztlányt, a forradalmárt kívánjuk a cselekmény előterébe állítani…”

Kétségkívül, Johanna parasztlány, népi hős, sőt forradalmár is. De nemcsak ez. Szent. Sugalmazott, ihletett, isteni kegyelemmel kitüntetett szent. Akinek egyénisége nagyon szépen példázza, hogy egy nemzet hősének s ugyanakkor az egyház szentjének lenni éppen nem ellentmondásos, hanem egymás mellett nagyon is szépen megférő szerep. És a Honegger-oratórium rendezése csak akkor lesz teljesen kifogástalan – és a szerző intencióinak is megfelelő –, ha Johanna alakjában a népi hős mellett a transzcendentálisan ihletett szentet is érzékeltetni tudja.