„Valamikor mi is a földön éltünk, |
a nap s a csillagok alatt. |
De ellenség tört országunkra, és mi |
– bár volt fegyverünk, volt katonaságunk – |
a békét választottuk. Ellenségünk |
mégis teljes megadást követelt. |
Megadtuk hát magunkat. Ámde |
a győzteseknek ez se volt elég. |
Föltétlen engedelmességet követeltek. |
Azt, hogy apróra, vonásról vonásra |
azt tegyük, amit mondanak nekünk. |
S mi úgy léptünk és úgy mozdultunk, |
úgy hajoltunk, úgy mosolyogtunk, |
ahogyan ők léptek és mosolyogtak. |
Így született meg Tükörország. |
Ettől fogva élünk tükörben, |
mindazt, mit diktálnak nekünk. |
Azóta nincs valóságos napunk, |
azóta lett életünk, mint a visszfény, |
látszatra élet, valójában halál.” |
|