| Lobogva kél a Szellemáradás |
| ez „Eszme” szórta szent „Szökő-kutak” |
| az Élet-Űrnek kettős „Polusán” |
| Hideg tökéllyel mint a sarki fény. |
és.... átperegve… Alkotónk kezén........ |
| az Ébredés, a Lenni hajnalán |
| a két Szökő-kút összeszáll |
|
S én! Isten húron elrándult futam |
| pokol-szelébe’ kedv-lelő Levél |
| fehér kisértet árva telkeken |
| ! Egy Szörnyű Ívben Áthidaltalak! |
|
..... azóta fáj, hogy megláthattalak… |
| s hogy fenn a nyári „messze mennyeken” |
|
(1937?)
[Megj.: Kortárs 1994/5]
|