szeretettel ajánlom e könyvet otho-nak, aki sajnos már nem lehet köztünk!
Drága szeretteimnek:
szüleimnek, nagymamámnak, húgomnak és öcsémnek.
Köszönettel és hálával ajánlom mindazoknak,
akik áldozatot és fáradságot nem ismerve
közreműködtek megszületésében:
Tímeának, Veronicának, Leslie-nek és Harrynek.
Külön köszönet mindenért:
zseniális íróbarátomnak, az aranytollú H. Fawcettnek;
a régészek kutatómunkáját is megszégyenítő
V. Bozeglavnak, aki a lehetetlentől sem riadt vissza,
ha nekem éppen arra volt szükségem;
és Joseph K.-nak, aki elültette a hit fényes ezüstmagját,
melyből a remény csillogó aranyrózsája
fakadt, szikrázó gyémántillatával beragyogva a bizalom jeles zálogát.
Tisztelettel fejet hajtva köszönöm nekik a múltat, jelent, s a jövendőt, mert az ő
felbecsülhetetlen segítségük nélkül ez a regény sem születhetett volna meg!
(Charlize O’Quinn)
„Az idő jó tanítómester. Csak az a kár, hogy minden tanítványát megöli. Az univerzum óriási és az idő végtelen. Elméletileg lehetséges volna, hogy a mi földönkívülieinket más földönkívüliek „termékenyítették meg”, azokat pedig ismét mások... és így tovább ezernyi naprendszeren és milliónyi éven át. Valamikor azonban a lánc végéhez érünk, valamikor a staféta elindult. És legkésőbb ott minden vallással együtt azt kell mondanunk: Itt van a páratlan és grandiózus teremtés. Itt van az, amit az emberi ész már nem ér fel, amivel már nem birkózik meg. Itt van az eredet, éspedig az, amit az ember és vélhetően az összes gondolkodó életforma az univerzumban ugyanazzal a névvel illet: az egyedülálló ISTEN szóval!”
(Erich von Däniken)