Nemere István: Miért nyelvzseni minden csecsemő? (Tvr-hét 1997/41) Húsz éve folynak a pszichonyelvészeti kutatások, és eddig bizony nagyon meglepő eredményeket hoztak. Főleg Franciaországban és az amerikai Oregon államban, rendkívül jól felszerelt laboratóriumokban vizsgálják az "alanyokat". Mint erről nemrégen természettudományos folyóiratok is beszámoltak, bebizonyosodott: a csecsemők a másodperc tört része alatt képesek felismerni és megkülönböztetni egész szótagokat. Kiderült, a csecsemők meglepően fejlett nyelvérzékkel rendelkeznek, és úgy tűnik, ez nem véletlen. A természet gondoskodott arról, hogy szinte "röptében" kapják el a szavak hangzását. Olyan szavakét természetesen, amelyeket azelőtt sohasem hallottak. Igen gyorsan kell megkülönböztetniük a hallottakat, hogy aztán azt maguk is utánozhassák, felhasználhassák. Az sem titok már, hogy az alig pár hetes vagy hónapos csecsemő sok tekintetben felülmúlja nemcsak az egy- és kétéves gyermeket, de a felnőtteket is! Születése után ugyanis minden gyermek meg tudja különbőztetni az összes létező földi nyelv összes létező hangját - míg a felnőttek nagy többsége már csak az anyanyelve hangjait tudja egymástól elválasztani. Ugyanakkor feltehető, hogy e képesség fokozatos elvesztése az évek során szintén hasznos; ugyanis az ember ily módon képes jól megtanulni a saját nyelvén való beszédet. Nyelvi szempontból már az első év végére a csecsemő-gyermek lehetőségei alaposan beszűkűlnek, minden képessége "rááll" a helyi nyelvre, amit folyton hall maga körül. (Némi pozitív kivételt azok a gyermekek képeznek, akiket szüleik a kezdettől két, esetleg három nyelvre oktatnak.) Így aztán nem csoda, ha fokozatosan és meglehetősen gyorsan eltűnik a más nyelvekre, más hangokra való érzékenység. Csak így magyarázható, hogy minden gyermek képes megtanulni anyanyelvét, legyen az bármilyen. A tétel egyik bizonyítékát Japánban találták meg. Köztudott, hogy a japán felnőtt - legalábbis a nagy többség, aki sohasem tanult semmilyen idegen nyelvet - nem képes megkülönbözteti az "R" és "L" hangot. Az ilyen japán számára a "lába" és a "Rába" szavak között nincs különbség. Ám bebizonyították, hogy a japán csecsemők remekül érzik a két hang közötti különbséget; csak éppen hamarosan elvesztik ezt a képességüket abban a nyelvi környezetben, amely erre nem képes. Hogyan zajlanak ezek a kísérletek? Állítólag már a látvány sem mindennapos. Először is szükség van tíz-húsz önfeláldozó és semmitől vissza nem riadó mamára, aki párhetes csecsemőjét hajlandó tudományos kísérletnek alávetni. A laborban a legmodernebb csúcs-hangtechnikai berendezések figyelik a csecsemőket, minden sóhajtásukat, kimondott gügyögésüket felveszik, az visszaadható bármilyen hangmagasságban, tempóban, szétbontva és újra összerakva. A gyerekek fejére kicsiny és nagyon könnyű műanyag sisakot szerelnek, ez az agyműködést is figyeli. Az elektródák pontosan meghatározzák a természetes agyhullámok erejét és származási helyét is. A gyerekek egyenként kerülnek sorra, és hangszóróból különféle szótagokat mondanak nekik, például "be" vagy "ba" és így tovább. A kicsik ezt utánozzák, de a regisztrált hullámok jelzik, hogy a negyedik vagy ötödik "ba" után a gyereknek elege van az egészből, nagyon unja már (talán igaza is lehet...). Ezt a gyengülő agyhullámok jelzik. De ha ekkor a gyerek másik szótagot hall, ismét felcsillan az érdeklődése és újra energikusan utánozza azt is. Mindez az összes esetben kevesebb mint fél másodperc alatt történik. A laborban előre felvett minta-hangok között természetesen megtalálhatók a Föld összes jellegzetesebb, ilyen szempontból nagyon is különböző nyelvei és hangjai. A csecsemők mindet képesek utánozni. A kutatóknak ily módon sikerül meghatározni azt is, melyik gyerek milyen korban kezd "gyengülni", mikortól nem ismeri már fel az egyes a saját mindennap hallott nyelvétől eltérő hangcsoportokat. Az is világos lett, hogy a csecsemők az együvé tartozó hangokat képesek szétválasztani is, avagy a már szétválasztottakat ugyanúgy megismételni. Érdekes az is hogy mindez milyen különbségekkel zajlik le a két-, a három, és a hathónapos gyermekek esetében. Pontosan lemérhető, hogyan "érnek be" az agyhullámok a már ismert nyelv hangjaira, hogyan reagálnak mind jobban - miközben egyre gyengül a más nyelveket felismerő képesség.