Nemere István: A népi gyógymód reneszánsza  (Tvr-hét 2003/05)

Az Egyesült Államokban a betegek jelentős része a "hivatalos" orvosi kezeléssel
együtt, kisebb része annak ellenében keresi. megtalálja és alkalmazza az
úgynevezett "alternatív", tehát másik. nem hivatalos gyógymódokat. Különösen a
daganatos betegek között magas azoknak az aránya, akik a népi gyógymódokhoz és
-szerekhez fordulnak. Abban az országban, ahol egyfelől a régi indián gyógyító
hagyományok ma is élnek, másfelől oly sok nép hozta el otthoni, sokszor sok
ezer éves szemléletét, a pácienseknek van miből választaniuk.

Ráadásul egyre több diplomás orvos van, aki maga beszéli rá betegeit ezekre a
nem hagyományos gyógymódokra. Ez Magyarországon - kevés dicséretes kivételtől
eltekintve - még elképzelhetetlen. Nálunk az orvosok többsége mereven
ragaszkodik az egyetemen tanultakhoz, a legtöbben csak afféle "varázslásnak"
tekintik a természetes gyógymódokat.

A népi gyógymódokhoz forduló amerikai betegek hatvan százalékát orvosuk
beszélte rá, próbálkozzon más módszerekkel is. A felmérések szerint a rákos
betegek több mint húsz százaléka az orvosi kezeléssel egy időben használja az
egyéb módozatokat is. Talán éppen ezért nehéz megállapítani és tudományosan
felmérni, hogy aki meggyógyul, az melyik módszernek köszönheti felépülését? A
legtöbben megelőző rákellenes diétát tartanak. mások makrobiológiai
módszerekkel élnek. Ezek közös jellemzője, hogy gyakorlóik nem fogyasztanak
húst. Bizony a felmérések igazolják. hogy az így élők között jóval kevesebb a
rákos rnegbetegedés.

Ma már az sem titok, hogy a beteg pozitív érzelmei, hangulata és hozzáállása
jelentősen javítja az állapotát. Sokan ezért jógáznak vagy meditálnak, netán
imádkoznak. Mindezzel egy közösséghez csatlakoznak, az egészséget akarják, az
életet igenlik, és nem esnek kétségbe, elkerülik a stresszt. Az Egyesült
Államokban oly divatos csoportos terápiáknak is van hasznuk, jó lenne ezt
nálunk is figyelembe venni. Egy tudományos folyóirat már tíz-egynéhány évvel
ezelőtt szakcikkben közölte, hogy a mellrákos nők közül azok, akik lelkileg
támogató csoportokba jártak, kétszer olyan hosszan éltek menthetetlen rákos
betegként is, mint azok, akik nem jártak sehová.

Népszerűek a különféle teák és indián vagy más bennszülött szerek, akár
megelőzésről, akár gyógyításról, akár a lábadozó szervezet megerősítéséről van
szó. A dél-amerikai dzsungelből származó "macskakarom" ("una del gato"), az
erősítő és tisztító teák és más effélék valóságos reneszánszukat élik.

Amiért ezt a cikket írtam, most következik: az amerikai állami egészségügyi
rendszer is követi ezeket a trendeket, elsősorban a betegek érdekét tartva szem
előtt. (Ott ugyanis nem a betegkassza érdeke a döntő). A biztosítók állják az
alternatív gyógyítók által végzett beavatkozás költségeit is. Szinte
hihetetlen, de igaz.