Nemere István: A negyedik dimenzió (Tvr-hét 1997/06) A címbeli állítást, vagyis azt a tényt, hogy nem csupán az ember által tapasztalható, megvizsgálható három kiterjedés létezik, nem napjainkban, sőt nem is e században bizonyították be. S hogy a felfedezés a helyzethez illően furcsa legyen - a bizonyításra bírósági per késztette a tudósokat. Amikor 1877-ben az angol fővárosban felbukkant az Amerikából vendégszereplésre érkező Henry Slade - akkor a szellemi pezsgéséről híres Londonban már számos spiritiszta kör is működött. Mégis, amikor Henry Slade a szeánszain, a város nevezetes embereinek jelenlétében bemutatta rejtélyes képességeit, olyan "hihetetlen" dolgokat művelt, amelyeket a jelenlévők sokszor nem tudtak megemészteni. Slade-t be is vádolták a hatóságoknál, hogy becsapja a hiszékeny embereket, és ebből anyagi előnyhöz jut. A mágust letartóztatták, mire meglepő dolog történt. A híres "szemfényvesztő" védelmében több neves fizikus, élükön Johann Zöllner, a lipcsei egyetem professzora, fizikus és csillagász emelt szót! Zöllner és társai - köztük William Crookes (a katódlámpa feltalálója), W. Weber (aki még Gauss munkatársa volt), J. J. Thompson (aki később, 1906-ban Nobel-díjat kapott az elektron felfedezéséért), Lord Rayleigh (a legnagyobb brit fizikus, ő 1904-ben lett Nobel-díjas) - tehát kiálltak a "csaló" védelmére! Mi volt a konkrét vád az amerikai ellen? Az, hogy amit művelt, pusztán szemfényvesztés. Íme, néhány a "mágikus cselekedetek" közül: zárt palackból, a pecsét felnyitása nélkül, tárgyakat vett ki, lepecsételt végű csomót bogozott szét elolvasta, mit írtak a papírra, amely zárt borítékban volt, és így tovább. Zöllner és tudós társai azt bizonygatták, hogy mindez nem mágia és főleg nem vásári mutatvány. Ez igenis lehetséges... a negyedik dimenzióban! Tehát ha valaki képes valamilyen módon oda "átmenni", vagy ittléte során a negyedik térdimenzió tulajdonságait időlegesen létrehozni, alkalmazni, akkor a fenti feladatokat minden nehézség nélkül megoldhatja. Mielőtt azonban a tudósok bizonyíthattak volna, a bíróság csalásért elítélte Slade-t. A tudományos élet vaskalapos képviselői később - tulajdonképpen mindmáig - megfordították az események sorrendjét, és azzal érvelnek: lám, a tudósok sem tudták megvédeni Slade-t, bebizonyosodott róla a bíróság előtt is, hogy csaló. Csak hát nem egészen így történt. A brit bíróság ugyan olyan gyors volt, hogy nem adott lehetőséget a bizonyításra, pedig a vádlott maga kérte, hogy legalább a tárgyaláson bizonyíthasson. A bírák meg voltak győződve arról, hogy ügyes kezű bűvésszel állnak szemben... (Sokan ma is így vélik, ha paraképességű személlyel találkoznak. Pedig ezek nem bűvészek!) Crookes, Zöllner és a többiek azonban nem adták föl. Még ugyanabban az évben elintézték, hogy Slade-t időlegesen szabadon engedjék, és a laboratóriumukban, természetesen megfelelő őrizet mellett, tudósok jelenlétében kísérletezhessenek az elítélttel. Slade, akit akkori szóhasználattal "médiumnak" neveztek, vállalkozott a kísérletekre. Kapott két gyűrűt, hogy kapcsolja őket össze elválaszthatatlanul. Kapott jó néhány borítékot is, hogy felnyitás nélkül olvassa el a tartalmukat, sőt arra is megkérték, hogy a jobbra tekeredő kagylót tegye át "balosba". Adtak neki csomóra kötött kötelet lepecsérelt véggel. A feladat: úgy oldja ki, hogy a pecsétet nem töri fel. Kapott palackba zárt - természetesen lepecsételt palackban - kisebb tárgyakat, amelyeket ki kellett vennie onnan. Nos, mint azt a tudósok később a "Quarterly Journal of Science"-ben leírták, Slade a feladatok egy részét (nem mindegyiket) teljesítette. Ellenőrzött körülmények között is képes volt megismételni azt, amit a "mutatványok" idején csinált. A kutatók ezzel igazolva látták, hogy egyes emberek kivehetnek tárgyat a mi háromdimenziós világunkból, áttéve azt egy negyedik térbe, ahol tetszés szerint akármit csinálhatnak vele - az ott egészen másképpen viselkedik. Ott beleláthat a zárt borítékba, belenyúlhat a palackba, oldozhat csomót vagy összecsúsztathat gyűrűt. Ma ugyanilyen tettekre nemcsak Uri Geller képes, aki távolról hat a tárgyakra, hanem számos követője- köztük nemegyszer hét-tizenkét éves gyerek - is megteheti. Fogalmuk sincs róla, min alapszik képességük, de amit tesznek, azzal egyre-másra bizonyítják a negyedik dimenzió létezését.