Nemere István: Mégis élnek kihalt állatok (Tvr-hét 2002/15) Az állattan sem mentes a tudomány számos más területén fellelhető féltékenységtől. A leginkább vaskalapos körök itt is megpróbálnak betartani azoknak a fiatal és lelkes kutatóknak, akik sok "törvénybe" belekötnek, és azt állítják, azok nem helytállóak... Ilyen például a kihaltnak tartott állatok ügye. Kihirdették, hogy a "tasmán ördögnek" nevezett állat (Sarcophilus harrisii) a huszadik század elején kihalt. Erre mit tesz isten, 1997-ben Indonéziában számos kilenckilós, félméteres "ördög" bukkant elő, és idővel annyi lett belőlük, hogy már a vadászatukat is elrendelték. Az akadémiák addig azt hirdették, hogy ez az állat nem létezik többé... Mint ahogyan a tizenkilencedik század végétől a nem létezők közé sorolták az indiai erdei baglyot (Athene blewitti) is, és azt hirdették, hogy ebből mindössze néhány kitömött példány maradt fenn. Ám szintén 1997-ben amerikai kutatók több élő példányt találtak belőle India egyik tartományában. A melléfogásoknak ezzel nincs vége, sőt, súlyosabb és tudományos szempontból kompromittáló esetekről is tudunk. Az esetek zömében persze nem alaptalanul tiltakoznak, hanem nagyon is nyomós érveik vannak, és nemegyszer utólag kiderül: nekik volt igazuk. Mert mit mondjunk akkor, ha a tudomány szerint rég kihalt állatokat állatkertekben lelnek fel? Ilyen volt a BBC által 2000 novemberében kiadott hír. Korábban minden szakkönyv azt állította, hogy az úgynevezett fokföldi oroszlánnak, ennek a Dél-Afrikában élő, különös, fekete sörényű, nagy testű állatnak az utolsó példányát 1850 körül lőtték le. Azóta ott senki nem látta. Ez azonban még nem jelent semmit. Ugyanis 2000 nyarán felfedezték a fokföldi oroszlán házaspárt két kölykével - a novoszibirszki állatkert kifutóján! Ahol csak egyszerűen "oroszlánnak" volt elkönyvelve, és előbb a szovjet, majd az orosz zoológusok sem tudták, milyen ritkaság van a birtokukban. Mi több - ez minket, kelet-európaiakat csöppet sem lep meg - már azt sem tudták kideríteni, hogyan kerültek oda ezek az állatok. Végül az akadémiák is megmozdultak, és kijelentették: ezek valóban a rég kihaltnak hitt állatok, és biztosan egy vándorcirkuszban élték túl az elmúlt időszakot. Csak arról feledkeztek el a tisztelt urak és hölgyek, hogy nem tudunk olyan vándorcirkuszról, amely kontinensek között csavarogva, százötven évig lett volna úton! Nem a novoszibirszki oroszlánok az egyetlenek, amelyek így jártak. Az 1970-es években az etióp császár privát állatkertjében találtak rá a berber oroszlánok fennmaradt példányaira - a zoológiai szakkönyvek szerint azok is rég elporladtak valahol... A kompromittáló események láncolata ezzel még mindig nem szakadt meg. Ismét egy olyan állatról lesz szó, amelyet a tudományos enciklopédiák és egyéb szakkönyvek az 1850-es évektől eltűntnek, illetve kihaltnak minősítettek. A Dipsochelys hololissa nevű teknősről van szó. Azt állították, hogy azóta senki nem látott belőle élő példányt. Ehhez képest az 1990-es évek közepén egyszerre vették észre vadon, szinte tömegesen élő példányait a Seychelles-szigeteken és... Angliában! Igen, bármily hihetetlenül is hangzik, akkor jöttek rá a tudósok, hogy Nagy-Britannia híres állatkertjében, Blackpoolban huszonhat éve él egy ilyen teknős, amelyet ráadásul Darwinnak hívtak!