Nemere István: Megelőzték a korukat  (Tvr-hét 1998/29)

Ezzel a talán kissé nehézkes elnevezéssel azokat a történelmi személyeket
illethetjük, akik gondolataikkal, ötleteikkel, sőt konkrét találmányaikkal, a
jelek szerint, messze megelőzték saját idejüket, korukat, viszonyaikat.
  Leonardo da Vinciről most nem ejtünk szót - számos ehhez hasonló cikkbe sem
férne bele zsenialitása, hiszen egész eddigi történelmünk során ő volt az
egyetlen, aki egymaga több mint százhúsz - a korát jóval megelőző - ötletet és
találmányt "tett az asztalra". De előtte is akadtak már - ha nem is ilyen
kaliberű - különös emberek.
  Ott volt a legendás gróf, aki a vagyonát és tudását igen különös módon
hasznosította. Albert von Bollstadt (később az utókor számára Albertus Magnus)
a "Nagy Albert" néven vált ismertté, és maradt is az mindmáig.
  Természettudósnak, teológusnak sem volt utolsó. 1200 körül született, és
miután minden tudást megszerzett, ami az ő korában elérhető volt, belépett a
domonkosok rendjébe. Univerzális tudása feltűnést keltett. Érdekes módon
szerzetes létére, az egyház által tiltott könyveket tanulmányozta, és a
tapasztalati úton szerzett tudásra épített. Kijelentette: van természeti és
természetfölötti, ám e kettő nem okvetlenül mond ellent egymásnak, mi több, a
kettőt együtt is lehet (sőt, így kell) tanulmányozni. Ma sokan vélik ugyanígy,
hiszen az anyagi világról alkotott felfogásunk feltehetően csak a világ egyik
feléről ad bizonyságot és tudást. Ám ott van még a másik fele, a lélek, a
szellem, a halál utáni élet világa, és ez, feltehetően, ugyanannak a
természetes világnak a másik része.
  Feljegyezték például, hogy Albertas Magnus tanítványa volt Aquinói Tamás, a
szent filozófus: Tamás egyszer kellemetlen kalandba keveredett Magnus miatt.
Tudta, hogy Magnus kolostori lakrészében van egy cella, amit mindenki elkerült.
Ott végezte rejtélyes kísérleteit a tudós. Tamás egyszer, Magnus távollétében
bemerészkedett a cellába, ahol is egy "démonnal" találkozott. Az emberalak
beszélt is hozzá, mire Tamás pánikba esve addig ütötte öklével az ember alakú
szobrot, amíg az össze nem tört. Akkor jött haza Magnus, és igen fájlalta, hogy
kedves tanítványa összetörte a beszélő szobrot (vagy bábut), félelmében ugyanis
megsemmisítette mestere életének főművét, a beszélő gépet, amelyen Albertus 30
évig dolgozott...
  A korát megelőző másik híres személy Roger Bacon volt, aki szintén Magnus
korában élt. Bacon élete egyetlen tragikus fogócska volt: folyton menekülnie
kellett valamely hatalmasság elől, aki aztán elfogatta és börtönbe záratta.
Aztán kiszabadult, és az örök, tudós kíváncsiság újra útjába sodorta valaki
kellemetlenkedőnek. Élete folyamatosan attól függött, hogy az éppen aktuális
pápa csodálta-e a zsenialitását, vagy éppen rettegett tőle...
  Miben előzte meg korát? Azzal az állításával is, miszerint "majd felfedeznek
bizton olyan járműveket, amelyek vonóállat nélkül, maguktól mozognak", méghozzá
szédítő sebességgel. Lesz vitorla nélküli hajó, amit "különös erő" hajt majd.
Sőt lesznek hajók, amelyek a tenger felszíne alatt közlekednek. Ötletek,
gondolatok, amelyekkel ötszáz évvel előzte meg korát! Találmányok, amelyekre
akkor még nem volt társadalmi igény.
  De Bacon foglalkozott a fénnyel és a nagyítókkal, távcsövekkel is (bár
állítólag nem maradt utána ilyesmi, és csak a halála után jóval, több mint
háromszáz év múltán készült az első mikroszkóp és csillagászati távcső). Bacon
a fényt "bizonyos időben elvégzett mozgásnak" látta és állította, hogy ennek a
mozgásnak állandó a sebessége, mely oly gyors, hogy nála gyorsabb sebesség nem
létezik. "Ha lennének ilyen nagyító üvegeink - írta valahol -, akkor még a
legnagyobb távolságból is elolvashatnánk a legkisebb betűket, megszámolhatnánk
a porszemeket. Az ég felé fordítva pedig megnézhetnénk közelről a Napot, a
Holdat és a csillagokat. Még olyasmikre is rájöhetnénk ezek révén, amit az
ember tudata tán el sem tudna viselni."
  Bizony, Bacon is messze megelőzte korát, amiért a sajátja, enyhén szólva, nem
volt neki hálás. Gondolunk-e arra, hogy ilyen emberek manapság is élhetnek
közöttünk? Lehet, ismerünk is ilyent - és bolondnak, veszélytelen álmodozónak,
vagy éppen veszélyes őrültnek tartjuk -, pedig ők is csak előbbre tartanak a
fejükben, mint az átlagos többség...