Nemere István: Másvilágok (Tvr-hét 1997/47) Rendkívül érdekes könyvet adott ki nemrégiben Igor Novikov professzor, a koppenhágai elméleti asztrofizikai központ igazgatója. A Fekete lyukak és a világegyetem című művében azt feszegeti, vannak-e más világok, vagy csak ez az egy létezik, amelyet a földi ember ismer, vagy legalábbis ismerni vél? A fekete lyuk igen nagy energiát magában tartó, ám végső soron kicsiny része az univerzumnak. Sok titok kering már körülötte, s még több feltételezés vele kapcsolatban, nem is szólva a tudományosan meg nem alapozott pletykákról. A fantasztikus irodalomban is szóba került már nemegyszer. A csillagászok világában azonban jó ideig nem volt igazán "szalonképes", miként azok a kutatók sem akik a fekete lyukkal egyáltalán foglalkoztak. (Az egyik úttörőt, John Taylort sokat támadták a maga idejében.) Novikov professzor is hangsúlyozza: nem véletlen, hogy nagy az érdeklődés a fekete lyuk iránt. A feltételezések szerint számos lehet, és alapvetően különböznek minden más az űrben tapasztalható jelenségtől, égi objektumtól. A többi - legyen az bolygó, csillag, bármi más - fejlődésének minden szakaszában már ismert, úgynevezett triviális tulajdonosokat hordoz: van látható felülete és olyan anyagi belseje, amelyet kutatni lehet. A fekete lyuk meg éppen e kettővel nem rendelkezik. A végletesen erős gravitációs tér miatt még a fényt is elnyeli, így róla semmi nem verődik vissza, vagyis nem gerjeszt látható képet se a műszerekben, se a szemünkben. Ráadásul elgörbíti nemcsak a teret, hanem állítólag - az időt is! A bennük lévő anyag nem létezhet ott a tértől és az időtől függetlenül. A professzor a fekete lyukak körül örvénylő gázokkal foglalkozik, valamint mindazzal, ami ezen objektumok és a világ keletkezése között összefüggést jelenthet. De nem zárja ki azt sem, amit eddig leginkább csak a fantasztikus regényekben olvashattunk: hogy egy-egy fekete lyuk "mögött" más tulajdonságú világ rejtőzhet. Egy-egy ilyen gigantikus "torok" az extrém gravitációja révén eltüntet mindent, ami a közelébe kerül... de hová? Novikov szerint az anyag itt sem veszhet el. Megváltozhat, összetörhet az irgalmatlan nyomás alatt - de valahová távoznia kell! Nyilvánvaló, hogy egy másik világba. Különösen azóta terjed ez a hiedelem, amióta felmerült az úgynevezett "fehér lyukak" létezésének lehetősége. Ha a fekete lyuk elnyeli világunk anyagát - tegyék azt bármilyen lassan is -, akkor is elfogyna egyszer e világnak az összes anyaga, és csak a fekete lyukak maradnának! De ha vannak fehér lyukak, amelyek anyagot "köpnek", lövellnek a mi világunkba, akkor nyilvánvaló: a természet itt is gondoskodott valamiféle örök egyensúlyról. Vagyis az anyag vándorol a világok, dimenziók között. Azonnal felmerül a kérdés, az ember valamiféle szuperűrhajón átjuthatna-e a fekete lyukon abba a bizonyos "más világba"? A professzor úgy véli: ez egyelőre lehetetlen, hiszen minden megsemmisül, ami oda bekerül. Viszont, talán vigasztalásul, megemlíti moszkvai kollégája, Andrej Linde teóríáját, miszerint a mi világunk is egy ilyen lyukból születhetett. Az idő láthatatlan "hab" formájában türemkedett ki valamelyik lyukon, vagy egyszerre többön is, és ez a hab hozta magával az anyagot is, a gömbszerű, végtelenül nagy nyomású, nagy sűrűségű és hőmérsékletű anyaggömböt, amely aztán elkezdett terjedni az ősrobbanás után... Egy-egy "buborék" tehát egy-egy "világegyetem" (vagyis értelemszerűen annak csak kisebb része, de a benne élők hite szerint valóságos Univerzum...) vagy akár még nagyobb világegység lett volna. "Nem zárható ki tehát - szögezi le Novikov professzor -, hogy párhuzamosan több világegyetem létezik, mit több, ezek száma akár végtelen is lehet anélkül, hogy azokat láthatnánk, tapasztalhatnánk. És az is lehet, hogy közöttük éppen a fekete lyukak jelentik az átjárást, a > kaput <." Hogy mikor nyithatjuk ki ezeket a kapukat, nem tudni. De hogy egyszer ez is bekövetkezik, abban bíztosak lehetünk.