Nemere István: Mi van a Loch Ness-i tóban? (Tvr-hét 1996/25) Már csaknem ezerötszáz éve azt beszélik a környékem, hogy a skót felföld e rendkívül mély és sötét vizű tavában valami él és mozog. Ha pedig valóban van ott valamiféle állat, többnek is kell lennie ugyanabból a fajtából. Különben hogyan maradhatott volna fenn egyetlen példány annyi időn át? Márpedig az a rejtélyes lény, amelynek létezése immár nem vonható kétségbe, szaporodás útján sok-sok nemzedék óta él a világtól elzárt Loch Ness-i tóban. Könnyen meglehet, hogy az utolsó jégkorszakban, vagyis tízezer évvel ezelőtt rekedt a tóban, alkalmazkodott az édesvízi élethez, és a hideg vízben máig nem pusztult ki. Az elmúlt századokban is gyakran látták a fura lényt (vagy lényeket, mert nemegyszer több is feldugta a fejét a víztükör fölé). Később több fotó is készült a rejtélyes tólakóról. Századunk harmincas éveitől kezdve legalább félszáz felvételt készítettek, és tanúk százai esküsznek rá, hogy látták a furcsa alakú, élénken mozgó valamit a felszínen. Olykor nem is egyet. Természetesen kialakult az ellentábor is, amely szerint nincs a tóban semmi, és minden ilyen jelenséget a parti szállodások vendégcsalogató trükkjének kell tekinteni. És a fényképek? És a szemtanúk? A tó vizében az utóbbi évtizedekben többször is folytatott nagyarányú kutatás sok pénzt emészt fel, és komoly szakembereket vonz Loch Nessbe. Az eredmény azonban elég szerény - ugyanis teljes bizonyossággal még mindig nem lehet tudni, milyen állat kelthet ekkora feltűnést. De... azt sem lehet mondani, hogy nincs ott semmi! A víz alatti kamerával, víz alatti fényképezéssel, hangfelvételekkel, egyebekkel épp a kutatók bizonyították, hogy a mélyben "van valami". A tó elég nagy! A hossza harmincöt kilométer, tehát csaknem a fele a Balatonnak, a szélessége másfél kilométer, néhol ennél jóval kevesebb. A mélysége viszont sok helyen megközelíti a háromszáz métert is, vagyis legalább annyi víz van benne mint a Balatonban. ’gy feltételezhető, hogy ekkora vízmennyiségben élhet olyan állat, amely csak ritkán jön a felszínre. Vagy éppenséggel éjszaka, és így hosszú ideig "felfedezetlen" marad. A "szörny" legtöbbször a nyári hónapokban látható, ami nem csoda, hiszen Skóciában ősztől késő tavaszig kellemetlen az időjárás, az emberek tehát kevés időt töltenek a szabad ég alatt. Ráadásul télen csak a helybeliek élnek ott, ők pedig kevesen vannak a nyári turistatömeghez képest. Szavahihető emberek egyre-másra számolnak be arról, hogy valami furcsát láttak a vízen vagy közvetlenül a felszín alatt. A baj csak az, hogy a megfigyelők ritkán látnak egyformát. Azért a legtöbben mégis lófejhez hasonló koponyát és többszörösen hajlított, "púpos" hátat vélnek látni. A tudományos expedíciók víz alatti felvételei rombusz alakú uszonyt vagy távolabb elhaladó, nagy testű élőlényt regisztrálnak. Sajnos, a fénykép- és videofelvételek homályosak. A felszíniek a nagy távolság miatt - és mert általában amatőrök fotóznak, kevés gyakorlattal és még kevesebb szakmai tudással. A víz alattiak meg azért, mert a víz nem tiszta, nem átlátszó, ezért még a különféle furfangos technikával készült felvételek sem adnak túl sok információt. A témával foglalkozó legtöbb kutató hajlamos azt hinni, hogy eddig még ismeretlen állatfaj egyedei élnek a tóban. Mások tagadják még a feltételezést is, és tévedésre, rossz látási viszonyra, árnyékra, halrajra, úszó fatörzsre és más ilyenre szűkítették a jelenséget. Csak az a baj, hogy szerte a Földön, minden földrészen van még legalább ötven olyan tó, ahol a környékbeliek időnként látnak vagy hallanak valamiféle ott élő, nagy testű, ismeretlen élőlényt. Ilyen szempontból tehát a Loch Ness-i jelenség nem egyedi, nem is valami rejtélyes kivétel. El kell fogadnunk tehát azt a nézetet, mely szerint számos, ma még ismeretlen élőlény lehet a Földön. Ahogyan a szárazföldön több kontinensen is élnek titokzatos, még ismeretlen élőlények, úgy nincs kizárva, hogy bizonyos elzárt vizekben is lehetnek hasonlóan régóta ott élő, még felfedezetlen víziállatok.