Nemere István: Különös halálok  (Tvr-hét 2000/03)

Talán az élet nagy titkai közé tartozik az is, hogy egyes emberek milyen furcsa
körülmények között halnak meg. Manapság a halál tabutéma, magát a szót sem
nagyon szeretik kiejteni. Pedig - mint Rilke mondotta - "úgy hordozzuk
magunkban, mint gyümölcs a magot". Számosan voltak a múltban, akiknek
meglehetősen különösen fejeződött be az életük.

Sokan haltak bele az ivásba, és itt nem feltétlenül a részegségre gondolunk.
Több híres ember - mint Brahms - félrenyelt, pezsgőivás közben fordult le a
székéről Csehov. Néhány művészt legfőbb tevékenysége közben ért a halál:
Bartókot komponálás, Victor Hugót versírás közben. Borogyin, a zeneszerző éppen
keringőzött, amikor összeesett, és vége lett. Chopin zenét hallgatott, Schubert
énekelt abban a végzetes percben. Proust természetesen éppen írt, de Gaulle
pasziánszot rakott ki, Tristan Bernard keresztrejtvényt fejtett. Cézanne-t a
festőállvány mellett érte a halál. Csajkovszkij viszont éppen káromkodott.
Meghaltak híres emberek a fürdőkádban vagy éppenséggel az árnyékszéken ülve
(Nagy Katalin, II. György). Volt olyan magyar király, akinek a trónja
egyszerűen összedőlt, és a szerencsétlen uralkodó annak romjai alatt lelte
halálát.

Voltak ostoba halálok is. VII. Henriket áldozóostyával ölték meg, amiben
természetesen méreg volt. Akadt olyan filozófus, aki úgy lett öngyilkos, hogy
visszatartotta a lélegzetét. Volt egy francia úr, aki saját gyártmányú, elmés
szerkezettel vágta le a fejét. Más valaki aranyból öntött golyót röpített a
koponyájába, de akadt, aki kulcsot nyelt. Cardano, korának híres asztrológusa
napra pontosan megjósolta horoszkópjában a halálát. Aznap estefelé már látta,
hogy az égvilágon semmi baja, és nyilván tovább fog élni. Ez viszont aláásta
volna a szakmai hírét, ezért a jóslat beteljesülése érdekében öngyilkos lett...

Prévost úgy halt meg, hogy tetszhalottként mindenki igazi halottnak hitte,
elrendelték hát a boncolását. És a boncolás végzett vele. Volt olyan ismert
személyiség, akivel a nevetés végzett (Aretino), mással a szégyenkezés
(II. Henrik), vagy éppenséggel szerelmi aktus közben érte őket a végzetes
csapás (F. Fauré francia elnök vagy Attila, a hunok királya).

Olykor a hírességek egész színjátékot játszanak végig. Moliére a színpadon
halt meg, vért hányva - de az utolsó másodpercig úgy tett, mintha az is része
lenne a darabnak, amelyben éppen fellépett. Balzac a halála előtt utasította a
személyzetet, hogy hívják el X. doktort, aki azonban egyik regényének kitalált
szereplője volt. Watteau, a festő és esztéta a halála előtti percben azon
háborodott fel, hogy milyen csúnya feszületet nyomott az orra alá a pap. Nem is
csókolta meg!

Volt olyan lengyel király, akinek halálát a kandalló tüzétől lángra kapó
hálókabát okozta. A nagy huszadik századi táncosnő és botrányhős, Isadora
Duncan halálát a hosszú sála okozta. Autóba szállt, ám a korabeli járműveknek
még küllős kerekeik voltak: a száguldó kocsi kereke elkapta, és villámgyorsan
felcsavarta a sálat, a művésznőt pedig egyetlen pillanat alatt megfojtotta.