Nemere István: Kudarcsorozat a Vénusszal (Tvr-hét 1998/52) Nem a szerelem istennőjéről, hanem a Vénusz bolygóról lesz szó. Az amerikaiak többször kudarcot vallottak a Mars-kutatás során. Az orosz űrkutatás számára pedig a Vénusz jelent afféle sajátságos űrtemetőt. Egyesek ebből arra következtettek, hogy vannak a közeli világűrben olyan lények, valamiféle ufonauták, akiknek az az érdekük, hogy az ember ne jusson el ezekre a bolygókra. Azt is akadályozzák, hogy műszert, szondát küldjünk ezek felületére. 1961. február 4-én a TASZSZ jelentette, hogy új szputnyikot állítottak Föld körüli pályára. Harminc év múlva derült csak ki, hogy a szputnyikot eredetileg a Vénuszra indították, de a gyenge szovjet rakéták nem tudták kiszakítani a Föld vonzásából, ezért lett a Vénusz-szonda "szputnyikká"... Nyolc nappal később egy másik szerkezet már sikeresebben indult a Vénusz felé. A rádiója azonban félúton elhallgatott, és máig nem derült ki, mi lett vele. Elveszett az űrben vagy a Vénuszra zuhant? Az amerikaiak több sikerrel jártak: az ő szerkezetük 1962-ben eljutott a Vénusz körüli pályára, és sok információt küldött. Úgy látszik, az ellenséges "ufonauták" csak a szovjet űreszközöket nem kedvelték... 1965-ben az oroszok ismét két szondát küldtek föl, de amikor a legtöbb információt kellett volna közvetíteniük, mert már közeledtek a bolygó felszínéhez, mindkettő elhallgatott. Sorsuk csak gyanítható, de pontosan nem tudható. Két év múlva, 1967-ben négyszáz kilogrammos objektumot juttattak el a Vénuszra. A műszerek ezúttal is kevés információt közvetítettek a Földre. 1969-ben, amikor a Vénusz ismét elég közel járt bolygónkhoz, a szondák pár hónapos száguldás után megint akkor hallgattak el, amikor érdekes adatok halmazait kellett volna továbbítaniuk. Amit az ember addig megtudott a Vénuszról, az eléggé ijesztő volt. A felszínén olyanok a fizikai körülmények, mintha fonásban lévő fémben landolnának a szondák! 1970-ben ismét útnak indult egy szonda, és 117 napos repülés után a mélytengeri leszállóegységhez hasonló, hatalmas ejtőernyővel ellátott szerkezet indult a felszínre. Remélték, ez kibírja az ottani pokoli körülményeket. Ez is csak tizenkilenc percig tartotta a kapcsolatot a Földdel rádió útján, aztán ismét eluralkodott az ijesztő csönd. Amely olyannyira jellemző a kozmoszra. A kutatók nem adták fel. 1972-ben aztán némi sikert könyvelhettek el: a Vénuszon uralkodó plusz 470 Celsius-fokos hőség ellenére sikerült úgy lehűteni a szondát, hogy landolás után ötven percig sugározhatta, amit a műszerei mérnek. Azóta az oroszok általában már eltalálják a bolygót, de továbbra sincs szerencséjük. Kudarcot kudarc követ. Természetesen az is nagy szó, hogy a szondák egyáltalán odajutnak. De leszállás közben túl rövid ideig él a kapcsolat. Jön a fotó, de kevés, túl kevés. Később az amerikaiakat utánozva, az oroszok olyan szondákat lőttek ki a Vénuszra, amelyek odaérve mesterséges holddá alakultak. Ezek hosszabb ideig keringenek a bolygó körül. A nyolcvanas évek közepére a felület nagyobb részét radarral már letapogatták, de ez sem adott sok információt. Aztán jött a közös orosz-francia expedíció. A műszereket két hatalmas léggömbre függesztették, és azon csaknem két teljes napig repültek a Vénusz légkörében. Számos mérést végeztek, ám ugyanaz történt velük, mint a korábbi műszerekkel: abban a pillanatban, ahogy elérték a felszínt, elnémultak. Sokan töprengenek ma is azon, hogy mi történhetett az első szondákkal, amelyeknek nyoma veszett a világűrben. Lehet, hogy több millió évig repülnek, mígnem eljutnak egy egészen más naprendszerbe és annak valamelyik bolygójára. Hatalmas szenzációt keltenek az ottani értelmes lények körében. Még az sincs kizárva, hogy afféle ufónak nézik majd őket. Ne feledjük, mi is jártunk már így: az ókori Rómában, annak egyik régi uralkodója, Numa Pompilius korában fém "pajzs" zuhant le az égből. Az esemény előtt gyorsan száguldó valamit láttak az égbolton... A pajzsnak templomot emeltek, később külön papi rend is alakult tiszteletére. Nincs kizárva, hogy valamelyik célt tévesztett földi űrhajó szédítő időn és távolságon túl egyszer csak vallásos kegytárgy lesz egy másik civilizációban.