Nemere István: Huszonegyes szoba  (Tvr-hét 1994/43)

 

- A vejemrõl lenne szó - mondta az asszony, aki úgy negyvenhét-negyvennyolc

éves lehetett, és szemlátomást igen sok idõt fordított magára. Csinosan

öltözött és aligha volt szegény. A gyönyörû nagy kocsi, amellyel jött, ott állt

a park szélén. Mrs. Dorner és Limbat a kis kávézó teraszán ült. Az asszony nem

titkolta gyûlöletét, arca eltorzult, amikor folytatta:

 

- Felfuvalkodott, ellenszenves hólyag! Tönkreteszi a lányom életét! Már csaknem

teljesen a nyakára hágott a közös vagyonnak, vagyis a hozománynak, amit tõlem

kaptak.

 

- Éppen ideje hát, hogy eltûnjön a színrõl - jegyezte meg Limbat. A férfi

fiatal volt, erõs, értelmes. Napbarnított bõre jelezte: többet pihen, mint

amennyit dolgozik. Különleges szakmát képviselt: ritkán volt rá szükség, de

akkor aztán nagyon. Mint most is. Mrs. Dorner egymagában semmit sem tehet a

veje ellen, nem is lenne tanácsos. A rendõrség ezt nem díjazná. Jobb, ha amatõr

nem ártja bele magát a szakember dolgába, vélte Limbat, és igaza volt.

 

- Hát azért vagyok itt - fejezte be Mrs. Dorner. - Nem volt könnyû önre

találnom. Valaki... szóval, akinek ön már tett ilyen szívességet, õ adta meg a

telefonszámát.

 

- Hogy hívták az illetõt? - kérdezte gyorsan Limbat.

 

- Mrs. Illerman. Tudja, a férje infarktust kapott...

 

- Emlékszem - Limbat arcán mosoly szaladt át. Szép, könnyû munka volt, és jól

is díjazták. Szívesen emlékezett rá. - Akarja, hogy a veje is így járjon?

 

- Nekem mindegy - az asszony arca eltökélt volt. - Csak mielõbb tûnjön már el

az életünkbõl. A lányom huszonkilenc éves, még új életet kezdhet. Utána,

természetesen.

 

- És ön? - kérdezte Limbat váratlanul. Mrs. Dorner zavarba jött:

 

- Ezt hogy érti?

 

- Van férje?

 

- Akit szintén el kéne tenni az útból? Nem. Elváltam - a nõ kutatva nézett a

férfi arcába.

 

- Az eset idejére alibit kell szereznie. Elviszem ide a közeli nyaralóhelyre,

ahol szem elõtt lesz.

 

Mrs. Dorner jól látta a fiatalember szemében a vágyat. Kihúzta magát, büszkén.

"Szóval, nem vagyok még öreg, ez a férfi a fiam lehetne, mégis megkívánt!"

 

Limbat a negyedik napon érkezett meg a szállodába. Az asszony merészen kivágott

fürdõruhájában feküdt az úszómedence mellett. Kérdõ tekintetet vetett a

fiatalemberre:

 

- Nos, mi újság?

 

- Megtörtént - felelte amaz szenvtelenül, miközben kedvére legeltette szemét az

asszony testén. - Tegnap este a vejével történhetett valami a sötétben, mert

úgy értesültem, hajnalban holtan találták a kapujuk elõtt.

 

- Injekció? - kérdezte halkan az asszony. Limbat nem felelt, csak mosolygott. A

szeme tele volt vággyal. Mrs. Dorner felállt:

 

- Itt a kulcsom. Huszonegyes szoba. Mindjárt jövök én is, csak felhívom a

lányomat.

 

"A huszonegyes szerencsés szám!" Limbat kényelmesen levetkõzött és az ágyra

heveredett. A következõ óra gyönyörûségeirõl ábrándozott. Milyen jó nõ ez a

Mrs. Dorner! Nem fognak unatkozni, az biztos.

 

Ezért is keservesen érintette, amikor váratlanul felpattant az ajtó. Egyenruhás

rendõrök rohantak be, és fegyvert fogtak Limbatra. A férfi döbbenten ült fel.

Meztelen és védtelen volt.

 

Aztán jött az asszony, két civil ruhás férfi kísérte. Az egyik a tegnapi

áldozat, vagyis a veje volt. Hát él...? Limbat elzsibbadt a rémülettõl.

Szeretett volna szólni, de csak tátogott. Ám a nõ beszélt helyette is:

 

- A törvény nevében letartóztatom. Betty Warren hadnagy vagyok a szövetségi

rendõrségtõl. Ez az úr itt nem a vejem, hanem az egyik kollégám. Tegnap este

különleges öltözéket viselt, amely megvédte a gyilkos injekciótól. Régóta

keressük magát, Limbat. Pontosan azóta, hogy Mr. Illerman testén a boncolóorvos

megtalálta a tûszúrás helyét, és az özvegy végre bevallotta, hogy õ bérelte fel

magát... Akar valamit mondani?

 

Limbat nemet intett és engedelmesen nyúlt a nadrágjáért.

Nemere István: Három hatos  (Fortuna 1993/4)

 

Rudd megvárta, míg a motorcsónak oldala a stéghez simult. Szerette az esti

indulások hangulatát. Háta mögött hagyta az olcsó szállodát, amit már nagyon

utált. Jó lenne vissza sem jönni. Ha egyszer egy tisztességes összeghez jutna,

itthagyná ezt az országot, de még Ázsiát is. Legfõbb ideje, gondolta. De azt az

összeget még nem kaparta össze.

 

- Hová, uram? - kérdezte a mandulaszemû csónakos. Rudd egyszer hallotta,

tízezer ilyen "taxi" siklik állandóan a nagyváros vízi útjain. De persze lehet

húszezer is - ki számolná össze?

 

- A Kék Sárkányba - beült, a motor zaja kellemes volt fülének. A nap már

lement. Most nyitnak a kaszinók, a játékbarlangok, pénz csúszik kézbõl kézbe...

"Az enyémbe is csúszhatna néhány ezres", sóhajtott fel. Mostanában csak ezen

járt az esze.

 

Lampionos díszhajók mellett haladtak el, odébb a parton valamilyen vallási

ünnepet ülhettek a helybeliek - embernagy dobok szóltak tompán, petárdák és

görögtüzek csattogtak. Száz és ezer ember járkált, árult, vásárolt, kiabált.

Fények százai ugráltak a barna arcokon. Fûszerillat és poshadó víz szaga

keveredett. Rudd hátradõlt, nézelõdött. Pedig unta már a látványt. Két éve

minden este így indult "vadászni". Mostanáig éppen annyit keresett, hogy telt

az ételre, de csak arra. Az átkártyázott, átkockázott éjszakák után zúgó fejjel

ébredve elsõként mindig Kalima arcát látta maga elõtt. A lány mosolyogva,

kedvesen üdvözölte, meg is hajolt: "Szeretlek, Rudd!", mondta vékony hangján,

és ezt ezerszer bizonyította is.

 

De most este volt, nem reggel. A motoros hullámokra futott, Rudd kapaszkodni

kényszerült. A vízi utak forgalma nõtt, karbidlámpák fényében kofák zöldséget

árultak. A vevõk is csónakon érkeztek. Az egymáshoz kötött dzsunkák fölött

idelátszottak a kikötõ fényei. Rudd jól tudta: pénz nélkül csak a kikötõn át

távozhat, ha eljön az ideje. Megvolt még a tengerészkönyve, és itt szinte

minden hajóról lemaradt valaki. A legénység kimegy a bordélyokba,

játékbarlangokba. Kakasviadalon, thai bokszon vesztik pénzüket, leisszák

magukat, olykor megkéselik õket. A hullákat a vízbe dobják, és ennyi. Pénz

kéne... Persze annyit kellene szerezni, hogy repülõn mehessen. Gyorsan,

fájdalommentesen metszeni ki magából a várost, az emlékeket.

 

A Kék Sárkány neonfényeit messzirõl meglátta. Helyi betûk érthetetlen jelsorai

alatt csillogott a felirat: The Blue Dragon. Kalima nem szerette ezt a helyet.

Itt nõk nem játszhattak, mégis gyakran elkísérte Ruddot. Az utolsó estén

azonban nem ide jöttek.

 

Rudd mélyre szívta a meleg levegõt. Megtapogatta zakója belsõ zsebében a

pénzköteget. Igencsak leolvadt a napokban, amit a múlt héten nyert az északi

negyed egyik klubjában.

 

A Kék Sárkány stégjére lépve megigazította kopott nyakkendõjét. Nem ad alkalmat

a bejáratot õrzõ cerberusoknak, hogy szemtelenkedjenek vele. Egyszer

megpróbálták. "Mintha nem is pénzt hoznék - méltatlankodott. - Ami azt illeti,

természetesen jobban szeretnék vinni, mint hozni..."

 

A teremben sûrû volt a füst. A lampionnak álcázott lámpák résein néha szemébe

villant a fény. Az asztalokon nagyban ment a játék. Balra kártyáztak, jobbra

kockáztak. Két nagy termetû férfi veszekedett hátul, kacskaringós kifejezések

szálltak. Több zakós fiatalember nyomult közelebb, valaki csitította a

veszekedõket. A tulajdonos kötelességszerû mosollyal üdvözölte az új vendéget.

Rudd néhány európai mellett csak helyi sárgás arcokat látott.

 

Megvárta, míg felszabadul egy hely a kockázónál; ma erre volt kedve. Valójában

nem is csodálkozott, hogy Wang, a kínai is itt van. A helyi alvilág ismert

alakja vékony arcú, örökké feszült ember volt, már õszült, és néha a szeme

alatt rángatózott a bõr. Rudd azonnal Kalimára gondolt.

 

Kalima és õ azon az estén a keleti negyedben játszottak. Talán Wang emberei

tették szóvá, mit keres itt egy nõ? Rudd kezdetben úgy tett, mintha nem értené,

de alig negyedóra múlva dulakodás támadt körülöttük, õt is ellökték. Ismert

módszer, az ördögbe is! Csupa beavatott, aljas alak kezd lökdösõdni,

érthetetlenül kiabálni... Kalima éppen nyerésben volt, ez is felbõszítette a

kockázókat. Ázsiában nem szeretik a szereplõ nõket, azokat, akik elõtérbe

tolják magukat... Valóságos tömegverekedés kezdõdött, leverték a lámpákat,

ordítoztak. Kalima az elsõ szúrást a combjába kapta, a másikat rögtön utána a

hátába. Rudd kiverekedte magát a tömegbõl, ölben vitte Kalimát, szólni sem

tudott. Torkát szorongatta a féltés. Mintha egy idegen, hideg kéz fojtaná belé

a lélegzetet.

 

Megrázta a fejét. Ami volt, elmúlott. Most itt van, itt kell lennie. Amikor

közelebb került az asztalhoz, és a játékra felügyelõ alkalmazott, itteni nevén

tiang, eléje tolta a poharat, kivette zsebébõl az elsõ bankjegyet. Rudd úgy

érezte, meghalt a világ, eltûntek a zajok, csak a pohár csörgését hallotta,

belevitte energiáját, egész valóját. Amikor a poharat az asztal fölött

lendítette meg, Wang bukkant fel. Úgy állt ott, mintha már ezer éve várna

valamire. Vagy valakire?

 

A három kockán összesen tizenöt volt. Wang a pohárért nyúlt. Az ázsiaiak

elhúzódtak a közelébõl. Rudd csak a kínai szemét látta, a régi gyûlölet

fellobbant benne. A gyilkosok majdnem bizonyosan Wang emberei voltak, Rudd

hallotta máskor, máshol, hogy ilyent tettek. Kalima nem az elsõ nõ volt, akit

ezek megöltek, mert férfiaktól merészelt pénzt nyerni. Ez itt Ázsia, az ördögbe

is...! Wang mindenre emlékszik, és most meg akar szabadulni tõle is? Nem

szeretik az európaiakat, akik sokat tudnak róluk. Szóval most rákerül a sor...?

Nyernie kell - ezek csak a gyõztest tisztelik. - Aki nyertes, elmehet épségben.

De ha veszít...

 

- Tíz dollár - mondta a tiang. Wang letette a bankjegyet az asztal szélére. A

kör összeszûkült, a terem túlsó végébõl is idesereglettek a hírre, hogy Wang

maga játszik egy nagyorrúval.

 

A következõ tét húsz dollár volt. Wang és Rudd tekintete összekapcsolódott. "Ki

akar csinálni a fickó!", értette meg Rudd.

 

Minden dobásnál elült a zaj, hogy egy pillanattal késõbb ismét felcsapjon,

amint a három kocka a zöld posztón futott. A téteket folyton duplájára emelték.

Wang kétszer is nyert, aztán Rudd dobásai kerekedtek felül. A pénzhez nem

nyúltak, nem húzták maguk elé a magasodó bankjegyhalmot - ahhoz túl régi,

tapasztalt játékosok voltak. De Rudd érezte, a hátán csorog a verejték, inge a

bõrére tapadt. Wang látszólag nyugodt volt, de elárulta magát: a szeme alatt

meg-megrándult a bõr.

 

Amikor Rudd újabb bankjegyért nyúlt, érezte, apad a pénze. Már csak négy

százdollárosa volt. A tét ekkor több mint kétezer dollárt tett ki. Már senki

sem játszott a teremben, a kártyások is felhagytak a black jackkel, a sarokban

elcsöndesült a rulettasztal, nem pörgött a kerék. A tömeg minden oldalról

körülvette a két játékost.

 

Wang pénze kifogyhatatlannak látszott; ez újabb verejtékcsöppeket csalt Rudd

homlokára. Amikor kitette az utolsó százast is, tudta, csak pár ötös meg tízes

maradt a zsebében. Azt nem kockáztathatta. Még élnie kell. Ha veszít, oly

szegényen somfordál ki innen, mint amilyen két évvel ezelõtt volt. Ha ugyan

messze jut innen élve. Két évvel ezelõtt... még nem ismerte Kalimát. És akkor

vége.

 

Wang egyetlen szót sem szólt, de az arcára volt írva az indulat. A hozzá

hasonlók nem szeretik az idegeneket a játéktermekben. Miattuk sok bajuk lehet,

a külföldieket szemmel tartja a rendõrség, felforgatják miattuk a várost. Wang

talán tudott Kalima haláláról is.

 

A tiang áhítatosan mondta:

 

- A tét kétezer-ötszáz dollár fejenként.

 

Ruddnak nem volt több pénze. A kupacban tehát ötezer dollár lapult. Ilyesmi itt

nem történik mindennap. A férfi nehezen lélegzett. Wang még mindig nem szólalt

meg. Neki járt az elsõ dobás. Rudd érezte, a hátán és hasán elindulnak a

verejtékpatakok. A füst a lámpák magasában lebegett, a sárga és barna arcokon

színes fények villództak. Amikor Wang határozottan megragadta a poharat, a

csörgést mindenki hallotta. Õt nézték. A kínai élvezte a népszerûséget, talán

egy pillanattal tovább rázta, mint kellett volna, diadalmas mosoly ragyogott

arcán, és kigurította a kockákat a posztóra. A tiang szeme úgy ugrált, akár a

béka. Rudd is a kockákat nézte. Az egyik mindjárt megtorpant, négyes volt. A

második hatos, és a harmadik is... hatos.

 

Rudd úgy érezte, a víz alá nyomták. Ezt túldobni szinte lehetetlen.

 

- Tizenhat - mondta a tiang, összeszedte a kockákat, bele a pohárba. Rudd

gondolatban már elbúcsúzott a pénzétõl. Aztán Kalima arca bukkant fel lelki

szemei elõtt. "Segíts!", üzente, kérte a férfi forrón. Könyörgött. Kalima

elmosolyodott, ahogyan szokott. Rudd nem akarta elhessegetni a képet. Kezében

volt a pohár, rázni kezdte, ahogyan annyi éve már. Megjárt egy háborút,

szolgált tengeren, dolgozott a trópusokon, és most itt van. Csak kockázik

hónapok óta, mást sem tesz. Kalima nélkül mi értelme lehet bárminek?

 

Ötezer dollár. A fele most is az övé, de ha a másik felét is... Elmenne

innen. A repülõtér a szabadság kapuja. Kalimára emlékezhet bárhol a világban.

 

Rázta a poharat. "Segíts, Kalima, szerelmem!" A csönd agyába vágott, olyan

volt, mintha ezek itt nem is lélegeznének. "Ha van túlvilág, ha a lelkek

valahol még léteznek, jelet adhatnak... ha átnyúlhatnak ide, csak egy

másodpercre is... Szerelmem!"

 

Aztán eldobta. A kockák szilaj csikók lettek, futottak a zöld mezõn, minden

tekintet rájuk szegezõdött. Az elsõ hatos lett, megállt. Aztán a második is...

Hatos! És a harmadik?

 

Rudd szíve majdnem kiugrott. Az a harmadik kocka még vágtatott, és lassult.

Látták, hogy a hármas lenne felül... Nincs már ereje, lendülete, hogy még egyet

forduljon, hogy más oldalát mutassa fel. Rudd rémülete egy pillanat volt -

évszázad volt. Egy egész élet. "Kalima...!"

 

A kocka még mozgásban volt, de már úgy lelassult... Az egyik sarkán billent.

Nem, ez nem fog tovább gurulni. Megáll a kettesen!

 

És akkor... valamilyen láthatatlan erõ továbbfordította a már-már megtorpant

kockát! A nézõk felhördültek. Ilyent még sohasem láttak. Hiszen ez a kocka már

meg is állt, és mégis...

 

Wang nem tudott mozdulni. A tiang nézte a három hatost, és rekedten suttogta:

 

- Tizennyolc.

 

Rudd mintha látta volna Kalima kezét a kocka fölött. Vagy csak képzelõdött...?

Mintha álom lenne minden. Hûvös, mégis édes nyugalommal söpörte be, markolta

fel, gyûrte zsebeibe a bankjegyeket. Nem nézett Wangra. Irány a kijárat.

Elhúzódtak útjából.

 

A stégnél vízitaxisok várakoztak.

 

- Hová, uram?

 

Rudd felnézett az égre. Vajon ott lehet Kalima, vagy másutt...? Köszönöm,

drágám.

 

- A repülõtérre, ember! Siessen, el kell érnem egy gépet - és csak akkor

nyugodott meg, amikor a hullámok dobálni kezdték a csónakot.

Nemere István: A felét az áldozat fizeti  (Tvr-hét 1997/11)

 

Szemmel láthatóan ideges volt Ken Blower. A keze izzadt, percenként törölgette.

Akárcsak a homlokát. Pedig a parkban nem volt hõség. Az árnyas padokon néhány

öreg üldögélt, a kis tóban hattyúk úszkáltak. Ken úgy izgult, mint még soha.

Rendkívül fontos volt számára ez a találkozás. Talán az egész jövõje eldõl a

következõ negyedórában. Vajon eljön? Csak telefonszámot kapott és a tanácsot:

"Ne sajnáld tõle a pénzt!". A köteg ezres égette Ken zsebét.

 

Telt-múlt az idõ, végre felbukkant a fiatalember. Kövérkés volt, közönséges.

Még az öltözete is szürke, szinte semmilyen. Nem szúrt szemet senkinek.

Körülnézett, majd határozottan Kenhez lépett:

 

- Maga az...?

 

- Igen, én telefonáltam.

 

- Jöjjön utánam, de kerülje a feltûnést!

 

Megkerülték a park kis dombját. Senki sem járt arra. A mesterséges barlang

kövei között néhány fûszál árválkodott. Az idegen ismerte a járást, jól tudta,

mit akar, szinte eltûnt az árnyékos nyílásban. Ken habozás nélkül követte. Itt

senki sem láthatta õket. A barlangban hûvös volt, Ken megborzongott.

 

Az idegen csupa ideg, barna bõrû férfi volt. Sötét szemét Kenre vetette:

 

- Beszéljen!

 

- Hát... hogy is mondjam...

 

- Röviden, a lényeget!

 

- A feleségem... kibírhatatlan hárpia. Gazdag hárpia, örökölnék is utána. Õ

lenne a célpont. Õszintén szólva, nagyon elegem van már belõle...

 

- A részleteket hagyjuk! Elhozta a pénzt?

 

- Itt van - nyújtotta át a köteget Ken.

 

Nem is számolta meg. Volt már gyakorlata. Zsebre vágta, aztán folytatta:

 

- Ez volt a fele, tudja?

 

- Mondták, hogy a másik felét utána kell...

 

Az idegen egy pillanatig habozni látszott, majd a zakója zsebébe nyúlt, és

pisztolyt húzott elõ. Hangtompítós! Az idegen mesélõ hangon folytatta:

 

- A másik ügyfelem is kifizette a tarifa felét. Azt mondta, a másik felét az

áldozattól kapom meg! - A zsebére ütött, ahová a pénzt tette. Ken szeme

kimeredt a rémülettõl:

 

- A... feleségem?

 

- Igen. Neki is elege van magából. Nagyon ügyes asszony, és fõleg gyorsan vág

az esze. Gyorsabban, mint a magáé!

 

Felemelte a pisztolyt, habozás nélkül lõtt. Ken döbbenten meredt rá, aztán

szótlanul elvágódott. A bérgyilkos már nem törõdött vele, a fegyver pukkanása

után kilesett a barlangból, és sietõs léptekkel távozott.

 

Ken várt egy percig majd felállt, leporolta a ruháját. Az ingén tátongó

lyukon át kilátszott a golyóálló mellény. Sóhajtott, de boldogan vette elõ

miniatûr rádióadóját:

 

- Helló, fiúk! Elkaptátok?

 

- Igen, felügyelõ úr, lecsaptunk rá. Megvannak a bûnjelek: a fegyver és a

pénz is. Már csak a tanúvallomása kell, és huszonöt évre leülteti a bíróság.

 

Ken boldogan lépett ki ismét a napfényre. A "felesége", Mary hadnagy is jól

játszotta a szerepét. "Ami azt illeti, én sem voltam rossz" - gondolta, és

elégedetten indult a kis tó felé, ahol éppen akkor bilincselték meg a

bérgyilkost. Két éve próbálták elkapni, eddig sikertelenül.

Nemere István: Alex, a Róka  (Tvr-hét 2001/05)

 

- Papa, mikor mész dolgozni?

 

- Ma nem megyek - felelte Alex zavartan. Vörös volt az arca, és nem nézett a

gyerekre. Az átkozott válság! Pedig hogy hitte, buszsofõrre mindig szükség

lesz. És lám, a cég húsz vonalat szüntetett meg egyetlen hónapban, és õ is

munkanélküli lett.

 

A gyerek errõl persze semmit nem tudott, és nem is érdekelte a dolog, tovább

játszott a padlón az elektromos kisautójával. Alex úgy döntött, ráfér egy kis

levegõzés.

 

A parkban mélyeket lélegzett. Délelõtt volt, kevesen jártak arra. Tizenévesek

gördeszkáztak a tó körül, a vízben kényes hattyúk mozdultak lassan.

Gyermekkocsit tolt néhány fiatal nõ, többen kutyát sétáltattak. Alex megkerülte

a tavat, a sok zöld láttán szinte elfeledkezett az állapotáról.

 

Nem is látta, honnan került eléje az a pasas. Fiatal volt, szemtelen képû,

célratörõ:

 

- Nem akarsz utazni, kisöreg? Ötven egy adag.

 

Kábszerárus volt, nem kétséges. Alex zavartan rázta a fejét:

 

- Nincs egy vasam sem. Tudod, munka nélkül vagyok...

 

- Az baj - felelte amaz, és máris továbbállt. Látta, itt nincs keresnivalója.

Alex utánanézett, látta, hogy másokat is megszólít. Alexnek homályos ötlete

támadt. Lassan ment az árus után, ki a park szélére. Látta, amint a fiú az elsõ

utcában a járda mellett parkoló kocsihoz lépett, és behajolt a leeresztett

ablakon. Alex sejtette, a pasas újabb adagokat kapott egy elosztótól. Feltûnés

nélkül megnézte a kocsi rendszámát, és egy közeli fülkébõl felhívta a rendõrség

kábítószeres csoportját:

 

- Bemondták a tévében, hogy jutalmat fizetnek annak, aki egy elosztót leleplez.

 

- Jól hallotta!

 

- Mekkora az összeg?

 

- Attól függ, mennyi kábszert találnak a pasasoknál. A feljelentõ grammonként

kaphat akár egy húszast is.

 

Alex rövid fejszámolás után habozás nélkül bemondta, melyik kocsiban ül a

pasas, és mi történik a park mellett. Hallotta, hogy a vonal túlsó végén

utasítást adtak néhány detektívnek, induljon.

 

- Mi a neve? - kérdezte a rendõrtiszt a telefonban. - És hogyan veszi fel a

pénzt?

 

- Semmi kedvem saját néven szerepelni. Nem is vagyok köteles, ezt is mondták a

tévében. Legyen az álnevem Róka. Majd késõbb jelentkezem - és tetette. Egy

pillanatig töprengett, aztán levette a zakóját, karjára csapta. Sokféle ruhát

kell majd szereznem, és nem ártana néhány paróka sem, meg álszakáll. A

kábítószerárusok nem jöhetnek rá, ki az, aki sorozatban beköpi õket!

 

A másik járdáról nézte végig, hogyan kapják el az elosztót. A pasas nem is

védekezhetett, máris csattant a bilincs, és autójával együtt elvitték. Amint

nyomuk veszett, hamarosan felbukkant egy fiatalember, és döbbenten nézett

körül. Ez is árus lehet, gondolta Alex.

 

Követte az árust a park másik szélére. Az megállt a járdán, és hamarosan

fékezett mellette egy kék kocsi. A pasas behajolt az ablakon, azután kezét

zsebén tartva ment vissza a parkba, árusítani.

 

Alex látva az újabb elosztót, máris telefonált volna. Kinyitotta a száját, de

ekkor két pasas állt meg a fülke mellett. Alex azonnal megértette: alábecsülte

ellenfeleit. Hiszen ezeknek is vannak figyelõik... Alexnek megijedni sem volt

ideje.

 

"Egy hordozható telefont kéne vennem", ez volt az utolsó gondolata, mielõtt a

hangtompítós pisztoly két golyója a bordái közé szaladt. A két pasas beugrott

egy kocsiba. Alex görnyedten, homályosuló szemmel nézett utánuk, és erõt

gyûjtve még bemondta a rendõröknek a kocsi rendszámát. Csak azután csuklott

össze, de az arcán boldog mosoly terült szét. Nem minden munkanélkülinek adatik

meg, hogy a sors és végzet mesterkedései ellenére is - munka közben halhasson

meg, mint Alex, a Róka.

Nemere István: Az amatõr  (Délvilág Otthon 1992/8)

 

Egyik éjjel Regg Morton arra ébredt, hogy gyanús zajt hall a földszintrõl. Úgy

tudta, egyedül van tágas házában. Gyorsan felkelt és csak úgy pizsamában

elindult. Igyekezett nesztelenül elhagyni a hálószobát. Amikor a lépcsõn ment

lefelé - a deszkafokok diszkréten megnyikordultak súlya alatt - még

csodálkozott is, milyen bátor. Valamilyen ismeretlen erõ adott neki szárnyakat.

Betörõre gyanakodott; márpedig nem akarta elveszteni mindazt, amit ötvenéves

korára összeszedett. Helyesebben szólva: amit kitépett magának ebbõl a

világból. Nehéz gyermekkor után még nehezebb felnõttkor következett... Ha ezek

rablók, betörõk, banditák, akik most elvinnének a házából akárcsak egyetlen

értékes festményt is, hát... õ ezt nem hagyja! Így vagy úgy, de megakadályozza!

 

Ökölbe szorult kézzel ment a nappaliba. Óvatosan és zajtalanul nyitotta

résnyire az ajtót. Furcsa, gyenge kis fénykör vándorolt a padlón, a falakon.

Valaki lépegetett a sötétben, bizonytalanul. Morton sajnos nekiment egy

széknek, pedig már csaknem elérte a villanykapcsolót.

 

Rávetült a fénykör. "Ne mozduljon!" - mondta egy fiatal és ideges férfihang.

Morton agya úgy vágott mint a borotva. Már csak a kezét kellett kinyújtania és

sikerült. A villanykapcsolót megérintette és fény öntötte el a szobát.

 

Egy sovány fiatalembert látott maga elõtt. Kis álarc takarta a képét és

revolvert fogott Mortonra:

 

- Ha megmozdul, lelövöm! - rikácsolta idegesen. Egész testében reszketett.

Morton azonnal felmérte a helyzetet. Az üzleti életben Regg Mortont meglepõ

ötleteirõl és villámgyors döntéseirõl ismerték. Így szerezte a vagyonát is. A

rejtett széfben az értékpapírokat, az ékköveket - mindezt nem akarta

elveszíteni ezen az éjszakán.

 

- Nyugalom - jegyezte meg Morton. És valóban nyugodt volt - legalább õ. Leült

az egyik fotelbe, két kezét a térdére tette, hogy amaz jól lássa: - Nincs

fegyverem, de van egy ajánlatom a maga számára, fiatalember.

 

Amaz határozatlanul állt. Támadástól, meglepetéstõl tartott. Regg Morton

viszont kényelmesen hátradõlt és folytatta:

 

- Mennyit hozhat a konyhára egy betörés...? Aligha tévedek, ha azt mondom:

nem sokat. Ráadásul veszélyes is, könnyen lebukhat az ember. Én ennél jobb

üzletet ajánlok önnek.

 

A másik még habozott. Végül ártalmatlannak ítélte a pizsamás, fegyvertelen

házigazdát és maga is helyet foglalt a másik fotelben, jó messzire Mortontól. A

pisztolyt végig az õsz halántékú, barna bõrû férfira szegezte.

 

- Mi lenne az ajánlata?

 

- Gyilkosság - felelte egyszerûen a házigazda. Látva a másik döbbenetét,

gyorsan tovább beszélt: - De nem igazi, ne vegye úgy a szívére. Elég, ha csak

felmegy az emeletre ezzel a pisztollyal és álarccal a fején. A feleségem

szívbeteg, a legkisebb izgalom is... hm... végzetes lehet számára, vélik az

orvosok. Meglátja magát, és vége, ebben biztos vagyok... Sok gondtól

szabadulnék meg. Végre feleségül vehetném a fiatal szeretõmet... No meg

ráadásul az asszony életbiztosítása sem kis összeg. El sem tudja képzelni,

mennyi pénz ütné a markomat. Ebbõl természetesen magának is jutna, nem is

kevés.

 

Amaz még mindig döbbenten ült. Erre nem számított. Morton felvette az

íróasztalán heverõ csekk-könyvét és tollát:

 

- Százezerre gondoltam - de még nem írt bele semmit.

 

A betörõ ádámcsutkája fel-le mozgott. A keze még jobban remegett:

 

- És... mikor? Mikor kellene megtennem?

 

- Most - közölte Morton ellentmondást nem tûrõ hangon. - Ha már úgyis itt

van! Soha nem lesz jobb alkalom. Felmegy lassan, óvatosan, de a döntõ

pillanatban csapjon egy kis zajt. Ne siesse el, fontos a hatás...! A feleségem

hálószobája jobbra van, a folyosó végén. Biztos vagyok benne: amikor magát

meglátja, azonnal vége... Itt ne hagyja a pisztolyát. Mire visszajön, kitöltöm

a csekket.

 

Amikor a betörõ felment az emeletre, Morton mozgása meggyorsult. A

dolgozószobából hívta a rendõrséget, aztán halkan kinyitotta a fõbejáratot

ajtót.

 

Az õrjárat négy perc múlva érkezett.

 

A betörõ dühösen kutatta át a szobákat, aztán mellõzve minden, a szakmában

oly fontos óvatossági rendszabályt, lerobogott a lépcsõn:

 

- Hé, maga...! A feleségét sehol sem találom! Micsoda piszkos trükk ez...?

 

Hirtelen kivágódtak az ajtók és több revolver szegezõdött rá. Az egyenruhás

rendõrök láttán valósággal lebénult. Nem volt nehéz lefegyverezni és

megbilincselni. Az álarcától is megfosztották. Húszéves lehetett, szeplõs,

ijedt fiatalember, alig serkent ki a bajusza.

 

- Még sokat kell tanulnod, fiú! - mondta korholón Regg. - Elõzetes

felderítésrõl sosem hallottál? A jó betörõ mindent megtud a célpontról, mielõtt

átugorja a kerítést és behatol a házba. Te persze csak úgy jöttél,

ötletszerûen, mert a ház gazdagnak látszott, mi? Ha kérdezõsködsz egy kicsit,

megtudhattad volna: Regg Mortonnak sohasem volt felesége, megrögzött agglegény.

- A rendõrökre nézett. - Vihetik, õrmester.

 

Utánuk nézett, fintorgott. Morton sohasem kedvelte az amatõröket - annál

inkább a ravasz, minden hájjal megkent alakokat. Hisz maga is ilyen volt.

Nemere István: Amatõr zsaroló  (Tvr-hét 2001/46)

 

Két hónapig töprengett a terven Gonder, amíg összeállt a fejében. Szinte biztos

volt abban, hogy ha ügyes lesz, semmi baj nem érheti. Meglesz végre az az

átkozott százezer euró, ami pont elég ahhoz, hogy sínre kerüljön az élete. Hogy

soha többé ne kelljen dolgoznia. Nem is kell olyan sokat kockáztatnia, és egész

kis vagyonra tehet szert. S ami a legfontosabb, nem kell évekig robotolnia

érte.

 

Mert a munkát nagyon utálta, pedig még harminc sem volt. Viszont nagyon

szeretett volna jól élni. Irigyelte a gazdagokat. Valahányszor elment a

milliomos Fullerék villája elõtt, mindig megbökte valami a lelkét. Az utóbbi

hetekben pedig már az is eszébe villant: "Ezeknek rengeteg pénzük van, nekem

meg semmi! Meg sem éreznék, ha egyszer százezret kellene lepengetniük." És

egyre erõteljesebben körvonalazódott a terv a fejében. A szerinte legegyszerûbb

megoldás. "Ez a Fuller úgy fog fizetni, hogy közben sosem fogja megtudni, kinek

is adta a pénzt..."

 

Gonder meglátta a hatalmas Fuller-vagyon örökösét. Az aranyhajú kislány

mindössze négyéves lehetett, a kertben játszott. Edina Fuller... Vajon mennyit

érhet az élete - a szüleinek?

 

Aztán kitalálta, mit kell tennie. Egyik nap belopózott a kertbe. Mivel nagy

létszámú személyzet dolgozott Fulleréknál, senkinek nem tûnt fel, hogy idegen

mászkál a bokrok közt. Azt hitték, az új kertész lehet. Ügyet sem vetettek rá.

 

A kislány kint játszott az õsfák alatt. Amikor a bébiszitter egy percre

beszaladt a villába, hogy vizet hozzon a kicsinek, Gonder felkapta a gyereket,

valami könnyû vegyszerrel elkábította, és máris rohant vele. Odakinn várta a

lopott kocsi, azzal robogott a város felé. Mire a villában észrevették, mi

történt, Gonder már a rejtekhelyen volt.

 

A közelmúltban bérelte ki ezt a városszéli kis házat. Azért esett rá a

választása, mert sokan éltek a környéken, és az emberek nem igazán figyeltek

egymásra. Nem is tûnt fel senkinek, amikor a kocsival beállt a garázsba.

 

Az ébredezõ kislányt bevitte az elõszobába. Amikor Edina teljesen magához tért,

már készen várta a fényképezõgép. A megszeppent gyerek azt tette, amit a morcos

idegen parancsolt neki. Gonder lefényképezte, megvárta, amíg a gép kiadja a

képet, aztán egy pici fehér tablettát nyomott a gyerek szájába, és tejjel

itatta, hogy az altató lecsússzon a torkán. Amikor a gyerek elaludt, Gonder

borítékba tette a képet, aminek a hátára ráírta a váltságdíj összegét: 100.000

euró. A borítékot leragasztotta, és megcímezte Fulleréknak.

 

A kétségbeesett szülõk másnap reggel kapták meg a borítékot. Nem aludtak egész

éjjel, rettenetesen gyötrõdtek. A rendõrtisztek, akik addig ezernyi kérdéssel

bombázták a milliomost, a levél láttán nyugtatgatni kezdték: "Megtaláljuk a

lányát, uram. A tettes aligha profi, és az ilyenek mindig követnek el hibát."

 

Mint most is... Alig érkezett még a fénykép, az egyik nyomozó arca felderült.

Kért egy nagyítót, aztán telefonálni kezdett.

 

Gondernek arra sem maradt ideje, hogy csodálkozzon. A kommandósok még

délelõtt, tíz másodperc alatt lerohanták a házat. Mire feleszmélt, arccal a

lakás padlóján feküdt, kezét bilincs szorította. A kislányt kivitték a házból.

Gonder zavartan pislogott. Mi a fene volt ez? Honnan tudták...?

 

Az egyik nyomozó odadugta az orra elé a fényképet:

 

- Ostoba voltál, öcsi! A háttérben ott felejtetted a villanyórát. Tudtad, hogy

mindegyiknek saját száma van? Nekünk már nem kellett mást tennünk, csak kellõ

méretûre nagyítani a képet. Azért rendes dolog volt tõled, hogy így

megkönnyítetted a dolgunkat!

Nemere István: Óvakodj az anyóstól!  (Tvr-hét 2001/16)

 

Az õrtorony régi volt, félig romos és titokzatos. A nyaralótelep melletti

hegyen magasodott. A turisták ritkán kapaszkodtak fel oda. Nehéz terepen, nagy

sziklákon kellett volna átmászniuk, nem vállalták. Vonzóbb volt a tengerparti

strand, a labdázó nõk, az izmos férfiak látványa.

 

Mark is csak annyit tudott a toronyról, hogy még a középkorban épült, és

állítólag kísértetek tanyáznak benne. Ez utóbbit csak az anyósa, Hilda hitte és

emlegette.

 

Mark, a felesége és az anyósa már a második nyarat töltötte a kis faluban. Az

asszony vékony volt és beteges, Mark mégis szerette. Hildát azonban ki nem

állhatta. Mi az ördögnek jön velünk minden nyáron? Hilda sápítozó hangján

többször is elõadta, hogy "csak ilyenkor lehetek az én drága kislányommal, és

közben mindannyian dolgozunk". Mark és a felesége valóban dolgozott, ám az alig

ötvenéves Hilda a férjétõl örökölt vagyonból élt. Amibõl eddig egyetlen pennyt

sem adott a rajongva szeretett lányának. "Az a mihaszna férjed úgyis

elköltené, kislányom." - mondogatta. Mark dühöngött, ám semmit sem tehetett.

Gyûlölte az anyósát, az meg õt. Egyik nap Hilda azt mondta, menjenek fel a

toronyhoz. Különös fény vibrált a szemében, és ettõl Mark óvatos lett. A

felesége nyafogott, nem volt kedve ilyen melegben hegyet mászni. Hilda nem is

nagyon erõsködött. Mark vegyes érzelmekkel indult el, kettesben az anyósával.

Mi az ördögöt akarhat? - vibrált benne a nyugtalanság. Tulajdonképpen félt is.

Férfiként és családfõként azonban nem hátrálhatott meg.

 

Átvergõdtek a sziklákon, megmászták a meredek dombot. Erõsen tûzött a nap, és

ciripeltek a tücskök. A torony közelrõl még félelmetesebb volt, mint a partról.

Ahol különben gyermekjátékká törpültek a villák, a strand és a mûúton araszoló

autók. Hilda megkerülte a tornyot. Mark a naptól meleg kõfal réseibe nézett. Az

egyikbe mélyen behajolt. Sötét volt, kútszerû mélység ásított rá. Egy kavics

leesett, és csak sokára koppant a mélyben. A férfi rozsdás fém kapaszkodókat

látott belül.

 

Nem hallott zajt. Pedig az álnok Hilda már ott volt mögötte. Nesztelenül osont,

és kinyújtotta mindkét karját... A lökés váratlanul érte a férfit. A teste a

mélység fölé lendült. A lába alól egy jókora kõ is kifordult. Mark egyetlen

hatalmas üvöltéssé lett... Pedig nem zuhant sokáig. A teste szinte súrolta a

vaskampókat. Ösztönösen elkapta az egyiket, függve maradt, pedig megfájdult a

válla, a keze. A kõdarab lezuhant. A férfi hallgatott, némán küzdött, hogy a

másik kezével is elkapjon egy kampót. Végre sikerült. Nem tudta, mennyi idõ

telt el, míg sikerült felkapaszkodnia. Alig látott a kimerültségtõl, amikor

kimászott a fal résén. Azonnal lerogyott, és legalább egy óra hosszat lihegett

az árnyékban.

 

"Hilda, te átkozott, meg akartál ölni! Ehhez bezzeg volt erõd! Most nem

hivatkoztál a beteg szívedre." Kicsivel késõbb eszébe jutottak a kísértetek.

"Most már én is az lehetek, hiszen meghaltam a toronyban, nem?" Csodálkozott,

hogy Hilda ennyire gyûlölte. Még a balesetnek álcázott gyilkosságtól sem riadt

vissza. "Biztosan azt hiszi, lezuhantam, mert hallotta a követ esni, én meg

üvöltöttem. Fordulna fel az a némber! Akkor végre örökölhetnénk a pénzét is!"

Délután volt már, amikor Mark lement a hegyrõl. A villát hátulról közelítette

meg. A két nõ a teraszon ült. A felesége éppen sopánkodott: "Hol lehet a drága

Mark ilyen sokáig?" Mire Hilda: "Amikor lejöttünk a hegyrõl, azt mondta,

elveszítette a tárcáját, visszamegy megkeresni. Azóta nem láttam" - hazudta

Hilda, és fölemelte a tekintetét. A bokrok árnyékában sötét alak állt. Tépett

ruhában, sápadt arccal, kifordult szemmel. Az egyik keze vádlón mutatott az

asszonyra. Aztán a "kísértet" elindult a terasz felé... Hilda felsikoltott, a

szívéhez kapott, és lefordult a székrõl.

Nemere István: Az aranyszemû kutya  (Tvr-hét 1993/51)

 

A kutya fekete volt, hegyes fülû, és gyors mozgású. Nem lassíthatott, mert az

emberek folyton járkáltak körülötte. Ki-kitért elõlük, kapkodta a fejét és a

lábát. De nem ment el a büfé ajtaja elõl. A kiáradó illatok szinte

odaszögezték. Kolbász sercegett zsírban, krumpli sült forró olajban. Csak õ

érezte, hogy a kilépõ emberek valóságos szagfelhõket hoznak magukkal. A kutya

orrlyuka kitágult. Ide-oda tipródott. Néha odacsapódott valakihez, aki bentrõl,

szatyorban hozott húst. A farkát csóválta tétován, szaladt a szatyor mellett,

fel-felnézett az emberre, aztán megállt, hátranézett. Ismét vonzotta a

büféajtó. Lassan jött vissza, megint beszívta az illatokat, téblábolt. Várt.

 

A férfi alacsony volt, kopaszodó, szemében riadtság. Majdnem annyira

bizonytalan, mint a kutya. Ritkán járhatott errefelé. A fenyõárusok rekedten

kínálták a fát, egy csíkos-sálas fiatalember még tartótalpat is eladott. Kis

baltájával befaragta a tartó vascsövébe a fa vaskos tövét; a forgácsból csak

úgy áradt a gyantaillat. A lámpafüzérrel, a felirattal és a fenyõ szagával

karácsonyi hangulatot akartak varázsolni a kereskedõk, de csak ideges

szaladgálás lett belõle. A téren bódék álltak, tócsák tükrözték a villogó

színes fényeket, és minden bódéból más zene harsogott. A férfi - akárha

vesszõfutásban lenne - szinte látta, amint a zajhullámok felcsapnak, és a

meztelen ágú fák fölött hullámzanak, végigverik az emberek testét.

 

A férfi meglátta a kutyát. Elõször félt tõle, de közelebb érve megnyugodott. Az

is éppen annyira félt, mint õ. A büfé ajtaja elõtt egy pillanatra közel

kerültek egymáshoz. A kutya reménykedõen pillantott fel. A férfi ugyanazt az

éhséget látta a szemében, amit a saját gyomrában érzett. A tömény szagfelhõben,

a lökdösõdésben elveszettnek, idegennek érezte magát. Ez a karácsony? - villant

bele élesen.

 

Féltenyérnyi papírtálcán kapta a két kolbászdarabot. A mustár kesernyés, a hús

túl forró. A kenyér héja kaparja a torkát. Az egyedüllét is fájt, és éppen itt,

a tömegben volt a legrosszabb. Most azért jött be a külvárosi házból, mert már

nem bírta tovább. Karácsony, karácsony... de milyen? Az asszony elment. Üresek

a szekrények, eltûnt minden holmija. Pedig elõtte évekig ott volt a cipõ az

elõszobában, a kabát és a ruha a szobaszekrényben. Most olyan üres a ház. A kis

kertben az égre rajzolódik a cseresznyefa csupasz ága. Hideg van otthon.

 

Másodszor harapott a kolbászból, félig nyitott szájában hûtötte a falatot -

amikor újra meglátta a kutyát. A büfé elõtt ült, a tárt ajtón át éppen õt

nézte. Néha eltakarták a jövõ-menõ lábak és nagykabátok, de a tekintetét nem

vette le a férfiról.

 

Egy perc múlva a férfi a papírtálcába göngyölte a másik kolbászt. Lenyelte a

száraz kenyeret, indult. A kutya fekete fejébõl most aranyszínben ragyogott a

szeme, nyelvével mohón körbenyalta a száját.

 

A bódésor mögé mentek. A férfi még körülnézett, lelke része lett az óvatosság.

Itt senki sem látta õket. A kutya felnézett, farka tétován mozdult.

"Üdvözölhetlek? Nem fogsz bántani?" A kolbász egyik fele a földre repült. A

fogak mohón rácsattantak. Aztán jött a másik darab, amelyet az állat még a

levegõben elkapott és lenyelt.

 

A férfi nézte. Valami megváltozott. Körülnézett, ám a világ ugyanolyan volt:

szürke, fénytelen, de fenyõszagú. Akkor hát... nem ott történt a változás. Nem

félt már, megnyugodott. Lassan indult. Valójában nincs messze a külváros, közel

az a ház. Ahol csak a csönd várja. Már a tér szélén járt, amikor meghallotta a

jellegzetes neszt: körmös lábak kopogtak mögötte a járdán. Hátranézett. A kutya

kerülgette a járókelõket, és amikor egy autó közel jött a járdához, félve

elugrott. A férfiban jégrétegek olvadtak, csúsztak le egymásról, kis öröm

terebélyesedett, meztelen-sugárzó lett. Várt egy percet, a kutya közelebb ért,

aztán határozatlanul megállt, felnézett rá: "nem megyünk tovább?"

 

Negyedóra múlva a férfi elfordította a kulcsot a kertkapu zárjában. A kutyát

csak a szeme sarkából látta. Nyitva hagyta a kaput, bement a kertbe. A

cseresznyefa törzse ezüstösen csillant. A házban meleg van, és lesz egyszer

tavasz is. Meg nyár. Éjszaka árnyak suhannak a ház elõtt, mögött. Idegenek

léptei dobbannak, jó lenne egy õr.

 

A kutya megszagolta a kapufélfát, elõbb csak nézett befelé. A férfi most

elõször szólt: na, gyere.

 

Ezzel minden eldõlt. A kutya bement. Mire a férfi becsukta a kaput, az állat

már a kertet járta. A férfi utána. A konyhaablakból látta: egy asszony megy el

a kerítés elõtt, és a kutya már csahol. Majd abbahagyta, komótosan visszajött a

konyhaajtóhoz, és farkát csóválva függesztette aranyszemét a még mozdulatlan

kilincsre.

Nemere István: Ártatlan kislány  (Tvr-hét 2001/48)

 

Olívia aznap nagyon korán kelt. Sikerült is kijutnia a házból úgy, hogy senki

nem vette észre. A nap már felkelt. A kislány az ajtón kilépve egy hunyorogva

állt a napfényben, aztán lerohant a stéghez. A háztól nem láthattak oda,

eltakarták a sziklák. Mindezt már elõzõ napon kitapasztalta. Akkor szerszámokat

is hozott, és elrejtette a kövek között.

 

Odafönt mit sem sejtve aludt anya. No meg Warren bácsi, az átkozott. Anyja után

Olívia is így emlegette azt az undorító férfit. Tavaly ilyenkor bukkant fel,

papírokat lobogtatott, hogy ez a ház voltaképpen az övé, mert apa a halála

elõtt eladta neki. Anya ügyvédet fogadott, de nem sikerült bebizonyítania, hogy

azon az állítólagos szerzõdésen nem a férje aláírása szerepel. Ügyes

hamisítvány. Warren azt állította, hogy apa nagy kölcsönt vett fel, mielõtt

meghalt, és a kölcsön fedezetét a ház jelentette.

 

Olívia csak tizenegy éves volt, ártatlan kislány még, aki nem mindent értett,

de azt látta, hogy az anyja napról napra szomorúbb, fojtogatja a tehetetlen

harag. Warren bácsi már egy éve lakik a házukban, folyton bírósággal

fenyegetõzik, kiabál, és ezer módon próbálja elûzni õket. Tegnapelõtt közölte,

hogy még egy hét az élet, aztán rendõrrel dobatja ki mindkettõjüket.

 

A kislány úgy érezte, ezt nem szabad annyiban  hagyni. És azt is tudta, hogy

anyjára nem számíthat, hiszen õ csak sírdogál, még éjszaka is szipog. Márpedig

Warren nem olyan ember, akit a sírás meghatna.

 

Olívia körülnézett. Senki sem jár errefelé ilyenkor. Warren minden délelõtt,

amikor visszatér a tengerrõl, kihúzza a csónakját ide a homokra. 

 

A kézi fúróval elõször nehezen boldogult, de hamar kiismerte. Egyre

gyorsabban tekerte. A csónak járódeszkáit félrerakta, és a fenékbe hat lyukat

fúrt, úgy arasznyira egymástól. Elõbb a kis fúróval csinált egy-egy alig

észrevehetõ lyukat, aztán a nagyobbal kiszélesítette.

 

Gondosan összeszedte a fûrészport, ami kipergett a fúró mellett. Amikor végzett

a lyukakkal, mindet betömögette nedves fûrészporral gondosan õket. Aztán

visszatette a járódeszkát. Warren akkor sem veheti észre a lyukakat, ha

valami okból felemeli a deszkákat. De miért venné fel, hiszen csontszáraz most

a csónak feneke. De nem lesz ilyen sokáig.

 

Olívia gyorsan eltûnt a szerszámaival együtt. Anyával reggelizett éppen,

amikor látta, hogy Warren a horgászfelszerelésével elindul lefelé. Amikor

észrevette õket, gonoszul rájuk vigyorgott:

 

- Már csak öt nap, és eltûntök innen, boszorkányok!

 

- Hová is mennénk? - kérdezte halkan anya. - Ez az otthonunk, semmink sincs

ezen kívül...

 

Olívia megvigasztalta volna az anyát, de egyelõre hallgatott. Majd este.

 

A kislány a délelõttöt a sziklán töltötte. Néha visszanézett a házra. A ház

szép volt - és egyre szebb, ahogyan múltak az órák. Warren ugyanis nem jött meg

a szokott idõben.

 

Olívia látta maga elõtt a csónakot. Egyszer csak betör a víz, de a járódeszkák

miatt Warren csak akkor érzékeli, amikor már arasznyira áll odabent. És Warren

nem tud úszni! Maga dicsekedett ezzel, jelezve, milyen bátor! Hiszen lám, így

is kimerészkedik a mély vízbe horgászni... Sokan hallották ezt a kocsmában, õk

mondták vissza anyának. Így tudta meg Olívia, az ártatlan kislány is.

 

Este azt mondta anyának:

 

- Ha kimentette volna egy hajó, már tudnánk. De elvitte az áramlat, az erõs

szél. Felfordult a csónakja, és nem tudott úszni, hát vége.

 

Anya a könnyein át ránevetett:

 

- Bár igazad lenne, kislányom!

 

Olívia csak mosolygott magában. Ártatlan kislány volt, de azért tudta, amit

tudott.

Nemere István: Az ártatlan kislány  (Tvr-hét 2000/09)

 

Olívia aznap nagyon korán kelt. Sikerült is kijutnia a házból úgy, hogy senki

nem vette észre. A nap már felkelt. A kislány az ajtón kilépve egy pillanatig

hunyorogva állt a kiteljesedõ fényben. Aztán lerohant a stéghez. A háztól nem

láthattak oda, eltakarták a sziklák. Mindezt már elõzõ napon kitapasztalta.

Akkor szerszámokat is hozott, és elrejtette a kövek között.

 

Odafönt mit sem sejtve aludt Anya. Meg Warren bácsi, az átkozott. Anyja után

Olívia is így emlegette azt az undorító férfit. Tavaly ilyenkor bukkant fel,

papírokat lobogtatott. Hogy ez a ház voltaképpen az övé, apa a halála elõtt

eladta neki. Anya ügyvédet fogadott, de nem sikerült bebizonyítania, hogy azon

az állítólagos szerzõdésen nem a férje aláírása szerepel. Ügyes hamisítvány

lehetett. Warren azt állította, nagy kölcsönt vett fel a férfi, mielõtt

meghalt, és a ház jelentette a kölcsön fedezetét.

 

Olívia csak tizenegy éves volt, és nem értett mindent a dologból. De azt

látta, hogy az anyja napról napra szomorúbb. Warren bácsi már egy éve lakik a

házukban, folyton bírósággal fenyegetõzik, és kiabál velük. Tegnapelõtt

közölte, hogy még egy hét, aztán rendõrrel dobatja ki õket apa házából...

 

Olívia nagyon ártatlan kislány volt még. Csak azt tudta, hogy ilyenkor tenni

kell valamit. Anyára nem számíthatott, hiszen õ csak sírdogál, még éjszaka is

szipog. Márpedig Warren nem olyan ember, akit a sírás meghatna.

 

Olívia körülnézett. Senki sem jár errefelé ilyenkor. A kézifúróval kezdetben

nehezen boldogult, de hamar kiismerte. Már gyorsabban tekerhette. Gondosan

összeszedte a fûrészport, ami kipergett a fúró mellett. A csónak járódeszkáit

félrerakta, és a fenékbe hat lyukat fúrt, arasznyira egymástól. Elõbb a kis

fúróval alig észrevehetõt, aztán a nagyobbal nagyobbakat. Amikor Olívia végzett

a lyukakkal, nedves fûrészporral gondosan betömögette õket. Aztán visszatette a

járódeszkát. Warren akkor sem veheti észre a lyukakat, ha valami okból felemeli

a deszkákat. De nincs rá oka, mert nem kell kimernie a vizet. Csontszáraz most

a csónak feneke, hisz Warren minden délelõtt, amikor visszatér a tengerrõl,

kihúzza csónakját a homokra.

 

Aztán Olívia eltûnt a szerszámaival együtt. Anyával reggeliztek éppen, amikor a

kislány látta, hogy Warren a horgászfelszerelésével elindul a partra. A

rosszarcú férfi meglátta az ablak mögött az asszonyt és a gyereket. Gonoszul

vigyorgott:

 

- Már csak öt nap, és eltûntök innen, boszorkányok!

 

"Hová is mennénk? - kérdezte halkan Anya. - Ez az otthonunk, semmink sincs

ezen kívül..."

 

Ám ezt csak Olívia hallotta. Megvigasztalta volna Anyát, de hallgatott. Majd...

este.

 

Olívia a délelõttöt a sziklán töltötte. Néha visszanézett a házra. Felhõk

jöttek, komorak. Szél is fújt, erõs, szaggató. A ház mégis szép volt - és egyre

szebb, ahogyan múltak az órák. Mert Warren nem jött meg a szokott idõben.

Olívia látta maga elõtt a csónakot. Egyszer csak betör a víz, de a járódeszkák

miatt Warren csak akkor érzékeli, amikor már arasznyira áll odabent. És Warren

nem tud úszni! Maga dicsekedett ezzel, jelezve, milyen bátor! Hiszen lám, így

is kimerészkedik a mély vízbe, horgászni... Sokan hallották ezt a kocsmában, õk

mondták vissza Anyának. Így tudta meg Olívia is.

 

Olívia, az ártatlan kislány naphosszat a sziklán ült, és nézte a tengert. De

Warren csónakja nem tért vissza az öbölbe. Este azt mondta Anyának:

 

- Ha kimentette volna egy hajó már tudnánk. De elvitte az áramlat, az erõs

szél. Felfordult a csónakja, és nem tudott úszni, hát vége.

 

Anya a könnyein át ránevetett:

 

- Bár igazad lenne, kislányom!

 

Olívia csak mosolygott magában. Ártatlan kislány volt, de azért tudta, amit

tudott.

Nemere István: Ártatlan szempár  (Tvr-hét 1998/18)

 

Az öregasszony csodálatos kék szeme maga volt a tiszta égbolt. Olyan ártatlan

is, akár a mennyei kékség. Silver felügyelõ kis híján lesütötte a szemét,

amikor a tekintetük találkozott. Pedig õt aztán aligha lehetett szégyenlõsnek

nevezni.

 

- Asszonyom, a tények makacs dolgok. A Naplemente öregek otthonának

igazgatóját, Mr. Freemant ma reggel holtan találták a hátsó kapunál. Az a

robbanótöltet végzett vele, amelyet postán küldtek.

 

- Ezt már tudom - bólogatott kis fejével szaporán Mrs. Higgins. A bõre

májfoltos, aszott volt. Hiába, nyolcvankét év nem kis idõ. A felügyelõ is

tudta, hogy õ a Naplemente egyik legöregebb lakója. Elnézte a hófehér

frizuráját, amelyben tüzetesebb szemlélõdés után valamiféle rendet is

felfedezett.

 

- Hallottam, hogy tegnap kiment a városba. Taxit hívott, és állítólag kisebb

csomag is volt önnél.

 

- Kenyeret vittem dobozban a hattyúknak. Tudja, felügyelõ úr, a városi parkban,

a tavon úszkálnak, és olyan szép fehérek!

 

- Tudom, asszonyom. Biztos, hogy kenyér volt abban a dobozban? Nem valami

csomag, amit aztán feladott a postán?

 

Mrs. Higgins kék szeme ismét a férfira meredt. Silver nyelt egyet. A fenébe

is, csak ne nézne így! Zavartan folytatta:

 

- A városban jó ideje suttogták, hogy Mr. Freeman rosszul bánt az öregekkel.

Nem adta át a zsebpénzüket, mindenféle büntetést talált ki. Fegyelmezte is

õket, hogy úgy mondjam kegyetlenül.

 

- Éheztünk is - jegyezte meg Mrs. Higgins komoran, és az arcán fekete felhõ

suhant át. Bosszú?... Silver feszülten figyelt. De az öregasszony arca ismét

kisimult, és már mosolygott.

 

- Igen, khm... Most, hogy meghalt, és már nem kell tõle félniük, az öregek

egyre szörnyûbb dolgokat mesélnek Mr. Freeman viselkedésérõl. Úgy tûnik, az

igazgató maga volt a borzalom, valóságos haláltábort rendezett be az otthonban.

Önöknek nincs hozzátartozójuk, családjuk, ezért azt tette önökkel, amit

akart...

 

- Többé már nem teszi - jegyezte meg halkan az öregasszony. Silver nagyot

sóhajtott:

 

- Asszonyom, Mr. Freemannel ügyes kis szerkezet végzett, alig fél kilós,

régimódi bomba. Ilyent a mai terroristák már nem használnak, azt mondta a

szakértõnk. És ön, ugyebár... hogy is mondjam csak... Negyven éve hivatásos

katona volt, méghozzá robbantási szakértõ a gyarmati hadseregben, ugyebár...

 

Mrs. Higgins szeme elkerekedett:

 

- Ugye, nem arra céloz felügyelõ úr, hogy én tettem? Gondolja csak el, uram:

nyolcvankét éves vagyok. Járni is alig tudok. Kezet emeltem volna valakire?

 

Szótlanul nézték egymást. Silver tudta, amit tudott. És látta: az asszony is

tudja, hogy õ tudja. A felügyelõ agyában egymást kergették a gondolatok. Mrs.

Higginst soha senki nem fogja elítélni, az biztos. Nincs olyan esküdtszék,

amely ellen tudna állni ennek a kék szempárnak. Nyelt egyet ismét, valami

olyasmit mondott, hogy "nemcsak kézemeléssel lehet eltenni valakit láb alól".

Amikor azonban ismét belenézett az asszony szemébe, zavartan felállt:

 

- Ugyan már, asszonyom! Hová gondol, Mrs. Higgins? Az igazgató úr, hogy úgy

mondjam, voltaképpen rászolgált a tragikus sorsára.

 

- Ebben egyetértünk - bólogatott szaporán az asszony, aztán a kezét nyújtotta

Silvernek. - Elsétálna velem a kertbe, kedves felügyelõ úr? Megmutatom a

kedvenc virágomat. Önnek is biztosan nagyon fog tetszeni.

 

A csodálatosan kék szempár mintha kicsit diadalmasan, sõt cinkosan csillant

volna a felügyelõre.

Nemere István: Asszony, baltával  (Tvr-hét 1992/35)

 

Kate Blomsfield nagydarab, testes, fakóhajú, legalább ötvenéves nõ volt. A

város végén lakott egy borostyánnal benõtt házban. Arrafelé már csak kóbor

kutyák és eltévedt csavargók jártak. Az asszony valami nyugdíjból élt, úgy

hittem, senki sem tudja, ki volt azelõtt és mivel foglalkozott.

 

Tévedtem. Egyszer kiderült, nem mindenki oly kevéssé tájékozott, mint én.

Mindentudó barátommal, Jonesszal egyszer arrafelé jöttünk haza az erdõbõl,

gyalogos madárlesbõl. Jones fekete arcából kivillant fogsora:

 

- Látod azt a házat?... Az a Kate Blomsfield lakik ott, aki megölte és

feldarabolta a férjét... - látva érdeklõdésemet, lelkesen folytatta:

- Rettenetes pasas volt, minizsarnok, tizenhat évig gyötörte a feleségét, míg

az egyszer fellázadt. Egy este a fickó részegen jött haza, és jól eltángálta

Kate-et. Az asszonyban végre összegyûlt annyi harag, hogy megvalósítsa régi

tervét. Pirkadatkor kiment az udvarra - egy ilyen házban laktak akkor is -

fogta a fejszét, amivel a férje idõnként fát vágott a kandallóba, megélesítette

gondosan, aztán bement. A részeget lehúzta a kõpadlóra, nehogy összevérezze az

ágyat, és egyetlen bivalyerõs csapással levágta a fejét... Csak a szomszédban

lakó, korán kelõ fekete szemetes vette észre a dolgot, egyenesen belátott az

ablakon. De nem szólt róla senkinek, mert a pasas vele is összetûzött

nemegyszer. Kate Blomsfield rozoga kocsijába tette a hullát és átvitte az

államhatáron. Ugyanis éppen a határ mellett lakott. És magával vitt mindent,

amire szüksége lehet, és amit már régen összekészített. A gyilkosságot régóta

tervezgette... Vitt forgácsot, erõs zsinórokat, kartondobozokat. Egy

elhagyatott tisztáson ismét elõkapta a baltát és szétvágta férjét nyolc

darabra, ebbõl hármat - a fejét és két kézfejét - elásta az erdõben, jó mélyen.

A kézfejeket azért, nehogy a rendõrség az ujjlenyomatokból megállapítsa a

halott kilétét... Mert tévét is nézett ám Kate. A négy végtagot és a törzset öt

csomagba rakta forgács közé, ne lötyögjenek szállítás közben, és öt közeli

postahivatalban feladta õket öt különbözõ távoli címre. Még azt is ráíratta,

hogy "romlandó"!... Minden postahivatalban más ruhát viselt, egy csöppet sem

volt feltûnõ. Így késõbb a nyomozás során a postások sem tudtak róla érdemleges

személyleírást adni...

 

- Hová küldte a férje... hm... maradványait?

 

- Washingtonba, öt idegen nagykövetségre. Csak négy darabot adtak át a

rendõrségnek, a láb alighanem egy latin-amerikai banánköztársaság követségére

került, ahol azt hitték, politikai ellenfelükkel végzett egyik ügynökük, és a

lábat afféle bizonyítékul postázta.

 

- És nem találtak rá a tettesre? - kérdeztem. Még ott álltunk az utcán és

néztük a borostyános házat. Kate éppen kijött, megállt egy ajtó elõtt. Felvett

a földrõl egy fahasábot. Rátette a vaskos tönkre. Kimérten, nyugodtan mozgott.

 

- ...Három évig kutattak utána. De ezalatt még azt sem sikerült kideríteniük,

ki volt az áldozat! Kate elköltözött arról a vidékrõl, itt vett házat; ha

férjérõl kérdezték, azt mondta: "Istennek hála, elhagyott az a részeges

disznó..." Sohasem derült ki, mit tett.

 

Kate felemelte a baltát. Nagyon éles lehetett, mert szemembe villant

csillogása. Aztán lecsapott, és a hasáb pontosan két féldarabra esett szét. A

borostyános házban is lehet kandalló:

 

- És te honnan tudsz errõl? - érdeklõdtem. Jones nem válaszolt, õ is Kate-et

nézte. Csak mosolygott, fehér fogsora ugyanúgy csillant, mint Kate baltájának

éle. Hirtelen eszembe jutott: hallottam, Jones valaha régen egy másik államban

lakott és akkor még egyszerû szemetesként dolgozott. Húsz éve ismerem és

mondhatom; a környéken nincs nála diszkrétebb ember.

 

Ha egyszer baltát kell emelnem valakire, azt kívánom, Jones legyen az

egyetlen szemtanú, ne más.

Nemere István: Asszony, baltával  (Tvr-hét 2001/13)

 

Nagydarab, testes, fakóhajú, legalább ötvenéves nõ volt Kate Blomsfield. A

város végén lakott egy borostyánnal benõtt házban. Arrafelé már csak kóbor

kutyák és eltévedt csavargók jártak. Az asszony valami nyugdíjból élt, úgy

hittem, senki sem tudja, mi volt azelõtt és mivel foglalkozott.

 

Tévedtem. Egyszer kiderült, nem mindenki oly kevéssé tájékozott, mint én.

Mindentudó barátommal, Jonesszal egyszer arrafelé jöttünk haza az erdõbõl,

gyalogos madárlesbõl. Jones fekete arcából kivillant fogsora:

 

- Látod azt a házat?... Az a Kate Blomsfield lakik ott, aki megölte és

feldarabolta a férjét... - látva érdeklõdésemet, lelkesen folytatta:

 

- Rettenetes pasas volt az ura, egy kis zsarnok, tizenhat évig gyötörte a

feleségét, míg az egyszer fellázadt. Egy este a fickó részegen jött haza, és

jól eltángálta Kate-et. Az asszonyban végre összegyûlt annyi harag, hogy

megvalósítsa régi tervét. Pirkadatkor kiment az udvarra - egy ilyen házban

laktak akkor is -, fogta a fejszét, amivel a férje idõnként fát vágott a

kandallóba, megélesítette gondosan, aztán bement. A részeget lehúzta a

kõpadlóra, nehogy összevérezze az ágyat, és egyetlen bivalyerõs csapással

levágta a fejét... Csak a szomszédban lakó, korán kelõ fekete szemetes vette

észre a dolgot, egyenesen belátott az ablakon. De nem szólt róla senkinek, mert

a pasas vele is összetûzött nemegyszer. Kate Blomsfield rozoga kocsijába tette

a hullát és átvitte az államhatáron. Ugyanis éppen a határ mellett lakott. És

magával vitt mindent, amire szüksége lehet, és amit már régen összekészített. A

gyilkosságot régóta tervezgette... Vitt forgácsot, erõs zsinórokat,

kartondobozokat. Egy elhagyatott erdei tisztáson ismét elõkapta a baltát és

nyolc darabra vágta szét a férjét, ebbõl hármat - a fejét és két kézfejét -

elásta az erdõben, jó mélyen. A kézfejeket azért, nehogy a rendõrség az

ujjlenyomatokból megállapítsa a halott kilétét... Mert tévét is nézett ám Kate!

A négy végtagot és a törzset öt csomagba rakta forgács közé, ne lötyögjenek

szállítás közben, és öt közeli postahivatalban feladta õket öt különbözõ távoli

címre. Még azt is ráíratta, hogy "romlandó"!... Minden postahivatalban más

ruhát viselt, egy csöppet sem volt feltûnõ. Így késõbb a nyomozás során a

postások sem tudtak róla érdemleges személyleírást adni.

 

- Hová küldte a férje... hm... maradványait?

 

- Washingtonba, öt idegen nagykövetségre. Csak négy darabot adtak át a

rendõrségnek, a láb alighanem egy latin-amerikai banánköztársaság követségére

került, ahol azt hitték, politikai ellenfelükkel végzett egyik ügynökük, és a

lábat afféle bizonyítékul postázta.

 

- És nem találtak rá a tettesre? - kérdeztem.

 

Még ott álltunk az utcán és néztük a borostyános házat. Kate éppen kijött,

megállt egy ajtó elõtt. Felvett a földrõl egy fahasábot. Rátette a vaskos

tönkre. Kimérten, nyugodtan mozgott.

 

- Három évig kutattak utána. De ezalatt még azt sem sikerült kideríteniük,

ki volt az áldozat!? Kate elköltözött arról a vidékrõl, itt vett házat, ha

férjérõl kérdezték, azt mondta: Istennek hála, elhagyott az a részeges disznó.

Sohasem derült ki, mit tett.

 

Kate felemelte a baltát. Nagyon éles lehetett, mert szemembe villant

csillogása. Aztán lecsapott, és a hasáb pontosan két féldarabra esett szét. A

borostyános házban is lehet kandalló.

 

- És te honnan tudsz errõl? - érdeklõdtem. Jones nem válaszolt, õ is Kate-et

nézte. Csak mosolygott, fehér fogsora ugyanúgy csillant, mint Kate baltájának

éle. Hirtelen eszembe jutott: hallottam, Jones valaha régen egy másik államban

lakott és akkor még egyszerû szemetesként dolgozott. Húsz éve ismerem és

mondhatom, a környéken nincs nála diszkrétebb ember.

 

Ha egyszer baltát kell emelnem valakire, azt kívánom, Jones legyen az egyetlen

szemtanú, ne más.

Nemere István: Az átkozott némber  (Tvr-hét 1999/14)

 

- Nagyon egyszerû a dolog - magyarázta az asszony a szeretõjének. - Egyszerûen

bezárom Pault a hûtõkamrába. A berendezést alig egy éve vásároltuk, igen jól

mûködik. Nem hiszem, hogy elromlana, éppen most... Az ügynök, aki eladta,

figyelmeztetett: ha valakire rácsapódik az ajtó, és bent marad, hat óránál nem

húzza tovább...

 

A férfi kissé szorongott:

 

- És mi lesz, ha lebukunk, Sophie?

 

- Nem bukhatunk le. Te most utazz el pár napra, ne lássanak errefelé! Én

megteszem, amit kell, aztán holnap este kocsival kiviszem a holttestet a

gleccser szélére. Szerencsére nincs messze, alig pár kilométer a várostól. Õsz

van. Beteszem a hóba, és ha keresik, azt mondom, elment néhány hétre a

nagynénjéhez. Tavasz elõtt nem kerül elõ a gleccserbõl, ós ha mégis, hát

balesetre fognak gyanakodni. Ugyan már, kinek hiányozna egy hentes?

 

A szeretõ töprengett. Azért nem ilyen egyszerû. Sophie férje a kisváros egyik

leggazdagabb polgára, és ha Sophie-t hivatalosan is özveggyé nyilvánítják,

örökli a vagyont. A nagy házat, a két boltot, a kocsikat, az erdõt meg azt a

kis vágóhidat is, ahol most a férje emberei dolgoznak. És akkor jöhet az esküvõ

- gondolta a férfi mohón -, és sínen lesznek. A vagyonból életük végéig remekül

élhetnek...

 

- Hát, ha ez az ára a boldogságunknak - sóhajtotta -, csináld, drágám! Paul

másnap délután mit sem sejtve lépett be a hûtõkamrába. Az utolsó doboz

fagyasztott csirkét vitte a vállán. A kamra akkora volt, mint egy nagyobb

szoba. Vaskos falát fehér dér borította; igen hûvös volt. A gép most is

mûködött, Paul hallotta tompa zúgását a másik helyiségbõl. Le tette a dobozt,

sóhajtott. Mára vége. Szombat délután van, az alkalmazottak mind elmentek,

imént a fuvaros is elköszönt, amint Paul aláírta a fuvarlevelét. A hentesmester

úgy tudta, egyedül van a házban. Fogta a fekete fémlapot és a krétát, kissé

ferde betûkkel - merthogy hentes lévén nem volt kenyere az írás - ráírta:

Csirke, szept. 28. Jó megoldás, tollal itt nem írhatna, belefagyna a tinta.

Paul megborzongott a hûvösben, indult volna a kijárat felé, de becsapódott az

ajtó.

 

Odarohant:

 

- Hé, nyissák ki!

 

Mintha kéjes nevetést hallott volna. De nem, lehetetlen, a vastag hõszigetelt

falon semmi nem hallatszik át... Az õ ordítása sem! Sophie, csak õ tehette! De

miért? Igaz lenne, amit suttognak, hogy csak a pénzéért ment hozzá? Hogy

szeretõje van? És a vagyonára fáj a foga?

 

Ököllel verte a jéghideg fémfalat. Az aggregátor mintha hangosabban járna...

Egész testében didergett. Megértette: Sophie nagyobb hatásfokra kapcsolta a

gépet. Ott állt a sötétben, hideg és félelem rázta. Tudta, ez a vég. A

hûtõkamrában csak hat óráig marad életben. Márpedig, ha Sophie valóban meg

akarja gyilkolni, csak másnap nyitja ki a kamrát. "Hat óra!" - üvöltötte a

férfi, és már csak egyetlen dolog járt az eszében: bosszút, bosszút kell állnia

a haláláért!

 

Hat órája maradt csupán, egy perccel sem több. Átkozott némber!

 

 

Tavasszal - ahogyan Sophie megjósolta - a gleccser kivetette magából a férje

holttestét. Mivel már õsszel bejelentették az eltûnését, az asszony éppen

tervezte, hogy hamarosan holttá nyilvánítják Pault. Most a hír hallatán

eltervezte azt is, hogy tisztességes temetést rendez. Gyorsan csináltat magának

fekete ruhát, csinosat persze. Ez mind nem akadályozza meg abban

- ellenkezõleg! -, hogy hamarosan férjhez menjen a szeretõjéhez.

 

Még aznap délután két rendõr társaságában komor úr kereste fel. A

rendõrfelügyelõ volt.

 

- Sajnálom, asszonyom, de le kell tartóztatnom. A vád szerint elõre kitervelt

módon, tavaly szeptember 28-án meggyilkolta a férjét.

 

- Tessék? - Sophie valóban megdöbbent. Le kellett ülnie a legközelebbi székre.

- Hiszen a gleccserben találták meg! Baleset volt!

 

- Aki sétálni megy a hegyekbe, aligha hord magánál ilyesmit - a felügyelõ

lapos, fekete tárgyat vett elõ. - A férje inge alatt, a melléhez szorítva

találták. Ilyesmire írják rá a hûtõkamrában, melyik dobozban mit tartanak, vagy

hogy a kampón lógó félsertést mikor fagyasztották le, igaz?

 

Sophie döbbenten meredt a kis táblára és a sötétben, gyakorlatlan kézzel,

jellegzetes ferde betûkkel írott szavakra: Csirke, szept. 28. Az átkozott

némber bezárt a hûtõbe! Kapjátok el!

 

- Az ügyész úr nem kételkedik benne, hogy ez a két jelzõ önre vonatkozik,

asszonyom - tette hozzá a felügyelõ komoran, aztán intett a rendõröknek.

Nemere István: Azelõtt színész volt  (Tvr-hét 1997/38)

 

Silberton becsapta kocsija ajtaját, és körülnézett. A környék vigasztalan volt.

Meztelen, szürke salakdombok, kitört ablakú, elhagyatott gyárépület, félig

romba dõlt raktárak. Az egyik bordás alumíniumfalú, hangárszerû épület

ajtajában fehér inges férfi bukkant fel. Intett Silbertonnak, és újra eltûnt.

 

Silberton káromkodva követte. Az átkozott zsaroló! Biztosan pénzt akar. Miért

nem voltam óvatosabb? - dühöngött magában. - A múlt elõl nincs menekvés?

 

Igen, a múlt. Arra a régi tettére épült az élete. Ha tovább dolgozik

portásként, soha nem tud kitörni. Aztán jött az alkalom, melyet kihasznált.

Olyan nagy bûn ez? A szerzett pénzt ügyesen forgatta, és mára kiépült a cége.

Gyönyörû háza van, nyaralója, jachtja. A városban nem tudnak a múltjáról. Máig

azt hitte, senki sem ismeri. De ma reggel telefonált az ismeretlen. Fiatal,

szemtelen férfihang. "Hogy is volt tizennégy éve, azon az esõs éjjelen

Willingsben, kedves uram?" Az ördögbe, sokba fog ez nekem kerülni - suttogta

Silberton, és belépett a hangárba. Sötét volt. Hát nincs itt ablak? De csak az

ajtó helyén szûrõdött be némi fény.

 

A fehéringes nem volt messze. Amikor Silberton szeme megszokta a félhomályt,

amaz rákiáltott:

 

- Én hívtam ide Silberton. A hitte, senki sem tud a gyilkosságról?

 

- Gyilkosság... - ismételte a férfi sápadtan, halkan.

 

- Nem hallom. Beszéljen hangosabban! - kiabálta amaz messzebbrõl. - Akkor éjjel

az a férfi sok készpénzt vitt haza. Gazdag lehetett, és nem akarta, hogy a

bankban nyoma maradjon a kifizetésnek. Óvakodott az átutalásoktól. Maga portás

volt abban a házban. Látta a degeszre tömött táskát a férfinál. Segített

kinyitni a liftet. Aztán csak pár percig töprengett. Igaz, Silberton?

 

 

Silberton körülnézett... Sûrû sötétség vette körül. Az ajtón beszûrõdõ fény

csak õket világította meg. A zsaroló harmincöt éves lehetett, rövid hajú, erõs

férfi. Silberton remegett. Honnan tudja ez a...

 

- Most már nem mindegy? - kiáltotta.

 

- Maga hamarosan fölment és becsengetett hozzá. A pasas gyanútlanul nyitott

ajtót, miért is félt volna a portástól? Maga rögtön lõtt, kétszer, a hasába.

Aztán elvitte a táskát a milliókkal, és eltûnt. Új személyazonosságot vásárolt,

és plasztikai mûtétet is végeztetett.

 

- No és? - Silberton visszanyerte az önuralmát. A fenébe is, ha egyszer nem

habozott lõni, miért habozna másodszor? Zsebébe süllyesztette a kezét. - És mi

van, ha így is volt? Soha semmit sem tud rám bizonyítani, maga pancser!

 

- De azt ugye elismeri, hogy gyilkossággal szerezte a vagyonát? - csattant az

ismeretlen hangja. Alig tíz méterre volt Silbertontól, és nem félt. "Annál

könnyebb dolgom lesz vele" - villant át Silberton fején a gondolat. Nem hagyja

magát zsarolni. Az ilyen kisstílû gazembertõl késõbb sem lehet megszabadulni,

vibrált agyában a felismerés.

 

- Hát persze. Kinyírtam azt a fickót, elvettem a pénzét. Hogy jött rá?

 

- Az ujjlenyomatát nem tudta megváltoztatni, Silberton! - mosolygott az

ismeretlen.

 

- Magándetektív, ugye? Kinek dolgozik? - Silberton elõvette pisztolyát, és

célba vette a férfit. - Hiába ügyeskedett, piszkos zsaroló! Semmire sem megy az

információival. Legfeljebb a másvilágon!

 

 

Mielõtt meghúzhatta volna a ravaszt, éles fény vágott a szemébe. Reflektor!

Volt belõle több is. A hangár váratlanul fényárban úszott, sorra gyúltak ki a

lámpák. Silberton elvakultan forgolódott. Aztán meglátta az embereket. Vagy

húszan voltak. Néhány egyenruhás rendõr, ezek most odaléptek hozzá, és elvették

a fegyverét. Ott ült tizegynéhány civil is. Némán, rosszallóan nézték. Két

videokamerát is látott.

 

A fehéringes bemutatkozott Silbertonnak:

 

- Wilkes felügyelõ vagyok. Abból indultam ki, hogy a régi gyilkosság helyszínén

maradt ujjlenyomat. Ha eltûnt is a tettes, azért valahol léteznie kell továbbra

is, nem igaz? Kimutatást kértem az utóbbi tíz évben váratlanul meggazdagodó,

középkorú férfiakról, akiknek a vagyonuk eredetét senki sem ismeri. Városról

városra utazgattam, és szerét ejtettem, hogy megkapjam az ujjlenyomatukat. Hol

pincérektõl szereztem pezsgõspoháron, hol a kocsijuk kilincsérõl az utcán.

Valahogyan mindig sikerült. Hölgyeim és uraim, önök mint hatósági tanúk

hallották az imént Silberton úr vallomását. Amit mellesleg videón is

megörökítettünk.

 

- Maga csaló! Gazember! - üvöltötte Silberton magánkívül. Ez rosszabb volt a

zsarolásnál is. - Agyát elöntötte a vér. Így beugratták...

 

Wilkes meghajolt közönsége elõtt. A szintén jelen lévõ városi ügyész

elismerõen ingatta a fejét. Ügyes pasas ez a Wilkes, és hogy tud játszani!

Aligha véletlen a dolog. Azt beszélik a városban, hogy azelõtt színész volt...

Nemere István: Biztos baleset  (Tvr-hét 1996/34)

 

"Üzlettársa, házastársa gondot okoz önnek? Úgy véli, nincs kiút? Hívjon,

segítünk! Telefon..."

 

Willy csak két percig nézte a hirdetést az újságban, aztán nem habozott tovább.

Reszketett a keze, annyira izgult. A telefonban rokonszenves férfihang

jelentkezett. Megkérdezte Willy nevét és címét, majd húsz perc múlva már ott

ült vele szemben az irodaház hatodik emeletén. A folyosón kevesen járkáltak,

az ügyfelek nem tolongtak az ajtaja elõtt. Willy a titkárnõjét is elküldte,

hogy egyedül maradhasson a jövevénnyel.

 

A férfi magas volt, barna bõrû, megnyerõ. Willy az elsõ pillanatban még meg is

sajnálta, aztán ha mar elhessegette ezt az érzést. Nemrégen még õ is kész volt

bármire; csakhogy pénzhez jusson. Most éppen ezt kell csinálnia. Alig múlt

harminckettõ, amaz viszont legalább negyvenöt. Sokat próbált alak lehet, annyi

szent, futott át Willy fején a gondolat, amikor a jövevény otthonosan leült az

íróasztala elé.

 

- Kivel van gond? - kérdezte bizalmasan.

 

- A feleségemmel. Õ gazdag, én szegény vagyok, fütyül rám, esténként egyedül

jár mindenféle fogadásra, vadidegen pasasokkal csal, én meg közben dolgozom...

Willy távirati stílusban beszélt, látta, ez tetszik a jövevénynek.

 

- Nem meglepõ. Tudja, hány ilyen esetünk van mostanában? Mi ebbõl élünk -

közölte az idegen elégedetten, majd határozottan folytatta: - Ha a

feleségének... baja esne, úgy értem, végzetes baja, ön lenne az örökös?

 

- Igen, természetesen.

 

- Mennyit örökölne? - tudakolta tovább. Látta Willy arcán a döbbenetet, hát

gyorsan magyarázkodni kezdett: - Bocsássa meg az indiszkréciót! Cégünk

különleges szolgáltatást végez. Persze, nem ingyen. A várható örökség tizenöt

százalékáért, kedves uram. Ön kiállítja nekem a csekket, és nincs több gondja.

Mi akár fél évre elõre is meghitelezzük önnek a munkabérünket, hiszen tudjuk,

néha elhúzódik az örökösödési eljárás.

 

Szemtelensége és magabiztossága elbûvölte Willyt. Hát igen, fél órával ezelõtt

még nem is sejtette, hogy ilyen izgalmas lesz ez a dolog. Mélyet lélegzett:

 

- Beszéljünk nyíltan! Ha jól értem, önök megölik a feleségemet...

 

- "Baleset" lesz! - emelte fel finoman a kezét amaz. A dolog így is egyértelmû

volt.

 

- Igen, baleset. És amint megkapom az örökséget, kifizetem önöket. A feleségem

élete az örökség tizenöt százalékát éri, ugyebár?

 

- Igen. De még idõben szólok: mi csak olyan házastársakkal foglalkozunk,

akiknek tragikus halála esetén az örökség vagy biztosítás legalább kétszázezer

dollár... Elég nagy az önköltségünk. A jó szakember sokba kerül.

 

Willy arccal a bejárat felé ült, és a homályos üveglapon át látta, hogy

jönnek. Gyorsan befejezte a beszélgetést.

 

- Akkor hát megegyeztünk - kitöltötte a csekket, átadta. Remélte, hogy a

mikrofon jól mûködött. A barna bõrû a csekkre nézett, és elismerõen

füttyentett.

 

- Rendben van, uram! Most már csak a lakcím kell és a felesége fotója. Nehogy

véletlenül valaki mást érjen "baleset" - nevetett, és hozzátette: - A többit

elintézik az embereim, mi már nem találkozunk.

 

- De igen. Hamarosan, a tárgyaláson. Én leszek a vád tanúja - mondta Willy

szilárd hangon. Ez volt a jelszó. Az ajtó felpattant, egyenruhás rendõrök

özönlötték el a szobát, és megbilincselték a döbbent férfit. Maga a városi

rendõrkapitány gratulált Willynek:

 

- No, ugye, megmondtam, Willy! A munkanélküli színészbõl egészen jó rendõr

lehet! A hangfelvétel kitûnõen sikerült; a pasast leültetjük néhány évre. És

most jöjjön, telefonáltak a kollégáink, hogy a szomszéd városban is jelent meg

hasonló hirdetés... A következõ hónapokban lesz elég munkája, kedves Willy!

Nemere István: Baleset a kilátóban  (Tvr-hét 1998/42)

 

Elisabeth bátran lépett a korláthoz. Még óvakodott lenézni. A kilátás a

toronyból csodálatos volt. A hegycsúcson mindig fújt a szél, elvitte a

felhõket. Tûzött a nap, a távoli dombok kékesen ragyogtak.

 

- Gyere közelebb - mondta Paul. A szemében gonosz fény lobbant.

 

Elisabeth úgy tett, mintha nem látná. "Hadd higgye, hogy mit sem sejtõ áldozat

leszek!" - gondolta az asszony és magában hozzátette: "Istenem, add, hogy

Gabriel sikerrel járjon! Mert azóta nem találkozhatott a férfival."

 

Paul tegnap délben említette, hogy felviszi feleségét a kilátótoronyba. Volt

valami a hangjában, amit Elisabeth nyolcévi pokoli házasság után már jól

ismert. Paul rosszban töri a fejét. És mivel már elegük van egymásból, de

Elisabeth életét biztosította még annak öngyilkossága esetére is - mint azt

Elisabeth a kötvényen látta -, hát nem kétséges, mit tervel.

 

Amikor elmondta Gabrielnek, a férfi is ugyanígy gondolkodott. De neki más is

eszébe jutott Paul tervérõl. Nem volt sok idejük, így csak néhány percig

sugdolóztak ott, aztán, Gabrielnek el kellett mennie.

 

Most pedig... Elisabeth ott állt az alacsony korlátnál. Odalent a sziklás

mélység, néhány fa a torony lábánál és a szakadék. Ha lezuhan... A hálót nem

láthatta. Gabriel azt mondta, zöld színû, erõs mûanyag hálót feszít ki a fák

lombjai alatt. Paul a maga csapdájába esik...

 

- Nézd, mi van ott lent! Egészen közel a torony lábához! - kiáltotta Paul, és

kihajolt. Elisabeth mély lélegzetet vett. Szerette volna megállítani a világ

folyását. Ez a pillanat... Nagyon félt tõle. Aztán egészen a korláthoz állt, és

lenézett.

 

Tulajdonképpen nem is csodálkozott, amikor érezte, hogy a teste felfelé és

elõre mozdul. Paul két kezét alig érezte a bokáján. A láthatár kibillent eddigi

nyugodt állásából, most valahogyan ferde volt a látvány. Aztán csak annyit

érzett, hogy repül. Nem is hallotta önmaga vérfagyasztó sikoltását.

 

Nem vesztette el az eszméletét. Így aztán közelebb érve a földhöz még látta,

hogy ott nincs kifeszítve semmilyen háló! Ez volt az utolsó dolog, amit

Elisabeth életében még utoljára látott.

 

Másnap este - amikor a rendõrség már befejezte a "szerencsétlen baleset"

nyomozását, és megállapította, hogy Elisabethet valószínûleg a hirtelen jött

váratlan szélroham lökte le a toronyból, és rajta kívül senki nem tartózkodott

ott - Paul fellélegzett: Nem is tudja, hányszor adta elõ szinte sírva, mennyire

imádta Elisabethet. Örökké bánni fogja, hogy egyedül engedte fel a toronyba. De

neki asztmája van, és kerüli a sok lépcsõt...

 

Csöngettek. Gabriel jött meg. A férfi, akit õ bérelt fel, hogy játssza el

Elisabethnek a fiatal szeretõ szerepét. Természetesen nem ingyen vállalta a

fickó.

 

Gabriel bejött. Határozott volt:

 

- Most, hogy meghalt Elisabeth, és ön örökli a vagyonát, igényt tartok a

felére - mondta a döbbent Paulnak. Pedig csak néhány ezer dollárban egyeztek

meg...

 

Gabriel videokazettát vett elõ. Paul megesküdött volna rá, hogy csak másolat.

Több is van ott, ahol ez volt. Gabriel hideg tekintettel jelentette ki:

 

- Valóban ott voltam a toronynál, és lefilmeztem az eseményt, kedves Paul.

Tisztán látszik az arca is, amikor lelöki a feleségét. Ha elküldöm a

rendõrségnek, villamosszékbe ültetik. Telefonon lediktálom majd a svájci

bankszámlaszámomat, oda kérem a pénzt. Viszlát, Paul!

Nemere István: Barátok nélkül nem megy  (Hekus 1994/6-7)

 

"Eddig nem akartam róla beszélni, de most ... most kénytelen leszek. Tudnod

kell, kedvesem, hogy nem régen vagyok független. Egy bíróság a múlt hónapban

végre holttá nyilvánította a férjemet. Azzal is tisztában kell lenned, hogy sok

jó barátom van, és a városban, ahol élek, mindenki nagyon rendes, becsületes

asszonynak tart. Valójában én csak egy szegény, szelíd asszony vagyok, most

múltam huszonnyolc. A férjem viszont negyvennyolc volt, dühös-haragos

természetû férfi, sokszor elvert engem. Mindenféleképpen sanyargatott és én már

úgy, de úgy gyûlöltem õt, hogy azt el sem lehet mondani. Nemegyszer ott

tartottam már, hogy elhagyom, bármilyen gazdag is. Nehéz volt tovább tûrni.

Csak néhány önzetlen barátomra számíthattam mindig. Azok sohasem hagytak

cserben.

 

Vagy fél évvel ezelõtt már megint nagyon torkig voltam a férjemmel. Egy este

ismét véresre vert. Kitaláltam, mit fogok csinálni. Mert nem vagyok ám olyan

ostoba, amilyennek az emberek gyakran hiszik a hosszú szõke hajú, jó alakú és

álmodó, kék szemû nõket, dehogy! A házunknak van egy pincéje, a feljáróból

meredek lépcsõ vezetett le. A lépcsõt egy lámpa világította meg, ami sokszor

elromlott. Amikor a férjem nem volt otthon, egy kábelt vezettem a vaskorlátba.

Azt a lámpakapcsolóhoz kötöttem. Olyan sötét volt ott, hogy azt nem vehette

észre. Vettem tíz négyzetméteres fekete fóliát, kétrét hajtva felakasztottam a

lépcsõ közepe táján, mint egy hálót, keresztben. A széleit összefogtam erõs

kapcsokkal. Mire a férjem hazajött, kiszedtem az italát a bárszekrénybõl,

kénytelen legyen új üvegért lemenni a pincébe. Én persze akkor nem voltam

otthon. Jó messze a háztól ültem a folyóparton, de szemmel tartottam az utcánk

sarkát. Volt ott egy telefonfülke is.

 

Amikor negyedóra is eltelt azóta, hogy a férjem kocsija hazafelé hajtott a

sarkon, felhívtam Nicket. "Drága Nick - csicseregtem, ahogyan máskor is - nagy

kérésem van! Én most nem mehetek haza, de te ugorj be hozzánk, az ajtót nyitva

hagytam. Hozz egy zseblámpát is, jó? Elektromos zárlat van, tehát kapcsold ki

az áramot, mielõtt bemégy. A pincelépcsõ alján találsz egy fekete fóliazsákot,

benne elég nehéz teherrel, azért nem tudtam felhozni a lépcsõn... Légy szíves

hozd fel az elõszobába, ott van egy nyitott faláda, tedd bele. Ennyi, drága

Nick, majd meghálálom!"

 

Jobb, ha egy-egy barátom sem tud mindenrõl, gondoltam. Vártam fél órát, aztán

újra hívtam Nicket. A hangjából is hallottam, nem tudja, mi volt a fekete

zsákban. Csak annyit mondott: nem is volt olyan nehéz... Akkor telefonáltam egy

másik barátomnak, Billnek. "Drága Bill, ráérsz? Egy kis segítség kéne..." Bill

is örömmel segített. Elugrott hozzánk, bekapcsolta az áramot, leszögezte a

ládát és kivitte a ház elé. Amint értesültem róla, hogy befejezte a munkát,

máris hívtam Pault: "Drága Paul, azt mondtad egyszer, rád mindig

számíthatok..." Számíthattam. Paul kis teherkocsijával jött és egykettõre

feldobta a ládát. Elvitte a vasútállomásra. Otthagyta az állomás elõtti parkoló

szélén, ahogyan kértem.

 

Délután ötkor, már otthonról telefonáltam egy másik barátnak: "Drága Joseph, a

kórházból telefonálok. Egy barátom munka közben rosszul lett, az utcán szedték

össze a mentõk, egy ládát hagyott a vasútállomás elõtt. A szeméttelepre kellett

volna vinnie, tele van kacatokkal. Nagyon kérlek, vidd el onnan, jó?"

Elmagyaráztam neki pontosan a teendõket. Alkonyodott, amikor Joseph kivitte a

ládát a városi szeméttelepre. Már nem volt ott senki, bedobta egy gödörbe:

Elõzõleg kifigyeltem, hogy reggel a buldózerkezelõk földszórással kezdik a

napot. Másnap reggel hétkor arra kocsiztam és messzirõl láttam, hogy éppen

szórják a termõtalajt a szeméttengerre. A ládát is ellepte a föld. Ez volt a

férjem temetése, gondoltam megkönnyebülten.

 

Vidáman mentem haza. Ahogy beléptem a házba, azonnal összeütköztem egy

ismerõs ököllel. Úgy fájt az ütés, hogy csillagokat láttam. És döbbenten

hallottam férjem hangját: "Meg akartál ölni, te némber? Áramot vezettél a

korlátba, teee...!"

 

Kiderült, hogy a tervem majdnem jó volt. Csakhogy férjem túl jól bírta az

áramot és ezt nem tudhattam. Amikor megfogta a korlátot, kábultan esett a

fólia-"zsákba". De a zsák kilyukadt és õ a padlón hevert egész éjjel részegen.

Nick a félhomályban csak a fóliát szedte össze, ezért találta azt olyan

könnyûnek...

 

Akkor, hát hiába volt minden! A barátaim szolgálatai, a láda bonyolult

elszállítása, a konspiráció... Mindezt nem ismételhettem meg!

 

"Rövidzárlat lehetett, te ostoba", mondtam és furcsa elszánást éreztem. Ami

addig történt, nem számított. Újra kellett kezdenem az egészet. Az agyam

gyorsan dolgozott. Most már nem állhatok meg! A férjem részegen, vigyorogva

tántorgott fel-alá a lakásban. Én meg kimentem a kamrába. Minek olyan

bonyolultan csinálni, amikor egyszerûen is lehet, gondoltam, miközben az arcom

sajgott az ütéstõl. Hideg harag dolgozott bennem, akkor már csak az. Fogtam egy

hosszú, erõs ruhaszárító kötelet, kimentem az elõszobába. Volt egy régi kampó a

falon, a nappali ajtaja fölött. A kötél egyik végét kivezettem a nyitott

ablakon az udvarra és a bejárat elõtt parkoló kocsim vonóhorgára csomóztam.

Aztán visszamentem, a kötél másik végére erõs hurkot kötöttem, fellógattam a

kampóra. A férjem hamarosan arra jött, engem keresett. Egy széken álltam az

ajtófélfa mellett. Részegen kiabált valamit... nyakába dobtam a hurkot és

erõsen homlokon vágtam, szédelgett, majdnem elesett. Kirohantam a kocsimba,

gyújtás, gáz!... Majdnem túl messzire mentem, de persze elég volt két méter

is... Amikor kiszálltam, láttam: a kötél feszül. És még rezeg egy kicsit...

 

Negyedóra múlva telefonáltam egy barátomnak: "Drága Fred - csicseregtem -

megtennél nekem valamit? Egy nagy kartondobozt kellene elvinni a szeméttelepre,

de nem bírom egyedül... Igen, most, éjjel, mert régi holmikat szeretnék kidobni

és kínos lenne, ha a szomszédék látnák, tudod, milyen pletykásak..."

 

 

A hölgy befejezte történetét. Az elõkelõ étterem teraszán, ragyogó napfényben,

csak mi ketten ültünk. Komoly szándékkal közeledtem hozzá, hetek óta udvaroltam

neki. És egy órával ezelõtt egy hatalmas rózsacsokorral megkértem a kezét.

Válaszul angyali ártatlansággal szemében elmondta ezt a történetet. Értettem a

figyelmeztetést. Nagyot nyeltem és így válaszoltam: "Édesem, én nem iszom és

nõkre nem emelek kezet!". Õ meg bájos mosollyal így szólott: "Akkor hát rendben

van, kedvesem. Mindenesetre az esküvõre meghívjuk Nicket, Billt, Josephet és

Fredet. Nem árt, ha megismeritek egymást."

Nemere István: A beképzelt betörõ  (Tvr-hét 1999/27)

 

Gyorsan sûrûsödött a homály, és már-már átláthatatlan falat vont a magányos ház

köré. Aznap este a benti fényeket is a szokottnál korábban oltotta le a

házigazda. Nyugtalanító volt a csönd, de Bertil, a betörõ nem sokat habozott.

Egyetlen gyakorlott mozdulattal átvetette magát az inkább jelképes kerítésen,

és máris a ház felé osont.

 

Volt valami félelmetes abban, ahogyan a felhõk mögül kibukkanó holdfény

elöntötte a környéket. Bertil megmerevedett egy bokor mögött, és nyugodtan

várt. Tudta, eléggé fúj a szél, hoz majd újabb felhõket. A telehold máskor sem

zavarta a munkájában. Legfeljebb, ha olyan utcában tört be, ahol a szomszédok

megláthatták. Itt ettõl nem kellett tartania, hiszen a ház magányosan állt az

erdõszélen.

 

Látta a garázst a széles ajtóval. Tudta, itt nincs kutya. Várt, amíg az újabb

felhõ ismét eltakarta a holdat. Képzeletében maga elõtt látta a nagy széfet,

amit néhány percen belül kinyit majd. A házban a magát új Nostradamusnak nevezõ

Ludovic Notre lakik. Évek óta közli jóslatait a lapokban, sót újabban már saját

tévémûsora is van. Biztos milliókat kereshet a pasas!

 

Bertil a homály leple alatt lassan továbbosont. A ház szép volt és nagy. Jó

ideig tartott, amíg kinyomozta, hogy Notre úr egyedül lakik benne. Van ugyan

személyzete, de csak nappal. Most pedig holdfényes éjszaka volt. Már tizenegy

is elmúlott, amikor Bertil befeszítette az egyik hátsó ablakot, és egy perccel

késõbb a lakásban volt. Óvatosan egy helyben állt, amíg a szeme megszokta ezt

az újfajta, még a kintinél is sûrûbb sötétséget. Aztán mozdult. Mint egy lassú

léptû, óvatos pók.

 

Sejtette, hogy amit keres, az a könyvtárszobában lehet. Közben a folyosón

- ahol szintén sötét volt - valami furcsát érzett. Mintha valami vagy valaki

körülölelné láthatatlanul, érzékelhetetlenül. "Akkor miért érzékelném mégis?"

- tette fel magának a kérdést. De nem kapott rá választ. Hát ment tovább.

 

A könyvtárszobában lassan lépkedett. Igazán csekély fényt gyújtott, a fejére

helyezett kicsiny lámpa, akár a bányászok sisakján, megvilágította a szobát.

Lassan ment, polctól polcig. Rengeteg régi, vaskos könyvet látott. Azt nézte,

nem áll-e ki valamelyik a sorból. Melyik polc deszkaszéle kopott meg jobban a

többinél? Hol lehet egy pont, egy gomb, egy bútorrészlet, amit ha megérint,

kinyílik a polc, és mögötte föltárul a széf?

 

Sikerrel járt, meglelte, amit keresett. A polc látszólag ugyanolyan volt, mint

a többi, de amikor megérintette, hangtalanul kijött a szekrénybõl. Mögötte

lapult a széf. Éppen ráhelyezte elektronikus kódfejtõ készülékét, amikor nagy

ütés érte a fejét. Amikor magához tért, szirénázást hallott. Éppen akkor állt

meg a ház elõtt a rendõrjárõr kocsija. Ismerõs arc hajolt föléje. Ludovic Notre

éppen letette a telefont, és a fegyverét ráfogta Bertilre.

 

- Honnan... honnan tudta, hogy itt vagyok? Zajt csaptam? - kérdezte szakmai

érdeklõdéssel a betörõ. Tudta, már nincs menekvés. A rendõrök léptei a folyosón

dobogtak.

 

- Már délután tudtam, hogy jönni fog, kedves uram - válaszolta Notre

kifogástalan udvariassággal. - Elfelejtette talán, hogy jós vagyok...?

Nemere István: Belépni veszélyes  (Tvr-hét 1994/06)

 

Az öregember keze reszketett. Talán a lába is. Volt vagy nyolcvan éves, arca

ráncos, háta hajlott. Aki látta, automatikusan megsajnálta. Teljesen

ártalmatlannak látszott.

 

De nem volt az.

 

A város szélén takaros, mindentõl távol álló házban élt. Legalább tizenöt éve

egyedül. A kertben tett-vett, néha látták, hogy árkot vagy gödröt ásott.

Biztosan jó sok idejébe került, míg kiásott egyet. Az emberek legyintettek,

"minek ültet az öreg csemetét, hol lesz õ már, mire abból fa lesz?", és mentek

a dolguk után. Az öregnek nem volt közvetlen szomszédja. Ezért a betörõk,

börtönbõl szökött alakok és a kisstílû besurranók alighanem felkeresték a

magányos házat. Annál inkább, mert az öreg - a nevére senki sem emlékezett -

néha a városban maga is eldicsekedett: sok szép ékszere maradt megboldogult

felesége után, és nem bízik a bankok páncélszekrényeiben.

 

Délelõtt olykor bejött a városba; egészen jól hajtotta a kerékpárt. Bevásárolt,

aztán kerekezett vissza. "Nem fél egyedül? Ott az isten háta mögött?" -

kérdezte néha a boltos. "Nem jön hozzám senki. Kiírtam az ajtóra, hogy belépni

veszélyes..." - nevetgélt az öreg. Alig volt már foga, csupa ránc volt a szeme

körül. A boltos szánakozva nézett rá. De úgy tûnt, az öreg ezt észre se veszi.

Vagy megszokta már, hogy ostobának hiszik. Nem volt ellenére a dolog.

 

Nem tudtak róla semmit. Kilenc éve költözött oda, egyedül élt. Bolond kis

öregember, hitték.

 

Azon a délelõttön lassan kerekezett hazafelé. A sövénykerítés szépen

zöldellt, örömmel legeltette rajta a szemét. Amíg lesz erõm nyírni, nincs baj,

gondolta és leszállt. Az egykori garázs falához támasztotta a kerékpárt,

levette a bevásárlókosarat. A fõbejáratot az utcától fák és sövények takarták.

 

Mindig kilesett elõbb a ház sarkánál. Nem közelítette meg a saját bejáratát

óvatlanul. Most sem - és igaza volt. Az ajtó nyitva állt. A küszöbön

mozdulatlan férfitest hevert.

 

"Már nappal is jönnek! Hogy elszemtelenedtek mostanában... Megint moshatom fel

a padlóról a vért" - mormolta öregesen, sopánkodva. Körüljárta a holttestet.

Huszonéves, rossz arcú fickó volt, szegényes ruhában. A jelek szerint egyedül

lehetett; még kezében markolta a feszítõvasat, amellyel kipattintotta az ajtót.

"Ez legalább nem törte össze a zárat, mint a múltkor az a fekete..." Az ajtón

persze ott volt a tábla: BELÉPNI VESZÉLYES!

 

A betörõ szembõl, egyenesen a mellébe kapta a leszerelt végû golyót. Ahogyan az

lenni szokott. Az öreg becsoszogott, gondtalanul. Neki nem volt félnivalója. A

karabély ott állt a szoba ellenkezõ sarkában, állványa homályba borult. Ha

távollétében, vagy éjszaka kinyitotta valaki az ajtót, a fényérzékelõ mindig

reagált. És össze volt kötve az elsütõszerkezettel. Éjszaka az ajtó nyitását

jelzõ elektronikus szerkezet végezte el ugyanezt a feladatot.

 

Az öreg a hátsó udvarról elõhozta a kiskocsit. Gyakorlott mozdulattal

rágördítette a hullát, hátravonszolta. A kert túlsó sarkában két gödör ásított.

Milyen jó, hogy ha az egyik megtelik, kiássa a következõt. Így nem éri

meglepetés. Jó kis testmozgás egy nyugdíjasnak.

 

Estefelé elnézte a felbukkanó csillagokat, aztán bezárta a ház egyetlen

ajtaját. A hálószoba ablakán is rács volt, arról nem jöhetett senki. A

betörõknek, csavargóknak csak az ajtó maradt. Az ajtó...

 

Éjfél után a legmélyebb álmát aludta éppen, amikor fülsiketítõen dörrent a

karabély. Valaki kiáltott, egy test zuhant a földre. Az öreg az

éjjeliszekrényrõl felkapta a mindig csõre töltött pisztolyt. Korát meghazudtoló

fürgeséggel termett az ajtónál, kilesett. Egy alak térdelt a már mozdulatlan

másik mellett, aztán felugrott, és tapogatózva jött be a házba. "Az egyik

odaveszett, de a társa nem adja fel... Bátor fickó volt" - gondolta elismerõen,

aztán célra tartotta a pisztolyt és a sötétben figyelmeztetés nélkül lelõtte a

másik betörõt. Az újabb dörrenés és zuhanás után csönd lett a magányos házban.

 

"Most egy gödörbe kettõt kell temetnem" - futott át fején a kelletlen gondolat.

A keze most sem reszketett. Amikor lõni kell, soha nem reszket. "Az lenne csak

az igazi szégyen! Hiszen rendõr voltam azelõtt, méghozzá nem is akármilyen...

És bizonyos értelemben ma is az vagyok. Az ilyesmi nem ér véget... sohasem jár

le a megbízatásom, az esküm. Harcolok a bûnözõk ellen a magam kissé... hm...

sajátos módján. Senki sem tagadhatná, hogy a módszerem eredményes. És ami fõ:

radikális! Itt nincsenek visszaesõk" - mormolta öregesen, és tapogatózva ment

hátra a halottszállító kocsiért. Még az is eszébe jutott, hogy holnap ismét

gödröt kell ásnia. Hát igen, nem könnyû egy nyugdíjas, mégis tevékeny

rendõrfelügyelõ élete.

Nemere István: Halálos bélyegek  (Tvr-hét 2000/15)

 

Laura reszketve lépett be a szobába. Morgan, a férje megint az asztalnál ült,

és borítékokat címzett.

 

- Hol a fenében voltál!? - ordította eltorzult arccal a férfi, és amikor az

asszony közelebb lépett, az odakészített bottal rávágott a lábára. Laura

felkiáltott a fájdalomtól. Morgan kéjesen vigyorgott:

 

- Máskor azonnal gyere, ha szólítalak! Ezeket vidd a postára, majd gyere

vissza! És hozz bélyeget megint, mert elfogyott!

 

Tizenkét éve éltek együtt így. Laura, a mozgássérült árva lány valaha azt

hitte, szereti Morgant. A férjérõl csak késõbb derült ki: cselédre volt

szüksége, hiszen senki nem állt vele szóba. Mindenki ismerte erõszakos

természetét, csak Laura nem, aki akkor került a városba. Morgan most sem

dolgozik. Alamizsnakérõ leveleket ír naphosszat, elküldi, és várja a választ.

Minden huszadikra küld neki néhány dollárt egy-egy ismeretlen. Ebbõl élnek,

mert Laura nem dolgozhat. Otthon kell ugrálnia a szörnyeteg körül.

 

Istenem, csak megszabadulhatnék tõle! - gondolta, miközben sántítva közeledett

a postához. Az egyik bolt kirakatában néhány kerti szerszám mellett egy új

növényvédõ szer mellett látta: Laurának csak a fekete halálfej és a pár szó

ötlött a szemébe: "Vigyázat, életveszély, méreg!" Méreg...! A szája is

kiszáradt. Méreg?

 

 

A postán feladta a leveleket, vett egy ív bélyeget. A virágbolt elõtt újra

lassított. Vajon milyen lehet az a méreg? Megtudta. A kereskedõ figyelmeztette:

"Vigyázzon, asszonyom, ne kerüljön a szemébe, orrába vagy nyelvére. Használat

után mosson kezet bõ vízben, sokáig... Ne kerüljön a szemébe... a nyelvére..."

Laura maga elõtt látta Morgant, amint sorban felnyalja a bélyegeket a

borítékokra. Ezt mindig maga csinálta, afféle kéjes örömmel és babonával: ha

maga készíti a leveleket, talán többen fognak adakozni... Laura hazament.

Morgan már a tévét nézte. Az asszony lement a pincébe. A kis permetezõszer

folyadéka igen sûrû volt, és nehezen jött ki a dobozából. De aztán apró

ecsettel felhordta a bélyegek hátlapjára. A folyadéknak nem volt se színe, se

illata. Így jó, gondolta Laura, bár a szíve majd kiugrott a helyébõl. Morgan

elaludt a tévé elõtt. Laura odacsempészte a bélyegeket a levélpapír- és

borítékhalom mellé.

 

- Hol a fenében voltál? - förmedt rá Morgan felébredve, és máris a botért

nyúlt. Laura sikoltva menekült, de az egyik ütés így is elérte. Nagyon fájt.

 

 

Reggel Morgan új levelek írásába fogott. "Tisztelt Uram! Egy végsõkig

kétségbeesett ember ír Önnek. Az öngyilkosságtól már csak egyetlen lépés

választ el..." Laura a konyhában állt. A tûzhely hideg. Ma már nem fõz ebédet.

Minek is...? Belesett a kulcslyukon. Morgan éppen akkor nyalta végig a

bélyegeket. Ötöt, tizet... húszat? Sokat dolgozott ma, sok levelet írt...

 

- Laura...! - kiáltotta tompa hangon. Az asszony nem mozdult. Odabent valami

nagyot zuhant. Morgan...? Laura még várt. A hörgés megnyugtatta. Semmi sajnálat

nem volt benne. Csak jóval késõbb ment be. A méreg maradványait elásta a

kertben. Most már csak a bélyegek tanúskodhatnának ellene... Morgan a padlón

feküdt, és nem mozdult. Laura jó messzire elrúgta a botot, aztán felmarkolta a

felbélyegzett leveleket. Megszámolta - tizenhét darab volt. A halál tizenhét

darabja... Sietett a postára. Aztán már lassan ment visszafelé. Mindjárt este

lesz. Hétkor elviszik a leveleket a postáról. Az orvost vagy a rendõrséget csak

nyolc óra után riasztja. És akkor már semmi nyoma sem marad annak, hogyan

került a méreg Morgan szervezetébe. Azt, hogy minden bélyeget maga szeretett

felnyalni a borítékra, csak Laura tudta, senki más.

Nemere István: A bérgyilkos nem kérdez  (Tvr-hét 1996/51)

 

- Én csak komoly, nagy üggyel foglalkozom - mondta Rinalli, a bérgyilkos. - Ha

valami piti célpontról van szó, felejtsen el!

 

- Nem akárki a célpont - felelte Lewis, a multinacionális reklámcég elnöke. A

bizalmas megbeszéléshez kialakított, lehallgatásbiztos szobában ültek, a cég

felhõkarcolójának negyvenkettedik emeletén.

 

Lewis nem elõször adott ilyesféle munkát Rinallinak, akit régóta ismert.

 

- Legyen erõs, Rinalli: a helyettesemet, White-ot kell elintéznie!

 

- Igen? - Rinalli csodálkozott, bár ez nem volt szokása. Magyarázatra várt.

Hiszen nem mindennapos eset, hogy ekkora cég elnöke a második ember

meggyilkolására ad parancsot. Attól akar sürgõsen megszabadulni, akivel

évtizede dolgozik együtt.

 

- Hétfõn lesz a fõrészvényesek tanácskozása - folytatta szenvtelen hangon

Lewis. - A fülembe jutott, hogy le akarnak váltani, és White kerülne a

helyemre.

 

- Kemény érvágás! - vetette közbe a bérgyilkos.

 

- Évi kétszázezer dolláros állás, Rinalli! Ha White kerül a helyemre, néhány

héten belül biztosan talál valami ürügyet a kirúgásomra.

 

"Talán nem is ürügy lenne" - jutott a bérgyilkos eszébe. Jó szakemberként

azonban hallgatott, nem kérdezett semmit. Péntek volt, így a felkészülésre csak

a hétvége maradt számára.

 

Megnevezte az összeget, és máris vaskos bankóköteg vándorolt a zsebébe. Aztán

az urak kézfogás nélkül elváltak.

 

 

Vasárnap délelõtt White a családjával kiment a tópartra. White nagydarab fekete

férfi volt, rövid hajjal, vastag szemüveggel. A felesége és a gyerekei is

feketék, vidámak, hangosak. Csakúgy, mint a családfõ. Rinalli kicsi, de gyors

kocsival, feltûnés nélkül követte õket. A tóparton maga is sétára indult. A

gyerekek bementek a vízbe. White felesége elaludt a hatalmas napernyõ alatt.

 

A bérgyilkos követte a büféhez igyekvõ férfit...

 

 

Hétfõn reggel Lewis a tanácsterem ajtajában döbbenten meredt White-ra. A fekete

férfi félrehúzta a fõnökét:

 

- Vesztettél, Lewis. Rinalli mindent elmondott. Ha szólnék a rendõrségnek...

 

- Jaj, ne tedd! - Lewis halálsápadt lett, egy pillanat alatt összeomlott. A

csapás túl erõs volt. Rinalli becsapta! Kábán suttogta maga elé:

 

- Lemondok.

 

Úgy is lett. Egy óra múlva már White volt a cég fõnöke, Lewis pedig szerény

végkielégítéssel nyugdíjba ment. Ebéd után Rinalli belépett White irodájába:

 

- Minden rendben van, uram?

 

- Természetesen. Nagyon helyesen tette, hogy a feladat... hm... elvégzése

helyett elõbb velem beszélt. Jól látta, hogy a szakadék felé haladó fõnökre már

nem érdemes hallgatnia.

 

- Igen, Mr. White. Ön jóval fiatalabb, mint Mr. Lewis, és nyilvánvaló, hogy

sokáig fogja igazgatni a céget. Én pedig más munkára is számítok a jövõben.

 

- Nem kell sokáig várnia, Rinalli. Az elsõt máris megkapja. Az elõleget úgyis

felvette már. Tudja, milyen bosszúálló tud lenni az ember, ha egyik napról a

másikra elvesztette a hatalmát? Tehát fejezze be a munkát, Rinalli. Minden

bizonnyal tudja, hol lakik Mr. Lewis, ugye...?

Nemere István: Beton  (Tvr-hét 1995/49)

 

- Mikor betonozzák a garázs padlóját? - kérdezte Mills.

 

- Holnap reggel, uram - felelte a kõmûves, és elindította a furgonját. Mills

magára maradt az udvaron. Elsétált az épülõ garázs és a félig kiásott

úszómedence mellett. Hát igen, ez lesz az otthona! A ház, amelyre oly régen

vágyott. Csak a szomszéd nyugtalanította. Az idõs, szikár férfit most is látta

a szeme sarkából. Egy hete, amióta ideköltözött a feleségével, minden nap,

minden órában ott áll vagy ül a kertjében, és erre néz. A vén bolond! Nincs más

szórakozása!

 

Mills tudta, az ilyen szomszéd veszélyes, akár az idõzített bomba. Soha nem

tudni, mikor "robban", vagyis mikor okoz gondot. Akár nagy gondot is.

Valahogyan le kell szerelni. Mills a gyors megoldás híve volt. Bement a házba,

de annyit még megállapított, hogy a szomszéd mostani megfigyelõhelyérõl

pontosan belát az egyelõre ajtó nélküli garázsba.

 

Este tizenegykor a szomszéd felfigyelt a Mills garázsában kigyúló fényre.

Furcsa, sejtelmes fény volt: a földre helyezett zseblámpa bizonytalan,

mennyezetre vetülõ kévéje. Látta, hogy az új szomszéd erõteljesen ásni kezd a

garázs közepén. Hamarosan két földhalom nõtt mellette, õ pedig elõbb térdig,

majd combig állt a gödörben. Aztán elment, és amikor ismét felbukkant, mintha

összetekert szõnyeget cipelt volna. Tántorogva tette le a földre, egyik végébõl

hosszú, szõke hajzuhatag bukkant elõ. De ekkor Mills lekapcsolta a zseblámpát.

 

Amikor ismét felgyulladt a fény, a szomszéd már nem látta a szõnyeget. Mills

a talajt egyengette, szemlátomást gondoskodott róla, hogy ne maradjon semmilyen

nyoma.

 

 

Másnap reggel, amint megjelentek a kõmûvesek, Mills már az udvaron állt:

 

- Akkor hát a garázzsal kezdik?

 

- Igen, uram.

 

De mielõtt mozdulhattak volna, az utcáról fékcsikorgás hallatszott, a szomszéd

telekrõl több férfi futott feléjük. Aztán egyenruhások is felbukkantak.

 

- Ne mozduljon! - mondta Millsnek a csenevész, szõke férfi, és a nagyobb

nyomaték kedvéért pisztolyt szegezett rá.

 

- Mi ez? - kérdezte Mills értetlenül. - Kik maguk és mit akarnak? Tudják, hogy

engedély nélkül törnek be a házamba?

 

A szomszéd a sövénynél állt és nézett. Arcán vigyor ült.

 

- Robberts felügyelõ vagyok. Bejelentést kaptunk, hogy ön az éjjel elásta a

felesége holttestét a garázsban.

 

- De kérem! Ez valami vicc akar lenni?

 

Ügyet sem vetettek a tiltakozására. A kocsikból szerszámokat kaptak elõ. Míg

a rendõrök ástak, Millsnek az arcizma sem rándult. A felügyelõ az egész garázst

felásatta. Semmit sem talált. A tegnap éjszakai "gödörben" csak föld volt,

semmi más. Ahogy múltak az órák, úgy csökkent az ásók lendülete, a

rendõrtisztek zavartan tébláboltak.

 

- A feleségem elment meglátogatni az édesanyját. Jöjjön, telefonálunk neki -

mondta a felügyelõnek Mills, és megrázta magát. Mint aki most ébred valamilyen

rossz álomból. Bement a házba, Robberts eltette a fegyverét és követte. Az

öltözõszoba nyitott ajtaján át megakadt a szeme a hosszú, szõke parókán. Aztán

telefonáltak a távoli városba. Öt perc múlva a felügyelõ feje lila volt a

dühtõl:

 

- Gyerünk innen! Vaklárma volt!

 

Az autók elzúgtak és helyreállt a nyugalom. Mills hosszan nézett a másik ház

felé; a szomszédot most sehol sem látta. A kõmûvesek már keverték a betont.

Mills megállt tõlük távolabb. "Most már jó. Ezután a szomszéd bármit lát, nem

meri jelenteni, és ha mégis megtenné a rendõrök ide többé be nem teszik a

lábukat..." A felesége jutott eszébe. Kibírhatatlan mostanában, házsártos és

aljas. Elválni nem lehet, hisz övé a vagyon. De ha nyoma veszne, és egy-két év

múlva a bíróság: eltûntet holttá nyilvánítaná, akkor Mills örökölne mindent. A

félmillió dolláros életbiztosítást is felvehetné.

 

"Az asszony a jövõ héten jön vissza - gondolta Mills. - Remek lesz az

idõzítés. A kõmûvesek éppen akkor kezdik majd betonozni az úszómedencét..."

Nemere István: Csattan a bilincs  (Tvr-hét 1999/04)

 

Palmer kilépett a kocsiból. A repülõtér forgalma elkábította. Rengetegen

nyüzsögtek itt, mindenki állandó mozgásban volt... Palmer nem szerette a

tömeget. Egy pillantást vetett az órájára, majd az érkezést jelzõ táblára.

Éppen jókor jött. Átvágott a hallon, és máris az egyik ajtó elõtt állt. A

fegyveres õr kérdõn ránézett. Palmer felmutatta diplomataútlevelét, az ajtó

kinyílt.

 

Már jól ismerte a tranzit váróteremhez vezetõ utat. A folyosón hangosan

felnevetett. Milyen remek is a módszer! Így biztosan eljut az áru a

címzettekhez. És nem lehet lebukni. A diplomatáknak mindent szabad, senki nem

állíthatja meg õket.

 

Zavartalanul bejutott a tranzitváróba. A futár - szintén diplomata - már ott

ült az egyik fotelban. A lábánál kis fémbõrönd. Palmer jól ismerte a férfit.

Ebben a hónapban már háromszor találkoztak. Zseniális a rendszer. A futár

egyenesen Kolumbiából jön. Hivatalosan diplomáciai postát, levelet, iratot

szállít a külügyminisztériumba. Ott nem sejtik, hogy útközben "elhagyja" egyik

poggyászát. A diplomáciai futárok kézipoggyászát nem teszik be a repülõ

csomagterébe, beszálláskor sem világíthatják át. Így aztán a hat kiló kokain

minden alkalommal akadálytalanul jut el Dél-Amerikától idáig.

 

- Minden oké? - kérdezte a futár.

 

- Persze. A fõnök nem üzent valamit?

 

- Semmit. Nagyon elégedett. Megvan a pénz?

 

Palmer vastag borítékot vett elõ, és átadta. A futár bele sem nézett, zsebre

vágta. Körülöttük fáradt utasok, átszállás miatt izguló külföldiek ültek.

Palmer egy perccel késõbb már kifelé tartott a tranzitváróból, és folyamatosan

örült. A hülye zsaruknak fogalmuk sincs, és nem is lehet a trükkjérõl.

Zseniális!

 

A hallban fehér kiskutya szegõdött hozzá. Palmer nem látta a gazdáját. Az eb a

lába mellett szaladt, és a férfi nadrágját szaglászta.

 

- Kotródj innen! - mordult rá a diplomata. Körülnézett. Kié lehet a kis

csavargó? Az állat megszagolta a bõröndöt, aztán felágaskodott. Két mellsõ lába

végigszánkázott a férfi lábán. Az eb okos szemét Pahner arcára függesztette, és

kétszer vakkantott.

 

- A fenébe, tûnés innen! - Palmer továbbhaladt a kijárat felé. A kutya

kitartóan követte. Az üvegajtón túl Palmer behunyta a szemét, rácsapott az erõs

napfény.

 

És három férfi. Körbevették, de olyan diszkréten, hogy más nem figyelt fel a

jelenetre.

 

- Rendõrség - mutatott igazolványt az egyik. Idõsebb volt Palmernél, és a

tekintete nagyon szigorú.

 

- De kérem...! Én diplomata vagyok! - háborodott fel Palmer. A gyomra görcsbe

rándult, iménti jókedve nyomtalanul elszállt.

 

- Csak volt, uram. Aki kábítószert csempész a diplomata-útlevelével, az

elveszíti minden elõjogát. És a szabadságát. Letartóztatjuk!

 

Palmer semmit nem értett. Hogyan jöhettek rá? Mielõtt fejét lenyomva

beültették az egyik autóba, még látta, hogy a felügyelõ a másikhoz lép.

 

- Jó fej a fõnök, mi? - kacsintott rá az egyik detektív. - Régóta tudjuk,

hogy valaki a repülõtérrõl hozza ki a kábítószert. Mivel csak a diplomatákat

nem ellenõrzik, azokat figyeltük.

 

- De hát... a bõröndöm... nem átlátszó - hebegte Palmer.

 

- A kutyák megérzik a szagát, és jelzik is - mosolygott a másik detektív.

 

- A kutyák...

 

Az autó elindult. Palmer még látta, hogy a fehér eb beugrik a felügyelõ

autójába. Aztán már semmit nem látott, mert rászóltak, hogy nyújtsa elõre a két

kezét. Így kényelmesen rátehették a bilincset.

Nemere István: Boldog fehérség  (Tvr-hét 1998/40)

 

A világ tökéletesen fehér volt. A hegyek csúcsa párába burkolózott. Anne és Rex

bármerre nézett, csak havat látott. Vakító fehér takaró fedte a domboldalt.

Mögötte meredeken magasodott a Yong-csúcs. A hatalmas hótömegbõl itt-ott

fagyott szikla állt ki. Az éjszakai hideg szél sok kis jégszobrot formázott, és

a nappali enyhülés sem olvasztotta meg.

 

A táj tökéletességét csak két dupla vonal törte meg - a két síelõ ide vezetõ

nyoma. Anne kipirulva nézte a tájat. Hát feljutottak ide!  A menedékházban

töltötték az éjszakát; a gondnok nem nagyon örült, amikor reggel közölték vele,

feljönnek a Yongra. "Veszélyes az ilyenkor" - mormolta. Rex otthagyta, nem

bírta az ilyen alakokat. Csak legyintett rá, nem vesztegette az idejét. Anne

viszont szeretett beszélgetni az emberekkel.

 

És most itt voltak. Feszültség lapult bennük. Nem ok nélkül. A táj fenséges

volt, de belsõ világuk valósággal szétrobbant. Anne harmincéves volt. Nem szép,

de gazdag. Rex ezért vette feleségül három évvel ezelõtt. És Anne tudta ezt.

Sõt többet is tudott.

 

Rex a zsebében a pisztolyt markolta. Halványan érezte, hogy valami nincs

rendben.

 

Anne-ból furcsa, addig nem érzett sugárzás áradt feléje. De a férfi azt hitte,

saját izgalma fûti az agyát. A szíve egyre gyorsabban dobogott.

 

Anne továbbsiklott. A hersegõ hó máskor megnyugtatta, most azonban egész

idegrendszerével érezte: figyelnie kell. Még száz méter! Indulás elõtt Anne

végighallgatta a bõbeszédû gondnokot, és nem bánta meg.

 

A Yong-csúcs most északra volt tõlük. Anne a karórájába épített iránytûre

pillantott. Igen, jó helyen vannak. Rex utánasiklott, de aztán félkört írt le,

vagy húsz méterre a feleségétõl. Anne közben helyezkedett, és legyõzve

félelmét, odaszólt:

 

- No, lesiklunk?

 

Rex elõvette a pisztolyt a zsebébõl. Anne szeme kitágult...

 

- Isten veled, Anne!

 

Anne torka elszorult. Pedig felkészült rá. Rex már hetek óta furcsán

viselkedett. És mielõtt otthon, a városban beszálltak volna a kocsiba, Anne

észrevette, hogy a férfi a táskájába tette a pisztolyát is... Nem volt kétsége,

mit tervez. Még jó, hogy fél órával a hegyekbe indulás elõtt sikerült elugrania

a boltba...

 

Rex már nem habozott. A feleségére emelte a fegyvert. Még csodálkozott, hogy

az asszony nem szól, csak néz. Nem hisztériázik, nem próbál menekülni...

 

Anne lassan arca, feje elé emelte mindkét karját. Érezte a ruha feszülését,

és hirtelen megnyugodott. Még fordult is a lécekkel, és kissé lehajolt.

 

Rex lõtt.

 

Anne eldõlt a hóban.

 

A férfi még mindig mozdulatlanul állt. A külvilág zaja csak késéssel hatolt

az agyába. Valami reccsent mögötte, surranó zaj közeledett, lassan dübörgéssé

változott. Nehézkesen megfordult a sítalpakkal. Nem látta, hogy Anne guggolva

siklik lefelé, oldalazva távolodik a Yong-csúcstól. Rex szeme kerekre tágult.

 

Feléje száguldott a hegycsúcs!

 

Csak pillanatnyi késéssel értette meg: nem a hegy indult el, csak a hótömeg.

Lavina! De az a pillanat sokat jelentett. Az életet. A halált. A hatalmas

hógörgeteg vagy száz méter szélesen indult a lejtõ felé, úgy gördült rá a

férfira. Rex rémülten próbált oldalra siklani, de a lefelé zuhanó-görgõ réteg

egyetlen másodperc alatt megvastagodott, maga alá gyûrte, elsodorta, lenyelte.

 

Anne oldalra siklott, lélegzetét is visszatartva lökdöste magát elõre.

Elöntötte a verejték, amikor a lejtõ szélén megfordult. A piros sapkát már nem

látta. Kis híján õt is elérte a lavina széle. Hihetetlen volt a látvány -

hófehér tengerár zúdult a mélybe, dübörgött a föld és a hegy...

 

Anne lihegett. Fájt az egyik bordája. A frissiben vásárolt golyóálló mellény

súlya is nehezítette a mozgását.

 

Rex... Igen. Megszûnt hát a félelem. Itt maradt egyedül. A vagyon és az

életbiztositás már csak az övé, pedig semmit sem tett érte. Legfeljebb annyit,

hogy végighallgatta a menedékház gondnokát, aki arról mesélt, mennyire

veszélyes a Yong-csúcs alatt síelni. Az évnek ebben a részében elég egyetlen

hangos kiáltás, és lezuhan a meredek hegyoldalon felgyûlt hó.

 

"Kiáltás? A lövés annál is hangosabb!" - vélte Anne, és vissza se nézve

indult a lejtõn. A menedékházhoz érve sírnia kell majd és kiabálnia. "A

férjemet elsodorta a lavina!" De még ráér. Elõfordult, hogy néhány áldozat még

pár óra múlva is életben volt a hó alatt. Hát ez most nem fog elõfordulni.

Csöppet sem kell sietnie! Így hát Anne lassan, élvezettel siklott a gyönyörû,

tökéletes, boldog fehérségben.

Nemere István: A bosszú  (Tvr-hét 1997/32)

 

Bart Kossek tipikus aktakukac volt. Az igazi fajtából. Naphosszat ki sem

mozdult az irodából, reggeltõl estig a négy fal között lélegezte be a port, és

alázatosan várta a parancsot. Itt mégiscsak õ volt az úr. Kilométernyi

polcrendszerben éldegélt. A számítógépek alkalmazása elõtti idõbõl sok tízezer

akta maradt fenn; a hivatal mûködéséhez gyakran volt szükség régi adatra is.

Biller úr, Bart fõnöke nemegyszer bejelentette már: számítógépre viszik a régi

aktákat. Nagy munka lesz, és drága is. Akkor aztán kidobhatják a sok papírt és

vele Bartot is. Biller nem titkolta, hogy utálja Bartot. Naponta legalább

egyszer bejött a fenti karzatra, és onnan sorolta az utasításait. Sohasem

telefonált, inkább személyesen jött. Élvezte, hogy pocskondiázhatja az idõsödõ

férfit. És hogy ezt büntetlenül megteheti, mert Bartnak nincs senkije. A cégnél

sem állnak ki mellette. Kit érdekel a magányos aktakukac sorsa?

 

Most is ez történt. Bart az aktákat rendezgette, amikor a galérián felpattant

az ajtó. Csillant Biller szemüvege és fogsora. Mert a fõnök dühösen

vicsorított:

 

- Mi van a 2114-essel, Bart? Maga nyomorult tetû, nem tud gyorsabban dolgozni?

Mert ha nem, kirúgom, de úgy... Maga törpe víziló! - Jót nevetett a viccén.

 

- Igenis, uram! Itt van! Máris kész! - Bart felkapta az aktát, és rohant fel a

nyikorgó falépcsõn. Utálta önmagát ezért a megalázkodásért. A legszívesebben

megölte volna a fõnökét. Aki bezzeg jól látta a sápadt arcát, a visszafojtott

dühtõl rángatózó szemét, és tovább szidta:

 

- Maga ostoba vakond, fejletlen hüllõ! - Becsapta az ajtót, és elment. Bart

lefelé jött, és dühöngött. A pokolba a fõnökkel! De szívesen elintézné Billert!

Valami megreccsent a lába alatt. Elkapta a korlátot. Éppen jókor. A falépcsõ

egyik deszkája eltörött. Bart kis híján elesett, szerencsére fogta a korlátot.

Így is majdnem lezuhant...

 

 

Ült a lépcsõn, nézte a deszkát. Bárki láthatja, hogy már kiszolgálta az idejét.

A belseje elkorhadt. Bart óvatosan alányúlt, megemelte. A rozsdás, öreg szög

akkor mondott búcsút a tartógerendának. Leesett az iroda padlójára. Bart nem

ment utána. Jobb lesz így. Visszaigazította a korhadt deszkát. Nem látszott

rajta a törés, ha jól felnyomta alulról. Óvatosan a következõ fokra lépett, és

lement. Az agya sebesen dolgozott. A fõnök hamarosan visszahozza az aktát.

Biztosan lejön hogy összeszidhassa.

 

Így is lett. Biller megtorpant a karzaton, a korláttól üvöltött:

 

- Bart, maga vén bakkecske!

 

- Bakkecske volt az apád - felelte Bart tisztán, érthetõen. - Ha ugyan volt

apád egyáltalán!

 

- Tessék? - Biller azt hitte, rosszul hallotta.

 

- Te vagy a törpe víziló és a nyomorult hüllõ, Biller! - Bart föl sem állt az

asztaltól.

 

- Bart! - ordította Biller, és elindult a lépcsõ felé.

 

- Nem félek tõled, te meztelen csiga! - közölte Bart hihetetlen nyugalommal.

Mindent egy lapra tett fel. Ha Biller nem arra a fokra lép, neki vége. Az

életben eddig még nem volt szerencséje. Talán most majd lesz.

 

 

Biller dühtõl lila arccal rohant le. Bart hallotta a reccsenést, majd a

kiáltást és a robajt. Biller lezuhant: furcsán kitekert testtel nyúlt el a

lépcsõ alján. Vége lett, örökre. Bart nem sietett riadót fújni. A szakértõk

úgyis megállapítják, hogy a lépcsõ deszkája korhadt volt. Baleset történt. Ami

ellen még az irodafõnök sincs biztosítva.

Nemere István: Bosszúálló Káefté  (Tvr-hét 1999/34)

 

A hirdetés nagyon rövid volt: "Bosszúálló Kft. Hívja a..." - és utána a

telefonszám, semmi több. Ez az! Bosszúállás! Bertold nem sokáig habozott. Ha

visszafizethetné annak az átkozott Raimondinak! Ha eltehetné láb alól! Akkor a

tartozását sem kellene megadnia, és soha nem derülnének ki a disznóságaik...

 

Ült a forgószékén és álmodozott. Amióta kölcsönvette Raimonditól az ötvenezer

dollárt, és rájött, nem fogja tudni megadni határidõre, rettegni kezdett. Ha

lehunyta a szemét, magát látta bebetonozva egy oszlopba, vagy amint Raimondi

bérgyilkosai összekötözve a folyóba dobják. Ráadásul azt ígérte Raimondinak: ha

nem tud fizetni, elveheti a házát. Nem árulta el neki, hogy azt már elõzõleg

eladta. "Ha rájön, hogy átvertem, végem van!", - mondogatta reggelente a tükör

elõtt.

 

Most is reggel volt - de mennyire más reggel! Azonnal hívta a számot. Kimért

férfihang jelentkezett:

 

- Bosszúálló Kft., üdvözlöm.

 

- Én... hogy is mondjam, csak... - dadogott Bertold.

 

- Bosszút akar állni valakin. Mondja nyugodtan - így a másik. - Mirõl van szó?

 

- Van egy üzlettársam, akivel összevesztünk. Tartozik nekem! - kezdte Bertold

és máris belejött a hazugságba: - Sokkal tartozik. Szinte az életemmel. Õt

kéne, szóval vele valamit...

 

- Jöjjön el hozzánk, és megbeszéljûk személyesen! Mondom a címet... Bertold

déli egy órakor szállt ki kocsijából a kopott külvárosi bérház elõtt. Milyen

ócska környék! No persze, a Bosszúálló Kft. aligha létezhet legálisan, nem

bérelhet irodát valamelyik elõkelõ belvárosi felhõkarcolóban... Felment a

lifttel az utolsó emeletre, és benyitott az ajtón.

 

Egyetlen férfi ült az üvegajtó mögött. Bertoldnak olyan érzése volt, az ajtón

golyóálló páncélüveg lehet, és csak úgy nyílt ki, hogy az üvegfal mögött ülõ

ember megérintett egy gombot. Végre bent volt.

 

A kft. képviselõje testes, bajuszos, élénk szemû férfi volt, vele éppen

egykorú.

 

- A nevem Bertold - mondta a jövevény. - És Raimondi úrral lenne...

elszámolnivalóm.

 

- Raimondi? - a férfi megérintette a klaviatúrát, az elõtte álló képernyõ

kivilágosodott.

 

- Hm, ez érdekes - mondta. - Bertoldot mondott? Adam Bertold?

 

- Igen. De kérem... ez azt jelenti, hogy benne vagyok az önök számítógépében?

 

- Raimondi úr van benne - mosolygott amaz, de volt valami cápaszerû ebben a

mosolyban. - Ön az utcán vette azt a lapot, ahol az apróhirdetést olvasta?

 

- Nem, a titkárnõm tette az asztalomra, a postával együtt... Nem vagyok

elõfizetõ. Biztosan valami tévedés lehet a dologban - Bertold elvesztette

maradék önuralmát is. A másik a fejét ingatta:

 

- Nem volt tévedés, uram. A hirdetési lapnak azt az egy példányát ma éjjel a

mi barátaink nyomták ki házilagosan. Tudja, jóféle számítógépes nyomtatók

vannak forgalomban.

 

- Nem értem - nyögte Bertold. A szája kiszáradt. - Önök ugyebár azt hirdetik,

hogy bosszút állnak...

 

- Így igaz. Most is éppen azt csináljuk. A cég csak fél napig létezett,

Raimondi úr megbízásából. Önt kellett idecsalnunk, és mint látja, sikerült is.

Raimondi úr örülni fog - a testes férfi megnyomott egy gombot. Bertold

fordulatból ugrott fel a székrõl, rohant volna az ajtó felé... De oldalról két

markos alak ugrott elé, s felkapták, mint valami bábut. A fõnök még

barátságosan intett is:

 

- Vigyétek, fiúk! Mint mondtam; Raimondi úr nagyon elégedett lesz a

szolgáltatásunkkal.

Nemere István: Büntetlenül  (Tvr-hét 1996/26)

 

Don kifizette a kocsit, zsebre tette a papírokat, beült új szerzeményébe, és

elhajtott. A nagyváros szélén járt. Legalább egy óra, míg beér a központba.

Errefelé elég olcsón jutott hozzá a használt járgányokhoz. Amit most vett,

egészen jól nézett ki.

 

Don hamis jogosítvánnyal igazolta magát, ezért nem izgatta, miféle nyomokat

hagy maga után. Naponta sok ezren vesznek használt kocsit egy ekkora városban.

A rendõrség úgysem akad a nyomára, az autótolvajok meg még kevésbé.

 

A tolvajok... Don keze ökölbe szorult, ha csak rájuk gondolt. "Nincs már messze

az idõ, amikor senki sem mer kezet emelni más kocsijára", gondolta elégedetten.

És azt éppen õ éri el kitartásával, könyörtelen ravaszságával!

 

Megállt egy parkolóban, és a vezetõülés alá beszerelte a bombát. Kocsik zúgtak

el mellette. Utána hamarosan beért a fõpályaudvar melletti parkolóba. Majdnem

tele volt; de azért talált egy szabad helyet. Rögtön a tér szélén lévõ presszó

felé vette az irányt. Üdítõt ivott és várt.

 

Nem kellett sok idõt elvesztegetnie. Az elsõ fiatalember hamar felbukkant.

Körüljárta a kocsit, és elment. Õ volt a felderítõ. Percekkel késõbb odavezette

a társát. A hosszú hajú alak leguggolt Don kocsija mellé, a másik addig

falazott neki. Fél perccel késõbb már be is ültek mindketten. Gázt adtak és

kikanyarodtak a parkolóból...

 

Don, kezében a rádiós távirányítóval, még kivárt egy kicsit. Fütyörészve nézte,

ahogy ellopják az autóját. Amikor a tolvajok kiértek a kocsik közül, lenyomta a

gombot. A detonáció forró hulláma végigsöpört a parkolón. Alkatrészek repültek

szerteszét, tûz lángolt, füst kanyargott az égre. Don kényelmesen hátradõlt, és

hûs italát kortyolgatta. Gondolatban már behúzta jegyzetfüzetébe a

tizenkilencedik jelet. Nem rossz teljesítmény: két hónap alatt tizenkilenc

kocsit szerzett és robbantott fel a tolvajokkal együtt. Mikor értik már meg

azok a nyomorultak, hogy nem szabad autót lopni...? Még nézte a tehetetlenül

futkosó egyenruhásokat, aztán fel akart állni. De egy kéz nehezedett a vállára.

 

- Ne siessen, Don. Ugye ez volt a tizenkilencedik?

 

Egy megtermett, bajuszos férfi állt a széke mellett. Rendõrigazolványt

mutatott és leült:

 

- Morrison felügyelõ vagyok. Beszélgessünk.

 

 

Don a félelemtõl jéggé dermedt. Szóval... a rendõrség mindent tud? De honnan?

Morrison kitalálta kétségeit, kedélyesen szólt:

 

- A robbanások színhelyein felvételeket készít a rendõrség, Don. A közönséget

is lekapjuk, nem tudta? Aztán sok kocsiról sikerült megállapítanunk az

alvázszámot, kinyomoztuk, hol vásárolta õket. Hiába voltak hamis papírjai, a

kereskedõk jó személyleírást adtak. Nyolc robbanás bámészkodói között fedeztük

fel magát a képeken. A kereskedõknek is megmutattuk a képeket, Don. Napok óta

figyeltük magát, én ma reggeltõl járok a nyomában.

 

- Akkor miért nem akadályozta meg; hogy ezeket felrobbantsam?

 

- Az én kocsimat kétszer lopták el - így a felügyelõ egyszerûen, aztán

folytatta: - Utánanéztem az elõzményeknek, Don. Tudom, elõször akkor lopták el

a kocsiját, amikor a felesége szülni készült. Autóval akarta õt a kórházba

vinni, de nem találta az ház elõtt. Mire a mentõ odaért, a felesége...

 

Don arca elsötétült.

 

- Ne folytassa. Okom van rá, hogy kinyírjam ezeket a disznókat. Szegény

feleségemnek is tartozom ennyivel. Van mibõl élnem, hát a biztosítási összeget,

amit a halála után kaptam, használt kocsikra és robbanóanyagokra költöm... No

mire vár? Bilincseljen meg, ismertesse a jogaimat, és gyerünk a börtönbe!

 

Morrison mosolygott:

 

- Itt, a városban hamar elfogynak a vakmerõk, hamarosan senki sem mer autót

lopni. De Rextonban is lopnak, Don. Nagyon sok kocsi tûnik el mostanában. És

ott a fivérem a rendõrkapitány, meséltem neki magáról. Itthon azt mondom;

követés közben elvesztettem magát... Ha már Rextonban sem lopnak majd kocsikat,

elmehet egy harmadik városba, Don. Sok város és sok autótolvaj van még a

világon, Don.

 

 

Don felállt, bólintott, és szótlanul elindult a fõpályaudvar felé. Zsebében

érezte a detonátort. Jókedve támadt, hát fütyörészni kezdett.

Nemere István: Célgömb  (Tvr-hét 1995/37)

 

- Úgy kell lõnöd, hogy nagyon valószerû legyen az egész látvány - mondta a

rendezõ Agnesnak. A színésznõ figyelmesen hallgatta. - És ne félj a fegyvertõl,

rúg egy kiesit. De hát a múlt héten éppen eleget gyakoroltad, nem? Vaktöltény

van benne természetesen, semmi baj sem lehet. Jean-Paul ott lóg majd a kötélen,

ahogy szokott. Megint az a mániája, hogy nem kell kaszkadõr, majd egy festõi

mozdulattal beleesik a vízbe. Szóltam az operatõrnek, hogy kövesse a zuhanását

a kamerával. Ezt nehéz lenne megismételni. Mindketten képben lesztek a lövés

pillanatában, jól koncentrálj, kérlek! "Most!" vezényszóra lõj!

 

- Minden rendben lesz, csak a sminkemmel van kis baj, azonnal jövök.

 

- Igyekezz! - A rendezõ elfordult és a világosítókra kiabált. Az operatõr már

a kamera mögött ült, az asszisztens két pohár kávéval jött a büfékocsi felõl.

Agnes beugrott az öltözõkocsiba, fél perc múlva már jött is visszafelé, kezében

a pisztollyal.

 

A stáb a meredek parton vert tanyát. A filmesek a késõ délutáni szûrt

napfényben nyüzsögtek. Távolabb parkíroztak a kocsik. A közelben teherautóra

telepített aggregátor duruzsolt. A hegyek nagyon közel voltak, gátjukat

törhette át a folyó pár millió évvel ezelõtt. Azóta fehér habosan rohant

odalent keskeny medrében, hogy kétszáz métertél távolabb nagy vízesésben

zuhanjon alá. A film utolsó jeleneteinek egyikét vették fel ma. A forgatókönyv

szerint Agnes ellenlábasa, a durva és ellenszenves férfi - Jean-Paul

játszotta - a szakadék fölött kötélen lóg, amikor Agnes megelégelve gazságait,

pisztollyal rálõ, és a fickó a mélybe zuhan. A rendezõ a fogát szívta, és a

bajokat megelõzendõ a mai forgatásra orvost is hívott. Odalent a folyóparton

két szikla között csónak várakozott. A legények majd segítenek Jean-Paulnak

partra kerülni a bravúros zuhanás után.

 

- Kész! - jelentette az asszisztens a rendezõnek. Agnes a helyén volt. A

biztonság kedvéért két kamera is vette a jelenetet. Jean-Paul a kötélre

függeszkedett és szokásos szemtelen kölyökmosolyával - amelyért annyi millió

nõ zárta a szívébe! - kilendült a mélység fölé...

 

- Kamera indul... Felvétel! - kiáltotta a rendezõ.

 

Agnes felemelte a pisztolyt.

 

Csak Jean-Pault látta. A régi Jean-Pault, amilyen régebben volt. Évekkel

korábban. A kedves, bohókás Jean-Paul... a szerelmes fiú. És akibe õ is

szerelmes volt. Istenem, milyen régen is volt már!

 

Jean-Paul a kötélen lógott, csak kicsit himbálózott, és Agnes kezében a

pisztoly célgömbje éppen eltakarta a fejét. Mindjárt, gondolta Agnes. A szíve

megkeményedett. "Tíz másodperces jelenet" - mondta a rendezõ, igen, nekik ez

csak ennyi. A közös életük évei is... másodpercek voltak ekkor, már csak

másodperceket értek. Az asszony emlékezett. Jean-Paul elsõ hazugságai, amikre

Agnes eleinte nem is ügyelt. A szenvedés összefolyt. A férje mellett felbukkanó

kis nõk, egyre többen. Jean-Paulnak mindig voltak szeretõi.

 

A férfi feje acélgömb elõtt.

 

Az utóbbi évben már cinikusan röhögött Agnes szemébe: "El is válhatunk,

drágám!" - mondogatta, és az asszony tudta, nem tréfál. Éppen ellenkezõleg.

Csak erre vágyik immár. Megvan a következõ feleségjelölt. De Agnes nem tudta

elviselni, hogy majd úgy emlegessék, mint Jean-Paul egyik feleségét a sok

közül. Nem, errõl szó sem lehet! Érvényes a végrendelet, amelyben egymásra

hagyják a vagyonukat. Aki elõbb hal meg, duplán veszít. A másiké lesz az élet

és a vagyon.

 

- Most! - kiáltotta a rendezõ. Az utasítás Agnesnek szólt. A nõ ujja a ravaszra

feszült. Már nem habozott, a fegyver eldördült.

 

Jean-Paul összerándult, és azonnal elengedte a kötelet. Szép ívben zuhant a

mélybe. Mindenki õt nézte. A kamerák is elfordultak Agnesrõl. Az asszony szinte

gépiesen cselekedett - ahogyan az elmúlt hetekben erre a jelenetre készülve

annyiszor gyakorolta. Kivette a töltényhüvelyt a fegyverbõl. A zsebébõl másikat

csúsztatott bele, a most kilõttet pedig észrevétlenül a folyóba dobta. A két

töltényt az öltözõkocsiban cserélte ki öt perccel korábban.

 

Jean-Paul akkor esett a vízbe.

 

- Ennyi! Nagyszerû! - kiáltotta lelkesen a rendezõ. A stáb fellélegzett.

Sikerült a dolog elsõre, nem kell itt rostokolniuk estig.

 

- Úgy esett, mint aki tényleg golyót kapott. Remek színész ez a Jean-Paul! -

lelkendezett a rendezõ asszisztense. Odalent bajban voltak a csónakosok, mert

Jean-Paul nem bukkant fel. Már valahol a mélyben sodorta a folyó a kegyetlen

vízesés felé. Ha még él, akkor sem ússza meg. "Nem kerül elõ a teste" - tudta

Agnes. Elõzõleg ugyanis a forgatókönyv ismeretében áttanulmányozta a

könyvtárban a vízesés történetét. Úgy tudni, eddig még egyetlen áldozatát sem

adta vissza a folyó, és Agnes remélte: bízhat a természet törvényeiben, azok

nem olyan szeszélyesek, mint a férfiak. Amilyen a férje, a megboldogult

Jean-Paul is volt, például.

Nemere István: Célpontok  (Tvr-hét 1996/19)

 

- Ötvenezer dollár, és minden tökéletesen fog menni - ígérte a kopasz

bérgyilkos. Mrs. Winter - ezen a néven mutatkozott be a kopasznak - lelkében

nehezen oldódott a feszültség. Nem volt könnyû elõkerítenie ezt a pasast, de

most végre itt ült vele szemben.

 

Az asszony ötven felé járt, de a koránál jóval fiatalabbnak látszott.

Vörösesszõke haját rövidre vágatta, szûk ruhában járt.

 

- Ha jól értettem, a férjérõl van szó - így a szakember.

 

- Igen, de ez nem fontos. Önnek nyilván készpénz kell. Ma hétfõ van. Szerdán

délben meglesz.

 

- A felét elõre kérem. Most pedig adja ide a fényképet meg a címet!

 

Eltette Mr. Winter fotóját, és elvegyült a járókelõk között.

 

Kedden reggel a kopasz kocsival követte Mr. Wintert. Utánahajtott a

munkahelyére, és bemerészkedett az irodaépületbe is, ahol Winter dolgozott.

Délután ismét követte a férfit, aki - mielõtt hazament - fél órát töltött az

egyik külvárosi kocsmában, ahonnan telefonált is valahová.

 

Másnap reggel a kopasz újabb ügyféllel tárgyalt. Csaknem hatvanéves, elõkelõ

úriember volt, gyémánt nyakkendõtûvel. Jó hírû étteremben ebédeltek együtt.

Erre az alkalomra a bérgyilkos is felvette legjobb öltönyét. Az ügyfelet

Diverninek hívták, és az egyik elektronikai cég feje volt.

 

- Még nem döntöttem véglegesen - vallotta be Diverni az ebéd végén, a

gyümölcs és a kávé között. - A társam, akirõl szó van, bármikor bajba keverhet.

 

- Én diszkrét munkát végzek - mondta a kopasz önérzetesen. - Világos lesz

ugyan, hogy mi történt, de sem engem, sem a megbízómat nem hozhatják

kapcsolatba a dologgal.

 

- Remélem, így lesz! - felelte Diverni töprengve, majd rákérdezett: - Mennyi?

 

- Hatvanezer. Készpénzben kérem. A felét elõre.

 

- És mikor kerül sor... szóval, a dologra? - érdeklõdött Diverni úr.

 

- Ha megegyezünk, attól számítva két-három napon belül. Szükségem lesz majd a

névre, a címre és a fotóra.

 

- Hívjon fel pénteken, pontban délben! - állt fel Diverni olyan arccal,

mintha világéletében bérgyilkosok között mozgott volna.

 

 

Winter mindig ugyanazon az útvonalon járt. A kopasz csütörtökön este megvárta,

míg kijön a kocsmából a szokásos telefon után. Amikor beült a kocsijába, a

kopasz odament hozzá. Intett, eressze le az ablakot, kérdezne valamit. Mivel

jól öltözött úrnak látszott, Winter leengedte az ablakot. Ez volt az utolsó

cselekedete. A kopasz hangtompítós fegyverével fejbe lõtte, aztán eltûnt a

homályban. A holttestet csak hajnaltájt fedezte fel egy járókelõ.

 

 

Pénteken délelõtt Mrs. Winter borítékot csúsztatott a kopasz elé a kávéházi

asztalon:

 

- Remek volt, uram. A reggeli híradóban már mutatták az... az áldozatot.

 

A kopasz eltette a borítékot.

 

Nem volt jó kedve, hamar kitört:

 

- De mást is mutattak a tévében, asszonyom! Ön becsapott engem. Azt a pasast

nem is Winternek hívták, és nem az ön férje volt!

 

- Ne pattogjon! Nem mindegy magának, ki volt az? - mondta hidegvérrel a nõ.

- Az illetõ régebben a szeretõm volt, és most zsarolt. Minden délután felhívott

telefonon, és pénzt követelt, nagyon sok pénzt.

 

- És én olcsóbb megoldás voltam, igaz? Utálom, ha becsapnak - morogta a

kopasz.

 

És tényleg utálta. Sohasem rajongott a nõi kliensért. Sem akkor, ha

megrendelõ, sem akkor, ha áldozat.

 

Elváltak. A kopasz az órájára pillantott. Ideje felhívnia Divernit. Pontosan

délben telefonált, és fél órával késõbb már a másik étteremben ebédeltek.

 

- A borítékban van harmincezer, valamint a fotó, a név és a cím. Az illetõ...

- egy pillanatig töprengett, mondja-e egyáltalán? Aztán csak ennyit szólt:

- Szóval a feleségem. Nemrég megcsalt valami pasassal. Ráadásul az üzletben is

társam, ezért a válás nem jöhet szóba.

 

- Nekem ennyi bõven elég, Mr. Diverni - a kopasz nem kért kávét, elbúcsúzott

és ment.

 

Csak akkor húzta ki a fotót a borítékból, amikor már bent ült a kocsiban.

Elismerõen füttyentett. Mert, bár igaz, hogy a hölgyek rossz megbízók és

szeszélyes célpontok, azért elõfordul, hogy némelyikre szívesen fegyvert emel.

Biztos volt benne, hogy élvezettel fogja eltenni láb alól Mrs. Divernit, ezt az

ötvenes, vörösesszõke hajú, ellenszenves asszonyt.

Nemere István: Családi ereklyék  (Tvr-hét 1993/29)

 

Az embernek mindenáron el kell érnie a célját! - mondta mindig Elisabeth néni.

Még ma is hallom a hangját, pedig... De ne vágjunk a dolgok elébe.

 

Elisabeth néni szikár, erõs asszony volt. Hatvanhét éves lehetett, amikor

összekerültünk. Én tizennyolc évesen abba a városba kerültem egyetemre. Szüleim

nem voltak gazdagok, és anyám elintézte, hogy - legalábbis az elsõ idõben -

Elisabeth néninél lakhassak. "Ilyenkor valami hasznunk is van a távoli

rokonokból" - jegyezte meg apám mosolyogva.

 

A ház csaknem a város szélén állt. A szürke gránitkerítést az idõ

megfeketítette. Mögötte kisebb erdõ volt. A mûútról sem sokat láttak az arra

járók.

 

Elisabeth néni uralkodott felettem. Fõleg azzal, hogy végrendeletében elsõ

számú örökösének tett meg. Ezután azt hitte, neki most már mindent szabad.

Beosztotta a napjaimat, még az óráimat is. Szigorúan követelt és behajtott.

Zsarolt és kényszerített. Az évek a tanulás jegyében teltek, és olykor zsarnoki

rosszindulatot láttam az öregasszony szemében. Élvezte, hogy rabszolgája akadt,

aki nem menekülhet... Nem maradhattam ki este, délután is otthon ültem,

tanulnom kellett. Ha valami közbejött, Elisabeth néni rikácsolva teremtett le

akár barátok elõtt is - akiket soha többé nem hívhattam meg. Elisabeth néni

tökéletesen kompromittált a lányok elõtt is... Rabszolga voltam.

 

Két évig bírtam, nagy önfegyelemmel, de forrt bennem a harag. Végül is

gyûlölet lett belõle. Sokszor ott akartam hagyni, de hová mentem volna? Egy

garasom sem volt, ösztöndíjat nem kaptam, még albérletre sem tellett. A

szüleim összeomlanának, ha megtudnák, hogy otthagytam az egyetemet. Hát

fogcsikorgatva szenvedtem tovább.

 

De közben már halványan kirajzolódott a TERV. Az ötleten kívül csak erõ és

bátorság kellett hozzá. És egy napon az is meglett.

 

Csütörtök volt, emlékszem, délután jöttem haza. Leszálltam a buszról.

Elisabeth néni a kerti bokrok között állt és rikácsolva fogadott, akár egy

taknyos kölyköt: "Hol voltál ilyen sokáig? Azt hiszed, büntetlenül

csavaroghatsz? Mars a szobádba, tanulni!"

 

Felforrt a vérem ismét. Vörös arccal vonultam be a házba. A türelmem

elfogyott, csikorgattam a fogamat. Elszántam magamat. A szobámban volt egy

szekrény. Csak nekem volt hozzá kulcsom. Az elmúlt hetekben odahordtam a

városból néhány dolgot. Most kiszedtem mindent. Színes csíkokat festettem

arcomra, fejemre raktam a tollkoronát. Puha mokaszin simult a lábamra,

bõrmellény a hátamra. Kezembe vettem a tomahawkot...

 

A kertben már sötétedett. Igazi indiánná lettem, halkan osontam a pázsiton.

Az a régi történet járt az eszemben, amit egykor apám mesélt. Elisabeth nénit

fiatal korában - van annak vagy ötven éve! -, erdei sétája során megtámadta két

indián férfi. Szegény lányt úgy megviselte az eset, hogy soha nem ment férjhez,

kerülte az embereket, ezért élt így, ahogy élt.

 

Éppen a rezervátum határán kellett sétálgatnia szürkületkor...?! - nevetett

apám.

 

Elisabeth néni a kis ösvényen jött. Egy bokor mögül ugrottam elõ. Azt hiszem, a

félhomályban szörnyû látvány lehettem. Ráadásul rekedten üvöltöttem is és

fenyegetõen emeltem fel a tomahawkot...

 

Elisabeth néni csak egyet sikkantott és összecsuklott. Tudtam, hogy beteg a

szíve... De aki beteg, az ne veszekedjen naponta az unokaöccsével, gondoltam.

 

Csönd lett a kertben. Madarak rebbentek el ijedten, szél susogott a bokrok

között. Nagyot dobbant a szívem. Már csak az enyém. Mert Elisabeth nénivel ott

helyben és örökre végzett az ijedtség.

 

 

A vendégek gyakran megállnak a szalonban és nézik a kandalló fölé függesztett

tárgyakat. A tollkoronát, a mokaszint, a tomahawkot.

 

- Ezek, ugye, családi ereklyék? - kérdik komolyan. És én tudom, éppen erre a

válaszra várnak. Az emberek szeretik, ha sejtésük beigazolódik. Ilyenkor

komolyan bólogatok.

 

- Olyasmi. Tárgyak, amelyeknek sokat köszönhetek. Nélkülük - mondom ilyenkor

emelt hangon - nem lennék az, aki vagyok!

 

Mosolyognak, nem értik. Nem is sejtik, hogy olykor ma is hallom Elisabeth

néni hangját: "Az embernek mindenáron el kell érnie a célját!" Bizony, néném,

tökéletesen igazad volt!

Nemere István: Családi kór  (Vasárnapi Blikk 1998-01-18)

 

- Hálás lennék, ha eltenné láb alól az apósomat.

 

- De kérem...? Hogy képzeli ezt?

 

- Gyorsan és diszkréten.

 

A különös párbeszéd egy tengerparti étterem teraszán zajlott le. Miller, az

élelmiszer-áruházakat ellátó cég igazgatója negyvenéves volt, szemüveges, kissé

elhízott. Göndör fekete hajába õse szálak vegyültek. Akivel beszélt, fiatalabb,

jellegtelen külsejû, vékony férfi volt. Watsonnak hívták, és néhány kisebb

boltja volt a külvárosokban. Az asztaluk a terasz sarkában állt, hát Miller

szavait senki sem hallótta:

 

- Nézze, Watson, a tartozása már negyvenezerre nõtt.

 

- Biztosíthatom, Mr. Miller, vissza fogom fizetni...

 

- Nem fogja, Watson! Alaposan utánanéztem az üzleti ügyeinek. Másoknak is

tartozik, igaz, kisebb összegekkel. Ha az én negyvenötezerdolláros számlámat

visszaküldhetné, azonnal biztosan állna a lábán. Így viszont csak sodródik a

biztos csõd felé.

 

 

Watson lehajtotta a fejét. Hiába tagadott volna tovább. Miller pontosan látta a

helyzetét. Watson sóhajtott - a gazdasági válság neki is ártott, méghozzá

sokat. A külvárosokban több lett a. munkanélküli, az emberek kevesebbet

vásároltak. A megrendelt áruk jó része a nyakán maradt. A bank nem hitelezett

többé. De azért az, amit Miller ajánlott, valósággal fejbe vágta:

 

- Az apósát... öljem meg?

 

- Ha megteszi, visszaküldheti a számlát, és elfelejtjük a tartozását.

Remélem, tudja, hogy ennyiért már egy rosszabb bérgyilkost is felfogadhatnék.

Én mégis magára gondoltam.

 

Watson nehezen tért magához.

 

- Miért gondolt rám?

 

- Mert maga tartozik nekem. És mert bajban van, Watson. Azonfelül ha megteszi,

magát senki sem gyanúsíthatja, az egyszer biztos. Nincs semmi kapcsolat maga és

az apósom között.

 

Watson néhányszor mély lélegzetet vett, mire ismét meg tudott szólalni:

 

- Van... van valami elképzelése arról, hogy... szóval, miképpen kellene

megtennem?

 

- Van - bólintott Miller nyugodtan. Látszott rajta, eltervezte a dolgot. - Az

apósom, Harold Roth a helybeli jachtklub tagja. Bár közel hetvenéves, mindennap

kijár a tengerre. Egymaga vezeti ki vitorlását. Szívbeteg. Ha rosszul lesz és

beleesik a hideg vízbe, biztosan megáll a szíve. Ezt az orvosai mondogatják

neki legalább három éve, de hiába. Az öreg makacs fickó. De mindent õ sem élhet

túl... Ennyit tudok segíteni önnek.

 

- És... miért akarja meggyilkoltatni Mr. Rothot? - kérdezte Watson kiszáradt

szájjal. Gyorsan felkapta a narancsszörpöt, mohón ivott. A fenébe, gondolta,

egészen elöntött a forróság!

 

 

Miller rábámult. Az elsõ percben nem akart válaszolni. Mi köze Watsonnak az õ

családi ügyeihez? Aztán vállat vont. Miért ne? Ha ennek a nyomorultnak kell egy

indok, hogy nyugodtabban kövesse el a tettet, hát annyit igazán nyújthat neki.

Ráadásul ez az igazság, az ördögbe!

 

- Haroldnak van egy végrendelete. Halála esetén mindent a lánya, vagyis a

feleségem örököl. Ne higgye, hogy nekem nincsenek gondjaim az üzleti életben.

Az az összeg, amit Harold fél évszázad alatt összeszedett, nem kevés. Abból

vehetek magamnak egy áruházláncolatot ebben az államban. És pontosan ezt fogom

tenni, Watson. Amint hozzájutok azokhoz a milliókhoz.

 

Minden világos volt. Watson a tányérját bámulta. Miller egyre biztosabb volt

a dolgában: ez a pasas elvállalja a dolgot. Még fogalma sincs arról, hogyan

hajtsa végre a tettet, de hát az a tíz nap, amit határidõként kap, megmozgatja

a fantáziáját. Különben is - Miller tudta tapasztalatból - a végletes helyzetbe

került emberek általában nagy találékonyságról tesznek tanúbizonyságot.

Remélte, Watson is ezek közé tartozik.

 

És nem tévedett.

 

 

Hûvös szél söpört végig a parton. A móló mellett ringó vitorlások merevítõ

drótkötelei valósággal daloltak, zúgtak. Harold Roth õsz feje messzire

világitott. Az öreg piros kezeslábast viselt. Kevesen voltak a mólónál. Roth

már majdnem elkötötte a hajót, amikor egy futó alakra lett figyelmes. Vékony

fiatalember sietett a mólon, és messzirõl kiáltozott:

 

- Mr. Roth...! Kérem, várjon meg!

 

Egy perccel késõbb a vitorlás két utasával kifutott az öböl hullámaira.

 

 

Ugyanaznap délután Miller gondtalanul fütyörészve tért haza. A háza elõtt

meglátta apósa kocsiját. - Csak nem jött el az öreg? - kérdezte magától

csodálkozva. Nem gondolt semmi rosszra. Belépett a hallba. Harold Roth állt

vele szemben:

 

- Te disznó! - ordította az apósa haragtól vörös arccal. - Meg akartál

gyilkoltatni, de nem sikerült! Most voltam a közjegyzõnél, új végrendeletet

írtam. Ha meghalok, nem kapsz egy vasast sem.

 

Miller nehezen szedte a levegõt, ajka szederjes volt. Watson elõlépett egy

oszlop mögül, és folytatta:

 

- Ez volt a legjobb megoldás, Miller. Az apósa kifizeti az adósságomat azért,

mert mindent elmondtam neki. És így senkit sem kell megölnöm...

 

De Miller ezt már nem hallotta. Szívéhez kapva összeesett, és nem mozdult

többé.

 

Roth arcáról eltûnt a harag; szinte mosolygott:

 

- Hja, igen, Mr. Watson! Nem említettem önnek, hogy a vejem is szívbeteg. Az

orvosok õt is nagyon óvták az izgalmaktól. A jelek szerint a kór nála súlyosabb

volt, mint nálam...

Nemere István: Igyál a csapból!  (Tvr-hét 2001/24)

 

Alan megrögzött játékos volt. Amellett megcsalta Myrnát, ha csak alkalma

nyílott rá. És miért ne lett volna rá alkalma, ha éppen a szövetgyárban

dolgozott? A textilüzemnek négy nagy szerelõcsarnoka volt. Alan volt az egyik

beosztott munkafelügyelõ. A gyárban rajta kívül szinte csak nõk dolgoztak. A

legtöbbjük spanyolul beszélt csak, bevándoroltak voltak, barna bõrûek.

Csillogott a fekete szemük és öröké nevettek. Rá voltak szorulva minden

fillérre. És Alantól sok függött.

 

Alan nem keresett rosszul, de mind elverte a lóversenyen. Elõször kisebb házba

költöztek, aztán olyanba, ahová már senkit sem hívhattak meg. Alan csak a

kocsit nem adta el. Benzinre mindig tellett. No és a lovakra!

 

Myrna is dolgozott, de amit keresett, semmire sem volt elég. Még jó, hogy

Alan nem nyúlt az utolsó komoly vagyontárgyukhoz, az életbiztosításához.

 

- Ha egyszer felfordulok, jól jársz, asszony - vigyorgott néha a sörtõl kissé

kábultan. - Bizony akkor félmilliót kapsz, Myrna! Akkor megtudod majd, milyen

jó férjed voltam!

 

- Csak látnám már - morogta ilyenkor az asszony. De csak magában. Lassan nõtt

benne a harag. Akkor csapott át gyûlöletbe, amikor véletlenül meglátta a

parkban Alant egy spanyol lánnyal. A lány szép volt, kicsit magasabb is, mint

Alan, és gyöngyözõen kacagott. Ökölbe szorított kézzel és megkeményedett

lélekkel állt ott, míg Alan el nem tûnt a nõvel a bokrok között.

 

Attól kezdve készült rá, hogy megöli Alant.

 

Egyszer Alan rosszul lett az ebédnél.

 

- Megmérgeztél, te ribanc! - hörögte lila fejjel. Myrna félt, hát átrohant a

másik házba és hívta a szomszédasszonyt. Lássa az is, hogy Alan csak félrenyelt

és fulladozik. A szomszédasszony mindenesetre jó tanú lesz, gondolta Myrna.

Mondta is neki másnap, hogy Alan a szívére panaszkodik. Az orvosuknak is

panaszkodott: a férje szívbeteg, de utálja a fehérköpenyeseket. Így az orvos

sem jött ki hozzájuk. Ha meg kijönne, mibõl fizetnék ki?

 

Myrna jól megfigyelte Alan rossz szokását: ha szomjas volt, egyenesen a

konyhai vízcsapból ivott.

 

Mérget szerezni nem volt könnyû, de nem is olyan nehéz, mint hitte. Pénteken

délben a gyerekeket elküldte a játszótérre. A méregbõl nem volt sok, de azt a

keveset az utolsó morzsáig felhasználta. Ravasz volt, nagyon ravasz. Hiszen

ettõl függött a túlélése. Elhasznált egy kis ecsetet, mire végzett. Aztán

elásta a kertben, az üvegcsével együtt.

 

Meleg tavaszi nap volt, majdnem nyár. Alan izzadtan állított be. A hûtõ üres

volt, Alan dühöngött:

 

- Nem vettél sört?

 

- Nem... Ha szomjas vagy, igyál a vízcsapból!

 

- Jobb is úgy... Legalább nem fogsz megmérgezni, te némber! - replikázott

Alan, és diadalmas vigyorral ment a konyhába, a csaphoz. Szájába vette a csõ

végét, úgy ivott. Jó sokat. Myrna mozdulatlan arccal nézte. Akkor sem szólt,

amikor Alan pár perccel késõbb hörögni kezdett és az ajka szederjes lilára

váltott.

 

Akkor átment a szomszédasszonyhoz:

 

- Alannek megint szívrohama van!

 

Valaki telefonált a mentõknek, jöttek rendõrök is. Myrna mindenkinek elmondta:

Alannek már lassan egy éve rendetlenkedett a szíve.

 

Aztán amikor elvitték a halottat, bezárta az ajtót, és behúzta a függönyt. A

konyhában a csaphoz ment. Kiszedte a még megmaradt mérget a csap csövének

belsejébõl, és hosszan folyatta a fonó vizet a lefolyóba. Tudta, ezt teszi majd

este és reggel, és még napokon át. De azért szeretettel gondolt a vízcsapra,

ami ilyen nagy szolgálatot tett neki.

Nemere István: Csokoládé  (Tvr-hét 1993/18)

 

- Hé, fiú! Szereted a csokoládét? - kérdezte a játszótér szélén parkoló kocsi

gazdája.

 

- Nagyon - vallotta be a gyerek, és nagyot nyelt.

 

- Nesze, ez a tiéd. És ha kell még, találsz a kocsim hátsó ülésén, csak mássz

be érte...

 

 

- Ez már a negyedik eset! - tajtékzott Belvil fõfelügyelõ. Az arca elkomorult,

a homlokán kidagadt az ér. - Négy kisfiút gyilkolt meg a perverz disznó, és nem

tudtuk elkapni! Uraim, tegyenek valamit! Önöknek is van gyermekük!

 

- Nekem fiam van. Tízéves és nagyon értelmes - vágta rá a legjobb embere,

Mandel õrmester. Szõke, nyugodt férfi volt. - Nem féltem a fiamat. Mégsem

akarok ölbe tett kézzel várakozni, amíg az a disznó újra gyilkol. Megbeszéltem

a kölyökkel, hogy segít kézre keríteni.

 

- Õrmester, maga be akarja vonni a gyereket a nyomozásba? Ezt tiltja a

szabályzat!

 

- Csinálhatom illegálisan is, uram! Ha úgy látja jónak...

 

- Ne forgassa ki a szavamat, õrmester! Halljuk, mit találtak ki ketten, maga

meg az a tízéves észkombájn!

 

 

A labda magasra szállt, lábról lábra pattant. Vidám zsivaj csapott az égig. Az

erdei tisztás melletti parkolóban megállt a kocsi.

 

- Hé, fiú! Szereted a csokoládét?

 

A gyerek körülnézett.

 

- Nekem szólt a bácsi?

 

- Persze. Nézd, milyen vastag ez a szelet! És mogyorós! Nyitva a hátsó ajtó...

 

- Egy pillanat! Mindjárt jövök, csak visszaviszem a labdát a srácoknak.

 

- Igyekezz! Nem maradok sokáig.

 

 

A riadójel talpra állította a kapitányságot. Mindenki szaladgálni kezdett, a

fegyverét kereste. Belvil kiabálva osztogatta a parancsot. Mandel sápadtan ült

a járõrkocsiban, és csikorgó gumival vette a kanyarokat. Az irányító máris

közölte, hol van a célpont. Nyolc riadókocsi indult szirénázva az erdei parkoló

felé.

 

- Fekete Ford, tavalyi típus, a rendszáma... - és a rendõrségi rádióközpont

folyamatosan mondta az adatokat. A kocsik száguldottak. Mandel õrmester azt

suttogta:

 

- Istenem, csak ne essen baja...

 

Sikerült az akció. A pasast akkor kapták el, amikor ki akart hajtani a

parkolóból. Tucatnyi fegyver szegezõdött rá. Méltatlankodott volna, de a

rendõrök már átkutatták a kocsiját. Akkor látta meg a kisfiút, akit öt perce

leszólított. A gyerek visszaadta az egyik rendõrnek a miniatûr rádiótelefont,

és bátran nézett a gyilkos szemébe:

 

- Aztán maga szereti-e a csokoládét, bácsi?

 

Belvil felügyelõ leguggolt a gyerekhez:

 

- Te tényleg okos és talpraesett kölyök vagy... Hogy is hívnak?

 

- Bill.

 

- Szóval, Bill, ezért a fogásért jutalom jár. Mit kérsz?

 

A gyerek nagyot nyelt, az apjára pillantott, majd a tekintete vissza tért a

fõfelügyelõre.

 

- Sokba fog ez magának kerülni, uram! Én ugyanis tényleg szeretem a

csokoládét. A legjobb, ha vesz néhány nagy táblát.

Nemere István: Csontvázak  (Blikk 1997-11-30)

 

A jó ötvenes, õszes nõ nyájasan rámosolygott a lakatosra. - Jöjjön be, Mr.

Chadwick! - Nem mindennapi feladatra kérem önt. Ne ijedjen meg, ha egy kicsit

különös dolgot fog látni. Már érdeklõdtem egy ügyvéd barátomnál, azt mondta, a

régi ügy elévült. Nem lesz baj belõle.

 

- De mirõl van szó? - Chadwick harmincéves, sovány, bajuszos fiatalember

volt. A környéken a legjobb lakatosnak tartották, különösen ha zárakról volt

szó.

 

 

Mrs. Kolleck bevezette vendégét az egyik hátsó szobába. A falnál csaknem

embermagas páncélszekrény állt. Chadwick értõ szemmel járta körül.

 

- Szép darab, asszonyom. Utoljára negyven éve gyártottak ilyent. A maiak

kecsesebbek, az anyaguk is más, no és a zárszerkezetben már sok az elektronika,

Mrs. Kolleck. Ez még mechanikus záras.

 

- Nagyon régi darab - erósítette meg az asszony. Hirtelen elgyengült, leült

egy székre: - Üljön le maga is, fiatalember. Mert amit most fog hallani, attól

elmegy az erõ a lábából.

 

 

Chadwick mégsem ült le. Elõvette a szerszámait. Az asszony halkan beszélt:

 

- Volt egy szeretõm... Én lány voltam, és már akkor is ebben a házban éltem.

A férfinak felesége, gyereke volt. Titokban járt hozzám, reméltük, senki sem

veszi észre... Majdnem egy évig ment így a dolog. Aztán egy napon azzal jött,

hogy a felesége mindent tud, és nagy baj lesz, ha nem szakít velem.

Megijedtem... Nem tudtam volna nélküle élni. Csak annyit kérdeztem tõle,

tudja-e a felesége, hogy én... hogy hozzám jár. Azt mondta, ez még nem derült

ki, de többé nem jöhet ide.

 

 

Chadwick gyomrában erõsödött a szorító érzés. De hallgatott, szerszámait

készítette elõ. Keze tétován megtapogatta a páncélszekrényt.

 

- ... Olyan nagy lett bennem a harag és a féltés... Meg tudtam volna ölni

Fredet! Csak így itthagyna? Mert a felesége fenyegetõzik? Hát milyen szeretõ

ez? Ennyit érek én neki? Megsértõdtem rá, és féltékeny voltam egyszerre. Dühös

és kegyetlen. Ha az enyém nem lehet, nem lesz másé sem! Behoztam ide a szobába.

Azt mondtam, mutatok neki valamit. Kinyitottam a páncélszekrényt, ami üres

volt. Odahívtam, hogy nézzen bele, van ott valami érdekes... Fred behajolt, én

meg... - Mrs. Kolleck eltakarta az arcát. Csak egy perc múlva folytatta nagyon

halkan: - Belöktem a szerencsétlent, és rácsuktam az ajtót. Aztán kirohantam a

házból, egyenesen a pályaudvarra. Londonba mentem, és fél év múlva jöttem haza.

 

 

A lakatos meredten bámult maga elé. Sápadtan nyögte ki:

 

- Akkor... ugye... már... nem élt. Percek alatt megfulladhatott, hiszen az

ajtó légmentesen zár.

 

Mrs. Kolleck holtsápadtan csak ennyit mondott:

 

- Biztosan. De én... nem nyitottam ki. Azóta sem.

 

Chadwick hátralépett:

 

- Azt akarja ezzel mondani... hogy Fred most is bent van?

 

Az asszony bólintott:

 

- Az ügyvéd azt mondta, huszonnyolc év telt el a gyilkosság óta, a törvény

már nem büntethet meg érte. Az ügy elévült. Ki kell nyitnia a zárat, Chadwick.

Próbáltam egyedül, de ennyi idõ után kicsit berozsdásodott.

 

 

Chadwick mintegy álomban nyúlt a szerszámokért. Az asszony tovább beszélt, de

Chadwick gondolatai másutt jár. "Csak egy csontvázat fogunk találni, uram" -

így az asszony. Közben a lakatosnak a gyermekkora járt az eszében. Árvaházban

nõtt fel, a szülei elváltak, vagy talán nem is váltak el? Az anyjára jobban

emlékezett, alkoholista volt. Az apja meg elment egy nõvel. Anya mindig azt

mondta. "Ugye, csak egy csontváz lesz ott, nem? Meg talán néhány ruhadarab. Az

egészet eltemetem a kertben" - ígérte Mrs. Kolleck.

 

- Hogy hívták azt a pasast? - kérdezte Chadwick, amikor már kis híján

kimozdította a zárat. Érezte, egy kis erõlködés, és nyílni fog. Bár nem igazán

akarta látni a szekrény tartalmát.

 

- Cullen - felelte az asszony. Chadwick kezében megroppant az egyik acélszál.

A homloka verejtékezett. Nem szólt. Most már az asszony is hallgatott. Csak

egymás lélegzését és a szerszámok csikordulását hallották. "Cullen, Cullen...!"

Végre kipattant a zár. Chadwick halálsápadtan mozdította az ajtót. Hátrébb

lépett, és a nyitó mozdulattal együtt követte az ajtót, nem nézett a

szekrénybe.

 

 

Mrs. Kolleck azonban nem tudta legyõzni kíváncsiságát. Közelebb ment, és

behajolt, hogy jól lássa, mi van ott...

 

Chadwick egyetlen határozott mozdulattal lökte be az asszonyt. Az ajtó ismét

a helyére kattant. Határozott ujjak mozdították helyére a zárat, tekerték a

régimódi kereket. Valami távoli kiáltozás, dobogás... Hát igen, a levegõ csak

pár percig elég odabent.

 

Chadwick összeszedte szerszámait, és lassan elhagyta a lakást. Ez a ház elég

távol van a többitõl, senki sem látta, hogy idejött. A feszültség lassan apadt

le benne, nehezen lélegzett. Mit is mondott a mama? Apa elment egy másik nõvel,

egy szép napon nyoma veszett. Amikor az árvaházba vitték, úgy meggyûlölte

szüleit, hogy nevet is változtatott. Chadwick lett... a régi Cullen helyett.

 

"A szerelmespár, akik miatt olyan szörnyû gyermekkorom volt! Apám gyilkosa!"

- gondolta. Ment hazafelé a napsütésben, és az is eszébe jutott, hogy Mrs.

Kolleck tulajdonképpen nem panaszkodhat. Ha valóban olyannyira együtt akart

lenni Freddel, jóban-rosszban, életre-halálra... hát teljesült ez a kívánsága.

Kívánhatna-e ennél többet?

Nemere István: Egy rúd dinamit  (Tvr-hét 1998/06)

 

- Mit képzel, Nelson? - háborgott a Fõnök. - Üdülni menne az én pénzemen?

 

- Nem üdülni, Fõnök - felelte Nelson kicsit mogorván. - De ha a dolognak a

vonaton kell megtörténnie, be kell járnom az útvonalat.

 

A Fõnök ellenszenves, borostás férfi volt, nem sokkal idõsebb Nelsonnál.

 

- Rendben. De ne feledje, elektronika nem lehet a dologban, mert azt Bosh

emberei azonnal felfedezik!

 

Nelson bólintott, és megvette a vasúti jegyet. Bosh sok borsot tört már a

Fõnök orra alá, különösen, amióta bejött ez az új anyag, és a kábítószerpiacon

minden a feje tetejére állt. A Fõnök végezni akar a Bosh-féle bandával, és a

legcélravezetõbb, ha megöleti a vezérét.

 

Nelson a Fõnök biztonsági felelõse és egyben bérgyilkosa volt. Nem olyan

bunkó, mint az effélék általában. Iskolázott, mûvelt ember volt, aki

kedvtelésbõl választotta ezt az életformát.

 

Másnap felült a vonatra, Menet közben bejárta a szerelvényt, és mindenre

figyelt, Amint az expressz a reggeli nap fényében robogott, Nelson agyában

lassan kirajzolódott a terv. Nevetségesen egyszerû, gondolta, és fütyörészve

tért vissza a városba.

 

- Megvan, Fõnök! - jelentette este, - Bosh holnap elküldi valamelyik emberét,

hogy vegye meg a jegyét. Egész fülkét fog venni az útra, nehogy meglepetés

érje, Csak azt kell megtudni, hányas számú a fülke, Elég lesz lefizetni a

jegypénztárost, a többi az én dolgom,

 

A Fõnök bólintott, Másnap délelõttig Nelson megtudta, hogy az expresszvonat

melyik vagonjának hányas fülkéjét vette meg Bosh embere. Gyorsan megcsinálta a

robbanótöltetet, este vasutas-egyenruhát öltött, és kiment a pályaudvarra,

Tíz-huszonötkor futott be az expressz, félretolták az egyik mellékvágányra.

Másnap reggel ez indul majd Boshsal és sok más utassal, Nelson

vasutas-egyenruhában bemászott a megfelelõ vagon alá, és betette a

robbanótöltetet. A nagyítóüveget és a zsinórt is odaerõsítette.

 

Másnap reggel Nelson a Fõnöknél az órát nézte:

 

- A vonat az elõbb indult el, Fõnök. Két perc múlva kiér a városból, és

délnek fordul, Az ég tiszta, süt a nap.

 

- És az mit jelent? - A Fõnök gyanakodva nézett rá.

 

- Azt mondta, ne legyen elektronika. Nincs is. Egyszerû dinamitrúd van a

vascsõben, amelyhez gyújtózsinór vezet. A múlt századi technikát nagyítóüveg

egészíti ki.

 

- Csak nem azt akarja mondani, hogy...

 

- De igen, Fõnök, Az elsõ kanyar után a vonat kilenc percig robog déli

irányban. A nap már fölkelt, de még nincs túl magasan, keleti irányból éppen

besüt a vagon alá, egyenesen a nagyítóba. Hetven másodperccel késõbb felizzik a

gyújtózsinór, és a robbanás ereje kiszakítja a fülkét a vonatból. A többi

utasnak pedig nem esik baja,

 

A Fõnök még mindig gyanakodva nézett rá. Nelson esze másutt járt, Ha a Fõnök

ezután is gyanakodni fog rá, és ilyen ellenséges lesz vele, tennie kell

valamit. Már csak önvédelembõl is.

 

A rádióban az adást megszakítva számoltak be a rejtélyes vasúti balesetrõl. A

Fõnök elégedetten vigyorgott, és Nelson vállát veregette. Nelson is nevetett,

boldogan - de közben arra gondolt: ha nem becsüli meg kellõképpen a Fõnök,

egyik éjjel megszemléli a kocsiját a garázsban... És nincs kizárva, hogy

másnaptól ezt az alvilági szervezetet Nelson-bandának fogják hívni!

Nemere István: A dinnye  (Tvr-hét 1993/40)

 

Brett körülnézett. Senkit sem látott, és remélte, õt sem látják. A házban csönd

volt. A konyhaasztalon két dinnye békésen várta sorsát. A nagyobbikat

felkapta, és gyorsan betette a hûtõ mélyére. A kisebbiket megsimogatta, aztán a

kis üvegbõl felszívta a mérget a fecskendõbe. Nem volt könnyû átbökni a tût a

kemény, zöld héjon, de végül sikerült. Lassan nyomta a folyadékot a dinnyébe.

Elképzelte, amint a méreg szétterjed a vörös, leves húsban, elkerüli a magot,

és lassan beissza magát az egész gyümölcsbe. Aki ebbõl csak pár falatot eszik,

négy órán belül meghal...

 

Hogy az anyósa ne legyen itt túl sokáig, arról majd õ gondoskodik. Más nem is

hiányzana, mint hogy itt, az õ házukban érje a halál! Az öreglány úgyis

beteges, ha otthon hal meg, senki sem gyanúsítja õket. Mary mondta ma reggel,

hogy négy órára jön az anyja, látogatóba. Brett gyûlölte az idõs asszonyt, az

is õt. Ezért jön akkor, amikor Brett nincs itthon. A férfi gyakran gondolt a

remélt jövõre. Az anyós meghal, éppen ideje már, és öröklik a vagyonát. Mary az

egyetlen lánya, és Brett jól tudta mi áll a végrendeletben.

 

Kihúzta a tût, és gondosan eltette a fecskendõt. Útközben bedobja a

szemetesládába, persze jó messzire innen. Eltervezte a teendõket. Indulás elõtt

szól Marynek: van egy dinnye a hûtõben. Mary sohasem szerette a dinnyét, és

most, hogy terhes, különösen finnyás. A másik dinnye azért kell, hogy majd

pontosan annyit vágjon ki belõle, amennyit az anyós a kisebbikbõl

elfogyasztott. Az marad itt a hûtõben, így senki sem fog gyanút. Majd õ maga

eszi meg este, persze tanú jelenlétében. A maradék mérgezett dinnyét az anyós

távozása után eltünteti: a kertben is eláshatja az esti séta során.

 

Ez volt a terv. Odakünn forrón tûzött a nap. Mary és az anyja az árnyékos

teraszra szoktak kiülni ilyenkor nyáron, és a hõségben mi lenne hûsítõbb, mint

a behûtött, csodaszép görögdinye...

 

 

Brett jól kiszámított módon, öt óra után pár perccel érkezett haza. Beállt a

garázs elé, és megkerülve a házat, a kerten át közelített, a bokrok között még

láthatatlanul lépkedett.

 

Aztán megpillantotta a teraszt. A két hölgyet. A nagy kalapos anyóst és

Maryt, a fehér ruhájában. Ezt hordta most legtöbbször a terhessége idején.

Brett megtorpant, mélyet lélegzett. Legalább köszöntenie kell az anyóst, és a

szemébe nézni - utoljára. Mary, persze, vidáman csacsog majd, folyton Brettet

dicséri anyjának, de õk ketten igazi ellen felek, tudják ezt. Bár senkinek sem

mondták soha. Szóval, megyek, gondolta Brett, az anyósom a jövetelembõl is

megérti, hogy éppen ideje távoznia.

 

Brett még egyet lépett. Csak egyet. A hölgyek még nem vették észre, eltakarta

a bokor. De Brett látta már az asztalt, a tányérokat Mary és anyja elõtt.

A döbbenet elvette az erejét...

 

Mindketten dinnyét ettek!

 

Az agyában valami elpattant, zúgást hallott. Rohant volna Maryhez: "Drágám,

neee...!" A szegény asszony a terhesség miatt megkívánta - értette meg Brett a

szörnyû valóságot. Hát mindketten odavesznek? Mary!... Nem tudott mozdulni,

elfolyt belõle az élet. A keze görcsösen markolászta a mellét. Ott, ahol a

szíve akkor szûnt meg dobogni, és Brett összeesett.

 

 

- Nos, hogy ízlik a dinnye, Mary?

 

- Remek! Most már nem is értem, miért nem szerettem eddig. És látod, mama,

milyen gondoskodó az én drága Brettem? Két dinnyét is vett! Még jó, hogy ha már

én is megkívántam, inkább a nagyobbikat ettük meg. A kicsit meghagyjuk

Brettnek, biztosan annak is örülni fog az én drágám.

Nemere István: Nyerõ a Donald  (Tvr-hét 2001/22)

 

- Te vagy a legjobb barátom, Johnny, akiben bízhatom. És valakinek el kell

mondanom, mit érzek...

 

John Bertrand D. Willier együttérzõen bólogatott. Nicholason lógott a zakó,

borotválatlan arccal, megviselten ült a bárszéken. Már a harmadik pohárral

hajtotta fel.

 

- Beszélj csak, Nicholas. Szóval azt hiszed, Juliának szeretõje van?

 

- De még mennyire! Lassan két hónapja, hogy egészen megváltozott. Azelõtt

mogorva volt és rosszkedvû. Folyton veszekedett. Most meg... de hisz magad is

láttad a múlt vasárnap, amikor nálunk ebédeltél! Valósággal kivirult. Tíz ével

látszik fiatalabbnak, csivitel és csicsereg, a szeme ragyog!

 

- Hát igen - bólintott Johnny, - Ez tagadhatatlan. És miért gondolod, hogy

férfi van a dologban?

 

- Julia mondta! Nem is tagadja! Még azt is elárulta, hogy a pasast Donaldnak

hívják! Mint a rajzfilmkacsát!

 

- Nem tudom elhinni - ingatta fejét John. - Julia egy idegennel?

 

- Tegnapelõtt vallotta be. Azóta mindenütt azt a Donaldet látom, akár egy

rémálomban. Donald a sarki fûszeres, a postás, a taxisofõr. A szeretõje,

képzeld el! - Nicholas csaknem sírva fakadt. De erõt vett magán. Vonásai

eltorzultak, keze ökölbe szorult: - De kinyírom mindkettõjûket! Már van is egy

tervem.

 

- Nick, ha valami ostobaságot akarsz elkövetni...

 

John féltõen óvta barátját.

 

- Ne félts, mindent kigondoltam. Azt mondtam Juliának, holnap délután elutazom

három napra. Persze nem megyek el. Bevárom az estét, aztán belopózom a lakásba.

Julia biztosan azzal a Donalddel lesz. Lelövöm mindkettõt - fogadkozott.

 

 

Másnap este Nicholas pisztollyal kezében lopózott fel a lépcsõn. Sejtette, hogy

az asszony nincs egyedül. És csakugyan, a felesége a szalonban ült, és egy

férfival beszélt.

 

- Nem is tudja, felügyelõ úr, micsoda élet ez! Még egyszer kérem, ne haragudjon

rám, amiért rendõri védelmet kértem ma estére. A férjem már teljesen

beszámíthatatlan. Többször megígérte, hogy lelõ, mint egy kutyát. Teljesen

elvesztette az eszét. Ma délután azzal fenyegetett, hogy este hazajön, és

agyonlõ. Ekkor döntöttem úgy, hogy segítséget kérek.

 

- Én itt maradok, és megvédem önt! - a felügyelõ lovagiasan meghajolt ültében,

Julia kicsit közelebb csúszott hozzá. Halk zene szólt, és az éles fényeket is

tompították. A felügyelõ nem is hallotta, amikor kinyílt a szalon ajtaja. Julia

azonban résen volt, sikoltva borult a padlóra.

 

Nicholas agyát elborította a vér. Itt van hát ez az átkozott Donald! Végre

szemtõl szembe találkozik vele! A pisztolya eldördült. A golyó a felügyelõ füle

mellett süvített el. Az nem habozott. Elõrántotta a pisztolyát és visszalõtt.

Nicholas fájdalmas grimasszal görnyedt össze.

 

Negyedóra múlva a mentõ útban volt a sérülttel a börtönkórház felé. A felügyelõ

elbúcsúzott a még mindig reszketõ asszonytól.

 

- Vissza kell mennem a kapitányságra. Most már senkitõl nem kell tartania,

kedves asszonyom.

 

- És mi lesz a férjemmel?

 

- Túléli, hiszen csak a combjába lõttem. Amint felgyógyul, hivatalos személy

elleni fegyveres támadással fogják vádolni. Egy ideig nem lesz vele gondja,

asszonyom. Jó éjszakát!

 

A felügyelõ elment. Julia akkor felszólt a hálószobában várakozó férfinak:

 

- Lejöhetsz, drágám!

 

A harmadik férfi kényelmesen lépkedett le a lépcsõn. Már nem kellett sietnie.

Az asszony vidáman csivitelt:

 

- Ezt remekül kigondoltad, kedvesem! Minden úgy történt, ahogyan eltervezted.

Megszabadultunk Nicholastól, és míg börtönben lesz, elválok tõle, miénk a

világ! A szerencsétlennek fogalma sem volt róla, hogy te vagy Donald. Hát nem

különös?

 

John Bertrand D. Willier magához ölelte az asszonyt:

 

- Valóban furcsa. Évekig a barátomnak neveztem egy embert, aki sohasem

kérdezte meg, mit jelent a nevemben a D. betû.

Nemere István: Don esete a tükörrel  (Vasárnapi Blikk 1998-01-11)

 

Dont óvatos embernek ismerték. Mielõtt döntött, alaposan megfontolta az ügyet.

Most is így tett. Már hónapok óta tervezte az orgyilkosságot, ám csak most

szánta el magát.

 

Természetesen nem saját kezûleg szerette volna végrehajtani. Már rájött a

módjára, hogyan terelheti el magáról a gyanút. És éppen itt volt a hely és az

idõ. - Innen már csak egyikünk megy el - mondta magában, és körülnézett a

teremben.

 

A háziasszony rámosolygott. A fogadás nemrég kezdõdött. Mindenki kapott egy

pohár italt. Vagy tizen-tizenöten csevegtek már kötetlenül a virágokkal

díszített nagy teremben és a teraszon. A cég emberei, a családtagjaik. Don

lassan sétált vissza a teraszra. Innen jól látta az udvart, ahová kocsikon

érkeztek a vendégek.

 

Amint Ruppert megérkezik és feljön, õ is kap egy pohár italt, mint mindenki.

Don megtapogatta zsebében a kicsiny méregfiolát. Otthoni begyakorolta, hogyan

lehet gyorsan kinyitni, tartalmát egy pohárba üríteni. A folyadék alig

háromcsöppnyi és színtelen. Remélhetõleg senki sem veszi észre. Fõképpen nem

Maria, a háziasszony, aki az italokat kínálja.

 

Ruppert egy disznó - mondogatta magában. Minden ötletét ellopja a cégnél, és

folyton azzal villog, hogy õ a legokosabb. Már-már a fõnökök is

nélkülözhetetlennek tartják, és lesik minden szavát. Közben Ruppert sorra

lopkodja Don ötleteit. Az utolsó csepp az volt; amikor a múlt héten Don

észrevette: éjszaka valaki átkutatta az íróasztala fiókjait. Csak Rupperf jött

be késõ este úgymond "dolgozni", tudta meg a biztonsági õrtõl. "Már régen én

lennék a fõnök helyettese, és kétszer annyit keresnék, ha ez a Ruppert...

eltûnne!" - gondolta fogcsikorgatva. Az egész életét tönkreteszi ez a

nyomorult!

 

Éppen meglátta Ruppert kocsiját. Az is olyan volt, mint õ: nagy, fényeskedõ,

méltóságteljes. Don nem is várta meg, míg Ruppert kiszáll - így is, éppen

eleget látta vetélytársát. Lassan mozdult, nehogy meglássák. Végigment a termen

és lenézett a lépcsõre. A földszintrõl most senki sem jött felfelé. Tehát

Ruppert lesz az a vendég, aki ezután érkezik.

 

- Nem kér még egy italt? - kérdezte Maria, a fõnök felesége. Szép mosolya van.

Don szeme párás lett: "õ is az enyém lehetne, ha..."

 

- Majd mindjárt - eszébe jutott, milyen jó alibi, ha egyszerre kap italt

Rupperttel; és utána kiderül, hogy az övé tiszta volt; mig Rupperté mérgezett.

Õrá senki sem gyanakodna, hisz "kis híján megöltek!" - mpndhatja majd jogosan.

A dolog biztosan összezavarja a nyomozást. Mosolygott az asszonyra: - A

következõ vendéggel, rendben?

 

- Rendben - nevetett az asszony, és ellépett tõle. Don szokása szerint ismét

csak nem sietett, bár sejthette, Ruppert hamarosan itt lesz. Szeret a fényben

sütkérezni; imádja; ha körülrajongják. Amint belép a terembe, úgyis mindenki rá

figyel majd...

 

Don a pulthoz húzódott. Nem volt ott senki. Az üres poharak egy tálcán álltak

sorban. Óvatosan a két következõ egyikébe töltötte a mérget. Úgy állt, hogy

látta a közönséget is, bár a pultot takaró függöny jól rejtette õt.

 

Aztán máris a kezébe vette a kicsiny fiolát, lassan a másik oldalra ment. Látta

a nagy falitükröt. Úgy tett, mintha a pálmát nézegétné, eközben a méregfiolát

belenyomta a virágosláda földjébe. Jó mélyen, ne látszódjék ki a vége, még

földet is simított rá. Senki sem találhatja meg.

 

Bejött Ruppert. A társaság felbolydult, a nõk rámosolyogtak. "Bezzeg engem

észre sem vettek" - gondolta Don, aztán felderül az arca. Ezután ez is

másképpen lesz. Pár perc múlva megváltozik minden, jutott eszébe. Háttal állt a

pultnak; figyelte, amint Maria odamegy és tölt mindkét pohárba. Don

megjegyezte, hogy az asszony a bal kezébe vette a méreg nélküli poharat. Akkor

fordult meg és indult feléje. Mielõtt Ruppert is odaérne...! Már hallotta a

vetélytárs hangos nevetését.

 

Bal oldalról ment Mariához, hogy az kénytelen legyen neki azt a poharát

nyújtani. Így is lett. Közben Ruppert odaért. Egymásra néztek. Don agyán ismét

átfutott: "Innen már csak egyikünk megy el, te gazember!" - mondta a szeme. De

Ruppert nem értette. Átvette a másik poharat és szájához emelte...

 

Így tett Don is. Maria mondott valamit, nem figyelt rá, hiszen nyilvánvalóan

úgyis Rupperthez beszél. És nem is tévedett. Az ital könnyen, gyorsan szaladt

le a torkán. Kicsit furcsa volt az íze...

 

És Donnak már csak annyi ideje maradt, hogy megértse: Maria bal keze

tulajdonképpen a jobb volt. Mert a tükör fordított képet ad vissza... De mire

idáig jutott, világának már vége is lett, és Maria asszony rémisztõ sikolyát

sem hallotta, amikor teste élettelenül omlott a drága szõnyegre.

Nemere István: Az édes gyermek  (Tvr-hét 1996/29)

 

A rokonságban Xenia volt legfiatalabb. Tizenhét éves, aranyszõke, mindig

mosolygós. Már nem gyerek, de még nem is nõ. A Thomson család akkoriban Xenia

nagybátyja, Liver halálát várta. Liver nyolcvanéves volt, régóta nem kelt fel

az ágyból. Két fia és egy öccse volt. Ez utóbbi volt Xenia apja, de már évek

óta nem hallottak felõle.

 

Xenia elõtt hárman voltak az öröklési sorban. George és Marlowe, a két

harmincas fiú. Es ott volt még Liver második felesége, Julie, aki akkor ötven

felé járt, A kisvárosban mindenki tudta, hogy hosszú élete során Liver

milliókat gyûjtött. A két fiú egyetértett abban, hogy Julie-nek nem jár a

pénzbõl. Xeniára egyikük sem gondolt, amikor pénzrõl esett szó. Csacska

gyermeknek hitték...

 

George a család fûrészmalmát vezette. Egy napon telefonon hívták. Fátyolos

hangú, fiatal nõ kért tõle randevút, és a férfiasságáról áradozott. Kérte,

George ne szóljon róla senkinek, várja meg munka után a malomban. Küldje el még

az éjjeliõrt is! George izgatottan várta a szexis hölgyet. Hogy aztán mi

történt, nem lehet tudni - George-ot másnap reggel holtan találták az egyik

fûrészgép lapjai között. Feje a fûrészporos kosárba gurult. Akár a kivégzésen.

 

A temetésen Xenia is részt vett. Fekete ruhában állt a sír mellett, szemét

illedelmesen lesütötte. Liver otthon feküdt, és gondolkozott. Marlowe bácsi, a

másik Thomson fiú a család betonelemgyárát vezette. Csak egy mûszakban

dolgoztak. Egyik nap Marlowe-t rejtélyes hölgy hívta telefonon... Másnap a

markológép egy vagonnyi sóder alól kaparta ki a testét. Vagy tíz órája halott

volt.

 

A rendõrség veszettül nyomozott. Xeniát is kihallgatta a felûgyelõ. Azt mondta

késõbb, a kislány édes gyermek, aki keveset tud a világról. Nincs tisztában

azzal sem, milyen rokonsági fok van közte és Liver bácsi között. A rendõrség

egy darabig Julie-t, Liver feleségét gyanúsította. Liver nem mozdult ki a

házából. A fûrészüzemet és a betongyárat igazgatókra bízta, és tovább

töprengett.

 

Két hét múlva ismeretlen, fátyolos hangú nõ hívta telefonon Julie asszonyt:

tudja, ki ölte meg Liver két fiát. Jöjjön azonnal a város fölé magasodó

szirtfokra, a kilátótorony mellé! Julie azonnal kocsiba ült, és odahajtott. A

környék néptelen és sötét volt. A mélység fölötti korlátnál karcsú nõ

várakozott rá...

 

Julie összeroncsolt testét másnap találták meg a sziklafal aljában. Xenia

szomorú arccal vette elõ a gyászruhát. Liver ezúttal sem vett részt a

temetésen. Ám este maga hívta fel az "édes gyermeket": "Beszélni akarok veled,

azonnal!" Xenia repesve rohant. Azt hitte, az örökségrõl lesz szó. Livernek

senkije nem maradt, csak az unokahúga! Rá fog íratni mindent!

 

A hálószoba sarkában fonott fehérnemûs kosár állt. A személyzet kimenõt

kapott. Xenia életében talán harmadszor találkozott a nagybátyjával. Mosolyogva

lépett az ágy mellé. Liver sápadtan feküdt, két keze a paplan alatt. Csak

ennyit mondott:

 

- Te ölted meg õket, tudom.

 

Xenia csak nézett. Felkapott egy párnát. Mit tehetne ez a magatehetetlen

öreg?... Megfullad, vagy megáll a szíve. És akkor végre örökölheti a milliókat.

Számít, hogy rájött a dologra? Bólintott: "Igen, én tettem", és a párnával az

öreghez lépett...

 

Liver a paplan alól lõtt a Magnummal. Xenia szó nélkül eldõlt, a golyó a

szívébe fúródott. Liver nézte, aztán felkelt. Semmi baja nem volt, csak

híresztelte a betegséget, mert kissé unta már az életet. A holttestet betette a

kosárba, és indult vele a kertbe, hogy megássa a sírt. Hajnalra nyoma sem lesz

az édes, de véreskezû gyermeknek, aki kiirtotta a családját. Liver visszanyerte

az életkedvét. A gyárakkal majd csak elboldogul valahogyan, az örökségre meg

nem is kell gondolni. Hiszen a halálig még oly sok idõ van hátra! - gondolta,

és keresett egy éles ásót.

Nemere István: Óvakodj az édességtõl!  (Tvr-hét 1999/02)

 

Marie imádta az édességet. Pedig már régen nem szólították Marie-nak,

legfeljebb így: asszonyom. Marie ugyanis éppen azon a napon töltötte be a

hatvankilencedik évét. A rokonok estére tervezték a születésnapi köszöntõt.

Apróbb ajándékukkal hat óra körül kezdtek gyülekezni.

 

Marie ritkás, õsz haja lebegett. A madárcsontú kis öregasszony valósággal

röpködött a tágas, napfényes házban. Nevetése messze szállt.

 

- Meglátjátok, még a nyolcvanat is megéri - sopánkodott Therese, az

unokahúga. Õ sem volt már fiatal, az arca merõ ránctenger.

 

- Mit nyolcvanat?! Kilencvenet! - panaszolta csöndesen Louis bácsi a

teraszon. Õ is az örökségre áhítozott. Még csak ötvenkettõ múlt, bizony tudná,

mire fordítsa a pénzt. Hát még ha a birtokból is jutna neki valami!

 

- Azt hallottam, hogy Marie-nak kilencmilliója van a bankban. Értékpapír és

ékszer!

 

- No és ez a ház? Tudjátok, mennyit ér? - Paul, a másik unokaöcs elsápadt az

irigységtõl. Vékony bajuszkája idióta külsõt kölcsönzött neki. Illett hozzá.

 

- Meg a föld. Óriási ez a telek - sziszegte tehetetlen haraggal Gaston, a

legfiatalabb. Évek óta csak arról a napról ábrándozott, amelyen majd eltemetik

Marie-t, és a rokonok megosztoznak a vagyonon. Mindnyájuknak jutna elég, nem

kellene pereskedniük. Csak már ott tartanának!

 

- Virágot is hoztál? - kérdezte Therese Louistól.

 

- Természetesen, gyönyörû csokrot. És konyakmeggyet is. Marie imádja az

édességet, mint tudjuk.

 

- Én gesztenyetortát hoztam a virágon kívül. Gaston?

 

- Én meg krémest. És rózsát.

 

- Én diótortát, plusz szegfût - Paul nyugtalan volt. A többiek elszántan

várakoztak. Gaston kitört:

 

- Nem mindegy, ki mit hozott? Marie úgysem jegyzi meg, melyik doboz vagy virág

kié.

 

- Bizony nem - bólogattak a többiek egyetértõen.

 

Tévedtek.

 

Marie pontosan tudta, melyik dobozt kitõl kapta. Csodás kék szeme ragyogott,

akár az égbolt. Hol ide, hol oda szaladt, mindenkihez volt egy-egy kedves

szava. A vendégek késõbb szétoszlottak, kiki magányosan töprengett. Látták

Marie boldog mosolyát, és vártak. "Nem tart már sokáig...!" Therese sunyi

félmosollyal, Louis feszengve, Gaston idegesen, Paul reszketve.

 

Marie hol dobozzal, hol tányérral kezében szaladgált egyik szobából a

másikba. Mindenkivel váltott pár szót:

 

- Kedves Louis, mosolyogj! Hiszen ünnepelünk, nem igaz? És vegyél ebbõl a

krémesbõl! - Kilibegett a teraszra. Therese-t is megkínálta krémessel. Az

étkezõben Marie gyertyát tett az ezüst evõeszközök és a porcelántányérok

közé. Mivel a vacsora még nem készült el, újra megkereste vendégeit a nagy

házban:

 

- Paul öcsém, de jó, hogy eljöttél. Ugye, mellém ülsz majd a vacsoránál?

Vegyél a konyakmeggybõl, nagyon finom.

 

A szalonban érte utol Gastont. A férfi az ajkát harapdálta.

 

- Mit izgulsz, kedves Gaston? Olyan sápadt az arcod. Nem vagy te beteg?

 

- Nem, nénikém, jól vagyok...

 

- Akkor vegyél egy szeletet ebbõl a remek gesztenyetortából. És fel a

fejjel, fiam!

 

Eljött a vacsora ideje. Marie mint egy igazi régimódi háziasszony és úgy is

mint ünnepelt, utoljára körbeszaladta a házat:

 

- Gyere, Therese, feltálalom a levest! - Therese a terasz padlóján

félrebillent fejjel ült, és nem engedelmeskedett a hívásnak. Ez nála merõben

szokatlan viselkedés volt. Marie rámeredt, de nem vesztegette az idejét.

Beszaladt a szalonba:

 

- Gaston, vacsora!

 

Gaston üveges szemmel feküdt a padlón, görcsbe rándult keze még a szõnyeget

markolta.

 

Marie, akár a csicsergõ kismadár, futott tovább:

 

- Paul, szívem! Gyere vacsorázni!

 

Paul még élt, de csak annyit hörgött, hogy "a konyakmeggybe valaki mérget

fecskendezett..."

 

Aztán eldõlt. Marie édesdeden kacagott, és továbbment:

 

- Louis, gyere, tálalva van!

 

Louis a díványon ült, szeme a semmibe meredt. Az ajkáról a krémes gyászos

maradványa lógott. A teste már kezdett kihûlni.

 

- Hogy ezek a rokonok milyen finnyásak - sóhajtotta Marie. - Egyik sem akart

enni a maga ajándékából!

 

Leült a nagy étkezõasztalhoz. A rendõrséget ráér késõbb is értesíteni. Így hát

jóízûen falatozni kezdett. A hûtõben ott volt a maga tortája, amit délelõtt

hozott a közeli cukrászdából. Már elõre örült, milyen finom lesz.

 

Marie imádta az édességet.

Nemere István: Egy fiola halál  (Tvr-hét 2000/48)

 

- Oda egyszerûen nem lehet bejutni - mondta Bert hadnagy -, nekem elhiheti!

Tucatszor próbáltam már. A legügyesebb embereim sem jutottak át a kerítésen.

 

- De akkor az a gazember Sillit tovább ûzheti kisded játékait! - káromkodott a

kapitány - Tudjuk, hogy bent ül a birtokán, amit magas kerítéssel, õrtornyokkal

vett körül. Kutyák és fegyveresek õrzik az egészet. Õ meg onnan irányítja a

város összes gengszterét! Lányokat futtat, narkót árul, vendéglõsöket

terrorizál, és olykor gyilkoltat is! Hát semmit sem tehetünk?

 

Bert halkan folytatta:

 

- Van egy ötletem. De errõl senki nem tudhat, csak maga meg én. No meg az a

fickó, akitõl a szert kapom. Persze az ilyesmiért vagyonokat kérnek. De az a

pasas véletlenül a sógorom, majdnem ingyen szerzi, és hallgatni fog, amíg él.

Ha nem, velem gyûlik meg a baja.

 

- Mirõl beszél, hadnagy?

 

- A sógorom gyógyszergyárban dolgozik. Nemrégiben véletlenül felfedeztek valami

rémisztõen gyilkos szert. Meg is semmisítették rögtön, de elõtte a sógorom

eltett egy fiolával. Szerintem a közös anyósunkat akarta megmérgezni vele, de

lebeszéltem róla. Ott lebukhatott volna, de itt aligha.

 

- Vagyis mit csináljunk? - A kapitányon látszott, mindent megadna azért, hogy

azt a pokolfajzat Sillitet elintézhesse. Hát még ha az embereivel együtt!

Fõnyeremény lenne!

 

- A fiola anyaga levegõn gázzá változik. Elég belõni a fiolát a Sillit-ház

légkondicionáló készülékébe. Hat órán belül a ház összes lakója meghal. Csak

egy dolgunk lesz: megakadályozni, hogy bárki kijusson onnan!

 

- Hát ezt felvállalhatom - jelentette ki a rendõrkapitány.

 

Az akciót kedd estére tûzték ki. Mielõtt teljesen besötétedett, Bert hadnagy,

a mesterlövész egy közelben leparkolt darus kocsi tetejérõl - amellyel õ és

szerelõruhás társai állítólag az elektromos vezetéket javították - belõtte a

fiolát a Sillit-ház légkondicionálójának a tetõn elhelyezett rácsába.

 

Percekkel késõbb rendõrök vették körül a birtokot. Hangszórón szólították fel

Sillitet, hogy engedje be õket házkutatás céljából, vagy jöjjön ki személyesen,

kihallgatásra. De eléggé lagymatagok voltak, és Sillit sem mozdult.

 

Beállt az éjszaka. Éjfél felé még hallottak gyanús hangokat a házból, valaki

gyötrelmesen kiabált, aztán csönd lett. A kapitány és Bert hadnagy úgy döntött,

reggelig várnak. Éjszaka különben sem illik rátörni az ajtót a "békés

polgárokra"...

 

Amikor aztán hajnalban beóvakodtak, vagy húsz halottat találtak. Köztük volt

Sillit is. Bert diadalmasan mosolygott, a kapitány pedig rögtön vérszemet

kapott, és szétküldte a járõröket a városba: tartóztassák le az összes

ismertebb drogkereskedõt, verõlegényt, vagányt - mindenkit, aki köztudottan

Sillitnek dolgozott. Ezzel kezdetét vette a város megtisztításának akciója.

 

Délben Bert hadnagy mint az újonnan kinevezett rendõrségi szóvivõ állt a

helyi tévé kamerái elé:

 

- Csak sejthetjük, hogy mi történt. Sillit emberei feltehetõen elloptak

valamilyen erõs mérget, talán egy katonai laboratóriumból. Talán a várost

akarták megzsarolni egy tömeges gyilkosság rémképével. De nem tudtak bánni az

anyaggal, az kiszabadult, és mindnyájukkal végzett. Legyen ez intõ jel

mindazoknak, akik hasonló terveket forgatnak a fejükben. No nem a mi

városunkban - tette hozzá mosolyogva -, mert itt mostantól kezdve nincsenek

bûnözõk.

 

Bert hadnagyot egy héttel késõbb hívatta a kapitány. Ismeretlen, egyenruhás

férfi ült az irodájában.

 

- Egy távoli város rendõrkapitánya - mutatta be a fõnök. - Most tanulja a

módszereinket. A kérdés az, kedves Bert hadnagy: az a bizonyos... hm...

ismerõse nem tett el véletlenül még egy fiolát? Tudja, abban a városban is igen

veszélyes méreteket öltött már a bûnözés.

Nemere István: Ékszer  (Tvr-hét 1994/32)

 

- Maga nem tetszik nekem. Bosszúálló típus - a külvárosi, züllött ékszerész

borostás arcából bizalmatlanság sütött. Alex ügyet sem vetett rá. Tudta, a

pasas örül a pénznek, hiszen alig van ügyfele, amióta kábítószerezik.

Nemegyszer látott hasonló alakot. Még jó, hogy nem buktathatja le - Alex

mestere volt a különféle álöltözeteknek. Most is bajuszt ragasztott, sapkáját

mélyen a szemébe húzta és napszemüveget viselt.

 

- Igaza van. És nem tanácsolom, hogy eljárjon a szája - odadobta a pénzt, és

fogta az ékszert. Húsz perc múlva a szállóban volt. A nyakéket óvatosan kétfelé

nyitotta: a hátsó, bársonyos védõlap alatt kis üreg bújt meg. Nem nagy, de

éppen annyi, amekkorára szüksége volt. Beletette, amit kellett, aztán ismét

összecsukta, és a nyakéket a díszdobozba helyezte. Szemre olyan, mintha csupa

gyémánt lenne, csak szakember veheti észre, hogy üvegbõl készült hamisítvány.

Alex céljaira túl drága lett volna az igazi gyémánt nyakéket átalakítani.

 

A két szálloda pontosan szemben volt egymással. A Hotel Darling kétemeletes,

kocka formájú épületét csak a forgalmas úttest választotta el a Hotel Iristõl.

Hogy Alex az Iris második emeletén kért ma délelõtt szobát, olyat, amelynek

nyugatra nyílik az ablaka, az nem véletlen szeszély volt. Nem a naplementében

akart gyönyörködni. Mielõtt az Irisbe jött, Alex már sokat tudott Cynthiáról.

Legfõképpen azt, hogy a Hotel Darling utca felõli oldalán, a második emeleten

kapott szobát.

 

Cynthia... Két éve kereste a nõt! Felhasználta az összes kapcsolatát. Az elsõ

perctõl kezdve biztos volt benne, hogy Cynthia az oka mindennek. Két évvel és

három hónappal korábban Marie, Alex menyasszonya megismerkedett Cynthiával.

Barátnõk lettek. Honnan tudhatta volna Marie, hogy Cynthia betörõ és profi

szélhámos, aki a gazdag Marie ékszereire pályázik?

 

Amikor Cynthia beférkõzött Marie bizalmába és szert tett a szerencsétlen lány

lakáskulcsára is, megtörtént a tragédia. Marie korábban ért haza a fogadásról,

mint tervezte. Alex nem kísérhette el, egész éjjel dolgozott. Cynthia ott volt

a lány lakásában, éppen az ékszereket pakolta a táskájába. Marie belépett és

felkattintotta a lámpát... Alex sokszor gondolt rá késõbb, mi játszódhatott le

a két nõ lelkében. Az a pillanat egyszerre lehetett rövid és hosszú. Aztán

Cynthia lõtt. Mert ha rabolni ment, állandóan volt nála pisztoly. Mire a

szomszédok riasztották a rendõrséget, Cynthia árkon-bokron túl volt. Marie a

mentõautóban halt meg, elõtte csak annyit mondott az orvosnak: "Cynthia..."

 

Alex elsiratta a menyasszonyát, és bosszút esküdött. Sokáig csak halvány

nyomokat talált. Cynthia különféle alakban bukkant fel hol itt, hol ott, és

mindig csak ékszerre utazott. Ha kellett, fegyvert is használt. Ezért a

rendõrség kezdetben férfi betörõre gyanakodott.

 

Pár napja Alex megtudta, hogy Cynthia a városban van. Szóval visszajött! Nem

fél már? A férfi keze ökölbe szorult. Ha újabb ékszerre vágyik, meg fogja

kapni!

 

Szállodai szobájának ablakából figyelte a szemközti épületet. Nem kellett

távcsõ, hogy lássa Cynthiát. A nõ akkor jött meg a városból, fürdõköpenyt

öltött. Alex lesietett a hallba, átment az úttesten a Hotel Darlingba. A

virágot már elõre megvette. A kis csomag és a virág mellé szép borravalót adott

a boynak: vigye a küldeményt a 208-as szobába, a hölgynek. Azután sietett

vissza az Irisbe. Amint a szobájába ért, felkapta a zsebrádióhoz hasonló kis

készüléket és az ablakhoz ment...

 

Jól számított. Cynthia nem tudott ellenállni a csábításnak. A küldeményhez

mellékelt kis levélke szerint szerzõje elfoglalt milliomos, szintén a Hotel

Darling lakója, aki megpillantotta a 208-as vendéget, és azonnal érezte, meg

kell ismerkedniük. A virág és a kis "csomag" csupán a névjegyét helyettesíti.

Hamarosan személyesen is tiszteletét teszi...

 

Alex jól látta a nõt. Éppen a tükör elõtt állt és feltette a nyakéket.

Elégedetten szemlélte.

 

"Marie-ért" - gondolta Alex és lenyomta a készülék gombját. Odaát tûzfény

villant... De a férfi nem várt tovább. Holmiját táskájába dobta és ment a

lifthez.

 

Megszabadult a készüléktõl, álbajusztól, sapkától, és húsz perc múlva lefékezte

kocsiját a munkahelye elõtt. Sebes léptekkel szaladt fel az irodájába.

 

- Jó, hogy jössz fõnök! - mondta helyettese, Irving hadnagy. - A Hotel

Darlingból jelentették, hogy egy robbanás után fej nélküli nõt találtak az

egyik szobában.

 

- Lerobbantották a fejét? Nahát, hogy a bûnözõk mostanában milyen

találékonyak?! - mondta Alex Provonti, a helyi bûnügyi rendõrség felügyelõje,

és sóhajtott: - Hát akkor mehetünk, Irving.

Nemere István: Elektronikus ördög  (Tvr-hét 1998/20)

 

- Elegem van magából! - ordította Duncan, a fõnök. Csak ketten maradtak. Este

volt, a többiek régen hazamentek.

 

Sandra szíve s torkában dobogott, de nem félt. "Most az egyszer megmondom

neki!" - határozta el magát.

 

- Maga undorító kis féreg, Duncan! Kihasználta, hogy a fõnököm, és ellopta a

legjobb találmányaimat. Valamennyit én találtam ki, mégis mindig maga villogott

az igazgatótanács elõtt - sziszegte. Nagyon dühös volt. Meg tudta volna ölni

Duncant, ezt a hájfejû zsírpacnit.

 

Duncan ostobán vigyorgott, de a dühe igazi volt:

 

- Maga hülye tyúk, Sandra! Sohasem fog betörni az elektronikába, mert az a

férfiak világa. Feltalálhat bármit, senki nem veszi majd komolyan. Innen pedig

hamarosan kiebrudalják, arról kezeskedem!

 

Sandra sarkon fordult, és rohant a lifthez. Csak lent, a garázsban tért

magához. Higgadtan kezdett töprengeni. A legjobb az lenne, ha megölné Duncant.

De úgy, hogy senki ne gyanakodhasson rá. Mi legyen a módszer...? Csak egyetlen

pillanatig habozott és máris tudta: az elektronika. Valami remek ötlet kellene,

amire senki sem jöhet rá.

 

Két napig töprengett. Éppen jött a hétvége. Addig Duncan csak néhány fenyegetõ

pillantást vetett rá, de egyelõre nem tett semmit. Sandra jól tudta: az

elnökségi ülésre vár. Az pedig hétfõn lesz. "Akkor kitekeri a nyakamat" -

gondolta Sandra. Lázasan dolgozni kezdett.

 

Ráment a szombat délutánja, de megérte. Otthon, a kis mûhelyében átalakította

a mobiltelefonját. A robbanóanyagot még pénteken beszerezte, bár nem volt

könnyû. A plasztikot egyik régi barátja hozta, a minidetonátort úgyszintén. Jó

sokba került.

 

Sandra tudta, ez lesz a legjobb befektetés az életében. Ha Duncan eltûnik,

megnyílik elõtte az út az érvényesüléshez. Lelkesen dolgozott.

 

Duncan minden vasárnap este lejárt a lakásához közeli kocsmába, biliárdpartira.

Ugyanolyan telefonja volt, mint Sandrának: imádta a digitális telefont...

 

Vasárnap este Sandra szõke parókát tett a fekete hajára, és belopózott a

kocsmába. Duncan zakója a fogason lógott.

 

Senki sem figyelt a szõke nõre. Így azt sem vették észre, hogy kicserélte a

zakó zsebében a telefonkészüléket.

 

És máris az utcán volt.

 

Leült a padra a telefonfülke mellé, és várt. Duncan csak fél tizenegykor jött

elõ, kicsit bizonytalan léptekkel indult át a parkon. Remek, nincs senki a

közelben, gondolta Sandra, és bement a fülkébe. A saját számát tárcsázta. Az

üvegfalon át látta, hogy a homályos park közepén Duncan megáll, elõveszi a

telefont, és a füléhez emeli. Valamit mondott is, de Sandra erre már nem

figyelt. Lenyomta a digitális készüléken a 2-es gombot, háromszor egymás után.

 

A robbanás nem is szólt nagyot. A felvillanást kevesen látták, és õk sem mertek

közelebb menni a fej nélküli, mozdulatlan testhez.

 

Sandra lassan sétált hazafelé. Valahol szirénázó rendõrautók robogtak, õ pedig

magában beszélt:

 

"Nem vagyok hülye tyúk, kedves Duncan úr! Jobban illik rám az elektronika

szoknyás ördöge elnevezés. Különösen mától fogva, amikor végre elindulhat a

karrierem... Kedves Duncan úr!"

Nemere István: Az élõ múmia  (Tvr-hét 1996/12)

 

Linda, az igazgató felesége mindennap bejött a múzeumba. Nem volt kétséges,

hogy szándékosan csinálja. Energikus, kemény akaratú és hirtelen haragú lévén

nap mint nap leteremtette férjét. Olykor éppen a beosztottak elõtt.

 

Lange, az igazgató ötven felé járt, és már csak békességre vágyott. Amikor

annak idején feleségül vette a gazdag vénlányt, nem tudhatta, hogy a szelíd

külsõ idõzített bombát takar.

 

Egy decemberi estén Lange úr már azt hitte, aznap megúszta a látogatást, de

hat óra után megjelent Linda. Lange éppen a múmiát rejtõ ókori, festett

szarkofágok elõtt állt, és akkor született meg fejében a nagy ötlet. De ehhez

segítõtársra lesz szüksége. Még szerencse, hogy fiatal munkatársa, Jovick igen

lelkes ember, és egy régi szívesség miatt a lekötelezettje is.

 

Éjjel alig aludt, a legapróbb részletekig kigondolta a tervet. Másnap beavatta

Jovickot. Amaz elõször megdöbbent, aztán lelkesen helyeselt. "A legteljesebb

mértékben együttérzek önnel, és természetesen a rendelkezésére állok." Lange

ennek õszintén örült. Rögtön megbeszélték a részleteket, aztán Lange

terepszemlét tartott az egyiptomi teremben. A legalkalmasabbnak a névtelen

múmia látszott. Az igazgató felemelte a szarkofág repedezett fedelét. A

réges-régi deszkából még áradt a tartósítószer egzotikus illata.

 

Szemlélõdése befejeztével az irodai folyosó felé irányította lépteit. Az egyik

szoba ajtaja félig nyitva volt. Lange megtorpant.

 

Jovick halkan, fojtott hangon beszélt a kagylóba:

 

- ... Igen, drágám téged! Arra számít, hogy a látványra megáll a szíved... És

így megszabadul tõled... nem, afelõl biztos lehetek. Rólunk nem tud...

Kitaláltam már, hogyan védjük ki, hiszen van fegyverem!

 

Lange sápadtan ment tovább. Szóval az örökké szolgálatkész Jovick... a felesége

szeretõje? Jovick fegyverrel is megvédené Lindát? Õtõle is? Nyomorult áruló!

Átkozta rövidlátását. Aztán ismét elöntötte a harag. Már eszébe sem jutott

meghátrálni.

 

Másnap késõ délutánra tervezte a dolgot. Addigra elmegy a személyzet. Ráadásul

Linda telefonált: hat óra után bejön. Ez is szokatlan volt, hogy bejelentette

elõre... Nyilván tud már mindent Jovicktól. Lange valami ürüggyel kiküldte

Jovickot kis idõre a városba, aztán átment a fiatalember szobájába. Jól

sejtette; az íróasztala fiókjában volt a 7,65-ös Waltherje.

 

Hat óra elõtt Lange trikóra vetkõzött, és Jovick segítségével néhány méter

fekete fáslit tekert kezére, lábára, törzsére. A félhomályos teremben a két

férfi kiemelte a szarkofágból a múmiát, és Lange a helyére feküdt. Jovick

elment az irodába.

 

Fél hét elõtt kivágódott az ajtó. Linda dübörgõ léptekkel jött befelé. Úgy

tett, mint aki semmirõl sem tud. De Lange ezzel tisztában volt, mint ahogy

azzal is, hogy Jovick itt van a közelben, és a fegyverét markolássza...

 

Amint Linda elment a szarkofág mellett, Lange ledobta a fedelet, és

felemelkedett, majd kilépett a szarkofágból. Rémisztõ volt a látvány. Mintha

megelevenedett volna a háromezer éves halott.

 

Jovick elõugrott a fekete Anubisz-szobor mögül, és Langéra emelte a Walthert.

Kétszer lõtt. Lange a padlóra zuhant.

 

- Biztosan jó lesz így, drágám? - kérdezte a nõ reszketve.

 

- Hát persze, szívem. Most telefonálok a rendõrségre, rögtön jönnek. Elmondjuk,

hogy egyiptomi múmiának öltözött alak támadt rád. Én éppen a fegyveremet

tisztogattam, hallottam a sikoltásodat, hát iderohantam, és lelõttem a támadót.

Még nem tudjuk, ki az, mert - ezt ne felejtsd el - azóta még nem mertünk

visszamenni a terembe. Azzal falon lógó telefonkagylóért nyúlt.

 

De már nem tárcsázhatott. Felsikoltott, és elejtette a kagylót. Linda is

megperdült...

 

A küszöbön Lange, a múmia állt, sértetlenül. Karját vádlón emelte rájuk. Nem

szólt, csak vicsorított és elindult... Jovick ismét lõtt, de a múmiát nem

állíthatta meg. Eldobta a fegyvert, és õ is menekült. Lange felvette a

pisztolyt...

 

Csak egy útjuk volt: a folyosó végén a kis erkély. Nem értettek semmit, csak a

rémület dolgozott bennük. Nem tudhatták, hogy Lange egy órával ezelõtt

vaktöltényre cserélte a pisztolyban az éles lõszert.

 

A "múmia" szemében fekete lánggal égett a bosszú. A két bûnös szûkölt, már

egymásra sem figyelt. Utolsó reményük az volt; hogy ha sikerül az ugrás... ha

megmenekülnek... talán életben maradnak!

 

Amikor Linda és Jovick átugrott a negyedik emeleti korláton, sikoltva

lezuhant a mélybe, Lange igazgató úr sarkon fordult. Visszatette helyére a

múmiát, megszabadult a fásliktól, és az épület másik végén található

személyzeti kijárat felé indult. Úgy érezte magát, mint aki újjászületett. Mint

akire mostantól kezdve egy vadonatúj, Linda-mentes, csodálatos élet vár.

Nemere István: Az élõ múmia  (Vasárnapi Blikk 1998-03-01, 1998-03-08)

 

Linda, az igazgató felesége mindennap bejött a múzeumba. Nem volt kétséges,

hogy szándékosan csinálja. Az igazgató rettentõen ideges lett minden

alkalommal. Az asszony - harmincöt éves volt, de harmincnál többet sohasem

vallott be - energikus, kemény akaratú és hirtelen haragú lévén nap nap után

leteremtette férjét. Olykor éppen a beosztottak elõtt. Semmi sem tetszett neki;

ha más kifogást nem talált, azt kiabálta: "Miért ezt a nyakkendõt vetted fel,

te ostoba?!" - és a nyakán kidagadt egy ér.

 

Lange, az igazgató ötven felé járt, és már csak békességre vágyott. Amikor

annak idején feleségül vette a gazdag vénlányt, nem tudhatta, hogy a mindig

szelíd külsõ idõzített bombát takar. Linda naponta többször is "felrobbant", és

tört-zúzott. Lange menekült elõle, reggeltõl estig a múzeumban üldögélt inkább,

semmint hazamenjen, és hallgassa az asszony zsörtölõdéseit, dühkitöréseit.

 

Linda Lange teljesen kiszámíthatatlanul hol délelõtt, hól délután bukkant fel.

A személyzet nem mert útjába állni. A veszekedés, a kiabálás lételemének

tetszett. Egy decemberi estén Lange úr már azt hitte, aznap megúszta a

látogatást, de hat óra után megjelent Linda. Az egyiptomi termen keresztül

igyekezett az igazgatói iroda felé. Lange a múmiákat rejtõ ókori festett

szarkofágok elõtt állt, és akkor született fejében a Nagy Ötlet. A

szarkofágok... a múmiák! Hát igen, így egészen jó lenne! De ehhez segítõtársra

lesz szüksége. Még szerencse, hogy fiatal munkatársa, Jovick igen lelkes ember,

és egy régi szívesség miatt a lekötelezettje is...

 

Az akciót halogatta egy darabig. De vasárnap Linda ismét leégette, ezúttal nem

a múzeumban, hanem otthon. A család, a rokonság elõtt. "Olyan gyáva vagy, mint

egy mezei nyúl!"- vágta férje szemébe, a többiek nevettek vagy feszengtek,

Lange pedig lángvörösen állt, és megfogadta: bosszút áll. Betelt a pohár!

 

Éjjel alig aludt, a legapróbb részletekig kigondolta a tervet. Lelkében a

nyomás kicsit csökkent, de nem múlott el. Másnap beavatta Jovickot. Amaz

elõször megdöbbent, aztán lelkesen helyeselt. "Már régen meg akartam mondani

önnek, hogy ez tûrhetetlen, igazgató úr. Én a legteljesebb mértékben

együttérzek önnel, és természetesen a rendelkezésére állok."

 

Lange ennek õszintén örült. Rögtön megbeszélték a részleteket, és Jovick

elment. Lange terepszemlét tartott az egyiptomi teremben. A legalkalmasabbnak a

névtelen múmia látszott. A fiatalember földi maradványait a hieroglifák

tanúbizonysága szerint az Új Állam idején, VIII. Ramzesz fáraó uralkodása alatt

merítették tartósító folyadékba. A Harmadik Dinasztia idején halt meg tehát.

Azóta háromezer év telt el, vélte Lange, és felemelte a szarkofág repedezett

fedelét. A réges-régi deszkából még áradt a tartósítószerek egzotikus illata.

 

Szemlélõdése befejeztével az irodai folyosó felé irányította lépteit. Az egyik

szoba ajtaja félig nyitva volt. Jovick beszélt valakivel telefonon. Fojtott

hangon... Éppen ez akonspiráló stílus tûnt fel Langénak, megtorpant hát. Miért

volt olyan sietõs a férfinak ez a telefonhívás, hogy még az ajtót is

elfelejtette becsukni?

 

Jovick halkan beszélt, az igazgató nem is hallotta minden szavát.

  - ... Igen, drágám téged! Arra számít, hogy a látványra megáll a szíved... És

így megszabadul tõled... Nem, afelõl biztos lehetek. Rólunk nem tud...

Kitaláltam már, hogyan védjük ki, hiszen van fegyverem!

 

Lange sápadtan ment tovább. Szóval a mindig rendes, örökké szolgálatkész

Jovick... a felesége szeretõje? Átkozta rövidlátását. Aztán ismét felnõtt benne

a harag. Jovick fegyverrel is megvédené Lindát? Õellenében? Nyomorult áruló!

 

Minden eddigi dühét felülmúlta most az újabb csalódás és a belõle fakadó harag.

A felesége mindennek a tetejébe még fel is szarvazta, és éppen azzal a

kollégájával, akiben annyira megbízott...! Már eszébe sem jutott meghátrálni.

Ellenkezõleg, úgy érezte, egy hegyet is képes lenne elmozdítani!

 

Másnap késõ délutánra tervezte a dolgot. Addigra elmegy a személyzet. Lange

egész nap a várost járta, több boltban is megfordult. Visszatérve a múzeumba,

jelentették, hogy Linda telefonált: hat óra után bejön. Ez is szokatlan volt,

hogy bejelentette elõre... Nyilván tud már mindent Jovicktól. Lange valami

ürüggyel kiküldte Jovickot kis idõre a városba, aztán átment a fiatalember

szobájába. Jól sejtette; az íróasztala fiókjában volt a 7,65-ös Walther, amivel

Jovick már tavaly is dicsekedett.

 

Aztán hat óra elõtt szobájában Lange trikóra vetkõzött, és Jovick segítségével

néhány méter fekete fáslit tekert kezére, lábára, törzsére. A személyzet már

elment; a félhomályos teremben a két férfi kiemelte a szarkofágból a múmiát,

letették egy sötét sarokba, és Lange a helyére feküdt. Félig magára húzta a

szarkofág fedelét, és  várt. Jovick elment az irodába.

 

Fél hét elõtt kivágódott az ajtó. Linda dübörgõ léptekkel jött befelé. Úgy

tett, mint aki semmirõl sem tud. Lange is tudta, hogy Lindát úgy igazán már nem

tudja meglepni, Jovick mindent elmondott a tervérõl. De volt annak olyan része,

amirõl a fiatalember sem tudott... Tudta azt is, hogy Jovick itt van a

közelben, fegyverét markolja...

 

Amint Linda elment a szarkofág mellett, Lange ledobta a fedelet, és

felemelkedett. A zajra felsikoltott és megperdült a felesége... Lange felült,

kilépett a szarkofágból. Rémisztõ volt a látvány. Mintha megelevenedett volna a

háromezer éves halott.

 

Jovick elõugrott egy fekete Anubisz-szobor mögül, és Langéra emelte a Walthert.

Kétszer lõtt. Lange a padlóra zuhant.

 

Két peccel késõbb Linda és Jovick a folyosó végén álltak, reszketve:

 

- Biztosan jó lesz így, drágám? - kérdezte a nõ.

 

- Kitaláltam mindent, szívem. Most telefonálok a rendõrségre, rögtön jönnek.

Elmondjuk az igazat. Érted, az igazat! Hogy jöttél a férjedért, közben az

egyiptomi teremben egyiptomi múmiának öltözött alak támadt rád. Én éppen a

fegyveremet tisztogattam, hallottam a sikoltásodat, hát iderohantam, és mivel

éppen a kezemben volt a fegyver, lelõttem a támadót. Még nem tudjuk, ki az,

merthogy - ezt kell mondani - azóta még nem mertünk visszamenni a terembe. Nem

felejted el, drágám? Én is ugyanezt fogom vallani! - és a falon lógó

telefonkagylóért nyúlt.

 

De már nem szólhatott. Felsikoltott, és elejtette a kagylót, Linda is

megperdült...

 

A küszöbön Lange, a múmia állt, sértetlenül. Karját vádlón emelte rájuk. Nem

szólt, csak vicsorított és elindult... Jovick ismét lõtt, de a múmiát nem

állíthatta meg. Ledobta a fegyvert, és õ is menekült. Lange felvette a

fegyvert...

 

Csak egy útjuk volt: a folyosó végén a kis erkély. Linda arra futott, Jovick

követte. Nem értett semmit, csak a rémület dolgozott benne. Nem tudhatta, hogy

Lange egy órával ezelõtt kivette pisztolyából az éles lõszert, és

vaktöltényeket tett be helyette.

 

A menekülõk már a keskeny fémkorlátnál voltak. Lange lassú, kimért léptekkel

közeledett. Rájuk fogta a Walthert... Nem menekülhettek. A "múmia" szemében

fekete lánggal égett a bosszú. A két bûnös szûkölt, már egymásra sem figyeltek.

Utolsó reményük az volt; hogy ha sikerül az ugrás... ha megmenekülnek... talán

életben maradnak!

 

Amikor Linda és Jovick átugrották - a korlátot - az erkély a harmadik emeleten

volt -, és sikoltva zuhantak a mélybe, Lange igazgató úr sarkon fordult. Útja

elõször a szarkofához vezetett. Visszatette helyére a háromezer éves halottat,

ráhúzta a fedelet. Megszabadult a fásliktól, és az épület másik végén található

személyzeti kijárat felé indult. Valahonnan vijjogva közeledett egy mentõautó.

"Nem kell már úgy rohanni, fiúk!" - mondta volna szívesen a mentõsöknek. A

léptei csodálatosan könnyûek voltak. Úgy érezte magát, mint aki újjászületett.

Mint akire mostantól kezdve egy vadonatúj, Linda-mentes, csodálatos élet vár.

 

És tényleg így is volt.

Nemere István: Ezermester  (Vasárnapi Blikk 1998-01-04)

 

Frederick Mangis gyûlölte a vejét. Hogyne gyûlölte volna; amikor olyan szürke

volt, jelentéktelen és girnyó! Mangis ezt utálta benne: a legjobban: Hogy olyan

kicsi és sovány, csak a szeme nagy, mintha folyton csodálkozna. Azonfelül egy

kis senki! Öt éve, már,hogy felbukkant ez a nulla, megszédítette a lányát, és

amikor Elisabeth terhes lett, kénytelen volt engedélyezni az esküvõt. "A piszok

kis zsarolója!", dühöngött Fred, ahányszor csak eszébe jutott a veje.

 

Richard is gyûlölte az apósát. Éppen azért, mert az annyiszor kimutatta; mit

érez iránta. Fred nemegyszer megalázta; kinevette õt az ismerõsök, a család

elõtt. Richard elõre reszketett, ha valamiféle családi összejövetelre került

sor. Soha nem úszta meg Fred gúnyos megjegyzéseit. Csak állt lángoló arccal a

vendégek között és jól hallotta, hogyan nevetnek rajta a háta mögött. "A nulla,

a girnyó...".

 

 

Frednek leginkább az fájt; hogy kistermetû veje fondorlattal tört be a szálfa

termetû, régi, híres család tagjai közé. Elisabeth szerette Richardot, és más

gyermeke nem lévén, Fred végrendeletében mindenét a lányára hagyta. De Fred még

csak ötvenegy éves volt. És Richardnak úgy tûnt: nem éri meg azt a napot,

amikor felbontják a végrendeletet. Esetleg, ha egy kicsit siettetni lehetne az

idõt...

 

Richardnak jelentéktelen állása volt egy kis cégnél. Semmi vagyon, csak egy

kis kézügyesség. Otthon volt egy labornak nevezett mûhely, ahol barkácsolt.

Ügyes kezû ezermesternek tartották. Fred Mangis persze ezt ís lefitymálta, és

"kontár iparosnak" titulálta a vejét. Így teltek az évek, míg aztán Richard

megelégelte a dolgot. Egy álló hónapon át töprengett, de végre kitalálta a

megoldást.

 

 

Frednek egyetlen szenvedélye volt: a horgászás. A birtoka végében is volt egy

kis tó, amelyet saját céljaira bérelt. Más oda nem tehette be a lábát. Fred

mérhetetlen gõgjében azt is élvezte, hogy azon a széles víztükrön soha senki

nem vetheti be a horgát, csak õ! Ezt oly sokszor elmondta büszkén. Gyûjtötte a

horgászbotokat, volt neki rengeteg. Egyik szebb; mint a másik. Kicsi, nagy,

közepes. No és persze valóságos horog- és mûcsaligyûjteménye is volt.

 

Richard kitapasztalta már Fred szokásait. Ezért egy napon szabadságot vett ki,

elutazott egy távolabbi városba és vett két teljesen egyforma horgászbotot.

Szépek voltak és drágák. De most nem sajnálta a pénzt. "Ez a befektetés

biztosan megtérül majd", vigasztalta magát.

 

Az egyik botot még aznap délután bevitte kis mûhelyébe, és dolgozni kezdett

rajta. A másik szétszedve, díszdobozban várta a sorsát...

 

 

A legvastagabb végén, a markolatánál sikerült szétszednie a botot. Fúrt rá

néhány lyukat, szabályosan körbe-körbe, így az díszítésnek látszott. Az egyik

lyukba illesztette a gázspray kicsiny kivezetõ csövét. Ha szabályosan tartják a

botot; így a gáz egyenesen a horgászó arcába lövell, persze láthatatlanul. A

nyitószerkezetnek is maradt elég hely, meg a kis antennának. Ezt követõen ismét

összeszerelte az egészet. Számítógépen hamisított egy fejléces levelet az egyik

legismertebb horgászfelszereléseket gyártó cégtõl; Frednek címezte. Tudta, hogy

az apósa gyakran rendel tõlük postán ilyesmit. A kedves hangú levélben a cég

értesíti Fredet, hogy most ajándékba küld neki egy remek horgászbotot, amiért

oly hûséges vásárlójuk...

 

 

Aztán ismét elutazott a másik városba, és postára adta az összetolt botot

tartalmazó csomagot, a levéllel együtt. A másikat a kocsijába tette, és másnap

elhajtott Fred birtokára.

 

Hajnal lévén, észrevétlenül jutott be. Messzirõl megkerülte a nagy házat, az

alsó úton ment a tó felé. De jóval, távolabb, egy ligetben hagyta a kocsit a

bokrok között, és a kezében a dobozzal óvatosan lopakodott közelebb. Ismerte

Fredet. Ilyenkor már itt szokott lenni, és... Hát igen, ott állt a kis kõgáton,

kedvenc helyén. Richard távcsövével jól látta, az új bot van a kezében. No,

lám, azonnal ki akarta próbálni! Remek!

 

 

Szépen összerakta a saját botját, aztán körülnézett. Sehol senki: ez jó. Az

ezermester közelebb lopózott a hajnali szürkületben. Amikor jól látta Fred

szálas alakját a keskeny gáton, megnyomta az adó gombját. Láthatatlan rádiójel

szállt az éterben. Valahol hangtalanul áramlott a gáz... Richard ismét szeme

elé tette a távcsövet.

 

Fred megingott. A bot kiesett a kezébõl, aztán a test is a tóba zuhant.

Néhányszor görcsösen rángott, talán úszni akart...? De aztán mozdulatlanná

merevedett. A bot félig a vízbe lógott.

 

 

Richard most felélénkült. Villámgyorsan futott a gáthoz. A maga botját a vízbe

dobta, nem feledve el kihúzni belõle a horgot a zsinórral. Helyette a

gázpalackos botot kapta fel, és elrohant a bokrok közé. Két perccel késõbb a

kocsiba ült, a bot szétszedve egy dobozban. Majd pár kõvel súlyosbítva a

folyóba dobja útközben, hadd merüljön el. "Így jár az, aki nem becsüli meg a

kis girnyókat! Az aranykezû ezermestereket!", dúdolta, és most már nagyon

szépnek látta a világot. A rendõrség megtalálja a botot és a halottat. A boton

nem lehet ujjlenyomat, hisz a vízben úszott. Fredet felboncolják, de csak a

fulladást állapítják meg, a gáz nem hagy nyomot. Mert Richard nemcsak

ezermester volt, de a kémiához és a biológiához is értett. És a tudás - mint

szokták mondani - egyengeti a sikerhez vezetõ utunkat.

Nemere István: Ezüstcsillag  (Tvr-hét 1994/51)

 

A téli délután szürke félhomályban fürdött. Az asszony már majdnem becsukta a

kaput, amikor észrevette azt az embert.

 

Fához támaszkodva állt a járda szélén.

 

"Akár egy koldus" - gondolta az asszony. Aztán eszébe jutott, hogy hát

persze, biztosan az. A koldus alig mozdult. Csak egyik lábáról a másikra

nehezedett, talán a hidegtõl.

 

Az asszony ötven múlott és egyedül élt. Ezt mindennap érezte. A szomszédok

némán korholó tekintetében, a ház hûvösében. Az éjszakai csendes, keserû

ébredésekben.

 

Mielõtt becsukta volna a kaput, habozott. Rést hagyott és újra kinézett. A

férfi csavargó volt. Csavargó, koldus, jöttment, mondta félhangon, de a makacs

ellenérzés felkúszott a torkába. No és ha az? Ma nem számít. Még a pápa is

megmossa a lábukat. Igaz, évente egyszer csupán.

 

Határozottan kinyitotta a kaput és máris a járdán volt. A fáig meg sem állt:

 

- Jó napot - mondta. Ha meg is ijedt, nem visszakozott.

 

- Nekem szólt? - nyelt egyet amaz. Nézték egymást. A férfi sötét, értelmes

szeme kíváncsian tapadt az asszonyra.

 

- Igen. Jöjjön be, meghívom vacsorára! És ne gondoljon semmi másra! Karácsony

van.

 

A szó, akár a varázspálca, elindított valamit. Két kamasz jött a járdán,

összekötözött fenyõt vittek sietve. Mindketten érezték a fenyõ átható, jó

illatát.

 

A férfi követte az asszonyt, még habozott a kapuban, de aztán csattant a zár.

Újabb ajtó nyílott. A férfit megcsapta a meleg. A fenyõszagot is érezte, de

most már odabent. Félve lépett a szõnyegre. Csak a nyitott ajtón át látott be a

másik szobába. A fenyõ kicsi volt, ezüstös, angyalhajas. Villanygyertyák égtek

rajta pirosan, zölden.

 

- Kérem... miért hívott be?

 

- Jobb itt, mint az utcán tölteni ezt az estét - felelte az asszony. - Láttam

a ruháját, nem többet - óvakodott a vendég arcába nézni. Még nem. - Ott a

fürdõszoba... Talál egy fürdõköpenyt is.

 

Míg az idegen odabent volt, elõkereste a férje néhány ruháját. Itthagyott két

nadrágot, az egyik pecsétes volt. A zakó talán túl nagy lesz a vendégnek,

hiszen olyan sovány. Odatette a papucsot is, aztán kopogott az ajtón:

 

- Itt a ruha! Borotvát is talál odabent, bár lehet, csorba az utolsó otthagyott

penge.

 

A konyhában volt éppen, amikor a férfi bejött. A zakó tényleg lógott rajta, de

megváltozott a tartása. Biztosabban lépett, kölniszagot árasztott. Még

mosolygott is:

 

- Köszönöm, hogy megsajnált.

 

- Az már elmúlott. Az utcán, igen... itt viszont a vendégem. Mindjárt kész a

vacsora. Vágjon kenyeret! - a deszkára mutatott. A férfi csontos keze a kés

nyelére fonódott. Akkor az asszony szívét összeszorította a félelem. "Neki sok

pénz lehet, amit a magamfajta meg tud spórolni."

 

Háttal állt az idegennek. Ólom volt a lábában. Hallotta, ahogy a kés a

deszkán csattan.

 

- Hová tegyem? - kérdezte amaz. Az asszony nyelt egyet:

 

- Vigye csak be az asztalra! Megmondaná a nevét?

 

- Ádám vagyok. És maga?

 

- Margit - mindketten zavarba jöttek. A férfi vagy tizenöt évvel volt fiatalabb

nála. Kis híján a fia lehetett volna. A fia... Háromévesen vitte el a betegség,

és több nem születhetett. A vacsoránál többet is megtudott Ádámról. Egyszerre

vált és költözött el a feleségétõl és vesztette el a munkáját. Amíg tudta,

fizette az albérletet, aztán kiszorult az utcára. Kukázik és koldul.

 

- Ne higgye, hogy szeretem ezt csinálni, de élni kell!

 

Élni kell, visszhangzott késõbb Margitban. A karácsonyfa alól nem került elõ

ajándék. Egyiküknek sem. Nézték egymást. Margit korán öregedett arcán, nyakán

nem leplezte a ráncokat. Szegényes a ruhája, szegényes a bútora, de van fedél a

feje fölött. Ádám rendezetlen haja, szögletes, idegen mozdulatai - nem illettek

össze.

 

Éjfélig nézték a tévét, süteményt is ettek. Aztán a férfi szedelõzködni

kezdett. Margit becsomagolta a vacsora maradékát. Ádám levette volna a zakót,

de...

 

- Hagyja csak! Nekem aztán nincs rá szükségem.

 

- Köszönök mindent - a férfi topogott -, kevés ilyen ember van, mint maga...

Margit.

 

- Isten áldja - Margitból nehezen jött a szó. - Vigyázzon magára!

 

Állt még egy darabig, a lelke nem könnyebbült meg igazán. Felnézett az égre.

Elállt a havazás, odaföntrõl az ezüstös csillag mintha õrá hunyorított volna.

Éppen õrá.

Nemere István: Fatima és az özvegyi fátyol  (Tvr-hét 1998/13)

 

Fatima kitárta az ajtót. Az égen nem látott egyetlen felhõt sem. Kairó fölött

tisztán ragyogott az égbolt.

 

- Jöjjön be, doktor!

 

Szándékosan hangosan ejtett minden szót. A férje a szomszéd szobában feküdt, és

a hosszú betegség, az ágyhoz kötöttség megélesítette a hallását. Mindig fülelt,

ha valaki jött; most is.

 

Mahmud doktor majd felfalta szemével a szép nõt. Átlépte a küszöböt, és szabad

kezével elkapta Fatima derekát. Bajuszos arcát közelebb nyomta, magához

rántotta Fatimát, már csak a telt ajkat és a gyönyörû mellet látta, amelyrõl

annyit ábrándozott mostanában. Amióta az asszony értésére adta, hogy most nincs

helye a kéjnek.

 

- Megõrültél? Ne most! - suttogta Fatima dûhösen. Kitépte magát a férfi

karjából, és hangosan folytatta: - Parancsoljon, a szobába, doktor úr!

 

Odakinn maradt. A tükörben nézte magát. Még csak harminc múlott, és a férje

évek óta beteg. Öreg is. Meddig várjon?... Mahmud doktor valóságos megváltást

jelenthet. Igaz, nagyon szemtelen és követelõzõ. Ha a férje megsejt valamit,

megváltoztatja a végrendeletét. Márpedig az áruházat, a vidéki birtokot, a

kocsit és ezt a házat nem vesztheti el... Nem, mást kell kitalálnia. A doktor

jó szeretõ lehet, de az ügy akkor is kockázatos. Eljárhat a szája... Mégis meg

kell próbálnia.

 

Tíz perc múlva kijött a doktor:

 

- Adtam neki altatót.

 

Kimentek a kertbe. Egyedül voltak, a lombok eltakarták õket. A kis padon csókot

váltottak. A doktor ismét felhevült, már benyúlt Fatima szoknyája alá.

Mindketten felvilágosult fõvárosiak voltak, nem sokat adtak a Koránra. Itt nem

kövezik meg a házasságtörõ asszonyt. Különben a szép Fatima már régen

piramisméretû kõhalom alatt nyugodna...

 

- Tennünk kell valamit - mondta a nõ. Fekete szeme megcsillant az alkony

homályában. Ezzel a doktor is egyetértett, és legott hozzáfogott a célirányos

cselekvéshez, mindjárt ott a padon. Ám a gyönyörû majdnem-özvegy kibontakozott

a karjából:

 

- El kell tennünk láb alól a férjemet. És ehhez te értesz jobban. - Mahmud is

sokat töprengett már ezen, így a dolog nem lepte meg.

 

- Elég egy injekció, és megáll a szíve. Mint régi háziorvosa, én állítom ki a

halotti bizonyítványt. Nem lesz semmi baj. Egy hét múlva özvegy lehetsz.

- Rendben van. Pénteken reggel gyere!

 

*

 

Pénteken minden elõ volt készítve. Több is, mint amirõl Mahmud tudott. Amikor

bement a beteg szobájába, az áttört falon, a virágok között a rejtett nyíláson

több szempár kísérte figyelemmel minden mozdulatát. Némi habozás után beadta az

injekciót a férjnek.

 

- Látják?  - suttogta Fatima a szomszéd szobában. - Jól sejtettem. Meg akarja

gyilkolni szegény drága férjemet!...

 

A rendõrök azonnal berohantak volna, de Fatima látványosan elájult éppen az

ajtóban. Elkapták, széket hoztak, leültették, egyikük - a kairói gyilkossági

csoport ifjú felügyelõje, bizonyos Juszuf hadnagy - legyezgette is. Így

vesztettek el néhány értékes másodpercet. A férjet már nem menthették meg, de

Mahmud doktort azonnal letartóztatták. Gondosan becsomagolták az injekciós tût

a maradék szerrel. A doktor holtsápadtan, döbbenten bámult. Még akkor sem tért

magához, amikor bilincsbe verve elvezették. A rendõrorvos megállapította, hogy

beállt a halál, és intézkedett, hogy a férj tetemét szállítsák a bonctani

intézetbe.

 

Dél lett, mire Fatima egyedül maradt. összeszedte magát. Mahmud azzal fog

védekezni, hogy az asszony a bûntársa, cinkosa volt. De erre nincs tanúja, így

ezzel is csak a megátalkodottságát bizonyítja majd a bíróságon. Fatima

helyrehozta a sminkjét, új ruhát vett fel, amely láttatni engedte tökéletes

alakját. A személyzetet a gyászra való tekintettel elküldte haza, majd

rózsaolajat permetezett szét a hálószobájában. Minek vesztegetné az idõt, ha

egyszer végre szabad asszony lett? Szabad és gazdag!

 

És máris csengettek.

 

Fatima repesve rohant az ajtóhoz. Milyen jó, hogy két barátja volt, gondolta.

Az egyik, a szerencsétlen doktor csak arra kellett, hogy megszabadítsa a

férjétõl. Pedig hát õ a másikat szerette. Aki fiatal, jóképû, és micsoda

karrier elõtt áll!

 

- Te vagy a Próféta kertjében a legszebb, legillatosabb rózsa! - mondta

Juszuf hadnagy, és gondosan bezárta maga mögött az ajtót. Csak utána ölelte

magához a boldog özvegyet.

Nemere István: Tûzpiros Ferrari  (Tvr-hét 2000/18)

 

- Délután fél öt körül értem haza - magyarázta Anne a felügyelõnek. - Robert

kocsija a garázsban állt. Szólítottam, de nem válaszolt. Talán kiment a kertbe,

gondoltam, és a keresésére indultam. És ekkor a kertben megláttam... Megölte

magát!

 

Anne hangja elcsuklott. Trevor felügyelõ hitetlenül ingatta a fejét.

 

- Nézze, asszonyom! Ez nem lehetett öngyilkosság. A férje kezén nem volt

mikroszkopikus lõpornyom. A golyó is legalább hetven centiméterrõl hatolt a

koponyájába. Azt a pisztolyt nem õ sütötte el!

 

Helyettese, Long hadnagy - sovány, kissé kopaszodó férfi - jött a telefontól és

a fülébe súgta:

 

- Az asszony alibije betonkemény. Fél ötkor jött el az ismerõsétõl, az orvos

pedig esküszik rá, hogy az áldozat legkésõbb négy óra körül halt meg. De van

még valami... Az egyik szomszéd szerint nem tett jót a házasságuknak a

korkülönbség. A bankár ötven felé járt, a felesége több mint hússzal fiatalabb.

A szomszéd néha látott parkolni a közelben egy piros Ferrarit, mindig olyankor,

amikor a férj munkában volt.

 

Trevor agya sebesen dolgozott.

 

- Figyeljen, Long! Bármit kérdezek magától a következõ öt percben, feleljen

olyasmit, hogy "hamarosan, kis türelem, már nyomon vagyunk". Rendben?

 

- Igen, uram.

 

Trevor visszament Anne-hoz.

 

- Asszonyom, mikor ment el itthonról? - kérdezte Trevor.

 

- Nem sokkal ebéd után. Fél kettõ lehetett...

 

- A férje még nem volt itthon?

 

- Nem.

 

- Gondolom, a kaput bezárta.

 

- Természetesen.

 

Trevor ekkor odaszólt a hadnagynak.

 

- Long, megvan már a piros sportkocsi gazdája? - Közben merõn nézte az

asszonyt. Az összerezzent.

 

- Percek kérdése, uram - és Long úgy tett, mint aki ismét telefonál.

 

- Kirõl van szó? - kérdezte Anne és nagyot nyelt.

 

Trevor merészen belevágott.

 

- Arról a csinos fiatalemberrõl, aki annyira lusta, hogy a kocsiját mindig a

ház elõtt parkolja le. Ugye, ön örökli a férje vagyonát?

 

- I-igen - dadogta Anne, majd észbe kapott és felcsattant: - Mivel gyanúsít

engem?

 

- Önt csak bûnrészességgel. A fiatalembert gyilkossággal. A városban nincs

olyan sok piros Ferrari. Akad köztük olyan, aki hitelbe vette a kocsit, és

szeretne gazdagon nõsülni... Ilyen azért kevesebb lehet. Hé, Long, hogy is

hívják azt a pasast?

 

- Kis türelmet, fõnök. Valahová felírtam... - és Long most a cédulát

"kereste" a zsebében. Anne halálsápadt lett, Trevor folytatta:

 

- Távozáskor maga engedte be a kertbe, és nyitva hagyta a garázsajtót! A

szeretõje elrejtõzött a házban, és várta az alkalmas pillanatot. A férje

megjött, a gyilkos utánaosont, és az egyik bokornál végzett vele. Már keresik

azt a Pault... vagy mi is a neve... Anne halálsápadt lett, és reflexszerûen

suttogta:

 

- Alex.

 

- Szóval, azt az Alexet. Ha már a keresztnevét sikerült megtudnunk, nem lesz

nehéz rálelni.

 

Anne magához tért, szeme szikrát hányt a dühtõl:

 

- Hát maga nem is tudott semmit?

 

- Persze hogy nem. - Trevor közelebb intette a rendõröket és majdhogynem

nyájasan magyarázta: - Csak egyvalamit tudtam, asszonyom: a szomszédok nem

hallották a lövést! Pedig az a kertben dördült el, elég nagy kaliberû

fegyverbõl. Vagyis a tettes hangtompítót használt. A betörõk nem ezzel járnak

"munkába", és az öngyilkosok sem ezt használják. Ilyennel csak az jön, aki

vadászik. Akinek a szeretõje férjét kell eltennie láb alól. Ugye, most már

közli velünk a fiatalember teljes nevét és címét?

Nemere István: Fészekrakó örökösök  (Tvr-hét 1999/18)

 

Marthe óvatosan kezébe vette a kalitkát. A madár nagyobb volt, mint gondolta.

Akár egy kisebb tyúk, jutott eszébe. A kereskedõ mesélte, hogy az állatot

Brazíliából hozták, elmondta azt is, mivel kell etetni.

 

- Tudom, uram, nem ez az elsõ papagájom - felelte Marthe. Nem akart sok nyomot

hagyni maga után. Kocsiba tette, és elindult. Kétszáz kilométerre jött el

otthonról, hogy itt a nagyvárosban vegyen papagájt. Csak az autóban vette le

a vörös parókát, és cserélte le a színes kontaktlencsét. Ha a kereskedõ késõbb

olvassa a sajtóban, hogy mi történt, nem adhat róla pontos személyleírást.

 

Este tízre ért haza. Senki nem volt otthon - errõl elõre gondoskodott. Nem

beszélõ papagájt vett, erre is ügyelt. Még csak az hiányzik, hogy majd a madár

buktassa le! Mindenesetre egyetlen szót sem szólt hozzá. Vízhatlan kesztyût

húzott, elõvette a mérget, kis ecsettel gondosan bekente a madár tollát. Nem

tetszett a dolog a papagájnak, többször el is akart repülni, de Marthe erõs

kézzel fogta, és szaporán járt a keze az ecsettel.

 

 

Amikor alaposan bekente, visszatette a kalitkába, és igyekezett letörölni róla

az ujjlenyomatát. Aztán kesztyûs kézzel vitte a kalitkát a kocsiba. Majdnem

éjfél volt már, amikor lefékezett a villa közelében. A világért sem ment volna

közelebb. Kivárta a sötét autóban, amíg elmegy onnan az utolsó kutyasétáltató

is. Akkor a villához osont.

 

A papagáj néhányat rikkantott a sötétben, ilyenkor Marthe majdnem a szívéhez

kapott. Még gyorsabban mozgott. Letette a kalitkát, megnyomta a csengõ gombját,

és futott, ahogyan a lába bírta. Eltûnt a díszbokrok és a fák között, aztán

bevágódott a kocsiba, és elhajtott a környékrõl.

 

Szinte maga elõtt látta, ahogyan "dilis" nagynénje, a gyûlölt Luise kitipeg az

ajtó elé. Majdnem kilencvenéves, és már csak a madarak érdeklik. Ül a rengeteg

pénzén, de egyik rokonának sem ad belõle. Nem érdekli, hogy azok - mint Marthe

is, negyvenévesen, elváltan, most éppen munka nélkül - szeretnének végre

részesülni az örökségbõl. De a többiek csak vártak, Marthe azonban ma este

végre tett is valamit azért, hogy a misztikus örökségbõl a bankszámláján pénz

legyen.

 

 

Luise imádja a madarakat. Reggeltõl napestig tud gyönyörködni bennük. Boldog,

ha morzsát vagy búzát szórhat nekik. Máskor órákig elnézi, amint a fecskepár

szorgalmasan építi fészkét az eresz alatt.

 

Marthe sejtette: most viszi be a talált papagájt. Azt hiszi, valaki már nem

tudja etetni, és ezért odavitte neki. Akár egy kitett gyereket, majd felneveli

Luise néni a többi madarával együtt.

 

De Luise néninek erre már nem lesz ideje. Szokása szerint kiveszi a madarat a

kalitkából, ajnározza, simogatja, az arcához szorítja... elég, ha negyedóráig

csinálja, és a méreg a bõrön át behatol a testébe. Mire holnap reggel a

takarítónõ felfedezi a holttestet, a papagáj is halott lesz. Nem marad tanú.

 

Marthe a temetés után várta a közjegyzõ értesítését a végrendelet

felbontásáról. De az csak nem érkezett meg. Két hét múlva döbbenten olvasta az

újságban: Luise néni végrendeletét már felbontották. Az öregasszony egy beteg

madarakat gyógyító klinikára hagyta minden pénzét...

Nemere István: Az istenasszony látogatása  (Fortuna 1993/10)

 

Béla magas volt és vállas, pofacsontja kiállt. Fekete szemében vidám szikrák

csillogtak. Imádta a vicceket, mások megtréfálását. Ahogy mondani szokták, egy

jó poénért eladta volna az anyját is, "de az anyósát biztosan", tették hozzá a

többiek.

 

Mert egy egész kompánia kísérte hûen Bélát, a fõkolompost. Ott volt Attila, a

szakállas mérnök, Ottó, a könnyû léptû tornatanár és a korán nyugdíjazott

Tibor, aki valaha könyvtáros volt.

 

A kisváros fõterén, a Pipacsban üldögéltek minden kedden délután. Régi

hagyomány volt ez náluk, nem is emlékeztek, mikor kezdték. A "kedden a

Pipacsban" volt náluk a "viszontlátásra" és a "szia" is. Ha esett, ha fújt, õk

négyen minden kedden körülülték a sarokasztalt, ahová más ilyenkor úgysem

merészkedett. Ott beszélték meg nõügyeikét, a világ sorsát, ott politizáltak és

egyéb módokon léháskodtak.

 

Azon a kedd délutánon még nem sejtették, hogy ez lesz az utolsó alkalom, amikor

mind a négyen ott ülhetnek. Igaz, Tibor még késett, hát hárman voltak. Ez

kapóra jött Bélának, közelebb intette társait:

 

- Ezzel a lottóbolond Tiborral kellene valamit csinálni, gyerekek! Harminc éve

játszik, és még hármasa sem volt.

 

- Csak huszonnyolc éve játszik - helyesbített Ottó, aki szerette a pontos

adatokat. Attila viszont rögtön benne volt dologban. Mint minden Béla-féle

viccben. Amelyek különben olykor túl erõsek voltak.

 

- Neked már van is ötleted - sejtett Attila. Béla csak bólogatott. Ottónak

hideg futott át a hátán.

 

- Persze hogy van! - így Béla. - Adunk neki egy kis reményt. Hallottatok az új

pincérnõrõl az Ezüst Elefántban?

 

- Hallottunk. Azt mondják, csinos - bólintott Ottó rosszat sejtve.

 

- Te persze már jól ismered! - Attila irigykedve csapott nõcsábász hírében álló

barátja vállára. Béla vigyorgott:

 

- Bibliai értelemben is, öregem, bizony. Nem rossz nõ. És ha én szólok neki,

szívesen benne van minden marhaságban.

 

- Veled együtt - borzongott Ottó. Kezdetben mindig féltette az áldozatokat Béla

vad ötleteitõl, de késõbb aztán õ is benne volt mindenben. Most a szelíd,

jólelkû Tibort sajnálta. No, tavalyelõtt egy éjjel körbeautózták a várost, és

minden étterembe beszóltak: megjött a friss pacal a városszéli Tambura

étterembe, aki egy adagot rendel, egy másikat ingyen kap! Aztán a kukoricásból

nézték röhögve, hogyan fékeznek az autók csapatostul a Tambura mellett, amely

régen zárva volt. Ugyanis aznap ki sem nyitott. Attila nevetõgörcsöt kapott...

Az idén tavasszal Béla nagy ötlete az árvíz volt. Egy lyukas gumicsónakkal

házaltak a szakadó esõben, és akivel csak találkoztak, felszólították: most

vegyen csónakot, mert kezdõdik a negyvennapos esõ, és mindent eláraszt a víz.

Rá is sózták a csónakot valami hülyére...

 

- Szóval ez az Ildikó szép nagy darab és vörös hajú. Ma kedd van. Tibor mindig

kedden este tölti ki a lottószelvényeit - Béla a kezét dörzsölte. - Odaküldöm

Ildikót, de elõtte ráadunk valami antik cuccot, a kezébe meg egy bõségszarut.

Bemegy Tiborhoz, és ügyesen beadja neki, hogy õ... Fortuna!

 

- A szerencse istenasszonya? - Attilának fennakadt a szeme, és máris nevetett.

Ottó hátradõlt, és elismeréssel nézett barátjukra. Hát ez aztán az észkombájn!

 

- Pontosan! - Béla örült, mint egy gyerek. - A színházi kellékes a haverom,

kölcsönad mindent, már megbeszéltem vele. Ildikó meg ma szabadnapos. Hatkor

elviszem hozzá a cuccot, és a lány tíz után bezörget Tiborhoz. Tudjátok, milyen

szórakozott a kisöreg, szó nélkül ajtót nyit bárkinek. A többit bízzátok a

lányra, kitanítom majd, mit mondjon! Röviden csak annyit: beadja majd Tibornak,

hogy elérkezett a nyerés ideje. Jutalmul, amiért ilyen régen lottózik, most

végre milliomos lesz belõle!

 

A többiek már elõre dõltek a nevetéstõl. Milyen arcot vág szegény Tibor

pénteken, a húzás után? Ám akkor az ablakon át meglátták az ismerõs, hajlott

hátú alakot közeledni...

 

- Pszt! Jön! - Ottó kezébe vette a poharát. Az ajtóban felbukkant negyedik

barátjuk bozontos, õsz feje, szemüvegén megcsillant a fény, amikor közelebb

jött.

 

 

Tibor letette az asztalra a szelvényeket. Elõkészítette a tollát is. Odakünn

már beállt az este, a sötétség falként magasodott az ablakok elõtt. Az

agglegény lakásának rendetlenségét csak a benne tárolt tárgyak sokasága múlta

felül. Képek borították a falakat, ásványok, kagylók, könyvek a polcokat.

 

Tibor hunyorgott. A lámpa fénykörében éppen huszonegy szelvény feküdt elõtte.

Minden héten ennyivel játszott. Hiszen a huszonegyes már önmagában is mágikus

szám... A férfi megvakarta bozontos haját és sóhajtott. Ez is a szertartáshoz

tartozott. Behunyta a szemét. Élvezte a kedd estéket. "A remény napja", szokta

mondogatni. Már a Pipacsban is arra gondolt kellemes bizsergéssel, hogy este,

otthon végre kitöltheti a szelvényeit. És ábrándozik egy sort. Behunyt szemmel

ült az asztal mellett, és... Madeira szigetét látta maga elõtt. Igaz, sohasem

járt ott - Bécsnél messzebb nem jutott -, de számos útleírást olvasott a

szigetrõl. Egyszer a tévében is volt róla egy rövidfilm. Amikor behunyta hát a

szemét, megelevenedett az a film. Látta a tintakék öblöket, a vakítóan fehér

házak hegyoldalra felfutó sorait. Érezte az örök nyár és a gyümölcsök illatát.

Madeira, a nehéz bor és a csodálatos színek szigete... Ha ott élhetne! Istenem,

ha ott fejezhetné be az életét. Annyi gyötrelem jutott neki, amennyi mindenki

másnak Európa e felében; legalább pár gondtalan év elfeledtetné mindezt. Élni

és meghalni Madeirán - hát ez igen, errefelé ez lehet az ábrándozás csúcsa.

 

Csöngettek. Tibor felállt és az ajtóhoz ballagott. Nem is jutott eszébe, hogy

már késõ lehet. Ha a szelvényeit töltögette - és Madeirára gondolt - valahogy

idõn kívül rekedt.

 

A küszöbön egy fiatal nõ állt. Sötét és nagy, kifejezõ szeme volt, haját

kontyba csavarva viselte. Gyönyörû termetén valamilyen egzotikus ruha feszült.

Tibor könyvtáros lévén sejtette, ilyesmit hordtak a régi görögök. Vagy a

rómaiak...? A nõ lábán szíjas saru, kezében pedig egy furcsa tárgy. Mintha egy

ökör szarva lenne. Az idegen a nyílásával felfelé tartotta, de látszott, nem

tulajdonít neki különösebb jelentõséget.

 

- Jó estét.

 

- Kezét csókolom. Engem keres?

 

- Igen - amaz belépett, és ment elõre az asztalig. Elég otthonosan viselkedett.

Tibor becsukta az ajtót, és zavartan követte. Meg is vakarta az üstökét, mint

mindig, ha tanácstalan volt. A jövevény a lottószelvényekre nézett:

 

- Sok éve játszol már - mondta halkan. Nem kérdés volt. Tibor észre sem vette,

hogy tegezik.

 

- Igen. De még nem nyertem - lehajtotta a fejét, mint a csínyen kapott diák.

 

- Pedig megérdemelnéd már - a nõ hangja mélyrõl jött, meleg volt. Együttérzõ.

Különös, idegen illatot is hozott magával. Meleg déli tengerpart? Sós

hullámok...?

 

- Nem... nem tudom - nyelt egyet a férfi. - Olyan ez, mint a házasság. Azt sem

próbáltam, de... de biztosan jó dolog.

 

- Okosan használnád fel a nyereményt? Senkinek sem ártanál vele? - az idegen nõ

ott állt elõtte.

 

Egymás szemébe néztek. "Ez Fortuna istenasszony", jutott végre Tibor eszébe, és

megremegett. Ez a ruha, no és a bõségszaru... Egy pillanatig azt hitte,

álmodik.

 

- Nem... Esküszöm. Senkinek sem ártanék azzal a pénzzel.

 

- Hiszek neked - felelte az idegen nõ, komolyan. - Ülj le és dolgozz!

 

Tibor szinte hipnózisban engedelmeskedett. A szelvények fölé hajolt. Erõs

illatot érzett. Még annyit látott, hogy Fortuna meglendíti a bõségszaruját az

asztalon heverõ szelvények fölött. Aztán az egzotikus illat nagyon erõs lett,

és Tibor szeme elõtt összefolyt a látvány. Csak a szelvényeket látta élesen,

minden más eltûnt. Tolla száguldozott a rubrikák fölött, egyik "X" a másik után

született...

 

- No, Tibor, mi van a lottóval? Tiéd lesz végre az ötös? - kérdezte Béla szerda

délután. A fõutcán futottak össze.

 

- Persze hogy nyerek! - Tibor magabiztos volt, és mintha pár centit nõtt volna.

- Ezúttal biztosan!

 

- Csak nem Fortuna istenasszony maga közölte veled? - Béla alig bírta megõrizni

komolyságát.

 

- De igen, képzeld! Személyesen járt nálam tegnap este - Tibor komolyan felelt,

és így folytatta: - De ne haragudj, most sietek. Útikönyvet kell vennem, és

szótárakat - és elsietett a tér felé. Béla kénytelen volt leülni egy padra, úgy

rázta a nevetés.

 

Nem vette észre, hogy Tibor visszanézett és látta röhögését. Õsz barátjuk arca

elsötétült. Ismerte már Bélát, nagyon jól ismerte. Nem is akarta látni többé.

 

Béla csak akkor hagyta abba a nevetést, amikor felbukkant Ildikó.

 

- Ne haragudj, Béla - mondta a nõ - de tegnap közbejött valami. Váratlanul

beállított a võlegényem, és nem tudtam elmenni ahhoz a pasashoz, ahová küldtél.

 

- Tessék? - Béla arcán még ott volt a nevetés, de már fagyott, hideg mosoly

lett belõle. Észre sem vette, mikor ment el Ildikó. Csak ült és nézett maga elé

hülyén. Akkor hát... ki a fene járhatott Tibornál tegnap este mint Fortuna?

 

 

Pénteken volt egy ötös alottón. Béla, Attila és Ottó a következõ kedden hiába

várták Tibort. Mások sem látták napok óta. A lakása zárva, a telefont sem vette

fel. Az emberek azt pletykálták, Tibor öngyilkos lett. Béla furcsán hallgatott,

és valahogyan nem volt kedve viccelõdni sem. Akkor még nem sejtették, hogy

barátjukat nem látják többé.

 

Két hónap múlva a Pipacs fõpincére egy képeslapot tett az asztalukra. "Maguknak

címezték, hármójuknak." Nyomtatott betûkkel, így ebbõl sem lettek okosabbak. A

képen tintakék vizû tengeröblöt és nagyon fehér házakat láttak. De akárhogyan

nézegették is, a túloldalon nem találtak egyetlen üdvözlõ szót sem. Csak a

sziget nevét, nyomtatva, több nyelven is. A lapot kézrõl kézre adták, és a

három férfi azon a kedd délutánon a Pipacsban hosszan vitatkozott: vajon

spanyol vagy portugál sziget-e az a Madeira, vagy hogy is hívják...?

Nemere István: Futás az életért  (Tvr-hét 1997/04)

 

Cutter nagyon gondosan készítette elõ az apósa meggyilkolását. Nem a modora

miatt akart vele végezni, bár az is elégséges ok lett volna. Az öreg Howard

mindenkit utált és sértegetett, goromba embernek ismerték. Cutternek a vagyon

miatt gyûlt meg a baja az öreggel. Peggy Howard már tizenöt éve volt Cutter

felesége, de az apósa még mindig nem adott nekik semmit a rengeteg pénzébõl.

"Majd ha megdöglök, bontsák fel a végrendeletemet" - szokta mondogatni az öreg.

"Hát dögölj meg minél elõbb!" - kívánta neki Cutter, persze csak magában.

Howard a jelek szerint egyelõre nem szándékozott távozni az élõk sorából.

Cutter néhány hónapja viszont mind komolyabban töprengett hogyan lehetne az

öreg Howardot átsegíteni az égi vadászmezõre. Aztán úgy érezte, megtalálta a

módját.

 

Howardnak egyetlen megrögzött szokása volt csupán, és ebbõl sohasem engedett:

reggel fél hétkor melegítõt öltött és kétszer körbefutotta a közös házukat

övezõ kis parkot. Már valóságos ösvényt taposott a fák és bokrok közé. Volt ott

egy meredek partszakasz is; Howard rendszerint a felsõ szegélyén futott.

 

Cutter sok álmatlan éjszaka után kitalálta a tervet. Bár õk is abban a házban

laktak, ritkán kellett találkozniuk Howarddal. Cutter mostanában korán kelt, és

a dolgozószobája ablakából nézte az apósa futását. Néha a fogát csikorgatta:

"Az öreg majd kicsattan az egészségtõl. Még legalább húsz évig fog élni! Én

pedig sohasem jutok hozzá az örökséghez, tovább kínlódhatok az ócska kis

cégemmel és az adósságaimmal. Miközben Howard legalább kétmilliót kamatoztat a

bankban!"

 

Az ötletet az egyik, Vietnamról szóló háborús videofilmföl kapta. Többször is

megnézte. A szerszámoskamrában talált drótot. Úgy döntött, szombat reggel lesz

a megfelelõ idõpont. Akkor a ház lakói mind tovább alszanak a szokásosnál.

Kivéve persze Howardot, aki fél hétkor elindul futni... Cutter elõzõ este

- szokásától eltérõen - késõig maradt a városban. Azt füllentette a

feleségének, üzleti vacsorája van. Éjfél is elmúlt, amikor kocsiját a ház elõtt

hagyva, csöndesen belépett a kapun, és elõbb a szerszámoskamrába ment, aztán

irány a park. A meredek parton volt AZ A HELY; ahol...

 

A sötét ellenére gyorsan és ügyesen feszítette ki a drótot két fatörzs közé,

méghozzá háromszorosan, egymástól pár arasznyira. Remélte, láthatatlan lesz a

hajnali szürkületben. Futás közben Howard talán már nem néz a lába elé, úgy

ismeri a terepet.

 

Amint végzett, csöndesen indult a ház felé. Pillanatra meghûlt ereiben a vér,

mert zajt hallott. Talán a szél mozgatta a bokrokat... Hajnali hat órakor

csöndben felkelt, a felesége tovább aludt. Melegítõt öltött, és várta a fél

hetet. Látta az ablakból: Howard futva indul a fák közé. Az õszi reggel szürke,

homályos volt. Cutter követte az apósát. Néha látta felvillanni a melegítõs

alakot, aztán szem elõl tévesztette. Már a meredélyen lehet, vibrált a fejében,

õ is arra futott.

 

Cutter nem vette észre a drótot. Csak elõre figyelt, csak az apósát kereste a

szeme. A drót nem ott volt, ahová este szerelte, vagy húsz méterrel közelebb;

mindjárt a meredély elején. A lábát mintha elkapta volna egy kéz, egyensúlyát

vesztve fejjel elõrezuhant, teste legördült a lejtõn. Szeme elõtt gyorsan

közeledett egy kõdarab, éles volt a fájdalom, aztán a világ nem létezett többé.

 

Howard lassú léptekkel jött visszafelé. Megállt az ösvényen, nézte a

mozdulatlan testet. Tudta, emberismeretének köszönheti, hogy él. A veje

szemében már hetek óta látta a parázsló gyûlöletet, az aljas töprengést. Nem

volt kétséges, mit akar, és meddig fog elmenni. Howard hetek óta figyelte

Cuttert. Tudott a látogatásáról a szerszámoskamrában, késõbb látta az

elõkészített drótot. Elvitte és megnézte a videofilmet, amit Peggy szerint

Cutter többször is látott. Tegnap este a vacsoránál Peggy azt mondta: Cutter ma

nagyon késõn jön haza. Ez szokatlan volt, Howard hát lesben állt, követte a

vejét. Aztán, amikor Cutter elment aludni, Howard máshová szerelte a drótot.

Biztos volt benne, hogy a veje reggel majd követi. Hiszen a bûnjelet percekkel

a tett után el kell tüntetnie...

 

El kell tüntetnie! Howard gyorsan leszerelte a drótot, aztán továbbfutott,

megkerülte a parkot. Visszafelé jövet a szerszámoskamra volt a cél. A

holttestre ügyet sem vetett. Peggy majd talál magának jobb férjet. Howard

léptei felgyorsultak, mélyre szívta a friss levegõt. A futás valóban jót tesz

az embernek. Kétségkívül meghosszabbítja az életét.

Nemere István: A golfjátékos  (Tvr-hét 1995/1)

 

Devencis bíró hazament. Belefáradt az aznapi hosszú tárgyalásba, pihenésre

vágyott. Mióta meghalt a felesége, csak egy asszony szolgált nála. Csütörtöki

napokon õ sem jött. A sovány, magas, szigorú arcú bíró már elõre örült a

csendnek, a rá váró nyugalomnak. A lépcsõházban is azt élvezte már, hogy oda

nem hatolt el az utca zaja. A lakásba érve elõször is töltött magának egy pohár

italt, felhajtotta. Idegei kellemesen ellazultak. Leült a fotelba pár

pillanatra, csak azután állt fel, hogy kivilágítsa a lakást. Odakünn éppen

beállt az este.

 

- Ne mozduljon! - kiáltott rá valaki fojtottan.

 

Devencis megmerevedett. Az agyában egymást kergették a gondolatok. Ahogyan a

bírói székben, most is gyorsan rendszerezte információit. Egy: valaki van a

lakásban, kettõ: ez - a hangjából ítélve - férfi, három: az õ hazaérte elõtt

jött be, tehát betörõ, négy: rosszak a szándékai. Talán gyilkos?

 

- Eljött a leszámolás ideje - folytatta az ismeretlen rekedten. - Maga ítélt el

tíz évre!

 

- Ramsey, ha nem tévedek - így Devencis. "Csak nyugodtan!", adta ki magának a

parancsot. Devencis is fegyelmezett ember volt. Hangosan folytatta: - Maga kis

híján embert ölt. Leülte a büntetést?

 

- Leültem, vén disznó! Emlékszik a hangomra is? - káromkodott amaz.

 

Valahol a könyvespolc és a másik ajtó között lehetett. Devencis lassan oldalra

húzódott. Ha lenne valamilyen fegyvere... Bár ajánlották neki, sohasem tartott

ilyesmit. Õt csak a bíróság és a golf érdekelte. A golf...! Az egyik ütõje ott

van a polc mellett, hanyagul beállítva a papírkosárba. Merthogy olykor itt, e

szobában is gyakorolja az ütést.

 

- Milyen leszámolásról beszél? - kérdezte Devencis, miközben észrevétlenül

igyekezett oldalt húzódni. Még négy lépés, legalább négy a polcig! Racionális

gondolkodása most sem hagyta cserben. Ha eléri a botot, mit tehet Ramsey ellen?

Ez itt mindenre elszánt gyilkos. Tovább beszélt, hogy megnyugtassa ellenfelét:

- Megérdemelte a tíz évet. Ha engem megöl, remélhetõleg felakasztják.

 

- Már ha megtudják! - röhögött Ramsey.

 

A bíró ismét odébb ment egy lépéssel. A lakásban már nagyon sötét volt. De õ

tudta minden bútor helyét, olykor éjjel, ha nem tudott aludni, fel-alá járkálva

töprengett és soha nem ütközött bele semmibe. Kinyújtotta a kezét...

 

- Megtudják - mondta Devencis határozottan.

 

- Hangtompítós a pisztolyom - felelte Ramsey. Nem remegett a hangja. - Mire a

maga hulláját holnap megtalálják, én már messze leszek.

 

A golfütõ akkor került Devencis kezébe. Ujjai körbefonódtak, rászorultak. Csak

lassan emelte ki a kosárból. A lakásban már osztatlanul uralkodott a sötétség.

A bíró hallgatózott. Ramsey hangjából állapította meg, hol a gyilkos. A nagy

asztal másik végénél. Neki sem érdeke, hogy felkapcsolják a lámpát, még

megláthatnák az utca túloldaláról. A függöny nincs behúzva. A bíró zsebébõl

pénzdarabot vett elõ, elhajította a másik sarokba. Ugyanakkor lebukott a nagy

asztal alá. Ramsey a zajra az ablakok fel fordult. Amikor visszanézett,

Devencist sehol sem látta. Eltûnt a szeme elõl a homályos árny, amely eddig ott

volt a falnál. Fegyverével hadonászott:

 

- Hé, maga! Álljon fel, vén hülye!

 

Devencis agyában ismét logikus sorrendbe álltak a teendõk: egy: csendben

haladni, kettõ: eljutni Ramseyhez, három: ütni.

 

Öt másodperc elég volt, hogy az asztal alatt máris a közelébe jusson. Ramsey

csak állt, pisztolyát maga elõtt tartotta és meresztgette a szemét.

 

- Bujkál a halál elõl, mi...? Megijedt az öreg! - kommentálta a betörõ.

Devencis jól megmarkolta a botot. A múltkor azt mondta rá valaki a klubjában,

hogy nem tud egyenes vonalú, kaszáló ütést leadni, mert már nincs erõ a

karjában.

 

Nekiveselkedett. Térden állva még sohasem ütött, ráadásul nem így,

vízszintesen. Egy: nehogy az asztal lábát találja el, kettõ: élével, jó erõsen,

három: nem szabad sajnálni...

 

Ramsey valósággal felsikoltott a fájdalomtól. Mintha tûz csapott volna a

térdébe. Lerogyott. Vad düh ébredt benne, de a sötétben nem látta az öreget.

Saját szidalmától nem hallotta Devencis neszét sem. Csak annyit érzett, hogy

most más irányból csap le rá a láthatatlan ellenfél.

 

- Ne, ne bántson! - üvöltötte. Mielõtt felemelte volna a pisztolyt, a

következõ ütéstõl eltörött a csuklója, a fegyver a szõnyegre repült. Devencis

felvette és a telefonhoz ment.

 

- Még hogy nem tudok nagyot ütni, mert nincs erõ a karomban! - mormolta,

miközben a rendõrség számát tárcsázta. - Hogy mennyi hülyeséget tud

összehordani az a sok buta vénember abban a nyomorult golfklubban...!

Nemere István: Kemény, mint a gyémánt  (Tvr-hét 1994/40)

 

- Az akció végén fele-fele arányban osztozunk - mondta Jean érdesen. Õ már csak

ilyen volt. A szava kemény, akár a múltja. Gyilkosságért is ült már, és ma sem

habozik odacsapni, ha kell. Harmincnyolc éves, fekete, magas, kisportolt férfi

volt.

 

- Rendben van - felelte alkalmi társa, Clara.

 

A nyúlánk, szülõk nélkül felnõtt lány most húszéves. Jean jól tudta, hogy Clara

bejáratos a jobb társaságba, és mindenütt kedvelik. Jó egyetemre jár, innen az

ismeretsége a felsõ tízezer ifjú férfiaival és lányaival. Hívják jachtokra,

piknikre, családi ünnepségre, koktélpartira. Nem ébreszt gyanút; ezért volt rá

szüksége Jeannak. Õt ugyan soha nem hívnák meg olyan elõkelõ helyre, mint ezt a

lányt. Clara apja valaha a cinkostársa volt, Jean néha említette is a régi

marseille-i idõket. Akkoriban cigarettacsempészéssel foglalkoztak, és a férfit

a vámõrök lõtték le éjjel a kikötõben. Jean néha azzal hízelgett magának, ily

módon segíti barátja lányát. Pedig nem szorult segítségre, de Jean azt még nem

tudta. Senki sem tökéletes, és Jean távolról sem volt az.

 

Clara fitos orrával, mélykék szemével, rövid, barna hajával, elegáns ruhájával

mindenütt tetszést aratott. Ültében csaknem egy fejjel volt alacsonyabb

Jeannál, hát most felnézett a férfira. Olyan érzése volt, hogy az ünnepélyes

fogadkozás ellenére sem bízhat Jeanban. Ettõl a pasastól minden kitelik.

"Olyan, mint szegény papa volt, sajnos." De azért még kísérletet tett:

 

- Nem csapsz be, Jean?

 

- Sohasem! - ígérte a férfi színpadiasan, de a hangja ezúttal is hamisan

csengett. Clarának jó füle volt. Jean elõvette a kis zacskót, s a bársony

lágyan simult az ujjai közé. Körülnézett - a parkban senki sem figyelt rájuk.

Clara kezébe hullott a kékesen csillanó, galambtojás méretû "gyémánt". Csiszolt

élérõl visszaverõdött a napfény. Igazi briliánshoz hasonlított.

 

- Ügyes utánzat - mondta Clara szakértelemmel. Tényleg értett a drágakövekhez.

 

- Még súlyra is pontosan annyit nyom, mint az eredeti - szólt Jean elégedetten.

- Szóval elismétlem a tervet: jövõ szombaton este bál lesz a Grimes család

kastélyában. Te is a vendégek között leszel. Én háromnegyed tízkor érkezem a

személyzeti bejáróhoz mint villanyszerelõ. Azt mondom, kihívtak, mert javítani

kell valamit. A fõkapcsolóhoz vezettetem magamat. Tízkor az öreg Grimes szokás

szerint enged a vendégek kérésének és kihozza a páncélszekrénybõl a családi Kék

Gyémántot, hogy megcsodálhassák. Minden évben megrendezik ezt a bált, és minden

alkalommal megmutatja a gyémántot a rokonságnak, a vendégeknek és a...

hitelezõknek: "Íme, megvan még! Nem áll rosszul a családi vállalkozás, nem

kellett titokban eladnunk a Kék Gyémántot, itt a fedezet mindenre...!" Ez már

afféle rítus lett a Grimes családnál, amint megtudtam. A bemutató kezdete utáni

percben hirtelen kialszik a fény az egész palotában, de csak pár pillanatra. Te

ott állsz majd Grimes úr mellett, a vaksötétben egyetlen mozdulattal lekapod az

igazit a bársonypárnáról és helyére teszed a hamisat. És amikor ismét kigyúl a

fény, a vendégek tovább csodálhatják a gyémántot... vagyis már ezt, ni - és a

Clara kezében tartott másolatra mutatott.

 

- Tehát felezünk - mondta ismét Clara. Jean kifejezte reményét: az orgazda ad

vagy kétmilliót a gyémántért, amely a legális piacon legalább hatmilliót ér.

 

A Grimes család bálján minden pontosan úgy történt, ahogyan a rablópáros

eltervezte. Szombaton éjjel Jean a gyémánttal elutazott Párizsból. Clara

napokig várta az értesítést. Végre megcsendült a telefon:

 

- Clara? Jean vagyok. Kirúgott az orgazda! Képzeld, a gyémánt hamis!

 

- Hogyan? Mit beszélsz? - izgult a lány is.

 

- Ahogy mondom! Nem igazi, amit elhoztál, másolat!

 

- Akkor csak egy magyarázat van, Jean. Grimesék titokban pénzzé tették az igazi

Kék Gyémántot, és talán már évek óta a hamis másolatot mutogatják! És mi azt

loptuk el!

 

Clara sejtette, hogy Jean csak ezért jelentkezett. Ha igazi lett volna a

gyémánt, pénzzé teszi és meglép az összeggel, soha többé nem hallott volna

róla. Õ már csak ilyen alak. Clara tett hát valamit, nehogy Jean becsapja. A

múlt héten ékszerésszel csináltatott még egy hamis Kék Gyémántot. Ezt is nehéz

lett volna megkülönböztetni az eredetitõl...

 

"Így most Grimeséknek és Jeannak is van egy-egy hamis gyémántja." Clara

mosolyogva tette táskájába a repülõjegyet.

 

Amszterdam nincs messze, még ma délben odaér és... Hát igen. Az igazi Kék

Gyémántot a szakemberek becsülik meg igazán. A drágakõért legalább hatmilliót

kaphat az ember. Az az ember, aki senkiben sem bízik és kemény, mint a gyémánt.

Nemere István: Gyilkos gondolatok  (Tvr-hét 1999/37)

 

- Ezt nem mondja komolyan! - tiltakozott a fõnök, Burns. - White, maga rossz

tréfát ûz velem? Megjárhatja!

 

- Szó sincs róla, fõnök! - White kiugró arccsontja, barna bõre élesen elütött

a rendõrkapitány sápadtfehér bõrétõl. Hát igen, Burns világéletében városlakó

volt. Keveset tud a világról. White most mosolyogni próbált. - Ez valóban így

van. A régi helyemen találkoztam egy pasassal, aki gondolati úton gyilkolt.

 

- De hát az lehetetlen! - Burns rámeredt a detektívre. Még mindig meg volt

gyõzõdve, hogy ugratják. Erre pedig nagyon kényes volt. Amióta kinevezték a

kapitányság élére, minden energiáját arra fordította, hogy a tekintélyét

fenntartsa. Nem sok sikerrel. Az emberek utálták, sõt, már-már gyûlölték. Két

hónap alatt rémuralmat vezetett be a kerületi kapitányságon.

 

- Nézze, kapitány úr, az indiánok ismernek olyan varázslatot, amellyel bárkit

ki lehet nyírni - folytatta White nyugodtan. - Magam láttam, amint egyszer a

kocsmárost, aki nem adott nekik több hitelt, megölték a távolból.

 

- Ugyan már, White detektív! Hagyjuk a marhaságokat! Lássanak munkához,

holnapra tudni akarom, ki ölte meg azt a csavargót. És mi van a Bell-üggyel?

Ott is gyors eredményt kérek! Még ha egész éjjel bent kell maradniuk, akkor is.

Holnap reggelre legyen a jegyzõkönyv az asztalomon! - harsogta, s elbocsátotta

a detektívet.

 

Aznap délben Burns elment ebédelni. Még csak az elsõ emeleten járt, amikor

White egyetlen fojtott kiáltással összehívta csapatát. Tizenheten voltak ott

akkor.

 

- Üljetek le. Gondolkozni! Erõsen koncentrálni... Mindenki ugyanazt lássa

maga elõtt, világos? Tehát Burns... Belép a kedvenc éttermébe, a Horgonyba.

Tudjátok, hová szokott ülni, igaz? A belsõ sarokba... Szóval, most ott ül.

Erõsen gondoljatok rá!

 

Detektívek, civil ruhás rendõrtisztek. Egyenruhás õrmesterek, a

telefonoskislány, két tagbaszakadt nyomozó. Gondterhelt, ráncos homlokok.

Halálos csönd lett a teremben.

 

- Így csinálják az indiánok is - suttogta White. - Szóval, minden erõvel

Burnsre koncentráljatok! Ott ül az asztalánál és eszik. Nézzétek a nyakát! Azt

a ronda, vörös nyakát... A lelki kezeteket nyújtsátok ki, fogjátok meg a

nyakát... most szorítsátok!

 

Tizenhét pár kézben volt most Burns nyaka. White szinte érezte a kisugárzó

erõt. Valahol a tudata mélyén dobokat hallott. Sámándobokat. Mikor is volt az?

Ó, már régen, nagyon régen. Akkor még gyermek volt és maga is a rezervátumban

lakott. Csak késõbb, az iskola után jött el a nagyvárosba. Nevet változtatott.

Hiszen nem írhatta be az okmányaiba azt, hogy Ravasz Hiúz... A bõre rezes

színe, a kiugró arccsontja még így is elárulja. A dobok valahol az agyában most

még hangosabban szóltak.

 

- Szorítsátok, fiúk! - kiabálta fojtottan. - Most... most szorítsátok!

 

A sámándobok váratlanul elhallgattak. White fejében fájó volt a csönd. Lassan

engedte ki a levegõt a tüdejébõl és csak utána tudott szólni: - Elég, fiúk,

elengedhetitek.

 

Egy teljes percig ültek némán. Mintha szégyellnék, hogy beugrottak a

trükknek. De White komoran nézett maga elé. A többiek lassan mozdultak.

Megszólalt a telefon. A telefonközpontos lány vette fel a kagylót. Hallgatta,

hallgatta, aztán sápadtan tette vissza a helyére:

 

- A Horgonyból szóltak át... Már kihívták a mentõket, de nem tudtak

segíteni... Burns félrenyelt, és a vendégek szeme láttára megfulladt.

 

White az õseire gondolt, és valahová a távolba nézett. Végtelen síkságot és

hegyes tetejû kunyhókat látott. Az orrában a tábortûz illatát érezte...

Nemere István: Gyilkosság bójával  (Tvr-hét 2000/45)

 

- Ha megteszi, kétszázezer dollárt kap - jegyezte meg Glen nyugodtan. Ezerszer

megfontolta a dolgot. Nem, attól a vén gazembertõl másképpen nem szabadulhat

meg. Kell egy mindenre elszánt bérgyilkos. És ez a Lucas - már ha az a neve

egyáltalán - ilyennek látszik. Glen azt hallotta róla, hogy sohasem téveszt

célt.

 

- Rendben van. A felét most kérem. Hogyan parancsolja azt a... dolgot? - Lucas

külföldi lehetett, akcentussal beszélt, és elszántnak látszott. Nem volt könnyû

megtalálni. De ha az ember meg akar szabadulni az apósától, aki még csak

ötvenhat éves, és még vagy negyven évig akar élni, akkor a reménybeli örökös

nem válogathat a módszerekben. Bizony az örökség is elúszik addigra. Márpedig

legalább hárommilliót kapna Glen és a felesége, ha az apósa végre

elszenderülne.

 

- Ne látszódjék gyilkosságnak, mert abból zûr lenne! - mondta halkan, és

elõvette a pénzt. - A célpont össze-vissza él és mozog, nehéz elkapni. Egy

biztos pont van az életében: minden reggel héttõl fél nyolcig a tengerparti

villája strandján fürdik. Itt a cím.

 

- Rendben van. Szívbénulásban fog meghalni - mondta Lucas, és eltette a pénzt.

 

Lucasnak elég volt két nap, hogy elkészítse a bóját. Régen tervezett már egy

ilyen gyilkosságot, most örült, hogy megvalósíthatja. Szakmája mûvészének

tartotta magát, és az is volt. Több kísérletet végzett, míg sikerült mindent

elintéznie. Ötletes gépezetet épített bele a labdányi szerkezetbe. A gáztartály

foglalta el a legtöbb helyet, a szivattyú japán volt, tehát igen kicsi. Még az

óraszerkezetet kellett szigetelnie a vízföl, aztán már csak a fúvókát tette rá.

Készen állt a nagy mû.

 

Éjszaka Lucas békaember-felszerelést öltõn, úgy helyezte el a bóját a villa

elõtti öbölben. Remélte, reggelig nem változtatja a helyét - a belsõ víz

túlsúlya miatt most a fenéken feküdt a bója. Aztán Lucas elment onnan.

 

Másnap reggel hétkor Glen apósa beleugrott a vízbe, és tempósan úszott ide-oda.

Hét óra tíz perckor bekapcsolt a bója óraszerkezete. Az elemes kis szivattyú

kinyomta a vizet. A bója mind magasabbra emelkedett, majd kibukkant a vízbõl.

Pontosan olyan színe volt, mint a tengervíznek. A férfi a közelben úszkált, de

nem vette észre. Így azt sem, hogy a felszínre érve automatikusan kinyílott a

gáztartály csapja. A gáz nehezebb volt a levegõnél, ezért nem szállt el, hanem

egyenletesen terjedt a víz fölött mintegy tíz centiméteres rétegben. A férfi

csak kétszer lélegezte be, és máris leállt a szíve.

 

Öt perccel késõbb ismét bekapcsolt az óraszerkezet. Vizet szívott a bója

belsejébe, az lemerült, és hamarosan a tengerfenéken hevert, láthatatlanul. A

célpont holtan maradt a felszínen. Hamarosan észrevették, kihalászták.

 

Két héttel késõbb Glen és a felesége be is költözött az após házába. Mindent õk

örököltek. Glen elhatározta, nem szórja a pénzt, dehogy! Megduplázza majd a

milliókat, és akkor még gazdagabb lesz!

 

Ezért Lucas is hiába telefonált, egy vasat sem kapott. "Nem ismerem magát és ne

zaklasson többet, mert jelentem a rendõrségnek!" - fenyegette meg. Nagyon

büszke volt magára. Minek dobna ki százezer dollárt, ha nem muszáj?

 

Reggel lement fürödni. Fejest ugrott a kis öbölbe. Úszott és élvezte: lám, ezt

is megengedheti magának! Akár az apósa, most már õ is olyan gazdag lett...!

 

Nagy, diadalmas karcsapásokkal úszott. Egyszer majdnem beleütközött egy kis

labdaszerû valamibe. "No majd adok én azoknak, akik ilyesmiket dobálnak az én

öblömbe!" - fogadkozott. De ez volt az utolsó gondolata. Mire felismerte volna,

hogy egy bóját látott, ismeretlen fájdalom nyilallt a szívébe...

Nemere István: Gyilkosság hipnózisban  (Tvr-hét 1999/06)

 

Kornelius doktor az ablaknál állt, és elégedetten dörzsölte a kezét. Az imént

lépett ki tõle a páciense. A függöny résén át még látta a kissé tétova férfit.

Éppen a járdán ment, kerülgette a szembejövõket. Sinclair mindig ilyen volt.

Akaratgyenge, könnyen befolyásolható. Ennek ellenére elhatározta, hogy karriert

csinál a bankban, ahol dolgozott. A pszichológus a múlt héten felvetette, hogy

néhány hipnotikus kezeléssel hamarább tudnának eredményt felmutatni.

 

A doktor most az ablaknál állt, és páciense után nézett. Látta kissé kövér,

hajlott hátú betegét, amint fegyelmezetten megvárta a zöld lámpát, és elindult

a zebrán. Ott szemben van egy ugyanilyen épület. Annyira egyformák, hogy

"ikerházaknak" is nevezik õket. Sinclairnek be kell lépnie a fõbejáraton. A

hallban, amely éppen olyan, mint az itteni házé, jobbra kell fordulnia. Nem

érdemes liftbe szállnia, a 111-es szoba az elsõ emeleten van. Éppen úgy, mint

itt, gondolta Kornelius, és eljött az ablaktól. Nehogy meglássa valaki! Hiszen

hamarosan detektívek, rendõrök lepik el a környéket, és tanúkat keresnek majd.

"A fenébe is, én csak az orvosa vágyok a leendõ gyilkosnak" - futott át fején a

gondolat. Egyedül volt a bérelt rendelöben. Az asszisztensnõt ma korábban

elküldte. Sinclair iménti "kezelésérõl" a nõ nem tud. És mai ittléte sem

szerepel a beteglapon.

 

Amikor az "ikerházban" dolgozó Bronsenre gondolt, Kornelius dühében a fogát

csikorgatta. A "drága kolléga" nemrégen költözött ide, és máris sok pácienst

elhódított tõle. Valamit tennem kell, dübörgött Kornelius agyában már napok

óta. "Egyikünk fölösleges a városban." És mi legyen azzal, aki fölösleges?

Félre kell állítani. Még azon az áron is, hogy az egyik jól fizetõ betegét

áldozza fel a cél érdekében.

 

Fél órával ezelõtt Sinclair még itt feküdt a bõrdíványon. Már hipnotikus

álomba merült. "Figyeljen jól, Sinclair. Kap tõlem egy pisztolyt. Meg van

töltve. Amikor végzünk, maga még a hatásom alatt marad. Azt teszi, amit

parancsolok... Zsebre vágja a fegyvert, és átmegy az utca túlsó oldalára. Az

ikerházba. A hallban jobbra fordul, felmegy az elsõ emeletre, és megkeresi a

111-es ajtót. Bemegy. A kis elõszobából másik ajtó nyílik, arra menjen! Odabent

fehér köpenyes férfit talál... Kiveszi zsebébõl a pisztolyt, és lõ. Az összes

golyót beleereszti abba a pasasba, érti, Sinclair? Utána dobja el a fegyvert!

És abban a pillanatban elfelejti az elõzményeket. Akkor magához tér, és semmire

nem fog emlékezni..."

 

Sinclair közben a zebra közepére ért. Görkorcsolyázó fiú jött szembe vele.

Nekirohant Sinclairnek, és mindketten megperdültek. A fiú el is esett. "Jól

van?" - kérdezte valaki. Rendben, felelte Sinclair, és kissé kábultan

körülnézett. Két teljesen egyforma ház között állt. A lámpa rögtön pirosra

vált, nem várhat. Elindult...

 

Kornelius doktor az órájára nézett. Már csak pár perc lehet hátra. Ideje

elmenni. Talán moziba...

 

Valaki bejött a külsõ ajtón, léptek közeledtek. "Ki lehet az? Talán

valamelyik páciens, aki eltévesztette a dátumot?" Kitárta az ajtót, és

egyenesen a pisztoly csövébe nézett. Sinclair elszánt arcát látta mögötte. És a

nyitva maradt külsõ ajtón a 111-es számot. Az õ bérelt rendelõje is az ikerház

elsõ emeletén van, éppen a 111-es szám alatt. Mint Bronsené... de ez a másik

ház! Sinclair összekevert valamit! - jajdult fel, de mire kinyitotta volna a

száját, Sinclair a kapott parancsnak engedelmeskedve meghúzta a ravaszt.

Többször egymás után, amíg ki nem ürült a tár.

Nemere István: Gyilkosság telefonon  (Tvr-hét 1998/44)

 

Robert reszketõ kézzel tárcsázott. Még néhány másodperc, és megszólal az apósa

készüléke. Az öreg a jachtján volt, kint a tengeren. Estefelé akart hazajönni.

Nem volt vele más, csak a két matróz. A vitorlás remek nyugati széllel

száguldott az alacsony hullámokon. Tûzött a nap, és a férfi nagyon jól érezte

magát.

 

Az imént figyelte meg távcsövével a partot. Látta a kis móló melletti

telefonfülkét. Errefelé keresve sem lehetett volna más fülkét találni; a

nyaralótelep még csak kiépülõben volt.

 

Robert a fülkében állt, és tárcsázott. Csak sikerüljön! - sóhajtotta. Amióta

kicserélte az apósa mobiltelefonját, kicsit megnyugodott. De nem egészen.

Mindketten a telefonszakmában dolgoztak.

 

Robertnek volt néhány találmánya, amit az apósa a gyárában hasznosított, de

egyetlen fillért sem fizetett érte. "Majd ha meghalok, úgyis te meg a lányom

öröklitek a gyárat!" - mondogatta. "Ha meghal... hát nemsokára!" - csikorgatta

a fogát Robert. Beletette a robbanóanyagot a hasonló készülékbe, aztán már

gyerekjáték volt ugyanarra a hívószámra programoznia. Egy óvatlan pillanatban

elcserélte, és most az alkalomra várt. Ha felhívja a készüléket, és háromszor

lenyomja a csillagos gombot, a töltet felrobban. Szinte látta maga elõtt az

apósát - fej nélkül a hajón...

 

Az após letette a távcsövet, és elõvette a telefont. Szóval Robert a fülkében

van. Természetes, hogy onnan telefonál, nehogy utólag kiderítsék majd a

telefonközpontban, ki hívta... Az após mosolygott.

 

Már egy órával a készülékek kicserélése után észrevette, hogy idegen mobilt

tart a kezében. A régit ugyanis egyszer leejtette, és apró horzsolás

keletkezett rajta, éppen ott, ahol a hívógomb van. A kis zöld telefonábrával.

Ahányszor benyomta, mindig látta a karcolást, idegesítette is. Ám tegnap

délután az azonosító jel nem volt ott...

 

Hónapok óta látta Robert szemében a gyûlöletet. Van, aki nem tudja leplezni az

érzelmét. Az após tehát pontosan sejtette, mi játszódik le a veje agyában.

Néhányszor észrevétlenül megfigyelte a férfit. Ez a telefon fel fog robbanni,

tudta. De mikor?... Mindenesetre többé nem használta. És Robert agyával

gondolkozva jutott el a telefonfülkéhez. Az van a legközelebb, eléggé eldugott,

senki nem látja, ki telefonált belõle. Tehát onnan fog hívni - tudta.

 

Még aznap este szerzett robbanóanyagot. Nem kellett sok - csak amennyi éppen

kitölti a régimódi nagy telefonkagylóban a szabadon maradt helyet... Õ is jól

ismerte az elektronikát. Ha létrejön a kapcsolat a két készülék között, az

nyer, aki elsõnek reagál!

 

És amikor megszólalt a mobilja, a zöld gombhoz nyúlt, és lenyomta. De nem

emelte a fejéhez, hanem villámgyorsan lenyomta az 1-es gombot.

 

A vonal megszakadt, mire a füléhez emelte a kagylót. Csak a csendet hallotta.

Letette a telefont, és fölvette a távcsövet. A jacht gyorsan siklott a vízen. A

látómezõben megjelent a szétrobbant fülke. Sötét tömeg hevert az alján... Az

após a korláthoz sétált, a mobilt beleejtette a tengerbe, aztán nyugodtan és

hosszan szemlélte a közeledõ partot.

Nemere István: Halálos gyûlölet  (Tvr-hét 1998/51)

 

Virgil nyurga, fekete fiatalember volt. Huszonnégy éve minden komolyságával

feszített egyenruhájában. Igaz, nem az övé volt; a fivére elment nyaralni a

családjával, az egyenruha meg ott lógott a közös lakás szekrényében. Hát

felvette. Nem ok nélkül. Délután négy óra múlt, amikor a villanegyed felé

kanyarodott. Pontosan ismerte az utat és a házat. Már beszélt Dorwoll egyik

volt barátnõjével is, tudta, mi az ábra. Dorwoll... A keze ökölbe szorult, ha

csak eszébe jutott. Tizenkét éves volt Virgil, amikor a bányában az apjának

segített,és gyémántot talált. De akkor odajött Dorwoll munkafelügyelõ, és

kicsavarta a gyerek ujjai közül a gyémántot...

 

Dorwoll már nyugdíjas, persze nem a munkából gazdagodott meg. Az a lopott

gyémánt segített rajta. Elõször eladta, a pénzbõl üzletelni kezdett, mind több

lett neki, végül bankot alapított, és gazdag lett. Virgil tudta: amikor már

tehette, visszavásárolta ugyanazt a gyémántot, és most a széfjében õrzi... a

disznó!

 

Két sarokkal odább megállt, és felhívta Dorwollt.

 

- Mister Dorwoll? White õrmester vagyok a rendõrségtõl. Nem a helyiektõl,

hanem a szövetségiektõl. Fontos hírt kell önnel közölnöm, személyesen... Még a

régi gyémántbányász idõkbõl... Rögtön ott leszek önnél, uram.

 

Tíz perc múlva megállt a ház elõtt. Magabiztosan ment be. Dorwoll ajtót

nyitott. Ugyanaz az arc, a szemtelen, ámde most kissé szorongó tekintet... Nem

ismerte meg az egykori fekete bõrû kisfiút.

 

- Mirõl van szó? - kérdezte nyugtalanul.

 

- Egyedül van a házban? Nem szeretném, ha illetéktelenek is hallanák.

 

- Beszéljen nyugodtan, nincs itt senki!

 

- Ön tizenkét évvel ezelõtt gyémántbányában dolgozott. Volt ott egy fekete

kisfiú, akitõl ön egyszer elvett egy gyémántot.

 

- Hazugság! Magam találtam! - bõszült fel Dorwoll.

 

"Megfizeted majd az árát, hogy most is hazudsz!"- gondolta Virgil, közben

olyan mozdulatot tett, mint aki szintén ismeri a dörgést:

 

- Persze, persze. De abból a kölyökbõl azóta félelmetes bûnözõ lett. Charles

Morgan néven fut az alvilágban. Lebukása után a börtönben azt mesélte

mindenkinek, hogy elintézetlen gyémántügye van bizonyos Dorwoll-lal. És ha

kiszabadul, elkapja a fickót!

 

- Nem értem, miért kéne félnem... Ha börtönben van...

 

- Csak volt. Ma reggel megszökött. Ezért jöttem ide.

 

Dorwoll már reszketett.

 

- A gyémántot akarja... - a fal felé fordult.

 

- A széfben tartja? Megnézhetném? - Virgil mosolygott. - Tudja, kíváncsi

vagyok. Soha nem láttam.

 

Dorwoll kinyitotta a széfet. Mire végzett, Virgil a férfi tenyerén látta a

követ. Tényleg ugyanaz volt. Ahogyan álmában is látta oly gyakran...

 

- Szép. Nem hallotta, mi ez? - fordult nyugtalanul a hall irányába. Dorwoll

is úgy tett. - Lehet, hogy már itt ólálkodik valahol... Adja ide, jobb, ha

nálam van. Itt maradok éjszakára, és vigyázok önre.

 

Dorwollt ez megnyugtatta. Kiment a kertbe megnézni, honnan jön a zaj. Amikor

visszajött, "White õrmestert" sehol nem látta. A kocsija is eltûnt a ház elöl.

Dühöngve rohant a telefonhoz, hogy értesítse a rendõrséget. Akkor csörgött a

készülék:

 

- Dorwoll...? Én vagyok az...

 

- Maga barom, azonnal hozza vissza a gyémántot, különben...

 

- Csak visszavettem, ami az enyém - mondta a hang az éterben, aztán kattant a

készülék. Dorwoll némán, megsemmisülten állt, kezében a kagylóval, és arra

gondolt: rosszabbul is járhatott volna...

Nemere István: Hallgass, míg élsz!  (Tvr-hét 1996/01)

 

A banditák akkor csaptak le Mrs. Gibsonra, amikor az asszony kijött a fényes

áruházból. A parkolóban éppen a kocsiját nyitotta ki, amikor csaknem mellette

fékezett csikorogva a hosszú, fekete autó. Pár pillanattal késõbb a meglepett

asszony az idegen autó hátsó ülésén találta magát, és mire sikoltott volna, a

kocsi elszáguldott.

 

Mrs. Gibson autója mellett a földön maradt az áruház jelvényével díszített

doboz. De azt hamar elemelte valamelyik csavargó.

 

Mr. Gibson, mint a vagyonos, de üresfejû emberek általában, csak késõ este

keveredett haza valamilyen fogadásról. Ráadásul virágos jókedvében az egyik

könnyû nõcskét is magával hozta a saját lakrészébe. A feleségével ugyanis már

jó ideje - finoman szólva - nem rajongtak egymásért. Éppen pezsgõt töltött a

már hiányos öltözetû lánynak, amikor megcsörrent a telefon. Gibson

beledadogott:

 

- Mi... mi van? Tessék?

 

- Mr. Gibson? Nálunk van a felesége. Ne értesítse a rendõrséget, ha élve akarja

viszontlátni! Ötvenezer dollárért visszakaphatja.

 

Gibson azonnal kijózanodott. A városban már jó ideje suttogták,

emberrablóbanda garázdálkodik errefelé. Szóval, elrabolták a nejét? Mit tegyen?

Egyáltalán, hogyan kell ilyenkor viselkedni? És ha... ha neki nem is hiányzik a

felesége?

 

Aztán döntött:

 

- Azt hiszem, uram, maga alaposan melléfogott. Az én feleségem itt van

mellettem, akar vele beszélni? - és a kagylót a leányzó szájához tartotta. Az

bután belevihogott:

 

- Halló, halló, ki van ott?

 

Mr. Gibson letette a telefont, és rosszindulatúan felnevetett...

 

A bandavezér is letette a telefont, és gondterhelten nézett a foglyára.

 

- Mit mondott? - kérdezte az asszony izgatottan.

 

A férfi elõbb töprengve nézett maga elé, csak utána szólalt meg:

 

- Lehet, hogy hibát követtünk el. Azt hiszem, sokkal jobb ötletem támadt!

 

Mrs. Gibson másnap délelõtt érkezett haza. Fáradtnak látszott, sõt

megviseltnek.

 

- Merre csavarogtál? Már azt hittem, elraboltak! - jegyezte meg a férje

másnapos rosszkedvében.

 

Mrs. Gibson szóra sem méltatta a férjét. Rendbe hozta magát, aztán elment a

bankjába, és nagyobb összeget utalt át az egyik külföldi bank sok számjegyû

számlájára. Utána hazajött és ledõlt pihenni.

 

Mr. Gibson estére magához tért, és elhajtott a kocsiján. Úgy tervezte,

végigmegy néhány mulatón. Elvégre telik rá a pénzébõl. Nem is vette észre, hogy

a hosszú, fekete kocsi kitartóan követi.

 

 

Éjjel tizenegykor csörgött a telefon. Az asszony felvette.

 

- Mrs. Gibson? Nálunk van a férje. Váltságdíj fejében visszakaphatja.

 

- Nekem nincs férjem - felelte az asszony határozottan.

 

- Értem. Az elsõ részlet megérkezett a számlánkra. Elvégezzük a feladatot,

kedves Mrs. Gibson!

 

 

Mrs. Gibson nagyon szépen nyomtatott gyászjelentést küldött a rokonoknak és

ismerõsöknek. Ebbõl mindenki megtudhatta ugyanazt, amit már a helyi újságban is

olvasott: Mr. Gibson részegen vezette kocsiját, és a meredek tengerparti

szerpentinen rosszul vette az egyik kanyart. Illetve, be sem vette...

 

A rossz nyelvek azt suttogták, Mrs. Gibsonnak volt mibõl állnia a pompás

temetés költségét. Hiszen a férje egész vagyonát örökölte.

 

A sír mellett a szertartás végeztével nagyon sokan fejezték ki részvétüket az

özvegynek. Az a férfi is, aki mindenkit udvariasan maga elé engedett. Mrs.

Gibson észrevétlenül csekket csúsztatott a férfi kezébe, aki azt éppen olyan

diszkréten tette jól szabott fekete felöltõje zsebébe. Az asszony utánanézett.

Ismerõs volt neki a hosszú, fekete autó, amellyel távozott.

 

De mindketten tudták, errõl is hallgatni fognak. Amíg csak élnek.

Nemere István: Ha nem tudsz úszni  (Tvr-hét 1997/17)

 

Rudi utálkozva nézte a szomszédasszonyt. Margaret néni szerinte túl kövér volt,

nem is hasonlított a Mamára. Az arca mindig vörös, hangosan nevet akkor is, ha

nem kellene. Margaret már korábban kivetette a hálóját apára. Tehette, mert a

szomszéd házban lakott. Rudi és az apja néhány hónapja költözött a folyópartra.

Margaret azóta szüntelenül a férfi körül nyüzsgött. Állítólag özvegy volt, mint

az apja is, és nagyon tolakodó. Rudi sokszor szerette volna elzavarni, de

tízéves lévén, ezt mégsem tehette. Bánkódott is emiatt, ám késõbb más

megoldáson kezdte törni a fejét. Mert Rudi nem volt buta gyerek.

 

Nyár volt, vakáció, így csak a felnõttek jártak dolgozni, õ mindig otthon

lehetett. Rudi hát figyelt, kitartóan figyelt. Margaret néni nem is titkolta,

hogy szeretné  megszerezni apát. Édesdeden mosolygott a férfira, kirándulásokra

csábította, olykor még vacsorát is fõzött nekik. Törleszkedett hozzá, áthívatta

magát egy-egy italra. Egyszer már azt mondta Rudinak: "Te leszel az én új

kisfiam...!" Ettõl Rudi teljesen kiborult, és az agya ismét mûködni kezdett...

Mit tehetne?

 

A pohár azonban csak másnap telt be. A kettesben elfogyasztott vacsora után apa

térdére vonta Rudit, és komolyan elbeszélgetett vele. Rudinak csak annyi hatolt

a tudatáig, hogy mivel a mama két éve meghalt, és annyira hiányzik,

mindkettõjüknek jobb lenne, ha akadna egy másik, okos, szeretõ asszony... aki

vigyáz rájuk, aki ebédet, vacsorát fõz... Aki várna apára, amikor hazajön a

munkából, és napközben Rudiról is gondoskodna... Aki úgy szeretné Rudit, mintha

a saját fia lenne... "Szóval gondolkozz el ezen, kisfiam! Nem kell hamar

válaszolnod, de örülnék, ha mielõbb megtudnám, miként vélekedsz a dologról..."

Apa zavarban volt, felnõttesen beszélt, de Rudi pontosan értette, mire megy ki

a játék.

 

 

Most már tényleg cselekednie kellett. Este elalvás elõtt megkérdezte a mamát

is. Ezt már máskor is megtette. A mama mindig jó tanácsokat adott a minden

gondjára. Most egy kicsit hallgatott, aztán halkan, sejtelmesen - ahogyan

szokta - belesuttogott a gyerek agyába:

 

- Csak óvatosan, kisfiam! Az a nõ elveszejtene benneteket. Nekem nem tetszik

Margaret. El kell venni a kedvét attól, hogy apa körül sündörögjön.

 

Rudi minden reggel látta, amint Margaret a förtelmes lila pizsamában kimegy a

folyópartra tornázni. A folyó a kert alatt kanyargott, minden házhoz kis

partszakasz tartozott. Ezt Rudi is nagyon élvezte. Szóval, Rudi nézte, ahogyan

Margaret néni kibilleg reggelente a stégre. Ez vékony cölöpbõl és deszkából

készült tákolmány mindig ingogni kezdett, amikor a testes asszony kiment a

végére, és törökülésben elkezdte nyújtogatni a karját. Valamiféle keleti

gyakorlatokat végzett, kántált is hozzá fülsértõen. A többi szomszéd már csak

azért sem ment ki olyankor a kertjébe. Margaret mintegy negyedóra hosszat

tekergette jobb sorsra érdemes végtagjait, aztán felállt, háromszor

szertartásosan meghajolt a kelõ nap elõtt, és bement a házába.

 

- Nem tetszik inkább úszni egyet? - kérdezte egyszer Rudi.

 

- Nem tudok úszni - felelte Margaret, és talán megsimogatta volna a gyerek

fejét, de az elszaladt. Most eszébe jutott a dolog Rudinak.

 

 

Aznap Margaret néni kirándulni vitte apát. A gyerek megértette: eljött az õ

ideje. Alig ment el a kocsi, gyorsan kiosont a kertbe. A bokrok takarásában

átment Margaret néni telkére. A túlpart lakatlan volt; így onnan senki sem

láthatta meg. A szomszédok pedig már elmentek dolgozni. Rudi nyakig a vízbe

csúszott, és alulról vette szemügyre a stéget. Ahogyan sejtette: elrothadt ott

már minden cölöp és az ereszték. A nagy szegek rozsdásak, a faékek puhák, akár

a vaj. Kivett közülük hármat, a negyediket otthagyta. Az egész ingott, amikor

eljött onnan. A három éket a folyóba dobta, és figyelte, milyen gyorsan

elragadja a sodrás...

 

Másnap reggel apa is elment dolgozni. Rudi gyorsan felhajtotta a kakaót, és

odaszaladt az ablakhoz. Látta, amint Margaret néni kiviharzik a stéghez. Az

asszony önfeledten futott, még ugrott is egyet a stég végén. Éppen leült volna

törökülésbe, amikor a deszkatákolmány - akár egy lassított filmen - szépen

oldalra dõlt. Margaret sikított, de ha hallotta is valaki, reggeli rituális

üvöltésének hihette... Az asszony és néhány deszka csobbant a vízben, aztán

csönd lett. A lila pizsama nem bukkant fel többé, csak a sodrás kavargott

feketén.

 

Rudi a mamát hívta volna, de az asszony most távol maradt. A fiú elment

játszani. Apa délután jött haza, átnézett a szomszédba, visszajött, sétált

fel-alá. Aztán kiment a kertbe. Rudi követte.

 

- Mit csináltál ma, kisfiam? - kérdezte a férfi gépiesen.

 

- Rendet csináltam - így a gyerek. Aztán csak álltak ott ketten, és sokáig

nézték a sebesen kavargó folyót.

Nemere István: Néha hazudik az anyós  (Tvr-hét 2001/19)

 

Richard gyûlölte az anyósát, Mabelt. Igaz, akadt, aki zárkózottnak,

titokzatosnak vélte az asszonyt, mások viszont valóságos angyalnak tartották. A

törékeny, szelíd, ötvenes asszony nagy, csodálkozó szemmel nézett a világba.

 

Richard tudta róla, hogy számító és kegyetlen. Hiába vette feleségül a lányát,

Mabel sohasem adott nekik pénzt. Richárdnak nem volt érzéke az üzlethez,

kifolyt kezébõl a pénz. Ráadásul nemrég adósságba is verte magát, és közeledett

a nap, amikor nagy összeget kellett visszafizetnie. Csak egy dolog mentheti

meg, vélte. Ha Mabel meghal. A vagyonát biztosan a lányára hagyta. "Vagyis rám"

- dörzsölte tenyerét a férfi, és a következõ nyári hétvégére meghívta Mabelt a

nyaralójukba. Annak végében volt egy tó, kis szigetekkel, ahol csónakázni

szoktak. Vikendre vidám társaság gyûlt össze a házban.

 

Szombat délután négykor Richard így szólt:

 

- Mabel, nem jössz csónakázni?

 

- Nagyon szívesen. De fel ne borítsd a csónakot, mert nem tudok úszni!

- felelte az asszony könnyed mosollyal. A társaság többi tagja már árnyékba

menekült, tûzött a nap. Mabel fekete fürdõruhában, kis fehér napernyõvel, az

ajka szélén talányos mosollyal ment ki a stégre.

 

Richardot nyugtalanított, hogy Mabel ilyen könnyen beleegyezett. De túltette

magát minden aggályain, és határozott evezõcsapásokkal hajtotta a csónakot.

Amikor bekanyarodtak az egyik kis sziget mögé, körülnézett. Sehol senki. Nem

lesz szemtanú.

 

Mabel leeresztette a napernyõt. Egymásra néztek. Richard letette az evezõket.

 

- Úszom egyet - és válaszra sem várva, fejest ugrott. A vízben alulról is

látta a csónakot. Csattanást hallott, aztán erõs csapásokkal úszott ismét

felfelé. A csónak mellett bukkant fel. Mielõtt levegõt vett volna, már elkapta

a csónak peremét, ránehezedett...

 

Mabel úgy zuhant ki, akár a kõdarab. Ahogyan Richard álmatlan éjszakáin

eltervezte. Amíg a férfi látta õt a vízben, meg sem mozdult. "Talán megáll a

szíve is?" - jutott eszébe, de nem érzett sajnálatot. Most sebesen el kell

eveznie innen, és a házban majd azt mondja, Mabel kiszállt az egyik kis

szigeten. És azt üzeni, egy óra múlva jöjjenek érte. Majd elküld valakit. Jobb,

ha nem én találom meg a holttestet, gondolta Richard.

 

De hol a fenében van a másik evezõ? Tanácstalanul nézte az üres villát. Szívébe

markolt a félelem. Aztán megpillantotta a másikat, ott úszott jó messze a

csónaktól, a szigetnél. Ez volt hát a csattanás, amit odalent hallott. Mabel

eldobta az evezõt, vajon miért? Egy percbe is beletelt, míg a másik evezõvel

odaügyeskedte magát. Itt már sekély volt a víz, iszapot is kavart fel a

fenékrõl.

 

Éppen kihajolt, hogy bevegye az úszó evezõt, amikor alulról két kicsi, de de

erõs kéz markolta meg a nyelét. Az evezõ a levegõbe szállt, egyik vége kört írt

le a levegõben. Richard még látta, hogy Mabel fekete fürdõruhás, iszapos teste

félig kiemelkedik a vízbõl. Aztán ütés érte a fejét. Kábultan imbolygott.

Amikor Mabel a csónak szélére nehezedett, a magatehetetlen férfi teste

kizuhant. Pár pillanaton belül el is süllyedt.

 

Mabel visszaült a padra, a villába tette az evezõt, és gyors csapásokkal

eltávolodott a helyszínrõl. Tudta, bármennyire is utálja, hazudnia kell majd.

"Szegény Richard fejest ugrott, de többé nem merült fel... Biztosan túl sekély

volt a víz, szegény fiú talán a fenékbe ütközött..." Mert Mabel régebben is

hazudott néha, éppen Richardnak. Hogy nem tud úszni... Tartott a férfitól, és

lám, okkal. Amikor csónakázni hívta, nem volt nehéz kitalálnia, mit akar.

"Fogalma sem volt arról, hogy diákkoromban a nagymedencét is átúsztam víz

alatt", mosolygott Mabel, és erõteljesen meghúzta az evezõt.

Nemere István: Mint minden hétvégén  (Tvr-hét 1997/07)

 

A nõ azóta ideges volt, amióta elindultak.

 

- Õt minek hoztuk magunkkal, Alan? - kérdezte Lorra nyugtalanul, fejével a

vitorlás korlátjánál álló férfira bökött.

 

- Nem a mi fajtánk ez az alak! - zsörtölõdött tovább, fojtott hangon.

 

- Tudod, hogy az üzletfelem - morogta a férje, kelletlenül.

 

Alan vékony és alacsony férfi volt. Lorra, a felesége éppen illett hozzá, õ sem

volt magas. Mindketten harmincasok, abból a túlhajszolt, városi fajtából, amely

szombat reggel vízre száll, és csak vasárnap este jön vissza a kikötõbe, amikor

a tengeri szél kifújja fejébõl az egész heti feszültséget.

 

Alan vitorlása büszkén szelte a nagy öböl hullámait. Szombat dél volt, és a

partot már csak-kis fekete vonalnak látták. A nagyvitorla fehér felhõként

feszült a fejük fölött. A szél remek, és a nap is sütött. Alan mégis fázósan

húzta össze mellén a zubbonyát. Lorrának igaza van, ez a férfi nem illik

hozzájuk.

 

Leslie nagydarab fickó, tipikus szárazföldi patkány. Életében elõször

vitorlázott, így aztán csetlett-botlott a fedélzeten, egyszer el is esett. De a

primitív alakok szokása szerint élvezte még azt is, hogy a házaspár nem látja

õt szívesen. Valami okból még õ nevetett rajtuk.

 

Valóban üzletfele volt Alannek. Ám a vitorlás kormánykerekét szorongató férfi

- bár mostanában óriási anyagi gondjai voltak - szívesen nélkülözte volna a

Leslie-tõl idõnként befolyó pénzt. Ki nem álhatta ezt a fickót. Amiatt pedig

kifejezetten utálta, mert ha nagy néha összefutottak valahol, mindig feltûnõen

bámulta Lorrát.

 

Most is ez történt. Alan a hajót irányította, Lorra pedig a kabin tetején

napozott, kis bikinijében. És Leslie le nem vette a szemét az asszonyról.

 

Egészen jó nõ még a feleségem, futott át Alan fején, mert sajnos észre

kellett vennie, hogy a disznó Leslie arcán milyen kéjsóvár kifejezés ül.

Leplezetlenül bámulta az asszonyt, majd váratlanul így szólt a férjhez:

 

- Hallottam, rosszul megy a boltod, Alan! Ha ebben a hónapban nem utalom át a

cégednek azt az ötvenezer dollárt, amivel tartozom, kénytelen leszel csõdöt

jelenteni, igaz?

 

- Igaz - morogta Alan gyanakodva.

 

- Hát én átutalom már hétfõn! De csak akkor, ha Lorra most velem jön a kabinba,

he-he... Egy órácskára. Te meg maradj itt kint, Alan! Kapitánynak a fedélzeten

a helye, he-he...

 

- Maga megõrült! - sziszegte Lorra. De Leslie a táskájába nyúlt, és egy

pisztolyt vett elõ. Tohonya, zsíros teste felmagasodott a fedélzet szélén. A

korláthoz támaszkodott és pimaszul vigyorgott:

 

- Na, mit bámultok? Lorra kell nekem, és kész! Most ehhez van kedvem. Fel a

kezekkel, Alan! Addig is, míg oda nem kötözlek a kormánykerékhez. Lorra, irány

a kabin és kezdhetsz vetkõzni...!

 

Röhögött utálatosan, nyálasan. Zsíros fejébõl apró disznószemek sütöttek a

házaspárra. Közben valami olyasmit motyogott, hogy Lorra mindig is tetszett

neki. Csak azért jött ma velük, mert már elérkezett az idõ, hogy õk ketten...

 

Alan felemelt kézzel állt. A szél hajtotta elõre a hajót, néha dobbant egy

kisebb hullám a hajóorr alatt. A férfi tekintete a kormánykerékre tévedt. Ha

megpörgetné... De a kezét nem eresztheti le, Leslie észrevenné. Lábbal nyúlt

hát oda, alól. Leslie most Lorrát nézte, de a fegyverét a férfira irányította.

Alan egyik lábfejét a kerék küllõjébe illesztette... A kormánykerék,

megpördült, a hajó felágaskodott, egy hullámra futott. A nagyvitorla rúdja

azonnal engedelmeskedett az új iránynak. A szél a másik oldalról kapott bele a

vitorlába, a rúd végigzúgott a fedélzet fölött. Alan lebukott, hisz tudta, mi

lesz.

 

De Leslie, a szárazföldi patkány csak állt, öntelt vigyorral arcán. A bum

- ahogyan a hozzáértõk nevezik - pontosan a fejét találta el. A férfi átrepült

a korláton és véres fejjel merült a habokba. Vele repült a pisztolya is.

 

Lorra egész testében remegett. Alan visszaállt az elõbbi irányba és rögzítette

a bumot. A felesége a vizet nézte, de Leslie már nem bukkant fel.

 

- Elmerült - így Lorra.

 

- Kicsoda? - kérdezte Alan. - Leslie ugyanis nem volt a hajón, drágám. Bárki

kérdezné... Csak te és én indultunk el ma reggel, hogy vitorlázzunk vasárnap

estig. Ahogyan tesszük minden hétvégén, drága Lorrám.

Nemere István: Hiszek a mamának  (Tvr-hét 2000/29)

 

Azon a reggelen a mamám azt mondta, ne menjek le játszani a térre, mert

hamarosan elmegyünk az áruházba nekem ruhát venni.

 

A mama szép és magas, azt mondják rá, hogy csinos. Még nincs harminc, én meg

nyolc leszek hamarosan. Apu már régen elment, és biztosan nem jön haza többé.

Mamának nem hiányzik, õ mindig vidám.

 

Kint voltam a teraszon, amikor csengettek. De én inkább Alexandert, a szomszéd

macskáját figyeltem. Ha elkaphatnám egyszer! A múltkor a szemem láttára falt

fel egy fészekbõl kiesett fiókát, azóta utálom. Ha közelebb jönne, fejbe ütném

a botommal. Mama tegnap este olvasta fel a mesét Erõs Jancsiról, aki mindig azt

kiabálta: "Csak a fejét, hogy meg ne sántuljon!" Lecsapott a gonosz

kocsmárosra, meg a medvékre, amik rátámadtak, és elbánt a fekete királlyal is,

aki a kastélyában akarta elemészteni. Az éjjel álmomban én is Erõs Jancsi

voltam: alapos rendet csináltam a játszótéren.

 

Hirtelen a mama kiáltását hallottam. Valahogy furcsán kiáltott. Még sohasem

hallottam így, a hideg is végigfutott rajtam. Alexander már nem érdekelt,

futottam be a teraszról. A kezemben volt a botom. A játszótérre is mindig

leviszem, csak az iskolába nem szabad. A nappali küszöbén megálltam. A mama

megint kiáltott, a szõnyegen feküdt, a hasán pedig egy idegen bácsi. Mind a

ketten kapálóztak és kiabáltak. A mamám sikoltott, a bácsi meg tépte a ruháját.

Én meg csak néztem, mozdulni sem tudtam.

 

A bácsi nem látott, furcsán hörgött és kiabált. Már majdnem leszaggatta a ruhát

a mamáról, amikor végre megmozdultam. Erõsen markoltam a botot. Erõs Jancsi

voltam, mint éjszaka, álmomban.

 

"Csak a fejét,... hogy meg ne... sántuljon..."

 

Sírva húztam a fejére kétszer, háromszor. Csak egy pillanatra nyúlt el, de az

elég volt a mamának. Kimászott alóla, õ is sírt, a festék lejött a szemérõl.

Szörnyû volt az arca, üvöltött dühében. Aztán õ is felkapott valamit - a

kandalló elõl a piszkavasat. A bácsi megrázta magát, és felült. Ordított volna.

Láttam a száját, ahogy kitátotta. A mama lesújtott. Furcsán reccsent a feje,

mint a múltkor, amikor véletlenül egy marék dióra léptem. A bácsi akkor a

hátára feküdt, és már nem mozdult.

 

A mama elvitt a szobámba, annyit mondott, maradjak ott. Meg azt, hogy sohasem

látta azt az embert, becsöngetett az ajtón azzal, hogy el akar adni valamit.

Azt hitte, a mama egyedül van a házban, és valami rosszat akart neki csinálni.

Csak ültem a szobában, és vártam. Csúszott valami a folyosón, csapódott a

garázs ajtaja, aztán elment a kocsi. Akkor láttam, hogy véres a botom. Nagyon

büszke voltam magamra, de megmostam. Erõs Jancsi vagyok, egyenesen a mesébõl!

 

A mama csak egy óra múlva jött haza. Kivette az ásót a csomagtartóból, lemosta

a kerti csapnál. Aztán elmentük az áruházba.

 

Sokáig nem beszéltünk a bácsiról. De a múlt vasárnap kirándultunk az erdõbe. A

mama gyorsan ment elõre, mintha pontosan tudná, hová akar jutni. Eltávolodtunk

a várostól és a parkolótól. Madarakat láttam, meg egy mókust. A tisztáson

megálltunk, de hiába néztem körül. Azt hittem, lesz itt valaki, de senkit nem

láttam. A mama idegesen gyûrögette a ruhája szélét. Ez egy másik szoknya volt,

nem az, amit megtéptek. Errõl eszembe jutott a dolog:

 

- Mama, mi lett azzal a bácsival?

 

A mama keze idegesen reszketett. Meredten nézte azt a zöld bokrot a tisztás

szélén. Mintha belelátna a földbe.

 

- Ne gondolj rá, kisfiam! Soha többé nem fog bántani bennünket.

 

Én hiszek a mamának. Ha valamit megmond, az mindig úgy van. Így aztán nyugodtan

sétáltam tovább. A mama csak egyszer nézett vissza a bokorra, aztán rám

mosolygott:

 

- No gyere, te Erõs Jancsi! - És az árnyékok alól kiléptünk a fényre.

Nemere István: Halál a Sóhajok Hídján  (Tvr-hét 1999/23)

 

Luigi megigazította az esernyõt. Roppant színes jószág volt. Az ég ugyan most

is kéken ragyogott Velence fölött, de egy ilyen ernyõnek több hasznát is

láthatja az ember. Ha például idegenvezetõ, mint Luigi, akkor magasra

tarthatja:

 

- Hölgyeim és uraim, erre jöjjenek! Nézzenek körül, és figyeljenek! A Piazza

tenger felõli szélén állt , ahol kikötött gondolákat ringattak a kis hullámok.

Átmutatott a másik szigetre, és San Giorgio templomáról, tornyáról beszélt.

Aztán megfordította a tömeget, és a Palazzo Ducale, vagyis a dózsepalota

szépségét elemezte nagy hozzáértéssel. A csoport japánokból állott,

fegyelmezetten hallgatták, és mandulaszemû arcuk mindig arra fordult

engedelmesen, amirõl Luigi éppen beszélt.

 

Luigi látta a fejük fölött, hogy közeledik a másik csoport. Õk is a tér felõl

jöttek, és szemlátomást a Paglia-híd felé igyekeztek. A következõ állomásuk a

Sóhajok Hídja lesz, amit éppen arról a széles, lépcsõs hídról lehet a leginkább

szemügyre venni. A fekete ruhás, napszemüveges férfiak között röpke pillanatra

megpillantotta az ismerõs arcot is. Igen, õ az!

 

A lapokban csak fél mondat jelent meg arról, hogy a diktátor ma felkeresi

Velencét. Neki is rendeltek idegenvezetõt, és Luigi a kollégájától tudta meg ma

reggel, mikor indulnak. Ennyi elég is volt, hiszen jól ismerte a szokásos

útvonalat, és tudta, egyik ponttól a másikig mennyi ideig tart az

idegenvezetés. A japán csoportot a szokásostól kicsit eltérõen vezette, elõbb

jártak az óratoronynál és a Szent Márk bazilikában, és csak utána vitte õket a

Sóhajok Hídjához. Így érte el, hogy éppen ott találkozzanak a diktátorral. Aki

miatt annak idején az öccse meghalt abban a távoli, sivatagos országban, Afrika

forró napja alatt.

 

- Hölgyeim és uraim, kérem, jöjjenek utánam! - Feltartotta csukott esernyõjét.

A japánok szinte hipnotizáltan követték a szivárványszínû szövetet. Luigi csak

annyit tudott meg az öccse haláláról, hogy orvos lévén ellátta néhány lázadó

sebét is, amiért a diktátor rendõrsége elfogta és kivégezte. Õt csak késõbb

értesítették, hogy a fivére betegségben hunyt el, és ottani szokás szerint

azonnal eltemették...

 

A hídon állt a japánokkal, amikor azok is odaértek. A testõrök nehézkesen

lökdösték át magukat és a csoportot a korláthoz. Innen mindenki jól láthatta a

hidat. Luigi pedig a diktátort. Az ernyõt lassan leengedte, közben mondta a

szöveget. A japánok mind háttal álltak neki, pár lépcsõvel alatta, senki nem

figyelt rá. Az ernyõt vízszintesen a bal karjára engedte, és célzott. Ujja

megtalálta a kis ravaszt, az ernyõ csöve éppen a diktátor testére nézett.

 

A lövedék hangtalanul repült ki az "ernyõ" csövén. A hatalmas zajban senki nem

hallotta a kis pukkanást. Nem igazi fegyver volt ez, hiszen sûrített levegõvel

csak méreggolyót lõtt a férfi bõre alá. Aki még észre sem vette, valami csípést

érzett a nyakán, odanyúlt, hogy megvakarja... De akkor már késõ volt.

 

- Hölgyeim és uraim, kérem, kövessenek! - Engedelmes nyáját terelgetve Luigi

máris továbbindult. A háta mögött valaki sikoltott, a testõrök a lassan földre

omló testre meredtek bután. Luigi a csoport élére állt, magasba emelte az

ernyõt. Jó kis szerkezet - állapította meg magában elégedetten.

Nemere István: Simone hadnagy  (Vasárnapi Blikk 1998-05-17)

 

- Ez lenne az a ház? - Simone megállította a kocsit. Hosszú barna haja a

kosztümjére hullott.

 

- Igen, megérkeztünk - bólintott az ingatlanügynök. Simone nem sietett a

kiszállásnál. A visszapillantó tükörben egy másik kocsit látott, vagy ötven

méterrel mögöttük parkolt le.

 

Az ügynök udvariasan kitárta az ajtót. A fiatal nõ rövid szoknyája remekül

mutatta hosszú combját. Simone mélyet lélegzett, mint aki vízbe ugrik.

Felsõtestét kissé mereven tartva lépkedett.

 

A ház olyan volt, mint a filmekben. Nem nagy, de vonzó külsejû. Szép kert

közepén állt, egyik vörös téglás falán vadszõlõ futott fel a kicsiny erkélyig.

Távolabb fenyõk õrködtek. Az ügynök kulcsával kinyitotta a kertkaput, és

elõrement.

 

- Még nem túl régóta áll üresen, talán fél éve - hadarta. - Ennél jobbat nem

talál a környéken, kisasszony. Magányos hölgynek egyszerûen ideális.

 

- Telefon van?

 

- Természetesen.

 

Simone szorongva közeledett az ajtóhoz. Bal keze a zsebében, kis táskája a jobb

vállán lógott. Cipõje kopogott a kövön. Nem tudott szabadulni kellemetlen

elõérzetétõl. Ez már majdnem bizonyosság volt.

 

Az ügynök szeplõs, hirtelenszõke fiatalember volt, láthatóan ideges. Talán

mert nagyon szeretett volna végre bérlõt találni a villára? Vagy a fiatal nõ

jelenléte izgatta fel? Alig talált belé a kulccsal a bejárati ajtó zárjába.

 

- Hát ez az - elõrement a kis hallba. Simone lassan követte. Körülnézett.

Minden a helyén, ahogy illik. Nem túl nagy konyha, könyvtárszoba, és lépcsõ

vezet fel az emeletre.

 

- Megnézzük odafent is? - az ingatlanügynök hangja kissé elváltozott, merõn

nézte a lányt. Ádámcsutkája fel-alá járt, aztán hirtelen elkapta a tekintetét,

amikor Simone ránézett. A lány látta magát a folyosó öltözõtükrében. Karcsú,

jól öltözött, csinos, "egyszerûen túl jó lennék ennek a nyamvadt pasasnak",

gondolta, miközben rámosolygott, és azt mondta:

 

- Természetesen. A hálószoba a legfontosabb helyiség a házban.

 

Ez kétértelmûen, sõt rábeszélõen hangzott. A fiatalember szája kiszáradt,

talán döntés született az agyában? A testében? Simone szíve a torkában

dobogott, amikor felértek a lépcsõn. A férfi kitárta az elsõ ajtót. A

fürdõszoba volt. Aztán a következõ kilincs csusszant izzadó tenyerébe.

 

- Tessék.

 

Simone belépett. A félelem szinte fullasztotta. Merev felsõtesttel haladt

elõre. A bal keze még a kosztüm zsebében, és alig lélegzett. "Most fog

támadni", villant belé a baljóslat.

 

És nem is tévedett. Az ingatlanügynök hátulról vetette rá magát Simone ütést

érzett a hátán. Bal keze hüvelykujja lenyomta a gombot, csak aztán fordult meg.

 

Alig ismert rá a férfira. Arca eltorzult, lihegett, szemében vad fény

csillogott. Újra felemelte a kést, hogy lesújtson. Simone mellébe akarta vágni.

A lány önkéntelenül védekezni akart, maga elé húzta a kezét, de a támadó

gyorsabb volt.

 

A lány ismét érezte az ütést, csaknem elkábult, annyira fájt. De a kés nem

hatolt át a kosztümön. Odakünn fékek csikorogtak, ajtó csapódott, lábdobogás

hangzott, szinte dübörgött a lépcsõ.

 

- Vége a játszmának - mondta Simone halkan. Nagyon közelrõl, bele a férfi

arcába. Az még nem értette - vagy úgy elborult a beteges agya, hogy nem is

hatolt el hozzá semmi?

 

A törpe-rádióadóval riasztott rendõrök berohantak, lefogták az ügynököt,

akinek hihetetlen erõt adott neki a kudarc, a csalódás. Csak négyen tudták

megfékezni. A kapitány Simone-hoz sietett.

 

- Minden rendben, hadnagy?

 

- Igen, uram. Kétszer próbált megszúrni, ahogyan 'azokat a lányokat' is.

 

- Igen. Négyet ölt meg, mire gyanítani kezdtük, hogy õ lehet. Az utolsó

áldozat elõjegyzési naptárjában szerepelt az ingatlanügynökség telefonszáma...

Csak ilyen provokációval kaphattuk el. Köszönöm, hadnagy ez szép munka volt.

 

Simone hadnagy lassan ment le a lépcsõn. Feszültsége csak most engedett fel.

Keze önkéntelenül kigombolta már a kosztümöt. Azelõtt sohasem hitte volna, hogy

kosztüm alatt a golyóálló mellény ilyen kényelmetlen viselet lehet.

Nemere István: Egy kocka jeges halál  (Tvr-hét 2000/27)

 

Martina elég késõn vette észre az új vendéget. Egyszerre csak ott állt a,

szálló bárpultja elõtt:

 

- Whiskyt jéggel, legyen szíves.

 

A bárban kevesen voltak, még csak este hét felé járt az idõ. Martina futó

pillantást vetett a férfira, kitöltötte az italt és kötelességszerû mosollyal

tette eléje.

 

Ez Weller! - hasított belé a felismerés. A pult szélébe kellett kapaszkodnia.

Hát persze! Semmit nem változott, csak idõsebb lett. Õ is. Majdnem olyan most

is, mint tizenhat évvel ezelõtt. Martina akkor hatéves volt, még gyerek. Weller

nevét az anyja mondta ki, utána, a kórházban. Mert hát az apja még nem tudta,

miféle maffiával üzletelt, amikor Wellertõl kért kölcsön. Persze nem tudta

megadni határidõre. Aztán azon az esõs novemberi napon apa és anya beszállt a

kocsiba, hogy elhozzák Martinát az iskolából. Csak mások mesélték, mekkora

robbanás volt... Az apja azonnal meghalt, anyját a járókelõk kihúzták az égõ

autóból, és kórházba vitték. Két óra múlva õ is halott volt.

 

Martina most itt állt a fényes pult mögött. Agyában õrült terv kezdett

körvonalazódni. A tudata azt súgta: "Itt az az ember, aki miatt árván nõttél

fel, aki megölte a szüleidet, aki miatt nem mehettél egyetemre, és most jól

fizetõ állás helyett mixernõ vagy egy bárban." Ám a szája közben mosolyra

húzódott:

 

- Még egyet, uram?

 

- Maga nagyon kedves, de üzleti vacsorára megyek. Nem lenne jó, ha észrevennék,

hogy ittam...

 

- Bármikor szívesen látjuk. Itt lakik a szállóban?

 

A férfi csak rábólintott, egy pillanatra Martina szép testén felejtette a

tekintetét, aztán fizetett, és elment. Martina alig bírt magával. Felhívta a

portát. Megtudta, hogy Weller két napra jelentkezett be. "Holnap is eljön, el

kell jönnie!" - ismételgette görcsösen.

 

Másnap délelõtt elõkereste azt a régi gyûrût. A mamáé volt, és egyszer azt

mondta: ha elfordítja az aranyrózsát a tetején, alatta méregport talál. Martina

némi erõlködéssel csakugyan elfordította a rózsát. Az ott talált parányi fekete

port némi töprengés után beleszórta egy gyûszûnyi vízbe, majd betette a

mélyhûtõbe. Hamar megfagyott, és csak nagyon közelrõl lehetett látni, hogy nem

olyan tiszta, átlátszó, mint a többi kocka...

 

Este nyolc is volt már, mire Weller felbukkant a bárban.

 

- Whiskyt jéggel? - kérdezte Martina, és csábosan mosolygott. Weller bólintott.

Martina térült-fordult, útba ejtette a kicsiny hûtõt is. Jégkocka került az

italba, diszkréten koccant a pohár falához.

 

- Maga nagyon csinos - így a vendég, és kortyolt az italból.

 

Martina tudta: idõ kell a jégnek, hogy elolvadjon. Hát csak mosolygott.

Szerencsére elhívták a pult másik végébe. Amikor visszajött, egyetlen

pillantással ellenõrizte: a jégkocka már majdnem elolvadt. Weller ránézett:

 

- Elárulná a nevét?

 

- Martina - búgta. Weller elégedetten mosolygott. Meg volt gyõzõdve, hogy ma

este már Martinával megy innen haza... Hirtelen grimasz futott át az arcán.

Martina jól látta, közelebb ment:

 

- Még egy whiskyt? - egészen közelrõl nézett a férfi arcába. Weller homlokán

verejtékcseppek jelentek meg. Csak nézett mereven, de már nem látta Martinát.

Még egy pillanat, és hirtelen lefordult a székrõl.

 

Amíg a vendégek odafutottak segíteni, sõt egy pincér is elõkerült, Martina

gyorsan elmosta a poharat a méreggel.

 

- Nem mindenki bírja az italt - így a pincér, és próbálta feltámogatni a

vendéget.

 

- Akkor meg minek iszik az ilyen? - vont vállat Martina, és arra gondolt: ezt

a whiskyt a saját pénzébõl fizeti. Sõt, maga is felhajt egyet. Persze jégkocka

nélkül.

Nemere István: A jó bohóc nem ismer tréfát  (Tvr-hét 2002/22

 

- A dolog sokkal egyszerûbb lesz, mint hinnéd - mondta John Freeman. Magas,

jóképû férfi volt, és ezt maga is tudta. Csak gyönyörû nõkkel járt. Ilyen volt

a szeretõje, Sandra is. John most csak a tervére koncentrált.

 

- Meg kell szabadulnunk a férjedtõl. A pasas ismert cirkuszi bohóc, aki a világ

legjobbjának hiszi magát. A fellépést a bevásárlóközpontban, a karácsonyi

jótékonysági akción nehezen vállalta. De ott lesz, és elõadja veled kedvenc

vadnyugati jelenetét. "Lelõ" néhány statisztát, akik szorgalmasan eldõlnek,

mintha hatottak lennének. Akkor jössz te, de persze nem találod el, mert

annyira ügyes. Aztán a végén lelõ téged is, és nagy lesz a taps... Itt

csinálunk egy kis változtatást, aminek következtében drága férjurad a fellépés

végén valóban kinyúlik.

 

Sandra megszorította John kezét:

 

- Óh, bár így lenne, John! Már alig várom.

 

- Te csak légy nyugodt. Én mindent elõkészítek.

 

Nem vették észre, hogy két asztallal távolabb egy idõs, hallókészülékes férfi

ül, és valamit írogat. A golyóstollát folyton feléjük tartotta. Azt sem tudták,

hogy ez egy álcázott magándetektív, és a hallásával nincs semmi baj. A tollba

rejtett mikrofon felvette minden szavukat, és a magnószalagot egy órával késõbb

Sandra férje is meghallgatta. Õ bérelte fel a detektívet, hogy kövesse, és ha

lehet, hallgassa le kedves nejét.

 

A Bohóc valóban a szakma legjobbja volt. Így aztán nem volt nehéz kitalálnia,

mire készülhet egy amatõr. Sandra is fellép vele a bevásárlóközpontban, tehát

nyilván ott akarnak vele végezni. John is ott lesz. A férfit ismerte, a

felesége körül szokott lebzselni. A Bohóc beszerzett még egy pisztolyt és éles

lövedéket a sok vaktöltény mellé.

 

Azon a délutánon minden pontosan úgy történt, ahogyan tervezte. "John biztosan

egy éles lövedéket tett Sandra pisztolyába, aki majd rám lõ. Meg kell elõznöm."

 

Feltéve, hogy látja majd Johnt...

 

Látta, mert õ, a Bohóc, a magasabb színpadon állt. A fellépés elõtt egy

rongyokkal teli, másfél embernyi ládát rakatott be a színpadra.

 

Amikor elkövetkezett a fellépés, meglátta Johnt. A férfi a második sorban, a

gyerekek és a szülõk között állt. A vadnyugati jelenetnél jöttek a társai,

akiket a Bohóc bekötött szemmel, sõt háttal is le-lepuffantott, és azok mind a

ládába estek. Aztán felbukkant Sandra, kifestett arccal, piros orral. Pisztolyt

emelt a Bohócra...

 

A férfi eltáncolt a helyérõl. Úgy ügyeskedett, hogy John és Sandra közé

kerüljön. Amikor felesége a fegyverét ráemelte, a Bohóc kezében már a másik, az

igazi fegyver volt. Lõtt, és Sandra belebukott a rongyos ládába.

 

A Bohóc megperdült, nagyot ugrott, átvetette magát a rögtönzött színpad

szélén. Közben senki nem látta, mit mûvel a kezével. Elkapta a meglepett Johnt,

lerántotta a földre. "Gyilkos, gyilkos!" - kiabálta.

 

Az emberek nevettek, azt hitték, ez is a jelenethez tartozik. Ám a Bohóc nem

tréfált. A döbbent John kezébe nyomta a fegyvert, és amikor már biztos volt

benne, hogy rajta van az ujjlenyomata - õ maga nevetséges piros szövetkesztyût

viselt - rendõrért kiáltott... "Ez az ember velem egy idõben lõtt, és eltalálta

a feleségemet!"

 

John halálra váltan bizonygatta, hogy neki nem volt fegyvere, ezt a pisztolyt

addig nem is látta...

 

Másnap este a Bohóc már egy másik városban vacsorázott. Megszabadult a

feleségétõl, Johnt pedig a bíróság elítéli gyilkosságért. A Bohóc asztaltársa

elé tolta az újságot, és azt mondta a gyönyörû, vörös hajú nõnek:

 

- Nézd, a szeretõje lelõtte a feleségemet! Engem nem lehet megcsalni, aki

ilyent tesz, lakolni fog.

 

- Én sohasem csallak meg, szívem - duruzsolta válaszul a vörös hajú szépség.

Nemere István: Jótettért jót várj!  (Tvr-hét 2000/04)

 

Lyndon látta az anyja arcán a leplezetlen utálatot, amikor Briss elment a házuk

elõtt.

 

- Miért haragszol rá? - kérdezte anyját.

 

Az asszony lenézett a fiára. Még csak tizenegy éves, de már milyen okos -

gondolta magában. Rendes, jó gyerek Lyndon, az iskolában is dicsérik.

 

- Briss egy gazember, kisfiam - mondta indulatosan az asszony. - Elszedte

anyám pénzét, aztán otthagyta õt, amikor halálos beteg lett. Azóta nagy lábon

él és nem akar emlékezni a múltra. Pert indítottam ellene az anyám

hagyatékáért, de ki tudja, mikor ér véget? Addigra Briss elkölti az egész

pénzt, vagy ki tudja, az is lehet, hogy külföldre viszi.

 

- És ha meghalna, akkor a miénk lenne a pénze?

 

- Igen, ha a bíróság így ítéli helyesnek...

 

Az anya olykor el is felejtette, hogy Lyndon még gyerek. Olyan komoly már,

mindent megért, akár a felnõttek. Bármirõl lehet vele beszélgetni. De most

mégis témát váltott:

 

- És mirõl volt szó ma az iskolában?

 

- A jótettekrõl. Hogy jótett helyébe jót várj, és hogy mindennap hajtsunk végre

valami jótettet!

 

Lyndon csak intett, és kiszaladt a lakásból. Útközben felkapta az egyik

labdáját. Szerette a labdákat, és mesterien tudott bánni velük.

 

Tudta, merre ment Briss.

 

A pasas nagy sportembernek hiszi magát, holott még úszni sem tud. Ezt Lyndon

hallgatta ki a jó múltkorjában a folyóparton. Brisst sokan ismerték, de senki

sem kedvelte.

 

A férfi minden délután kocogni megy, néha a parkban fut is egy kicsit. Aztán

átmegy a patak gátján. Nem a távolabbi, széles hídon, hanem errefelé rövidít.

Az egyik oldalon a híd lábánál folyik az erõs sodrású víz, a másikon van vagy

tízméteres mélység, és a betonra zuhanó víz fehér habosan felcsap.

 

Briss azzal dicsekedett valamikor, hogy fantasztikus egyensúlyérzéke van. A

kis gáton féltenyérnyi betonpillérek fésülik az áramló vizet. A férfi mindig

gyorsan végigmegy rajtuk. Minden áldott délután, amikor visszafelé jön a

kocogásból.

 

Õsz volt, elég hûvös is, nem csoda, hogy Lyndon senkit sem talált a parkban.

Zúgott a kis vízesés. A kisfiú a labdát pattogtatta, mígnem meglátta a túlsó

parton Brisst közeledni. A férfi vörös melegítõben, lassan, komótosan futott a

gát felé.

 

Lyndon körülnézett. Sehol senki. A bokrok különben is elég jól eltakarják a

gátat...

 

Hát arra sétált, beguggolt a lombok közé. Briss léptei elhalkultak. Lyndon

felegyenesedett, és felemelte a labdát...

 

Briss háttal neki éppen a kis betoncölöpökön egyensúlyozott. Szándékosan nem

nézett jobbra, ahol a víz a mélybe zúdult. A gyerek megvetette lábát a parton,

dobásra emelte a labdát. Teljes erõvel meglendítette a karját...

 

Brisst váratlanul érte az ütés. Azonnal elvesztette az egyensúlyát. Ordítani

sem tudott. Vagy üvöltött, csak elnyelte a hangját a lezúduló víz döreje...?

 

Lyndon némán állt egy darabig. Nézte, ahogyan a vörös melegítõ még kétszer

felbukkant, aztán a víz maga alá gyûrte, és eltûnt. A labdának is nyoma

veszett, de ez nem izgatta a gyereket, otthon van még néhány.

 

Hazafutott. Anyja a szerény kis konyhában éppen a vacsorát melegítette.

 

- Mit csináltál? - kérdezte, s a válla fölött hátra nézett.

 

Lyndon nem nézett rá, úgy válaszolt:

 

- Á, semmit. Csak a mai jótettemet hajtottam végre, mama.

Nemere István: Káin felügyelõ  (Tvr-hét 1993/26)

 

- Maguk egyszerûen ostobák - jelentette ki Raymond felügyelõ ellentmondást nem

tûrõ hangon. - Az az átkozott kéjgyilkos két éve vezeti az orránál fogva az

egész helyi rendõrséget! Ugye, a közelmúltban azért vásároltak húsz darab

vadonatúj gumibotot, hogy majd azzal üssék a nyomát...?

 

- De uram! Mit tehettünk volna? A tettes sohasem hagyott értékelhetõ nyomot.

Csak a meggyilkolt lányok holtteste maradt a helyszínen, és a mellükben a tõr.

A pasas az utcalányokra specializálta magát, úgy látszik...

 

- Kéthavonta ölt meg egyet - jegyezte meg az egyik társa.

 

- Hat héttel ezelõtt az utolsót - figyelmeztette a harmadik.

 

Raymond a kezét dörzsölte:

 

- Akkor hamarosan ismét ölni fog. Ez remek! Én veszem kézbe az ügyet. A fõnökök

csak ezért küldtek ide engem. Holnap délelõtt tíz órára idézzék a kapitányságra

a város összes utcalányát, és gondoskodjanak róla: senki más ne hallja, amit

majd mondok nekik!

 

Két héttel késõbb - mint azóta minden este - Raymond felügyelõ késõ éjszakáig

kocsijában ült a keleti negyed szélén. Éjfél múlott éppen, amikor megszólalt

kocsijában a rendõrségi rádiótelefon.

 

- Tessék, itt Raymond felügyelõ!

 

- Az ügyeletes vagyok, uram! Vonalban van egy olyan lány...

 

Az utcalány szaggatott jelentését végig sem hallgatta, már indított. A

felügyelõ csikorgó gumikkal száguldott a csaknem néptelen utcán.

 

- Itt volt, felügyelõ úr! Olyan, amilyennek ön lefestette. Ötven körüli,

kicsit kopaszodik, és nagyon nyugodt. Magával vitte Iréne-t.

 

- Merre mentek?

 

- A folyó felé.

 

- A kocsija rendszáma?

 

- Csak a végét láttam. Nyolcvanhárom-tizenhat-négy...

 

- Elég lesz - ledobta a telefonkagylót és robogott. Sejtette, az ügyeletes

riasztja a járõröket is. Csak el ne meneküljön az a disznó!

 

A folyóparti kis liget szélén állt egy autó. Fények kioltva, semmi mozgás. A

rendszám egyezett. Itt kell lennie...! És akkor... Mintha valaki sikoltott

volna a fák között... Raymond arrafelé rohant.

 

Éppen idõben érkezett. A férfi leteperte a nõt, magasra emelte az öklét. És

benne tõrt szorongatott... Raymond messze volt még, túl messze. A gyilkos

háromszor is lesújthat, mielõtt odaér. De Raymondnak már kezében volt a

pisztolya és nem habozott.

 

Két golyót eresztett a gyilkosba, és az lehanyatlott. Raymond nagyon furcsán

érezte magát, reszketve állt a halott mellett. Mert hiszen a gyilkos azonnal

meghalt.

 

Iréne sikoltozva mászott ki alóla. Az élmény nagyon megviselte a miniszoknyás,

erõsen festett arcú lányt.

 

- Úgy megijedtem, felügyelõ úr... és örülök, hogy elintézte ezt a szörnyû

alakot! Ön volt az egyetlen rendõr, aki emberszámba vett bennünket. Aki

kimondta, hogy csak mi segíthetünk magunkon, és aki elõre megjósolta azt is,

hogyan néz ki a gyilkos! Még azt is mondta, hogy egy kicsit hasonlít önre, csak

nem visel bajuszt! Ezt honnan tudta, felügyelõ úr?

 

- Megérzés, kislány... meg a nyomozati anyagból is kideríthet az ember egyet s

mást.

 

Szirénázva jöttek a többiek. A liget hamarosan tele lett rendõrökkel. Felvették

Iréne vallomását, megnézték a holttestet. A gyilkos még most is öklében

szorította a kést.

 

- Hasonlít önre, felügyelõ úr - így az egyik itteni detektív.

 

- Sokan vagyunk ilyen átlagos, ötvenes, kopaszodó, ferde orrú pasasok -

bólogatott Raymond egykedvûen. Hiszen nem mondhatta el nekik, hogy éppen ezért

kérte ide magát a feletteseitõl, csak erre a nyomozásra. Ismerte a tettest.

Abel mindig erõszakos volt, már gyermekkorában is. Az elsõ gyilkossága után

huszonnégy évet töltött zárt intézetben, aztán kiengedték. Raymond csak annyit

tudott róla, hogy erre a vidékre költözött. Tizenkilenc éve nem találkoztak...

egészen ma éjfélig.

 

Raymond agyában sebesen rohantak az emlékek. Abel álnéven élt és gyilkolt.

Tizenéves korában Raymondot is megverte, gyötörte sokszor. Elviselhetetlen

volt. És most... Abel azt hitte, nem kaphatják el?... Megfeledkezett egy

apróságról, és Raymond ezt használta ki: hogy õk ketten hasonlítottak egymásra.

Hat gyilkosság után Raymond biztos volt benne: a tettes csak Abel lehet. Aki

nem véletlenül hasonlít rá.

 

"Minden Abel megtalálja a maga Káinját" - gondolta Raymond felügyelõ, és

egyetlen másodpercig sem sajnálta, hogy ma este végre lelõtte a bátyját.

 

Az a disznó igazán megérdemelte a halált.

Nemere István: A kedves sírásó  (Tvr-hét 1993/30)

 

Békességben él a mi kis városunk. Talán azért is, mert én vagyok itt a rendõr.

Az egyetlen. Meg hát békeszeretõek az itteniek, nem sokat veszekednek. A

kocsmában néha elcsattan egy-egy pofon, és kész. Az egyetlen gond a vasúti

csavargókkal volt, sokáig. De már az sincs.

 

A csavargók a "vasúti" jelzõt onnan kapták, hogy általában vonaton érkeztek.

Tehervonaton, lopva. Az állomás elég messze van, a külterületen, és az

utasoknak - ha észrevétlenek akarnak maradni - a temetõn át kell jönniük. És

arrafelé is mennek el, ha lopakodva akarnak távozni. Ezek a csirkefogók

általában délután jöttek, tehervonaton lógva. Akit a vasutasok észrevettek,

lezavarták a szerelvényrõl. Személyvonatra nem volt pénzük, újabb tehervonat

pedig csak másnap jött. Arra felkapaszkodhattak, ha ügyesek voltak. És nem túl

részegek. A semmirekellõk este jöttek a városba, néhány kirakatot betörtek,

szétvertek két kocsmát és három polgár fejét, aztán eltûntek. Nem egy éjszakám

ment el azzal, hogy az átkozott csavargókat hajkurásztam mindenfelé, nem sok

sikerrel. Ha el is kaptam némelyiket, a kárt nem tudja megtéríteni, ráadásul a

mi költségünkre hûsölt a fogdában pár napig.

 

Így volt ez egészen tavalyelõttig. Akkor valami megváltozott. Kevesebb lett az

éjszakai garázdálkodás, a betörés, a polgárverés.

 

A vasutasok szerint mostanában is ugyanúgy jönnek a csavargók, de mintha

kevesebb távozna, mint ahány érkezik. Lehet persze - tették hozzá -, hogy a

várostól távolabb ugrálnak fel a tehervonatra. Talán a külsõ szemafornál -

vélték. Az állomásról a temetõn át mentem haza. Joseph a sírásónk és

temetõõrünk; mindenki ismeri. Elõzékeny, szolgálatkész fickó, és alig iszik.

Nem lenne ilyen virágos, árnyas a temetõnk, ha nem Joseph lenne itt az úr.

Mivel éppen egy sírt ásott, odamentem hozzá.

 

- Ki halt meg, Joseph? - érdeklõdtem.

 

- Még senki - felelte. - De most nincs más dolgom, hát kiások egyet a

szegények parcellájában. Legfeljebb két hét, és kerül bele valaki.

 

Lenéztem a gödörbe. Sok temetésen vettem már részt, hát feltûnt valami.

 

- Nem túl mély ez a gödör, Joseph?

 

- Ekkora kell legyen - felelte flegmán, de közben kedvesen mosolygott.

 

- Látott mostanában csavargókat? Azt beszélik, a temetõn át mennek éjszaka a

vasúthoz.

 

- Nem mindegyik - felelte röviden.

 

Úgy hozta a sors, hogy két nap múlva ismét jött egy csavargó, feltört egy

boltot, de elkergették. A polgárok nagy zajt csapva üldözték. A szemtanúk

szerint, állítólag, a temetõbe futott. A vasutasok senkit sem láttak, pedig

telefonáltam nekik, figyeljenek jól.

 

Újabb két nap múlva meghalt egy öregasszony, akit jól ismertem. Elmentem a

temetésére. Ott álltam a gödör szélén. Joseph az arcomat kémlelte:

észreveszem-e...? Észrevettem. A gödör most nem volt olyan mély, mint pár

nappal korábban. Akkor nem szóltam, de éjfél felé elballagtam a temetõ

irányába.

 

Kísérteties volt a holdfény, az árnyak sejtelmes játéka. Szél lopózott a

sírok között, egyik-másik fa törzse mintha ember lett volna. Hallottam apró,

idegesítõ neszeket is. De nem borzongtam. Aztán az egyik ciprus megelevenedett.

 

- Jó estét! - mondta Joseph. - Tudtam, hogy eljön.

 

Letelepedtünk az egyik kripta elé, a padra. Elõbb hallgattunk egy sort, ahogy

mifelénk illik.

 

- Sokan voltak? - kérdeztem aztán, szûkszavúan.

 

- Tizenheten - így Joseph, majd csöppet sem sietve hozzátette: - Eddig...

 

Hát igen. Néztem a sötét temetõt. Mostanában kevés bajunk van a csavargókkal.

Ritkábban jönnek. És ezt Josephnek köszönhetjük. Biztosan elterjedt közöttük

szerte az országban, hogy ezt a kisvárost jobb elkerülni. Távoli állomásokon,

robogó tehervonatokon mesélik félve, hogy itt...

 

A sírok hallgattak. Tizenhét, mostanában elföldelt koporsó alatt fekszik valaki

más is, de ez már sohasem derülhet ki. Éppen én leszek az, aki sohasem teszi

szóvá. Elvégre Joseph az én munkámat könnyítette meg. A sötétben könnyû dolga

lehetett, minden ösvényt, bokrot ismer itt. Elég volt erõs kezében egy

borotvaéles ásó, és kész.

 

- No, megyek - álltam fel. - Jó éjszakát, Joseph!

 

- Jó éjszakát! - így õ, aztán máris egyedül ballagtam. A temetõ szélén

megálltam, néztem az alvó várost. Szeretem ezt a helyet, és a nyugalom

mindennél fontosabb nekem is, a mi kis városunknak is.

Nemere István: Kedves menyem  (Tvr-hét 2000/12)

 

Thomas Greene ötvenéves volt, és ereje teljében lévõ férfinak érezte magát. Ez

leginkább akkor jutott eszébe, amikor a menyére nézett. Vicky huszonhat múlott,

gyönyörû teste, szép arca sok örömet szerzett Thomasnak. Persze csak nézte,

mást nem tehetett. Hárman éltek a tágas házban, ahonnan két évvel ezelõtt

vitték a temetõbe Thomas feleségét. A fia, John azóta is haragszik az apjára.

Úgy hiszi, az anyját megmenthették volna, ha idõben szólnak az orvosnak. De hát

az asszonyt minden elõjel nélkül a szíve vitte el, egyetlen perc alatt.

 

John dolgozott, de keveset keresett. Célozgatott rá olykor, hogy ha megkapná a

részét az örökségbõl, valamilyen vállalkozásba foghatna. De Thomas jól ismerte

a fiát - soha nem vinné semmire. "Mintha nem is az én fiam lenne", gondolta az

építész. Még most is tízszer annyit keresett egy évben, mint John és Vicky

együttvéve. Eszébe sem jutott kiadni az örökséget. Legyenek türelemmel a

haláláig!

 

Kedvelt foglalatossága volt, hogy megleste fürdõzõ menyét. Tudta, hogy otromba

dolgot mûvel. De amióta meghalt a felesége, nem volt asszonnyal. A

kielégületlenség késztette rá, hogy ha John nem volt otthon, Vicky pedig

zuhanyozott, akkor Thomasnak mindig az "ereszcsatornát kellett tisztítania".

Szerencsére sosem bukott le. Vicky hosszan és önfeledten állt meztelenül a

zuhany alatt. Thomas az ablak mellé támasztotta a létráját, és a repkény mellõl

leste a menyét. Vickynek csakugyan kívánatos teste volt. Csak a természete nem

tetszett Thomasnak. Túl keménynek, erõszakosnak találta a fiatal nõt. De

végtére is nem neki kellett vele élnie.

 

Csütörtök este is éppen õt leste. Valami történt a fürdõszobában. Csengett a

telefon, és Vicky az ottani készüléket vette fel. A nyitott ablakon át Thomas

tisztán hallott minden szót: "Most minek izgulsz, John? Minden készen áll.

Baleset lesz, érted? Jól jegyezd meg, baleset! Kimegy kocogni a hegyfokra,

ahogy minden második este. Ott lapulunk majd a bokrok között. És semmi szánalom

meg félelem, te gyáva nyúl... Majd én kézben tartom az eseményeket. Nem fogunk

lebukni, meglátod. És ha Thomas már lezuhant a szirtrõl, szép temetést

rendezünk neki. Aztán átvesszük az örökséget, és miénk a világ..."

 

Thomas jéggé dermedt. Hallotta, hogy Vicky visszajött a zuhany alá. A férfit

már nem érdekelte a nõ teste. Lemászott a létráról, és a homályban töprengve

nézett maga elé...

 

Másnap sokáig beszélt egy felügyelõvel a rendõrségen. Aztán késõ délután

készülõdni kezdett. Melegítõt, tornacipõt öltött. Komótosan törölközõt tett a

nyakába. Nem csodálkozott, amikor hallotta az ajtócsapódást - elmentek. Tudta,

hová igyekeznek. Fájt a szíve. "John, hát te is...?"

 

Szürkületkor indult útnak. Lassan futott. Mint aki fáradt. Pedig másféle súly

nehezedett rá. Nem is nézett körül. Alig pár méterre volt a szakadék peremétõl.

Odalent a sziklás tengerpart. Akit innen lelöknek, vagy száz métert zuhan, és

azt nem élheti túl.

 

Hirtelen két alak magasodott fel elõtte. Fekete ruha, fekete arcok. Szótlanul

léptek feléje, hogy kinyújtott kézzel lelökjék...

 

Reflektorok gyúltak. Rendõrségi helikopter motorja dübörgött fel a közelben,

vakítottak a fények. Megafon kiáltotta, hogy a mesterlövészek célba vették a

tetteseket, tegyék fel a kezüket, és ne mozduljanak...

 

Amikor elvitték Johnt és Vickyt, a felügyelõ odament Thomashoz:

 

- Nagyon rossz hangulatban lehet most, Mr. Greene. Meghívhatom egy italra?

 

- Meghívhat - bólintott Thomas kimérten. Még maga elõtt látta Vicky tökéletes

testét, a bõrén szétszaladó vízcsöppeket - aztán elhessegette a látványt.

Messze nem lesz ilyen szép, mire kijön a börtönbõl. Johnt sem sajnálta. Eszébe

jutott: egyedül maradt a házban, és mostantól kezdve azt hív meg oda, akit akar

- netán éjszakára is! Mindjárt jobb kedvvel indult a felügyelõ után.

Nemere István: Ritka a jó kertész mostanában  (Tvr-hét 1998/02)

 

Kellog megállt a fürdõmedence szélén.

 

- A szegélyt is mossa le - utasította a kertészt. - Ma délután kisebb fogadást

adok, lesz vagy tizenöt vendég.

 

- Nem tetszik fürödni? - kérdezte a kertész. Kellog ránézett. Borostás az arca,

hajlott a teste, de még bírja a munkát. Igaz, tavalyelõtt volt vele az a

kellemetlen ügy... Senki sem tökéletes.

 

- De igen. Hamarosan kijövök - Kellog bement a házba. Nem volt túl gazdag,

negyvenéves korára csak ezt a szép házat szerezte. Éppen ezért merült bele most

az üzleti életbe. Remélte, hogy a mai vendégei segítségével jobb üzletet

köthet. Ennek megfelelõen válogatta össze a meghívottakat is.

 

A nagy ablak melletti szekrényhez lépett. Ki akarta választani délutánra a

ruháját. Elõtte jólesik majd úszni a medencében. Melegen sütött a nap.

 

Csak a szeme sarkából látta a kertészt. A férfi valamit cipelt a hóna alatt:

kerek volt és fekete. Talán az öntözõcsõ? Lemossa a medence szegélyét. Kék inge

színes folt volt Kellog látómezejének szélén. Csak valamivel késõbb kapcsolt:

nem gumicsõ volt az, amit a kertész vitt. Inkább vékony kábelköteg lehetett.

Mit akarhat?...

 

Félig a függöny mögé állt, úgy figyelt. Furcsa zsibbadást érzett, amikor látta,

hogy a kertész néhányszor lopva a ház felé néz. A lépte is elárulta, hogy

lopakodik. Mint aki rosszban sántikál. Mi a fenét csinálhat?

 

Kellog pontosan hallott minden házbeli zajt, a szobalány tett-vett kint a

folyosón. A kert felõl nem hatolt be a nesz, az öreget mintha csak némafilmen

látta volna. A férfi belógatta a vízbe a kábel végét, majd a bokrok közé

vezette valahová. Kellog távolabb rémülten fedezte fel a kerti elektromos

hosszabbító dobját. A kábel most összekapcsolódott a konnektorral. Áram a

vízben?...

 

A homlokán kiütközött a verejték, a térde reszketett. Mit akar az öreg? Hiszen

ez a halál... Hát igen, 'az az ügy'. A kertész lopott, de rajtakapták. Azt

hitte, nem találják meg nála azt az ezer dollárt? Kellog maga ment a

szobájába, és rövid keresés után elõhúzta a légkondicionáló rácsa mögül. Eszébe

jutott, milyen vad tekintetet vetett rá akkor a kertész. Kellog hajlandó volt

eltekinteni a följelentéstõl, fõleg azért, mert a felesége megkérte. Az

asszonyok általában lágyszívûek. Kellog azóta csaknem elfelejtette a dolgot.

Úgy látszik, a kertészben tovább dolgozott a gyûlölet. Pedig el sem

bocsátották! Ezt is a felesége kérte. Az öreg maradt, és rendben tartott

mindent a kertben. És õrizte a bosszúját - gondolta most Kellog. Akinek

megbocsátasz, sohasem felejti el, hogy láttad öt gyengének; kegyet gyakoroltál

vele, és azt hitted, a jóságod végtelen... Ahogy múltak a hónapok, visszájára

fordult minden, a hála gyûlöletté alakult... Kellog már értett mindent, mégis

döbbenten nézte a fekete kábelt.

 

Rövid, feszült töprengés után döntött. Fürdõnadrágra vetkõzött, lassan

kiment. "A holttestet nem én találom meg - gondolta villámgyorsan. - Majd a

medence mellett hagyom a napszemüvegemet, és kiküldöm érte a szobalányt...

Elõbb azonban eldugom a kábelt. A boncolás szívszélhûdést állapít meg. Nincs

ebben semmi rendkívüli, a kertész már nem volt fiatal, a medence szélét

tisztította, jött a szívroham, és beleesett a vízbe..."

 

Kellog mélyet lélegzett, és átvágott a pázsiton. Megkeményítette a szívét, de a

halálfélelme nem múlott el. "Meg akar ölni!" - vibrált a tudatában.

 

A kertész fél térden állva mosta a szegélyt. Kellog hátulról közelítette meg.

Odaérve, a lábát a férfi vállára tette, egy rúgás, és a kertész máris

kalimpálva zuhant a vízbe. A szobalány bentrõl nem láthatott ide.

 

A kertész nem kiáltott. Egy pillanatra lemerült, aztán felbukott. Nem

kapálózott, nem fulladozott. Kellog rábámult, és amikor az öreg

gyûlölködõ-rémült arccal elkapta a medence szélét, megértette, mi történt:

 

- Még nem kapcsolta be az áramot, igaz?

 

A kertész komoran bólintott. Egymásra néztek, és minden világos volt. Kellog

megkönnyebbült. Mégsem tette meg. "Majdnem gyilkos lettem, mint õ." Sóhajtott:

 

- Tíz percet adok, hogy eltûnjön örökre. A kábelt is vigye!

 

Lassú léptekkel, mégis felszabadultan ment vissza a házba.

 

 

Délután a vendégek megcsodálták a kertet:

 

- Milyen szép itt minden, Kellog!

 

A házigazda szerényen mosolygott:

 

- Jó kertészem van. Illetve volt. Éppen felmondott, de bízom benne, hamarosan

találok másikat. Nem is képzelik, hölgyeim és uraim, milyen nehéz manapság

megbízható személyzetre szert tenni.

Nemere István: Ketchup és vér  (Vasárnapi Blikk 1997-12-07, 1997-12-14)

 

Evelyn tudta, hogy a veje meg akarja õt ölni. Hiszen többször is próbálkozott

már. Evelyn élénken emlékezett az elmúlt hónapók eseményeire. A nyár elején

például vitorlázni mentek hármasban. Christine, a lánya kezelte a vitorlákat,

Evelyn éppen kijött a fedélzetre. Jó széllel rohant a vitorlás a nagy öböl

vizén, ragyogott a nap. És akkor a hajó váratlanul irányt változtatott, a

nagyvitorla rúdja centire húzott el Evelyn feje fölött - ha eltalálja, már nem

él. Bruce, a veje késõbb vörös arccal magyarázott valamit, hogy éppen fordulni

akart a hajóval, és nem vette észre, hogy Evelyn is a fedélzetre lépett...

 

 

Vagy az a másik eset két héttel ezelõtt, a kocsival. Evelyn szokása szerint a

hét végén eljött meglátogatni a lányát. Christine nem panaszkodott Bruce-ra,

mert õ sohasem panaszkodik. De Evelyn ezer apró jelbõl tudta, hogy nem élnek

jól. Brucenak anyagi gondjai vannak, és szeretné megkapni az örökségét. Evelyn

a férje után nagyon gazdag volt, de látva lánya szerencsétlen házasságát, még

habozott. Nem adott nagyobb összeget, hiszen Bruce azt elherdálta volna. A veje

ellenszenves fickó volt, adósságokba verte magát...

 

Szóval, a kocsi a lejtõn állt behúzott kézifékkel. Evelyn határozottan

emlékezett rá, hogy igenis behúzta. Piknikhez terítettek a pázsiton, nem messze

az autótól. Bruce elbóklászott valahová a bokrok között, Christine megkente a

kenyereket, aztán fogta a kávéspoharát, és a völgyet figyelte. Csak Evelyn

maradt a pokrócon. Furcsa surrogást hallott a háta mögött. Odanézve azt hitte,

megáll a szíve - a saját kocsija gurult feléje a kavicsos parkolón át, majd a

kerekek elhallgattak, mert már a pázsit füvére érkeztek... Sikoltott, és

félregördült, ahogyan csak kalandfilmekben. látta. Aztán Bruce futott elõ

valahonnan, utolérte a kocsit; beugrott és megállította. Sápadtan mondogatta,

mekkora baj lehetett volna abból, hogy Evelyn elfelejtette behúzni a féket...

Pedig az asszony világosan emlékezett: õ behúzta!

 

 

Bruce, Bruce, megjárod! - mondta volna neki, de inkább hallgatott. Most, nyár

vége felé itt voltak a hegyekben. És ma reggel Evelyn félrevonta Bruce-t:

 

- Beszélgethetnünk, Bruce. Holnap délután felmegyek a barlangokhoz. Ha

akarod, gyere velem. Ott senki sem fog zavarni bennünket.

 

 

Látta Bruce szemében a mohó vágyat - a pillantása csak egyetlen másodpercig

tartott, de Evelynnek annyi elég volt. A veje már elszánta magát a gyilkosságra

is. Jól tudja, hogy Evelyn a lányára hagyta minden vagyonát. Az anyós

"balesete" õt is örökössé tenné mint Christine férjét. A vad hegyekben pedig...

ki tudja, mire képes?

 

Illetve nagyon is jól tudta: Bruce-tól semmi jót nem várhat. A néptelen hegyi

barlangok között biztosan kitalál valamit, hogy... Evelyn megborzongott. A veje

ráharapott a lehetõségre, hogy úgymond "beszélgetni" mennek a barlangokba.

Tehát kettõjükön kívül senki sem fogja tudni, hogy ott vannak... És aki ott

marad holtan, azt évek múlva a bíróság is holttá nyilvánítja. Megszûnik a gond

Bruce-szal!

 

 

Evelyn már aznap bevásárolt mindent, és felautózott a barlangokhoz.

Gyermekkorában járt itt néhányszor. Most is olyan volt a táj, mint régen. A

sziklás hegyoldalak fenyegetõen magasodtak fel. A barlangok hûvösében

"emeletes" kürtõk ásítottak; az egyik húszméteres, emberszéles "kút" fenekétõl

pár méterre nyílott egy másik, ez háromszor olyan mély volt, és alul már nem

volt kijárata.

 

Kevesen tudtak a barlangokról, nem volt ez turistaattrakció. A hegy mélye

hûvös és félhomályos volt. Evelyn egy nagy zsákban vitte fel a holmit. Alulról

közelítette meg a felsõ kürtõt, zseblámpa fényénél verte be a kampókat a

sziklafalba. Kifeszítette a mûanyag hálót. Remélte, elbírja majd a súlyt, ami

belezuhan. Aztán a kürtõ aljába a hideg kõre tett egy doboz ketchupot. Késõbb a

lámpát maga elé tartva óvatosan továbblépett, és lenézett a másik kürtõbe. Az

fekete volt, és olyan hideg levegõ áradt belõle, hogy az asszony megborzongott.

A foga is vacogott, amikor lejött a néptelen ösvényen és kocsiba ült.

 

 

Másnap délután újra egyedül, hajtott ki az utcából. Bruce egy park szélén

várta, ahogyan Christine elõtt is: titkosán megbeszélték. Szótlanul autóztak

fel a hegyekbe, Evelyn néha magán érezte a férfi pillantását. Bruce

harmincnégy, õ meg negyvenhét. De míg Bruce-nak fogalma sincs arról; mire

lehetnek képesek az emberek, addig Evelynnek voltak tapasztalatai is. És

mindenekfölött élt benne a vágy, hogy kimentse a lányát egy rossz házasságból,

mielõtt Christine-nek is baja esne. Persze Evelyn a saját életét is féltette.

"Ez nem egy anyós-vej konfliktus" futott át az agyán. Itt sokkal többrõl van

szó.

 

Gyilkosságról!

 

Elszánta magát: "Önvédelem lesz", tudta. Hiszen most is látta Bruce alattomos

pillantásait, árulkodó mozdulatait. "Ki fog nyírni, ha nem leszek elég óvatos,

vagy... gyors!" - lüktetett az asszonyban.

 

 

Evelyn a barlangoknál idegenvezetõként viselkedett. Elõbb megnézték a felsõ

kürtõ alsó végét, zseblámpával bevilágítottak a lyukba. Olyan volt, mint egy

liftakna feneke. Az asszony persze nem szólt arról, hogy négy lépéssel odébb a

sötétben ásít a másik, mélyebb kürtõ. Aztán másztak felfelé. Evelyn most a

felsõ kürtõhöz irányította a férfit. Közben látszólag közömbös hangon

beszélgettek.

 

- Az örökségrõl van szó? - kérdezte Bruce. Ha most azt mondaná Evelyn, hogy

máris kifizeti, ami Christine-nek jár... talán nem bántaná. De errõl szó sincs!

- Evelyn keze ökölbe szorult.

 

- Lehet, Bruce. Tudod, hogy ez a kürtõ milyen mély...? Aki ide beleesik, annak

vége - suttogta Evelyn, és mélyen behajolt a nyílás fölé.

 

- Az örökség... - nyögte a férfi. Evelyn felkacagott:

 

- Milyen örökség? Abból egy centet sem kapsz soha! - és megfeszítette izmait.

Készen állt, hogy...

 

 

A lökés hát nem érte váratlanul. Bruce elvesztette önuralmát, Evelyn

provokációja sikerrel járt. Mégis megijedt, amikor elvesztette lába alól a

talajt. Zuhant... Igyekezett függõlegesen esni, nehogy a kürtõ falának

ütközzön. Az egész zuhanás csak másodpercekig tarthatott, mégis igen hosszúnak

érezte. És tudta, hogy sikolt - a hang félelmetes erõvel tört ki torkából,

visszhangzott a keskeny kürtõben, zsigeri volt, õszinte félelem mûködött benne.

Mert mi van, ha a háló vagy a kampók nem tartják meg...?

 

Megtartották. Csukott szemmel zuhant, majd valami visszafogta, nyúlott, aztán

felemelte és lágyan ringatta...

 

 

Nagyot lélegzett, szerencsére nem vesztette el az eszméletét. Hiszen tudta,

hogy így lesz! Gyorsan kimászott a háló szélére, két kampó között lebújt a háló

széle és a sziklafal között. Lassan elengedte a kampót, a kürtõ aljára huppant.

A majdnem teljes sötétségben elõkereste a ketchupos dobozt, magára fröcskölte a

vörös folyadékot. Az arcára, karjára, lábára, testére. Ha beválik a számítása,

Bruce lejön megnézni; meghalt-e? Hisz nem kockáztathatja, hogy elmegy innen, és

Evelyn esetleg élve kivánszorog, megmentik. És elmondja a rendõrségnek, ki

lökte õt a kürtõbe...

 

 

Jól számított. Pár perc múlva sietõs lépteket hallott a sziklafolyosó

irányából. Mire a zseblámpa fényköre rávetült, már kicsavart tagokkal, "vérben

úszva", mozdulatlanul hevert. Halált sugallt a látványa... Hallolta, hogy Bruce

lihegve áll és a fénykörbõl.tudta Evelyn: õt nézi.

 

És akkor az asszony megmozdult! Méghozzá villámgyorsan; felugrott, elvágta a

menekülõ útját. Pedig hát Bruce nem menekült - az elsõ pillanatban döbbenten

felüvöltött; azután lépett volna tétován, de a lába szinte gyökeret

eresztett...

 

És Evelyn máris a férfi és a sziklafolyosó között állt. Bruce nem tudott a

másik kürtõrõl, amelynek itt van a felsõ nyílása. Csak pár lépésre...

 

- Ne! - ordította Bruce rémülten, és hátrált. Evelyn mind közelebb lépett

hozzá. Véresen, holtan, de mégis élõ módra. A bosszúállás szelleme? Egy halott

gyilkos..,? Vigyázott, nehogy megérintse.

 

Bruce már csak egy lépésre volt a kürtõ szélétõl, aztán annyira sem. A férfi

eltûnt Evelyn szeme elõl; zuhant és üvöltött; aztán a halálordításnak egy tompa

csattanás vetett véget.

 

 

Evelyn még sokáig állt a vészterhes és már örökös csendben; aztán mintegy

félálomban mozdult. Leszedte a mûanyag hálót, és a ketchupos dobozzal együtt

betette a tegnap eldugott táskájába. Lassan ment le az ösvényen, a szíve még

dobogott. Önkéntelenül tisztogatta ruhájáról a vért, vagyis a ketchupot.

Méghogy vér...! Percekkel késõbb úgy elfogta a megkönnyebbült nevetés, hogy meg

kellett állnia. Görnyedten rázkódott, és az arcán maradt ketchupot nyalogatta,

aztán tovább ment a völgybe, ahol a kocsija várta.

Nemere István: Kezdõ bérgyilkos  (Tvr-hét 1996/08)

 

- Csak arra vigyázz, haver- oktatta fiatal társát az idõsebb szakember -,

nehogy kezdõ maradj mindörökké!

 

- Az is lehetséges? - csodálkozott Vallan. Huszonkét éves volt és kegyetlen.

Ügyes, gyors, remek mesterlövész.

 

- Persze! - De Bogen nem bocsátkozott részletekbe. - A fõnök azt parancsolta,

tanítsalak meg mindenre. Három hét után ezen is túl vagyunk. Tudod már a

mesterség minden fogását. - "Majdnem mindet" - tette hozzá gondolatban.

 

Három hete aggasztotta ez a Vallan. Minek küldte ide a fõnök? Csak egy oka

lehet rá: le akar cserélni. Engem! És még jó, ha életben hagy, de erre nincs

sok reményem. Hiszen tizedhat éve dolgozom a cégnek, sok ellenfelet és

vetélytársat tettem már hidegre - futott át megint az agyán.

 

Bogen bérgyilkos volt. Mióta Vallant ideküldték, alig aludt. A fenébe is, mi

készül itt? A legjobb az lenne, ha Vallant kiiktatná a játszmából. És hamarosan

készen állt a terve.

 

Az oktatás utolsó napján így szólt fiatal társához:

 

- Remek lövõ vagy, jó a reflexed. Nem izgulsz, nincs benned félelem. De ha az

áldozat szemébe kell nézni... Szóval, hátravan még a próbatétel. Minden

bérgyilkosnak ezt is ki kell állnia.

 

- Szívesen - mosolygott Vallan, de a szeme hideg maradt. Az egész fickó

örökké készenlétben álló ideggóc. Bogen egyre biztosabb volt benne: amint

Vallan belejön a gyakorlatba, elsõnek - felsõbb parancsra - éppen õt teszi el

láb alól. Az utódja lesz a gyilkosa?!

 

- Ma este tizenegykor elmégy erre a címre. Nem írom fel, jegyezd meg! Lakik ott

egy pasas, egyedül a házban. Korombeli, magas fickó. Lytham a neve. Nem kell

megölni, elég, ha bejutsz a házba és rá fogod a fegyvert. Jobb, ha nem látja az

arcodat. Én a közelben leszek és figyelek. Ha sikerrel jártál, és kijössz,

akkor - de csak akkor - befogadlak az igazi bérgyilkosok közé!

 

Este tízkor Bogen elfoglalta leshelyét. A szomszédos mellékutcából könnyen

bejutott Lytham kertjébe. Tudta, hogy a magányosan élõ városi színigazgató a

társulatával együtt vendégszereplésre külföldre utazott, megírta a helyi újság.

Az idegenbõl Bogen nyakára küldött Vallan, persze, nem olvasta az itteni lapot.

"Nagy hiba, végzetes hiba!" - gondolta Bogen. Aztán lassan rácsavarta a

hangtompítót fegyvere csövére. Már szinte hallotta a saját hangját, amint utána

felhívja a fõnököt: "Uram, ön adott valami utasítást Vallannak? Mert jó

félórája elment valahová. Csak annyit mondott, leteszi a vizsgát. Azt hiszem,

mindenáron le akar teríteni valakit. Amilyen meggondolatlan, még képes és

megteszi!"

 

Zajt hallott. Nyílt a kocsi ajtaja, árny közeledett a pázsiton át. Vallan

volt. A bejárati ajtóhoz ment, lenyomta a kilincset. Mielõtt meglátta volna,

hogy a ház összes ablaka sötét, tehát nincs otthon senki - az elsõ golyót az

oldalába, a másikat a fejébe kapta.

 

Így aztán aligha érthette meg Bogen délelõtti mondásának értelmét. Egyszerûen

nem maradt rá ideje; hogy felfogja, milyen is az, ha valaki örökre kezdõ marad.

Ahogy most õ is, hiszen már az elsõ bevetése alkalmával csapdába sétált, és

lelõtték, mint a nyulat. Így aztán tényleg nem fejlõdhet tovább ebben a

rendkívül érdekes, és az izgalmat sem nélkülözõ szakmában.

Nemere István: Kínos ügy  (Tvr-hét 1996/32)

 

Cander kilépett a kapun, és sietõs léptekkel indult a park felé. Nem volt

messze. Elõtte még el kellett mennie a szomszéd ház elõtt. Nem pillantott a

sárgaréz névtáblára. Nem akarta ismét rossz szájízzel kezdeni a délutáni sétát.

 

A park ismerõs illatával várta, és az õszi délutánon magába fogadta a félt. Már

sötétedett, és valahol az égbolt szélén lógott az esõ lába. A parkban senkit

sem látott. Mióta nyugdíjba ment, Cander naponta járt ide sétálni. Élvezte a

zöldet, a madarakat, az olykor nedvesen csillogó pázsitot. A fák mohos törzsén

le-fel szaladgáló mókusokat. Zaklatott élete után most igazi pihenést jelentett

a napi séta.

 

Beért a park közepébe. Az út kis tisztáson kanyargott. Már nincs messze a

mesterséges szakadék, alján az éppolyan mesterséges romokkal. A meredek part

szélén kis pad áll. Cander azonban ritkán ült le; szeretett járni, járni, teli

tüdõvel szívni a friss levegõt.

 

Zajt hallott, megfordult. Az egyik vaskos fa mögül akkor lépett ki a

fiatalember.

 

- Cander? - kérdezte rekedten, és pisztolyt rántott.

 

- Igen - felelte Cander. - De kérem, ez...

 

- Pofa be! Megfizetsz mindenért! - mondta amaz keményen. Az arcán könyörtelen

vonás jelent meg. - Most megvagy, te disznó! Tudod, hány éve kereslek...?

 

- Kérem, itt valami... Az ismeretlen azonban nem engedte szóhoz jutni.

Közelebb jött, Cander pedig a fegyver láttán önkéntelenül hátrált.

 

- ...Azt hitted, elbújhatsz, te nyomorult? Sohasem láttuk egymást, mégis

elszámolnivalóm van veled. Mit mûveltél a családunkkal annak idején, Mexikóban?

Emlékszel? Elõször az apámat tetted tönkre, mindkét lába odalett, amikor

elgázoltad. Aztán az anyám elment hozzád pénzért, de te lelökted a lépcsõrõl,

bele is halt szegény! Mindig megúsztad, mert volt elég pénzed, te gazember!

Nyomorogtunk az öcsémmel, árván nõttünk fel, te...

 

- Azt hiszem, ön...

 

- Kuss! Most én beszélek! A nyomorék apánk halálra itta magát, mi, gyerekek

meg elzüllöttünk! Ezt is te okoztad! De végre rád találtam, Cander! Ütött az

utolsó órád!

 

Cander látta, hiába is beszélne. Kétségbeesésében a régi, jól ismert trükk

jutott eszébe. A fiatalember karnyújtásnyira volt. Nem téveszthet célt, ha lõni

fog. Lõni... Cander félig elfordította a fejét, mintha a támadó mögé nézne, és

így szólt:

 

- Jó, hogy jönnek, uraim, segítsenek!

 

Jól számított. A fiatal férfi önkéntelenül elfordult. Megzavarták volna?

Cander ekkor tenyéréllel a férfi csuklójára csapott, és elkapta a karját. Amaz

beleakaszkodott. Cander azonban ugrott, és magával rántotta a park kis

szakadékába. A két test összekapaszkodva gurult alá. Cander valami reccsenést

hallott. Ellenfele szorítása enyhült. Óvatosan kibontakozott a karjából.

 

A támadó fejjel ért a mûromokhoz, és belevágta egy nagyon is valódi kõbe. A

koponya reccsent... Amikor Cander felállt, a másik már üvegesedõ szemmel nézte

a gyülekezõ esõfelhõket. Besötétedett.

 

Cander gyors léptekkel ment hazafelé. Sohasem járt Mexikóban. A támadó

összetéveszthette valakivel. És tudta is, kivel. Megállt a szomszéd kapuja

elõtt, és ránézett a réztáblára. Holnap szólni fog neki. Egyiküknek el kell

költöznie a környékrõl. Milyen kínos ügy! A végén még félreértésre ad okot, ha

ugyanabban az utcában két Cander nevû ember is lakik.

Nemere István: Egy doboz konyakos meggy

(Vasárnapi Blikk 1998-06-28, 1998-07-05)

 

Az autózúgást hallva Edit leoltotta a lámpát. A motelszoba homályba borult. Az

asszony a függöny mögé állt. Kilesett. A látvány nem lepte meg, pontosan erre

számított.

 

Konrád, a férje szállt ki a kocsiból. A motel udvarán ilyenkor, késõ este nem

volt túl vitágos, de megismerte a férfi körvonalait, mackós mozgását. Mi a

fenét szeret rajta az a nõ? - töprengett, de nem sokáig. Ugyanis megpillantotta

Terézt is; a nõ a kocsi másik oldalán szállt ki. Kihívó nyári ruhát viselt mély

dekoltázzsal. Összekapaszkodva mentek a motel szemközti szárnyába. Konrád

türelmetlenül nyitotta ki az ajtót. Nem is gyújtottak fényt, "azonnal egymásnak

estek", gondolta Edit keserûen. Már hónapok óta gyanakodott, és néhányszor

észrevétlenül követte a férjét. A múlt héten a nyomok ebbe a motelbe vezettek,

de Edit akkor még nem szerezhetett bizonyítékot.

 

Ma reggel viszont a férje közölte, vidékre kell utaznia, és csak holnap délben

érkezik vissz. Edit hát szobát foglalt a motelben. Taxival jött, egy kis

bõröndöt is hozott magával, és hamis nevet adott a portásnak. Egész délután a

szobában ült és várta a bizonyosságot.

 

Hát most megkapta!

 

Amit pár hónapja még alig akart elhinni, most már valóság lett. Konrád

megcsalja õt! Tulajdonképpen számíthatott rá, hiszen sok jel mutatott erre

korábban is. Férje még csak harminchat, vagyis öt évvel fiatalabb nála. Mindig

könnyelmû volt, és szerette a nõket. Amikor összeházasodtak, Konrádnak

valójában semmije sem volt. Edit apja hagyta rájuk azt a bútorgyárat, amelyet

Konrád most igazgatóként uralhatott.

 

 

Edit ott ült a sötét szobában, de nem sokáig. Megtudta, amit akart, állapította

meg keserûen. Taxit hívott, kiosont a motelbõl. Az az ablak sötét volt. Ha

elképzelte, mit mûvelhet most a szobájukban a férje és Teréz, a bútortervezõnõ,

fejébe szökött a vér és ökölbe szorult a keze.. Nem, õ ezt nem hagyja annyiban!

Konrádot senki sem veheti el tõle. Különösen nem egy ilyen jöttment kis

nõszemély; mint az a huszonéves lány. Azt hiszi Teréz; mert jó alakja van és

csábosan tud mosolyogni, neki már mindent szabad? Elveheti mások férjét, sõt

gyárát is? Mert hiszen nyilván errõl van szó. Konrád majd válni akar, és

"hozományképpen" elviszi a gyár részvényeinek felét is. De Teréz megjárja! Nem

számolt azzal, hogy Edit kemény nõ. Sohasem adja ki a kezébõl azt, amit a

sajátjának tart.

 

 

Nem hiába tanult vegyésznek Edit, a következõ hetekben megértette mit kell

tennie. Igaz, a szakmát abba is hagyta, hisz nem kellett pénzt keresnie. Most

némi kutatás árán a padláson fellelte egykori tankönyveit és a gyakorlatok

leírásait. A gyógyszervegyészetet akkoriban nem kedvelte. De most talán hasznát

veszi az egyik gyári gyakorlaton készített jegyzeteinek...

 

Konrád rendszeresen találkozgatott Terézzel. Késõn járt haza, ekkor sem

leplezte jókedvét. "Micsoda férfi vagyok" - sugallta öntudatlanul, büszke

léptekkel, széles mosollyal. Edit úgy tett, mint aki semmit sem vesz észre. Ez

is hozzátartozott taktikájához. Sõt, olyan kedves volt férjéhez, mint régen.

 

A "vidékí üzleti utak" is rendszeresen ismétlõdtek, Edit néhányszor

észrevette, hogy indulás elõtt a férje valamit dugdos a táskájába. Két

alkalommal is sikerült elterelnie Konrád figyelmét és megnézte mi van a kis

csomagban. Hát egy-egy bontatlan csomag "Orchidea" konyakos meggy utazott el a

férjével "vidékre". Vagyis valamelyik városszéli motelbe...

 

 

Sok szabadideje volt Editnek. A padláson rögtönzött kis laboratóriumot

rendezett be; férje sohasem járt itt. Az asszony kitanulta könyveibõl, milyen

összetevõket szerezzen be. Nagy napszemüveget tett fel és hol az egyik; hol a

másik speciális üzletben jelent megy. Sohasem vett egyszerre kettõnél több

vegyszert, és azokból sem feltûnõ mennyiséget. Milligrammokat csupán.

 

 

Aztán egy napon - Konrád éppen távol volt - a laborban Bunsen-égõ kék lángja

nyalogatta a lombikot. Pontos recept szerint kerültek bele az adalékok, a

megfelelõ sorrendben és mennyiségben. Idõnként figyelmeztetõen megcsörrent az

asztali óra. Ekkor az asszony felállt, mûveletet váltott, és újabb adalékot

tett a lombikba. Lepárolt, gõzölögtetett, szûrt, oldott, kristályosított. Két

délután alatt elkészült az a barna folyadék, amely még egy fél kémcsövet sem

töltött meg. De Editnek nem is volt szüksége többre.

 

 

Tudta már, hogy Teréz kapja a konyakos meggyet. Konrád nem volt édesszájú,

évekig is elvolt bonbon vagy sütemény nélkül. Az asszony hát úgy érezte,

biztosra mehet. Edit mindig nagyon céltudatos volt. Hiszen a Konráddal való

házasságkötés is az õ ötlete volt. Annak idején, megismerkedésük után egy

héttel a férfi még mit sem sejtett, viszont Edit magában már az esküvõ

optimális idõpontját is kitûzte.

 

 

Ez jó lecke lesz, gondolta Edit, és ezúttal sem tévedett. Október elején egy

napon Konrád bejelentette, Párizsba utazik egy bútor-világkiállításra.

"Elviszel magaddal?" - kérdezte a felesége örömöt mímelve. Volt egy gyenge

pillanata, amikor úgy hitte, ha Konrád igent mond, hát megkíméli õt a tervezett

csapástól. Ha nem is bocsát meg a férfinak, de... Ám Konrád így szólt: "Ugyan,

drágám, rettentõen unalmas lesz! Csupa bútorgyáros találkozik és naphosszat

szakmai dolgokról beszélgetnek. Tervekrõl, divatszínekrõl, kárpitokról és

határidõs szállításokról tárgyalnak... Beleunnál már az elsõ napon, drága

szívem!" Mert Konrád tudott ám nagyon szépen is beszélni. Különösen, ha valamit

el akart érni. Mint most is azt, hogy a felesége maradjon itthon. Erre csak

egyetlen oka lehetett: nem egyedül utazott. Edit hangját elváltoztatva

telefonált Teréz bútortervezõ irpdájába, tehetõs ügyfélnek adva ki magát.

Szeretné, ha Teréz a jövõ héten megnézné a lakását és tanácsot adna, esetleg

külön a számára tervezne is bútorokat... Közölték vele, hogy Teréz a jövõ héten

külföldre utazik, de késõbbi idõpontban szívesen állnak a rendelkezésére.

 

 

Akkor Edit újra kemény lett, harcra kész, elszánt. Vett egy doboz Orchidea

konyakos meggyet és felment a padlásra. Csak egyetlen konyakos meggybe bökte az

injekciós tût, és nem sajnálta a mérget. Aztán visszacsomagolta a bonbont az

aranyos sztaniolba, betette a dobozba. Azt szépen visszacsukta, le is

ragasztotta. Érintetlennek látszott.

 

 

Az indulás elõtti délutánon Konrád hazaugrott, ruháit csomagolta. Edit

elterelte a figyelmét, belenézett a bõröndbe... Hát persze, ott volt már egy

doboz Orchidea. Milyen figyelmes ez a disznó, ha egy idegen nõrõl van szó!

Észrevétlenül kicserélte a dobozokat, majd érzékeny búcsút vett Konrádtól. Aki

a rossz férjek szokásával még megengedett magának olyan félmondatokat is, mint

például "Hiányozni fogsz, drágám" és "Lehet, nem is várom meg a végét, elõbb

hazajövök hozzád, szívem". Amikor eltûnt, Edit elõvett egy konyakos meggyet és

jóízûen elfogyasztotta. Volt neki egy egész dobozzal.

 

 

Három napig ült otthon és várt, min pók a hálójában. Közben a padláson megszûnt

létezni a laboratórium, a lombikokat, kémcsöveket egy dobozba tette és elvitte

a város másik végére, kiszórta a szemétre. Elégette a tankönyveit és a régi

jegyzeteit. A recept már a fejében volt, nem feledhette el. Ült és várt.

 

 

A negyedik napon hazajött Konrád. Komor képû urak kísérték, "Rendõrség!"

vetették oda Editnek. Aki megjátszotta a mit sem sejtõ, ámde éppe ezért nagyon

szeretõ feleséget. A komor urak házkutatást tartottak; különösen Konrád

dolgozószobája érdekelte õket. Az általa vásárolt "Orchideának" sem volt már

nyoma a házban.

 

- Asszonyom, a férje az elmúlt napokban Párizsba utazott egy bútortervezõnõvel.

Tudott errõl?

 

- Jézusom! Hát nem a bútorkiállításon járt? Konrád...!

 

- Hagyja õt, kérem. A hölgy a jelek szerint a szeretõje volt. A párizsi

szállodában váratlanul elhunyt. A törvényszéki boncolás szerint méreg volt a

szervezetében. A férjét a francia rendõrség vette õrizetbe, aztán kiadták

nekünk.

 

- De hát... nem értem! Megcsalt engem?

 

- A jelek erre mutatnak, és felmerül a gyilkosság gyanúja is.

 

 

Edit kétségbeesetten sírt, zokogott. A detektív csak annyit mondott, nem érti,

miért mérgezi meg a szeretõjét egy férfi, ráadásul Párizsban. Talán a nõ

szakítani akart vele, tette hozzá tanácstalanul.

 

 

Végül pár hetes huzavona után az ügyészség arra a következtetésre jutott, hogy

feltehetõen baleset történt. Hogy Teréz szervezetébe hol és mikor jutott be a

méreg, már kideríthetetlen volt. A nyomozást megszüntették.

 

- Meg tudsz nekem bocsátani, drágám? - kérdezte Konrád bûnbánó képpel. Úgy

állt a lakás ajtajában, mint egy rakás szerencsétlenség. Maga volt a

tanácstalanság és a baljós félelem szobra.

 

- Természetesen, szívem. De ugye, soha többé nem csalsz meg?

 

- Esküszöm, nem!

 

 

Ebben Edit is biztos volt. Hisz ha Konrád még egyszer megpróbálná, másodszorra

senki sem hinné el a balesetváltozatot. Edit fejében ott volt a szer receptje,

bármikor ismét elkészítheti. Manapság is árgus szemekkel figyeli férjét. Mert

hát Edit sohasem adja ki kezébõl azt, amit a sajátjának tart.

Nemere István: A kölcsön  (Tvr-hét 1997/13)

 

Félénk ember volt Watts, közel a negyvenhez. Élt volna békében a feleségével

csakhogy anyósa nem nagyon hagyta õket élni. Betty a hétfejû sárkány és a

vérfarkas keverékeként uralta az életüket. Szép vagyont gyûjtött, de Watts és a

felesége csak a halála után örökölhetett tõle. Soha egyetlen centet sem adott a

fiataloknak. A lánya sem rajongott érte.

 

Betty hetente négyszer ment el hozzájuk, mindent kritizált, mindenbe beleszólt;

a vejét kéjesen gyötörte. Néha a szomszédok is hallhatták, hogyan ócsárolja a

fiatalokat.

 

A nyár végén, az egyik vasárnap Betty nem ment el Wattsékhoz. Pedig otthon

ültek és várták, hiszen bejelentette a jövetelét. A szomszédok késõbb

igazolták, hogy Watts és a felesége egész délután a teraszon ült. Watts

elgyötörve és tehetetlenül várta a biztosan bekövetkezõ csapást. Bettyt. A

percet, amikor a ház elõtt lefékez a jól ismert fehér kocsi, és Betty megkezdi

kettõjük módszeres kínzását.

 

Betty azonban nem érkezett meg. Helyette csak a hír jött: az asszonyt holtan

találták a ház garázsában. Ismeretlen tettes végzett vele, egyetlen, jól

irányzott pisztolylövéssel. A rendõrség rajtakapott betörõre gyanakodott.

 

A temetés után Watts fellélegzett. A felesége kivirágzott. Visszaköltözött

életükbe a nyugalom. Felbontották a végrendeletet, és sok pénzük lett. Az egész

világ megváltozott körülöttük. Tervezték, hogy szép nagy házat vesznek valahol

a város szélén, az elõkelõ negyedben. Egyik nap Watts elment az autószalonba.

Luxuskocsiról álmodott, gondtalanul fütyörészve.

 

A szalon elõtt szerény öltözetû, vele egykorú férfi szólította meg. Szemében

nyugodt tûz lobogott, ám a hangjában volt valami perzselõ:

 

- Üdvözlöm, Mr. Watts!

 

- Ismerjük egymást...?

 

- Bizonyos értelemben igen. Nemrég igen nagy szolgálatot tettem önnek. Ezzel,

ni! - és fellebbentette a zakója szárnyát.

 

Watts a pisztoly láttán elsápadt. Bettyt látta lelki szemével.

 

- Szóval... ön volt az?

 

A másik gondosan visszagombolta a zakót, körülnézett. Senki sem hallhatta, amit

mondott:

 

- Nem vagyok betörõ. Azért mentem oda, hogy megöljem Bettyt.

 

- De hát... én nem kértem rá... - nyögte Watts. Tisztán érezte, hogy hideg

verejték gördül le a háta közepén. Félt. "Ez zsaroló!" - gondolta. Pedig az

idegen még mosolygott is:

 

- Persze, hogy nem kért rá. Az egyik szomszédja mesélte, hogyan viselkedik

magukkal az anyósa. Az ilyen vénasszonyokat ki kell irtani, ez a véleményem.

Hát fogtam magamat, és egyik délután elmentem a maguk utcájába. A járdáról

végighallgattam Betty kiabálását. Aztán követtem hazáig. Másnap délután

pedig... - nem kellett folytatnia.

 

Watts rekedten kérdezte:

 

- És most mit akar tõlem? Pénzt?

 

- Nem. Csak némi szívességre akarom megkérni, viszonzásul. Az én anyósom is

olyan, amilyen Betty volt... - A férfi csak állt, nézte Wattsot, alázatosan,

mégis követelõen, kitartóan...

Nemere István: Karácsony este öl a méreg  (Tvr-hét 1998/52)

 

- Te csak hülye kis vegyész vagy, fiam - mondta Lunger, gúnyosan vigyorgott a

vejére. - Nagy nulla vagy, nem is tudom, minek adtam hozzád a lányomat. Ha a

vagyonunkra pályázol, nagyot tévedsz. Soha nem kapsz egyetlen garast sem!

 

Garry nagyot nyelt. Fájt a megaláztatás, pedig már évek óta megkapta minden

alkalommal. Lunger és boszorkány felesége inkább a lányukat is kitagadnák, de

nem hagynak örökül pénzt a fiataloknak.

 

Majd megmutatom én, milyen egy vegyész! - gondolta Garry. Közel lakott az

öregekhez, ismerte minden szokásukat. Tudta, hogy Lunger hetekkel korábban

megveszi a fenyõfát, aztán a garázs mellett a szabad levegõn tartja, mígnem

karácsony délutánján beviszi a lakásba.

 

Garry nagyon gyûlölte már az öregeket, de semmit nem tehetett. Tudta, hogy

nincs végrendeletük. Ha mindketten egyszerre meghalnának, a felesége örökölné a

vagyont. Soha többé nem lenne gondjuk, és Garry tovább kísérletezhetne

valamelyik felfedezésével.

 

Természetesen nem azzal, amely bõl pár liternyit most óvatosan lefejtett az

egyik befõttesüvegbe. A felesége csak késõ este jön haza; öregek otthonában

dolgozik, mivel másképpen nem élnének meg.

 

Garrynek most kapóra jött, hogy nincs itthon a felesége. Télen korán sötétedik,

így senki nem látja meg, amint átmegy Lungerékhez. Így is lett. Óvatosan

kiosont, szerencsére még nem esett hó, nem hagy lábnyomot. Eszébe jutott az is:

a rendõrség biztosan nyomozni fog, de a halál okára nem jöhetnek rá. Annál is

inkább, mivel az orvosi vizsgálat is szívszélhûdést fog megállapítani. Csak az

lesz furcsa, hogy egyszerre következett be mindkét öregnél...

 

Már sötét volt, amikor a Lunger-ház mellé ért. Kutya sem volt, hisz a két

fösvény arra is sajnálta a pénzt. Garry óvatosan kivette zsebébõl az ecsetet,

letette a befõttesüveget a földre, és lassan munkához látott. A földön álló

fenyõt a falhoz támasztották. Garry kinyitotta az üveget, belemerítette az

ecsetet, és lassan, gondosan kezdte felkenni a színtelen folyadékot a fenyõ

törzsére.

 

...Karácsony délutánján Garry távcsõvel figyelte a messzeségbõl, hogy Lunger

beviszi a fát. A ház ablakában fény gyúlt. Most díszítik, gondolta. A szobában

meleg lehet, hiszen odakinn havazik. Jól befût Lunger, mert utálja a hideget. A

szobában legalább huszonhárom fok van. Az anyag, aminek összetételét egyedül

csak Garry ismerte, tizenkilenc fokon kezd párologni.

 

Huszonhárom fokon másfél óra alatt beveszi magát a szoba légterébe, azt szinte

kitölti. A fatörzsön nyoma sem marad, minden molekulája elpárolog. Az anyag

amúgy a légzésközpontot bénítja, de még inkább hat a szívizom mûködésére...

 

Garry letette a távcsövet. Átment a másik szobába. A felesége a süteményes

tál mellett ült:

 

- Tudod, eszembe jutott a mama. Nem kéne vinnünk nekik a sülibõl? Végtére is...

a szüleim.

 

- A szüleid - ismételte Garry, de nem sietett. Még egy pillantást vetett az

órára.

 

"Te csak hülye kis vegyész vagy", ezt sem fogom többé hallani - gondolta,

majd a feleségéhez fordult:

 

- Ha úgy gondolod, szívem, vigyél át egy tállal. De öltözz fel alaposan,

mert már foga van az idõnek!

 

Miután csukódott az ajtó, Garry ismét felkapta a messzelátót. Végigkísérte az

asszonyt az úton, ahogyan caplatott a hóban. Végre felért a dombra, megállt a

tornácon, bekopogott.

 

- Már nem nyitnak neked ajtót, kedvesem - mondta halkan, és a legszívesebben

dalra fakadt volna. Stílszerûen karácsonyi dalra - de tapintatos ember lévén,

most inkább hallgatott.

Nemere István: Kopasz zseni a garázsban  (Zsaru 1992/51-52)

 

Éppen kérdezni akartam valamit Frankietõl, amikor az a fékre lépett. Jó úton

vagyunk? - hangzott volna a kérdés, amely ekkor már feleslegesnek bizonyult.

Csak meg ne csússzon, gondoltam. Napok óta esett, síkos volt az aszfalt.

 

- Az a ház! -mutatott Frankie.

 

Ahogy a kapitányságon töltött elsõ napjaim alatt tájékozódtam, társamat

mindenki Frankie-nek szólította, beleértve a fõnököt, a garázsmestert vagy

éppenséggel a takarítónõt is. No meg az összes kollégát. Mitõl lehet olyan

népszerû? - gondoltam ekkor újra és rásandítottam. Frankie jó harmincas, mégis

csaknem tökkopasz volt. A koponyája valósaggal világított, esküszöm rá. Átható

tekintet, hosszú kezek, értelmes arc jellemezte. Ráadásul erõs volt, mozgékony.

Én mégsem örültem, hogy kezdõként éppen hozzá osztottak be.

 

- Egyezik a cím - letette a lepedõnyi számítógépes papírözönt. Nagyon elégedett

volt.

 

Egy gázolót kerestünk, aki tegnap este - a technikusok véleménye szerint egy

Carrera típusú terepjáróval - elgázolt egy kerékpárost és továbbhajtott. A

kerékpáros ott halt meg az út szélén. Csúnya esõs idõ volt. Hajnalban a

számítógépesek kigyûjtötték a környéken élõ összes Carrera-tulajdonost. Nem

voltak sokan. Kettõnél már voltunk ma reggel. Az egyik a szomszédok szerint egy

hete Itáliába ment nyaralni a kocsijával, éppen a Carrerával. A másik otthon

volt, de autója érintetlen. Mindketten megszemléltük elöl a bozótterelõ rácsot,

"tiszta" volt.

 

És most érkeztünk a harmadik pasashoz. Frankíe memorizált még valamit a

listájáról, mielõtt végleg otthagyta az ülésen. Becsaptuk az ajtókat. Szeretem

ezt a mozdulatot. Ilyenkor új fejezet kezdõdik, két rendõr indul megtalálni egy

tettest. Akárcsak a tévésorozatokban. Büszkén ki is húztam magamat. Frankie

laposan pillantott rám, és jól tudta, mi játszódik le bennem, mert csak ennyit

jegyzett meg:

 

- Ez nem film, kisöreg. Látszik, hogy egy hete jöttél ki a rendõrakadémiáról,

te zöldfülû... Sebaj, majd belejössz.

 

Mielõtt válaszolhattam volna, mát megnyomta a csengõ gombját. Nem kellett

sokáig várnunk. A zöldre festett ízléses ház ajtaja kinyílott, és egy férfi

jött elénk. Láttam a garázst is. A házigazda fesztelenül mozgott, még

mosolygott is. Walker volt a neve. De volt egy olyan érzésem, nem lepte meg

érkezésünk. Frankie udvariasan közölte, kik vagyunk és miért jöttünk.

 

- A Carrera...? Ott áll a garázsban. Ritkán használom - közölte Walker úr, és

kitárta az ajtót. A kocsi csakugyan ott állt.

 

- Remek járgány! - örvendezett kopasz társam. - Majdnem új, igaz?

 

- Féléves. Vadászni járok vele - szerénykedett Walker.

 

Körbejártam az autót, miközben Frankie tovább áradozott a kocsiról. Már azt

hittem, nem is érdekli a dolog. Én mindenesetre megszemléltem az elejét. A

bozótterelõ rács is újnak tetszett. A krómozott vascsövek csillogtak-villogtak,

karcolás, horpadás nem volt rajtuk.

 

- Hát ezzel aligha gázoltak el bárkit is tegnap este - ismerte el Frankie.

Aztán tetszéssel körbejárta az autót. Walker közben elmondta, tegnap használta

utoljára az autót. Frankie vidám volt - nem tudtam, minek örül ennyire? A

fogyasztásról érdeklõdött, meg hogy jól fekszik-e a kocsi az úton. Rendelt

hozzá tartozékokat? - kérdezte közben, Walker meg azt felelte, csak két

ködlámpát meg egy külsõ tükröt. Amíg új a kocsi, igazán semmi sem kell hozzá,

vélte Walker. Frankie láthatóan élvezte a látványt, tapogatta a jármûvet:

 

- Hát igen, egy Carrera az egy Carrera...!

 

Aztán megkérte a tulajdonost, mutassa meg a kocsi papírjait. Walker ezeket a

lakásban tartotta, bement értük. Amint Walker eltûnt a garázsból, Frankie

viselkedése azonnal megváltozott. Igen sebesen mozgott, az autó elejénél

termett. Mintha kihasználná az idõt, amit Walker nélkül tölthetünk a terepjáró

közelségében. Leguggolt a földre, a betonpadlót nézte egészen közelrõl.

Megvallom, elõször azt hittem, belõlem akar hülyét csinálni, amikor csaknem a

padlóra feküdt. Talán azt várja, én is oda térdeljek? Aztán majd a többiekkel

együtt kiröhögjenek a kapitányságon, engem, a "zöldfülût"?

 

Ezt követõen Frankie a sarokból kivette a szemetesvödröt a lapáttal, seprõvel.

Csalódottan felhorkant, majd kivágtatott az udvarra. A tárt ajtón át láttam,

hogy a kapunál belenéz a kukába. Sõt bele is nyúlt. Aztán visszasietett. Olyan

lett, mint egy vadászkutya. Valósággal szimatolt. De felbukkant Walker. Frankie

odasúgta nekem: "Mindenre mondd, hogy igen" és válasza sem várva Walkerhez

lépett. Megnézte a kocsi iratait, de az esze másutt járt, hirtelen azt kérdezte

tõlem:

 

- Szóval úgy érzed, jó nyomon járunk?

 

- Igen! - feleltem, bár fogalmam se, volt, hová akar kilyukadni

 

- Mit is mondott az a szemtanú? A rendszám három utolsó számjegyére emlékezett,

ugye?

 

- Igen, fõnök! - helyeseltem. Walker nyugtalanul fülelt. Akkor következett

újabb alakítása. Oldalazva közelített a férfihoz. Ráncok gyûltek extramagas

homlokára, visszaadta a papírokat. Walker azt hitte, vége a vizsgálatnak

Frankie is lemondó, rezignált testtartást vett fel, és intett nekem, menjünk.

Walker igencsak megkönnyebbülten kísért ki bennünket az udvarra. Sejtettem,

Frankie közben figyelemmel kíséri a házigazda hangulatait, nem véletlenül

mondta neki, amit mordott. Amikor aztán Walker felnyúlt, hogy lehúzza a garázs

lengõajtaját, Frankie váratlanul azt kérdezte tõle:

 

- Miért dobta el a régi bozótterelõt?

 

Walker megmerevedett. Igaz, én is...! Miket talál ki ez a Frankie? Mi az hogy,

régi bozótterelõ?

 

- Tessék? - kapkodott Walker levegõért. Frankie arca elváltozott, ravasz és

könyörtelen kifejezés jelent meg rajta. Olyan volt, mint egy véreb, még

vicsorgott is:

 

- A régi bozótrácsról beszélek, Walker! Amit tegnap este, a gázolás után

leszerelt. A szemtanú látta magát!

 

Walker szinte sikoltotta a szavakat, rémülete magáért beszélt:

 

- Nem igaz! Nem volt ott semmilyen szemtanú!

 

- Honnan tudja? Mert maga ott volt, ugye? - Frankie diadalmasan felnevetett,

aztán rám nézett: - Szólj be a központnak, küldjenek egy járõrt a központból.

És jöjjön néhány szakértõ megvizsgálni a kocsit.

 

Künn az utcán a kocsinkban ott hevert a számítógépes lista, amit az autógyártól

kapott a rendõrség. A rádiózást befejezve kikerestem rajta Walkert. Hát igen,

tiszta ügy. Nem vallotta be az imént, amit Frankie már tudott, mielõtt

becsengetett hozzá: hogy a kocsi átvételekor az elõre rendelt extrák között

volt egy plusz bozótrács is... Hát igen, aki erdõbe jár vadászni, tudja: a

rácsapódó ágak miatt egy év sem telik bele, és a króm lepattogzik, a rács

rozsdásodni kezd. Ha letagadta, oka volt rá, nem vitás.

 

- Hogyan jöttél rá? - kérdeztem, amikor megjött a járõr, és Walkert

betuszkolták a rendõrautóba. A technikusokra várakozva egyedül állnak az idegen

garázs és a csillogó Carrera elõtt.

 

- Egyszerû. Amikor Walker hazaért a gázolás után és beállt a garázsba, látta,

hogy az ütéstõl deformálódott a régi rács. Szerencséjére volt neki egy másik,

használatlan. Lecsavarta hát a régit... Fél év alatt berozsdásodtak a

csavarmenetek, és ilyenkor barna rozsdapor hullik a padlóra. Azt kerestem, de

Walker ravasznak hitte magát és szerelés után felsöpörte a padlót. De a

rozsdaport a szemetes kukába öntötte, ott láttam a maradványait... A

technikusok majd örülnek neki. És különben is - vágott hátba barátságosan a

kopasz nyomozó, és a szeme vidáman csillogott. - Nézd a csavarokat, amelyek az

új rácsot tartják! Mit látsz?

 

- Semmit - feleltem csüggedten. Akkor világos volt már, hogy kezdettõl

gyanúsította Walkert, talán már az arcán, a mozgásán látta - még mielõtt az

kinyitotta a száját -, hogy õ a tettes. Félelmetes rutin.

 

- Sokat kell még tanulnod, zöldfülû! Nézd csak, ezek egészen szürkék,

fémszínûek. Tiszták. Nem rozsdásak, érted? Márpedig, ha csak három napja

lennének a helyükön, ilyen esõs idõben, barátom... máris belepte volna õket a

rozsda.

 

És Frankie büszkén kihúzta magát Kezdtem érteni, miért mondják rá, hogy

kopasz zseni. Felemeltem a tekintetemet Frankie koponyáján - esküszöm! - újra

megcsillant a fény. De most nem a naptól vagy lámpától eredt, inkább..., hogy

is mondjam csak..., szóval mintha belülrõl jött volna.

Nemere István: A Korandó nyomában

 

I.

 

  - Te, ez életem legszebb perce! Sõt, nemcsak perce, de órája!

  - Szerintem a legszebb napja!

  - Hogy a férfiak milyen autóbolondok!

  Ez a három mondat egy nyárvégi délelõtt hangzott el a szabad ég alatt. A

környezet, ahol hõseink - egy fiatal lány és két szintén fiatal férfi -

kimondták a rájuk olyannyira jellemzõ gondolatokat, sok férfi számára

ideálisnak tûnhet. A napsütötte, bekerített térségen autó autó mellett állt.

Személygépkocsik és terepjárók, furgonok és néhány sportkocsi sorakozott. Az

alacsony kis iroda tiszta volt; a bent tartózkodók minden oldalról csillogó

üvegfalakon át láthatták, mi történik odakünn.

  Márpedig folyton történt valami. Lázas tekintetû férfiak nyüzsögtek, néhány

hûvösebb modorú hölgy is álldogált ott, éltaléban a férjével. Felbõgtek a

motorok, kocsik mozdultak a fehér, csikorgó kavicson. Távolabb egy piros

kezeslábasba öltözött szerelõ éppen felemelte egy autó motorházának fedelét és

magyarázott valamit a leendõ vevõknek.. Az út felõli oldalon, a szalonban

sötétzöld kocsitestek álltak orral a kirakatüveg felé, mintha máris rohannának

türelmetlenül a távolba hívó szürke aszfaltcsík irányába...

  Az elsõ mondat gazdája, Lukács, középmagas, huszonéves, barna fiatalember

volt. Megnyerõ arcát csak a szeme sarkában ülõ ráncok tették kissé gunyorossá.

Aki jól ismeri, mirõl mesélnek az emberi arcok, azonnal tudhatja: ez a férfi

fiatal kora ellenére megtapasztalt már egyet és mást. Valaha sportolt, de

látszott, mostanában erre már nincs ideje. A figyelmes szemlélõ felfedezhette

apró pocakját is, bár Lukács ezt mindenképpen rejtegetni igyekezett.

  A másik férfi - aki szerint ez "élete legszebb napja" - valamivel magasabb

volt Lukácsnál, és Zsombornak hívták. Leginkább õ élvezte a kocsikat, az

átadótelepet, a szalont. Nagyokat szívott a benzinszagú levegõbõl,

meg-megtapogatta az autókat. A telep személyzete alighanem eleve gondolt a

hozzá hasonló "tapizó" vevõkre, mert a jelek szerint egy szünidõs diákot csak

azért alkalmaztak, hogy az idõnként végigjárja a kiállított kocsikat, és

letörölje róluk a rajongó vevõk keze nyomát... Zsombor olykor - igaz, látható

erõfeszítéssel - elszakította tekintetét a kocsikról és rámosolygott a lányra

is. Aki végtére is rászolgált erre, hiszen a menyaszszonya volt.

  Zsombor vállas volt, álla elõreugrott. Szeme acélkék, és ha kellett, nagyon

hideg. Ha megfogott valakit erõs kezével, az egy ideig biztosan emlékezett rá.

Nagy orra jól illett állához, vastag alsóajkát olykor lebiggyesztette,

megvetõen.

  Menyasszonya, Tekla valamivel alacsonyabb volt nála és igencsak hasonlított

Lukácsra. Ami nem is csoda, hiszen testvérek voltak. A lány barna haja itt-ott

szinte vörösbe játszott, különösen ha rásütött az erõs nyári nap. Olykor azzal

tréfálkozott, hogy az ózonlyuk festi a haját. Szép arcú, jó alakú lány volt;

Zsombor azt mondaná most, hogy "hát azért a menyasszonyom. Gondoljátok, hogy

elvennék egy ronda, nyeszlett leányzót?" Az utolsó szó volt a kedvence, gyakran

használta. Teklát ez nem zavarta. Szerette Zsombort. Kezdetben csak egy dolog

aggasztotta: nem lehet becézni. Végtére is nem mondhatja neki azt, hogy

"Zsombi", az a zombihoz hasonlít. Persze annak idején az õ szüleik is nem

mindennapi neveket választottak. Tekla és Lukács sem ünnepelheti a névnapját

olyan gyakran, mint a Máriák vagy a Ferencek.

  - Hát persze, hogy autóbolondok vagyunk - így Zsombor. - Miért, te tán nem az

vagy?

  - Ezért vesszük a közös kocsit a te nevedre - tódította a bátyja. Lukács

öklével a tenyerébe csapott: - Gyerekek, azt hiszem, életünk legjobb kocsiját

vesszük!

  - Ahhoz képest, hogy még egyikünknek sem volt soha... - morogta Lukács,

mindnyájuk között a legjózanabb. No persze, a másik kettõvel ellentétben õ nem

volt szerelmes. De Zsombor lendületét nem állíthatta meg:

  - Gyerekkorom óta egy terepjáróról álmodtam! Méghozzá pontosan egy ilyenrõl.

- Mutatta a prospektust: - Olvastátok?

  - Olvastuk - nevetett Tekla. Hajjaj, de hányszor ezen a héten, mielõtt

elszánták magukat a vételre! A férfiak mellett elpillantva látta, hogy a

tisztviselõ már hozza a kocsi papírjait. Az imént voltak a kasszánál. A

kiválasztott autó akkor gördült oda a csupaüveg bejárathoz. Lukács le sem vette

róla a szemét. A sötétzöld kocsi a katonaságra emlékeztette. Ott is ilyeneket

vezetett. Vagy azok azért nem egészen ilyenek voltak. Össze lehet-e hasonlítani

egy GAZ-t vagy UAZ-t egy igazi koreai terepjáróval? Szeme elégedetten pihent

meg a magas felfüggesztésû tengelyeken, a széles abroncsokon. Közben Zsombor,

mintha a Bibliából idézne részleteket, olyan áhítattal olvasta fel:

  - ...A Korando K-6-os magasabb, mint amilyen széles, képzeljétek... Micsoda

szavak, megõrülök: "gázlómélység", fel tudjátok ezt fogni?

  Felfogták. Ha behunyták a szemüket, mindnyájan õserdõt láttak maguk elõtt,

megáradt patakokat, amelyeken a kocsi - persze velük együtt - hõsiesen átküzdi

magát. Pálmák között robog, aztán kígyók zuhannak le a magasból, természetesen

óriáskígyók...

  - ...Tömege üresen több mint 1500 kilogramm....! Négyhengeres soros

dízelmotor, hát ebbe bele kell õrülni!... Én mondom, egy csoda! Hetvenkét paci

van benne!

  - Hetvenkét lóerõ, az igen! - mondta Tekla is. De Zsombort nem állíthatta

meg.

Mintha verset szavalna, úgy olvasta tovább a prospektust:

  - Ötfokozatú, mechanikus, szinkronizált sebváltó, kétezer-száznegyven

köbcentis hengerek. Tízliteres hûtõ és hidraulikus lengéscsillapító,

négykerékmeghajtás, hát ez csodás!

  - Itt írja alá, kisasszony - mosolygott a Korando cég megbízottja. Zsombor

elhalgatott és feszülten nézte, hogyan írja alá Tekla a papírokat. Hárman adták

öszsze a pénzt a kocsira, nem volt olcsó, több mint másfél milliójukba került.

De hát... hol kaptak volna ilyen kocsit ennyiért? Kétfokozatú terepváltóval,

krómozott felnikkel, kazettás rádióval s négy hangszóróval, központi ajtózárral

és légkondival? Zsombor alig várta már, hogy volánhoz ülhessen.

  Lukácsnak is ez járt a fejében, és felsóhajtott. Az elsõ napokban alighanem

öszszevesznek néhányszor azon, ki vezesse a kocsit. De remélte, elsímulnak majd

az ellentétek. Jól megvannak õk hárman. Innen egyenesen hazamennek, felrakják

az elõkészített holmit, és irány az ország! Két hetük van van, hogy bejárják

azokat a tájakat, ahová eddig nem jutottak el. És az a táj minél vadabb, annál

jobb. Hiszen terepjáróval mennek. A férfi már elõre érezte a sátorban eltöltött

éjszakák hûvösét, a reggeli ébredéseket. A mosdást a friss vizû patakban, a

száguldást a mezõkön, réteken és domboldalakon át! Hiszen egy ilyen kocsi elõtt

nincs akadály - símogatta meg a legközelebb álló Korandót. A cég ifjú embere a

törlõronggyal máris felbukkant a közelben...

  Nem vették észre, hogy két férfi jön be a szalonba. Az egyik nagyon izgatott

volt, a másik láthatóan uralkodott magán. Szemük körbejárt, aztán beszélgetni

kezdtek az egyik eladóval. Mindketten fehér inget és szürke zakót viseltek, de

amúgy nem hasonlítottak egymáshoz. Különösen azért nem, mert az egyik koreai

volt, míg a másik magyar.

- Bízhatnak gyárunk termékében! - mondta végül az eladó, és Teklának nyújtotta

a kulcsokat. - A Daewoo cég a japán Isuzu-licenc alapján gyártotta a kocsit.

Igaz, Magyarországon még nem ismert a Korando, de ez hamarosan meg fog

változni.

  - Ha jó, mi is jó hírét keltjük - ígérte Lukács. Tekla karcsú ujjai a kulcsra

fonódtak. Elindult a kocsihoz. A két fiú, akár két testõr, követte. Szaporodott

a szívverésük, amikor a lány a kezét a kilincsre tette, és az ajtó feltárult

elõttük. Eddig is látták már néhányszor - a döntés elõtt többször eljöttek a

szalonba -, de most mindnyájan átérezték a pillanat jelentõségét. Ilyen már

soha többé nem lesz. Most, most lett az övék a Korando, a szuperterepjáró!

  És öt perccel késõbb lassan gördültek tova, a fehér kavics ünnepélyesen

csikorgott a vadonatúj, széles abroncsok alatt. Nem láthatták, hogy az újonnan

jött két ember éppen akkor nézett fel papírjaiból, majdnem egyszerre emelték a

mutatóujjukat a távolodó autóra és angolul szólaltak meg:

  - Ez volt az!...

  - Gyerünk, utol kell érnünk õket, mielõtt eltûnnek a városban!

  De mire az ázsiai mozdult volna, a magyar lelassult, arcán ördögi vigyor tûnt

fel:

  - Nyugalom, miszter. A vevõ neve és cúme itt van a papírokon, igaz...? Ne

féljen, fél órán belül rájuk találunk és... - nem folytatta, de mindkét keze

fenyegetõen ökölbe szorult.

 

 

II.

 

  - O, hát mindent felraktatok? - kérdezte Zsombor.

  - Igenis, tábornok úr! - nevetett Tekla. Melege volt; még nem volt dél, de a

nap már magasról tûzött le. Aligha lehetett látni, hogy közeledik a nyár vége,

a hõmérsékletbõl ítélve még javában tartott.

  Lukács belendült hátra. A kis ülésen elterpeszkedett, aztán - maga mellé

tekintve - egy pillanatra elszomorodott. Hárman vannak, pedig mennyivel jobb

lenne, ha négyen indulnának neki az országnak! Elég régen eltervezték már ezt

az utat, és amikor eldöntötték, mikor veszik át a kocsit, szabadságaikat is

aszerint idõzítették. Teklának látszólag nem voltak ilyen gondjai, befejezte a

tanítóképzõt, és még nem volt állása. De szorgalmasan keresett munkát, meg kell

hagyni. Lukács számítógép-kezelõ volt egy fõleg statisztikai adatokat és

címeket gyûjtõ cégnél, Zsombor viszont egy nem régen alakult kft-nél volt

menedzser. Szerette energikusan intézni a dolgokat - errõl legtöbbet talán

éppen Tekla mesélhetett volna. Megismerkedésük után - Zsombor jóvoltából - az

események viharos tempóban követték egymást. Mire a lány felocsúdott, Zsombor

már mint menyasszonyát mutatta be a szüleinek. De a lánynak ez egy csöppet sem

volt ellenére.

  - Akkor... indulás! - Zsombor udvariasan kinyitotta a kocsi ajtaját Tekla

elõtt. Idefelé a férfi vezette a kocsit, aztán most, hogy a lány lakásán

várakozó táborozó-holmikat felrakták, a névleges tulajdonosnak engedte át a

volánt. Lukács már alig várta, hogy megmarkolhassa a sebváltót és érezze,

milyen az, ha odakünn a terepen mûködni kezd a négykerékmeghajtás... De

türelmes természetû volt, hát kivárta a sorát.

  - Vár minket az ország - mormolta elégedetten Zsombor. A fiatalember

legszívesebben kurjantott volna. Az utcán jó néhányan jártak, sokan megálltak

és leplezetlen érdeklõdéssel bámulták az eddig sohasem látott kocsit. Minden

vadonatúj volt rajta, nem csak a rendszám. Csillogott-villogott a négy felni, a

bozótrács. A motorház oldalán nagy betûkkel virított a felirat: KORANDO.

Zsombor elégedetten dõlt hátra, amint érezte, hogy a jármû elindul. A

dízelmotor még nem dübörgött igazán hangosan. Nincs ennél szebb muzsika az

olyan embernek, aki így szereti a kocsikat. "Majd hetven decibel fölött, az

lesz az igazi!" Zsombor álmaiban szerepelt, hogy egyszer elmegy egy ázsiai vagy

afrikai terepjáróversenyre. Nagy cégek reklámcélból szoktak ilyeneket rendezni.

  Tekla a visszapillantó tükörben látta, hogy velük csaknem egy idõben indul

mögöttük egy zöld Opel, besorol mögéjük. De számos más kocsi is jött elõttük,

mögöttük a forgalmas utcán. Elõbb a folyóparton gördültek, azután áthajtottak

egy hídon. Mindhárman igen remek hangulatban voltak, Lukács csaknem dalra

fakadt.

 

  - Nehogy szem elõl téveszd õket!

  - Nem vagyok vak, haver!

  - A koreai pasas azt mondta, még ma intézzük el az ügyet.

  - Meglesz, haver. Azt a kocsit nem lesz nehéz utolérni, legalábbis, amíg a

mûúton marad.

  - Itt a rádió, bármikor felhívhatom segítségül a fõnököt is, ha kell... De

jobb lesz neked, meg nekem is, ha csak mi ketten simán elintézzük ezt.

Hamarosan, amint kiérnek a városból.

 

  A szabad mûúton aztán arcukba vágott a szél. Leeresztették az ablakokat, hogy

jobban érezzék a száguldást. Tekla biztos kézzel markolta a volánt, és kezdte

megérteni a férfiakat. Különösen az "övéit", ezt a kettõt itt. Egy pillanat

alatt összeforrott a kocsival, amit minden porcikájában érzett. A keze néha a

sebességváltóra tévedt, de most nem kellett használnia. Az imént ötösbe tette,

és a Korando még a dombra is olyan könnyedén szaladt fel, mint egy luxuskocsi.

  Zsombor egy pillanatra elszakadt a kocsitól. Gondolatai elkalandoztak. Kell-e

még más is az életében? Van egy jól fizetõ munkahelye - egyáltalán van

munkahelye! Manapság ez sem kevés! És ráadásul azt csinálhatja amit szeret,

amihez ért. Itt van mellette gyönyörû menyasszonya, és egy új csodakocsin

robognak az országúton...

  Lukácsnak is ezen járt az esze. Olyan régen eltervezték már Teklával, még

Zsombor felbukkanása elõtt, hogy ezen a nyáron bejárják az ország általuk alig

ismert tájait. Hiszen szégyen, hogy voltak már Párizsban, Londonban,

Velencében, még Madridban és Rhodosz szigetén is - de nem jártak a Tisza felsõ

szakaszán vagy Somogyban sokfelé, és másutt sem... No de most eljött az idõ!

  A férfi azért érzett valamit. Maga sem tudta, mi az - kényelmetlen,

kellemetlen érzés volt. Oldalra nézett, aztán hátra. A csaknem néptelen úton

egy zöld autó jött mögöttük, csupán a szeme sarkából látta, inkább a színét,

mint a márkáját.

  - Gyerekek - szólalt meg váratlanul Tekla -, az az Opel már az utcánkban is

mögöttünk jött.

  - Mások is vannak az úton - filozofált Zsombor és nem nézett hátra.

  - Nekem is feltünt - vallotta be Lukács. Zsombor éppen azt akarta mondani,

hogy úgy látszik, családi vonás náluk ez a rendkívüli megfigyelõkészség -

amikor a zöld Opel a közelükbe nyomult. Egy fél percig szorosan mögöttük

haladt, aztán hirtelen kivágódott balra és melléjük került.

  - Te, mit mutogatnak ezek? - kérdezte Tekla nyugtlanul. A Korando kormánya

egy pillanatra megrezdült a kezében, de azonnal visszatérítette a jármûvet az

egyenesbe.

  Lukács és Zsombor is odanézett. Az Opelban ülõ két férfi közül a feléjük esõ

ülésen egy jó harmincas pasas leengedte az ablakot és mutogatott valamit a

Korando felé.

  - Talán csak csodálják a kocsinkat! - pöffeszkedett Zsombor. Lukács

gyanakodva nézte az Opelt. Az idegen ijedt arccal továbbra is mutogatott.

Mintha azt lehetett volna kiolvasni mozdulataiból, hogy kocsijuk túlsó oldalán

baj van. Tekla máris fékezett, lehúzódott a padkára. Zsomborban meghatározatlan

nyugtalanság ébredt. Egy ilyen autóval... mindjárt az elsõ órában nem lehet

baj! Kinézett volna, de teljesen le kellett engednie az ablakot. Csak nem

defektet kapnak? És ezt nem is vették észre?

  Mire leengedte az ablakot, Tekla megállt. Lukács nem vette le a tekintetét az

idegenekrõl. Az Opel melléjük kanyarodott, és a padkán lassított. Lukács látta,

felgyulladtak a vörös féklámpái. Talán segíteni akarnak? Tekla a végén erõsen

lépett a fékre, a kocsi szinte helyben megtorpant, a két férfi teste

elõrelendült. Aztán a lány kiugrott, megkerülte a kocsit, a kerekeket nézte...

  Lukács viszont csak az Opelt figyelte. Egy férfi pattant ki belõle - ugyanaz,

aki oly szorgalmasan mutogatott az elõbb.

  Vagy tizenöt méterre volt tölük. Lukács látta, hogy valamilyen fekete tárgyat

fog a kezében. A férfi szeme kerekre tágult. Lehetséges ez...?

  Nem várt tovább. A vezetõülés fölött csúszott elõre, közben rekedte kiáltotta

hugának:

  - Tekla, vissza! Szállj be!

  Zsombor inkább ösztönösen cselekedett. Még nem tudta, nirül van szó, de

Lukácsot ismerte annyira, hogy tudja: valami rendkívüli dolog történhetett, ha

az így kiabál. Kinyitotta az ajtót. Tekla egy másodpercig értetlenül bámult,

nem tudta mi a baj. A kerekek rendben voltak, a Korandonak semmi baja, akkor

hát...?

  Zsombor megragadta a lány karját, visszarántotta. Valami fenyegetés, veszély

vibrált a levegõben, és ezt akkor végre a lány is felfogta, megérezte.

  Lukács valósággal beesett a vezetõülésbe. Csak szeme sarkából látta, hogy

Zsombor berántotta a húgát az autóba, tuszkolta a lányt a hátsó ülésre. Lukács

kezébe simult a sebváltó, lábai maguktól rátaláltak a pedálra. Még sohasem

vezette a kocsit, de minden olyan otthonos... lett volna, ha nincs ez a

veszélyhelyzet!

  Elõrelökte a sebváltót, felemelte a kuplungot. Jobb lába máris a gázon

volt...

  Az Opelbõl akkor lépett ki a vezetõ is. Lukács is gázt adott, és majdnem

elütötte a pasast. Valósággal elszáguldott a zõld autó mellett. Lukács csak

akkor nézett a visszapillantó tükörbe. Fellélegzett - szerencsére semmi sem

jött hátulról! Gázt, gázt! Kétségbeesetten növelte a sebességet. Tekla végre a

hátsóülésre került, Zsombor csak akkor csukta be az ajtót.

  - Mi... mi történt? - hebegte a lány.

  Zsombor Likácsra nézett, aztán hátrafigyelt. A zöld Opel utasai akkor

ugráltak vissza a kocsiba. A férfi halkan szólt:

  - Az egyiknél pisztoly van!

  - Fegyveres támadás volt - szûrte a szót fogai között Lukács is, és csak most

érezte, hogy a hideg verejték kiverte a homlokát.

 

 

III.

 

  Az üldözõk eltûntek. Nem látták õket a visszapillantó tükörben. Mögöttük az

út néptelen volt. Nagy néha jött szembe egy lassan cammogó teherautó. A

nagyvárostól távolodva ritkult a forgalom.

  Sokáig tartott, míg magukhoz tértek. Aztán Zsombor így szólt:

  - Szólni kell a rendõrségnek.

  - Nem, nem! - tiltakozott azonnal Tekla. Lukács vezetett most is, egy ideig

nem szólt bele a vitába. Zsombor és Tekla egymás között folytatták:

  - De értsd meg, ez fegyveres támadás volt!

  - És ha nem? Ha rosszul láttátok?

  - Lukács is látta, én is. Pisztoly volt az egyiknél.

  - Csak az egyiknél...

  - Éppen elég, ha valami rosszban sántikáltak.

  - El akarták venni a kocsinkat! Egy ilyen szuperkocsit!

  - Pedig csak egy órája a mienk - kesergett Zsombor. Tekla valamilyen okból

azért még mindig habozott. A rendõrségnek szólni? Bejelentést tenni? Órákig

várakozni, és utána folyton várni, mikor lesz rájuk szükség ismét? Vagy nem ez

volt az oka, de az igaziról bem beszélt? Lukácsnak volt egy ilyen érzése, ám

hallgatott.

  - Értsétek meg, ha bejelentjük, azt mondják, maradjunk ott. A rendõrök

elmennek keresni a pasikat, mi meg várhatjuk, hogy ha elkapják, felismerjük-e

õket? Lõttek a nyaralásnak!

  - Ez igaz - bólogatott Lukács. - És a rendszámra legalább emlékeztek?

  - Ki a fene nézte azt? - kérdezte majdnem egyszerre Tekla és Zsombor. Ezen

egy sort nevettek is, megkönnyebbülten. Közben már a pilisi hegyek útjain

autóztak. A kellemetlen esemény, akárcsak a múltjuk, mögöttük maradt. Mind

magasabbra kapaszkodtak egy kanyargós mûúton. A dombtetõrõl csodálatos kilátás

nyílott eléjük.

  - Látjátok a Dunát?

  - Hol?

  - Ott balra, az a kis víztükör!

  - És mögötte másik hegyek. Hihetetlenül szép!

  A látvány elfeledtette velük az epizódot. Lukács megtörülte a homlokát:

  - Gyerekek, nem ártana inni valamit, olyan meleg van.

  - Térjünk le a fõútról. Ha itt lemegyünk, van útközben egy fogadó, ott

ihatunk valamit.

  - Különben is éhes vagyok.

  Nagyon kanyargós, keskeny úton mentek még vagy két kilométert. Ugratták

Zsombort, talán rosszul emlékezik? De nem, itt volt a Hoffmann fogadó. Gyönyörû

kis völgyben, magas fáktól körülvéve. Valaha talán erdészház lehetett. Elõtte a

parkolóban nem volt autó.

  - Ugy üljünk be, hogy lássuk az autónkat - tanácsolta Lukács. Tekla ezt

fölösleges óvatosságnak tartotta, de nem szólt. Zsombor még egy pillantást

vetett a környékre, aztán elindult a vendéglõ épülete felé. Lukács gondosan

bezárta a Korando ajtaját. Szemével ellenõrizte, hogy a központi zár

leugrasztotta-e a kis pöcköket, csak utána követte társait.

  Déli egy óra felé járt az idõ.

 

  - Hová tûntek?

  - Még nem tudjuk, fõnök!

  - Az a koreai pasas teljesen odavan. Ha látnátok...!

  - Szerencsére nem látjuk, fõnök. Jó találmány a telefon.

  - Marhák, miért nem követtétek õket?

  - Volt egy kis... hm... balesetünk. Lekéstük a csatlakozást. Amikor a

támadásunk nem sikerült, õk elhúztak, mi meg nem mertünk túl közel menni

hozzájuk. Így aztán a következõ elágazásnál mi balra mentünk, õk alighanem

jobbra. Mire visszamentünk és mi is jobbra folytattuk, már sehol sem láttuk

õket. De sejtjük, hol lehetnek. Errefelé nincs sok lehetõség. Vagy Dobogókõn

vannak, vagy lementek Esztergomba. Vagy a Dunaparton a Pilisen át.

  - Tehát még két kocsi kell?

  - Ezt akartam kérni, fõnök. Mi Dobogókõre megyünk.

  - Rendben, a többit elintézem. De ha még egyszer szem elõl tévesztitek õket,

tudod, mit kaptok?

  - Sejtjük, fõnök. Akkor most be is fejezem, és rohanunk Dobogókõre, fõnök...!

 

  Ebéd közben folyton szemmel tartották a kocsit. Az étel jó hangulatot

csinált. Tekla kényelmesen hátradõlt a székén:

  - Gyerekek, azt hiszem, csak elvitték volna a kocsinkat.

  - És erre te azt mondod, "csak"?

  - Nem akartak bántani bennünket. Ilyen kocsiért, ki tudja, talán még én is

beállnék rablónak - mesélte a lány. Szép ajka kissé gunyoros mosolyra húzódott.

Két társa ismerte már annyira, hogy tudja, nem beszél egészen komolyan. Zsombor

nézte, érezte közelségét, és arra gondolt: jó Teklával. Leszámítva furcsa

nevét, jobbat nem találhatott volna. Alig várta már, hogy feleségül vehesse.

  - Mindenesetre jó lesz vigyázni. Nem mindegy, hol éjszakázunk - így Lukács.

  - Valahol itt az erdõben fogjuk felverni a sátrunkat.

  - Jó lenne távol az úttól. Végtére is egy ilyen terepjáróval meszire

bemehetünk az erdõbe. Azért terepjáró - filozofált Lukács és Zsomborra

sandított. Férfiszolidaritást várt tõle. Zsombor értette, mégsem szólt. Arra

várt, mit mond az imádott Tekla? Lukács lebiggyesztette a száját. Nohát, a

szerelem mivé teszi a legerõsebb férfilelket is...!

  - Tudok itt nem messze egy kempinget - így a lány. Lukács elégedetten látta,

hogy Zsomborról azonnal lehullott a szerelem bilincse, leendõ sógora élénken

tiltakozott:

  - Nem, csak azt nem! Minden sátorban van egy gyerek, ahol meg nincs, ott a

magnót vagy a rádiót bömböltetik egész nap. Éjszaka meg azt is hallani, ha tíz

sátorral odébb veszekszenek.

  - Vagy nem veszekszenek, hanem éppen ellenkezõleg - tette hozzá Lukács.

  Tekla mosolygott. Közben a pincér jött, fizettek. A lány az erdõt nézte. Hát

csakugyan, ha úgy érzik, jobb elrejtõzni az ismeretlenek elõl, az erdõnél nincs

alkalmasabb hely erre. Sokat járt annak idején a Pilisbe, és már tudta, mit

javasoljon a fiúknak. Lemehetnek Pilismarótra, onnan át Dömösre, be a völgybe.

Van ott néhány jó hely. Vagy ha tovább mennek, az "arizonai sziklák"

irányába...? A Vadálló kövek csodállatos látvány lehet. Nem is szólva a

Rám-szakadékról, bár ott aztán még a Korando sem megy el. Lépcsõkön kell

felkapaszkodni a szakadék partján, miközben alant sebes és hideg vizû patak

rohan... Felugrott:

  - No, gyertek, fiúk! Én már tudom, hová megyünk!

  - Bízzuk magunkat egy nõre? - kérdezte félig tréfásan a bátyja. Tekla,

kezében az indítókulccsal elõrefutott. Zsombor a menyasszonya után nézett. Szép

alakja van, állapítja meg ismét. A farmernadrág csak kiemelte vonalait, fehér

blúza valósággal kiemelte vonalait, fehér blúza valósággal vakított a

napfényben. Szinte kár, hogy szeptembertõl valószínûleg tanítónõ lesz belõle. A

vásott kölykök hada hamar tönkreteszi majd az idegeit. Azt pedig nem szeretném

- tette hozzá gondolatban a férfi. "Bizony, akkor bemegyek abba a suliba és

saját kezûleg csapok szét a kölkök között...!"

  Lementek a Duna-partra, láttak egy táblát balra: ESZTERGOM, jobbra:

VISEGRÁD-BUDAPEST felirattal. Tekla vezetett, határozott mozdulattal

fordította a volánt jobbra. A Korando úgy engedelmeskedett, mint egy gyerek.

Nagy öröm lesz elõször átkapcsolni "terepre", és behajtani a sûrûbe!

  És Tekla tudta, hogy ez nemsokára bekövetkezik. Hamarabb, mint azt a fiúk

sejtenék - és ravasz mosoly bujkált az arcán.

 

  - Megtaláltátok már?

  - Ne dühöngjön, fõnök... Még nem!

  - Nem én dühöngök, hanem ez a koreai! Akinek még a nevét sem tudom kimondani,

és aki itt áll most is! Szerencsére egy büdös szót sem ért magyarul. Csak

angolul káromkodik, de azt sûrûn... Mit mondjak neki, ti átkozottak?

  - Az elõbb találkoztunk a másik bandával, akik Visegrád felõl jöttek. Sehol

sem látták a terepjárót, pedig észrevették volna. Megkapták magától a

fotóját...

  - Azok meg, akiket Esztergom felé küldtem, rádión jelezték ugyanezt.

Szerinted hol lehetnek?

  - Visszamentek Pest felé, de csak a hegyen át tehették. Van itt még egy út,

Lepence és Szentendre között... Lehet, bementek az erdõbe és ott maradnak

éjszakára. Végtére is annyi cuccot pakoltak fel hátra! Láttam, sátruk is van!

Biztosan az erdõben éjszakáznak valohol.

  - Menjetek mind a két kocsival azon az úton, a többiek majd a Duna-parton

cirkálnak. Éjjel-nappal itt vagyok, azonnal szóljatok, ha találtok valamit!

  - Megtaláljuk õket, fõnök, ne féljen! És akkor csak egy perc kell, hogy túl

legyünk az egészen.

 

 

IV.

 

  Nagyon szép éjszakájuk volt. Az égbolt valósággal ragyogott fölöttük. Lukács

táplálta a tüzet, elkóborolt a közeli, lángoktól halványan megvilágított fák

közé, ágakat keresett. A nagy sátor elõtt ültek a fiatalok, vagy ahogy néha

Lukács magában nevezte õket, az ifjú pár. Az sem volt titok elõtte, hogy

csókolóztak is.

  Aztán Zsombornak ugyan eszébe jutott, õrséget is kéne állni valamelyiküknek,

de mire idáig jutott gondolatban, a szeme már leragadt, és valamilyen virágos

mezõ fölött szállt, mint a madár. Halványan sejtette, hogy ez már az álom,

aztán másra nem emlékezett.

  Tekla ébredt elsõnek, kétoldalt a két szeretett férfi szuszogott mellette. Az

egyiket születésétõl ismerte, a másikat alig egy éve, de most már egyenértékûek

lettek az életében. Mióta szüleik meghaltak, Lukács és õ nagyon összetartottak,

segítették egymást. Kár, hogy Lukács még nem találta meg az igazi párját. Én

viszont igen, futott át a lány fején. Lassan a hátára fordult. Odakünn már

világos volt. A résen át látta a terepjárót, mélyzöldje rejtette a távolabbi

tekintetek elõl. Az út messze van. Tekla hát a falevelek táncát nézte a

sátorlapon; az árnyékok nesztelenül mozogtak. Annál zajosabbak voltak az

ébredõ madarak. Csattogásuk egyre erõsödött.

  Óvatosan kiment-kimászott, odakünn lefutott a kis patakhoz. Hát igen, ezt

semmilyen kempingben nem kapja meg az ember, szállodáról nem is beszélve. A

sátor valójában nem kényelmes dolog, de ilyenkor mindenért kárpótol. Arcára

csapta a hûvös vizet, és élvezte az életet...

  ...Másfél órával késõbb, tûzön készült reggelivel elégedett hasukban ültek

fel a Korandora. A kocsi motorja az elsõ gyújtásra indult. Dízelmotornál ez nem

is lehet másképpen, állapította meg Zsombor. Lassan óvatosan vezette a kocsit;

átmentek egy vízmosáson, és az autó, valamint saját életükben elsõ ízben

átgázoltak a patakon is. Nagy élmény volt, ahogy az ülésbõl kinéztek a vízre, a

kövekre. Az autó ott is ugyanúgy ment, mint az országúton, és ettõl nagyon

büszkék lettek. Lám, nem választottak rosszul!

  - Ki kell jutnunk a sztrádára. Az M7-esre - mondta Lukács, amikor már

elhagyták a hegyeket. A dombok lejtõkké szelídültek, Pomáz következett.

  - Bemegyünk a Tutti panzióba és iszunk valamit - mondta Zsombor. Már nagyon

melegük volt. Így is tettek. Úgy parkoltak ismét, hogy lássák a kocsijukat.

Aztán továbbmentek. A Szentendrei úton nagy volt a forgalom, mint délelõtt

mindig. Tekla eleinte forgatta a fejét, körülnézett, de annyi autó jött

mögöttük... Zsombor aztán a rakpartra tért, és húsz perccel késõbb már a

Hegyaljai úton robogtak. Feltárult elõttük a sztráda kezdete.

  A padkán egy fehér Mercedes várakozott vészjelzõ fényekkel. Magányos vezetõje

felemelt motorháztetõ mögé lapult. De amikor elmentek mellette, lecsapta a

motorház fedelét és beült a kormány mögé. Lukács figyelmét ez sem kerülte el.

No, deNemere István: Elátkozott kötéltáncos  (Tvr-hét 1999/43)

 

Vanda felvette a telefonkagylót, és tárcsázott. Tudta, Simon most otthon van.

Mindent tudott róla. Többet is, mint kellene.

 

- Tessék - így Simon.

 

- Megátkoztalak. Már csak egy hét maradt az életedbõl - mondta Vanda, és

letette a kagylót.

 

Két hónapja telefonált Simonnak, hetente kétszer, és mindig ugyanazt mondta. De

most már végéhez közeledik az ügy. Még pár nap, és Simonnak vége.

 

Este elment a cirkuszba. Simon kötéltáncos volt, és Vanda mindig jó helyre vett

jegyet. Ismerték gyermekkora óta. Hiszen itt élt valaha. Egészen az anyja

haláláig. Simon volt az oka mindennek. Az anyjával rosszul bánt, verte is,

amikor Vanda még kicsi volt. Egyszer úgy megverte, hogy a szerencsétlen asszony

belefulladt a saját vérébe. A bíróság pár évre ítélte a férfit. Leülte, kijött,

és továbbra is kötélre megy minden este.

 

A zene túl harsogó volt, majd elhallgatott, amikor Simon már a magasban járt.

Védõháló és biztosítókötél nélkül, mint mindig. A közönség lélegzetvisszafojtva

figyelte, a gyerekek szeme csillogott. Simon talpa lassan csúszott a

drótkötélen, már elhagyta a táv felét. A szeme sarkából látta Vandát. Mindig

ugyanott ült, egy szót sem szólt. Õt nézte. Szemébõl sütött a gyûlölet...

 

Másnap két nyomozó kereste meg Vandát:

 

- Ön telefonhívásokkal zaklat egy polgárt - kezdték.

 

Vanda vállat vont. A virágüzletben beszélgettek, ami az övé volt.

 

- Megátkoztam - jegyezte meg könnyedén.

 

- Mit csinált vele? - Silver felügyelõ azt hitte, nem jól hallotta.

 

- Megátkoztam. Egy héten belül meg fog halni, de meg is érdemli. Van valamilyen

paragrafus, amely tiltja az átkot?

 

Silver a fejét rázta. Vanda tovább kötötte a csokrot, és nem méltatta több

szóra a detektíveket, akik hamarosan elodalogtak.

 

Kedden délután Vanda ismét telefonált Simonnak.

 

- Ma este véged, mert megátkoztalak, te gyilkos!

 

Azzal letette a kagylót. Simon remegett a haragtól és a félelemtõl. Telefonált

a felügyelõnek, majd ment beöltözni...

 

Az elõadás szünetében - éppen Simon száma elõtt - Vandához odajött Silver

felügyelõ:

 

- Nézze, kisasszony, talán jobb lenne, ha most hazamenne.

 

- Melyik paragrafus tiltja, hogy cirkuszba járjak? - kérdezte, és elfordult

tõle.

 

Silver mindenesetre ott maradt a közelében. Vanda nem is nézett rá. A két

nyomozó halkan beszélgetett:

 

- Simonnak sem lehet könnyû. Tudja, hogy a lánynak igaza van, és azt is, hogy

itt van. Gyûlöli õt! Bármit megtenne, hogy végezzen vele. A pasas csupa ideg

lehet...

 

Így is volt. Simon remegve lépett a kötélre. Nem nézett arra, mégis látta Vanda

vörös ruháját. Vörös, mint a vér... Nagyot nyelt, a verejték a szemébe

csorgott. Már a kötél közepén járt, a zene elhallgatott, a közönség feszülten

figyelt. A gyerekek szeme csillogott... És akkor Simon lenézett. Látta Vandát.

 

A lány a rémületes csöndben újra kimondta:

 

- Megátkoztalak...!

 

És felemelte az ujját. Vádlón szegezte rá, akár egy pisztolyt. Vagy valóban

pisztoly van nála...? Simon az egyik kezét maga elé kapta. Önkéntelen

védekezés... De az egyensúlya meg bomlott. Nem is nyerte vissza. Iszonyú

ordítás tört ki belõle. Ezer torok visszhangozta a nézõtéren. Simon még látta,

hogy a szeme elõtt sebesen nõ a fûrészporos porond, aztán többé nem látott

semmit...

 

Silver felügyelõ a halotthoz rohant. Vanda nem is nézett vissza. Ment a

kijárat felé, és csak annyit mondott, most már csak önmagának:

 

- Megátkoztalak, Simon.

Nemere István: A kriminovella új hõse  (Tvr-hét 1996/44)

 

Groom észre sem vette, hogy besötétedett. Vagy egy órája ült már mozdulatlanul

az íróasztala mellett; lába köré plédet csavart. Hûvösek még a nyár eleji

esték. Írnia kellett volna, tegnap rövid kriminovellát kért tõle a szerkesztõ.

De ma valahogy nem ment az írás.

 

A teraszajtó halkan zörrent. Valaki átjött a kerten! Mire Groom odakapta a

fejét, éppen egy fekete pisztolycsõ lyukába nézhetett. Fiatal férfi fogta rá a

fegyvert. Bár Groom nem látta tisztán az arcát.

 

- Ne mozduljon, öreg!

 

Groom nagyot nyelt. A dolog ismerõsnek tûnt, pedig még sohasem élte át...

 

- Maga betörõ?

 

- Pofa be! Gyerünk, feküdjön a padlóra! De gyorsan!

 

"Meg akar kötözni", gondolta Groom; és minden tiltakozott benne. Nem, ezt nem

engedheti meg, nem kerülhet az idegen hatalmába. Az esze sebesen vágott.

Merészen nézett a támadóra:

 

- Béna vagyok. Mindkét lábam és... csak az egyik kezem ép - felemelte a balt,

jobbja mozdulatlanul pihent az ölében. A betörõ a plédre nézett, kis ideig

habozott:

 

- Akkor hát maradjon veszteg. Hol tartja a pénzét?

 

- A bankban - felelte Groom.

 

A másik felemelte a kezét, hogy megüsse a szemtelen válaszért. De a nyomorék

láttán, valami visszatartotta. Körülnézett. Elõbb kihúzta az íróasztalfiókokat,

nem tart-e ott fegyvert Groorn? Aztán villanyt gyújtott, behúzta a függönyt.

Elmozdította a falon a festményeket, de nem talált rá a széfre. Kiforgatott

minden fiókot és szekrényt. Groom közben lázasan töprengett... Aztán levegõért

kezdett kapkodni, hangosan.

 

- Mi baja? - érdeklõdött a betörõ dühösen.

 

- Asz... asztmás is... vagyok - lihegte Groom kidülledt szemmel. - A spray...

ott van valahol... sötétkék doboz... - segítségkérõen suttogott, hangja

elfulladt. A betörõ zsebre vágta a pisztolyt, kényszerû fintorral kapta fel a

permetes hengert és odavágta elé az asztallapra. Groom ügyelt, hogy "ép"

kezével nyúljon utána. A betörõ közel hajolt:

 

- Add elõ a pénzt, mert kinyírlak!

 

Groom elõbb úgy tett, mint aki még nem tud beszélni, a sprayt a szájához

tartotta, de nem volt bolond, hogy lenyomja a kis csapot. Közelebb intette a

betörõt. Szeme sarkából látta a kristályvázát az asztal sarkán.

 

 

A betörõ odahajolt, Groom ujja a sprayre fonódott. Bizony, nem asztmaellenes

szer volt benne. Közelrõl lövellte az önvédelmi gázt az idegen szemébe. Amaz

felkiáltott, mindkét kezét az arcára szorította, folyt a könnye. Akkor Groom

jobb kézzel felkapta a vázát, fejbe vágta a betörõt, aki a szõnyegre rogyott.

Groom fürgén szaladt a szekrényhez, elõvett két nadrágszíjat és szorosan

összekötözte a hívatlan látogató kezét-lábát. Utána telefonált a rendõrségre.

Ígérték, máris jönnek. Groom megvetõen nézett a betörõre:

 

- Így jár az, aki nem olvas mai szerzõket. Te nyomorult, ha olvasnád Groom

könyveit, azt is tudnád, hogy nem vagyok béna!

 

És örömmel ült vissza az írógéphez. Már tudta, mirõl fog szólni az a kis

kriminovella, amit a szerkesztõnek ígért holnapra.

Nemere István: Látszatra baleset volt  (Tvr-hét 2001/31)

 

A színésznõ figyelmesen hallgatta a rendezõt, aki élénk taglejtésekkel

magyarázott.

 

- Úgy kell lõnöd, hogy valószerû legyen a látvány - mondta. - Ne félj a

fegyvertõl, vaktöltény van benne, semmi baj sem lehet! Jean-Paul ott lóg majd a

kötélen, ahogy szokott. Az a mániája, hogy nem kell kaszkadõr, majd egy festõi

mozdulattal beleesik a vízbe: Szóltam az operatõrnek, hogy kövesse zuhanását a

kamerával. Ezt nehéz lenne megismételni: Mindketten képben lesztek a lövés

pillanatában, koncentrálj, kérlek! "Most!"-ra lõj!

 

- Minden rendben lesz, csak a sminkemmel van egy kis baj. Egy perc, és jövök.

 

Az operatõr már a kamera mögött ült, az asszisztens két pohár kávéval jött a

büfékocsi felõl. Agnes beugrott az öltözõkocsiba, fél perc múlva már jött is

vissza, kezében a pisztollyal.

 

A stáb a meredek parton vert tanyát. Távolabb parkoltak a kocsik. A közelben

teherautóra telepített aggregát duruzsolt. A folyó habosan rohant odalent

keskeny medrében, hogy kétszáz méterrel távolabb dübörgõ vízesésben zuhanjon

alá. A film utolsó jeleneteinek egyikét vették fel ma. A forgatókönyv szerint

Agnes ellenlábasa - Jean-Paul játszma - a szakadék egy kötélen lóg, amikor

Agnes rálõ, és a fickó a mélybe zuhan. A rendezõ a bajt megelõzendõ, a mai

forgatásra hívott egy orvost is.

 

- Kész! - jelentette az asszisztens a rendezõnek. Agnes a helyén volt. Két

kamera is vette a jelenetet. Jean-Paul a kötélre függeszkedett, és szokásos

szemtelen kölyökmosolyával - amelyért annyi millió nõ zárta a szívébe! -

kilendült a mélység fölé...

 

- Kamera indul... Felvétel! - kiáltotta a rendezõ.

 

Agnes felemelte a pisztolyt.

 

Csak Jean-Pault látta. A régi Jean-Pault, a kedves, bohókás Jean-Pault..., a

szerelmes fiút. Akibe õ is szerelmes volt. Istenem, milyen régen volt már!

 

Jean-Paul a kötélen lógott, csak kicsit himbálózott, és Agnes kezében a

pisztoly célgömbje éppen eltakarta a fejét. Mindjárt, gondolta Agnes. A szíve

megkeményedett. "Tíz másodperces jelenet", mondta a rendezõ, igen, nekik ez

csak ennyi. A közös életük évei is már csak másodperceket értek. Az asszony

emlékezett. Jean-Paul elsõ hazugságaira, a felbukkanó kis nõkre.

 

A férfi feje a célgömb elõtt.

 

Az utóbbi fél évben már cinikusan röhögött Agnesre: "El is válhatunk, drágám!",

mondogatta, és az asszony tudta, nem tréfál. De Agnes nem akarta, hogy úgy

emlegessék, mint Jean-Paul egyik feleségét a sok közül. Hát nem! S aki elõbb

hal meg, duplán veszít. Közös végrendeletük értelmében a másiké lesz az élet és

a vagyon.

 

- Most! - kiáltotta a rendezõ.

 

Agnes ujja a ravaszra feszült. Már nem habozott.

 

Jean-Paul összerándult, és azonnal elengedte a kötelet. Szép ívben zuhant a

mélybe. Mindenki õt nézte. A kamerák is elfordultak Agnesrõl. Az asszony szinte

gépiesen cselekedett - ahogyan az elmúlt hetekben ezerszer begyakorolta.

Kivette a töltényhüvelyt a fegyverbõl. A zsebébõl másikat csúsztatott bele, a

kilõttet pedig észrevétlenül a folyóba dobta. A két töltényt az öltözõkocsiban

cserélte ki öt perccel korábban.

 

- Úgy esett, mint aki tényleg golyót kapott. Remek színész ez a Jean-Paul! -

lelkendezett a rendezõ asszisztense.

 

A stáb fellélegzett, nem kell itt rostokolniuk estig.

 

Odalent bajban voltak a csónakosok, mert Jean-Paul nem bukkant fel. Valahol a

mélyben sodorta a folyó a kegyetlen vízesés felé. Ha még él, sem ússza meg.

"Nem kerül elõ a teste" - Agnes tudta. Elõzõleg ugyanis áttanulmányozta a

könyvtárban a vízesés történetét. Eddig még egyetlen áldozatát sem adta vissza

a folyó, és Agnes remélte: bízhat a természet törvényeiben, azok nem olyan

szeszélyesek, mint a férfiak. Amilyen megboldogult férje, Jean-Paul is volt.

Nemere István: Liftben  (Titkok magazin 1992/03)

 

Karina karcsú, nem túl magas lány volt. Huszonnégy éves korára a természet

ellátta mindennel, aminek a nõk (és a férfiak) igencsak örülnek. Álomszép

mellei szépen ringtak minden lépésnél, hosszú combjait kihívó miniszoknya

engedte látni. Formás arcát rövid haj keretezte.

 

Karina aznap este késõn lépett be a modern negyed egyik toronyházába. A

tizedik emeletre igyekezett. A liftajtó megnyílt elõtte, de mielõtt

elindíthatta volna, még egy utas érkezett. Középkorú, alacsony férfi volt,

szemébe húzott kalappal. Valamit mormogott, ami feltehetõen köszönés akart

lenni. Talán itt lakik? Karina a lift falához támaszkodott, nem is nézett a

férfira. De egy hatodik érzékével már sejtette, mire készül.

 

Amaz nem is várt sokáig. Még az ötödik, vagy a hatodik emelet magasságában

lehettek, amikor az ismeretlen a megálló gombra csapott; a lift egy rántással

torpant meg a két emelet között. A férfi ugyanakkor a lányra vetette magát.

Biztosan meg volt róla gyõzõdve, hogy Karinát váratlanul éri a támadás. Mielõtt

a lány bármit is tehetett volna, az idegen egyik erõs karjával hátulról

átölelte, hogy mozdulni sem tudott. A másik kezével egy éles tõrt tartott a

torka elé:

 

- Ne kiabáljon...! Tegye amit mondok!

 

Karina izmai megfeszültek, de nyugodt volt. Ez támadás! Kérdés, csak a pénzére

utazik-e az a kis bandita, vagy egy elmebeteg, aki megerõszakolja õt?

 

- Vetkõzzön le! - hörögte amaz felhevülten, mohón.

 

- Egé...egészen? - dadogta Karina.

 

- Csak alul, de gyorsan! Ha nem, akkor... - a tõr pengéje fenyegetõen

megcsillant a lámpafényben. Karina ajkába harapott, aztán úgy döntött,

engedelmeskedik. A férfi kissé lazított a szorításán. A lány leeresztette

szoknyáját, aztán letolta a bugyiját is. A férfi már hangosan lihegett,

leengedte a kést és elõröl közeledett a lányhoz. Karina mintegy várakozva

széttárta a két karját...

 

És lecsapott.

 

Egyszerre ütött mindkét kezével a férfi két arcfelére. Az idegen az elsõ

pillanatban nem is tudta, mi történt vele. Csaknem belesiketült a kettõs

csattanásba. Mielõtt magához tért volna, sorozatot kapott a gyomrába, aztán a

rúgások következtek. Csaknem felsikoltott, amikor a lány egyik lába a

legérzékenyebb pontján találta el... Karina elvette a tõrét, majd fürge ujjai

megfosztották tárcájától, az irataitól és a pénzétõl.

 

Gyorsan felöltözött, és elindította a liftet lefelé. A férfi pénzét

számolatlanul gyûrte a retiküljébe, aztán föléje hajolt:

 

- Kidoblak az alagsorban, te szemét! Köszönd meg, hogy nem hívok rendõrt! Tûnj

el!

 

A lift megállt. Karina kidobta a férfit, maga pedig felment a földszintre.

Kinézett - senki sem volt a hallban. Lassan kisétált a házból. Gyalogosan ment

a másik toronyépület felé. "Az ilyen disznók úgysem tesznek följelentést, úgy

félnek." Hát nyugodt maradt.

 

Már messzirõl látta, hogy a bejáratnál egy férfi várakozik, félig az árnyékba

húzódva. "Elszaporodtak mostanában, de nem baj." A lány belépett a hallba,

aztán a liftbe - a férfi követte. A liftajtó halk surranással csukódott be

mögöttük.

 

Karina nem félt. Hónapok óta ezt csinálta. "Valahogyan vissza kell szereznem a

pénzt, amibe az önvédelmi tanfolyam került. No és élni is kell valamibõl" -

tette hozzá és megnyomta a tizedik emelet gombját. Mindig a tizedikre akart

menni ezekben az idegen házakban. Idõ kell amazoknak, hogy elszánják magukat.

De ha nem volt egyedül a liftben, sohasem ért oda mostanában... Elhúzódott a

férfitól, aki szemébe húzott kalappal állt a sarokban.

 

Karina tudta, hamarosan odalép hozzá. Hogy majd ne tartson sokáig a dolog,

félig kicsatolta a szoknyája kapcsát, és izmait enyhén megfeszítve várta a

támadást...

Nemere István: Lifttel a tizedik tizedik emeletre  (Tvr-hét 1998/05)

 

Karina karcsú, nem túl magas lány volt. Huszonnégy éves korára a természet

ellátta mindennel, aminek a nõk (és a férfiak) igencsak örülnek. Formás arcát

rövid haj keretezte. Álomszép melle szépen ringott minden lépésnél, hosszú

combját alig takarta a kihívó miniszoknya.

 

Késõ este volt, amikor Karina belépett a toronyházba. A tizedik emeletre

igyekezett. A liftajtó megnyílt elõtte, de mielõtt elindíthatta volna, másik

utas érkezett. Középkorú, alacsony férfi volt, szemébe húzott kalappal. Valamit

mormogott, ami feltehetõen köszönés akart lenni. Talán itt lakik? Karina a lift

falához támaszkodott, nem is nézett a férfira. De a hatodik érzékével már

sejtette, mire készül.

 

Amaz nem is várt sokáig. Még az ötödik, vagy a hatodik emelet magasságában

lehettek, amikor az ismeretlen a megállító gombra csapott; a lift két emelet

között állt meg. A férfi a lányra vetette magát. Meg volt róla gyõzõdve, hogy

Karinát váratlanul éri a támadás. Mielõtt a lány bármit is tehetett volna, az

idegen fél karjával hátulról átölelte, hogy mozdulni sem tudott. A másik

kezével egy éles tõrt tartott a torkára:

 

- Ne kiabáljon...! Tegye amit mondok!

 

Karina izma megfeszült, de nyugodt volt. Vajon csak a pénzére utazik-e ez a

kis bandita, vagy elmebeteg, aki meg akarja erõszakolni?

 

- Vetkõzzön le! - hörögte amaz felhevülten, mohón.

 

- Egé...egészen? - dadogta Karina.

 

- Csak alul, de gyorsan! Ha nem teszi, akkor... - a tõr pengéje fenyegetõen

megcsillant a lámpafényben. Karina ajkába harapott, aztán úgy döntött,

engedelmeskedik. A férfi kissé lazított a szorításán. A lány leeresztette

szoknyáját, aztán letolta a bugyiját is. A férfi ekkor már hangosan lihegett.

Leengedte a kést és elõröl közeledett a lányhoz. Karina mintegy várakozva

széttárta mindkét karját...

 

És lecsapott.

 

Egyszerre ütött mindkét kezével a férfi két arcára. Az idegen az elsõ

pillanatban nem is tudta mi történt vele. Csaknem belesiketült a különös,

pontosan szinkronizált dupla csapásba. Mielõtt magához tért volna, a gyomrába

kapott egy sorozatot, aztán rúgások következtek. Csaknem felsikoltott, amikor a

lány egyik lába igencsak érzékeny pontján találta el... Karina elvette a tõrét,

majd fürge ujjai megfosztották tárcájától, az irataitól és a pénzétõl.

 

Gyorsan felöltözött, és elindította a liftet lefelé. A férfi pénzét

számolatlanul gyûrte a retiküljébe, aztán föléje hajolt:

 

- Kidoblak az alagsorban, te szemét! Köszönd meg, hogy nem hívok rendõrt! Tûnj

el!

 

A lift megállt. Karina kidobta a férfit, maga pedig fölment a földszintre.

Kinézett. Senki sem volt a hallban. Lassan kisétált a házból. Gyalogosan ment

a másik toronyépület felé. "Az ilyen disznók félelmükben úgysem tesznek

följelentést" - nyugtatgatta magát.

 

Már messzirõl látta, hogy a bejáratnál egy férfi várakozik, félig az árnyékba

húzódva. "Elszaporodtak mostanában, de nem baj." A lány belépett a hallba,

aztán a liftbe. A férfi követte. A liftajtó halk surranással csukódott be

mögöttük.

 

Karina nem félt. Hónapok óta ezt csinálta. Valahogyan vissza kell szereznie a

pénzt, amit az önvédelmi tanfolyamért fizetett. Meg aztán élnie is kell

valamibõl.

Nemere István: Mágikus akarat  (Tvr-hét 1999/16)

 

- Nagyon akarom, nagyon akarom - mondogatta Robert. Érezte, hogy nem helyes,

amit tesz. Most azonban nem tudott erre gondolni. Amit akart, számára nagyon

fontos volt. Mindennél fontosabb. A szakadék felé nézett. Már elmúlt dél, most

kell jönniük. Három napja minden délben kijönnek ide.

 

A szakadék éles fekete vonalat vésett a tájba. Az ördög vájta kövek közé, az

élõ földbe - vélték a helybeliek. Erre nem voltak házak, az emberek féltek a

szakadéktól. Sötét mélyén hideg patak kanyargott fekete kövek között. A nap

sohasem sütött be oda.

 

"Akarom, akarom." Robert hitte, hogy az akarata mindenre képes. Hiszen csak úgy

érhet célt. Nem kell fegyver, nem kell még Alida közelébe sem mennie. Úgy

gyûlölte az asszonyt, mint még soha. "Kihasznált és eldobott. Tizenkét évvel

idõsebb nálam, mégis elérte, hogy a szeretõje legyek. Amikor a harmadik évben

szabadulni igyekeztem, nagy pénzt ígért, ha maradok. De jött egy másik fiú, és

akkor Alida elzavart. Egyetlen vasat sem adott. Sõt, rendõrséggel fenyegetett,

ha zaklatni merészelem... Hát most visszakap minden rosszat. Kamatostul. Az

életét veszem el!"

 

- Akarom, akarom - hörögte kiszáradt torokkal, amikor a másik oldalon

megpillantotta az ismerõs, fehér autót. A "szerelmespár" egészen közel jött a

meredek sziklaoromhoz. Az asszony kiszállt a kocsiból, és jött, jött egyre

közelebb. Élvezte azt is, hogy egy karnyújtásnyira állhat a haláltól. - Akarom,

akarom - dübörgött Robert vérében. Annyit tanulta már ezt a mágiát. Annyiszor

mondták neki a mesterek, hogy csak akarni kell. A szó tetté válik. Amit

kimondasz, megvalósul már azáltal is, hogy kimondtad.

 

Az agya mágnes lett, rettenetes erõt sugárzott.

 

- Gyere közelebb! - suttogta Robert. Õ is közel volt a meredélyhez, de nem

mozdult. Agyhulláma lett a fekete mágia fegyvere. Alida valamit érzett, mert

csak állt mozdulatlanul. Aztán még egyet lépett...

 

- Gyere, gyere...! - sugallta Robert ördögi mosollyal. Ám érezte, gyenge még.

Erõlködött, feszítette magát. Hõhullám öntötte el. "Akarom, hogy lépj közelebb,

még, még!" A belsõ tûz égette a lelkét. Õ is közelebb ment a szakadékhoz. "A

lábad alatt a sziklák porladjanak szét!"

 

Szinte már üvöltött. Alida a túlparton, a szélben nem hallotta Robert hangját.

De érezte a hívást. Talán szabadulni szeretett volna, de már késõ volt. A férfi

mágikus ereje befogta, lebéklyózta. Alida még egyet lépett. Kövek törtek a lába

alatt, a cipõje csúszott...

 

- Zuhanj hát, mert így akarom! - kiáltotta Robert. - Mire vár az asszony, mire

várnak a kövek? Akarom, akarom!

 

Alida alatt megmozdult valami. Az asszony sikoltott, egész valója jeges

rémületté lett. Nagy erõ ragadta el, húzta a mélybe. A szeme még befogta a

szakadékot, a fekete mélységet, a zsigerei sikoltottak. Kövekkel,

szétmorzsolódott sziklákkal együtt zuhant alá...

 

Robert is a szirt szélén állt már. Agya zúgott, szeme beitta a látványt.

Közben valami csikordult...

 

Lába alól kiszaladt a talaj. Kövek csikorogtak egymáson, és mind lefelé

csúsztak. Agya hirtelen lehûlt, és amikor a teste kilendült a szakadék fölé,

ordítás közben megértette: amit annyira akart, teljesedett. A sziklák a

szakadék mindkét oldalán engedelmeskedtek mágikus, mindent elsöprõ akaratnak.

Nemere István: Gyilkos madárdal  (Tvr-hét 1999/46)

 

- Nem értem - mondta Silver felügyelõ. - Minden jel arra mutat, hogy Benson

öngyilkos lett. És mégsem tudom elhinni. Ismertem a fickót, valóban depresszív

alkat volt. De elõzõ nap találkoztam vele, és akkor nagyon vidámnak láttam. Egy

hete örökölt egy kisebb vagyont és azzal akart valamit kezdeni.

 

- Ki örököl utána a sorban? - kérdezte a doktor. Az imént vizsgálta meg a

halottat.

 

- Hát éppen ez az. A felesége, akit egy éve vett el.

 

- Lehet, hogy õ volt a tettes?

 

- Gondolom, de nem tudom bebizonyítani.

 

Silver ezt olyan hangon mondta, mint aki éppen az ellenkezõjét gondolja. Kopasz

fejét körbeforgatta, akár egy gázlómadár. A doktor várt. Sejtette, mindjárt

eljön a szakmában ismert "Silver-pillanat". A felügyelõ szagot kap, és attól

kezdve lehetetlen megállítani. Vagy ma nem lesz így és a halott Bensont

csakugyan öngyilkosnak kiáltják ki? Hiszen valóban fõbe lõtte magát, minden jel

erre utal. Még hagyott is két sort kusza írással. Ezt bizony kétségtelenül õ

írta, nem más.

 

- Azt mondta a felesége, meg a házvezetönõ is, hogy nagyon hangosan énekeltek a

madarak, ami alkonyatkor elõfordul errefelé. Sok fa van a környéken, azon pedig

sok madár.

 

- De már nyár vége felé jár, és ilyenkor a madarak csöndesebbek, mint

tavasszal - jegyezte meg a doktor. Silver bólintott, õ is erre gondolt. A fákat

nézte a nagy kertben, aztán körbejárt, és megszemlélte a pázsitot, a fákat.

 

- Mit talált, felügyelõ?

 

- Egy nõi, tûsarkú cipõ lenyomatát a fûben.

 

Silver nem volt rest, és elindult felfelé. Mintha kamasz lenne ismét,

elkapott egy alacsony ágat, felhúzta magát. Kalimpáló lábát beakasztotta a

következõ ágba, és máris fent volt. Alaposan megszemlélte a fát, majd még

magasabbra hágott. Végre talált egy odút, benyúlt. Kis fekete tárgyat emelt ki,

zsebre tette, és lemászott. A doktor éppen kérdezett volna valamit, de látta,

jön Benson felesége. Elébe ment, hogy Silvernek legyen ideje leugrani a fáról.

 

- Fogadja részvétemet, asszonyom! - mondta a doktor. Közelrõl észrevette, hogy

az asszonynak vörös a szeme alja, de egyetlen könnycsepp sem gördül le az

arcán.

 

Silver jó ideig elmaradt. Vagy tíz perc múlva ért oda, az ellenkezõ irányból

jött. Alkonyodott. Az özvegy zsebkendõt tartva a szeme elé ecsetelte férje

múlhatatlan érdemeit és kitûnõ tulajdonságait. Silver zsebében megcsörrent a

mobil. Hallgatta, az arca felderült, és közelebb lépett.

 

- Asszonyom! Hírt kaptam a laboratóriumból.

 

- Miért fontos ez? - kérdezte a nõ, és maga elé meredt. Hamis hangon folytatta.

- Amikor meghalt... az én szegény... férjem!

 

- Éppen róla van szó. Igaz, valóban öngyilkos lett, az ügyész mégis vádat fog

emelni ön ellen - kivette a zsebébõl a kis fekete tárgyat. - Ez egy magnetofon,

doktor. Látta, melyik fán találtam, igaz? Az odúba rejtették, a fa pedig Benson

hálószobájának ablaka elõtt áll. A szalagon madárdal hallható, de nekem gyanús

volt a dolog. Telefonon át bejátszottam az audiolabornak, és azok más

sebességgel is lejátszották a szalagot. Az eredmény: ez egy

tudatküszöb-felvétel.

 

A doktor rögtön értette:

 

- Vagyis a madárdal közé füllel nem hallható, de a hallgató tudatáig eljutó

üzenetet is rejtettek?

 

Az asszony kezét a szája elé kapta, és rémülten várta a folytatást. Amit a

felügyelõ most már egyenesen neki címzett:

 

- Igen. Egy hang suttogja igen szuggesztíven: "Végezz magaddal... végezz

magaddal... az élet értelmetlen... semminek sincs értelme... csak a halálnak..,

végezz magaddal!" - majd az asszony elé állt, és halkan kérdezte. - Ugye,

tudja, hogy kinek a hangját találják majd a bírák ezen a szalagon?

Nemere István: Majdnem tökéletes bûntény  (Tvr-hét 1996/17)

 

Warwick, a postás régóta fente a fogát Mr. Blackre. Az öreg mûgyûjtõ a

villanegyed szélén lakott, és igencsak tartott az emberektõl. Még takarítónõ

sem jöhetett hozzá. Ami azt illeti, volt oka a bizalmatlanságra: a kis házban

legalább félmillió fontot érõ arany volt felhalmozva. A ház erõdítményhez

hasonlított: karvastag rács az ablakokon, betörésbiztos acélajtó, elektromos

zárszerkezet. Warwickot azonban mindez nem ijesztette el. Tervét arra a

szerencsés körülményre alapozta: hogy õ volt a postás. Mindennap bejárta a

környéket, az ott lakók megszokták már. Sokan kívülrõl tudták érkezésének

várható idõpontját is.

 

Warwick nem érezte jól magát a bõrében. Harmincévesen is egyedül élt, néhány

futó kapcsolata volt csupán. Az utóbbi évben bérelt kis lyukban szorongott.

Többre nem tellett, a fizetését ugyanis minden héten kivitte a lóversenyre, és

rendre ott is hagyta. Hitte, hogy egyszer majd sok pénzt szerez; és gazdag

lesz. Esténként elalvás elõtt errõl ábrándozott. Hol hatalmas tengeri jacht

fedélzetén, hol fényes operabálon látta magát, máskor pedig komoly

üzletemberként feszített az igazgatótanácsi ülésen.

 

Mindez még messze volt - tennie is kellett valamit a mesés vagyonért. Warwick

látóterében Mr. Black volt az egyetlen igazán gazdag ember, aki áldozatként

szóba jöhetett. Black sohasem fogadott látogatót, viszont hetente legalább

háromszor ajtót nyitott Warwicknak. A külföldi éremgyûjtõ szaklapokat,

ismertetõket, könyveket egytõl egyig a fiatal postás szállította ki.

 

Warwick tudta azt is: a rendõrség keresni fogja a tettest. Remélte azonban,

eltelik egy hét is, mire feltûnik valakinek, hogy Black nem nyit ajtót. És

kinek tûnhet fel, ha nem a postásnak...? Warwick felkészült hát nemcsak a

bûntettre, hanem arra is, hogy egy héttel késõbb vallomást tegyen. Mint

"felfedezõ tanú", természetesen.

 

Szerzett pisztolyt, és titokban megtanulta kezelni. A pénteki napot

választotta. Black házához mindig déltájban érkezett. A két nappal korábban

jött könyvet visszatartotta, hogy legyen ürügye az ajánlott küldemény

kézbesítésére.

 

Becsöngetett a házba. Kis idõ múlva - Black sohasem mozdult azonnal - résnyire

nyílott az ajtó. Warwick felmutatta a kis csomagot

 

- Jó napot, Mr. Black! Lesz szíves aláírni?

 

Black kinyitotta a nehéz fémajtót. Warwick belépett. Egyik keze a táskában.

Warwick gépiesen cselekedett. Egyetlen fölösleges mozdulat nélkül,

céltudatosan. Hiszen gondolatban már annyiszor megtette! A hangtompítós fegyver

ismerõsen simult a kezébe. Elõrántotta, és azonnal lõtt. Black megtántorodott.

Warwick még kétszer ismételt. A házigazda a padlóra zuhant. A szemüvege

csörrenve összetört. Warwick eltette a pisztolyt és az árulkodó könyvet. Utána

kivette a kulcsot az ajtó belsõ zárjából. Kilépett, kívülrõl bezárta az ajtót,

és ment tovább. Hiszen idõre kellett odaérnie mindenhová.

 

Tovább, tovább, vitte a többi levelet, küldeményt. Mosolygott minden ajtó

elõtt, kedvesen köszönt. Délután visszament a hivatalba, elszámolt. Tudta: a

legfontosabb, hogy ne változtasson az életén, egyelõre maradjon még minden a

régiben. Elõbb-utóbb felfedezik a gyilkosságot, és mindenki gyanús lesz. Õ is,

pedig egy hét múlva éppen õ tesz majd bejelentést, hogy az az úr napok óta nem

nyit ajtót, holott azelõtt mindig megtette.

 

Warwick szûk kis lakásában várta az estét. Aztán beült ócska kocsijába, és

eldöcögött Mr. Black lakása közelébe. A néptelen utcán Mr. Black házához osont.

A kulcs simán elfordult a zárban. Warwick becsúszott a sötét elõszobába.

 

Jobbra tartott, mivel délben látta, hogy Black balra zuhant. Biztosan ott

fekszik most is, brrr! Hol itt a villanykapcsoló?

 

A sötétben valaki megragadta a karját. Warwick felüvöltött, a szeme

kidülledt. A rémület belemarkolt a szívébe. Ki ez? A halott? Lehetetlen!

 

Nem volt lehetetlen. Lámpafény gyúlt. Warwick megpillantotta Blacket. A férfi

sértetlen volt. És pisztolyt szegezett a postásra.

 

- Tudtam, hogy visszajön, Warwick. Délben túl feltûnõ lett volna oly sok idõt

tölteni a házamban! És a levelestáskában sem fért volna el a zsákmány, igaz...?

Ne vágjon ilyen rémült képet! Nem támadtam fel, csak évek óta golyóálló

mellényt veszek fel, mielõtt ajtót nyitok bárkinek.

 

A postás mögött kinyílt az ajtó. Civil ruhás férfi lépett be, két rendõrrel:

 

- Mr. Black már órákkal ezelõtt értesített bennünket, hogy este hívatlan

látogatója lesz. Úgy mondta, a gyilkosa érkezik, ma már másodszor...

Nemere István: Majdnem tökéletes bûntény  (Vasárnapi Blikk 1998-02-22)

 

Warwick, a postás meg volt gyõzõdve arról, hogy kitalálta a tökéletes bûntényt.

Most már csak meg kellett valósítania.

 

Régóta fente a fogát Mr. Blackre. Az öreg mûgyûjtõ a villanegyed szélén, egy

nem túl feltûnõ, aránylag kicsi házban egyedül lakott; és igencsak tartott az

emberektõl. Még takarítónõ sem jöhetett hozzá. Ami azt illeti, biztosan volt

oka a bizalmatlanságra. A házban legalább félmillió forintot érõ arany volt

felhalmozva. Mr. Black évtizedek óta szorgosan gyûjtötte a régi korok

aranypénzeit és az újabb érméket. Aukciókon is vásárolt. A ház erõdítményhez

hasonlított: karvastag rácsok az ablakokon, betörésbiztos acélajtó, elektromos

zárszerkezet. De Warwickot mindez nem ijesztette el. Tudta, amit tudott. És

tervét egy szerencsés körülményre alapozta: hogy õ volt a postás.

 

Biztos volt benne, hogy õ senkinek sem szúr szemet. Mindennap bejárja a

környéket, az ott lakók megszokták már. Sokan érkezésének szokásos idõpontját

is kívülrõl tudják. Inkább azon csodálkoznának, ha egy napon nem jönne. De

Warwick hûségesen megérkezett mindennap, immár hatodik éve. Az emberek

megszokták és szerették õt abban a negyedben.

 

De Warwick nem érezte jól magát a bõrében. Harmincévesen is egyedül élt; futó

kapcsolatai voltak csupán. Az utóbbi évben egy kis bérelt lyukban szorongott.

Többre nem tellett, a fizetését ugyanis minden héten kivitte a lóversenyre, és

rendre ott is hagyta.

 

Hatalmas álmok szorultak ebbe a vékony, beteges külsejû, lángoló szemû

fiatalemberbe. Úgy hitte: többre hivatott. Hogy egyszer majd sok pénzt serez,

és szupergazdag lesz. Esténként elalvás elõtt errõl ábrándozott. Látta magát

egy hatalmas tengeri jacht fedélzetén, fényes operabálon és komoly

üzletemberként egy igazgatótanácsi ülésen... Részletesen megtervezte majdani

palotáját a tucatnyi vendégszobával, télikerttel, fedett és kerti

úszómedencével, pázsittal és õsfás parkkal. Bombajó nõk között fog élni és õ

lesz az élet császára - határozta el minden este. Igazán hitt ebben.

 

De ez még messze volt - tenni is kellett valamit a mesés vagyonért. Warwick

látóterében Mr. Black volt az egyetlen igazán gazdag ember, aki áldozatként

szóba jöhetett. Black ráadásul egyedül élt, és sohasem fogadott látogatókat.

Viszont hetente legalább háromszor ajtót nyitott Warwicknak. Külföldi

éremgyûjtõszaklapokat, kisebb értékcsomagokat, ismertetõket, könyveket rendelt

minduntalan, és ezeket egytõl egyig a fiatal postás szállította ki.

 

Warwick tudta azt is: a rendõrség nagyon keresi majd a tettest. De remélte,

eltelik egy hét is, mire feltûnik valakinek, hogy Black nem nyit ajtót. És ez

kinek tûnhet fel, ha nem a postásnak? Warwick hát felkészült nemesak a

bûntettre, de arra is, hogy egy héttel késõbb valami komor rendõrfelügyelõ

elõtt vallomást tegyen. Mint "felfedezõ tanú", természetesen.

 

Megvárta a tavaszt - így a lombos fák eltakarták Black házának bejáratát, a

szemközti házból sem láthattak oda. Warwick szerzett pisztolyt, titokban

megtanulta kezelni is: Egy pénteki napot választott ki. Black házához mindig

déltájban érkezett. A két nappal korábban jött könyvet visszatartotta, hogy ma

legyen ürügye az ajánlott küldemény kézbesítésére.

 

Senki sem volt a környéken. A meleg levegõ megült a fák között, amikor

Warwick becsöngetett a házba. Kis idõ múlva - Black sohasem mozdult azonnal -

résnyire nyilott az ajtó. Warwick felmutatta a kis csomagot.

 

- Jó napot, Mr. Black! Lesz szíves aláírni?

 

Black kinyitotta a nehéz fémajtót. Warwick belépett. Egyik keze a táskában.

Mr. Black kis termetû, kopaszodó szemüveges férfi volt. Most is komor, mint

mindig. Valamit mormogott, talán köszönt? Vele aztán még az idõjárásról sem

lehetett szót váltani. De most ez hiányzott a postásnak a legkevésbé.

 

Warwick úgy cselekedett, mint egy gép. Ahogyan eltervezte. Egyetlen

fölösleges mozdulat nélkül, céltudatosan. Hiszen gondolatban már annyiszor

átélte, megtette! Nem hibázhatott.

 

A hangtompítós fegyver ismerõsen simult a kezébe. Elõrántotta, és azonnal lõtt.

Black megtántorodott. Warwick még kétszer ismételt. A házigazda a padlóra

zuhant. A szemüvege csörrenve összetört. Warwick habozása alig egy másodpercig

tartott. Aztán tovább csinálta; amit kell. Eltette a pisztolyt és a könyvet

- az utóbbi, ha kibontatlanul marad a lakásban, elárulhatja õt. Utána kivette a

kulcsot az ajtó belsõ zárjából. Kinézett az utcára. Sehol senki. Hát kilépett,

kulcsra zárta az ajtót, és ment tovább. Hiszen idõre kellett odaérnie

mindenhová.

 

Tovább, tovább. Vitte a leveleket, küldeményeket. Mosolygott minden ajtó elõtt,

kedvesen köszönt. Arca helyén álarcot viselt. Közben alig várta; hogy a végére

érjen. Délután visszament a hivatalba, elszámolt. Tudta, a legfontosabb: nem

változtatni az életén, még nem. Elõbb-utóbb felfedezik a gyilkosságot, és

mindenki gyanús lesz. Õ is, pedig egy hét múlva éppen õ tesz bejelentést. Egy

rakás Blacknek címzett küldeményt mutat majd egy rosszkedvû rendõrfelügyelõnek,

és közli, az az úr napok óta nem nyit ajtót, pedig azelõtt mindig megtette.

 

Warwick szûk kis lakásában várta az estét. Aztán beült ócska kocsijába, és

eldöcögött Mr. Black lakása közelébe. Volt annyira óvatos, hogy egy

mellékutcában, megvilágítatlan helyen parkolt. Kétszer elsétált a néptelen

utcán, majd Mr. Black házához osont. Egy pillanatra megfordult a fejében, hogy

ott fekszik a halott... De még nem indulhatott oszlásnak, és különben is, a

halott már nem árthat neki! Ha nem félt az élõ Blacktõl, miért ijedne meg a rég

kihûlt halottól? Különben is; a pisztolyt már otthon hagyta: Nem lesz rá

szüksége.

 

A sötétben nem azonnal talált bele a zárba. De aztán Mr. Black kulcsa simán

elfordult. Warwick becsúszott a sötét elõszobába. Két üres bõrtáska volt nála.

A legértékesebb érméket kell elvinnie! Két hónapja fogatott egy szakkönyvet,

hogy tudja, mit érdemes kiválasztania a hatalmas gyûjteménybõl. Hát eljött ez a

nap is! Fellélegzett.

 

Jobbra tartott, mivel délben látta, hogy Black balra zuhant. Biztosan ott

fekszik most is, brrr! Hol itt a villanykapcsoló?

 

A sötétben valaki megragadta a karját. Warwick felüvöltött, szeme kidülledt. A

rémület megmarkolta a szívét. Ki ez? A halott? Lehetetlen...!

 

Nem volt lehetetlen. Lámpafény gyúlt. Warwick megpillantotta Blacket. A férfi

sértetlen volt. Ellenben pisztolyt szegezett a postásra.

 

- Tudtam, hogy visszajön, Warwick. Most akarta elvinni a zsákmányt? Délben

túl feltûnõ lett volna oly sok idõt tölteni a házamban! És a levelestáskában

sem férne el, igaz?

 

Warwick egész testében reszketett. Hatalmas, hideg verejtékcseppek ültek a

homlokán. Úgy meredt Blackre, akár egy kísértetre. Semmit sem értett! Hiszen

lelõtte!

 

Black látta arcán a kérdést, hát válaszolt: - Évek óta mindig golyóálló

mellényt veszek fel, mielõtt ajtót nyitok bárkinek. Maga sem volt kivétel,

Warwick.

 

A postás mögött kinyílt az ajtó. Egy civil ruhás férfi állt ott, két rendõrrel.

 

- Mr. Black már órákkal ezelõtt értesített bennünket, hogy este hívatlan

látogatója lesz Úgy mondta, a gyilkosa érkezik, ma már másodszor... Mr.

Warwick, kérem, nyújtsa a két kezét, a bilincs miatt... A táskákra már ne

legyen gondja, Warwick. Azokat mi visszük, ha nincs ellenére.

Nemere István: Méreg  (Zsaru 1993/52-53)

 

Alice óvatosan vezette a kocsit. A hegyi szerpentint alig látta az éjszakában,

a reflektorok ködfoltokba ütköztek, a kanyarokban kénytelen volt lassítani. De

az asszony nem félt, jól ismerte az utat. Mióta Bobbal kiköltöztek a városból a

kis hegyi faluba, ahol csodálatos volt a nyár és az õsz - télen bánták csak a

cserét. Mint most is. Két napja már nem havazott de az utat szegélyezõ

hegyoldalakat most ís vastagon fedte a fehér takaró. Néha szembejött egy-egy

autó; a vezetõik Alice-hoz hasonlóan lassan "tapogatták" az utat.

 

December 31-e volt. A filmgyárban, ahol Alice az egyik rendezõ asszisztense

volt, ma is este nyolcig tartottak a felvételek. A kellékesek fogukat

csikorgatták; a mûszakiak közül többen tüntõen nézték az órájukat. Végre a

rendezõ befejezte - mint megjegyezte - az idei utolsó felvételt, és szélnek

eresztette a stábot. Alice tudta, nem késik el. Bob azt ígérte, megvárja

otthon. Együtt mennek el egy vidám társaságba, ahol nagyobbrészt szintén

filmesek lesznek. Ott éri majd õket az éjfél. Bob kezdõ producerként szintén a

szakmában dolgozik de az õ stábjuknak ma nem volt forgatása. Drága Bob! -

érzékenyült el a fiatalasszony. Annak idején az apja ellenezte a házasságukat.

Gazdag ember volt, és nem látta szívesen ezt a "senkiházit". Féltette tõle a

lányát, nem szívesen adta oda Bobnak a nagy hozományt. Ebbõ1 vették a falusi

házat, a két kocsit, ebbõl mentek nászútra Afrikába, és tulajdonképpen Bob kis

produceri vállalkozása is Alice hozományából lett. Apja, mielõtt megkedvelhette

volna Bobot, váratlanul meghalt. Azt mondták, a szíve vitte el. Szegény papa!

 

A kocsi ekkor ért az utolsó kanyarba. Alice a nyelve hegyét is kidugta

igyekezetében, örült, hogy a kerekek jól tapadnak az aszfalthoz. Most lefelé

haladt, és odalent s ködön át is feltûntek a falu fényei.

 

Sok ház ki volt világítva az ünnep miatt, havas kertekben, garázsok elõtt

férfiak mozdultak, talán a tûzijátékokat szerelték. Mindenki készül a

szilveszter éjszakai bulira..! Alice a mûszerfalon zölden csillanó órára

pillantott. Kilenc óra múlott, negyed tízre otthon lesz. Bob talán még nem

türelmetlen? Így is korábban jön, mint hitték!

 

Amikor meglátta a fenyõk között álló kis házat, pajkos ötlete támadt. Nem

hajt be az udvarra, a fõbejárat elé. Meglepi Bobot!

 

Így is lett. Csöndesen kattintotta be a kocsi ajtaját, a jelképes sövényt

átlépve a kis kert szélén át közelítette meg a házat. A hátsó ajtó - mint

mindig - most sem volt kulcsra zárva, ha itthon voltak. Alice csöndesen beosont

és már elõre kuncogott magában, milyen képet vág majd Bob, ha váratlanul

ráköszön...

 

De erre nem került sor. Bob a nappaliban hangosan beszélt valakivel. Csak nem

vendégek jöttek? Alice egyetlen idegen autót sem látott a ház elõtt. Az asszony

kíváncsian belesett a nappaliba.

 

Bob a függöny elõtt állt, háttal az ajtónak: fülén a telefonkagyló, szeme

talán azt leste, mikor fordul be az udvarba egy fényszórópár. Közben beszélt:

 

- ...nem, drágám, Lucy, nekem csak te kellesz, senki más, érted? És még ma be

is bizonyítom, hogy csak téged szeretlek, egyetlenem...

 

Alice torkán akadt a szó. A vidám kiáltás, a pajkos évõdés. Lucy..? Az a

szõke dög! Alice eddig azt hitte, az õ barátnõje. Hát úgy látszik, kígyót

melengetett a keblén. Lucy a nagy szájával, vaskos combjával, kihívó

pillantásaival... elvette tõle Bobot? Jeges ár emelkedett Alice testében,

elszorította a szívét, az agyát. Közben Bob folytatta:

 

- ...Igen, ma este mi is odamegyünk. A szert Alice italába keverem. Ne félj,

nagyon gyorsan hat. És a boncolás sem mutatja ki. Hát persze hogy kipróbáltam

már, Lucy. Mit gondolsz, az apósom hogyan halt meg? Túl sokat akadékoskodott,

beleszólt abba is, hogyan használom fel a pénzét...

 

Alice néma fájdalomkiáltása az égbe szárnyalt. Apa..! Hát így haltál meg?

Fekete hegy zuhant rá, szinte lélegezni se hagyta. Körmei tenyerébe mélyedtek,

vérig.

 

Bob! A férfinak szeretõje van! Alice, mintha nagyon mélyrõl bukkant volna

fel, alig kapott levegõt. A szívébe hasított, hogy minden elveszett! Bob nincs

többé, és ez a ház sem az már, ami volt. Nem a szerelem fészke, nem adhatja az

összetartozás örömét.. Alice-t túl sok csapás érte egyetlen perc alatt, alig

kapott levegõt. Mint aki lékbe esett, felmerülne, de mindenütt csak áttetszõ,

szürkészöld falba ütközik, és fogy az oxigénje...

 

A férfi még beszélt:

 

- ...az újév a miénk lesz, drágám! Holnap reggel már... már nem lesz akadálya

a boldogságunknak!

 

Alice könnyeit nyelve ment a hátsó ajtó felé. Alig volt tudatában, mit csinál,

és miért. Csak egy ösztöne dolgozott: amelyik védte õt. Nem Bob nem veheti

észre, hogy itt volt, semmiképpen sem...! Alice a kertben végig az árnyékban

haladt, a sövény is rejtette. Az autó hideg fémkilincse - akár egy elektromos

ütés - felrázta. Beült a kocsiba és gondolkodott.

 

A bosszú volt az egyetlen dolog, amely vággyá nõtt benne. Most nem akart mást,

csak ezt. Bármit, ami lecsillapíthatná félelmetes haragját és csalódottságát.

Bobot elvette, magához ragadta egy idegen nõ. Összeomlott hát minden! Alice-nak

nem volt ereje azon töprengeni, mihez kezd ezután. Milyen lesz az élete... Bob

nélkül.

 

Bob nélkül.

 

Csak egyre vágyott, fogcsikorgatva, teste és lelke egész erejével: bosszút

állni! Könyörtelenül megbüntetni az árulót, a csalót, azt a percek alatt

senkivé törpült alakot, aki még egy órával ezelõtt is maga volt az isten, Alice

istene! Két keze ökölbe szorult, lázasan töprengett. Végre fellélegzett. Tudta,

mi a teendõ. Máris könnyebb volt elviselni a szörnyû tudatot, hogy ma,

szilveszter éjszakáján kell átélnie élete két legnagyobb csapását. Az egyik Bob

árulása, a másik az, amire ez a gyilkos kényszeríti õt... De Alice csak egy

pillanatig utálta önmagát, aztán döntött. Márpedig ha õ egyszer elhatározott

valamit, senki sem állíthatta meg.

 

Senki.

 

Mérhetetlen nyugalmat erõltetve magára, száját összeszorítva behajtott az

udvarra. Bob látszólag kitörõ örömmel fogadta, õ pedig elnézést kért, hogy

rettentõen fáj a feje.

 

- De azért elmegyünk a buliba? - kérdezte a férje reménykedve.

 

- Természetesen, drágám! - felelte az asszony; a "drágám" szó tüskés gombóc

volt, alig fért át a torkán. Legyõzte magát, és most nem félt. Bob nem meri a

tettet itthon elkövetni, fél a nyomozástól, a rendõröktõl. "Viszont ha egy

népes vendégsereg szeme láttára halok meg, más a helyzet", hiszen a férfinek

rögtön alibije is lesz. Alice végre megnyugodott. Egy negyedórát töltött a

fürdõszobában, hideg vizet locsolt az arcába, aztán kijavította sminkjét és

készen állt az útra. Az utolsó közös útjukra.

 

A bulit a közeli kisvárosban rendezte Bob régi barátja és felesége. A társaság

kitörõ örömmel és ovációval fogadta a késõn jövõket. Tulajdonképpen semmirõl

sem késtek le; tizenegy óra múlott. Azonnal pezsgõspoharakat nyomtak a kezükbe.

Bob a felesége fülébe súgta: - Ne idd ki ezt a löttyöt. Hozok neked valami

különlegeset, kedvesem.

 

Alice sejtette, mitõl lesz az az ital olyan különleges. Úgy tett, mint aki

megáll és várakozik. Ám közben észrevétlenül követte Bobot a tágas lakásban. A

tömegbõl többen ráköszöntek, Alice is mosolygott. Mintha arcára fagyott volna

egy jégálarc. A szívében nagyon hideg volt. Az agya viszont jól mûködött. Bob a

lakás pultokkal, asztalokkal felszerelt sarkában levett két poharat egy

tálcáról, vörösbort töltött beléjük, és... körülnézett. Senki sem látja? Háttal

állt a társaságnak. A zene ritmusa vérükben dobolt, sokan táncoltak. Valaki

kinyitotta a széles teraszra vezetõ ajtót, hogy egy kis friss levegõ is jöjjön

be. Alice egy oszlop mögül látta, hogy Bob kis üvegcsét vesz elõ zakója belsõ

zsebébõl, és az egyik pohárba néhány csepp fehér folyadékot önt. Az asszony

feszülten töprengett. Villámgyorsan több változat is átfutott az agyán, aztán

választott. Könyörtelenül.

 

A dübörgõ zenére táncolókat kerülgetve, mosolyogva közeledett férjéhez. Látta a

ravaszkás csillanást Bob szemében. Eddig sohasem volt ilyen. No, nem tart már

sokáig.

 

- Parancsolj! - adta át férje az egyik poharat. Abban volt a méreg.

 

Alice Bob füléhez hajolt:

 

- Menjünk ki a teraszra, csak pár percre. Nagyon melegem van.

 

A teraszon megcsapta õket a hûvös levegõ.

 

- Pontban tizenkettõkor kezdõdik a tûzijáték - mondta Bob, látszólag

gondtalanul. De a hangjában ott lapult a feszültség.

 

Alice a korlátra tette a poharat.

 

- Csókolj meg! - kérte, és megragadta a férfi mindkét karját. Egy villanásra

látta a hallgatag fenyõket. Egy behavazott ág szinte a terasz fölé hajolt. A

kertet csönd uralta. Csak mögöttük zajongott a mulató vendégsereg. Magnózene és

vidám kiáltások... Itt pedig a jeges csönd. Bob is letette poharát a korlátra.

Átölelték egymást. Talán Bob is arra gondolt: utoljára. Még egyszer, és többé

sohasem..?

 

A csók közben Alice agyát megrohanták az emlékek. Bob az elsõ randevún, Bob a

nászútjukon. Akkor minden csodálatos volt... Most pedig? El is válhatnának. De

az sokba kerülne a férfinak, egy vasa sem maradna a tervezett nagy produceri

irodához. Koldusként végezné... Hát inkább gyilkol. Nem retteg semmitõl,

elszánt alak. Ez ölte meg apát is...

 

A csók még tartott, amikor Alice egyik keze a férje háta mögött a korlát felé

nyúlt. Megfogta és odébb csúsztatta a széles kõkorláton Bob poharát. Áttette a

másik pohár mellé. Aztán úgy tett, mint aki megbicsaklott a tûsarkú cipõben,

ellépett kissé.

 

- Jaj, segíts!... - pár suta mozdulattal odébb lépett és észrevétlenül Bobot

is maga után vonta. Így az nem vehette észre, hogy a poharak már nem pontosan

az elõbbi helyükön vannak. - Majdnem elvesztettem az egyensúlyomat...

 

- Pedig még nem is ittál - nevetett Bob.

 

- Apropó, itt a borom! - a félhomályban Alice felkapta Bob poharát és

koccintásra emelte. Bob is emelte a másikat. Alice ivott. Bob szintén. Az

asszony fenékig felhajtotta - Bob is. Közben Alice a terasztajtóra nézett -

jaj, csak most ne jöjjön ki senki.

 

Nem jött. Bob nyögött egyet, megfordult. A pohár kiesett a kezébõl, gurult a

korláton, aztán kívül a havas pázsitra esett nesztelenül. Bob valamit hörgött,

a korlátra dõlt... Alice kivette a haldokló zsebébõl a méregfiolát, aztán

megfogta lábait, és erejét megfeszítve átdobta a testet a korláton. Elmerült a

hóban a kúszófenyõk között - így legalább túl korán nem találják meg, gondolta

Alice. De úgy igazán már nem is gondolt rá. Új feladata volt.

 

Az üres pohárral kezében indult vissza. Lucynek már itt kell lennie. Hiszen Bob

azt mondta a telefonban, "ma este mi is odamegyünk". A táncolók közül valaki

rászólt: "Jól érzed magad, Alice?" Maga is csodálta, hogy milyen gondtalanul

nevetett vissza: "Hát persze, minden oké!"

 

És Bob, az aljas gyilkos halála után tényleg felszabadultnak érezheti magát.

Bár még nem "minden oké", nem. Hátra volt még valaki. "Aki miatt Bob képes lett

volna engem is megölni..."

 

Lucy a sarokban táncolt egy bajuszos pasassal, közben többször nyugtalanul

körülnézett. Amikor meglátta Alice-t, intett ál-barátságosan. Alice

visszaintett, és a már bevált asztalhoz lépett. Két pohárba vörösbor csurrant,

testével takarta az üvegcsét. Elég hat-hét csepp. Mint ahogyan elég volt Bobnak

is.

 

- Gyerekek, aki szendvicsekre éhes; szóljon! - kiabálta a kövérkés háziasszony,

nagy tálcával kezében. Pezsgõspalackok durrantak.

 

- Tíz perc múlva éjfél! - rikoltotta egy korán kopaszodó filmrendezõ. A zenét

felhangosították. Alice elindult. A szám éppen véget ért, a táncolók

szétoszlottak. Újabb pezsgõspalackokat bontottak évõdve.

 

- Hoztam egy italt - Alice kedvesen mosolygott Lucyre. Az álarc - tartott

tõle - mindjárt valóban odafagy az arcára.

 

- Bob is itt van? - nyafogta a lány, átvéve a poharat.

 

- Igen, a teraszon láttam. Gyere, keressük meg.

 

Kimentek. Bobot nem látták.

 

- Mindjárt visszajön - mondta Alice hanyagul, és felemelte a poharát. A két

nõ koccintott. Lucy széles ajkához emelte a poharat...

 

...A teste talán nehezebb volt, mint Bobé. Persze, azok a vaskos combok!

Alice örült, hogy senki nem látta, amint a másik test is kizuhant a havas

kúszófenyõk közé. A két poharat lassan vitte vissza az elmosandók tálcájára;

aztán a mosdóban kiöntötte a mérget, az üvegcsét is leúsztatta a toalatten.

Visszament a szalonba, belevetette magát a táncba: Hangulata megjavult,

nevetett. Éjfélkor tûzesõ gyúlt odakinn, a társaság kitódult a teraszra, hangos

kiáltásokkal üdvözölték a fénybombákat. Színes rakéták száguldottak süvítve a

kivilágosodó égboltra.

 

Az egyik vendég kihajolt a korláton, aztán rémülten felkiáltott...

 

 

Hajnalban a rendõrfelügyelõ saját kocsiján vitte haza Alice-t. A havas hegyi

úton lassan hatadtak. A köd foltokban ült a szerpentin fölött.

 

- Fogadja részvétemet, asszonyom. Hallatlan egy eset... Ki tudhatta volna?

Ilyen még nem fordult elõ a praxisomban. Hogy azok ketten szeretik egymást?

Istenem, milyen romantikus história! Hát igen, amirõl a társaságban suttognak,

azt a megcsalt házastárs tudja meg utolsónak. Nem lehettek egymáséi, hát

közösen mérget ittak! Valóságos Romeo és Júlia.., illetve Lucy és Bob. Csak azt

az egyet nem értem, miért éppen egy szilveszteri bálon tették ezt? Nagyon

elrontották a barátaik mulatságát.

 

Alice arcáról most pattogott le a jégálarc. Színtelen hangon szólt:

 

- Bob máskor is szerette elrontani mások jókedvét. Elmondhatjuk, felügyelõ úr,

hogy haláláig hû maradt a szokásához. Legalább ebben hûséges volt...

Nemere István: Merénylet a jachkikötõben  (Tvr-hét 1999/12)

 

- Nézze, Milton, maga ezt még ingyen is megtenné, ugye? De kap érte egy kalap

pénzt. Tudom, hogy Riwer kirúgta magát, miután felhasználta az ötletét, és maga

most munka nélkül nyomorog. Húszezer dollárt kap, ha megteszi...

 

Húszezer dollár nagy pénz, ezt tudta Milton is. Riwer legnagyobb üzleti

vetélytársával beszélgetett, négyszemközt, a tóparton. Vagyis majdnem ugyanitt.

Milton most az egyik padon ült, és a vizet nézte. A part mellett gyerekek

játszottak kis vitorlás hajókkal. Az egyik motorcsónakot futtatott, kezében

távirányítóval. Szóval, ez rádióval irányítható, gondolta Milton. És abban a

pillanatban megértette, mit kell tennie. De a fejét felemelve mást is látott. A

kis mólón túl, a jachtkikötõbõl most futott ki Riwer vitorlása. Gyönyörû volt,

és a fedélzete oly közel a vízhez...

 

Milton hazament. A megtakarított pénzébõl még futotta annyira. Megvett mindent,

amire szüksége volt. Aztán bezárkózott a garázsba, és két napig ki sem jött.

"Milyen szerencse, hogy van kézügyességem, és a plasztikhoz is értek

valamelyest" - gondolta harmadnap reggel.

 

Hogy ne keltsen feltûnést, kerékpáron jött. A modellt a csomagtartón hozta,

dobozban. Addig várt a parton, amíg meg nem látta Riwert a mólón leparkolni.

Mire a férfi bement a jachtkikötõbe, Milton száz méterrel távolabb vízre tette

a maga kis modelljét.

 

Versenyhajót utánzott, tökéletes, egy az ötvenhez méretarányú volt. A motorja

is remekül mûködött. Igaz, kicsit súlyosabb volt, mint a boltban kapható

társai, ezért kissé lassabban is mozgott. Ilyenkor reggel még kevés gyerek volt

ott, azok is csak egyszerû vitorlásokkal játszottak. Milton távolabb ült le a

padra, és a kezébe vette a rádiós távirányítót. Messzebb küldte a modellt a

parttól, és türelmesen várakozott.

 

Riwer hamar felhúzta a fokot, és jött kifelé. A jachtklub épülete elõtt

elhaladva integetett a barátainak, azok visszaintettek. Aztán felhúzta a

nagyvitorlát is, vigyázott, nehogy a rúd fejbe vágja, amikor irányt váltott. A

rúd elzúgott a feje fölött, õ pedig leült hátul a kormányhoz. Bal kézzel

feszesre húzta az egyik kötelet. Az árbocmerevítõ drótkötelek között dalolt a

szél.

 

Senki nem figyelt a kis modellre. Olyan alacsony volt, hogy a partról alig

lehetett látni. De Miltonnak jó szeme volt, és azt is tudta, hogy mit kell

néznie.

 

Riwer gondtalanul fütyörészett. Amikor meghallotta a kicsiny motor éles

zakatolását, csodálkozva körülnézett. Semmit nem látott. De már nem maradt sok

ideje. A modell, az ostoba gép a vitorlás tatját vette célba, és egyre

gyorsabban rohant feléje. Riwer meglátta ugyan a kis szerkezetet, talán

gondolatban szidta is a parton elbámészkodott gyerekeket. A sétálók csak a

hatalmas detonációt hallották. Tûz és láng csapott fel a kis öböl közepérõl.

Vitorla terült fehéren a vízre, akár a sebesült sirály szárnya. Aztán semmi nem

mozdult többé.

 

Milton elrakta a távirányítót; és a kerékpárjára ült. Már a város felé

kerekezett, amikor az elsõ szirénázó rendõrautóval találkozott. "Ne siessetek,

fiúk! - mondta nekik hangosan. - A tengeri csata már véget ért..."

 

De a zajban senki nem hallotta a hangját.

Nemere István: Most már mindörökké  (Tvr-hét 1994/30)

 

- Meddig tart a lemez? - kérdezte Norre.

 

- Ez lesz a leghosszabb blokk. Tizenhat és fél percig tart - felelte a zenei

szerkesztõ, hosszú hajú fáradt pasas. - Fél nyolc körül kerül rá sor, ha

érdekel.

 

Norre nem válaszolt. Persze, hogy érdekelte ez is, de legfõképpen az a tizenhat

és fél perc. Ha sikerül eltûnnie a stúdióból, tizenhárom-tizennégy perc

okvetlenül elég lesz. Hiszen az a ház itt van a közelben. Gyalog mindössze négy

perc - lemérte már elégszer. Csak eddig nem volt elég ideje. A kis helyi

rádióállomáson alig ötperces szünetek voltak a mûsorvezetõ számára. Annyiból

nem lehet alibit csinálni. Norre beült kedvenc székébe, fülére tette a

hallgatót, szája elõtt ott volt már a mikrofon, és kigyúlt a piros lámpa.

Beszélni kezdett. Utána kétperces szám következett, egy énekes hangja töltötte

be az étert. Norre esze közben másutt járt...

 

...A nagybátyja kiállhatatlan alak. Ott ül a sok ezüst között, és egy

nyomorult kölcsönt is megtagad az egyetlen unokaöccsétõl. Ezüstöt gyûjt az

öreg, csak azt. Régi pénzek, ékszerek, gyertyatartók hevernek szerte abban az

örökké sötét lakásban. A fiókok is tele vannak ékszerrel. Az ablaktáblák mindig

behajtva, hûvös van még nyáron is. A foghíjas, ravasz képû öregúr meg csak

vigyorog, ahányszor pénzt kér tõle. "Norre, Norre, miért vagy ilyen

türelmetlen? Már csak pár évet kell várnod, te vagy az egyetlen örökösöm."

 

Norre már nem tud várni. Az utóbbi hónapokban adósságot adósságra halmozott, és

szorongatják a hitelezõk. Ha nem tud fizetni rendesen, hát vége. Az ilyen

pasasok nem beszélnek a levegõbe, ha valakit megfenyegetnek. Kitervelte a

dolgot, és csak jó alibire várt. Ez a tizenhat perc, ez igen... Éppen ennyi

kell. Elég lesz. És fél nyolckor után pár perccel bekonferálta azt a hosszú

számot. Az agyában, akár az elektronikus óra számlapján villogni kezdett egy

számsor. Egyre fogyó számokkal...

 

Elsõ perc. Lassan ment le a lépcsõn, izmai feszültek. A kollégák úgy hiszik,

csak a mosdó a célja. A földszinten senki sem volt, hát gyorsított. A hátsó

kijáratnál sem látott senkit. Ez jó jel. Második perc.

 

A nagybácsi innen a harmadik házban lakik, a sötét mellékutcáról is nyílik egy

kapu. Norre léptei dobogtak. Harmadik perc. A rozoga ajtó engedett kezének,

máris bent volt. Piszkos lépcsõ. A dúsgazdag öreg álcázza a vagyonát. A város

egyik legmocskosabb házában lakik. Negyedik perc, és itt az ajtó. Norre

megnyomta a csengõt. Csak a szomszéd meg ne lássa!

 

- Ki az? - a nagybácsi kinézett a kukucskálón. Ötödik perc.

 

- Jó reggelt, bácsikám! - Norre végre a küszöb elõtt volt. Az öreg maga is

olyan volt, mint aki ezüstbõl van: sötétszürke nemcsak a haja, de az arca, a

bõre is. Belepte a patina, a homály. Gondosan becsukta az ajtót. Valamit

matatott még a félhomályban. Az ablakon rácsok, az egyetlen ajtó vasból van,

bonyolult zárral. Hát igen, az öreg a konspiráció ellenére is félti az

ezüstjeit, amelyek legalább ötmilliót érnek. Norre nyelt egyet.

 

- Ilyen korán jöttél? Történt valami?

 

- Mindjárt elmondom - Norre habozás nélkül az egyik díványhoz lépett,

felkapta a nagy, hímzett párnát. Hetedik perc. Az öreg akkor csoszogott be.

Norre lelkes hangra váltott, ahogyan elõzõleg kitervelte. - Ülj le, olyan hírem

van! Ha elmondom, nem is bírod ki állva, bácsikám! - és nevetett. Hamisan,

fahangon. Nyolcadik perc. Félidõ, csörgött tudatában a figyelmeztetés.

 

Az öreg leült. Norre mögéje manõverezett, közben mondott is valamit. Aztán

máris a fotel mellett volt, a párnát az öreg arcára szorította...

 

Csak most lenne ereje! Nincs már visszaút! Ha leveszi a párnát, gyilkossági

kísérlettel vádolják, és ráadásul az örökség is ugrott!

 

Az öreg kapálózott, két gyenge karja a levegõt markolta. Kilencedik perc.

Norre még szorította a párnát. Nem gondolt semmire, csak az idõre. Tizedik

perc...

 

Lekapta a párnát, az öreg már nem élt. Norre az ajtóhoz szaladt. A legfõbb

ideje, hogy eltûnjön innen. Az öreg pár napig nem ad életjelt, a postás majd

riasztja a szomszédokat, azok meg a rendõrséget...

 

Betörik az ajtót, szívszélhûdést állapítanak meg. Vagy valami ilyesmit... Az

ajtó kilincse nem mozdult. Mi van...? Tizenegyedik perc. A fenébe, miért van

itt ilyen sötét? Verejték gyöngyözött a homlokán. Az erõ kifutott a lábából. Az

öreg kódolható ajtónyitó szerkezetet tetetett. Hát ezért motoszkált itt,

mielõtt kinyitotta. De mi lehet a kód? Norre elõbb kétségbeesetten, aztán egyre

dühösebben nyomogatta a kis gombokat, összevissza, rángatta az ajtót.

 

Tizenkettedik perc...

 

Tizenharmadik...

 

Tizen... - és akkor megértette! Mindegy már. A percek jelentõsége elröppent,

helyettük itt az örökkévalóság. Mert most már örökké tart az ittléte a halott

öreggel, ebben a rácsos ablakú, mindig hûvös, ezüstfényû lakásban...

Nemere István: Magasabb szempont  (Tvr-hét 1999/10)

 

- Ezzel ölték meg - mondta Silver felügyelõ, és felállt. Kezében kicsiny

fémgolyó gurult ide-oda.

 

- Hogyan? - kérdezte a társa, a fiatal Hunt.

 

Silver körülnézett. Az árvaház udvara ismerõs volt neki. Lám, a régi fák is

megvannak még. És a sárga épület sem sokat változott. Új konyhát építettek

mellé. A gyerekek most is a konyhakertben dolgoznak, az elõbb látta õket.

 

- Csúzlival - felelte Silver, majd társa csodálkozó tekintetét látva,

megmagyarázta: - Akinek leszámolnivalója volt az igazgatóval, az egyszerûen

rálõtt. Nem is túl közelrõl. Ha az illetõ jól tudott célozni, akkor

tíz-tizenkét méterrõl is eltalálhatta a halántékát. Nézd, be is horpasztotta a

fejét. Az orvos szerint pár percen belül meghalt. Még mielõtt ideértek a

mentõk. Mi dolgunk lesz a tettes leleplezése.

 

Silver elnézett a kertek felé. Jött az egyik felnõtt dolgozó, két gyereket

vezetett karjuknál fogva:

 

- Ezek a legjobb csúzlisok, felügyelõ úr. Mostanában minden hónapban kilõnek

néhány ablakot.

 

- Nem csak mi lövöldözünk, mások is! - kiabálta a kis termetû szõke. Társa, a

nagyobb, barna bõrû, komoran nézett maga elé, és hallgatott. Silver õt vette

célba:

 

- Mit csinált az igazgató úr, hogy így kellett végeznie?

 

A hangjában valami furcsa, meleg, együttérzés rezgett. Hunt még sohasem

hallott tõle ilyent. Mintha nem is a kérlelhetetlen, kemény Silver felûgyelõ

állna mellette. A gyerekek is ránéztek. Pillanatnyi csönd után felengedett a

tartózkodásuk:

 

- Az igazgató úr... vadállat volt.

 

- Nocsak! - így Silver, de türelmesen várt.

 

- Mindig vert bennünket. És rugdalt is - folytatta a kicsi.

 

- A múltkor még nadrágszíjjal is elvert közülünk négyet, mert este rádiót

hallgattak. - A nagyobbik felnézett rá, de ismét lecsúszott a szeme a földre.

Hunt megesküdött volna, hogy ez lõtte ki azt a bizonyos golyót. "Mit érünk

vele? - dühöngött magában. - A csúzlinak nincs kalibere, a golyóról sem

állapítható meg, melyik csúzliból lõtték ki."

 

- Nem adta ki a pénzünket sem - így a kis szõke. - De velünk mosatta a

kocsiját, és a villájához mi hordtuk a maltert meg a téglát.

 

- Az egyik gyereknek kiverte a fogát! - A keze ökölbe szorult.

 

- Menjetek - mondta Silver csendesen. Hunt csodálkozott:

 

- Elengedte õket? És hogyan találjuk meg a gyilkost?

 

- Egyre erõsebb a gyanúm, hogy az igazgató elesett, és beverte a fejét. Oda

ni, a lépcsõ kiálló sarkába.

 

Hunt a szemét meresztette. Kérdezett volna valamit, de Silver közelrõl nézett a

szemébe:

 

- Egy ilyen disznó halála miatt most valamelyik árva gyerek üljön élete végéig

a rács mögött? Hiszen az igazgató megérdemelte a halált.

 

Huntnak hirtelen egészbe jutott, amit Silverrõl tudott. Hogy õ is ebben a

házban nõtt fel. Könnyen lehet, hogy akkor is ilyen igazgató volt itt...

Silver, mintha a fejében olvasna, így szólt:

 

- Nekünk is volt ilyen pasasunk. Õt is csúzlival intéz... intézték el. Nem

halt meg, csak belerokkant, és elvitték innen. Az utódja már nem nyúlt a

gyerekekhez...

 

Hunt lassan tért magához. Sejtette, a Silver zsebében lapuló acélgolyót többet

senki nem látja. Már a kijárat felé mentek:

 

- Neked is volt csúzlid?

 

- Meghiszem azt. Jó nagy és erõs. Messzire vitt. Mindig célba találtam vele.

 

Hunt látta, hogy Silvernek ugyanúgy ökölbe szorul a keze, mint az elõbb azé a

komor fiúé. Gyorsan becsukta a száját, és többé nem szólt egy szót sem.

Nemere István: Nincsen rózsa tövis nélkül  (Vasárnapi Blikk 1997-11-23)

 

Az opera közönsége ovációban tört ki. Vastapssal ünnepelték a tenorénekest.

Remetti hangja egy perccel ezelõtt még betöltötte a hatalmas termet. Amikor

elhallgatott, és a zenekari árokból is elhangzott az utolsó taktus, a széksorok

és a páholyok valósággal felrobbantak. Az emberek kiabáltak: Brávó, brávó...!

Tapsorkán söpört el minden egyéb zajt.

 

Nicolas csak ékkor mozdult meg. Tudta, rá most senki sem figyel. Már néhányan

elõreszaladtak a színpad elé. Kétoldalt a zenekart megkerülve odaférhettek a

széléhez. A legtöbben virágot vitték.

 

 

Nicolas szaporán hajtotta a tolókocsi kerekeit. Ölében ott feküdt a csokor.

Csupa gyönyörû rózsa, tizenhárom szál. És mind bársonyosan vörös, illatos. És

egyikrõl sem vették le a töviseket, hiszen így kérte az üzletben. Igaz, az még

délután volt. Közben Nicolas járt otthon is.

 

A hangorkán hullámzott. A függönyt még nem eresztették le, az ügyelõ hagyta,

hogy az énekesek fürödjenek a dicsõségben. A szopránt éneklõ hölgy túlságosan

is kivágott ruhájában hajlongott. Ilyenkor minden férfi tekintete a mellére

tévedt.

 

- Brávó, Remetti... ! - kiabálta valaki Nicolas mellett. A férfi csak abban

reménykedett, hogy odaengedik a színpad széléhez. Talán mint mozgássérültnek,

egészen elöl adnak egy kis helyet...? A csokrot csak õ adhatja át, senki más!

 

 

Remetti, arcán diadalmas mosollyal hajlongott. Nicolas szíve megkeményedett.

Valahogy olyan hideg lett belül, akár egy jégbõl készült harang. Néha hallott

csak távoli, tompa kongatást. De nem a lelkiismerete figyelmeztette. Azt

Nicolas már régen elnyomta magában.

 

- Remetti, brávó, Remetti! - kiabálta õ is, nagyon hangosan. Volt hozzá

hangja. Hiszen akkor... Igen, õ is énekes volt. Ebben az operában is énekelt.

Ott állt, ahol most a szoprán, és élvezte a tapsot. Remetti már akkor is

fõszerepeket énekelt ugyanitt. De nem, nem fogja megismerni õt, tudta Nicolas.

A tolókocsi, az arcát borító sûrû szakáll annyi év után biztosan

felismerhetetlenné teszi.

 

 

Már majdnem a színpad szélén volt, és ordította Remetti nevét. Az énekesek

ekkor elõreléptek. Közben a karmester is hajlongott és széles mozdulatokkal

- álszerényen - a zenekarra mutogatott. Remetti közelebb jött. A színpad szélén

sokan skandálták már a nevét. Így hát errefelé pillantott. "Ide, gyere, ide..."

- sugallta Nicolas, most némán. Bevetette egész akaraterejét. Amit volt ideje

gyakorolni az elmúlt években. Mióta azon a fõpróbán beleesett a süllyesztõ

lyukába, és hat métert zuhant... Összetört mindkét lába, a medencecsontja; a

bénulás lehetetlenné tette a további karriert. Soha többé nem állhatott

színpadra - mi több, egyáltalán sehová sem állhatott.

 

- Brávó, Remetti! - bömbölte Nicolas ismét bár szíve szerint egészen mást

kiáltott volna. A tömeg még mindig ünnepelt, a szoprán hajlongott, Remetti

diadalittasan mosolygott. Ezt a mosolyát Nicolas nagyon jól ismerte és utálta.

Hiszen a tenor mindenkit elmart a közelbõl, aki legalább olyan jól tudott

énekelni, mint õ. A karrierjét féltette a fiatal tehetségektõl. Nicolas minden

dühét beleadta a kiáltásba;

 

- Remetti, ide...!

 

Ez hatott. Remetti nem látta az arcokat, elvakították a reflektorok.

Bizonytalanul indult arrafelé. A virágokkal rá várók valósággal õrjöngtek,

integettek, mögöttük még többen futottak oda. A karmesterre már senki sem

ügyelt.

 

 

Remetti végre odaért. Lehajolt és átvett egy virágot, kezet fogott néhány

nézõvel. A hangzavar a tetõfokára hágott. Nicolast majdnem elsodorták. Remetti

nem látta az õt imádókat, de már egész halom virágcsokrot gyûjtött a bal

karjára. Akkor ért Nicolashoz.

 

A férfi nyújtotta a rózsacsokrot. Valaki segíteni akart néki, látva

állapotát, hogy majd õ átadja a virágait, de Nicolas görcsösen markolta a

csokrot: Remetti már ott volt. Tizenhárom vörös rózsa, tizenhárom vérvörös

rózsa. Tizenhárom éve történt, hogy Remetti a kulisszák mögött, ahol sejki sem

láthatta õket, egy óvatlan pillanatban a mélybe lökte fiatal kollégáját. Aki

bizony komolyan veszélyeztette az õ pozícióját az operában...

 

- Köszönöm, köszönöm... - motyogta az énekes, elvakultan a fénytõl. A tömeg

tombolt, Nicolas meg a csokrot nyújtotta. És Remetti már kinyújtotta érte a

kezét. Egy pillanat, és megfogja... Megfogta!

 

Nicolas akkor rántott rajta egyet lefelé. Az énekes keze még nem fonódott a

virágokra, akkor megcsúsztak kezében. Valamelyik tövis biztosan beleszaladt...!

Nicolas már biztos volt ebben, hisz látta az énekes kicsiny, fájdalmas

fintorát. Egy tövis, amelyet - akárcsak a többit - elõzõleg erõs méreggel kent

be. Mire Remetti visszamegy az öltözõjébe... de lehet, már nem is fog odaérni?

Nicolas vegyésszé képezte át magát, mióta nem énekelhetett. Értett a mérgekhez.

 

- Brávó, Remetti! - kiabálta lelkesen a közönség.

 

 

Õ meg hátrafelé tolatott ki a tömegbõl, és lassan irányította a kocsit a

legközelebbi kijárat felé. Az emberek utat nyitottak neki; de voltaképpen senki

sem figyelt rá. Remetti még nem érezte, hogy a méreg már a vérében van. Még

odafönt állt, pislogott a túl erõs fénytõl és azt hitte, most nagyon boldog.

 

Pedig a boldogság általában csak pillanatokig szokott tartani, de ezt akkor

még nem tudta. Nicolas már az operaház folyosóján hajtott a lift felé. Kezét a

lábára fektetett plédhez dörzsölte, mert valami kicsit csípte a bõrét. Csak a

nagyobb fénybe érve vette észre középsõ ujja begyén azt a kis vércseppet...

"Engem is megszúrt egy tövis", jutott eszébe, és tulajdonképpen ez volt utolsó

gondolata.

Nemere István: "Ölni tudnék érted!"  (Vasárnapi Blikk 1998-03-22)

 

Nagyon szerettem Irént.

 

Az elsõ pillanattól kezdve ölni tudtam volna érte. Az ember könnyen mond

ilyesmit, nem is sejtve: a mondatnak egyszer igazán értelme lesz...

 

 

Irén magas volt, karcsú, fekete hajú, gyönyörû. Akire rávetette a szemét, az

bizony beleremegett. Férjnél volt, de Bélát senki sem vette komolyan. Behemót

autószerelõ volt, kevésbeszédû és nem túl okos. Viszont pénze volt bõven, és

mindenki tudta: Irénnek ez kellett. Hát meg is kapta. Otthon ült, eljárt

vásárolni, Bélát nem szerette. Kacéran nézett a férfiakra, ahányszor csak

átvonult a fõtéren. Béla nagy házat épített, az udvarán volt a javítómûhely. A

Sebes-patak körbefolyta a házat. Hátul egy keskeny palló vezetett át rajta a

kocsma felé: Béla munka közben soha nem ivott, de minden szombaton berúgott a

kocsmában, és a rövidebb úton, a pallón át ment haza. Soha nem esett baja.

 

Irén egyszer rám vetette gyémántszemét, sõt szólt is hozzám. A hangjában tûz

volt, égetõ parázs. Forróság öntött el, csak hebegtem. Bátorított. Késõbb

elgondolkoztam, mit láthatott bennem: persze Bélánál jobb voltam, az biztos.

Irén huszonöt, én huszonhét, sportos, szõkésbarna. Jó munkám volt a

polgármesteri hivatalban én voltam a szociális ügyintézõ. Sokat jártam ki a

városba, bármikor szabaddá tehettem magamat. A város szélén laktam, és az

udvarba úgy beállhattam a kocsival, hogy senki sem látta az utasomat.

 

 

Pár találkozás, röpke beszélgetés, és a tavaszi erdõben tett séta után Irén

hajlandó volt eljönni hozzám. Egy mellékutcában vártam rá dobogó szívvel.

Amikor beült a kocsiba, alig tudtam megszólalni. Õ is tudta, mit érzek, hát

hallgatott. Aztán a lakásban vadul egymásnak estünk.

 

Soha nem ismertem Irénhez fogható nõt. Az ágyban egyszerre volt tigris és

szelíd bárány. Kielégíthetetlen hetéra, és késõbb hozzám bújó szende leányka.

Mindenféle ötletre és pózra kapható szexéhes, õrült szeretõ, és józan jóságos,

megértõ párom. Hetente legalább kétszer rendeztünk valóságos õrjöngést a

lakásomon, Múlott a nyár és az õsz, én pedig mind mélyebben zuhantam étbe a

szerelembe. Már nem érdekelt semmi, csak Irén. El sem tudtam képzelni az életet

nélküle. Õ lett az én narkóm, napjaim nélkülözhetetlen része. Néha még a

munkámat is elhanyagoltam miatta. Semmi sem számított, csak Irén.

 

 

Korán köszöntött be a tél. November elején már leesett az elsõ hó. Irén egy

szenvedélyes hancúrozás után azt mondta:

 

- Mi lesz, ha többé nem találkozunk?

 

- Az lehetetlen! - feleltem, gyönyörû testén legeltetve szememet. A vágyam

ismét felébredt, de komoly arccal lehûtötte:

 

- Bélát egy régi haverja Pestre csábítja. Társulna vele, gazdag pasas.

Teljesen berendezett mûhelyt ad neki, csak menjen már. Karácsonyig kell választ

adnia. És úgy hiszem, már el is döntötte. Nem akar itt maradni, kicsi neki ez a

város.

 

- És te? - kérdeztem tompán.

 

Hamiskásan nézett vissza: hááát... Az arcára volt írva, hogy szívesen élne

Pesten. Abban a nagy színes forgatagban! Én meg azokra a kifent-kikent

úrifiúkra gondoltam, menedzserekre meg ilyenekre, akikkel ott találkozna! Hamar

otthagyná Bélát. De nem Bélát sajnáltam, hanem magamat. Felzaklatott a dolog: a

következõ napokban nem a szerelemtõl kábán jártam-keltem. Ha Irén elköltözik,

többé nem láthatom õt. Egyik nap megálltam a kopott kis fõtéren és körülnéztem.

Itt a sárga templom, a városháza, a takarékszövetkezet, az áruház, a parkoló.

Málló vakolatok, roskadt tetõk, szürke por borít mindent. Mégsem mehetek

Pestre; se lakásom, se munkám ott. Mi lesz velem Irén nélkül?

 

 

Nem kellett beszélnem a kétségeimrõl. Irén csak rám nézett, és mindent értett.

Ûzött vad voltam. Szomjasan vetettem rá magamat, akár a sivatagi vándor az

oázisra. Irén is késõbb szólt:

 

- Béla már döntött, menni akar - és halkan tette hozzá, a mennyezetet nézve:

- Csak a halál tarthatná vissza.

 

Többet nem beszéltünk errõl. Erõsen töprengtem, és döntöttem. Irénért

mindent...! Szombat délután esett a hó, és jeges szél söpört végig a városon.

Elsétáltam a kocsma felé, benéztem: Béla ott ült és ivott. Már beállt a

sötétség, az utcákon rajtam kívül nem járt egy lélek sem. Borzongató hideg

volt.

 

A patak vize fekete volt, akár az éjszaka. Mindenki a meleg házakba menekült,

én pedig a palló közepén gugolva elõvettem a szerszámokat. Nem volt könnyû

felfeszíteni a szélsõ deszkát. De végre sikerült kilazítani mindkét végén. Egy

centivel odébb húztam. Az egyik vége csak milliméternyire feküdt a hídon...

 

 

Aztán topogva vártam. Sûrûn esett a hó. Végre jött Béla. Tántorgott, ám lába

otthonosan rátalált a hídra. Csobogott a Sebes. A torkomban volt a szívem. Csak

egy jajszót hallottam. A deszka megbillent, és Béla máris a folyóban volt.

Gyorsan elvitte a víz... Egy perccel késõbb a pallón voltam: Szegeket vettem

elõ és kalapácsot. A deszkát visszaszegeltem. Mire hazaértem, a nyomokat

eltemette a hó...

 

Bélát a városka szélén dobta ki a Sebes, már nem élt. Mindenki azt hitte,

részegen a vízbe esett, és belefulladt. És tulajdonképpen ez történt. Csak Irén

nézett rám kutató szemmel a temetésén. De én lehajtott fejjel, fekete öltönyben

álltam a tömeg szélén.

 

 

A temetés után két hétig nem találkoztunk. Nagyon szenvedtem. Aztán

megbeszéltük, elmegyek hozzájuk. Gyõzelmem, gyõzelmünk jeleként már nem nálunk

találkozunk, hanem abban a házban. Bevonulok majd mint egy gyõztes hadvezér

- terveztem. Hogy ne keltsek feltûnést, a pallón át jövök...

 

Sötét este volt, csak a hó világított. Mielõtt a pallóra léptem, megtorpantam.

Irén most már végleg az enyém lesz! Ahogy letelik a gyászév, feleségül veszem!

 

A palló közepén jártam. A szemem a deszkákon. Az egyik rés minha nagyobb

lenne a szokásosnál. Csak nem eltolta valaki a deszkát.. ? És havat szórt rá,

de én észrevettem. Letérdeltem, visszahúztam a helyére. Szóval így állunk! Most

meg engem akarnak elveszejteni? Hiszen csak Irén tudta, hogy erre jövök. Máris

lenne nála egy utódom?

 

 

A palló túlsó végén megelevenedett a a kerítés. Három civilruhás férfi várt

rám, az egyik igazolványt mutatott:

 

- Rendõrség! Horváth nyomozó vagyok. Csak az vehette észre, hogy nem passzol a

deszka, aki a múltkor is hozzányúlt. Jól mondom?

 

A döbbenet elvette erõmet. Nem tagadhattam, megértettem: Irén elmondta nekik a

gyanúját. Így akart megszabadulni tõlem?

 

Rekedten kérdeztem:

 

- Hogyan jöttek rá?

 

- Az autószerelõ halála éjszakáján valaki új szegekkel erõsítette vissza az

egyik deszkát!

 

 

Tizenöt évet kaptam. Irént nem láttam azóta. Sohasem jött meglátogatni,

csomagot sem küld. Beszélik, elköltözött a városból. Még mindig szeretem, és

minden éjjel vele álmodom. Olykor nappal is. Néha eszembe jut; hogy egyszer azt

mondtam neki: "Ölni tudnék érted".

Nemere István: Merénylet az õrtoronyban  (Tvr-hét 1997/35)

 

Az õrtorony régi volt, félig romos és titokzatos. A nyaralótelep melletti

hegyen magasodott. A turisták ritkán kapaszkodtak fel oda. Nehéz terepen, nagy

sziklákon kellett volna átmászniuk, nem vállalták. Vonzóbb volt a tengerparti

strand, a labdázó nõk, az izmos férfiak látványa.

 

Mark is csak annyit tudott a toronyról, hogy még a középkorban épült, és

állítólag kísértetek tanyáznak benne. Ez utóbbit ugyan csak az anyósa, Hilda

hitte és emlegette.

 

Mark, a felesége és az anyósa már a második nyarat töltötte a kis faluban. Az

asszony vékony volt és beteges, Mark mégis szerette. Hildát azonban ki nem

állhatta. Mi az ördögnek jön velünk minden nyáron? Hilda sápítozó hangján

többször is elõadta, hogy "csak ilyenkor lehetek az én drága kislányommal, év

közben mindannyian dolgozunk". Mark és a felesége valóban dolgozott, ám az alig

ötvenéves Hilda a férjétõl örökölt vagyonból élt. Amibõl eddig egyetlen pennyt

sem adott a rajongva szeretett lányának. "Az a mihaszna férjed úgyis

elköltené." Mark dühöngött, ám semmit sem tehetett. Gyûlölte az anyósát, az meg

õt.

 

Egyik nap Hilda azt mondta, menjenek fel a toronyhoz. Különös fény vibrált a

szemében, és ettõl Mark óvatos lett. A felesége nyafogott, nem volt kedve ilyen

melegben hegyet mászni. Hilda nem is nagyon erõsködött. Mark vegyes érzelmekkel

indult el, kettesben az anyósával. Mi az ördögöt akarhat? - vibrált benne a

nyugtalanság. Tulajdonképpen félt is. Férfiként és családfõként azonban nem

hátrálhatott meg.

 

 

Átvergõdtek a sziklákon, megmászták a meredek dombot. Erõsen tûzött a nap,

ciripeltek a tücskök. A torony közelrõl még félelmetesebb volt, mint a partról.

Föntrõl gyermekjátékká törpültek a villák, a strand és a mûúton araszoló autók.

 

Hilda megkerülte a tornyot. Mark a naptól meleg kõfal réseit kémlelte. Az

egyikbe mélyen behajolt. Sötét volt, kútszerû mélység ásított rá. A beledobott

kavics csak sokára koppant a mélyben. A férfi rozsdás fém kapaszkodót látott

belül.

 

Nem hallott zajt. Pedig Hilda már ott volt mögötte. Nesztelenül osont, és

kinyújtotta mindkét karját... A lökés váratlanul érte a férfit. A teste a

mélység fölé lendült. A kõ is kifordult a lába alól. Mark hatalmasat

üvöltött...

 

Pedig nem zuhant sokáig. A teste szinte súrolta a vaskampókat. Ösztönösen

elkapta az egyiket, függve maradt, pedig elviselhetetlenül fájt a válla, a

keze. A kõdarab lezuhant. A férfi hallgatott, némán küzdött, hogy a másik

kezével is elkapja valamelyik kampót. Végre sikerült.

 

 

Nem tudta, mennyi idõ telt el, amíg sikerült felkapaszkodnia. Alig látott a

kimerültségtõl, amikor kimászott a fal résén. Azonnal lerogyott, és legalább

egy óra hosszat lihegett az árnyékban. "Hilda, te átkozott, meg akartál ölni!

Ehhez bezzeg volt erõd! Most nem hivatkoztál a beteg szívedre." Kicsivel késõbb

eszébe jutottak a kísértetek. "Most már én is az lehetek, hiszen meghaltam a

toronyban, nem?" Csodálkozott, hogy Hilda ennyire gyûlölte. Még a balesetnek

álcázott gyilkosságtól sem riadt vissza. "Biztosan azt hiszi, lezuhantam, mert

hallotta a követ esni, én meg üvöltöttem. Fordulna fel az a némber! Akkor végre

örökölhetnénk a pénzét is!"

 

Délután volt már, amikor Mark lement a hegyrõl. A villát hátulról közelítette

meg. A két nõ a teraszon ült. A felesége éppen sopánkodott: "Hol lehet a drága

Mark ilyen sokáig?" Mire Hilda: "Amikor lejöttünk a hegyrõl, azt mondta,

elveszítette a tárcáját, visszamegy megkeresni. Azóta nem láttam" - hazudta

Hilda, és fölemelte a tekintetét. A bokrok árnyékában sötét alak állt. Tépett

ruhában, sápadt arccal, kifordult szemmel. Az egyik keze vádlón mutatott az

asszonyra. Aztán a "kísértet" elindult a terasz felé...

 

Hilda felsikoltott, a szívéhez kapott, és lefordult a székrõl.

 

Mark megállt és kifújta magát. A feleségét ráér megvigasztalni, Hilda miatt

pedig már igazán nem kell sietnie.

Nemere István: A patkányirtó filozófiája  (Tvr-hét 2001/02)

 

- Maga kicsoda? - kérdezte Anne.

 

A férfi, akihez a kérdést intézte, az imént csengetett. Talán harmincöt éves

volt, egészen kellemes arccal, élénk szemekkel. Nem túl izmos, de nem is

gyenge. A kezében kopott, fekete táska. Olyan volt, mint egy vándorló ügynök.

 

- Patkányirtó vagyok, asszonyom.

 

- Nálunk nincsenek patkányok.

 

- Biztos benne? Szerintem egy nagy példány él itt. Azért jöttem, hogy

megszabadítsam a férjétõl.

 

Anne már elmúlt harminc, szeme sarkában a ráncokat nem a szakadatlan jókedv

okozta. Persze azt hitte, az idegen tréfál. Megkérdezte, mi a neve.

 

- Johnson Willingers - mondta, és flegmán belépett az ajtón. Anne megijedt. Ki

ez, szélhámos, gyilkos, vagy... a férje küldte? Tõle minden kitelik.

 

- Mondja, mit akar?

 

Johnson Willingers mosolygott. A hall kellõs közepén állt, és a nõt nézte.

Anne így megviselten is szép volt, sõt kívánatos.

 

- Amint végeztem vele, elviszem magát. Így, ahogyan most itt áll, ebben a

ruhában. Mindent tudok magáról, Anne. Két hónapja csak a férje ügyén dolgozom.

Tudom, miket mûvelt az utóbbi években. Ma véget vetek ennek. Ne aggódjon,

sikerülni fog! Szakember vagyok.

 

Anne lélegzete elakadt:

 

- A férjem egy gengszterbanda fõnöke, tudja? Sohasem engedné meg, hogy

elhagyjam.

 

- Nem is kérünk tõle engedélyt. Kiismertem a szokásait. Itt él ebben a

villában, megjátssza a jóságos, adakozó polgárt. Tüntetõen nyitva hagyja a

kaput, és nem õrizteti a házát. Meg van róla gyõzõdve, hogy ebben a városban

senki nem mer kezet emelni rá és vagyonára. Márpedig õ magát is a vagyonához

számítja, Anne.

 

A nõ csak állt. Nézték egymást. Anne most értette meg: régóta várta ezt a

napot. Álmodta ébren, hogy jön egy idegen, és kiszabadítja a rabságból. Egyedül

nem mert volna elszökni, a férje biztosan utánaküldi szörnyûséges embereit. De

most... most talán másképpen lesz. Megérkezett a mesebeli herceg?

 

A "herceg" egy pillanatig csillogó szemmel nézte Anne-t. Világéletében

kedvelte az ilyen harmincéves asszonyokat. Tudta: ha megszabadulnak a lelki

nyomástól, kivirágoznak, szebbek, jobbak lesznek. Anne is ilyen lesz! Már elõre

örült, milyen csodaszép hónapokat fog eltölteni vele.

 

De elõbb a munka!

 

- A férje húsz perc múlva érkezik haza - mondta gyorsan, és bement a

fürdõszobába. Kis táskájából vékony kábelt vett elõ. A zuhany csapjához

erõsítette hátul, a csõ mögött, hogy ne lehessen látni. Közben beszélt: - A

fickó szokás szerint elõször zuhanyozni megy. Amint megfogja a csapot, vége. Az

áram végez vele, de az orvos szívbénulást fog megállapítani. A testõrei közben

kint várják az udvaron. A kocsija a garázsban áll, ugye, Anne? Menjen és nyissa

ki a csomagtartót. Amint végeztünk, leszedem a kábelt, befekszem a

csomagtartóba. Maga elmegy a kocsival bevásárolni. Én kiszállok a nagyáruház

alatti parkolóban. Amikor maga hazajön, és felleli a holttestet, telefonál az

orvosnak és a rendõrségre.

 

- És mi... hol találkozunk? - kérdezte Anne vágyakozva.

 

- A temetés után már ne is jöjjön haza. Hagyjon itt mindent. Azonnal utazzon a

repülõtérre. Egy szál ruhában akarom elvinni, ahogyan ígértem.

 

A temetés után Anne a repülõtéren találkozott megmentõjével.

 

- Hogy érzi magát szabadon? - mosolygott Johnson Willingers.

 

- Nagyon jól. Mindent otthagytam. Valójában ki maga?

 

- Patkányirtó. Arra specializálódtam, hogy megszabadítom a társadalmat a

férgektõl. Van egy kis boltom, patkánymérget is árulok, onnan az ötlet. De

mostanában inkább a bûnügyi krónikákat olvasgatom. Képzelje, legalább száz

olyan gengszterrõl gyûjtök adatokat, akik hasonlítanak a megboldogult férjéhez,

kedves Anne. Ebbõl nyilvánvaló, hogy a következõ években sokat fogunk

utazgatni. Ezzel ni - emelte fel viseltes fekete táskáját, és szépen

rámosolygott új asszonyára.

Nemere István: Pezsgõtabletta  (Tvr-hét 1996/07)

 

Kolter úr figyelmesen körülnézett.

 

Azonnal észrevette a részleteket. Hiszen ez volt a szakmája. A filmgyárban,

ahol vezetõ operatõrként dolgozott; minden jelenet leforgatása után szemügyre

vette a helyszínt, a kellékeket és megjegyzett mindent. Amikor a következõ

jelenetet ugyanazon a színen forgatni kezdték - rögtön utána vagy másnap,

esetleg egy hét múlva - Kolter úr elõbb ismét körülnézett és szólt; ha akár a

legkisebb tárgy nem volt a helyén. Szerette az apróságokat, a részleteket.

 

 

Most ebben az idegen villában kissé furcsán érezte magát. Tágas volt, szinte

kongó, pedig rendesen és fényûzõen bútorozott. A falakon nem rossz képek

lógtak. Az üvegezett falon át kilátott a teraszra. Valahol a mélyben ott volt a

város is, lent a völgyben. A délutáni napfényben hosszabbodni kezdtek az

árnyékok. A teraszon jókora fikusz állt, hordóban.

 

- Üdvözlöm! - a háta mögött csengõ hang szólt. Karcsú, fiatal nõ állt a

küszöbön. Fekete haj, barna bõr, zöld szem; csinos volt.

 

- Molieta a nevem, szólítson Mollynak. Örülök, hogy elfogadta meghívásunkat,

Mr. Kolter.

 

 

A többes szám nem nyert magyarázatot, egyedül lehet a villában, gondolta a

férfi. Sebesen átszaladtak fején az elõzmények. Reggel ez a Molly telefonált és

egy készülõ filmet említett. Amiben operatõrre van szükség.

 

- Foglaljon helyet. Hozok hõsítõt. Ásványvíz jó lesz? - térült-fordult. Tálcát

tett az asztalra. Kolter gondterhelt volt, alig figyelt rá. Sok baja volt

mostanában. A filmet, amelyet forgatni akartak, baljós elõjelek kísérték.

Talán a témája miatt... A férfi most igyekezett elhessegetni a kellemetlen

gondolatokat.

 

- Nem kér pezsgõtablettát? - kérdezte a fiatal nõ. A saját poharába máris

dobott egyet. Kolter bólintott, és az õ poharába is hullott egy. Buborékok

indultak felfelé. - Kalcium és C-vitamin, jót tesz - mosolygott Molly.

 

 

Aztán beszélt. A készítendõ filmrõl. Kolter hallgatta és olyan benyomása

támadt, partnere nem igazán ért hozzá. Talán csak közvetítõnek kérték fel? Jó

lenne tudni, kik az igazi gyártók.

 

- ... Ön jó szakember hírében áll, Mr. Kolter. Szükségünk van önre -

magyarázott tovább a nõ. Italába kortyintott, a tabletta még pezsgett.

Kolternek hiányérzete támadt. Valami nincs rendben, érezte. De mi lehet az?

 

- .. ezért gondoltuk, értékes tanácsaival és operatõri munkájával sokat

segíthet nekünk - csicsergett Molly, és letette a poharát. Kolter agya sebesen

dolgozott. Legjobb tudomása szerint a városban és környékén senki sem készít

másik filmet, a szakmában suttognának errõl. Viszont komoly erõk szeretnék

megakadályozni, hogy õk leforgassák ezt a filmet. A rendezõ mesélte tegnap,

hogy furcsa baleset érte a producert, kocsiját a hídon meglökte egy ismeretlen

jármû, kis híján a folyóba zuhant, az idegen autó meg eltûnt. A múlt héten

kórházba került a nõi fõszereplõ, emiatt késik a forgatás. A film a maffia

világáról szólna. Valakinek igencsak az érdekeibe gázoltak, úgy tûnt.

 

 

Még mindig kínozta az ismeretlen dolog. Valami nincs rendben, tudta. A

poharakra tévedt a tekintete. A pezsgés... Ismerte a pezsgõtablettákat, olykor

õ is bedobott a pohárba egyet-egyet. A kis tabletta súlyánál fogva elõször a

pohár fenekére süllyed. Aztán ahogy kimosódnak belõle alkotórészei, úgy lesz

mind könnyebb, végül feljön a felszínre és elpezsegteti egész tartalmát,

színezve a vizet. Most is ez történt - de csak Molly poharában! Az õ tablettája

viszont jóval kevesebb buborékot engedett ki magából és még mindig a pohár

fenekén feküdt. "Nem egyformák a tabletták" - villant belé a felismerés.

 

 

Hagyta a nõt beszélni, közben felmérte a poharak helyzetét. Majd a sajátjáért

nyúlt, közbe oldalra, az ajtója nézett:

 

- Van itt még valaki? - kérdezte.

 

Molly is arra nézett. Kolter keze irányt váltott, Mollyét vette fel, a magáét

odébb csúsztatta a tálcán a nõ elé. Nagyon gyorsan cselekedett.

 

- Egyedül vagyunk! - mosolygott a lány.

 

- Mintha láttam volna valakit - mentegetõzött Kolter, aztán nyilatkozott.

- Érdekel a javaslatuk: Nincs kizárva; hogy elvállalom az operatõri

munkát - felemelte poharát, provokatívan. Molly diadalmasan nevetett és õ is

ivott...

 

 

Tíz másodperc sem telt el. A lány letette a poharat, amikor a szeme

fennakadt, fehér hab jelent meg a szája szélén. Egy hang nélkül zuhant a

szõnyegre, és többé nem mozdult. Kolter felállt; mindkét pohár tartalmát

beleöntötte a fikusz hordójába, kendõvel letörölte róluk az ujjlenyomatokat. A

maffia tehát õt, az operatõrt sem kímélte volna... Nagyon a begyükben lehet a

forgatócsoportunk, jutott még eszébe, és egyetlen pillantással megállapította:

a villában semmi nyoma sem maradt ottlétének. Minden pontosan úgy van, mint

érkezése pillanatában volt. Ebben teljesen biztos volt Mr. Kolter, hiszen õ

aztán hivatásából kifolyólag is észrevett minden apróságot.

Nemere István: Piroska és a farkas  (Terror News #60)

 

                               - mai népmese -

 

Piroska bement az erdõbe. A nagymama házához vezetõ földesút ide-oda

kanyargott. Délután volt már, de még erõsen tûzött a nap, jólesett néha a fák

hûvös árnyéka. Piroska szorgosan szedegette kis lábát, néha még dúdolt is. Kis

kosarát meg-meglóbálta. Olykor elfelejtette, mi van a kockás konyharuha alatt.

A madarak énekeltek és a lány nagyon jól érezte magát.

 

A farkas a bokrok között várakozott. Megnyalta a száját is, látván a közeledõt.

Éppen az õ esete! Így szemre nincs több tizenkettõnél, remek falat lesz. Kemény

a húsa és hogy meg fog rémülni! A farkas elõre élvezte a gyermek rémületét, a

maga örömét. Hát kéjesen megropogtatta mancsait és kilépett az útra.

 

- Szervusz, kislány! Hová mégy?

 

Piroska megijedt, de eszébe jutott, mit mondtak neki indulás elõtt. Csak ne

féljen! És a ház sincs messze, az út kanyarulata mögött áll.

 

- A nagymamihoz. Itt lakik nem messze.

 

Tovább lépkedett, a kosarat magához szorította. A farkas szeme egyet villant

balra, egyet jobbra. Itt van az alkalom és az újabb áldozat! Ez lesz az ötödik

mostanában. Nem is kell megvárni, míg kiérnek a tisztásra, vagy ahhoz a

házhoz. Itt sokkal jobb lesz. A farkas döntött:

 

- Mutatok neked valamit, kislány. Képzeld, kincset találtam a bokrok között.

Akarod látni?

 

Piroska a füléhez nyúlt. A farkas látta, kicsiny drót vezet oda. Nicsak,

hallókészüléke van?

 

- Te ... siket vagy?

 

- Ezzel jobban hallok - felelte Piroska némi szünet után. A farkas gyanakodva

szemlélte, de nem múlt el a kedve. Széles vigyor jelent meg az arcán:

 

- Nos, megnézzük a kincset?

 

Piroska újra csak hosszú késéssel válaszolt:

 

- Vár a nagymama. Elviszem neki az ennivalót, és majd utána nézzük meg a

kincset, jó? Megvársz itt, míg visszajövök?

 

A farkas habozott. Körülnézett. Az erdõ csöndje békességet sugallt. De

testében feszült a türelmetlen vágy. Már nagyon akarta ezt a kislányt!

 

- Gyere most! - és megragadta a kezét. Maga után húzta Piroskát, aki

kétségbeesetten kiabált:

 

- Segítség..!

 

A farkas csak húzta-vonta, ám Piroska megvetette a lábát, a bokrokba

kapaszkodott. A kosár a földre esett. A farkas erõsen szorította a lány kezét,

szeme vérbeborult, hörgött. Már-már rávetette magát kicsiny áldozatára, amikor

váratlan dolog történt.

 

Dübörgés tört rájuk a magasból. Egy helikopter lebegett a fák fölött.

Feketeruhás, álarcos harcosok villámgyorsan ereszkedtek le köteleken, testek

estek a bokrokra. Megafon harsogott:

 

- Kezeket fel, ne mozdulj!

 

A farkas döbbenten állt. Aztán felocsúdott, ellökte Piroskát és rohant volna

a fák közé. De egy fülsiketítõ géppisztolysorozat törte az ágakat a feje

fölött, hát az avarra vetette magát. A fogát csikorgatta. Több felõl

kommandósok ugrottak a farkasra, megbilincselték.

 

- Ügyes kislány vagy, Piroska - mondta a nyomozást vezetõ rendõrtiszt és

megsimogatta a még mindig ijedt gyerek arcát. Egy terepjáró kocsin megérkeztek

Piroska szülei. A tiszt köszönetet mondott nekik is: - Ha nincs Piroska, meg

kosarában a jeladó és a rádiótelefon, aligha kaphattuk volna el ezt a patkányt,

aki már négy kislányt gyilkolt meg itt az erdõben.

 

- Visszaadom a fülhallgatót is - Piroska apró kezével a technikusoknak

nyújtotta a szerkezetet, amelyen keresztül a rendõrök folyamatos utasításait

hallgatta a kis "csalétek". A farkast közben elvitték a kommandósok. A kislány

apja megfogta Piroska kezét.

 

- No gyere, kicsim. Meglátogatjuk a nagymamát. Innen már nincs messze a háza.

Nemere István: Plágium  (Tvr-hét 1993/52)

 

Vermont, az író, kezében a pezsgõspohárral fordult vendégeihez: - Igyunk a

szilveszterre!

 

- A szilveszterre, meg az új krimidre! Hogy az is olyan sikeres legyen, mint a

többi!

 

- Még tíz perc, és itt az újév! - kiáltozták a nõk és férfiak vidáman.

Abbahagyták a táncot, az asztaloknál csoportosultak. Vermont kedvelte az egész

társaságot; hitte, hogy õszintén ünneplik és kedvelik õt. Talán nem is

tévedett. Mindnyájan a barátai és egyben hûséges olvasói voltak. Vermont az

imént jött be a teraszról. Látta a folyópart elegáns villáit - az övé is egyike

volt ezeknek -, és hallotta a petárdák még szórványos, korai robbanását. Még

néhány perc, és a fekete ég szinte kigyúl a tûzijátéktól. Szeme elõtt volt a

látvány, nem felejti el sokáig. Erõt vett rajta szokásos közléskényszere, hát

túlharsogta a zajt:

 

- Képzeljétek, az imént eszembe jutott egy jó téma. Ott szemben velünk, a patak

túloldalán van Baxter villája. Mindenki ismeri a városban ezt a banditát, a

maffiafõnököt... és kevesen akadnak, akik kedvelik. Talán ez sugallta az

ötletemet, ami jó krimi eleje vagy vége lehetne. Ráadásul láttam, hogy

Baxternél is vannak vendégek, a pasas mégis otthagyja õket, gyakran kijön az

erkélyre friss levegõt szívni. Azt is beszélik, hogy asztmás. Az elõbb is ott

üldögélt a karosszékben, úgy látszik, a lába már nehezen bírja a kövér

testét... Tudjátok, hányan gyûlölik a pasast, hányan eresztenének bele golyót?

 

- Egész tárat! - mondta valaki.

 

- Tudjuk! Mi is...! - sziszegték többen.

 

- Nos, az jutott eszembe: amikor éjfélkor megkezdõdik a tûzijáték meg a

petárdázás... - nem fejezhette be, mert ütött az óra és az ünneplõk

kurjongatása elnyomta a hangját. Hát csak magában tette hozzá: "Abban a zajban

senki sem hallaná meg a lövést. A patak innensõ oldaláról, a partról, kocsiból

kellene lõni. Baxter ma éjjel óvatlan, túl gyakran jön ki az erkélyre. Ha

valaki csak közepesen tud célozni, akkor sem vétheti el azt a behemót testet.

Kitûnõ célpont."

 

A hangulat éjfélkor a tetõfokára hágott. Eloltották a lámpát, a sötétben csókok

cuppantak, mohó kezek tapogatóztak. Palackok nyíltak, dugók repkedtek. Pezsgõ

ömlött a pohárba és a padlóra. A nõk sikoltoztak, a férfiak elégedetten

dörmögtek.

 

Vermont is ivott, aztán hagyta, hogy körülugrálják, õ is gratulált

mindenkinek, ahogyan jó házigazdához illik. Gondoskodott újabb italkészletrõl,

majd a táncolókat kerülgetve kiosont a teraszra. Hajtotta a kíváncsiság.

 

Már javában durrogtak a petárdák. Az égre surrogva futottak fel a rakéták,

vörös, sárga, zöld tûzgombolyagok nyíltak szét.

 

Vermont a Baxter-villa felé nézett. A felvillanó, majd lassan aláhulló

fényekben látta a maffiavezért. Most is székében ült. Vermont szája

összehúzódott. Baxter rengeteg embert tett tönkre. Mindenki tudja róla, az

ügyészség is, hogy a kisebb vállalkozókat is zsarolta. De eddig nem hibázott,

és túl jó ügyvédjei vannak. Az övé minden lebuj a városban, mindenhová

testõrök kísérik... Baxter egyszer vele is összetûzött. Vermont cikket írt a

helyi újságban a rossz közbiztonságról, több rendõrt szeretett volna látni az

utcán. Baxter felhívta és megfenyegette: "Üljön a fenekén, maradjon csöndben,

maga firkász, amíg jól megy  dolga...!" Vermont akkor fogát csikorgatta

dühében. Legjobban a "firkász" szó fájt neki. De nem tehetett semmit.

 

Baxter nem mozdult. Vermont kis ideig figyelte a patak fölött azt a másik

fényes villát, amíg valami gyanús nem lett neki. Leakasztotta a falon lógó

távcsövet. Tavasztól õszig ezzel nézte a távolabbi teraszokon meztelenül napozó

lányokat. Most, amikor végre a látómezõbe ugrott a másik erkély, megborzongott.

 

Baxter a karosszékben ült. Mögötte, üvegfaltól elválasztva árnyak táncoltak,

összesimuló nõk, férfiak. A vendégei. A gengszterfõnök karja a teste mellett

lógott. A lyuk majdnem pontosan a homloka közepén tátongott. A vér lassan

csorgott le orrán, egyenesen hófehér ingére.

 

Vermont elfordult, letette a távcsövet. "Kár - ez volt az elsõ gondolata -,

így rendõrségi hír lesz belõle, nem novella." De azért azt sem mondhatni, hogy

elszomorodott volna. Máskor, ha pályatársai ellopták valamelyik ötletét,

dühében szétverte volna a világot. Most errõl szó sem volt. Sõt, nagyon jó lett

a kedve, amikor háta mögött hagyva a tûzijátékot, újra belépett a pezsgõs,

mulatós házba...

Nemere István: Halált rejt a pöttyös labdácska  (Tvr-hét 2000/20)

 

Legkülönlegesebb Szolgálat embere késõ este érkezett. Már senki nem volt a

kapitányságon, amikor bejött, és leült velem szemben.

 

- Szóval maga az - mondtam örömmel. - Véget tudna vetni ennek a kellemetlen

ügynek?

 

- Persze - felelte flegmán. Fiatal volt és szemtelen, ráadásul közönyös is. De

ezt valószínûleg csak tettette. Mindenesetre profi módon viselkedett: semmilyen

érzelmet nem tükrözött az arca, amint ott ült rezzenéstelenül.

 

- Megmondom, ki a célpont. Rainer Hudson, az egyik helyi nagyság, aki egyúttal

az itteni maffia fõnöke. Van egy egészen szabályszerû halfeldolgozó üzeme, de a

pénze nagyobbik részét az illegális szerencsejátékból és drogkereskedelembõl

szerzi. Nõket is futtat. Természetesen nem keveredik bele személyesen. A város

minden szemete neki dolgozik. Sokszor próbáltuk elkapni, de mindent az emberei

csinálnak, és fene jó ügyvédei vannak.

 

- A szokásos képlet - mondta unottan, sõt ásított is egyet. - Így van ez minden

városban a tengerparton.

 

- De nekünk ez a Hudson a legnagyobb bajunk. Ha õ eltûnik, lecsaphatunk az

alvezéreire. A kapitány úr azt ajánlotta, hogy önökhöz forduljunk. Itt a

városban csak õ és én tudunk magáról és a küldetésérõl.

 

- Kérem a dossziéját - mondta.

 

És egész éjszaka bent ült az irodámban. Nem hagyhattam ott, hiszen még az is

titok, hogy egyáltalán létezik ilyen szolgálat. A pasas hajnalig nézegette a

fotókat, a térképeket, a kikötõrõl kérdezõsködött meg a strandról. Aztán

elment. De én tudtam: a városban van, és teszi a dolgát.

 

Két nappal késõbb Hudson a családjával meg néhány alvezérrel kiment a

strandra. Valamilyen jótékonysági ünnepséget rendeztek, és ott akart lenni

mindenáron. Ilyenkor szívesen adta a nagyvonalú adakozót. Különösen, amikor

- mint most is - a helyi tévé is kivonult, és ott volt mindenki, aki számít.

 

Az ünnepségnek hamar vége lett. Hudson felesége és gyerekei fürödni indultak. A

férfi malomkerék nagyságú szalmakalapjában "munkatársaitól" körülvéve sétált

végig a strandon. Élvezte, hogy mindenki tisztelettel néz rá, és megsüvegeli.

Nem láthatta, hogy valaki a közelbõl figyeli minden lépését.

 

A maffiavezér letelepedett az egyik napernyõ alá. Az emberei köré gyûltek. Itt

senki nem hallgathatta ki õket, ezért alighanem bizalmasan tárgyaltak. Egyszer

csak majdhogynem meztelen, pöttöm kisfiú szaladt oda hozzájuk. Jókora pöttyös

labdát tartott a kezében. Ide-oda gurította, majd otthagyta Hudson széke

mellett. Más kötötte le a figyelmét, elfutott a tenger felé. Ki sejthette, hogy

egy idegen bácsi óriási fagylaltot ígért neki, ha ügyesen otthagyja azt a

labdát? Amikor a gyerek már messze volt, a labdára pedig még egyetlen bandatag

sem figyelt fel, az unott arcú, fiatal pasas megnyomta a kezében lévõ kis

távirányítót.

 

Sokan sikítottak a strandon - talán nem csak a nõk. Vér és emberi testrészek

keveredtek a nyugágydarabokkal és a felkavart homokkal partnak ezen a részén

csupán egy nagy kráter maradt. Hudson és alvezérei - mint a mesében - egyetlen

szempillantás alatt megszûntek létezni.

 

 

Magányos férfi ballagott a partra:

 

- Gyere, kisöreg, megkapod a fagylaltot. Én állom a szavamat.

 

Aznap este bementem a kapitányhoz, és azt mondtam:

 

- Lám, ez a Legkülönlegesebb Szolgálat mire nem képes!

 

A fõnök szigorúan rám nézett, és így szólt:

 

- Mirõl beszél? Ilyen nevû szolgálat nem is létezik. Ezt jegyezze meg örökre!

Nemere István: A rendetlen gyilkos  (Tvr-hét 2000/52)

 

- Utálom a nagybátyámat - morogta Vance.

 

Mostanában már csak önmagával társalgott. Negyvenegy éves lett, Bolsen, a

nagybátyja már hetven felé ballagott. Vance lenne az egyetlen örököse - ha

végre örökölhetne már! De nem úgy néz ki a dolog, mert Bolsen még egyáltalán

nem akar meghalni. Valaha takarítóként kezdte, ma is tisztaságmániás, csak

éppen néhány részvénye befutott, attól kezdve áttért a befektetésekre, és mára

milliomos lett. Vance mérnök volt, de nem vitte semmire. Mostanában már inkább

azon gondolkodott, hogyan siettethetné Bolsen halálát.

 

A múlt héten szinte egyetlen villanásként jelent meg az agyában a megoldás.

Bolsen hetvenévesen is sokat jár vitorlázni. Mi van, ha... Vance elkészítette a

kis készüléket, a gáztartályt és a rádióhullámokra reagáló nyitószerkezetet.

Aztán éjszaka beosont Bolsen birtokára. A vitorlás a csónakházban pihent. Vance

ügyes kis elektromos szerszámokkal megfúrta a kormányfülke oldalfalát. A

szigetelés és a belsõ faborítás közé rejtette a szerkezetet, a kilövellõ

csövecskéjének pedig egy inggombnyi lyukat fúrt.

 

Ennyi elég is, gondolta elégedetten, amikor sietve elhagyta a hajót. Senki sem

vette észre. Másnap a hegyfokról figyelte a tengeröblöt. Bolsen aznap nem

hajózott ki, pedig egyszer járt a csónakházban is, látta Vance a távcsövön

át... Ha valaki hetvenéves, nem mindennap akar mérkõzni a szelekkel -

nyugtatgatta magát,

 

Harmadnap délelõtt észrevette, hogy Bolsen felhúzza a vitorlát. Remek

északnyugati szél volt, a nagyvitorla kidagadt, az elõvitorla pedig szépen

gömbölyödött. Csak úgy repült elõre a szép vitorlás...

 

Vance elõvette a kocsiból a kis távirányítót. A vitorlás felé szegezte. A magas

dombon rajta kívül senki nem volt, csak nem messze tõle állt egy üresnek

tetszõ, zárt furgon.

 

Amikor megnyomta a gombot, semmi nem történt. Hát megnyomta még egyszer.

Aztán szeme elé kapta a távcsövet. Látta Bolsent, amint a kormány mögött állt,

a hajó pedig szinte repült a vízen. A férfi kissé oldalt fordította a

távcsövet. Még innen is látta, hogy Bolsen feje mellett felvillant valami

piros. Amikor õ itt megnyomja a gombot, a kormányosfülke falán kigyullad egy

kicsiny lámpa... Ez nem lehet igaz! Bolsen pedig mobiltelefonnal a fülén áll,

és valakivel beszél...

 

Vance még néhányszor megnyomta a gombot, de a szerkezetbõl nem áramlott a

gáz. Bolsen nem dõlt a vízbe, nem állt meg a szíve a méregtõl... amit majd

úgysem lehet kimutatni a szervezetébõl, ha kihalásszák a tengerbõl...

 

- Ne erõlködjön, Vance úr - szólalt meg mellette egy férfi.

 

Idegesen odakapta a fejét. Három civil ruhás férfi vette körül - messzirõl

lerítt róluk, hogy zsaruk. Az egyik még igazolványt is mutatott:

 

- Norren felügyelõ vagyok. A szerkezete nem mûködik, uram, mert tegnap

ártalmatlanítottuk. A rádióadójára pedig jelzõlámpát kapcsoltunk, hogy tudjuk,

valóban akkor mûködik-e, amikor ön megnyomja a távirányítót. Merthogy az egy

percig sem volt kétséges, hogy ön mint Bolsen úr örököse az elsõ számú

gyanúsított, Az imént ezzel a szerkezettel ön szolgáltatta erre a bizonyítékot.

Gyilkossági kísérlet vádjával letartóztatjuk..

 

A férfi teljesen megzavarodott. Nem tagadott. Hagyta, hogy megbilincseljék, de

valamit még nem értett:

 

- Hogyan... hogyan jöttek rá, hogy ott van a szerkezet a falban?

 

- Bolsen úr, mint tudja, fiatalkorában takarítóként kezdte pályafutását. Ma is

érzékeny minden piszokra, szemétre, hulladékra. És ön, amikor megfúrta a

kormányosfülke falát, nem takarította el rendesen a fûrészport a fülke

padlóján, uram. Ami természetesen feltûnt pedáns nagybátyjának...

 

Vance lehajtotta a fejét. Senki nem hallotta, hogyan káromkodik magában. Most

majd sok alkalma lesz önmagával beszélgetnie, sejtette.

Nemere István: Rendkívüli szolgálat  (Tvr-hét 1999/52)

 

- Tíz órára megyek szolgálatba - mondta Andrew a feleségének. - Elõtte el kell

intéznem néhány dolgot. Este találkozunk.

 

Az asszony csak a száját nyújtotta egy halvány csókra; tizenkét éve voltak

házasok. Andrew még benézett a gyerekekhez is. A nagyobbik fiú nyitott szájjal

szuszogott az ágyban.

 

Aztán kocsival kirobogott a város északi szélére. Senki nem tudta, hogy

bérelt itt egy apró garázst. Nem is kocsit tartott benne, hanem néhány cuccot.

 

A "cucc" most elfért volna egy tengerészzsákban. Bedobta a kocsiba, és ment

tovább. Már felkelt a nap, a reggel friss volt, és cselekvésre serkentett.

Andrew szerette az ilyen reggeleket.

 

A kis park szélén leállította a kocsit, és felvette a futómezét. Kedvenc

futópálya volt ez. Andrew nem bánta, ha látták. Akár még ismerõssel is

találkozhatott. Néhány "cuccot" áttett az övtáskájába, és futásnak eredt. Az

óra szerint még tizenhat perce volt.

 

Ninotti, a városi maffia egyik fõnöke pontban háromnegyed kilenckor szokott

beszállni kicsiny motorosába, hogy két testõre kíséretében végighajózzon a

folyón. Kimennek a város végére, van ott egy horgászsziget. Fontos ember létére

Ninotti sohasem értette meg, mennyire veszélyes lehet a pontos idõbeosztás.

Életveszélyes!

 

Andrew végigfutott a parton, mígnem a régi fahídhoz ért. A folyó egyik

oldalán sem fõtt most erre kocogó, hát észrevétlenül leereszkedett a parti

sásba. Behúzódott az elõre kiszemelt helyre, és várakozott. Fûzöld sportmezében

tökéletesen beleolvadt a környezetbe: láthatatlan volt.

 

Amikor meghallotta a motorost, óvatosan kilesett. Õk azok! Ninotti és két

embere ült a fényesen csillogó kis hajóban. Andrew nyelt egyet, behunyta a

szemét. Tavaly a rendõrség sokat töprengett a másik vezér, Landini halálán, aki

garázsban robbant fel a kocsijával. Idén tavasszal pedig a kábítószerdíler

Trevor King szállt el néhány emberével együtt. Egy szemeteskuka robbant fel a

közelében... Ninottit mindig elkerülte a törvény keze. Soha nem tudták

rábizonyítani, amit mindenki tudott: azt a nyolc gyilkosságot az õ utasítására

követtek el.

 

A motoros nagyon közel volt. Andrew sokat gyakorolta már a mozdulatot, itt, a

helyszínen is. A kövek pontoson olyan súlyúak voltak, mint a gránátok...

 

Az elsõ fémesen csusszant a kezébe. A balban tartotta a másikat, a harmadik a

földön várta, hogy felkapja. Nem hibázhat, tulajdonképpen már az elsõvel sem. A

harmadikra tán nem is lesz szükség... A híd pillérét alkotó betonlábazat majd

megvédi.

 

A testõrök figyeltek, de õt nem láthatták. Andrew maga volt a sás, a nádszálak,

a pillér idõtõl mohos betontömbje...

 

Aztán kibiztosította az elsõ gránátot. "Huszonegy... huszonkettõ", számolt

hidegvérrel, és dobta. Máris kibiztosította a következõt. Az elsõ még a

levegõben volt, amikor... "huszonegy... huszonkettõ..." Huszonháromra robbannak

majd.

 

Az elsõ detonáció fülsiketítõ volt. Felülrõl a híd visszaverte a hangot.

Fénycsóva villant, a légnyomás végigsöpört a parton. Rögtön utána robbant a

következõ, majd a harmadik... Égõ fémdarabok szálltak a levegõben, és szinte

lángolt a folyó. Aztán elcsitult minden, és olyan volt, mint régebben.

 

Andrew kocogva futott a kocsija felé. Senkivel nem találkozott. Csak akkor

hallotta meg a távoli szirénaüvöltést, amikor már kihajtott a mûútra.

 

Fél óra múlva behajtott a cég garázsába. Mindenfelé egyenruhásokat látott. Az

öltözõben õ is magára öltötte a sajátját, majd beszólt az ügyeleteshez:

 

- Andrew Lagoon tûzszerész hadnagy szolgálatra jelentkezem - majd kis tûnõdés

után, csak úgy magának hozzátette: - Bár éppenséggel én már egy órája végzem a

kötelességemet...

Nemere István: A retikül  (Tvr-hét 1994/36)

 

- No, gyertek már, gyertek! - könyörgött magában Lucia.

 

Nem volt szép lány. Tavaly költözött a nagyvárosba, senkit nem ismert. Néhány

futó kaland ellenére tulajdonképpen egyedül élt huszonnégy évesen. A vegyészeti

technikum után sikerült elhelyezkednie abban az üzemben, ahol többek közt

robbanóanyagot is gyártottak.

 

Az utcán már mind többen jártak. Kigyúltak az est fényei. Lucia a villogó

neonok között ment, kirakatokat nézegetett. Jobb vállán a retikül hosszú pánton

lógott. Aztán otthagyta a kirakatokat, és fõleg a járda szélén lépkedett, közel

az elrobogó autókhoz.

 

Így tett azon az elsõ estén is. Új volt még a városban és naiv. Azt hitte, jó a

világ, és az emberek sem akarnak rosszat. Nagyot tévedett. Nem is vette észre,

mikor kanyarodott mellé a motoros. Hátul ülõ társa vadul letépte Lucia válláról

a táskát, a vezetõ gázt adott, és elrobogtak. Mire a lány feleszmélt, a

tettesek már be is fordultak a sarkon. Többé nem látta õket... Elrohant a

rendõrségre, de nem bíztatták. Naponta tíz ilyen esetük van - mondták. Lucia

elvesztette minden iratát, a pénzét, kölcsön kellett kérnie a következõ

fizetésig. A megaláztatás fájt. "Ezt is nektek köszönhetem" - gondolta

haraggal, ha motoros fiúkat látott. Hátha ezek voltak...? A gyûlölet lassan

fallá épült benne.

 

Néhány kolléganõje is hasonlóan járt. Tudta az újságokból, hogy a városban már

mindennapossá vált a motoros táskalopás. De Lucia mégsem tudta elviselni.

Valamit tennie kellett. Csaknem egy hónapjába került, míg kitalálta, mitévõ

legyen. Sokat töprengett elalvás elõtt. Egyik este hirtelen agyába villant a

megoldás. Igen, ezt kell tennie! Nem szabad sajnálnia a gazembereket.

 

Lázasan valósította meg az ötletet. Bejáratos volt az üzem készáruraktárába,

sõt, könnyen el tudott emelni ezt-azt. És ügyesen provokált beszélgetésekbõl

megtudta, amit akart. A szakemberek szívesen dicsekedtek tudásukkal, különösen

ha egy lány csodálkozik rájuk, valahogy így: Tényleg? Csakugyan? Nahát! Hogy

maga milyen okos!

 

Tudott hát mindent. A szükséges eszközök jó részét boltban is árulták.

Megvette, amit kellett. Kiárusításon, potom áron vett legalább tíz retikült.

Arra vigyázott csak, hogy mindnek hosszú pántja legyen. Ezek egyike van most is

a vállán, hintázik, miközben sétál a város forgalmas utcáján. Néhány

újságpapír, két maroknyi kõ adta a súlyát. És benne volt AZ is!

 

Lucia lassan ment, retiküljét mindig az utca felõli vállán lógatta, és a

járda szélén lépkedett. Vidám fiatalok csoportja jött szembe, egy lány

gondtalanul nevetett. Neki nem is volt igazi fiúja. Nem tetszett a

férfiaknak...

 

A motor szinte felbõdült mellette. A lány csak a szeme sarkából látta, hogy a

fekete motor lefékezett az úttest szélén, majdnem pontosan mellette. Erõs és

mohó kéz ragadta meg a retiküljét... "Végre!" - kiáltotta Luciában az idegen

hang. Vagy nagyon is az övé volt?

 

Nem ellenkezett, csak a látszat kedvéért. Vigyázott, nehogy õt is odarántsák a

motor kereke alá. Állítólag ilyen is elõfordult már, olvasta a lapokban. Minden

nagyon gyorsan történt, mégis ismerõs volt. A retikül egyetlen másodperccel

késõbb már idegen kézben volt, Lucia villanásnyira látta a suhanc arcát.

Tizenhét évesnél nem volt több. És már nem is lesz több... A motor

elszáguldott, Lucia úgy tett, mint aki kétségbeesett, de nem kiabált.

Körülnézett. Senki sem figyelt rá. A város élte tovább szokásos életét. A

motorosok - még látta a fejüket az elhaladó kocsik fölött - a következõ

mellékutcán jobbra befordultak. Mindig így tûnnek el a tetthelyrõl - gondolta.

 

Nem várhatott tovább. Elõvette a kis készüléket, kibiztosította, élesítette.

Aztán lenyomta a piros gombot. A dörrenést alig hallotta a zajban. Sietett a

sarokra, benézett a kis utcába. Akkor már füst terjengett, összetorlódtak a

kocsik, valaki áthatóan sikított. Más sápadt arccal jött onnét és véres

hullákat emlegetett. Aztán szirénázva jöttek a rendõrök, majd a mentõk.

 

Lucia nem vesztegette az idejét. Lement a metróba, és mielõtt megjött a

szerelvény, lehiggadva végiggondolta a dolgot. Ez volt az ötödik preparált

retikül, amit hagyott kitépni a kezébõl. Eddig öt robbanótöltetet használt fel.

A rádiós detonátor még sokáig használható lesz. Tíz suhanc veszett oda - eddig.

A robbanást egyik sem élte túl, hiszen a zsákmányt a testükhöz szorítva vitték

az átkozottak...

 

Talán az is köztük volt, aki elõször elrabolta a retikülömet - tûnõdött

Lucia. De mivel ebben egyáltalán nem lehetett biztos, tudta, holnap este is

eljön a fõutcára a vállára akasztott, belül csaknem üres retiküllel...

Nemere István: Ritka példány  (Tvr-hét 1999/32)

 

Kedden járt elõször a postamúzeumban Jacobi. Alaposan szemügyre vett mindent.

Bejárta a termeket, megszemlélte a drága, ámde jól õrzött ritkaságokat. Nem a

világ elsõ kilenc legdrágább bélyegére fájt a foga - azokat is ott õrizték -,

hanem a tizedikre. Merthogy az is ért legalább hatvanezer dollárt, és azt

csupán egy riasztóval felszerelt üvegszekrényben mutogatták.

 

Jacobi sok mindent lopott már életében, és ritkán bukott le. Fõ erõssége a jó

helyismeret és a még jobb terv volt. Most is szemügyre vett mindent a

mellékhelyiségektõl az ablakokig. Látta a folyosón felállított, régimódi

postaládát, az egyetlent, amely a felirat szerint ma is mûködik. Naponta

egyszer ürítik ki. Sok gyûjtõ itt veszi a bélyeget a külön kis boltban, a

borítékra pedig különleges bélyegzõt kap, amihez hasonlót sehol a világon nem

ütnek a levelekre.

 

Jacobi hamar rájött, hogy az épületbõl nem juthat ki azzal a bélyeggel. Ha

fel is töri a vitrint, az õrök húsz másodpercen belül odaérnek. Az ablakok

zárva, elbújni nem lehet. Mindenkit megmotoznak, ha eltûnik a hatvanezret érõ,

piros luxemburgi tévnyomat, amelybõl mindössze négy van a világon. Egy gazdag

gyûjtõ már pedzegette Jacobinak, hogy sokat adna éne...

 

Másodszor pénteken járt a postamúzeumban Jacobi. Ebédidõ elõtt jött, bejárta a

termeket, az õröket figyelte. A boltban vett egy borítékot bélyeggel, megkapta

rá a bélyegzõt, és vitte a postaládához bedobni.

 

Fél egy körül három õr elment ebédelni. Csak ketten maradtak. A hármas

teremben, ahol a luxemburgi bélyeg ki volt állítva, éppen nem járt senki.

Jacobi mozgása felgyorsult, villámgyorsan felfeszítette a vitrint. Valahol

megszólalt egy vészcsengõ. A férfi a bélyeget zsebre vágta és kirohant a

folyosóra. Ott aztán lassan bandukolt tovább. Az örök a terembe szaladtak...

 

Másfél óráig tartott, míg mindenkit megmotoztak. A rendõrség valósággal

lázban volt, hiszen nem mindennap történik ilyen nagy értékû lopás! Ráadásul

tudhatták, hogy a tettes itt van a markukban. De ki az?

 

Két motozást is elrendeltek, de a bélyeg nem került elõ. Jacobival együtt

harmincnégy látogató volt a lopás pillanatában a múzeumban. És mind ott

rekedtek, hisz az ajtókat azonnal zárta a biztonsági berendezés.

 

Jacobinál sem találtak semmit, természetesen. Hazament hát. És nyugodtan várt

hétfõ reggelig. Akkor a postás levelet hozott neki. A saját magának címzett és

a postamúzeumban feladott levele érkezett meg. Az, amelyre megkapta a

különleges bélyegzõt és amelyet saját kezûleg dobhatott be a régimódi, érdekes

alakú, történelmi postaládába. Igen, be is dobta - de csak a rablás utáni

percekben. Ugyan melyik rendõrnek jutott volna eszébe, hogy az ellopott értékes

bélyeg ott van szinte az orra elõtt...

 

Most kivette a borítékból a piros, luxemburgi tévnyomatot, megszemlélte, és

elégedetten dörmögte:

 

- A szakmában azt mondták rám, ritka példány vagyok. Ezzel egyetértek. Talán

ezért vonzódom magam is a ritka példányokhoz.

Nemere István: Ritka méreg  (Tvr-hét 1998/33)

 

Luis fáradtan nézett maga elé. A fenébe, Marta újabb fogadást talált ki! Ilyen

flancra költi a pénzüket, pedig alig maradt valami az egykori vagyonból. Még

egy év, és a szegények otthonában végezzük - sóhajtott a férfi. Ötvenöt éves

volt, harmincegy éve házas, és már nagyon unta a dolgot. Ráadásul az aszszony a

nyakára hág a pénznek! Luis nagyon szeretett volna végre magányosan és

nyugalomban élni. Milyen csöndes lenne a ház Marta nélkül! Akkor kedvére

folytathatná kísérletezését az egzotikus békák mérgével. Fiatal korában sokat

járt Latin-Amerikában, vad folyókon evezett a társaival. Vadásztak nagyvadra és

madárra, békára, horgásztak. Akkor tudta meg, hogy számos ottani békafajta

méregmirigyet visel a hátán. Az indiánok némelyik váladékából gyógyszert

készítettek, másokét apró nyílra kenték. A nyilat fúvócsõbõl lõtték ki, és a

méreg azonnal hatott... Fúvócsõ! Hát persze!

 

A gondolatot azonnal tett követte. A régi útjairól hozott holmik a padláson

voltak az egyik nagy bõröndben. Némelyiket húsz éve ki sem nyitotta. Luis máris

odafent volt. Milyen jó, hogy Marta elment bevásárolni!

 

A fúvócsõ rövid volt és keskeny. A végén talált még régi eredeti kis dugót,

"lövedéket" is. Alig nagyobb a körménél. Békája szerencsére most is van. Olyan

is, amelynek a mérge - tudta a szakirodalomból - nem mutatható ki, viszont

szívbénuláshoz hasonló tünetet okoz.

 

Az ötlet nem rossz, állapította meg. Aztán lement a földszintre. Csakhamar

megtalálta a legmegfelelõbb helyet. Az öltözõszoba és a nagyszoba között - ez

utóbbiban rendezte Marta a fogadást - volt a beépített szekrény. Ennek hátsó

fala cirádás mintázatként jelent meg a másik oldalon. Luis még lyukat is

talált.

 

A következõ napokban két barátjának is mintegy futólag megemlítette, hogy

Martának baj van a szívével, de nem hajlandó orvoshoz menni. Aztán csak várta

az ünnepet...

 

Az elsõ vendégek hét óra körül érkeztek. Marta elemében volt, a szokott helyére

állt a bejáratnál, és mindenkit személyesen üdvözölt. Olykor ugrasztotta Luist,

nézzen a személyzet körmére. A pincérek szorgosan nyüzsögtek, a pezsgõspalackok

durrogtak, a hidegtálak alatt roskadozott az asztal. Luis mégis vidám volt - ez

lesz az utolsó lakoma! Még halotti tort sem rendez, de nem ám!

 

Késõbb kiosont, és bezárta maga mögött az öltözõszoba ajtaját. A szekrénybe

lépve felemelte az odakészített fúvócsövet. A nyíláson át jól látta Marta

szeplõs hátát. Éppen újabb ingyenélõket fogadott. Luis újra az Amazonas folyón

érezte magát. Az indiánok nesztelenül hajtották a keskeny csónakot, õ pedig

kinézte a vadat a parti sás alatt, a szájához emelte a fúvócsövet, és teli

tüdõbõl belefújt.

 

Marta sikoltott, furcsa mozdulatot tett. Luis visszahúzta a csövet, bezárta a

szobát, és kiment. Amikor látta, hogy a nagyszobában csoportosulnak a vendégek,

odarohant.

 

Úgy tett, mint aki hangosan zokog. Néhány férfi segített fölemelni a

holttestet. Luis közben észrevétlenül eltávolította a kis lövedéket. Tudta, az

orvos szívbénulásra gyanakszik majd. Martát elviszik, az összes vendég

illemtudóan elkotródik. Akkor a kandallóban elégeti a fúvócsövet és a

lövedéket. Semmi nyoma nem marad a dolognak!

 

Csak mímelte a sírást, pedig a legszívesebben ordított volna örömében. Végre

úgy élhet majd, ahogyan akar! Aki látta, nem is tudta mire vélni arcán a furcsa

fintorokat. "Szegény Luist ennyire megviselte a dolog...!" - bólogatott néhány

barátja együtt érzõen. Luis pedig a kis laborra gondolt, a békákra. És az is

eszébe jutott, hogy tulajdonképpen még nem is olyan öreg, egyszer újra

elmehetne az Amazonas vadonjába...

Nemere István: A halál neve: rózsacsokor  (Tvr-hét 1997/49)

 

Csengettek. A középkorú hölgy kinyitotta az ajtót. A boy nagy csokor virágot

hozott. Gyönyörû vörös rózsa volt. A nõ szíve megdobbant. Aláírta a küldönc

papírjait, adott borravalót is. A csokrot biztosan Samuel küldte! A

javakorabeli férfival már-már összeköltözött. Két hónapja a közjegyzõ elõtt

végrendelkeztek is egymás javára. Samuel is gazdag. Az ígérte, holnap utaznak

külföldre, megmutatja a gyárait és a kastélyát. A hölgy eddig csak fotón látta

mindezt.

 

A csokorhoz tûzött kis cédulán ez állt: "E rózsa majdnem olyan szép, mint Te.

Az illatat szívd mélyre, nagyon mélyre, és gondolj rám! A te szeretõ Samueled."

 

A hölgy nem habozott. Többször is beszivta a virág mámorító illatát...

 

Samuel talált rá, amikor egy óra múlva megérkezett a barátjával. Teniszmeccset

vívtak egész délután. Most döbbenten álltak a padlón heverõ test fölött. Samuel

egészen kétségbeesett. Amíg a barátja az orvosnak telefonált, észrevétlenül a

zsebébe süllyesztett valamit. Aztán tovább siránkozott a kedvese mozdulatlan

teste fölött.

 

Az orvos megállapította, hogy a halál már egy órája beállt. A mentõsök

dolgavégezetlenül távoztak, rájuk már nem volt szükség. A boncolás során

kiderült, hogy a hölgy szíve mondta fel a szolgálatot.

 

 

- Ez is ugyanaz az eset - mondta Caretti felügyelõ. - Hogy a fenébe

csinálhatja...?

 

Többen nézték a fotót. A gyilkossági csoport tagjai vitatkoztak:

 

- Csak egyetlen közös dolog van minden esetnél: Samuel, a házasságszédelgõ.

 

- Igen, õ a biztos pont. Gazdag özvegyekkel ismerkedik. Különösen azt kedveli,

ha a hölgyek betegeskednek. A bizalmukba férkõzik, azt állítja, hogy éppen

olyan gazdag, mint õk. Így hát nem gyanakszik rá senki.

 

- Mindig van pénze, futja abból, amit a legutóbbi özvegytõl örökölt. Elszédíti

a vén tyúkokat, és amikor végrendeletben ráhagyják a vagyonukat, kurtán-furcsán

elhaláloznak.

 

- Ez a mostani már az ötödik.

 

A boncolás sohasem állapított meg bûncselekményre utaló nyomot. És Samuelnek

mindig betonkemény alibije volt.

 

- Mint most is. - Caretti töprengve nézett maga elé. - De ha valami ötször

ismétlõdik, az nem lehet véletlen...

 

- Már éppen elég gazdag lett Samuel. Már nem csak hazudja a vagyont. Lehet,

hogy abbahagyja, és ez volt az utolsó esete?

 

Caretti mégis úgy döntött, nyomozni fog. A maga szakállára. Két hét múlva úgy

érezte, sejt valamit.

 

Addigra Samuel eltemette a hölgyet, felbontották a végrendeletét, és ismét

gazdagabb lett. De már jó ideje kerülgette a gazdag cipõgyáros özvegyét. "Még õ

kell nekem, aztán leállok" - határozta el.

 

Egy hónappal késõbb - négy nappal a közös végrendelkezés után - küldönc

csengetett a cipõgyáros özvegyénél. Gyönyörû, sárga rózsacsokrot hozott. Az

özvegy éppen beleszagolt volna, amikor a küldönc mögött ismeretlen férfi

bukkant fel a küszöbön, és csak annyit mondott nagyon határozottan:

 

- Ne tegye, asszonyom!

 

Samuel egy óra múlva érkezett. Addigra a bûnügyi labor is végzett az

elemzéssel. Kiderült, hogy Samuel személyesen válogatta ki a virágboltban a

rózsát. Mindig kézbe vette az elkészült csokrot. Olyankor észrevétlenül

vegyszert öntött a levelekre, és a csokor két óra múlva kezdte kibocsátani

halálos illatát. Samuel éppen arra az idõre kérte a csokor kézbesítését.

 

Caretti rájött: a hölgyek az elõzõ öt esetben a haláluk elõtt virágot kaptak

Samueltõl. Tehát a tettes személyén kívül másik közös pontja is volt mindegyik

ügynek!

 

- A szer szívbénulást okoz. A már nem fiatal, amúgy is betegeskedõ hölgyeknek

elég belõle néhány szippantás. Igaz, Samuel?

 

Samuel lehajtotta a fejét. Azért hallotta Caretti felügyelõ utolsó mondatát

is. Ötszörös gyilkosságról és egy gyilkossági kísérletrõl beszélt... Ennél már

egy szippantás is jobb lenne a sárga rózsacsokorból - jutott eszébe. Ebben a

pillanatban azonban bilincs csattant a kezén, és Samuel engedelmesen indult két

rendõr között az ajtóhoz.

Nemere István: Sárga golflabda  (Tvr-hét 1998/31)

 

- Nekem Linetti-golflabda kell. És okvetlenül sárga legyen, az messzire virít a

pázsiton - mondta a középkorú, kicsit kövérkés férfi a klub elõterében.

 

A hang hallatán Jack összerezzent. Éppen a szemetesvödröt vitte ki. A klubban õ

volt a mindenes. A fõnök kocsiját is lemosta, ha kellett, és amint estefelé

elfogytak a vendégek, kisöpörte az elõteret. Csak délután dolgozott.

 

Ez a hang!... Igen, megismeri! A gyomra összeszorult, és újra érezte azt a páni

félelmet, amit akkor. Nyolcéves volt, a szekrényben állt, és nem látott semmit.

Csak ez a hang... Majd az ajtócsapódás, és a ház elõl induló kocsi... Jack

félelemtõl bénultan állt a szekrényben. Az anyja lökte be oda, amikor

meghallotta, hogy közelednek. Szegény mama, valami kábítószerügybe keveredett.

A mulatóban, ahol takarított, egyszer többet látott és hallott, mint kellett

volna. Azért halt meg...

 

Jack árvaházban nõtt fel. A véres test látványát soha nem feledte. Néha álmában

is hallotta azt a jellegzetes hangot: "Lõdd le...!" És most ismét. Tizennégy év

elteltével, itt a golfklubban!

 

A pasas csak ennyit mondott, és kiment a házból. Jack óvatosan követte. A szíve

a torkában dobogott. "De miért is félek? - kérdezte magától. - Nem ismerhet

fel, sohasem látott, a létezésemrõl sem tud!" Ettõl kicsit megkönnyebbült. Jól

megnézte a férfit és a kocsiját, majd megkérdezte az egyik labdaszedõtõl, hogy

ki ez.

 

- Mario Tanna, a gyáros. - A gyerek hunyorogva hozzátette: - Azt beszélik, a

helyi maffia egyik embere... Mindig jó borravalót ad! Hetente kétszer jár ide,

kedden délelõtt és szombaton délután.

 

Jacknek ennyi elég volt. A következõ hetekben gyakran látta Tannát.

Rendszeresen jött, játszott, és a legtöbbször gyõzött is. Néha odakünn a pályán

is elõkapta a mobiltelefonját. Jack látta messzirõl, hogy szélesen

gesztikulálva beszél. A városban sok rosszat összehordtak Tannáról, és Jack

észrevette, hogy félnek tõle.

 

Csak Jack nem félt. Végre megszületett fejében az ötlet. Napokig járta a

város kis üzleteit. Még a hadseregben megtanult bánni a robbanóanyaggal,

detonátorral... Most csak mindent miniatürizálnia kellett. Este sokáig

dolgozott szegényes kis otthonában, senkitõl sem zavartatva.

 

Aztán egyik kedden - volt egy hónapja is, hogy felismerte Tannát - Jack már

kora reggel kibuszozott a golfpálya közelébe. Gyalogolt egy sort, míg rátalált

a kerítés lyukára. Átmászott, felhasalt a dombra, és távcsõvel figyelte a

tizennyolc lyukú pályát. Tanna mindig azon játszott.

 

Hamarosan megpillantotta a maffiavezért.

 

Jack a pálya alkalmazottainak zöld-fehér egyenruháját viselte. Lassan ment át a

nagy térségen. A domb mögött megvárta, mikor kerül sorra Tannna. A labda jött

is sebesen, és tovagurult a fûben. A két játékos még a domb mögött járt. Jack

futott, felkapta a labdát, letette helyette azt, amit a zsebében hozott

óvatosan. Futott tovább, hogy kikerüljön a játékosok látókörébõl, mire azok

felbukkannak a domb tetején. "Maffiák közti leszámolásra gondol majd a

rendõrség" - lihegte, és már újra lassan ballagott a kerítés felé.

 

- Szeretem a sárga Linetti-féle golflabdát - mondta elégedetten Tannna. - Jó

messzire száll, és végig látom!

 

Meglendítette az ütõjét. Jack a távolból csak a felvillanást látta, a

dörrenés zaja jóval késõbb jutott el a füléig. Tanna helyén fekete kráter

maradt a pázsiton...

 

- Üdvözöllek, mama - mondta Jack hangosan. - Látod, nem felejtettelek el!

Nemere István: Simone hadnagy  (Vasárnapi Blikk 1998-05-17)

 

- Ez lenne az a ház? - Simone megállította a kocsit. Hosszú barna haja

kosztümjére hullott.

 

- Igen, megérkeztünk - bólintott az ingatlanügynök. Simone nem sietett a

kiszállásnál. A visszapillantó tükörben látott egy másik kocsit, vagy ötven

méterrel mögöttük parkolt le.

 

 

Az ügynök udvariasan kitárta az ajtót. A fiatal nõ rövid szoknyája remekül

mutatta hosszú combjait. Simone mélyet lélegzett, mint aki vízbe ugrik.

Felsõtestét kissé mereven tartva lépkedett.

 

 

A ház olyan volt, mint a filmekben. Nem nagy, de vonzó külsejû. Szép kert

közepén állt, egyik vörös téglás falán vadszõlõ futott fel a kicsiny erkélyig.

Távolabb fenyõk õrködtek. Az ügynök kulcsával kinyitotta a kertkaput, és

elõrement.

 

- Még nem túl régen áll üresen, talán fél éve - hadarta. - Ennél jobbat nem

talál a környéken, kisasszony. Egyszerûen ideális egy magányos hölgynek.

 

- Telefon van?

 

- Természetesen.

 

 

Az ügynök szeplõs, hirtelenszõke fiatalember volt, láthatóan ideges. Talán mert

nagyon szeretett volna végre bérlõt találni a villára? Vagy a fiatal nõ

jelenléte izgatta fel? Alig talált belé a kulccsal a fõbejárati ajtó zárjába.

 

- Hát ez az - elõrement a kis hallba. Simone lassan követte. Körülnézett.

Minden a helyén, ahogy illik. Nem túl nagy konyha, könyvtárszoba, és lépcsõ

vezet fel az emeletre.

 

- Megnézzük odafent is? - az ingatlanügynök hangja kissé elváltozott, merõn

nézte a lányt. Ádámcsutkája fel-alá járt, aztán hirtelen elkapta a tekintetét,

amikor Simone ránézett. A lány látta magát a folyosó öltözõtükrében. Karcsú,

jól öltözött, csinos, "egyszerûen túl jó lennék ennek a nyamvadt pasasnak",

gondolta, miközben rámosolygott, és azt mondta:

 

- Természetesen. A hálószoba a legfontosabb helyiség a házban.

 

 

Ez kétértelmûen, sõt rábeszélõen hangzott. A fiatalember szája kiszáradt, talán

döntés született az agyában? A testében? Simone szíve a torkában dobogott,

amikor felértek a lépcsõn. A férfi kitárta az elsõ ajtót. A fürdõszoba volt.

Aztán a következõ kilincs csusszant izzadó tenyerébe.

 

- Tessék.

 

Simone belépett. A félelem szinte fullasztotta. Merev felsõtesttel haladt

elõre. A bal keze még a kosztüm zsebében, és alig lélegzett. "Most fog

támadni", villant belé a baljóslat.

 

 

És nem is tévedett. Az ingatlanügynök hátulról vetette rá magát Simone ütést

érzett a hátán. Bal keze hüvelykujja lenyomta a gombot, csak aztán fordult meg.

 

 

Alig ismert rá a férfira. Arca eltorzult, lihegett, szemében vad fény

csillogott. Újra felemelte a kést, hogy lesújtson. Simone-t mellbe akarta

vágni. A lány önkéntelenül védekezni akart; maga elé húzta a kezét, de a támadó

gyorsabb volt.

 

 

A lány ismét érezte az ütést, csaknem elkábult, fájt. De a kés nem hatolt át a

kosztümön. Odakünn fékek csikorogtak, ajtó csapódott, lábak dobogtak a lépcsõn.

 

- Vége a játszmának - mondta Simone halkan. Nagyon közelrõl, bele a férfi

arcába. Az még nem értette - vagy úgy elborult a beteges agya, hogy nem is

hatolt el hozzá semmi?

 

 

A törpe rádióadóval riasztott rendõrök berohantak, lefogták az ügynököt.

Hihetetlen erõt adott neki a kudarc, a csalódás. Csak négyen tudták megfékezni.

A kapitány Simone-hoz sietett.

 

- Minden rendben, hadnagy?

 

- Igen, uram. Kétszer próbált megszúrni, ahogyan azokat a lányokat is.

 

- Igen. Négyet ölt meg, mire kezdtük gyanítani, hogy õ lehet. Az utolsó

áldozat elõjegyzési naptárjában szerepelt az ingatlanügynökség telefonszáma.

Csak ilyen provokációval kaphattuk el. Köszönöm, hadnagy ez szép munka volt.

 

 

Simone hadnagy lassan ment le a lépcsõn. Feszültsége csak most engedett föl.

Keze önkéntelenül kigombolta már a kosztümöt. Azelõtt sohasem hitte volna, hogy

kosztüm alatt a golyóálló mellény ilyen kényelmetlen viselet is lehet.

Nemere István: A sírkõ  (Tvr-hét 1994/21)

 

Alex igazi neve nem ez volt, de ennek nincs jelentõsége. Valójában semminek

sincs jelentõsége, ezt Alex jól megtanulta a börtönben. Vedd el, amire

szükséged van, és kész - ez az egyetlen törvény, hitte.

 

Erre gondolt ezen a napfényes, nyári, szellõs délelõttön. Alex a parkon át

jött, és már messzirõl megpillantotta a ciprust. Jellegzetes volt, magas,

karcsú, szemlátomást öreg. Biztosan errõl volt szó. Alaposan megszemlélte a

környéket is. Kevesen jártak a parknak abban az eldugott sarkában. Alex elment

a boltba, és megvette ami kellett. Nem volt sok pénze, de tudta, most nem

sajnálhatja az a keveset sem. Elvégre félmillióról van szó! Milyen jó, hogy a

börtön kórházában kihallgatta az öreg Billt, amikor a nagydarab néger rabbal,

az ápolóval suttogott.

 

"Félmillió dollár, érted? Az utolsó bankrablásomból maradt. A zsaruk majd

megvesztek, mert nekik sem mondtam el, hová rejtettem. De én inkább hallgattam.

Jól jön majd nekem az a pénz, gondoltam. De most, hogy dögrováson vagyok, mi

hasznom belõle...? Élve már nem kerülök ki innen, érzem." És Bill elsuttogta

annak a feketének, hová ásta el a pénzt. Alexnek jó a hallása, éles füle volt.

 

"Csak két nappal elõbb szabadultam, mint az ápoló" - dübörgött az izgalom

Alexben. Nem vesztegette az idõt, mert már csak egy napja maradt. A következõ

órában kocsit bérelt, berakta az ásót, szerzett egy használt kezeslábast is

KERTÉSZET felirattal a hátán. A parkhoz hajtott. A sétálókra ügyet sem vetve

ásni kezdett, ötlépésnyire a ciprustól délre. Ha valaki megkérdezi, mit csinál,

azt feleli majd, a fõnöke parancsolta, õ semmit sem tud. De senki sem kérdezte.

Õ meg csak ásott, elõbb térdig, aztán derékig állt a gödörben, a pázsitra

szórta a földet. Az ásója végre kemény tárgyba ütközött. Senki sem volt a

közelben. Erre gyorsan kiszedte a kis vasládát, becsavarta egy rongyba. Még a

szerszámait is otthagyta, annyira sietett a kocsihoz. Reszketõ kézzel indított.

Útközben folyton az ülésen heverõ ládikóra pislogott.

 

Végre kiért a városból. Megállt egy elhagyatott parkolóban. Némi küszködés

árán sikerült felfeszíteni a zárat. Vászonba tekert csomagot talált. Aztán

döbbenten nézte a belõle kihulló újságpapírkötegeket. Még káromkodni sem volt

ereje.

 

 

A börtönkórházban az öreg Bill már tényleg a végét járta. Este megint a

feketének suttogott:

 

- Tudod, a múltkor nem fejeztem be a mondandómat... Csináltam egy cselt. Két

dobozt ástam el. Az igazit alul, a becsapósat pedig felül. Ha kiásod a dobozt a

ciprus mellett, a felsõre ne is figyelj. Fél méterrel alatta... - és elfogta a

végzetes köhögés. Barátja megértõen izgatta a párnáját.

 

Amikor a néger másnap kilépett a börtönkapun, Alex már ott várakozott. Mert

odabent azt is megtanulta, hogy a küzdelmet sohasem szabad feladni. Követte a

férfit, akkor is, amikor az taxiba ült, és a parkba hajtatott. Látta az arcán a

gúnyos mosolyt, ahogy a gödröt szemlélte. És azt is, hogy rögtön ásót vett a

boltban. Alex most türelmes volt. Szóval a fekete tud valamit, amit õ még

nem...? Gyûlölte a pasast, mert az közelebb jutott a titokhoz, mint õ.

 

Délután a fekete fényes, új ásójával ment a parkba. A ciprusnál leugrott Alex

gödrébe, ásni kezdett. Alex ekkor egy fülkébõl felhívta a rendõrséget:

 

- Egy néger pasas sírt ás a parkban! Igen, világos nappal! Tán azt hiszi, így

senki sem fog gyanút? Alighanem hullát hozott a kocsin, azt akarja elkaparni!

 

Öt perc múlva csikorogva fékezett a járõrkocsi, vitték a feketét, aki nem

tudott elfogadható magyarázatot adni arra, miért ás a város tulajdonát képezõ

parkban. Nem ellenkezett, remélte, kis bírsággal majd megússza, és holnap

reggel visszajön és folytatja az ásást.

 

Amint egyedül maradt, Alex vette kézbe a még meleg ásónyelet. A szerszám

hamarosan kemény tárgynak ütközött...

 

 

Fél év múlva ismeretlen adományozó gyönyörû márványkövet állíttatott az öreg

Bill sírjára.

 

Soha nem derült fény az adományozó kilétére. Pedig sokat adna a nevéért és a

címéért az a fekete bõrû csavargó, aki néha álló óráig álldogál mellette. Ám

alaposan téved, aki azt hiszi, hogy az elhunyt lelki üdvéért imádkozik...

Nemere István: Gyanús nyáron a sísapka  (Tvr-hét 1997/27)

 

Tom pizzakihordó volt, néha egészen szépen keresett. Bár az ügyfelek általában

nem kényeztették el borravalóval, mivel maguk is szegény emberek voltak. Az

igazán gazdagok nem házhoz szállított pizzát ebédelnek fényes villájukban.

 

A kismotor hátsó ülésén elhelyezett ládában vitte az alufóliába csomagolt

pizzát minden hétköznap, reggel tíztõl délután hatig. Azon a csütörtökön éppen

a második címre ment. Háromnegyed tizenegy volt, amikor a széles sugárútról a

kis térre kanyarodott. A megrendelõje még öt percnyire lehetett. A tér végén

elterülõ parkon már többször átvágott a kismotorral, így rövidítette le az

utat.

 

A téren a bank elõtt fehér furgon állt. Orral épp az ellenkezõ irányba, mint

ahonnan Tom jött. A fiú elment mellette, és látta, hogy a volánnál ülõ férfinak

sísapka van a fején. Majdnem az orráig eltakarta magát a sállal, felül pedig

mélyen a homlokára húzta a sapkát. Járó motorral várakozott.

 

"Mi a fene ez? Hiszen nyár van! - döbbent meg a gyerek, és azonnal a fékre

lépett. A kocsi mögött a járdához állította a motort. - Ez bankrablás, szó se

róla!"

 

Tom nagyon szegény családból származott. Soha nem volt elég pénze. Az apja is

becsületes ember volt, így aztán az egész család nyomorgott. A fiú a

telefonfülkébe lépett, közben szemmel tartotta a kocsit. A bank bejáratánál nem

látott senkit. A sísapkás társai odabent ügyködnek. Mindjárt kirohannak a nagy

pénzzel!

 

- Rendõrség - mondta a hang a kagylóban.

 

- Laura téri bankfiók, rablás...! - és letette. A bicskája mindig a zsebében

volt. Óvatosan közelített a kocsihoz. A téren alig járt ember, és senki sem

sejtett semmit - rajta kívül. Csöndes környék ez. A banditák biztosan azért

választották ezt a bankot.

 

Leguggolt a kocsi mögött, így a vezetõülésen várakozó bandita nem láthatta.

Különben is, biztosan a bejáratot lesi, azt figyeli, mikor rohannak ki a társai

a zsákmánnyal.

 

A bicska pengéje oldalt hatolt be az abroncsba, és a levegõ felsüvített. Toni

még nyiszált is rajta kicsit, hogy nagyobb tegyen a rés. Aztán óvatosan

felállt, a furgon takarásában hátrált. A motorjához ballagott, ráült, tett egy

kört. A bank bejáratánál még most sem mozdult senki. A pizzás motort egyenesen

a furgon elõtt állította le. Lassan szöszmötölt.

 

- Hé, te! El innen! - sziszegte a sofõr. Tom eleinte úgy tett, mintha nem is

hallaná. Kitámasztotta a motor lábazatát.

 

- Húzz el innen, de gyorsan!

 

- Nincs melege abban a sapkában? - érdeklõdött a gyerek, de nem vitte el a

motort.

 

Aztán igen gyorsan történtek a dolgok. A bank ajtaján két sísapkás férfi ugrott

ki. A kocsihoz rohantak, feltépték az ajtót, és bedobták a kezükben lévõ

zsákot, szatyrot. A motor felbõdült. Tom éppen elugrott, de a motor a helyén

maradt. A sofõr nekiment, felfordította, mégis kénytelen volt hátramenetbe

kapcsolni, hogy kikerülhesse. Ezzel értékes idõt veszített.

 

A szirénázó rendõrautók akkor kanyarodtak a térre. A sofõr gázt adott, az

egyik szabad utcán elsüvíthetett volna - de furcsán ingott, egyre lassult a

jármû. A jobb hátsó kerék teljesen leült.

 

Tíz perc múlva - amikor a banditákat bilincsbe verve elvitték - civil ruhás,

szemüveges férfi lépett Tomhoz. Rendõrfelügyelõként mutatkozott be.

 

- Te voltál? - a telefonfülkére és a furgonra intett.

 

- Én. Meg ezzel - mutatott a motorra. - Neki mentek, és behorpadt a tankja,

meg letörött a lábtartó...

 

- Ügyes fiú vagy. A bank igazgatója örülni fog, hogy nem vitték el a pénzét.

Zsebbõl kifizeti a motorodat, és még tesz is hozzá valami szép kis jutalmat.

- Elindultak a bank felé.

 

Tom pontosan erre várt, de azért megkérdezte:

 

- Ez biztos?

 

- A szavamat adom rá - mondta elégedetten a felügyelõ, és kezét a fiú vállára

téve, udvariasan elõreengedte az ajtónál.

Nemere István: Sok sikert, édes fiam!  (Tvr-hét 2002/14)

 

- Ezt nem engedhetem meg - mondta a rendõrkapitány határozottan.

 

- Fõnök, inkább egész hátralévõ életében a banditákkal akar kínlódni? -

kérdeztem. Láttam rajta, hogy gyötrõdik. A kopasz fején verejtékcseppek ültek.

Habozott. Még egyszer elmagyaráztam neki a dolgot. Lassan, tagoltan, mint egy

óvodásnak:

 

- Ilyen alkalom nem lesz több, fõnök! Meghalt a fõbandita, Giuliani felesége.

A többi családfõ is kedvelte az öreglányt, hát ott lesznek a temetésén.

Városunk alvilági krémje ül asztalhoz, a halotti toron Giuliani kitesz magáért.

Vendége lesz mindenki, aki számít az alvilági körökben.

 

- No de méreggel... - fintorgott a fõnök.

 

- Miért, uram, tud jobbat? Jó ideje tudjuk, kik õk, és mit mûvelnek, de csak

nagy ritkán sikerül rábizonyítani valamelyikre bármit is. Itt az alkalom, hogy

egyszer és mindenkorra megtisztítsuk a várost a bûnözõktõl.

 

- És mi lesz, ha kiderül?

 

- Nem derül ki - szögeztem le -, ki tudná, hogy az a kis kukta éppen az

unokaöcsém? Még nincs tizenhat sem, de már rendõr akar lenni. Ennél jobb

ajánlást el sem tudok képzelni. Giuliani házában több mesterszakács és számos

segéd készíti majd el a fogásokat.

 

- Megmotozzák õket a bejáratnál - figyelmeztetett a kapitány.

 

- Sebaj, afrofrizurát hord a gyerek, most ez a divat náluk. Van fogalma róla,

fõnök, hány ampullát lehet belefonni a hosszú hajba...? A narkócsempészek

mesélhetnének róla. Szóval, bejut a gyerek, nekiáll dolgozni. Megtesz mindent,

amit kérnek tõle. Közben egy-egy óvatlan pillanatban néhány ételbe beleönt

egy-egy ampullányit a méregbõl. Az üres ampullát visszanyomja a hajába, naná,

hogy nem hagyja a helyszínen... és kész.

 

- De ha a rohadékok rögtön meghalnak, nagy botrány lesz, lezárjuk a

helyszínt...

 

- Nem halnak meg rögtön. Olyan anyagot szereztem a központi laborból, ami

csak órák múlva kezd hatni.

 

- A központi laborból...?

 

- Nyugalom, fõnök, olyan kolléga nevét adtam meg, akit a múlt hónapban lelõttek

a banditák. De azt a mérget nem fogják keresni, mert bejelentettem, hogy

elégett egy kigyulladt autóban, errõl jegyzõkönyv is készült.

 

A fõnök végre elismerõen nézett rám:

 

- Rendben van. És mi lesz a lelkiismeretével? Hiszen legalább húsz halottra

számíthatunk.

 

- Ejnye, fõnök, hát ez is kérdés? A lelkiismeret csak emberekre vonatkozik.

Ha eltaposunk egy csótányt... megölünk egy patkányt... megszólal-e a

lelkiismeretünk?

 

Erre már nem mondhatott mást, csak bólintott. Csak azért könyörgött, sose

mondjam el senkinek. Nos, ez huszonkét évvel ezelõtt történt, fiam. Minden

pontosan úgy zajlott le, ahogyan elterveztem. A mi városunkban azóta nincs

maffia, nincs bûnözés. Mert elterjedt ám alvilági körökben, hogy aki itt

bûnözni kezd, azt valamilyen rejtélyes helyi társaság elteszi láb alól. Senki

nem akar kockáztatni. És látod, fiam, csak a néhai fõnököm utolsó kérését nem

teljesítettem. Mert egyetlenegy embernek - neked - mégis elmondtam a dolgot.

Biztos helyrõl hallottam, hogy hamarosan kineveznek rendõrkapitánynak. Tedd el

ezt a cédulát! Ez annak a méregnek a neve, amit hamarosan kikérsz a központi

rendõrségi laborból, és aminek nyoma vész majd valamilyen balesetben. Aztán

csak figyelj, és ha nem gyõzöd a harcot a helyi alvilággal... ha csakugyan a

nyomaimat követed, és eredményesen akarod felvenni a harcot az alvilággal...

hát keress egy bátor kuktát, és sok sikert kívánok neked, édes fiam!

Nemere István: A stég  (Vasárnapi Blikk 1998-04-12)

 

Rudi utálkozva nézte a szomszédasszonyt. Margaret néni szerinte túl kövér volt,

nem is hasonlított a Mamára. Az arca mindig vörös, hangosan nevet akkor is, ha

nem kéne. Margaret már jó ideje környékezte Apát. Tehette, mert a szomszéd

házban lakott. Rudi és az apja pár hónapja költöztek a folyópartra. Margaret

azóta szüntelenül a férfi körül nyüzsgött. Állítólag özvegy volt, mint Apa is,

és nagyon szemtelen: Rudi sokszor szerette volna elzavarni, de tízéves létére

ezt mégsem tehette meg. Bánkódott is emiatt, ám késõbb más megoldáson kezdte

törni a fejét. Mert Rudi nem volt buta gyerek.

 

Nyár volt, vakáció, így csak a felnõttek jártak dolgozni, õ mindig otthon

lehetett. Rudi hát figyelt, csak figyelt. Margaret néni nem is titkolta, hogy

szeretné Apát megszerezni új férjének. Édesdeden mosolygott a férfira,

kirándulásokra csábította, olykor még vacsorát is fõzött nekik. Törleszkedett

hozzá, áthívatta magát egy italra, és egyszer már azt mondta Rudinak: "Te

leszel az én új kisfiam...!" Ettõl Rudi teljesen kiborult, és az agya ismét

mûködni kezdett... Mit tehetne?

 

 

De a pohár úgy igazán csak másnap telt be. Kettesben elfogyasztott vacsorájuk

után Apa térdére vonta Rudit, és komolyan beszélt vele. Rudinak csak annyi

hatolt az agyába, hogy mivel a Mama két éve meghalt, és annyira hiányzik,

mindkettõjüknek jobb lenne, ha most egy másik, értelmes, szeretõ asszony... aki

vigyáz rájuk, aki ebédet, vacsorát fõz... Aki várna Apára, amikor hazajön a

munkából, és ugyebár napközben Rudiról is gondoskodna... Aki úgy szeretné

Rudit, mintha a saját fia lenne... "Szóval gondolkozz el ezen, kisfiam. Nem

kell hamar válaszolnod, de örülnék, ha mielõbb megtudnám; miként vélekedsz a

dologról..." Apa zavarban volt, felnõttesen beszélt, de Rudi pontosan értette,

mire megy ki a játék.

 

 

Most már tényleg cselekednie kellett. Este elalvás elõtt megkérdezte a Mamát

is. Így tett már sokszor. A Mama általában jó tanácsokat szokott adni a

gondjaira. Most egy kicsit hallgatott, aztán halkan, sejtelmesen - ahogyan

szokta - belesuttogott a gyerek agyába:

 

- Csak óvatosan, kisfiam. Az a nõ elveszejtene benneteket: Nekem nem tetszik

Margaret. El kell venni a kedvét attól, hogy Apa körül sündörögjön.

 

 

Rudi naponta látta Margaretet, amint reggelente abban a förtelmes lila

pizsamában kimegy a folyópartra tornázni. A folyó ott volt a kertek alatt,

minden háznak volt kis saját partszakasza. Ezt Rudi is nagyon élvezte. Szóval

Rudi nézte, ahogyan Margaret néni kibilleg reggelente a stégre. Ez vékony

cölöpökbõl és deszkákból készült. Ingott is eléggé, amikor a testes asszony

kiment a végére, és törökülésben elkezdte nyújtogatni a karjait. Valamiféle

keleti gyakorlatokat végzett, kántált is hozzá fülsértõen. A többi szomszéd már

csak azért sem ment ki olyankor a kertjébe. Margaret vagy negyedóra hosszat

tekergette jobb sorsra érdemes végtagjait, aztán felállt, háromszor

szertartásosan meghajolt a kelõ nap elõtt, és bement a házába.

 

- Nem tetszik inkább úszni egyet? - kérdezte egyszer Rudi.

 

- Nem tudok úszni - felelte Margaret, és talán megsimogatta volna a gyerek

fejét, de az elszaladt. Most eszébe jutott a dolog Rudinak. Aznap Margaret néni

kirándulni vitte Apát. A gyerek megértette: eljött az õ ideje. Alig ment el a

kocsi; gyorsan kiosont a kertbe. A bokrok takarásában átment Margaret néni

telkére. A túlpart lakatlan volt; így onnan senki sem láthatta meg. A

szomszédok már elmentek dolgozni. Rudi nyakig a vízbe csúszott, és alulról

vette szemügyre a stéget. Ahogyan sejtette: elrohadt ott már minden, különösen

a cölöpök, az összeeresztések. A nagy szegek rozsdásak, a faékek puhák, akár a

vaj. Kivett közülük hármat; a negyediket otthagyta. Az egész ingott; amikor

eljött onnan. Az ékeket a folyóba dobta, és figyelte, milyen gyorsan elviszi

õket a sodrás...

 

 

Másnap reggel Apa is elment dolgozni. Rudi gyorsan felhajtotta a kakaót, és

szaladt az ablakhoz. Látta Margaret nénit kiviharzani a stéghez. Az asszony

önfeledten futott, még ugrott is egyet a stég végén. Éppen leült volna

törökülésbe; amikor a deszkatákolmány - akár egy lassított filmen - szépen

oldalra dõlt. Meredeken bele a folyóba. Margaret sikított, de ha hallotta is

valaki, reggeli rituális üvöltésének hihette... Az asszony s pár deszka

belecsobbant a vízbe, aztán csönd lett. A lila pizsama nem bukkant fel többé,

csak a sodrás kavargott feketén.

 

 

Rudi a Mamát hívta volna, de az asszony most nem jelentkezett be az agyába.

Elment hát játszani. Apa délután jött haza, átnézett a szomszédba, visszajött,

sétált fel-alá. Aztán kiment a kertbe. Rudi követte.

 

- Mit csináltál ma, kisfiam? - kérdezte a férfi gépiesen.

 

- Rendet csináltam - így a gyerek. Aztán csak álltak ott ketten, és sokáig

nézték a sebesen kavargó folyót.

Nemere István: Egy szabad ember  (Tvr-hét 1993/47)

 

Azt mondják, itt jár közöttünk. A legtöbben még nem találkoztak vele, ám sokan

állítják: megszólította õket, de ha azt kérik, írják le a külsejét, zavaros

választ adnak. Csak annyi derült ki eddig, hogy férfi az illetõ, fiatal és

szabad. Ereje teljében lehet...

 

 

- Kérdeznék öntõl valamit, uram!

 

Karr a széles autóparkoló közepén éppen becsapta kocsija ajtaját. Kérdõen

pillantott a pasasra. Szürke veréb a verebek között. Tipikus ügynökarca van,

gondolta Karr.

 

- Van olyan ellensége, akitõl szívesen magszabadulna?

 

- Jó kérdés! Hát persze! - Karr idegesen felnevetett, majd elkomorodott:

- Dolgozik nálunk egy részlegvezetõ, minden ötletemet megtorpedózza, vagy

éppenséggel ellopja és mint a sajátját adja be a fõnöknek.

 

- Nem válaszolt a kérdés másik felére, szívesen megszabadulna tõle?

 

- Miért kérdi? - Karr ideges lett.

 

- Mert elintézhetem, hogy az illetõ többé ne zavarja, ne akadályozza önt.

Mennyit ér magának a dolog?

 

Karr mondott egy összeget, ám nem hitt az idegennek. Amaz bólintott és csak

ennyit kérdezett, utoljára:

 

- Melyik a pasas autója?

 

- Az a világoskék BMW - mutatta, aztán sietett dolgozni. A nap ugyanúgy telt

mint máskor. A részlegvezetõ aznap sem mulasztotta el, hogy bosszantsa Karrt.

Az idegen viszont eszébe sem jutott.

 

Másnap reggel a kollégák azzal fogadták Karrt, hogy a részlegvezetõ kocsija

- amikor elõzõ este hazafelé tartott - ismeretlen okból felrobbant, és a

"kedves kolléga" temetése a jövõ héten lesz. Karrt megrázta a hír, bár nem

sajnálta. Délután a parkolóban várta az idegen.

 

- Jó napot, Karr!

 

- Jó... napot! Mondja, maga tette?

 

- Ön tartozik nekem. Csekket is elfogadok - felelte amaz jeges nyugalommal.

Karr kétségbeesett:

 

- De ember! Maga meggyilkolta a részlegvezetõt!

 

- Az ön ellensége volt - mondta amaz, körülnézett és nyugodtan beszélt

tovább: - Tegnap azt mondta, ennyit megér magának, ha megszabadulhat tõle. Nos,

hát fizessen!

 

Karr döbbenten vette elõ a csekk-könyvét, ráírta az összeget. Az idegen

eltette a csekket.

 

- Nincs más ellensége...? A barátainak is ajánlhatja szolgálataimat.

 

- Hol... hol találom meg önt? - nyelt egyet Karr.

 

- Címet nem adhatok. De ha szüksége lesz rám, reggel hagyja a sapkáját a

kocsi jobb elsõ ülésén - és elment. Ugyanolyan csendesen, ahogyan jött.

 

 

Járom a várost. Sok parkoló esik utamba. Nemegyszer látok a parkoló kocsiban az

elsõ ülésen sapkát. Olyankor a közelben maradok, várok. De az is elõfordul,

hogy sehol sincs jelzés, szabad ember vagyok hát, különleges munkavállaló.

Itt-ott megszólítom a gondterheltnek látszó férfiakat: - Kérdeznék öntõl

valamit, uram. Van olyan ellensége, akitõl szívesen megszabadulna...?

Nemere István: A szabad nõ  (Tvr-hét 1995/40)

 

- Kétezer fontot kap, ha elcsábítja a feleségemet!

 

A mondat elhangzott. Lovell, a középkorú férfi már nem szívhatta vissza. A

jóképû fiatalember döbbenten nézett rá. Lovell elszántan folytatta:

 

- Maga úgyis csak teng-leng, igaz? Diszkóba jár a lányokkal, néha alkalmi

munkát vállal. Olykor kis szélhámosságtól sem riad vissza.

 

- Honnan tudja? Nyomoztatott utánam?

 

- Igen. Tudnom kellett, kinek tegyek ilyen... hm... szokatlan ajánlatot.

 

- Hát ez tényleg szokatlan. A felesége netán púpos? Félszemû? Öreg? Olyan

ronda, hogy fizet az elcsábításáért?

 

- Dehogy öreg. Negyvenéves, és jól tartja magát. Átlagos külsejû, még azt is

merném állítani, hogy csinos. Biztosan örülni fog, ha ilyen jóképû pasas kezd

neki udvarolni.

 

- Akkor maga válni akar - így a férfi. Bertie Longnak hívták, de ennek nem

volt különösebb jelentõsége.

 

- Eltalálta. Ürügy kell, hogy elválasszanak tõle, és a válást az õ hibájából

mondják ki. Így kedvezõbb helyzetben leszek, ha a vagyon megosztására kerül

sor.

 

- Gondolom, nem kis vagyonról van szó...

 

- Jól gondolja. De ez már az én dolgom, Long. Vállalja?

 

- Persze.

 

- Itt van ötszáz font, a költségekre. Virág, étterem, mozi, taxi. De ezt maga

is tudja. Ez nem számít bele a kétezerbe. Itt a feleségem fényképe, ráírtam a

címünket is. A többit már tudja az olyan szakember, mint maga. Ne csodálkozzon,

ha valaki követi magukat.

 

- Az lesz a fotós?

 

- Pontosan. Igyekezzen, hogy hamar legyen néhány bizalmas jellegû fotója.

Csókolózás, heverészés a zöldben, kéz a blúz alatt. Nem kell magyaráznom, igaz?

 

- Nem hát - felelte Bertie Long, és eltette a pénzt.

 

 

Egy héttel késõbb - már negyedik napja ismerték egymást - Bertie moziba vitte

Lovell feleségét. A sötétben a nõhöz hajolt:

 

- Szeretlek.

 

- Én is nagyon szeretlek, Bertie!

 

- Kedves Evelyn, be kell vallanom valamit... - és Bertie elszántan beszélt,

beszélt. Evelyn elhûlten hallgatta. Majd a súlyos csönd után csak annyit

mondott:

 

- Kétezer fontot érek csupán?

 

- A férjednek. Nekem sokkal többet. Természetesen lemondok a pénzrõl, és

többé szóba sem állok a férjeddel. De figyelj rám! Az egyik barátom mérsékelt

összeg fejében gyökeresen megoldja a problémádat. A problémánkat... - és megint

csak beszélt, beszélt.

 

 

Két nap múlva idegen férfi jelentkezett Lovell házában.

 

- Meghoztam a fotókat, uram!

 

- Nem önnel beszéltem a múltkor, ugye?

 

- A társammal állapodott meg, uram - felelte a férfi tisztelettudóan. A házban

csak õk ketten voltak; errõl a jövevény hosszas figyelés után meggyõzõdött.

Táskájába nyúlt. Lovell kellemes izgalmat érzett. No végre, kezében lesz a

bizonyíték Evelyn hûtlenségérõl! De boríték helyett nagyon hosszú csövû

pisztolyt vett elõ az idegen. Lovell még megértette, hogy hangtompítós a

fegyver - aztán elfogyott a neki szánt idõ.

 

 

- Mit szólsz, milyen ötletem volt? Tizenötezer fontért megszabadultál a

férjedtõl. A rendõrség azt hiszi, betörõ tette, akit Lovell rajtakapott a

lakásában. Így aztán miénk lett a vagyona is!

 

"Nem a miénk, hanem az enyém!" - gondolta Evelyn, miközben italt töltött a

férfinak. És feszülten várta a hatást. A kocsi csomagtartójában ott várta az

ásó és a mûanyag zsák. A közeli erdõben fogja megásni Bertie sírját. Bertie-ét,

aki túl sokat tudott. A nõ mozdulatlan arccal figyelte, ahogy a férfi

felhajtotta a mérgezett italt. Aztán Bertie a torkához kapott, szeme kidülledt,

és lefordult a székrõl.

 

"És mindezt a megboldogult Lovell kezdte - gondolta a nõ. - Hûséges felesége

voltam és eszembe sem jutott ártani neki. Õ mégis válni akart. Hát ez sikerült

neki, mondhatni, teljes mértékben." Evelyn átlépte szeretõje hûlõ testét, és

magabiztos, ringó léptekkel indult a garázs felé. Végre szabadnak érezte magát,

teljesen szabadnak.

Nemere István: Szabadulás  (Tvr-hét 1994/9)

 

Marcus Bellcore örök rabságban szenvedett.

 

A rabtartó a fõnöke, Mr. Graft volt. Nagydarab, durva arcú, kiabálós ember.

Marcus speciális mûszaki rajzoló volt, az egész városban az egyetlen. De ettõl

még nem nõtt meg az ázsiója, ellenkezõleg. Mr. Graft tudta, hogy Marcus sehol

nem találna munkát, ha elküldené. 'gy hát kizsigerelte, gyakran túlóráztatta,

naponta ötször megszidta, mások elõtt leteremtette. Marcus mégsem mondhatott

fel: a családja, a ház sok kifizetetlen részlete a városhoz kötötte.

 

Nem menekülhetett - pedig mennyire szeretett volna! A kollégák sajnálták és

kinevették. Õk megtehették, hogy odébbálltak, ha már nem bírták elviselni a

munkaadójukat. Nekik volt hová menniük. Marcus csak tûrt tovább. Tavaszra nyár

jött, õszre tél. Mr. Graft naponta üvöltött, nyálasan, rosszindulatúan,

kéjesen. Marcus szenvedett. Rosszul aludt, álmában hol felnégyelte a fõnökét,

hol megkötözve fektette vonat elé, hol betonba ágyazta a lábát és mély folyóba

lökte. Az ébredés mindig iszonyú volt... Mr. Graft élt, nagyon is élt. És

tovább gyötörte. Marcusnak az is eszébe jutott, mi lenne a céggel, ha Graft

meghalna? A jelek szerint a fia venné át, aki egyáltalán nem hasonlít az

apjára. Szelíd volt és emberséges. De váltásra egyelõre nem volt sok esély.

 

Hacsak... Marcus az utóbbi hónapokban csak ezen töprengett. Ahányszor Mr.

Graft leszidta és õ vörös füllel ottmaradt rajzasztala mellett, mint a

rajtakapott, megszégyenített gimnazista - elhatározta, most már tényleg tenni

fog valamit.

 

De még nem igazán tudta, mihez kezdjen. Hát vaktában tapogatózott. Egyszer, a

kocsijában ülve megvárta Mr. Graftot, és hazáig követte. Meglepte a környék - a

fõnök ezek szerint gazdagabb, mint hitte. Csodálatos kis park közepén állt a

festõi villa. Látta, hogy Graft belenézett a kapu melletti postaládába. Marcus

többször is követte fõnökét, vagy este a villa elõtt parkolva várta, és csak

nézte, nézte. Graft alighanem megtiltotta a családtagjainak, hogy kivegyék a

ládából a postáját. Beteg lelkületének szüksége volt arra, hogy õ lássa és

vegye kézbe elsõnek a neki címzett leveleket.

 

A postaláda! Graft mélyen benyúlt az egyik kezével, kikotorta a leveleket.

Marcus nap mint nap látta a jelenetet, aztán... Megszületett az ötlet! Tudta

már, hogyan szabadulhat meg Grafttól egyszer s mindenkorra.

 

A kereskedõ a lelkére kötötte, nagyon vigyázzon az "árúval". Rendkívül

veszélyes! De ezzel nem mondott újat. Marcus több lexikon és szakkönyv

tanulmányozása után döntött éppen emellett. A kérdésére, van-e otthon megfelelõ

helye, Marcus elõrelátóan válaszolta: ha nem válik be, visszahozza és az áráért

mást vásárol.

 

A különleges, apró lyukakkal ellátott fémdobozt reggel a kocsijában hagyta.

Graft aznap is leszidta, tengerimalacnak nevezte. Marcus összeszorította a

fogát: "Ha én tengerimalac vagyok, te hulla leszel. Ma este megdöglesz!" -

gondolta kéjesen, és ez könnyített rajta. Most már bármilyen sértést kibírt. A

munkaidõ vége elõtt öt perccel valami ürüggyel elment. A garázsban jótékony

csönd és vagy száz hallgatag autó várta. Mielõtt bárki jöhetett volna, Graft

kocsijának egyik kerekébõl kiengedte a levegõt. Ezzel nyert vagy tizenöt

percet. Míg a fõnök kereket cserél, õ már a villánál lesz...

 

A félhomályos utcán senki sem látta, ahogy Graft kapujához osont, és a

fémdoboz tartalmát óvatosan, kis bottal piszkálta ki; az "árú" beleesett a

ládába, egyenesen rá a levelekre. Marcus gyorsan visszaült a kocsijába, és

várt.

 

Hamarosan megjött Graft, parkolt. Aztán a postaládához lépett, kinyitotta a

fedelét, belekotort... Marcus nagyot nyelt. Istenem, gondolta, csak most

sikerüljön! Több gondja nem lesz az életben.

 

Graft rémülten rántotta ki a kezét a ládából - de már késõ volt. A férfi két

lépést tántorgott a kapu elõtt, aztán összeesett, rángatózott... Senki sem járt

arra, senki sem segített neki. Marcus sem. Szaladt a ládához, belenyúlt a

bottal, kiemelt valamit. Aztán a dobozzal futott a kocsijához és indult. Csak

négy utcával odébb lélegzett fel. Most egyenesen elmegy az állatkereskedõhöz,

akitõl az egzotikus mérgeskígyót vette. Egyelõre nem veszélyes, hiszen a mérgét

az imént fecskendezte bele a megboldogult Graft úrba. "Ha nem válik be,

kicserélem" - mondta tegnap a kereskedõ. A kígyó nem volt olcsó, de jó

befektetésnek bizonyult, tudta Marcus. Az áráért cserébe sok... mit is?

Mostantól kezdve tengerimalacot fog tenyészteni, és biztos volt benne, ez a

rokonszenves állatka semmi gondot sem okoz majd neki.

Nemere István: A szakember  (Tvr-hét 1996/15)

 

- Tudja, mi a maga ötlete? Kolosszális marhaság! - ordította Baker fõfelügyelõ.

Nagy feje nyugtalanítóan vöröslött. Csak az imént érkezett a fõvárosból, de

szemlátomást pontosan ismerte az elõzményeket. - Azt is ránk foghatja majd a

sajtó, hogy gyilkosok vagyunk! Nem engedem, hogy vadászatot rendezzenek! A

pasast élve kell elkapnunk!

 

Marvin, a helyi rendõrfõnök, mellesleg a barátom, békítõen közbeszólt, hogy ez

tengeri fürdõhely, a nyári szezon elején vagyunk, a városka a fürdõvendégekbõl

él. Ha megtudják, hogy holmi békaember szigonnyal lõvöldöz a fiatal nõkre, tíz

évig senki sem jön ide! Az eddigi két áldozatot csak azért sikerült

eltitkolnunk, mert az áramlat kisodorta a holttesteket az öbölbõl.

 

Baker felügyelõ kidühöngte magát, és elviharzott. Alig tûnt el a folyosón,

Marvin rám nézett:

 

- Robert, gyere, beszéljük meg a tervedet!

 

 

Szándékosan hagytam, hogy elterjedjen a hír. Délben már a fûszeres is arról

suttogott legjobb velõinek, hogy régészhallgató egyetemista lányok érkeznek

jachton az öbölbe. Egykori spanyol gályák roncsai után kutatnak majd.

 

Marvintól megkaptam a barátja jachtját. Az északi öbölben vetettem horgonyt.

 

Nem volt nehéz dolgom, amikor hónom alatt a kis csomaggal lemerültem. Ismertem

a felszerelést, annak idején a hadseregben is ilyennek dolgoztunk. Legfeljebb a

"csomagolása" volt szokatlan. Elõször a tartalék palackból felfújtam a bábut.

Életnagyságú nõi test - gumiból... Elég könnyû volt a víz alatt ráadni a kis

fürdõruhát és a búvárszemûveget. Az üres oxigénpalackot is a hátára csatoltam.

Beszabályoztam a készüléket, és láthatatlan, vékony mûanyag zsinórral a

fenékhez horgonyoztam a "lányt". Úgy festett, mint az igazi ember, aki valamit

merõen figyel a fenéken, közben lazán mozgatja uszonyos lábát.

 

Felmentem a jachtra, a taton vízbe merítettem az antennát, aztán a lokátort

is. Beállítottam a képernyõt. A szerkezet majd sípol, ha történik valami.

 

 

Négy napig nem történt semmi. Estefelé kivilágítottam az összes helyiséget,

hangos zenét hallgattam és vártam.

 

Az ötödik napon, kevéssel déli tizenkettõ után halkan sípolt a lokátor. Egy

mozdulattal megélesítettem a töltetet. Szeretem a rádió-öszeköttetést, és

milyen jó, hogy nem csak hírközlésre lehet használlni! De erre kevesen

gondolnak. Talán csak a szakemberek.

 

A képernyõ embernyi fekete folt közeledését jelezte dél felõl. Az ismeretlen

elõször a jacht felé úszott, majd hamarosan irányt változtatott. Tudtam, miért

tette.

 

Még nem mozdultam. Az igazi vadásznak van türelme. Kell hogy legyen... Lehet

ez ártatlan békaember is. Aki csak halra vadászik.

 

A korlátnál álltam, amikor bekövetkezett a detonáció. Fehér habos hullám

csapott a felszínre körkörösen, még a jacht is megingott. Hullámzott a tenger

az öbölben.

 

Lemerültem. Még nem ülepedett le a felkavart homok, amikor a fenéken látható

jókora kráterhez értem. A "lánynak" csak egyetlen nyoma volt: éppen ez a

kráter. A bábuban elrejtett töltet detonátora a belsõ légnyomás hirtelen

csökkenésére reagált. Mintegy harmincméteres körzetben elkábított minden

élõlényt. De aki ennél közelebb merészkedett, rosszabbul járt.

 

Azt az élõlényt is sodorta az áramlat. Elkaptam: magától már nem mozgott.

Fiatal férfi volt. A légzõpipája kiesett a szájából. A szigonya bõrszíjjal a

csuklójára hurkolva, a tegezben furcsa, ötágú lövedékek... Ilyet lõtt a

védtelennek tetszõ "diáklányba" is.

 

A holttestet felvittem a jachtra és a rádión Marvint hívtam.

 

- Megtörtént - közöltem röviden. - A fegyvert is azonosítottam.

 

- El... elment?

 

- Totál. De aránylag egészben hoztam a hajóra.

 

Marvin fellélegzett, és stílust váltott. Mintha máris az újságírókkal

ismertetné az esetet.

 

- Tudod, barátom, mostanában a hozzá nem értõ emberek gyakran halásznak

dinamittal... És ez néha balesetet okoz...

Nemere István: A szellem halála  (Tvr-hét 2000/42)

 

- Ez egy újabb felfogás, de nem túl modern - mondta a rendezõ a színészeknek.

Mindnyájan ott álltak a színpadon, és nem voltak kevesen. A Hamletben sokan

játszanak. - Az apa szellemét már sokféleképpen megjelenítették. Mivel nem élõ

ember, úgy kell õt megmutatni, hogy a közönség lássa is meg nem is. Legyen

kellõképpen kísérteties, hiszen egy halott jelenik meg a színen... Azt találtam

ki, hogy itt van ez a nagy falépcsõ. A szellem mögötte lesz, csak a hangját

halljuk, és az ujjait látjuk a lépcsõfokokon. Azokat markolássza

kétségbeesetten. Remélem, a közönség hátán futkos majd a hideg.

 

A bemutató napján Maria, az elhagyott szeretõ rossz hangulatban volt. Az egész

társulat tudta, hogy már egy hete szakított vele Rendall, aki Hamlet apjának

szellemét alakította aznap este. Nem nagy szerep, ráadásul a színész az arcát

sem mutathatja meg - hát Rendallnak sem volt jó kedve. Ráadásul Maria tegnap

telefonon megfenyegette: csúnyán megfizet azért, hogy elhagyta! A pokolba

Mariával - dünnyögte Rendall az öltözõben - Miért hiszik a nõk, hogy minden

férfi nõsülni akar? Csak azért, mert õk meg férjhez mennének?

 

Este rendben lement az elõadás. Nagy tapsot kaptak, a társulatot kétszer is

visszahívták a függöny elé. Hamlet, Claudius, Ophélia és a többiek élvezték a

sikert. Maria, akinek nem jutott szerep a darabban, a takarásból nézte végig,

hogyan hajlonganak színésztársai.

 

Másnap a délelõtti próbán villámcsapásként érte a hír a színházat: Rendall

hajnalban rettenetes kínok között meghalt. Este még együtt ünnepelt a

többiekkel a bemutató alkalmával rendezett pezsgõs vacsorán.

 

Silver felügyelõt elgondolkoztatta az eset. Hirtelen halálról volt szó, és

aznap délután megtudta az orvos szakértõtõl, hogy Rendall szervezetében ritka

mérget találtak. Ez sokféle módon kerülhet a szervezetbe. Étellel, itallal,

belélegzés vagy akár tapintás útján is.

 

A felügyelõ hümmögött, majd szokása szerint bejárta az áldozat utolsó

napjainak útját. Volt a színházban, a nézõtéren és az étteremben.

Elbeszélgetett a mûszaki személyzettel, a portással és néhány színésszel.

Aztán, mivel a másnapi elõadás kegyeletbõl elmaradt, volt ideje ismét

megtekinteni a színházat.

 

Silver felügyelõ este kilenckor csöngetett be Maria lakására. Két komor rendõr

kísérte.

 

- Letartóztatom - mondta röviden.

 

Nézték egymást. A valaha szép, de most megtört nõ és a középkorú férfi. A

szemek sokat mondhatnak ám! Most is beszéltek. Maria felfogta, a tagadás nem

segít. Ha Silver idáig eljutott, akkor csakugyan tud mindent.

 

- Hogyan jött rá? - kérdezte a nõ, miközben kis csomagot készített össze

magának a börtönbe.

 

- A méreg tapintás útján is bekerülhet a szervezetbe. Mi mást tapogatott

Rendall aznap este oly szenvedélyesen vagy tíz percen keresztül? A színpadi

lépcsõ fokait. Oda kente a mérget, igaz, Maria?

 

- Igen. A gazember két évig hitegetett, hogy feleségül vesz. A szeretõje, a

mindene voltam. És õ... A múlt héten megcsalt egy statiszta lánnyal. Amikor

rájöttem, nem is tagadta. A szemembe röhögött. Akkor döntöttem el, hogy meg

kell halnia.

 

Már a kocsiban ültek, amikor Silvernek eszébe jutott, megnézi Maria kis

táskáját. Hosszan szemlélte a parfümös üveget. Az a folyadék nem volt éppen

aranyszínû, sõt kissé zavaros. De úgy tett, mint akinek semmi sem gyanús.

"Mindenki azt csinál az életével, amit akar", gondolta. Így aztán nem is

csodálkozott, amikor másnap reggel rövid jelentést kapott a fogdából: Maria, a

színésznõ az éjszaka folyamán meghalt.

 

Rendall után ment, ugyanazzal a szerrel - gondolta Silver, és nem tudott

szabadulni a gondolattól: Hamlet apjának szelleme és Marig szelleme egy

képzeletbeli színházban játszik most együtt. És amíg világ a világ, ott lesznek

õk ketten. Soha többé senki nem választhatja el õket egymástól.

Nemere István: Szökevény  (Tvr-hét 1994/18)

 

Clayton este tizenegykor még nem tudta, hogy õ tulajdonképpen hidegvérû

gyilkos. Addig tutyimutyi és szerfölött sikertelen alaknak hitte magát. Bár a

légynek sem ártott, ennek ellenére, nagy döbbenetére a másnap déli újságok

közölték a világgal, hogy õ ölte meg Mrs. Adamsont.

 

Clayton este csakugyan járt az idõs asszonynál. Felvitte a lakbérét, amivel

mellesleg egy hete tartozott már. A ház tulajdonosnõje az ötödiken lakott,

értékes bútorok, festmények, ékszerek társaságában. Clayton csak néhány percet

töltött nála, aztán Adamson asszony az ajtóhoz kísérte. Elmenõben hallotta,

hogy mögötte hangosan kattan a súlyos zár. Nem volt türelme a liftre várni,

nekieredt a lépcsõnek. Két szinttel alább találkozott egy másik lakóval, aki

látásból ismerte. Így aztán reggel alighanem õ mondta a rendõröknek, hogy elõzõ

este Claytont látta kijönni az öregasszonytól. Mrs. Adamson holttestére a reggel

érkezõ takarítónõ lelt rá. Kegyetlenül megfojtották, kifosztották, bár jobbára

csak az ékszerét vitték el.

 

Kora hajnalban Clayton elment horgászni, és mit sem tudott az egész ügyrõl. A

városba csak délután tért vissza. A helyiérdekû vasút állomásán szállt le, és

már a peronon kellemetlen meglepetés érte: a fényképét pillantotta meg az

újságok címlapján, mellette a szinte üvöltõ nagybetûs feliratot: "A rendõrség

keresi a bestiális gyilkost!"

 

Reménytelennek tartotta, hogy jelentkezzen a rendõrségen. Senki sem hitt

volna neki. Haza sem mehetett, tudva, biztosan várják. Szerencsére reggel nem

borotválkozott, így eléggé borostás volt. Levette a zakóját, kissé megtépte

csíkos ingét. A teherpályaudvaron talált egy zsákdarabot, azt borította a

hátára zakó helyett. Mire beállt a sötétség, talált is helyet az egyik üres

raktárban. Ott aludt volna, de nem jött álom a szemére. Töprengett. Reggel

toprongyosan jött elõ, szerzett egy friss újságot, figyelmesen elolvasta.

Sejtette, mi történt. A tettest az áldozat engedte be, vagy kulcsa volt... A

cikk szerint a bejárati ajtót a rendõrség sértetlennek találta. Olvashatta a

tanúként szereplõ középkorú takarítónõ nevét is. Clayton egy telefonfülkében

kiderítette a címét is. Valami eldobott banándarabot ebédelt a külvárosban,

aztán útnak eredt.

 

A takarítónõ - Clayton jól sejtette - nem élt egyedül. A nála fiatalabb,

alkoholista külsejû férfi egész nap otthon volt, néha felbukkant valamelyik

ablakban. Clayton koldusnak álcázta magát a ház elõtt, senki sem nézett az

arcába. Egy kirakatba tett áruházi tévébõl hallotta, hogy "a gyilkos Clayton

valószínûleg külföldre menekült", és felkutatása érdekében az Interpolhoz

fordultak.

 

Az alkoholista pasas csak este jött elõ, táskát cipelt. Clayton gondolta, hogy

az orgazdához viszi a zsákmányt. Észrevétlenül követte.

 

A pasas elhagyta az utolsó utcát is, a városszéli magányos háznál zörgette

meg a kaput. Akkor kezdett szürkülni. A környéken csönd volt. Clayton közelebb

lopózott. A sarkon látott egy telefonfülkét. A kapu megnyílt és elnyelte az

alakot. Clayton ment telefonálni.

 

- Halló, rendõrség? Fontos bejelentést szeretnék tenni. Láttam a férfit, aki

megölte Mrs. Adamsont! Éppen a zsákmányát vitte a házba, és most is ott van -

nem felejtkezett meg a címrõl sem.

 

Aztán elrejtõzött a közelben. Az elsõ rendõrautó perceken belül odaért. A

másik járõr a ház hátsó kijáratánál állt meg. Ügyesen csinálják, gondolta

Clayton, nemhiába szakemberek, mindig kedvelte a szakértelmüket. "Ami azt

illeti, én sem csináltam rosszul" - morogta félhangon, amikor kivezették a

tettest. Hamarosan megjöttek a tévések és a riporterek is. Clayton hallotta a

hangosan egymást túlkiabálva feltett kérdéseket: "Igaz, hogy maga ölte meg az

öregasszonyt? Hogyan jutott be a lakásba?"

 

Még állt néhány percig, aztán nekieredt az éjszakának. Különös gondolatai

támadtak. Ismerõsei, barátai nem hallatták a véleményüket. Szóval, mindenki

azonnal elhitte, hogy gyilkos vagyok? - tette fel a fájó kérdést. És kénytelen

volt igennel válaszolni.

 

Megállt a sarkon. Innen hamar hazaérne... Ott várja a fürdõkád, a halk zene,

az ismerõs tárgyak és illatok. No, és a sok ember, aki majd ujjal mutogat rá,

mert bár elfogták az igazi tettest - örök életében suttognak majd a háta

mögött: "Azt beszélik, egyszer kereste a rendõrség, sõt az Interpol is, mert

állítólag megölt egy öregasszonyt..."

 

Clayton eddig soha nem akart változtatni az életén. De most... mintha érezte

volna a nyitott tenyerébe hulló délutáni pénzdarabokat. Az emberek megsajnálják

azt, akivel kibabrált a sors, akinek nem sikerült. Így még többet is kereshet,

mint eddig, ráadásul munka nélkül... Hirtelen sarkon fordult és a már kiserkent

szakállát simogatva, elindult az országút felé. A város hamarosan elmaradt

mögötte, és az éjszaka jótékony sötét leplet borított magányos, sietõs

alakjára.

Nemere István: A szõnyeg két fele  (Tvr-hét 1996/42)

 

Collins asszony ugyan már elmúlt hetvenkettõ, mégis elég fürgén szedte a lábát.

Az utcát sohasem szerette, a sok zajos autó majd megbolondította. Így hát a

napi bevásárlás után mindig sietett haza.

 

Csak akkor nyugodott meg, amikor behúzta maga után az ajtót, és az utca lármája

odakinn maradt. Rögtön megérezte, hogy idõközben Smithné, a takarítónõ

befejezte a munkát és elment. A levegõben ugyanis fertõtlenítõ illata

szálldosott. Smithné minduntalan ezzel fejezi be a munkát, afféle utolsó

ecsetvonásként. Mrs. Collins ezt utálta, Smithné szerint viszont erre minden

tisztességes fürdõszobában szükség van. Az öregasszony fintorgott - miket talál

ki ez a nõ! -, és egyelõre nem is ment be a fürdõszobába. Ráér még "élvezni"

azt az illatot. A konyhában elrakta. amit hozott, és kifújta magát. Csak késõbb

ment be a nappaliba.

 

Átlépte a küszöböt. egyenesen rá a szõnyegre... És akkor történt.

 

A talpa alatt önálló életre kelt a régi álperzsaszõnyeg, amit húsz évvel

ezelõtt vett a lánya. Mielõtt kivándorolt a férjével Ausztráliába. Már elég

puha volt ez a darab, a széle kicsit rojtos, szerencsére még kevesen vették

észre. Collinsné pedig nem szokta rá felhívni a vendégei figyelmét.

 

Szóval, éppen csak sikerült megõriznie egyensúlyát, a szõnyeg azonban majdnem

az asztalig csúszott vele. Elkapta a bútordarab szélét.

 

- Smithné...! - kiáltotta. Ha itt lett volna a takarítónõ, bizony megint

lekapta volna mind a tíz körmérõl. Az a nõ mindig úgy felkeféli a parkettát,

ráadásul bekeni valami pasztával, amitõl aztán síkos lesz, mint a jég...

Lihegve fogta meg az asztal szélét, majd óvatosan lelépett az összegyûrõdött

szõnyegrõl.

 

- Hej, Smithné - sóhajtotta. - Legközelebb megmosom a fejét, de még mennyire!

 

Visszahúzta helyére a szõnyeget. Éppen be akarta kapcsolni a rádiót, amikor

csöngettek. Hát ez ki lehet? - töprengett egy álló percig, öregesen topogva egy

helyben. A csengõ újabb türelmetlen jelzésére indult csak a bejárathoz.

 

 

Fiatal, szeplõs, izmos fiú állt a küszöbön. Biztosan nem volt még húszéves.

Gumit rágott. Szemtelen kifejezés ült az arcán, állapította meg az asszony

kicsit késõn. Alig nyílott ki ugyanis az ajtó, a fiatalember betolta

Collinsnéval együtt. Nagyon erõs lehetett.

 

- Tessék... Ki maga?

 

- Pofa be, öreglány! - rikkantotta a fiú, és becsapta az ajtót. A haját

színesre festette. A zubbonyán tucatnyi jelvény virított, a karján fekete

bõrcsíkot hordott.

 

- Van itthon pénz, anyókám?

 

- De kérem... - Collinsné, a madárarcú, vékonycsontú asszony nagyon

védtelennek érezte magát. Az is volt. A fickó szélesen vigyorgott, megragadta

az asszony karját, és maga elõtt lökdöste a nappali felé:

 

- Elõ a dohányt, öreglány! Mert ha nem, akkor megmutatom, mire való ez a kés!

- bömbölte.

 

Collinsné már nagyon bánta, hogy kinyitotta az ajtót, és hogy nem szereltetett

rá védõláncot.

 

A rabló nagy bakancsával bement a nappaliba. Megállt középen, és ismét

rárivallt Collinsnéra:

 

- Mit bámul, nyanya? Hol tartja a pénzét? Ide vele, mert levágom, mint a

csirkét! - Az öregasszony csaknem elájult. Hirtelen fázni kezdett, és

megrohanta a rémület.

 

- Az... az asztal... fiókban - intett a nappali közepére. Úgy reszketett a

lába, hogy egészen erõtlennek érezte magát. Pedig mindig olyan erõs volt! Most

hirtelen térdre esett.

 

 

A fiatalember felröhögött. Tetszett neki, hogy a "nyanya" térden állva könyörög

a nyomorúságos életéért... Lehet, hogy mégsem szúrja le? Talán megkegyelmez

neki, ha elég pénzt talál abban a fiókban. Bakancsával rálépett a szõnyegre. A

keze lecsapott az asztalfiókra, kihúzta.

 

A szõnyeg másik széle már Collinsné kezében volt. A szeme csak a rabló lábát

látta. És eljött a kellõ pillanat. Úgy csúszik a padló, talán sikerül...

 

Hatalmasat rántott a szõnyegen. Minden erejét beleadta ebbe a mozdulatba.

Nagyon, nagyon kívánta a rosszat a rablónak. Most a kés láttán ébredt félelme

is megnövelte az erejét.

 

A szõnyeg valósággal elrepült. A fiatalember tompa kiáltással vesztette el

egyensúlyát, fél fordulatot tett, de már késõ volt. A lába kicsúszott alóla,

fejjel zuhant a kandalló mûmárvány oszlopának. És ott maradt a padlón,

mozdulatlanul. Collinsné lihegve állt fel. A férfi behunyt szemmel feküdt, a

homloka vérzett. Collinsné nagyot sóhajtott, elvette a kést, aztán a telefonhoz

tipegett. A rendõrséget hívta.

 

- ..De nagyon siessenek, kérem! - kötötte a lelkükre. Aztán leült a fotelra,

a vázát a kezében szorongatta. Ha felébredne az ájult rabló, bizony

könyörtelenül fejbe csapná.

 

Azért Smithné is eszébe jutott. Tulajdonképpen nem is olyan nagy baj, hogy

ennyire felpasztázta a padlót. Legközelebb meg is dicséri érte...

Nemere István: A szórakozott felügyelõ  (Tvr-hét 1998/28)

 

Silver felügyelõ végignézte valamennyi felvételt. Homályos érzése támadt, de

nem tudta pontosan megfogalmazni. Ám nyomon volt, ezt határozottan érezte.

Rutinosan fogok kérdezni, gondolta. Egy apró tárgyat még a zsebébe tett,

mielõtt útnak indult.

 

Mr. Sullivant a ház mögött, az úszómedence mellett találta. A férfi még fiatal

volt, harmincon innen. Amikor megpillantotta a felügyelõt, gyanakvás lobbant a

szemében. Silver észrevette, de nem mutatta. Leültek a napernyõ alá. Még nem

volt dél. A felügyelõ remélte, hogy fél óra múlva már nem lesz tulajdonos itt

ez a fickó, aki csöppet sem volt rokonszenves. Az asztalra tette a kis

magnetofonját, és elindította.

 

- Akkor hát beszéljük meg még egyszer, Mr. Sullivan! - mondta lassan. - Az ön

nagybátyja, Fred Sullivan ismert üzletember volt, nagy vagyont gyüjtött, és

mivel gyûlölte a nõket, sohasem nõsült meg, gyermeke sem született. Így ön, az

unokaöccse lett az egyetlen örököse. Sullivant felboncolták a halála után, és a

szervezetében erõs méreg hatását tapasztalták. A szakértõ szerint alighanem

szájon át adták be neki. Önnek a halál idejére, sõt a megelõzõ két napra is van

alibije.

 

Sullivan nyugodtan várt. Nagyon magabiztos volt és ez dühítette a detektivet.

Folytatta:

 

- Végignéztem a nagybátyja életében készült videofelvételeket és fényképeket.

Ugye, szokása volt, hogy a szájába vette a golyóstolla végét? Bármit írt, vagy

akár csak aláírt, a megszokott mozdulattal vette szájába a toll végét. Arra a

rövid idõre ís, amíg egyet lapozott a kõvetkezõ aláírásig. Az íróasztalán

találtam is ilyen tollat - kivette a nejlonzacskóból, és felmutatta. Közben le

nem vette a szemét az unokaöcs arcáról.

 

Azt hitte, hogy Sullivan már a fehér golyóstoll látványától elsápad. Csalódnia

kellett. Az unokaöcs savószínû szemével Silverre nézett.

 

- Mi közöm hozzá? - kérdezte

 

- Az inas szerint ezt a tollat ön ajándékozta Frednek a legutolsó

születésnapjára. Ami öt napja volt. A szakértõk kimutatták a nyálban oldódó és

a nyálkahártyán át ható mérget. Elég volt, ha Fred kétszer-háromszor a szájába

vette a tollat, és egy órán belül végzett vele a méreg.

 

- Alibim van - így Sullivan. - A halál beállta elõtt több napig külföldön

voltam, mint tudja.

 

- Tudom. De a toll az ön ajándéka.

 

- De nem mérgezett! Nem az én tollamtól halt meg!

 

Silver ekkor a férfinak nyújtotta a tollat:

 

- Ha nem mérgezett, akkor vegye a szájába!

 

Sullivan döbbenten és rémülten meredt elõbb a tollra, aztán a felügyelõre.

 

- Nem én tettem!

 

- Vegye a szájába, és hiszek önnek! - kiáltotta Silver.

 

- Nem bizonyították, hogy mérget kentem rá!

 

- Ha ártatlan, vegye be! - ismételte Silver. Sullivan tehetetlenül vergõdött.

Két rendõr jelent meg a medence másik oldalán, az egyik bilincset lóbált

jelentõségteljesen. Sullivan a tollra meredt, és sápadtan suttogta:

 

- Ne kényszerítsen rá, kérem! Bevallom, én voltam!

 

- Sejtettem - így Silver felügyelõ. Megállította a magnót, majd szórakozottan

a szájába vette a toll végét. Intett a rendõröknek, hogy vigyék el. A gyilkos

tekintetét látva észbe kapott, kivette a tollat a szájából, és mosolygott:

 

- Oh, semmi, semmi... Csak nem képzeli, hogy az igazi bûnjelet hoztam

magammal? Ez ugyanolyan toll, mint az a bizonyos. Amin mellesleg a szakértõk

nem találták meg a méreg nyomát. Azért köszönöm, hogy bevallotta, kedves Mister

Sullivan...

Nemere István: A takarékosság bajjal jár  (Tvr-hét 1997/29)

 

- Régóta keresek olyan szakembert, mint ön - jelentette ki Mr. Resting, és

kényelmesen hátradõlt a széken. Ötvenes, durva arcú férfi volt. A teraszról

egyenesen a tintakék tengert látta. A mólónál néhány jacht állt, a házban halk

zene szólt. - Örülök, hogy végre megtaláltam. Vállalja a feladatot?

 

- Ötvenezerért bárkit, bármikor, bárhol - morogta a másik.

 

Apró termetû mesterlövész volt, újabban bérgyilkos. Szerette a munkáját,

szerencsére akadt is bõven. Itt van ez a Resting. A cégtársát kellene eltennie

láb alól. Ha a társ, Yollop meghal, a cég teljes egészében Resting tulajdonába

kerül.

 

- Ez Yollop fotója, a hátára ráírtam a címét. Itt az elõleg, a többit majd

utána kapja meg. Elõbb telefonáljon!

 

- Rendben.

 

Restingnek csak késõbb jutott eszébe, hogy a bérgyilkos nevét sem tudja. Úgyis

álnevet mondott volna - legyintett.

 

Négy nappal késõbb Yollopot holtan találták a külváros egyik sikátorában. Az

ismeretlen tettes két lövéssel végzett vele. Elvette a tárcáját. Szokásos

rablási ügynek látszott. A nyomozási ugyan nem zárták le, de a rendõrök semmi

jóval nem biztatták Restinget. A tettest vagy elkapják; vagy nem.

 

Restingnek nem volt pénze. Pedig sejtette, hogy a bérgyilkos hamarosan

jelentkezik. Amitõl tartott, bekövetkezett. Mivel a cégben lévõ pénzét még nem

vehette ki, pillanatnyi anyagi gondja támadt. Ezért aztán, amikor a pasas

telefonon hívta, nyersen így szólt:

 

- Kicsoda maga? Soha nem találkoztunk, nem is ismerem! Nem ajánlom, hogy még

egyszer zaklasson, különben szólok a rendõröknek!

 

A bérgyilkos hüledezve tette le a kagylót. "Hogy manapság egyesek mit meg nem

engednek maguknak! Rongyos tizenötezerért elvégeztette velem a piszkos munkát,

a fennmaradó harmincötöt pedig nem akarja megadni. Ennek nem lesz jó vége"

- csóválta a fejét a férfi.

 

Egy óráig törte a fejét, aztán szélesen elmosolyodott. Ilyenkor egészen

kellemes arca volt - senki meg nem mondta volna, mibõl él. Elment a

Resting-villához, a kõzetében leállította a kocsiját, és megvárta a sötétedést.

Amint eléggé sötét lett, átmászott a kerítésen. Tíz perc múlva ismét az utcán

volt. Elhajtott a legközelebbi telefonfülkéhez. Zsebkendõjét a telefonkagylóra

tette, és tárcsázta a rendõrséget.

 

- Fontos bejelentést szeretnék tenni - mondta rekedten.

 

 

Resting éjféltájban ért haza. A ház elõtt több rendõrautót látott, odabent

ugyanaz a nyomozó fogadta, aki már a Yollop-ügy kapcsán is beszélt vele.

 

- Jó estét! Mi történik itt? - Resting homlokát szigorú ráncok tarkították.

 

- Jó estét, Mr. Resting! Képzelje, megvan Yollop úr gyilkosa!

 

- Nahát, ez remek! Hogyan bukott le?

 

- Házkutatást tartottunk - mondta a nyomozó, és nejlonzacskóba csomagolt

pisztolyt vett elõ. - Ezzel a fegyverrel ölték meg a cégtársát. A pisztolyt

most találtuk meg a garázsban.

 

- Kinek a garázsában?

 

- Az önében. Így tehát... ön a gyilkos.

 

Mr. Resting csak nézett. Még akkor is, amikor bilincsbe verték. Aztán

felfogta, hogyan került a pisztoly a garázsba. Harmincötezret megspórolt, de

helyette elveszítheti az életét. Itt még érvényben van halálbüntetés!

 

Amikor félig kábultan beült a kocsiba, a járda másik oldalán, a bámészkodók

között ismerõs arcot fedezett fel. A névtelen kis ember állt ott, és amikor

Mr. Resting ránézett, feltartotta öklét, és a magasba mutatott a középsõ

ujjával.

Nemere István: A takarító bosszúja  (Tvr-hét 2000/36)

 

Ulla szégyentõl piros arccal ült a padjában. Az évfolyamtársai diszkréten

vigyorogtak. Ballard professzor ismét jól megcsipkedte. Ahogyan máskor is.

"Maga, kisasszony, sohasem lesz vegyész. De még takarítónõnek sem volna jó."

 

Ulla nem tudta megszokni, pedig már régóta ment így Amióta a vegytan

professzora megtudta, hogy fia, Will ezzel a lánnyal jár és komolyak a

szándékai. "Nem fogom ráhagyni a vagyonomat! - kiabált otthon az öreg Willel.

- Mindent te örökölsz utánam, és egy ilyen lányt vennél feleségül? Hogy

ideköltözzön?" - mutatott szét drámai mozdulattal. A Ballardok régi gazdag

család volt, nagy vagyonnal.

 

Az öreg is csak hobbiból tanított az egyetemen, nem volt rászorulva a

fizetésére. Mellette pedig üldözte Ullát, megszégyenítette a nyilvánosság

elõtt, a vizsgáin rendre rossz jegyet adott neki. Will vigasztalta a lányt: "Ne

félj, majd elmúlik. Adj egy évet és én megpuhítom apámat!" De egyelõre nem úgy

nézett ki, hogy puhítható lenne.

 

Végsõ kétségbeesésében Ulla mást talált ki. Figyelni kezdte az öregget.

Rájött, hogy szobijában ülve sokat telefonál. Kétszer járt be egy héten

megtartotta az óráit, aztán kezébe vette a telefonkagylót és legalább

háromnegyed órán át hívogatta az ismerõseit.

 

Ulla méregre gondolt. Tudta, vannak alapanyagok a szertárban. Egyik nap

megvárta, míg a szertárban van gyakorlatuk, de a szertáros árgus szemmel

figyelte õket. Utána minden szekrényt kulcsra zárt és megvárta, míg a diákok

elmennek ebédelni. Nem tudta, hogy Ulla akkor már a tisztítószerek méteres kis

szekrényében rejtõzik. A szertáros levette köpenyét, otthagyta az egyik széken,

bezárta a szertárt és elment ebédelni. Ullának húsz perce volt. Ez elégnek

bizonyult. A szertáros köpenyének zsebébõl elõszedte a kulcsokat, kis fiolákba

kigyûjtötte a mikroszkopikus mennyiséget. Nem vehették észre a hiányt. Tett

bele a titokzatosnak nevezett X-2-esbõl is. Aztán bezárt mindent, visszabújt a

kuckóba és várt. A szertár hamar benépesült. Amikor senki sem nézett oda,

kimászott és úgy tett, mintha eddig is ott lett volna, csak leesett tollát

keresné az egyik asztal alatt.

 

Otthon elkészítette a keveréket. Másnap behozta és várt. Ballard professzor az

apósa lehet, vagy az is lesz... Megölje? Még habozott. De nem sokáig. A

professzor máris szólította: "No, mit tud nekünk mondani a metilgyökökrõl,

kedvenc takarítónõnk?" Ezzel kimondta magára a halálos ítéletet.

 

A felelete után - amely köznevetségbe fulladt Ballard élcelõdõ megjegyzései

miatt - Ulla ismét piros arccal vonult félre a szünetben. A következõ óra is

Ballardé volt, de Ulla nem ment be a terembe. Ehelyett a professzor szobájába

lopózott. Senki sem járt a folyosón, amikor a kicsiny ecsettel óvatosan bekente

a telefonkagylót. Aztán kiment az épületbõl, jó sokáig gyalogolt. Négy utcával

távolabb szabadult meg az eszközöktõl, bedobta õket a csatornába.

 

Ballard professzor aznapi telefonálása negyven percig tartott; a férfi

szorgalmasan markolászta a telefonkagylót. Amikor elment, kissé sápadt volt.

Ulla megvárta, míg elhagyja az épületet, aztán ismét belopózott a szobába és

gondosan lemosta a telefont. Gumikesztyût viselt, majd a tisztítószerektõl is

megszabadult. Közben eszébe jutott: "Igaza lett az öregnek. Jó takarítónõ

vagyok. De jó vegyész is, és ezt õ tudja a legjobban. Már biztosan tudja." Ha a

másvilágon tényleg minden megvilágosodik a halottak elõtt...

 

Még nem ért vissza a kollégiumba, amikor zsebében megszólalt a mobiltelefon.

Tudta, hogy Will jelentkezik majd feldúltan. "Az apámnak szívrohama volt,

meghalt..." És Ulla már elõre felkészült, hogy vigasztaló szavakkal csökkentse

szerelme mély bánatát.

Nemere István: Te is, fiam, Brutus...?  (Tvr-hét 2002/08)

 

Thomas Greene még csak ötvenéves volt, ereje teljében lévõ férfinak érezte

magát. Ez leginkább akkor jutott eszébe, amikor a menyére, a csinos Vickyre

nézett. Hárman éltek a tágas házban, ahonnan két évvel ezelõtt vitték a

temetõbe Thomas feleségét. A fia, John azóta is haragudott az apjára. Hitt

benne, hogy az anyját megmenthették volna, ha idejében szólnak egy orvosnak. De

hát az asszonyt minden elõjel nélkül a szíve vitte el, egyetlen perc alatt.

 

John dolgozik, de keveset keres. Már célozgatott rá olykor, hogy ha megkapná a

részét az örökségbõl, kezdhetne valami vállalkozást. foghatna. Thomas jól

ismerte a fiát - soha nem vinné semmire.

 

Egyik kedvelt foglalatossága volt, hogy megleste fürdõzõ menyét. Tudta, hogy

otromba dolgot mûvel. De amióta meghalt a felesége, nem volt asszonnyal. Így

hát ha John nem volt otthon, Vicky pedig zuhanyozott, akkor Thomas az

"ereszcsatornát tisztította". Persze még nem került rá sor, hogy erre

hivatkozzon. Nem bukott le, Vicky még nem fedezte fel a dolgot.

 

Csütörtök este is éppen õt leste. De valami történt a fürdõszobában. Telefon

csengett, és Vicky egy törölközõt magára csavarva az ottani készüléket vette

fel. A nyitott ablakon át Thomas tisztán hallott minden szót. Ott maradt a

létrán, a szürkület volt a szövetségese. Hiszen ha Vicky befejezi a

beszélgetést, visszajön ismét a zuhany alá...

 

De az a beszélgetés... Az após csak Vicky hangját hallotta:

 

"Most minek izgulsz, John? Minden készen áll. Baleset lesz, érted? Kimegy

kocogni a hegyfokra, ahogy minden második este teszi. Ott lapulunk majd a

bokrok között. Együtt, érted? És semmi szánalom meg félelem, te gyáva nyúl...

Majd én kézben tartom az eseményeket. Százszor elmondtam már neked, most miért

félsz? Nem fogunk lebukni, meglátod. És ha Thomas már lezuhant a szirtrõl, szép

temetést rendezünk neki. Aztán átvesszük az örökséget, és miénk a világ..."

 

Thomas jéggé dermedt. Hallotta, hogy Vicky visszajött a zuhany alá. A férfit

már nem érdekelte a nõ teste. Lassan lemászott a létráról, és töprengve nézett

maga elé...

 

Másnap bement a rendõrségre, és hosszan beszélt a felügyelõvel. Szombaton

késõ délután készülõdni kezdett. Melegítõt, tornacipõt öltött. Egy törölközõt

tett a nyakába. Nem csodálkozott, amikor hallotta az ajtócsapódást. Tudta, hová

mennnek. Fájt a szíve. "John, hát te is...?"

 

Szürkületkor indult útnak. Nem sietett: homályos volt már a szirten, amikor

felért. Lassan futott, mint aki fáradt. Pedig másféle súly nehezedett rá. Nem

is nézett körül. A szirten szél is fújt, és látszólag senki nem járt ott.

Thomas keskeny ösvényen haladt, alig pár méterre a szakadék peremétõl. Odalent

a sziklás tengerpart. Akit innen lelöknek, vagy száz métert zuhan, és azt nem

élheti túl.

 

Hirtelen két alak magasodott fel elõtte. Fekete ruha, fekete arcok. Szótlanul

léptek feléje, hogy kinyújtott kézzel lelökjék...

 

Reflektorok gyúltak. Rendõrségi helikopter motorja dübörgött fel a közelben,

vakítottak a fények. Megafon kiáltotta, hogy a mesterlövészek célba vették a

tetteseket...

 

Amikor elvitték Johnt és Vickyt, a felügyelõ odament Thomashoz:

 

- Nagyon rossz hangulatban lehet most, Mr. Greene. Meghívhatom egy italra?

 

- Meghívhat - bólintott Thomas kimérten. Még maga elõtt látta Vicky tökéletes

testét, a bõrén szétszaladó gyémánt-vízcsöppeket. Elhessegette a látványt.

Vicky messze nem lesz ilyen szép, mire kijön a börtönbõl. Johnt sem sajnálta.

Viszont eszébe jutott: egyedül maradt a házban, és mostantól kezdve azt hív meg

oda, akit akar - netán éjszakára is!

Nemere István: Temetés  (Vasárnapi Blikk 1998-04-19)

 

- Megtaláltam a módját, hogyan tegyük el az útból az öreget! - Mary lángoló

szemekkel fogadta kedvesét, Robertet. A férfi csak nézte a nõt. Harmincöt éves

volt, jó alakú, vonzó. És velejéig romlott.

 

Az "öreg" Leslie volt Mary apósa. A fia - Mary férje - tavaly halt meg egy

autóbalesetben. A nagy vagyon, a gyárak, a kastély talán Maryre száll; ha az

öreg... No igen. Robert éppen ezért lett a nõ szeretõje, titokban. Ha az öreg

Leslie meghal, a menye örököl, és ez nagyon vonzotta a férfit. Szerette a

pénzt; ám egy kicsit tartott Marytõl. Itt most minden a végrendelet körül

forog, Robert jól tudta. És az asszony éppen errõl beszélt:

 

- Bármelyik percben kiderülhet; hogy szeretõm van. Ezt Leslie nem viseli el,

azonnal közjegyzõt hívat, és megváltoztatja a végrendeletét. Amelyben most

mindent rám hagy, hiszen nincs más élõ rokona: De ha rájön; milyen szégyent

hoztam a család nevére és a drága elhunyt fiára; azonnal új végrendeletét ír.

Képzeld, Rob, az egész vagyon valami jótékonysági egyesületre szállna...!

 

 

Ennél szörnyûbb dolgot Robert sem tudott elképzelni. Ám Mary már tudta, mi a

teendõ:

 

- Leslie-t el kell intézni, drágám! Minél elõbb, annál jobb. Ha most hal meg,

a jelenlegi végrendelet érvényes, és minden az enyém lesz. Pár héttel késõbb

aztán te meg én legálisan is "megismerkedünk", és nemsokára jöhet az esküvõ.

Szép pár leszünk, Rob, és gazdag pár!

 

 

Robert nagyon örült a tervnek, de azért elakadt a lélegzete, amikor értesült a

részletekrõl...

 

- ... És akkor jövök én, uram. Fogom a pisztolyt, és egészen közelrõl a jobb

halántékába lövök. Ön azonnal... szóval, elhalálozik. A pisztolyt a kezébe

nyomom, mintha öngyilkosság történt volna. Mary majd azt mondja a rendõröknek,

hogy ön az utóbbi idõben depressziós volt, nem tudta feldolgozni a fia halálát.

 

- Hogyan jut be a házba? - kérdezte szigorúan Leslie, az após.

 

- Mary is itt lakik a kastélyban. Õ enged be késõ este a hátsó ajtón, amikor a

személyzetnek kimenõje van. Mielõtt értesíti a rendõrséget a tragikus

eseményrõl, kienged innen észrevétlenül - Robert nagyot nyelt. Csak meg ne

bánja a döntését! Mary szeszélyes, olykor nagyon ellenséges, és... nagyon

veszélyes.

 

Az idõs Leslie szinte belelátott a fejébe:

 

- Okosan tette, hogy eljött hozzám, Robert. Mary kiszámíthatatlan és

megbízhatatlan. Elvégeztette volna önnel a piszkos munkát, aztán örökölve a

vagyont többé szóba sem állt volna magával. Ha pedig ugrálna, kedves Robert,

még tán a rendõrségnek is feladná önt, a gyilkost. Vagy ami rosszabb: önt is

eltenné láb alól - Leslie õsz feje szinte világított a félhomályban. A férfi

elõvonta csekk-könyvét, beleírt egy összeget. Kitépte a lapot és átadta. Robert

szíve hevesebben vert:

 

- Ez... mind az enyém..., uram?

 

- Ez csak a fele, Robert. Ha elég bátor és ügyes lesz, még egyszer ennyit kap.

 

- Mit kell tennem?

 

- Amit terveztek, csak fordítva. Hiszen az is elképzelhetõ, hogy egy feleség

bánkódik elhunyt férje után, és nem tudja feldolgozni annak szörnyû halálát...,

nem igaz? Tegye meg, és attól kezdve gazdag embernek mondhatja magát, kedves

Robert.

 

 

A temetési menet a sírgödörhöz ért. Rengeteg koszorú borította a koporsót. A

legnagyobbat Leslie küldte: "Szeretett és felejthetetlen menyemnek, Marynek

- az apósától." Az öreg egy lépésre állt a koporsótól, és arra gondolt: Robert

már messze jár. Ügyes fickó, jól választott, és rászolgált a pénzre. Mary hamar

végzett volna vele is, ezt idõben belátta. Mary, aki egy héttel ezelõtt egy

este részegen vezette a kocsiját, és nekifutott a korlátnak. A jármû

kigyulladt, elégett. Az utasával együtt, akit azért sikerült azonosítani.

 

 

Leslie mélyet lélegzett. "Aki az életemrere tör, aki engem akar kifosztani,

megjárja. Az ember úgy védekezik, ahogyan tud!" - és kezébe vett egy göröngyöt,

hogy mihamarabb a sírba eresztett koporsóra dobja.

Nemere István: Egy kis testmozgás  (Tvr-hét 1994/3)

 

A magányos nõ cipõsarka hangosan kopogott a sötét, külvárosi járdán. Talán

abban reménykedett, hamar célba ér, mielõtt észrevenné valaki? Igen rossz hírû

környék ez. A fiatal hölgy teljesen egyedül volt a veszélyes tájon.

 

Hamarosan léptek dobogtak mögötte. Három rossz arcú férfi sietett a nyomában.

A nõ elõször gyorsította a lépteit, aztán a lakatlan ház falának vetette a

hátát:

 

- Mit akarnak tõlem?

 

- Tudod te azt nagyon jól - röhögtek a pasasok. Közelebb léptek, kezüket

kinyújtották, akár a tigris a karmát...

 

Ekkor furcsa, váratlan dolog történt. Az addig bizonytalan, reszketõ nõ

megváltozott, hirtelen nagyon gyors lett. Ütések csattantak, rúgástól alélt

testek zuhantak a földre. Valaki feljajdult, egy másik szinte sikoltott. Amikor

a támadók eszméletlenül lerogytak, a nõ sorban föléjük hajolt. Mintha

ellenõrizné, élnek-e még? Aztán eltûnt.

 

Két nappal késõbb egy másik negyedben, éjjel fél egykor két pasas támadott meg

egy magányos, karcsú nõt az elhagyatott, sötét autóparkolóban. A két férfira

hajnaltájt találtak a korai járókelõk. Az orvosok szerint, állítólag, aligha

lesz belõlük ismét ember...

 

Még ugyanazon a héten a metróban is hasonló eset történt. A nyomozás során

kiderült, hogy részegen garázdálkodó, kopaszra nyírott fiatalemberek tartották

rémületben az egyik szerelvény utasait. Ám, amikor belekötöttek egy vörös hajú,

vékony asszonyba, megint elszabadult a pokol. Másnap, amikor az illetõk

magukhoz tértek a börtönkórház intenzív osztályán, dadogó vallomásukból csak

arra derült fény: valóságos boszorkánnyal találkoztak. Az illetõ némán esett

nekik, kézzel-lábbal osztogatta a csapásait, mint valami karate- vagy

kick-bokszfilm hõse. A legtöbben csak a szemére emlékeztek, azt nem felejthetik

el! Vörös fényben izzott és fenyegetõ volt... Ennél jobb személyleírást nem

adhattak.

 

A nagyváros kerületi rendõrkapitányai bizalmas értekezletet tartottak az

ügyrõl, de semmire sem jutottak. Éjszakába nyúló tanácskozásuk végén érkezett a

hír: az ismeretlen, "vad nõ" újra akcióba lépett. Ezúttal a külvárosi busz

végállomásán kocsifeltöréssel szórakozó bandát tett ártalmatlanná. Négy súlyos

sérült maradt a helyszínen, a többiek szétfutottak, így értékelhetõ

tanúvallomásokra most sem lehet számítani...

 

A hónap vége felé Greg, a mosolygós, fiatal rendõr hadnagy szolgálat után

megvárta Bettinát. A lány a kapitányság számítógépes központjában dolgozott.

Csak látásból ismerték egymást eddig. Bettina karcsú volt, sportos mozgású,

barna hajú. Szolgálatban mindig mosolygott, lágy léptekkel járt.

 

- Helló, Bettina! Azért jöttem, hogy megzsaroljalak - így Greg, és nevetett.

Szerelem volt a szemében, jól látta a lány. Vette hát a lapot:

 

- Látszik, te is rendõr vagy! Szakmai betegség... No és mi a zsarolás célja?

 

- Egy vacsora veled. Ma este, valami hangulatos helyen.

 

- És ha nemet mondok? - évõdött a lány.

 

- Akkor mindenkinek elmesélek egy történetet. Hol volt, hol nem volt, élt

egyszer egy fiatal rendõrnõ, aki imádta az akciókat, az igazi rendõri

feladatokat. Annál is inkább, mert abban a távoli városban, ahonnan nemrégen

idekerült, csoportelsõ volt a kick-bokszoktatás során. Rémisztõ erejû ütéseirõl

volt híres. Ám az új városban felettesei nem vették emberszámba, és hallani sem

akartak arról, hogy akciócsoportba osszák be. Akkor úgy döntött, magánúton

számol le a bûnözõkkel. Vörös parókát szerzett, és estefelé a külvárost

járta...

 

Tehát Greg követte õt, így jött rá! Ám a férfi tekintetét látva, Bettina

megenyhült. A fiú kedvesen, de határozottan folytatta:

 

- A mi városunkban viszont én voltam csoportelsõ a kick-bokszban. És képzeld,

piti áruházi tolvajokat kell kihallgatnom, egész nap jegyzõkönyveket gépelek.

Úgy gondolom, mától kezdve együtt járhatnánk az utcákat.

 

Éppen egy aluljáróhoz értek. Bõrzekés pasasok kisebb bandája jött velük

szemben:

 

- Hé, ti! Ide a pénzt, vagy kikészítünk benneteket!

 

- Íme, az elsõ alkalom - mondta Bettina.

 

- Vacsora elõtt nem árt egy kis testmozgás - felelte Greg. Aztán már csak

tompa ütést, rúgást és jajveszékelést lehetett hallani. Valaki szétrúgta az

egyetlen lámpát is. A sötétben két futó ember távolodott a színhelyrõl, miután

elcsendesedett minden.

 

- Gondolom, szereted a szardíniás pizzát?

 

- Különösen külvárosi csehóban. Minél sötétebb és gyanúsabb a környék, annál

jobban ízlik a falat.

Nemere István: "A tetõn dolgoznak"  (Tvr-hét 1996/31)

 

Hurd lihegve állt meg az épülõ ház mellett. Meleg volt, és a szíve, a beteg

szíve veszettül vert. Izgatottan megnyalta az ajkát. Felnézett; a betonváz

óriási ágaskodó állatra emlékeztette. A legfelsõ szint tízemeletnyi magasságban

volt.

 

Szombat dél lévén, árva lélek sem járt arra. Hurd látta a vörösre festett

teherliftet meg a feliratot: "Vigyázz, a tetõn dolgoznak! Veszély!" Hát

veszély, az lesz, csak érjünk fel, vibrált a férfi agyában.

 

- Gyere, kismadaram! - Azzal beléptek a dróthálós liftbe. Míg Hurd rájött,

melyik gombot kell megnyomnia, Angela szüntelenül csivitelt:

 

- Tényleg itt fogunk lakni, Hurd? Éppen ideje, hogy otthagyjuk azt a környéket.

Utálom a kertes házat, nekem tetõlakás kell! Hogy láthassam a folyót és a

hegyeket! Hogy ne másszanak be pókok az ajtó alatt. Tágas legyen, mert fogadást

szeretnék adni, Hurd!

 

Míg felértek a tetõre, Hurd ismét végiggondolta, mit kell tennie és miért.

Angela egy éve a felesége, ha nem lenne olyan gazdag, már rég elvált volna

tõle. Házsártos, veszekedõs, és õrzi a pénzét. Pedig olyan gazdag! Hurd

tulajdonképpen a vagyona miatt vette el, de rosszul számított. Angela

féltékenyen ül rajta. Még jó, hogy ha valami történik; mindenét én öröklöm

- gondolta. Angela tíz évvel idõsebb nála... Dehogy akart Hurd ebben a házban

lakást venni! Egészen más okból jött ide. Mielõtt kinyitotta a liftajtót,

gondoskodást mímelve szólt alacsony, kövér, ellenszenves asszonyára:

 

- Aztán vigyázz, kismadaram, ne menj közel a tetõ széléhez!

 

Angela kilépett. Friss szellõ fújt, a nyers betonon itt-ott kátrányfolt

tarkállott, és szigetelõanyag hevert tekercsben. Volt ott néhány szál vékony

deszka, meg egy rúd is, aztán betonkeverõ vezetékkel és több eldobott

kólásdoboz. Angela, persze, a tetõ szélére lépett, mert Hurd megtiltotta neki.

A férje nem mert lenézni, de ez nem is állt szándékában. Felkapta a rudat.

Angela a tetõ szélérõl kiabált lelkesen:

 

- Nézd, Hurd, innen tényleg látni a folyót! Meg a hegyeket is. Itt akarok

lakást és nagynagy erkélyt vagy teraszt, ezen az oldalon! Jó?

 

Mielõtt folytathatta volna, Hurd két kézre kapta a rudat, a végét Angela

hátának nyomta, és hatalmasat lökött rajta:

 

- Repülj, kismadaram!

 

A nõ kiáltott és már zuhant, közben nevetségesen kalimpált a lábával. A

sikoltása elhalt, onnan alulról már nem hallatszott fel. Hurd lassan letette a

rudat, és a forró tetõn visszament a lifthez. "Azt mondom majd a rendõröknek,

hogy Angela egyedül ment föl a tetõre, itt akart lakást venni. Én szédülök a

magasban, azért maradtam a kocsinál. Mivel egy ideig nem jött vissza,

keresésére indultam, és..." Bizonyos volt benne, hogy valódi döbbenet és gyász

lesz majd könnyes szemében. "Angela is szédülõs volt. Mondtam is neki, ha

felmegy, ne lépjen ki a tetõ szélére..."

 

 

Angelát az elsõ emelet magasságában felfogta a törmelék lehullását akadályozó,

erõs mûanyag védõháló. A rugalmas háló befogadta, majd lassan lecsúsztatta. Az

asszony egy percig ájultan feküdt az elsõ szinten, aztán összeszedte magát.

Keze-lába reszketett, amikor kilépett a szint szélére. Látta, hogy Hurd leért a

lifttel. A férje nyugodtan indult a várakozó kocsi felé. Angela rákiáltott:

 

- Hurd, te átkozott gyilkos!

 

Hurd odanézett, és fennakadt a szeme. Az asszony... Angela... él! És el fogja

mondani a rendõrségnek, mit tett vele! Hurd szeme elõtt elmosódott a látvány.

Hirtelen valami elszorította a torkát, a fájdalom a mellkasából kisugárzott a

karjába is. Zúgást hallott a fejében. Talán még eszébe jutott a szíve, a beteg

szíve... De lehet, hogy arra sem maradt ideje.

 

A "Vigyázz, a tetõn dolgoznak! Veszély!" felirat alatt csukódott be a szeme

- örökre.

Nemere István: Fõ a tisztaság  (Tvr-hét 1994/17)

 

- Helló, drágám! Most megöllek!

 

Roy csak ennyit mondott. Pisztollyal állt a mosókonyha ajtajában. Susanne épp a

mosógépbe rakta be a színes ingeket. Nagyon szerette a tisztaságot, fõleg a

mosást. Ez volt a mániája. Ezért is nem engedte, hogy a bejárónõ kezelje a

gépet. Élvezte, ahogyan minden egyre tisztább lesz a keze alatt.

 

Az asszony felnézett és döbbenten kérdezte:

 

- Tréfálsz, Roy? Mondhatom, hülye vicceid vannak.

 

- Szó sincs róla. Komolyan beszélek veled, és utoljára az életben. Elég volt!

- Roy még mindig az ajtóban állt.

 

- Mibõl volt elég? - Susanne fölegyenesedett.

 

- Hogy a tiéd a pénz, és oly keveset adsz belõle! Egész vagyont örököltél, és

sajnálsz tõlem pár száz dollárt!

 

- Ha italra kéred... a pénzért meg kell dolgozni, Roy! - az asszony szigorú

tekintetet vetett rá, és leguggolt a gép elõtt. Szemlátomást nem fogta fel a

veszélyt. Vagy nem akarta érteni?

 

Susanne veszélyes játszmába kezdett.

 

Mert Roy most már ideges volt. Kezében egy pillanatra megremegett a fegyver.

A feszültség napok óta benne bujkált. Azóta, hogy eldöntötte: így fogja

megoldani élete legfontosabb kérdését.

 

Úgy érezte, elhibázta a sorsát hat évvel ezelõtt. Akkor vette feleségül a

gazdag, de csúnya Susanne-t. Akkor még nem tudta még, milyen rabságra ítéli

önmagát!

 

De közel már a szabadság...! Egész testében reszketett az izgalomtól. A végre

beköszöntõ szabadság ígéretétõl.

 

- Mindegy! Vége már! - kiáltotta Roy, és ismét a feleségére emelte a

fegyvert. Az asszony láthatóan nem vesztette el nyugalmát, pedig ott belül

aligha maradt közömbös. A mosógép halk duruzsolással indult, Susanne

beakasztotta a szárítókötél egyik végét a fali kampóba, elindult a mosókonyha

másik falához. Kezében vitte a kötelet. A helyiség elég magas volt, és a

mennyezeten is volt egy kampó.

 

Roy lõtt. Háromszor egymás után.

 

Susanne egy pillanatig maga elé nézett döbbenten, aztán lerogyott. A

szárítókötél a kezében maradt, nem engedte el. Amint elhaltak a dörrenések, a

csúnya asszony félig a mellén feküdt, arccal a hideg kõpadlón. Mozdulatlanul.

 

Roy elõször csak a lõporfüst maró szagát érezte. Aztán felnyögött: - Istenem!

- és közelebb merészkedett. A polcra tette a pisztolyt, pár pillanatig állt a

mozdulatlan asszony fölött.

 

"Hát bevégeztetett. Szabad vagyok."

 

De csakugyan meghalt-e? - ötlött eszébe. Felesége fölé hajolt, megfordította

a testét. Nagyon elcsodálkozott, hogy sehol egy csepp vér... Pedig a három

golyóból mindnek találnia kellett!... Bambán bámulta az asszonyt.

 

És akkor szörnyû dolog történt.

 

Susanne megelevenedett! Egyáltalán nem volt halott! Villámgyorsan Roy nyakába

vetette a szárítókötelet, majd ismét átdobta a fején, és elugorva férjétõl,

teljes erõbõl meghúzta a hurkot. Az megszorult.

 

Roy Susanne felé indult volna, de a kampó megtartotta a kötelet. A férfi

hörögve fuldoklott. A kötél erõs volt, Susanne még erõsebb, Roy magára maradt a

fal és felesége között. Arca elkékült.

 

- Napok óta tudtam, mit tervezel! Azt hiszed, nehéz volt kitalálni? Vaktöltényt

tettem a pisztolyodba, mocskos gazember! - és Susanne lihegve rántott még egyet

a kötélen. Az utolsót.

 

Roy karja leesett, szeme kidülledt, nyelve kilógott, térde megroggyant.

 

Az asszony lihegve várt, aztán egy széket tett a mennyezeti kampó alá. Nyögve

emelte fel férje nem túl nagy testét. Felhúzta a kampóra, úgy lógott, mint egy

akasztott ember. Az is volt.

 

A mosógép közben halkan duruzsolt. Aztán Susanne felrúgta a széket, mintha

Roy tette volna. Magához vette a pisztolyt, alaposan kiszellõztetett, majd

felment a lakásba. Átöltözött és telefonált lihegve, álizgatottan:

 

- Rendõrség? Kérem, jöjjenek gyorsan! A férjem... felakasztotta magát... a

mosókonyhában... Igen, nincs kétségem afelõl, hogy öngyilkos lett. Jaj istenem,

úgy félek, ugye, hamar ideérnek?

 

Letette a kagylót, és az órájára nézett. Hát igen, mire a rendõrök elvégzik a

vizsgálatot és elszállítják a holttestet, éppen kiszedheti a tiszta ruhát a

mosógépbõl. Milyen öröm lesz az is! Már elõre élvezte a tiszta, de még nedves

ruhák tapintását.

 

Ja, és másik kötelet kell majd kihúznia a falak között, jutott még az eszébe.

Nemere István: Tökéletes alibi  (Tvr-hét 1998/36)

 

Ennél jobbat egyetlen krimiíró sem talált még ki - gondolta Lawson elégedetten.

Még egy utolsó pillantást vetett a bowlingpályára. Együtt volt a szombat esti

csapat. Egy perce sincs, hogy gurított, és legalább tíz perce maradt a

következõ gurításig. A haverok lassúak, és viccelõdnek közben.

 

- Kinézek a mosdóba - mondta Lawson gondtalanul Joe-nak, és kisétált. A

folyosón nem volt senki. Gyorsan elérte a hátsó kijáratot.

 

Ha a tévében pontosan kezdték a Dallast, akkor a lövés a tizennegyedik

percben fog eldördülni. Murdoch mindig az esti folytatást nézi meg, Lawson már

délelõtt látta ezt a részt. Gondosan mérte az idõt. Kirohant a sötét parkba.

Ott lapult a kerékpárja, rápattant és elszáguldott. Senkit nem látott, késõ

este volt már.

 

 

Murdoch, az átkozott!... A fõnöke, a rabszolgahajcsárja, a kizsákmányolója.

Hány ötletét vette el és csinált belõle pénzt - önmagának! Lawson évek óta

várta a bosszú percét. És íme, eljött. Az ötletet a tévésorozat adta.

 

Sebesen kerekezett. Két perc alatt odaért. Az egyik sötét bokor mellé letette a

kerékpárt, majd átfutott a kerten. Murdochnak nincs kutyája, sajnálná a pénzt

az élelemre. A vén disznó! És egyedül nézi a tévét, a személyzetet kitiltotta a

tévészobából. Szigetelt ajtó és fal. Ott ül egyedül, és nézi a sorozatot,

Dallas-mániás az öreg. Most véged! - suttogta Lawson.

 

A szokásosnál két számmal nagyobb cipõt viselt, a kisebbet, az igazit a

kerékpárján lévõ zsákban tartotta. Ha a rendõrség a pázsiton vagy az ablak

alatt lábnyomot talál, az nem az õ mérete lesz.

 

Minden úgy volt, ahogyan várta. A konyhában Murdoch inasa és a szakácsnõ

vacsorázott. A személyzet szintén a Dallast nézte. Az öreg bent volt a

tévészobában. A szúnyoghálós ablak nyitva, Murdoch szereti a friss levegõt. Már

nem sokáig, sziszegte Lawson. Pisztollyal a kezében az ablakhoz ment.

 

 

A szúnyoghálón át látta Murdochot. A fotelben ült, arcán kékes tévéfény

villódzott. Lawson látta a képernyõt is. Most jön Jockey az irodájába. Egyedül

van, de nem sokáig. Igen, már mutatják is, hogy nyílik a bejárati ajtó, egy

fekete kesztyûs kéz az ajtó gombján... Lawson kibiztosította a pisztolyt, és a

hálón át célba vette Murdoch fejét. Amikor fél szemmel látta, hogy a képernyõn

egészen közelrõl mutatják a pisztolyt, már tudta, hogy csak egy röpke pillanat

maradt.

 

A két lövés döreje egybeolvadt. Murdoch lehanyatlott. A sorozat a képernyõn

folytatódott. Lawson halkan futott át a kerten. Máris a kerékpárnál volt.

Felpattant, és elszáguldott a környékrõl. A parkban a folyó felé kanyarodott,

megtorpant a parton. Senki sem volt ott. Lekapta a nagy cipõjét, bevágta a

zsákba a pisztollyal együtt. Nehéz követ tett a zsákba, és az egészet bedobta a

vízbe. Teljes erejébõl tekert vissza az épülethez.

 

Fél perce volt még a tízhez, amikor mintegy a mosdóból jövet, ismét a

bowlingterembe lépett. Már nem sietett. Megállt a fiúk mögött. Joe szokás

szerint most is elpuskázta, alig két fát ütött le.

 

- Lawson, hol vagy? - kiáltotta valaki.

 

- Hol lennék, hát itt! Hogy ti milyen lassúak vagytok! - morogta, és kezébe

vette a fényes, súlyos golyót. Amikor eldobta, tulajdonképpen nem is nézett

utána. Csak a szabadság és a diadal szelét érezte ebben a vadonatúj, Murdoch

nélküli világban.

Nemere István: Toronyház  (Tvr-hét 1993/34)

 

Theo a mélység fölött lógott. Tizennyolc emeletnyi levegõ volt alatta és a

park. A fák innen föntrõl aprónak tûntek, akárcsak a park szélén fel-felbukkanó

autók. De Theo az utolsó negyedórában ritkán nézett le. Legalább tíz perce

csimpaszkodott a toronyház felsõ szélének peremén. Nem érzékelte az idõ

múlását, de remélte, az üldözõi már elmentek.

 

Húsz perccel korábban a legfelsõ emeleten Theo véletlenül szemtanúja volt egy

gyilkosságnak. Mit sem sejtve jött a folyosón, amikor észrevett két sötét arcú

pasast. Kihátráltak a 181-es lakásból, hangtompítós fegyverrel lõttek vissza.

Valaki sebzetten felkiáltott... Theo elszaladt, de észrevették. Jól ismerte a

házat, így elõnyhöz jutott. Csak abban hibázott, hogy a hátsó lépcsõn felfelé

szaladt. A lapos tetõre jutva nem tehetett mást, a perem alá függeszkedve

lapult meg. Az üldözõk egy ideig ide-oda futkostak a tetõn, aztán elmentek.

 

De talán itt vannak még a közelben... Theo már alig érezte a karját. Iszonyú

erõfeszítéssel sikerült felhúznia magát, egyik térdét a tetõperem szélére

tette. A tüdeje csaknem kiszakadt. Amikor végre felhúzta a testét, elsötétült

elõtte a világ. Újabb percekig csak a levegõt kapkodta és azt hitte, ott hal

meg azonnal. Ezzel szemben inkább élt, és mind jobban magához tért.

 

Végre összeszedte magát és négykézláb, majd görnyedten a lejáróhoz ment. A

lépcsõn csend volt. "Csak az hiányzik, hogy itt lapuljanak, akkor csapdába

esem" - gondolta. Csak most értette meg: amazok látták az arcát, és sejtik,

hogy ezen az emeleten lakik. Bármikor visszajöhetnek, sõt... talán el sem

mentek?! Mielõtt felfedezik a gyilkosságot, el kell intézniük a szemtanút is...

 

Theo kilesett a folyosó sarkán, nem volt ott senki. Halálos csendben osont a

lakása ajtajához, elõvette kulcsát. Az ujjai merevek voltak, még zsibbadtak,

alig engedelmeskedtek az akaratának. Csak akkor lélegzett fel, amikor bezárta

maga mögött az ajtót.

 

Eszébe sem jutott, hogy hívj a rendõrséget. A gyilkosság miatt éppen õ lenne az

elsõ számú gyanúsított. Így csak magához vette a pisztolyát, letörölte az

ujjlenyomatait a fürdõszobában, az asztalon, a poharakról, a kilincsrõl.

A fegyverbe tárat tett, rácsavarozta a hangtompítót. Sebesen másik nadrágot és

nagykockás inget öltött, sapkát tett a fejére. "Hogy ennek is éppen velem

kellett megtörténnie" -, gondolta, amikor óvatosan elhagyta a bérelt lakást.

 

Szemébe húzta a sapkát. A liftnél nem volt senki. Amikor azonban szétnyíltak az

ajtók és Theo belépett, valahonnan a közelbõl két férfi termett ott. A két

bérgyilkos. Õk is beszálltak. Theo rájuk mosolygott.

 

- Helló, szép napunk van...!

 

Amazok nem válaszoltak. Theo bal keze a zubbonya zsebében lapult. Két napja

költözött ide, éppen azért, hogy közel legyen a 181-es lakás bérlõjéhez. A két

pasas - látta a szeme sarkából - egyetértõ pillantásokat váltott, aztán

egyszerre fordultak feléje. Kezüket emelték. "Szóval nem tökéletes az álruhám"

- gondolta Theo, ám közben a keze már mozdult. A zsebén át lõtt kétszer, két

irányba. A két pasas eldõlt, összecsuklott. Theo a biztonság kedvéért

mindegyikbe eresztett még egy golyót, aztán nagyot fújt. Feszültsége most

kezdett elmúlni. A tizediken megállította a liftet. Óvatosan kinézett, aztán

megérintette a "felfelé" gombot és kilépett. A lift a két halottal engedelmesen

elindult.

 

Theo a másik lifttel lement a földszintre és hamarosan elvegyült az emberek

között. Csak a metró bejáratánál torpant meg, visszanézett a toronyházra. Az

ördögbe, de magas! Még jó, hogy nem esett le. Aztán fütyörészve indult tovább.

"Azt hiszem, ez volt az egyik legbonyolultabb munkám!" - gondolta.

 

Theo a szakma elismert alakja. A legjobb bérgyilkos errefelé. A múlt héten

bízták meg azzal, hogy tegye el láb alól a 181-es lakás bérlõjét. Úgy látszik,

az áldozatnak másokkal is meggyûlt a baja.

 

"Az a két gazember legalább elvégezte helyettem a feladatot" - gondolta most,

megbékélve a világgal, és elindult, hogy felvegye a pénzt a sikeres munkáért...

Nemere István: Utoljára  (Tvr-hét 1995/16)

 

Pablo nyolcvannyolc centiméter magas, illetve alacsony volt. Bár már harminc is

elmúlt, mindenki csak Pablónak, sõt Pablitónak szólította és tegezte.

Igyekezett mindig vidám lenni. Nem rajta múlott, ha olykor kudarcot vallott.

Valaha cirkuszi karrierrõl álmodott, de aztán elfogadta Rodrigo ajánlatát.

Eddig nem is bánta meg.

 

Rodrigo a nagyváros leghíresebb betörõje volt. Különösen azóta ment olyan jól a

boltja, amióta összeállt Pablóval. Rodrigo és kisméretû cinkosa gyakran autóval

járta a várost.

 

Éjszakánként - legalább hetente kétszer - indultak dolgozni. Lassan, türelmesen

lopóztak a kertekbe. Ahol kutya is volt, azt a kertet messze elkerülték. Az

elektronikus biztonsági rendszerektõl azonban nem féltek. Az olyan helyekre

akkor mentek, ha valaki volt a házban. Legjobb, ha maga a tulajdonos... Rodrigo

egyszerûen átdobta Pablót a kerítésen, és a törpe addig ügyeskedett, míg a

rendszer egy óra alatt kilencszer jelzett illetéktelen behatolást. A tulajdonos

akkor már az idegkimerülés határán állt, túl a vitán a szomszédokkal és a

rendõrséggel - kikapcsolta hát a riasztót. Akkor Pablo jelzett Rodrigónak, õ

jött is türelmetlenül, és betörtek a házba. Míg a tulajdonos édesdeden aludt,

õk szép zsákmánnyal távoztak.

 

A legkedveltebb módszerük az volt, hogy a kevésbé õrzött lakások

szellõzõnyílásán, aprócska fürdõszoba- vagy konyhaablakon mászott be a törpe,

majd kinyitotta a fõbejáratot és kirámolták, amit lehet.

 

Azon a bizonyos estén is munkába indultak. A kiszemelt villában tehetõs

család lakott. Rodrigo értesülése szerint nyaralni mentek külföldre. Egy órán

át figyelték a házat, de semmi mozgást nem láttak. Átlépték hát a sövényt és

Rodrigo a nyitva felejtett szellõzõnyílásba helyezte apró termetû barátját.

Pablo ügyesen, gyakorlottan csúszott be a helyiségbe, hamarosan tájékozódott is

a lakásban. Éppen a bejárat felé tartott, hogy kitárja, amikor erõs kéz csapott

le rá és a magasba emelte:

 

- Megvagy, te kis dög! - bömbölte a hang. Pablo rémülten vinnyogott. A

következõ heves ordításból kiderült: a villában a hatalmas termetû, félelmetes

Laredo felügyelõ lapult, aki már régen fente rájuk a fogát. A város betörõi

jószerével csak tõle tartottak. Nem ok nélkül: Laredónak se családja, se

kutyája, se macskája nem volt, minden idejét a rendõrségnek, a munkájának

szentelte. Még a pénzét elkölteni sem volt ideje, mesélték a kocsmában, mert

folyton a bûnözõket hajszolta.

 

A kétségbeesés erõt adott Pablónak. És némi fortélyért sem ment a szomszédba.

 

- Gonzales, Pedro! - kiabálta. - Támadjatok hátulról, már kinyitottam az

ablakot! Rodrigo, Paco, a fõbejárathoz...!

 

Laredo felügyelõ káromkodva dobta le a törpét és szeretett volna egyszerre

négyfelé rohanni. Nem tudta, honnan jön az elsõ támadás. Miközben hallgatózott,

a törpének nyoma veszett. Pablo most valóban ablakot nyitott. A zajra Laredo

felügyelõ közeledett dübörögve, de Pablónak sikerült még idõben átvetnie magát

a párkányon. Laredo nem merte követni, félt, hogy megtámadja a jól szervezett

betörõcsapat. Rodrigo felkapta sivalkodó barátját, átdobta a kerítésen és maga

is utánaugrott. Egy perccel késõbb csikorogva indult autójuk a mellékutcából.

 

- Ki hitte volna, hogy ilyen kitartó ez a Laredo! - hüppögte a törpe. - Talán

már hetek óta minden éjjel várja, hogy betörjünk... Rodrigo, ez volt az utolsó

betörésünk! - lihegte Pablo. - Nagyon megijedtem, amikor a sötétben - a szó

szoros értelmében - lecsapott rám a törvény keze.

 

- Az utolsó elõtti! - közölte Rodrigo megfellebbezhetetlenül.

 

- De én már sehová sem megyek! - vinnyogott Pablo.

 

- Csak még egyetlen címre!

 

- Hová?

 

- A rendõrfelügyelõk sem szegény emberek. Némelyiknek egészen szép háza van.

 

- Megõrültél?

 

- Dehogy. Eddig ez eszembe sem jutott... De most tudom, hogy a magányos rendõr

ma éjjel biztosan nincs otthon - felelte Rodrigo ördögi mosollyal az arcán és a

következõ sarkon a déli negyed felé fordult. A városban mindenki tudta, hol van

Laredo, a rettegett rendõrfelügyelõ hivalkodó villája.

Nemere István: Üzlet  (Tvr-hét 1995/19)

 

Margaret hátravetette sûrû szõke haját. "Még most is szép vagyok" - juttatta

eszébe a mozdulat. Késõn szánta rá magát a házasságra, a gyerekre. Negyvenéves

létére most ötéves a kisfia, Christian. Az üzlet, a bank régebben minden idejét

lefoglalta, sõt reggeltõl délutánig ma is itt kell ülnie. A vezérigazgató és

tulajdonostárs jobb, ha rajta tartja a szemét mindenen.

 

Halkan jelzett a telefon. A titkárnõje kissé zavartan közölte: két úr szeretne

vele beszélni. Margaret úgy vélte, befektetõk lehetnek, az újgazdagok közül,

akik még nem ismerik a bankvilág szokásait. Különben nyilván elõzõleg telefonon

egyeztették volna látogatásuk idõpontját. Volt pár perc ideje, hát szólt:

jöhetnek.

 

Ügyefogyottan mozogtak, mégis volt bennük valami fenyegetõ. Így érezte az

asszony, ösztönösen. Huszonévesek, merész tekintetûek, erõsek és nem túl jól

öltözöttek. Az egyiknél lapos irattáska volt. Fekete szem, sápadt arc. Leült

Margarettel szemben, a másik állva maradt az ajtónál.

 

- Mit óhajtanak, uraim? - kérdezte Margaret szakmai, de hûvös mosollyal.

 

- Fizessen nekünk százezret, ha élve akarja viszontlátni a fiát - felelte amaz

rögtön. Látszott, nagyon várta már, hogy kimondhassa.

 

- Christian...? - Margaretben meghûlt a vér, elakadt a szava is. Csak az ajka

mozgott, némán. A másik férfi nagyméretû fotót húzott elõ a táskából, Margaret

elé helyezte és hátralépett.

 

Az asszony felkapta a képet. Christian... Igen, ez õ.

 

- A játszótéren kaptuk el ma reggel. Jó helyen van. Ha kifizeti a váltságdíjat,

azonnal elengedjük.

 

- Ekkora bankban csak akad százezer készpénzben? - nevetett a szemben ülõ,

aztán megint komoly lett.

 

Margaret nézte a fiát a fotón. Érezte, hogyan önti el a fájdalom. Christian a

képen éppen leszállhatott a hintáról és ott állt mellette ez a két gazember. A

harmadik cinkosuk készíthette a fotót. Fogták a gyerek két karját, Christian

arcan látszik a döbbenet, riadtan néz a fényképezõgép felé! A jeges rémület

eluralkodott Margareten. Ezek tényleg elrabolták a fiát!

 

Kiszaladt a vér a fejébõl. Felnézett. Amazok nem vették le róla a szemüket.

Olyan nyugodtak, fölényesek. De szemlátomást sietnének. Nem érzik itt jól

magukat. Idejöttek, nem féltek megmutatni az arcukat. No igen, így szerepelnek

azon a fényképen is. Az egyik nem csukta be az irattáskáját, tán máris a pénzre

vár? Christian, drága fiam!

 

Margaret ismét a fotót nézte, görcsösen. Christian az idegenek karmaiban. Az

emberrablókéban! Csak nézte a gyerek kis nadrágját, piros zubbonyát. Az alóla

kikandikáló kék ingét.

 

Aztán jéghideg nyugalom ömlött szét az asszonyban, letette a képet:

 

- Százezret akarnak?

 

- Igen! - és a fekete szemû diadalmasan mosolygott. Már nyeregben érezték

magukat.

 

Margaret a telefonért nyúlt közben elcsukló hangon kérdezte:

 

- Mikor kapom vissza a fiamat?

 

- Egy órán belül.

 

Margaret bólintott és a titkárnõt hívta:

 

- Legyen szíves, szóljon Mr. Polternek, hozzon fel százezret készpénzben.

 

A titkárnõ halkan ismételte a készülékben:

 

- Mr. Polternek?

 

Margaret keményen rávágta:

 

- Igen!

 

Aztán ismét a fotót nézte. Christian kék inge... A gyerek nagyon ragaszkodott

hozzá, pedig már lyukas volt.

 

Egy perccel késõbb a biztonsági õrök szinte berobbantak a szobába. Mielõtt a

két bandita felocsúdhatott volna, hátracsavarták a karjukat. Margaret fel sem

nézett, úgy mondta:

 

- Minden bankban van jelszó, amelynek elhangzása után hívják az õrséget.

Nálunk ez a név: Mr. Polter... Kérem, értesítsék a rendõrséget, elvihetik a

zsarolókat.

 

A fekete szemû már magáhoztért, nem adta fel:

 

- És mi lesz a fiával, arra nem gondol?

 

Margaret az órájára pillantott:

 

- Most ért haza a játszótérrõl. Ugyanis önök ezt a fotót tegnap készítették,

nem ma. Egy pillanat a játszótéren, "állj ide, kisfiú, lekapunk téged is",

igaz? A gyereket nem rabolták el, csak pénzt akartak kicsalni tõlem - és

gúnyosan mosolygott.

 

Hát hogyne, hiszen jót emlékezett még a mozdulatra, amellyel tegnap este a

szemétbe dobta azt a lyukas kék inget, és ma reggel fehéret adott Christianra,

mielõtt elengedte a játszótérre.

Nemere István: Üzlet  (Tvr-hét 1995/19)

 

Margaret hátravetette sûrû szõke haját. "Még most is szép vagyok", juttatta

eszébe a mozdulat. Késõn szánta rá magát a házasságra, a gyerekre. Negyvenéves

fejjel most van egy ötéves kisfia, Christian. Hát igen, az üzlet! A bank sok

idejét lefoglalta. Jobb, ha a vezérigazgató és tulajdonostárs rajta tartja a

szemét mindenen.

 

Halkan jelzett a telefon. A titkárnõje kissé zavartan közölte: két úr szeretne

vele beszélni. Margaret úgy vélte, befektetõk lehetnek, az újgazdagok közül,

akik még nem ismerik a bankvilág szokásait. Különben nyilván elõzõleg telefonon

egyeztették volna látogatásuk idõpontját. Volt pár perc ideje, hát szólt:

jöhetnek.

 

Ügyefogyottan mozogtak, mégis volt bennük valami fenyegetõ. Így érezte az

asszony, ösztönösen. Huszonévesek, merész tekintetûek, erõsek és nem túl jól

öltözöttek. Az egyiknél lapos irattáska volt. Fekete szem, sápadt arc. Leült

Margarettel szemben, a másik állva maradt az ajtónál.

 

- Mit óhajtanak, uraim? - kérdezte Margaret szakmai, de hûvös mosollyal.

 

- Fizessen nekünk százezret, ha élve akarja viszontlátni a fiát - felelte amaz

rögtön. Látszott, nagyon várta már, hogy kimondhassa.

 

- Christian...? - Margaretben meghûlt a vér, elakadt a szava is. Csak az ajka

mozgott, némán. A másik férfi nagyméretû fotót húzott elõ a táskából, Margaret

elé helyezte és hátralépett.

 

Az asszony felkapta a képet. Christian... Igen, ez õ.

 

- A játszótéren kaptuk el ma reggel. Jó helyen van. Ha kifizeti a váltságdíjat,

azonnal elengedjük.

 

- Ekkora bankban csak akad százezer készpénzben? - nevetett a szemben ülõ,

aztán megint komoly lett.

 

Margaret nézte a fiát a fotón. Érezte, hogyan önti el a fájdalom. Christian a

képen éppen leszállhatott a hintáról és ott állt mellette ez a két gazember. A

harmadik cinkosuk készíthette a fotót. Fogták a gyerek két karját, Christian

arcan látszik a döbbenet, riadtan néz a fényképezõgép felé! A jeges rémület

eluralkodott Margareten. Ezek tényleg elrabolták a fiát!

 

Kiszaladt a vér a fejébõl. Felnézett. Amazok nem vették le róla a szemüket.

Olyan nyugodtak, fölényesek. De szemlátomást sietnének. Nem érzik itt jól

magukat. Idejöttek, nem féltek megmutatni az arcukat. No igen, így szerepelnek

azon a fényképen is. Az egyik nem csukta be az irattáskáját, tán máris a pénzre

vár?

 

Margaret ismét a fotót nézte, görcsösen. Christian az idegenek karmaiban. Az

emberrablókéban! Csak nézte a gyerek kis nadrágját, piros zubbonyát. Az alóla

kikandikáló kék ingét... Aztán jéghideg nyugalom ömlött szét az asszonyban,

letette a képet az asztalra:

 

- Százezret akarnak?

 

- Igen! - A fekete szemû diadalmasan mosolygott. Már nyeregben érezték magukat.

Margaret a telefonért nyúlt, és a titkárnõt hívta:

 

- Legyen szíves, szóljon Mr. Polternek, hozzon fel százezret készpénzben.

 

A titkárnõ halkan ismételte a készülékben: Mr. Polternek? Margaret keményen

rávágta: Igen! Aztán ismét a fotót nézte. Christian kék inge... A gyerek nagyon

ragaszkodott hozzá, pedig már lyukas volt.

 

Egy perccel késõbb a biztonsági õrök szinte berobbantak a szobába. Mielõtt a

két bandita felocsúdhatott volna, hátracsavarták a karjukat. Margaret fel sem

nézett, úgy mondta:

 

- Minden bankban van jelszó, amelynek elhangzása után hívják az õrséget.

Nálunk ez a név: Mr. Polter... Kérem, értesítsék a rendõrséget, elvihetik a

zsarolókat!

 

A feketeszemû nem adta fel:

 

- És a fiára nem gondol...?

 

Margaret az órájára pillantott:

 

- Most ért haza a játszótérrõl. Ugyanis önök ezt a fotót tegnap készítették,

nem ma. Egy pillanat a játszótéren, "Állj ide, kisfiú, lekapunk téged is",

igaz? A gyereket nem rabolták el, csak pénzt akartak kicsalni tõlem - és

gúnyosan mosolygott.

 

Hát hogyne, hiszen jót emlékezett még a mozdulatra, amellyel tegnap este a

szemétbe dobta azt a lyukas kék inget, és ma reggel fehéret adott Christianra,

mielõtt elengedte a játszótérre.

Nemere István: Üzlettársak vagyunk!  (Tvr-hét 1997/44)

 

Két férfi beszélgetett a néptelen tengerparton, a fehér-piros csíkos

világítótorony árnyékában. Az egyik testes volt, erõs, negyvenes, a másik

fiatal, keskeny arcú.

 

- A dolog már nem várhat. Legkésõbb a hét végéig meg kell csinálnia!

 

- Ennyire sürgõs? - kérdezte a fiatalabb.

 

- Igen, ennyire! És ne kérdezze, miért! A maga feladata az, hogy behatoljon a

lakásba, és nyomot hagyjon. Arnold bácsi a párnája alatt revolvert tart, és

igen éberen alszik. Meghallja majd a zajt, felkel, lemegy a földszintre. Maga a

zseblámpa fényénél éppen a képet veszi le a falról. Az öreg magára fogja a

fegyvert, fenyegetõzik, hogy hívja a rendõrséget. Maga bátran rárohan, és

agyonüti. Ennyi.

 

A magyarázat szenvtelen volt.

 

- De hiszen pisztoly lesz nála!

 

- Én is vele lakom, hiszen a nagybátyám. Hozzáférek a fegyveréhez. Hogy

alibim legyen, a barátnõmmel elmegyünk a fogadásra. Elõtte azonban vaktöltényre

cserélem az éles lövedéket. Éjfélkor hatoljon be! Fél egyre mindenen túl

leszünk.

 

- Maga kisebb vagyont örököl a nagybátyja után - mondta a fiatal.

 

A másik vállat vont:

 

- Meg is érdemlem. Tíz éve viselem az öreg rigolyáit. Az üzletem tönkrement,

nyakig ülök az adósságban. Az öreg hetvennégy éves, éppen eleget élt.

Összeszedett néhány százezer dollárt, a kamatokból él. A lakásban van néhány

értékes festmény, az egyik szaklapban nemrégen írtak róluk. A rendõrség nyomban

megérti, mirõl van szó: valamelyik megszállott gyûjtõ olvasott az öreg

képeirõl. Tudta, a rigolyás nagybátyám soha nem szabadulna meg egyiktõl sem.

Ezért hát megbízott egy sötét alakot, lopja el a festményeket. Az öreg éjjel

meglepte a tolvajt, aki viszont nem ijedt meg, leütötte, és elvitt néhány

képet. Elfelejtettem mondani, távozáskor vigye magával valamelyik kisebb

festményt.

 

- És mit csináljak vele?

 

- Ez lesz a biztosítéka, hogy nem csapom be. Hiszen üzlettársak vagyunk, nem?

A temetés után néhány nappal hívjon fel, és megbeszéljük a találkozót. Maga

visszaadja a képet, én pedig kifizetem a "munkadíj" másik felét. Ahogyan

megegyeztünk...

 

 

Pénteken éjfélkor megérkezett a tolvaj. Behatolt a házba, és meglehetõs zajjal

ügyködött a szalonban. Hamarosan felbukkant Arnold bácsi. A revolverét

szorongatva kapcsolta fel a villanyt. A jövevényre meredt:

 

- Mit csinál?

 

A tolvaj nem magyarázkodott, szótlanul megindult feléje. Az öreg a mellére

célzott, és lõtt. A lõporfüst csípõs szaga szétterjedt a szalonban... Aztán

valaki leoltotta a villanyt, nyikordult az ajtó, és csönd lett.

 

 

Két hét múlva találkoztak ismét a világítótoronynál. Meleg szél fújt a tenger

felõl.

 

- Elhozta a képet?

 

- Elhozta a pénzt?

 

Cseréltek. A fiatal bérgyilkos kis bõröndjébe tette a bankókötegeket. A másik

a hóna alá fogta a képet, és körülnézett. Egy lélek sem járt arrafelé. Csak a

hullámok csapdostak.

 

- Még valamit el kell intéznünk - mondta rekedten a középkorú férfi.

Pisztolyt rántott, és a másikra fogta: - Nem hagyhatok élve ilyen veszélyes

tanút. Még a végén zsarolni kezdene, nem igaz? - És lõtt. A fiatalember a kõre

rogyott. A testes vigyorgott, eltette a pisztolyt, és fölvette a másik

táskáját: - Így már oké. Az öreget eltemették, visszaszereztem a pénzt és a

képet, meg aztán neki is vége.

 

Indult vissza a partra.

 

A tolvaj feltápászkodott. Elõkapta a fegyverét, és a távolodó férfi hátába

lõtt. A megbízója döbbent tekintettel esett össze. A tolvaj még nehezen

lélegzett, a becsapódó golyó helyén fájt a bordája. De sietnie kellett. Kivette

a halott kezébõl a táskát és a képet. A hullát a tengerbe lökte. "Micsoda

alakok vannak! Még hogy »üzlettársak« vagyunk?! A jó szakember nem lehet elég

óvatos" - gondolta. Azzal megigazította az inge alatt a nehéz, golyóálló

mellényt.

 

Lassan, ráérõsen elindult a part felé.

Nemere István: Az uzsorás cápavadász  (Tvr-hét 1999/48)

 

Benito átugrott a mólóról a hajóra. A kis halászbárkát alig emelgették a lusta

hullámok. A nagy kõgát megtörte az erejét, a kikötõben nyugodt volt a víz. A

hõséget csak árnyékban lehetett elviselni. Rosario, a kapitány álmosan mondta:

 

- Holnapután Mendez úré lesz a hajó, egész napra kibérelte.

 

- Az a nyomorult uzsorás? - kérdezte Benito dühösen.

 

Rosario nem is méltatta válaszra. A környéken mindenki tudja, kicsoda Mendez.

Valaha nagyvárosi ügyvéd volt, de valami botránya támadt, és kidobták az

ügyvédi kamarából. Viszont sok pénze volt. Ideköltözött a tengerparti

kisvárosba, és attól kezdve bárkinek adott pénzt kölcsön. Ha pedig nem

fizettek, rájuk küldte a legényeit, a tartozás fejében elvette a házukat, a

hajójukat. Benito is a hálójába került. Mendezé lett a ki sem fizetett hajója

és a háza. Azóta csak Rosario hajóján dolgozhat - matrózként.

 

- Cápára fogunk vadászni - mondta még Rosario, és aznap már nem szólt többet.

 

Benito pedig gondolkodott. Itt az alkalom! Mendez egy teljes napot tölt majd a

hajón! Most bosszút állhat a gazemberen!

 

Szerencsére éjszaka egyedül õrizte a hajót, és másnap sem járt arra senki. A

forró kõgát mellett csöndben állt a hajó, a belsejében viszont Benito

ügyködött.

 

A hajót gyakran bérelték ki turisták és tehetõsebb helybeliek. Az orrában volt

egy vasszék, napernyõ alatt abban ült a halász, hatalmas horgát a tengerbe

lógatva. Ha cápára mentek, rothadó, véres húst vittek magukkal, és azzal

csalták oda az állatokat.

 

Benito a fedélzet alatti kamrában tett vett. Fém csikordult, fûrészlap

dolgozott. A régi, rozsdás, de erõs csavarok engedtek a nyomásnak, szoritásuk

lazult. Háromszög alakú vaspánt tapadt a három rossz csavarhoz. Ezek tartották

a horgász székét. A pánt hosszú farúdban végzõdött, amely emelõként mûködött.

 

Másnap reggel meg is jelent Mendez két fekete szemüveges, nagydarab fickó

társaságában. A testõrök nem sok vizet zavartak, a taton foglaltak helyet, és a

hûtõtáskából egymásután húzták elõ a sörösüvegeket.

 

Kimentek a tengerre. Lágy hullámok dobálták a hajót, szél is volt, a hõség sem

kínozta õket. Mendez a székbe ült. Rosario néhány véres húscafatot akasztott a

horgokra, úgy vontatta õket a hajó után. Aztán Benito elment a motorhoz,

betette a csáklyát a vaspánt alá, és várt.

 

A cápák hamarosan felbukkantak, feneketlen étvággyal vetették magukat a húsra.

Mendez torokhangon nevetett, és egyre nagyobb darabokat tûzetett a horgára.

Erõsen kapaszkodott a szék szélébe, még egy övvel is odáfûzte magát, nehogy

kirántsa valamelyik zsákmány a székébõl.

 

Benito a motorlejáróban állt, csak a feje volt a fedélzet fölött. Jól látta

Mendezt a székében. Azt a pillanatot is, amikor a zsinórja megfeszült.

Élvezettel ordított, és küzdött a cápával...

 

Benito lejjebb lépett, teljes súllyal ránehezedett a csáklyára. Az felnyomta a

három kilazított rozsdás csavart...

 

Mendez a székkel együtt átrepült a korláton, bele a tengerbe!

 

Benito hallotta, hogy a testõrök szaladnak a fedélzeten. Gyorsan kivette a

csáklyát meg a vaspántokat, aztán a motor mellé lépett. Rosario ordított, hogy

"Állj, ember a vízben!" - de Benito úgy tett, mint aki nem hallja a parancsot.

 

Amikor végre megálltak és visszafordultak, Mendez feje körül csak úgy forrt a

víz. Négy, háromszög alakú, fekete uszony szelte körülötte a felszínt. Még

egyet ordított, aztán csend lett.

 

A testõrök tehetetlenül szemlélték a rozsdás csavarok helyét. Rosario

hátrajött, és kutató pillantást vetett Benitóra.

 

Benito vállat vont a kimondatlan kérdésre, és a hangja egy csöppet sem

remegett:

 

- Óriási a tenger, Rosario. Egy cápával több vagy kevesebb van benne... mit

számít az?

Nemere István: Ma este nincs vacsora  (Tvr-hét 1994/50)

 

- Üdvözlöm, uram! Linda Howard vagyok, a mesterlövész.

 

A nõ harmincéves volt, szõke, nem szép, de csinos. Ivan Berling örült neki.

Talán ez a nõ megszabadítja egyetlen nagy gondjától. Nem volt könnyû rátalálnia

Lindára, ám végre sikerült összehoznia a találkozót. A legbiztonságosabbnak

vélt helyen, a cége igazgatói irodájában, itt nem láthatják õket együtt

avatatlan tekintetek. A két iker-felhõkarcoló egyikének nyolcvannyolcadik

emeletén.

 

- Örülök, hogy végre találkozunk. Röviden elmondom, mi a helyzet. Az apósom és

én a családi kötelék ellenére vetélytársak vagyunk az üzleti életben, márpedig

a szintetikus mosószer piaca nem olyan tág, hogy elég hely jutna benne

kettõnknek. Az apósomnak sem megy olyan jól, ahogyan szeretné, és nekem sem.

Valamelyikünknek... hm... el kell tûnnie a piacról.

 

- Értem! Tehát az öregúr a célpont? - kérdezte Linda.

 

- Természetesen - szólt Berling, ez az ideges, gyomorbajos külsejû, de jóképû

férfi, és a széles üvegablakhoz vezette Lindát, odamutatva a mellettük magasodó

másik felhõkarcolóra.

 

- Ott az apósom irodája. Fentrõl a negyedik emelet, jobbra. Ahol most az

ablakmosók járgánya lóg. Látja? Sárga napvédõ reluxa, három nagy ablakon egymás

mellett...

 

- Látom - Linda szeme máris felbecsülte a távolságot. Nem több kétszáznál!

 

- A középsõ szoba a kis tárgyaló. Minden csütörtökön háromkor ott ül az

apósom a cége vezetõ embereivel. Idõs, teljesen õsz hajú és mindig háttal ül az

ablaknak, nem szereti az erõs fényt.

 

Tiszta sor. Csütörtökön délután felmegy ennek a felhõkarcolónak a tetejére. A

fegyvert hegedûtokban viszi magával. A lövés után lemegy a lifttel és elvegyül

a hallban az emberek között. Még ha az após emberei azonnal telefonálnak is a

rendõrségre, õ már messze jár...

 

- Rendben. Közlöm az árat. Remélem, nem akar alkudni - mondta a nõ

határozottan.

 

 

"Remélem nem akar alkudni..." A hangszalag itt ért véget. Mitters lassan az

ablakhoz ment, ujjával szétfeszített két kis árnyat adó lemezkét. Jól látta a

másik felhõkarcolót, a nyolcvannyolcadik emeletét is. Berling, a veje és

átkozott vetélytársa nem is sejti, hogy Mitters emberei két hónapja lehallgató

készüléket helyeztek el az irodájában. Azóta tudott veje minden

kezdeményezésérõl, így halászta el elõle a legjobb vevõket is. De most mit

tegyen? Ez már vérre megy. John Mitters sokáig töprengett, aztán napbarnított

arcán szétterült a mosoly. Ha harc, hát legyen harc - gondolta.

 

 

Csütörtök délután Linda Howard felment a tetõre. A kivezetõ ajtó ugyan zárva

volt, de hozott magával szerszámot és kinyitotta. Egyedül volt a betonon.

Óvatosan leguggolt a szélén. Kitárta a hegedûtokot és gyakorlott mozdulattal

összerakta a fegyvert. A távcsõben megkereste az ablakot. Három óra múlt egy

perccel. A középsõ szoba sárga reluxáját ekkor nyitották meg. A távcsõben Linda

látta az asztalt. Körülötte szinte mozdulatlanul ültek a figyelõ férfiak.

Mindnyájan az õsz urat nézték, aki háttal ült, közel az ablakhoz... Linda

döntött, és a célkereszt az õsz fejre csúszott, meghúzta a ravaszt...

 

 

Az ablaküveg valósággal szétrobbant. Az õsz hajú alakot szinte elsöpörte a

becsapódó lövedék ereje.

 

- Nos, mit szól, felügyelõ úr? - kérdezte Mitters a civil ruhás rendõrtisztet.

- Pontosan úgy lett, ahogy mondtam. Még jó hogy csak bábukat ültettünk az

asztal köré... - borzongva nézte, mi maradt "John Mittersbõl". A bábu

maradványai szerte hevertek a padlón. A felügyelõ rádión utasította a másik

felhõkarcolóban várakozó embereit, hogy fogják el az orgyilkost, aztán

Mittershez fordult.

 

- Ugye, velünk jön a vejéhez?

 

- Máris megyek, felügyelõ úr, csak még felhívom a lányomat, hogy a férje...

akitõl mindig óvtam... hogy is mondjam csak... sem ma, sem késõbb nem jön haza

vacsorára. Legalább húsz évig...

Nemere István: Az utolsó vadászat  (Tvr-hét 2001/36)

 

- Maga vagy nagyon ostoba, vagy nagyon bátor - mondta Pierre.

 

A városszéli házban csak ketten voltak. Pierre mindenre kész volt, hogy

eltegye az útból régi ellenfelét. Birten, a multinacionális cég tulajdonosa

tönkretette Pierre kisáruházát is. A férfi negyvennyolc évesen már sehol sem

kapott munkát. Régi vagyona apró maradékát õrizgette. Már csak a bosszú

éltette. És lám, most felcsillant a remény. Birten a jövõ héten jön a város

melletti erdõbe vadászni. Már szervezték a hajtókat, lefoglalták a szállást a

kíséretnek. Kijelölték a területet is.

 

- Komoly az ajánlatom - ismételte Gerard, a fiatal vadorzó. - Elintézem, hogy a

pasas az égbe szálljon.

 

- Tudom, hogy a háború alatt sok aknát és lövedéket hagytak az erdõben...

 

- Ezért mindenki arra fog gyanakodni, hogy ilyen robbant fel Birten alatt is.

Az meg az én dolgom, hogyan juttatom el a robbanószerkezetet a pasashoz.

Mennyit áldozna az ügyre?

 

Az összeg elhangzott. Nem volt kevés. Egy vadorzónak éppen elég ahhoz, hogy

tisztességes útra térjen.

 

A vadorzó hazament és elõhívta egyik kutyáját. Az okos tekintetû Rexet, aki már

kiszolgálta az idejét. Nehezen mozgott. Hosszú szõrét sem tudta tisztítani, és

egyre lassúbb lett. Gerard sajnálta az állatot, sokat vadásztak együtt. Nem

akarta bántani. Most a kutya szemébe nézett:

 

- Rex, ez lesz az utolsó vadászatunk. Sokat várok tõled - és kihozott a házból

egy üres aknát. Az erdõt járva sok ilyenre lelt, némelyiket szétszerelte.

Értett hozzá, korábban a seregben a tûzszerészeknél szolgált.

 

A vadászat napján nagy izgalom volt az erdõ szélén. Vagy száz hajtót fogadtak

fel, köztûk Gerard-t is. Aki tehette, magával hozta a kutyáját - a szervezõk

azért külön fizettek a tulajdonosoknak. Hamarosan a nap hõse is a helyszínre

érkezett hosszú, fekete limuzinban. Gyakorlott közszereplõként parolázott, a

fényképészek kameráiba nevetett. Azt beszélték, jövõre megpályázza a

nemzetgyûlési képviselõséget is...

 

A kezébe nyomták a puskát, és a fõerdész elvezette arra a helyre, ahová majd

elébe hajtják a nemes vadakat. A másik oldalon elindították a hajtókat. Itt

csak a kutyás hajtók maradtak, ha kitörne egy vadkan vagy õz, hát a nyomába

eredjenek.

 

- Õ az, Rex - mutatta Gerard a kutyának. Birten úr mindig fekete ruhát viselt,

ország-világ ismerte szokását. Itt csak õ volt feketében, a többiek terepszínû

öltözetet viseltek. Otthon az udvaron meg az erdõben Rex is egy fekete ruhás

bábuval gyakorolta a feladatot. Az öreg kutya talán érezte, milyen komoly a

helyzet, még egy pillantást vetett a gazdájára, mintha búcsúzna - aztán lassan

eloldalgott a hajtók és vadászok között. Senki sem sejthette, hogy a hasa

alatt, a hosszú szõrök között aknát visz. A szerkezetet Gerard szíjra

erõsítette, azt is eltakarta Rex bundája.

 

A férfi a zsebébe nyúlt, a távirányítóval élesítette az aknát. Rex lassan

ment, bóklászott a bokrok között. De mindig a férfiak háta mögött tartotta

magát. A távolból hallatszott már a hajtók lármája. Minden vadász és kísérõ a

bokrokra meredt. Hol bukkan fel az elsõ vad, kinek a lõterében, ki lõhet rá?

Birten se látott, se hallott. Elkapta a vadászat izgalma.

 

Ki figyelt volna a lábánál szimatoló kutyára? Rex már a helyén volt. Gerard

megnyomta a detonátor gombját. Elõbb látta a vakító villanást, és csak utána

hallotta a dörejt. A lökéshullám õt is leterítette. Véres húsdarabok repkedtek

a levegõben... Gerard a földõn fekve a moha alá dugta a detonátort. Aztán

felült. Az emberek ide-oda szaladgáltak, mindenhonnan ezt kiabálták: "Akna,

akna volt!" Õ meg csak ült a földön, könnybe lábadt szemmel és némán suttogta:

 

- Isten veled, Rex. Jó kutyám voltál.

Nemere István: Az ember úgy védekezik, ahogy tud  (Tvr-hét 1997/09)

 

- Megtaláltam a módját, hogyan tegyük el az útból az öreget! - Mary lángoló

szemmel fogadta kedvesét, Robertet. A férfi nem tudott betelni a látvánnyal.

Harmincöt éves volt, jó alakú, vonzó. És a velejéig romlott.

 

Az öreg, akire utalt, Leslie volt, Mary apósa. Mary férje tavaly halt meg,

autóbalesetben. A nagy vagyon, a sok gyár és a kastély talán Maryre száll, ha

az öreg... Robert éppen ezért lett titokban a nõ szeretõje. Ha az öreg Leslie

meghal, a menye örököl utána, és ez nagyon vonzotta a férfit. Szerette a pénzt,

ám kicsit tartott Marytõl. Itt most minden a végrendelettõl függ, Robert jól

tudta ezt. És az asszony éppen errõl beszélt:

 

- Bármelyik percben kiderülhet, hogy szeretõm van. Ezt Leslie nem viseli el,

azonnal közjegyzõt hívat, és megváltoztatja a végrendeletét. Most még mindent

rám hagy, hiszen nincs más élõ rokona. Ha azonban rájön, milyen szégyent hoztam

a család nevére és a drága, elhunyt fiára, azonnal új végrendeletet ír. És

akkor az egész vagyon valami jótékonysági egyesületre száll...

 

Ennél szörnyûbb dolgot Robert el sem tudott képzelni. Ám Mary már tudta, mi a

teendõ:

 

- Leslie-t el kell intézni, drágám! Minél elõbb, annál jobb. Ha most hal meg, a

jelenlegi végrendelet érvényes, és minden az enyém lesz. Néhány héttel késõbb

aztán te meg én legálisan is "megismerkedünk", és nemsokára jöhet az esküvõ.

Szép pár leszünk, Rob. És gazdag pár!

 

Robert nagyon örült a tervnek, mégis elakadta lélegzete, amikor értesült minden

részletröl...

 

 

- És akkor jövök én, uram. Fogom a pisztolyt, és egészen közelrõl a jobb

halántékába lövök. Ön azonnal... szóval, elhalálozik. A pisztolyt a kezébe

nyomom, mintha öngyilkosság történt volna. Mary majd azt mondja a rendõröknek,

hogy ön az utóbbi idõben depressziós volt, nem tudta feldolgozni a fia halálát.

 

- Hogyan jut be a házba? - kérdezte szigorúan Leslie, az após.

 

- Mary enged be, késõ este a hátsó ajtón, amikor a személyzetnek kimenõje

van. Mielõtt értesíti a rendõrséget a tragikus eseményrõl, észrevétlenül ki is

enged.

 

Robert nagyot nyelt. Csak meg ne bánja a döntését! Mary szeszélyes, olykor

nagyon ellenséges és... nagyon veszélyes.

 

Az idõs Leslie szinte belelátott a fejébe:

 

- Okosan tette, hogy eljött hozzám, Robert! Mary kiszámíthatatlan és

megbízhatatlan. Elvégeztette volna a piszkos munkát, aztán a vagyon örököseként

többé szóba sem állt volna magával. Ha pedig ugrálna, kedves Robert, még talán

a rendõrségnek is feladná. Vagy ami rosszabb: eltenné láb alól.

 

 

Leslie õsz feje szinte világított a félhomályban. A férfi elõvette a csekk

könyvét, valamit beleírt. Kitépte a lapot, és átadta. Robert szíve hevesen

vert...

 

- Ez... mind az enyém..., uram?

 

- Ez csak a fele, Robert. Ha elég bátor és ügyes lesz, kétszer ennyit kap.

 

- Mit kell tennem?

 

- Amit terveztek, csak fordítva. Hiszen az is elképzelhetõ, hogy a feleség

bánkódik az elhunyt férje után... Nem igaz? Tegye meg, és attól kezdve gazdag

embernek mondhatja magát, kedves Robert.

 

 

A temetési menet a sírgödörhöz ért. Rengeteg koszorú borította a koporsót. A

legnagyobbat Leslie küldte: "Szeretett és felejthetetlen menyemnek, Marynek

- az apósától". Az öreg egy lépésre állt a koporsótól, és arra gondolt: Robert

már messze jár. Ügyes fickó, jól választott, és rászolgált a pénzre.

 

Mary egy héttel ezelõtt este részegen vezette a kocsiját, és nekifutott az

útszéli korlátnak. A jármû kigyulladt, elégett...

 

Leslie mélyet lélegzett. "Aki az életemre tör, vagy ki akar fosztani, megjárja.

Az ember úgy védekezik, ahogy tud!"

 

Felvett egy göröngyöt, és a sírba dobta.

Nemere István: A verem  (Tvr-hét 1993/37)

 

King vasárnap délután ásta a vermet.

 

Nem érdekelték a közmondások, nem is hitt bennük. "Aki másnak vermet ás..."

Ostobaság! Nagyon jól tudta, kinek ássa azt a gödröt.

 

King robotokkal foglalkozott a mezõgazdasági kutatóintézetben. Kertészeti

gépet, öntözõrendszer vezérlését, ásógépet építettek. King részlege már évek

óta a nagy kertészetek nehezebb munkáját automatizálta.

 

Amit pénteken a munkahelyérõl kölcsönkért, az egy önjáró, programozható,

szuperjó ásógép volt. Sõt, nem csak ásni tudott. King azt mondta a fõnökének, a

hét végén otthon tökéletesíteni akarja a gépet. Furgonban hozta haza, és

azonnal bevitte a kerti fészerbe. A felesége nem is látta.

 

A felesége... Aki megcsalja azzal a Howard nevû fickóval! No, a pasas is megéri

a pénzét. Olyan szemtelen, hogy esténként idejár! Amikor elõre megtudja az

asszonytól, hogy King késõn jön haza, Howard átjön a kerten. Errefelé nincs

kerítés, hát egyszerûen bejön az utcáról, az ösvényen. A két ciprus között

közelít a házhoz. Az egyik szomszéd látta is. Mesélte Kingnek, hogy a pasas

nagyon magabiztosan mozog. Ez külön dühítette, látatlanban is gyûlölte

vetélytársát.

 

Sokáig gondolkodott a terven. Aztán megvásárolta, és apránként hazahozta a

hozzávalókat. Azon a vasárnapon végre nekilátott. A felesége elment az

anyjához. King bejelentette, hogy hétfõn késõ éjszakáig marad a

laboratóriumban.

 

De most még csak vasárnap reggel volt, és King munkához látott. A robottal a

két ciprus között kiásatta a vermet. Majdnem három méter mély lett. Létrán

szállt alá, spirálisan lerakta a fenékre a kábelt. A szigeteletlen vezeték úgy

kanyargott, akár a kígyó... Aztán kijött, elvitte a létrát, a kábel végét a

robothoz vezette, hozzákapcsolta. A tolólapát a földhalomnak feszült. A

számítógépes vezérlés programját King már elkészítette. Amint a kábelrõl megjön

az impulzus, elindul a folyamat. A vezérlés utána áramtalanítja a kábelt, a

csörlõ felhúzza, és egy dobra tekeri. Közben a nagy gép elindul, nyomja a

földet a verembe. Ahol akkor már ott fekszik majd az áramütött ember.

Helyesebben a holtteste. Amikor a gödör félig megtelik, a robotgép egyik karja

belehelyezi a szép ciprust, amelyet King reggel vásárolt a kertészetben, és a

kar megtartja, amíg a gyökereket is körülöleli a föld. Aztán a tartályában

elõkészített vízzel meg is öntözi, elgereblyézi a földet. Visszateszi a

gyeptéglát. Húsz perc sem telik bele: az ellenõrzött laboratóriumi kísérletek

során a gép tizennyolc és fél perc alatt végezte el ezt a feladatsort. Éppen

befutott a rendelés az elsõ száz darabra, de King úgy vélte, lehet még

tökéletesíteni... A nagy kertészetekben egy vagy két ilyen gép egész

ültetvényeket telepíthet önállóan, emberi részvétel nélkül. Ami nagy

munkabér-megtakarítást eredményez...

 

King elégedetten szemlélte mûvét. Hiába, programozni tudni kell! Jól lemérni

mindent, tartani a technológiai fegyelmet, a részfeladatok pontos sorrendjét.

Így nem követhet el hibát az ember. Amikor holnap este a sötétben erre jön az a

Howard, álcázóháló feszül majd a verem tetején, és bekapcsolva várakoznak a

gépek, mint most. Õ, King nem lesz itthon, odabent marad az intézetben.

Alibijét több kollégája bizonyíthatja majd. De erre nem lesz szükség. A csábító

nyom nélkül eltûnik, és ki keresné õt King kertjében, az egyik ciprus alatt?

 

A garázs csapjánál mosta a kezét, amikor meglátta a kutyát. Nagy fekete dog

volt, átjött a kerítés résén. Szaglászva ment a bokrok mellett, ide-oda

rohangált a kertben. "Még csak az hiányzik, hogy beleessen a verembe!" King nem

szeretett fölöslegesen dolgozni. Ráadásul a dog gazdája is a közelben lehet. Ha

a kutya ráesik a kábelre, agyonvágja az áram. A pasas dühöngeni fog, és fény

derülhet a verem titkára! A terve is dugába dõlne!

 

Hát rohant, ahogy bírt. Éppen a verem mellett érte el a kutyát. Nagyot

kiáltott, hogy elijessze. De az állat nem ijedt meg tõle. King felé fordult,

rámordult, sõt, amikor a férfi nem tágított, vicsorogva feléje ugrott.

 

King hátralépett. A lába alól kicsúszott, alápergett a homokos föld. A férfi

még megfordult a levegõben és felordított. A kutya hangosan ugatott, így King

kiáltását senki sem hallotta. A férfi szétterpesztett kézzel próbált

kapaszkodni, de zuhant, zuhant...

 

A kábelben keringõ áram azonnal megölte. A kutya, hallva gazdája türelmetlen

füttyszavát az utca felõl, elszaladt.

 

Feketén kígyózott ki a kábel, zümmögött a csörlõ. Aztán új programot kapcsolt a

vezérlés. Köbméterszám zuhant a föld a verembe. King testére is. Majd egy kar

odaállította a ciprust, géplábak taposták a földet. A csõvezeték kétvödörnyi

vizet permetezett szét. Aztán gépkarok rakták egymás mellé a gyeptéglákat...

 

 

Kinget a bíróság másfél évvel késõbb - a feleség kérésére - eltûntnek

nyilvánította. Így semmi sem állt a válás útjába. Az asszonyról csak annyit

jegyeztek meg a szomszédok, hogy hamarosan férjhez ment egy Howard nevû

pasashoz, és elköltözött a környékrõl. Házukat egy nyugalmazott pilóta vette

meg, aki szépen gondozza a kertet is. Különösen a ciprusok láttán örül a szíve.

Nemere István: Aki másnak vermet ás...  (Tvr-hét 1996/46)

 

Richard nagyon gyûlölte az anyósát. Mabel talán rá is szolgált. Vagy mégsem?

Megoszlottak róla a vélemények. Volt, aki zárkózottnak, titokzatosnak vélte az

asszonyt, mások viszont - fõleg a családtagok - valóságos angyalnak tartották.

Mabel kicsi, szelíd, ötvenes asszony volt, törékenynek látszott. Nagy,

csodálkozó szemmel nézett a világba, és néha olyan benyomást keltett, mintha

nem is értené, hogyan került ide.

 

Richard viszont tudta róla, hogy számító és kegyetlen. Hiába vette feleségül

a lányát, Mabel sohasem adott nekik pénzt. Talán sejtette, hogy a lánya rosszul

választott. Remélte, nemsokára elválnak. Richard már egyszer tönkrement, nem

volt érzéke az üzlethez, kifolyt kezébõl a pénz. Ráadásul tetemes adósságot

halmozott fel, és közeledett a nap, amikor nagy összeget kellett

visszafizetnie. Egyetlen dolog mentheti meg, vélte: ha Mabel meghal, és mielõbb

felbontják a végrendeletét. A vagyonát biztosan a lányára hagyta. "Vagyis rám"

- dörzsölte tenyerét a férfi, és a következõ napfényes nyári hétvégére meghívta

Mabelt vidéki nyaralójukba. A kert végében volt a tó, kis szigetekkel, ahol

csónakázni szoktak. A hétvégére vidám társaság gyûlt össze a házban.

 

Szombat délután négykor Richard így szólt:

 

- Mabel, nem jössz csónakázni?

 

- Nagyon szívesen. Csak fel ne borítsd a csónakot, mert nem tudok úszni

- felelte az asszony könnyed mosollyal.

 

Tûzött a nap, a társaság többi tagja már árnyékba menekült. Mabel fekete

fürdõruhában, kis fehér napernyõvel, az ajka szegletében talányos mosollyal

érkezett a stégre. Richardot nyugtalanított, hogy Mabel ilyen könnyen

beleegyezett; azt hitte, gyõzködnie kell majd. Túltette magát minden aggályán,

és határozott evezõcsapásokkal hajtotta a csónakot. Amikor bekanyarodtak az

egyik kis sziget mögé, körülnézett. Sehol senki. Nem lesz szemtanú! Mabel

leeresztette a napernyõt. Egymásra néztek. Richard vállas volt, erõs, mégsem

olyan ügyes, amilyennek hitte magát. Mabel kicsi és vékony volt, látszólag

teljesen védtelen. Az a nem evilági, csodálkozó mosoly most is ott ragyogott az

arcán.

 

Richard letette az evezõt.

 

- Úszom egyet - és válaszra sem várva, fejest ugrott. A vízben alulról is

látta a csónakot. Valamilyen csattanást hallott, aztán erõs csapásokkal úszott

ismét felfelé. A csónak mellett bukkant fel. Mielõtt levegõt vett volna, már

elkapta a csónak peremét, ránehezedett...

 

Mabel úgy zuhant ki, akár a kõdarab. Pontosan úgy, ahogyan Richard álmatlan

éjszakáin eltervezte. A férfi a tekintetével követte, amint süllyedt egyre

mélyebbre, a tó fenekére. Meg sem mozdult. "Talán megáll a szíve is?" - jutott

eszébe, de nem érzett sajnálatot. Most gyorsan el kell eveznie innen, és a

házban majd azt mondja, Mabel kiszállt az egyik kis szigeten. És azt üzeni,

egy óra múlva jöjjenek érte. Majd elküld valakit. "Jobb, ha nem én találom meg

a holttestet", gondolta Richard. Ha egyáltalán felmerül a következõ napokban.

 

Hol a fenében van a másik evezõ? Tanácstalanul nézte a csónak oldalán

árválkodó, üres villát. A szívébe markolt a félelem. Aztán megpillantotta a

másik evezõt, ott úszott jó messze a csónaktól, a sziget partjánál. Ez volt hát

a csattanás, amit odalent hallott. Mabel eldobta az evezõt, vajon miért? Egy

percbe is beletelt, míg az egyetlen evezõvel nagy nehezen odaügyeskedte magát.

Itt már sekély lehetett a víz, mert iszapot is kavart fel a fenékrõl.

 

Éppen kihajolt, hogy beemelje az úszó evezõt, amikor alulról két kicsi, de

erõs kéz markolta meg. Az evezõ a levegõbe szállt, egyik vége kört írt le a

magasban. Richard még látta, hogy Mabel fekete fürdõruhás, iszapos teste félig

kiemelkedik a vízbõl. Az asszony a fenéken állt, és mielõtt Richard bármit

tehetett volna; lesújtott rá. Kábultan csuklott össze. Amikor Mabel a csónak

szélére nehezedett, a magatehetetlen férfitest kizuhant. Néhány pillanaton

belül elsüllyedt.

 

 

Mabel visszaült a padra, a villába betette az evezõt, és gyors csapásokkal

eltávolodott a helyszínrõl. Tudta, bármennyire is utálja, hazudnia kell majd.

"Szegény Richard fejest ugrott, de többé nem jött fel... Biztosan túl sekély

volt a víz, szegény, drága fiú talán a fenékbe ütközött..." Mert Mabel régebben

is hazudott néha, többek között Richardnak is. Azt mondta, hogy nem tud

úszni... Tartott a férfitól, és lám, okkal. Amikor csónakázni hívta, nem volt

nehéz kitalálnia, mit akar. "Fogalma sem volt arról, hogy diákkoromban a

nagymedencét is átúsztam víz alatt" - mosolygott Mabel ártatlan, csodálkozó

szemével, és erõteljesen meghúzta az evezõt.

Nemere István: Veszett kutya  (Tvr-hét 2001/28)

 

Yorin soha nem beszélt a kutyájáról. Amelynek még neve sem volt különben. De

bármerre vándorolt is, évek óta nem látták Yorint a sárgásbarna korcs nélkül.

 

Az eb most ott lakott az ültetvény szélén emelt barakksor mögött. Reggel várta

Yorint az ajtóban, és estig a nyomában volt.

 

A munka egész nyáron tartott. A kivágott magas szálfák helyére újakat ültettek.

A tulajdonos olcsóbbnak találta, ha gépek helyett begyûjti a környékrõl a

csavargókat, munkanélkülieket. Reggelente mindenkit beosztottak egy-egy sorba,

és a leendõ ültetvény szélén letettek minden sorhoz húsz facsemetét. Egy földre

rajzolt kereszttel kijelölték a gödör helyét. Izzó napfényben, szélben, néha

esõben is ástak az inas, barna bõrû férfiak. Ahogy közeledett a dél, úgy került

le róluk a zubbony, aztán az ing is. A facsemetéknek akkora gödröt kellett

ásni, hogy ha beleálltak az ásó emberek, az a derekukig érjen.

 

Hetek óta csinálták már. Yorinra nem volt panasz. A többiek sûrûn cserélõdtek,

a részegesek dõltek ki leghamarább. Yorin összeszorított foggal dolgozott,

kellett neki a pénz. Nyár közepére mér naponta megcsinált tizenhét, olykor

tizennyolc gödröt. A felügyelõk is kezdték tisztelni.

 

Kivéve Bellt. Bell nagydarab, durva fickó volt, szeme seszínû, nyaka vastag.

Csak ordítani tudott, meg gúnyosan röhögni. Ha-ha-ha! - szállt bikahangja az

irtáson. Utálták és féltek tõle. A munkások behúzták a nyakukat, ha közeledett.

 

A kutya a gödrök mellett mászkált, várta, hogy Yorin elkészüljön. Minden kész

gödör után kapott egy-két simogatást, mielõtt Yorin a következõ gödör helyére

ballagott, és ásóját a földbe vágta.

 

Azon a napon Yorin már ebéd után volt, és engedélyezték; hogy a kész gödröket

betemetheti a csemetékkel. A kutya ott ugrándozott mellette, a férfi

elhessegette, meglegyintette. Esõre állt az idõ, el is eredt, a többiek

feladták a munkát. Csak Yorin dolgozott, mint a gép. A tizennyolcadikat ásta, a

kutya el-elugrott a repülõ göröngyök elõl, ha bogarat talált, hangosan

prüszkölt. Értették egymást, Yorin és kutyája. Yorin felpillantott a gödörbõl.

Bell jött arra, részeg volt. Tántorgott és ordított.

 

- Hé, te kis buzgó! Azt hiszed, külön bért kapsz, ha esõben is dolgozol?

 

A kutya Bell elé szaladt acsarkodva. Yorin hiába hívta vissza - az eb pontosan

értette a hangsúlyt. A gazdájat szidták! Yorin kikászálódott a gödörbõl. Akkor

hallotta a dörrenést.

 

A kutya felsírt, rohant volna a gazdájához, de léptei lelassultak. Egy ölnyire

volt Yorintól, a földre rogyott. Alig nyüszített, a szemében ült a fájdalom, az

értetlenség.

 

- Mit csinált? - ordította Yorin.

 

- Ha-ha-ha! - röhögött Bell, és övébe rakta a pisztolyt. - Utálom ezeket a

dögöket!

 

A kutya remegett Yorin tenyerében. A szeme... és Yorin szeme. Még látták

egymást. Yorin emlékezett az elmúlt évekre. A kopott vidéki vasútállomásra,

ahol találkoztak. A vándorlásaikra. Társa volt a nevesincs hûség.

 

- Megölte - mondta Yorin.

 

- Hisz' csak egy kutya volt! - legyintett Bell.

 

Yorin látta, a kutya szeme már üveges. A harag mélyrõl tört fel belõle, maga

sem tudta, addig hol lapult.

 

Keze rátalált az ásónyélre. Már nem gondolkodott. Az ásó villant és süvített.

A felügyelõ röhögése elakadt, mintha elvágták volna. És el is vágták. Az ásó a

bal halántékánál hatolt be és kettéhasította a fejét. Eldõlt szótlanul.

 

Bõven zuhogott az esõ. Yorin már újra a gödörben volt. Mélyebbre kell ásnia,

hogy beleférjen a halott is. Majd földet szór rá, és jöhet a csemete. A szegény

kutyát egy másik gödörbe temeti majd, hadd nõjön rajta egy szép szálfa, jó

magas.

 

Amikor ásója a puha földbe futott, arcán nem csak esõcseppek gördültek.

Nemere István: Veszélyes szenvedély  (Tvr-hét 1997/02)

 

Bertrand idegesen gyûrögette a pénzt. A kis utcai presszó pincérnõje nem

sietett. A férfi türelmetlenül körülnézett. Tekintete az asztalra tévedt.

Gyûjtötte a lecsavarható, ásványvizes kupakot. Ilyen kék-fehér csillagost nem

látott még. Gépiesen zsebre vágta, majd kiitta a maradék ásványvizet. Látta,

hogy nyílik a szemközti ház kapuja, és kilép az utcára az, akire várt...

Feltûnt a pincérnõ. Bertrand rábökött az asztalra helyezett pénzre, és

elsietett.

 

A mellékutcában érte utol az idõs férfit, de nem ment hozzá túl közel. Követte,

kezét a zsebébe szorítva. Nem nézett a járókelõk arcába. Sütött a délutáni nap,

az öreg lassan lépkedett a park felé. Bertrand tudta, hová igyekszik, hiszen

már egy hete kísérte-követte észrevétlenül, mint valami rossz szellem.

 

Mert rossz szellem volt Bertrand. Zsebében a keze izzadtan tapadt a pisztolyra.

Csak legyen megfelelõ alkalom! Tegnap nem volt, tegnapelõtt sem. Az öreg

homlokába húzta a kalapját. Gazdag ember, mégis gyalog sétál. Jót tesz az

egészségnek, szokta mondogatni. A séta hasznos... "De nem a mai" - tette hozzá

gondolatban Bertrand.

 

Beértek a parkba. A csöppet sem feltûnõ külsejû, szürke ruhás, harmincas

férfi mindvégig az árnyékban haladt. Az öregúr a fasor közepén leült a padra.

Senki sem jött arra. Bertrand közelebb ment, körülnézett. Lassan a pisztoly

csövére tekerte a hangtompítót. Ideges volt - sohasem ölt még embert. Ez lesz

az elsõ és egyetlen alkalom. Meg kell tennem, meg kell tennem - ismételgette.

Felemelte a fegyvert, és egészen közelrõl, kétszer egymás után belelõtt az

öregbe.

 

Másnap reggel csöngettek. Bertrand kialvatlanul, rosszkedvûen nyitotta ki

negyedik emeleti lakása ajtaját. A küszöbön alacsony, átható tekíntetû,

bajuszos férfi állt. Alig volt idõsebb nála.

 

- Rendõrség, Lantes felügyelõ. - Igazolványt mutatott, majd belépett.

Bertrand-nak rossz elõérzete támadt. A felügyelõ körülnézett a nappaliban,

közben vázolta a helyzetet:

 

- Tegnap délután megölték Jacques Duffyt, az ön jövendõbeli apósát. A

menyasszonya apja gazdag ember volt, és egész vagyonát egyetlen lányára, az ön

leendõ feleségére hagyta.

 

- Remélem, nem azt akarja mondani, hogy engem gyanúsít? - jött meg Bertrand

hangja.

 

A felügyelõ szemügyre vette a parafatáblán ékeskedõ kupakgyûjteményt. Az

ásványvizes kupakok színes kavalkádja alul csonka sorban végzõdött: a

gyûjtemény még nem volt teljes. Lantes lehajolt.

 

- Gyûjtöm a kupakot - így Bertrand. Reszketett a türelmetlenségtõl. És a

félelemtõl.

 

- Csak önnek és Duffy kisasszonynak van haszna a gyilkosságból. - Lantes még

egy pillantást vetett a halom kupakra, majd elfordult a faltól. Ugyanilyen

figyelmesen szemlélte a házigazdát.

 

- A tettes a parkhoz közeli presszóban ásványvizet ivott. Késõbb a szemtanúk

látták, amint ugyanaz az ember Duffyt követi.

 

- Bárki... bárki ülhet a presszóban vagy sétálhat a parkban - nyögte Bertrand.

 

Az ördögbe is, mi ez? Csak azt a pénzt szerezte meg, amit az apósjelöltje nem

akart kiengedni a markából. Négyszemközt mondta egyszer Bertrand-nak: "Hiába

veszed el a lányomat, a pénzét nem adom holmi hozományvadásznak..." Hát el

kellett venni tõle. Az életével együtt...

 

- A pincérnõnek feltûnt, hogy a vendég nem hagyta az asztalon az ásványvizes

üveg kupakját. Amikor végigjártam az áldozat útját a házától a parkig, láttam:

a presszó ideális hely ahhoz, hogy a gyilkos feltûnés nélkül ott várja be az

áldozatát. A pincérnõnek csak a kupak hiánya tûnt fel tegnap délután.

 

- Én... én is gyûjtöm a kupakot - intett Bertrand a fal felé. - De ugye nem

képzeli, hogy egyedül vagyok ezzel a városban? Meg aztán, gondolom, más

presszóban is árulnak ilyen ásványvizet.

 

- Látja, milyen a véletlen? - Lantes közebb lépett hozzá. - Az ásványvizet

palackozó cég éppen most vezette be az új terméket. Tegnap akarták kivinni az

elsõ szállítmányt. Az autó vitt néhány ládával abba a presszóba, aztán

bedöglött. Aznap nem szállítottak máshová a kék-fehér csillagos palackból.

Tehát maga az egyetlen gyûjtõ, akinek van ilyen kupakja. És aki negyedórával a

gyilkosság elõtt ott várakozott az áldozat háza elõtt...

 

Bertrand nem bírta tovább a feszültséget. Az ajtóhoz rohant. El innen!

Bárhová, de gyorsan! Mielõtt ez a lassú beszédû, makacs rendõr rábizonyítja a

tettet...

 

Rémülten hõkölt hátra. A küszöbön két egyenruhás rendõr várakozott. Az egyik

bilincset tartott a kezében.

 

Lantes felügyelõ elégedetten mosolygott:

 

- Õszintén szólva, nem mondtam igazat. Az új ásványvizes palackból máshová is

szállítottak. Ijedtében önmagát leplezte le, kedves uram...

Nemere István: Vetélytársak a városban  (Tvr-hét 1998/10)

 

Adams bezárta a kocsit. Majdnem új Buick XP2000-es volt, gyönyörû darab.

Szerette is nagyon. Még egy pillantást vetett rá, és a rosszul megvilágított

föld alatti garázs liftajtajához ment. Puha talpú cipõjében épp az egyik

betonoszlop mögött járt, amikor a nevét hallotta. Férfi mondta félhangosan:

 

- Szóval, ez Adams kocsija.

 

Adams azonnal a falhoz lapult. A liftnek csilingelve nyílott az ajtaja. A

beszélõk azt hihették, õ ment el.

 

- Holnap délben, hol lesz a járgány? - kérdezte a rezes hang.

 

- Az Adams-mûvek elõtt. Most nem viheti el, innen csak kóddal lehet kijutni.

Így lebuknék, hiszen én is itt lakom.

 

- És mikor adjuk vissza?

 

- A kocsit egyenesen hozza a megbeszélt helyre, tíz perc alatt beszerelem a

lehallgató-készüléket! Béreltem garázst néhány napra. Nem akarom, hogy az

embereim tudjanak róla. Utána azonnal visszaviszi.

 

Adams gyalog osont fel a lépcsõn. Az egyik hang gazdáját ismerte. Robbins

volt, a konkurens robbanóanyaggyár, a Robbins Explosive tulajdonosa. A sors úgy

hozta, hogy a egyik legelákelõbb házában volt nagy lakásuk. A városban van még

egy konkurens gyár, a Neverly mûvek. Robbins tehát holnap ellopatja a kocsija,

és lehallgatót szereltet bele. Jól tudja, hogy Adams sokat van úton, menet

közben is tárgyal. Ha ezeket hallja, Adams megismeri üzletfeleit, stratégiáját,

alákínál majd az árainak. Fél év alatt tönkreteheti az Adams-Mûveket. Adams

alig aludt éjjel, de reggelre kész volt a terve. A szokásosnál korábban ment be

a gyárba. A mintakollekcióból kivette a Robbins-féle töltetet; ilyent is

tartottak. Elvégre ismerni kell a vetélytársak termékeit is... Adams értette a

dolgát, és hamar beszerelte a töltetet a detonátorral a Buickba. Távirányítóval

oldotta meg a robbantást. Neki nem az a piti tolvaj az igazi ellenfele.

 

A tolvaj tizenkettõ tízkor jött, alighanem kész kulccsal, beült és elhajtott.

Adams sóhajtott, várt egy negyedórát, és megnyomta a távirányító piros gombját.

Valahol a városban most a levegõbe repült a Buickja, vele a bérelt garázs és a

konkurens cégtulajdonos is.

 

Minden úgy történt, ahogyan eltervezte. Hamarosan híre jött, hogy Robbins úr

holttestét megtalálták a felrobbant autóban. A közelben várakozó tolvajt

sérülten vitték kórházba. Amint magához tért a sokkból, mindent bevallott a

rendõröknek. Délután háromkor a helyi tévé is közölte: a szerencsétlen Robbins

ellopatta konkurense kocsiját, és egy garázsban saját kezûleg szerelte volna

bele a Robbins-féle, detonátorral ellátott töltetet. Ám a bomba váratlanul

felrobbant, és maga a merénylõ lett az áldozat.

 

Adams délután ment haza, taxival. A ház elõtt újságírók és tévések várták.

Adams a kamerákba nézett:

 

- Nem kommentálom az eseményt.

 

És csak a liftben, ahol végre egyedül maradt, tette hozzá: "Robbins totális

kudarcra, aztán idegbajra, végül éhhalálra ítélt volna. Azt hiszem, meg sem

érdemelte azt a gyors és kellemes halált, amiben része lehetett. Remélem, egy

szer majd én is ilyent kapok."

 

Közel járt az igazsághoz. Neverly, a harmadik konkurens kitûnõ ötletet kapott

a Robbins-ügytõl. Persze õ már ügyesebb volt mindkét társánál. Õ is

Robbins-féle töltetet szereltetett be. Délután amikor értesült az eseményrõl.

Így az elhunyt számláját terheli majd az újabb detonáció. Neverly úr a

szemközti házban állt, távirányítóval a kezében. Csak arra várt, mikor gyúl

fény Adams lakásában. Ujja a piros gombra simult...

Nemere István: Vedeón jön a halál  (Tvr-hét 2000/39)

 

- Malfattit nem lehet megölni! - jelentette ki határozottan kicsi Alfréd, a

gengsztervezér.

 

Akirõl szó volt. Malfatti egy másik bandát vezényelt ugyanabban a városban.

Eddig elég nagynak bizonyult a város Alfréd és Malfatti számára, de mostanában

a rendõrség a sarkukban volt, és beszûkült a piac. Az utcai kábítószerárusok

egymás után buktak le, néhány kereskedõt is magukkal rántottak. A rendõrök

tervszerûen zaklatták a prostituáltakat, és a fegyverüzlet is sántikált.

Mindkét banda nagyon megszorult, és szóba került, hogy ha egyik leszámol a

másikkal, talán megjavul a helyzet.

 

- Ahol két banda nem él meg, megél egy! - mondta Alfréd, de Malfattit

emlegetve elborult az arca.

 

- Mindenkit ki lehet nyírni - jegyezte meg könnyedén Jerry, az újonc.

 

Alfréd kedvelte, pedig alig egy éve csatlakozott csak hozzájuk. De bátor volt,

sõt, vakmerõ, és mindig is Malfatti ellenségének számított köreikben ez a

sovány, magas fiatalember.

 

- Meg tudnád csinálni? - kérdezte a fõnök.

 

- Naná!

 

Jerry egy aznapi újságot vett elõ. Talán õ volt közöttük az egyetlen, aki

ilyesmit olvasott.

 

- Holnap Malfatti egy jótékonysági akción vesz részt.

 

- Ötven testõr lesz mellette!

 

- Meg én is ott leszek - Jerry Alfrédra nézett. - Szóval, megtegyem, fõnök?

 

Alfréd Jerry szemébe nézett. Ez képes rá, gondolta, és bólintott. Jerry aznap

este felhívta egyik barátját.

 

- Az egyes számú célpontról van szó. Kéne a 11-es videokamera és egy

sajtóigazolvány. Meg tudod szerezni holnap reggelre?

 

Délelõtt Jerry felmutatta újságíróigazolványát a kordon rendõreinek. Beengedték

az akció színhelyére. Egy iskola javára gyûjtöttek. Hamarosan hosszú, fekete

limuzinokkal megérkezett Malfatti és kísérete. Bár köztudott volt a városban,

ki is ez a férfi, hagyták, hadd jótékonykodjon. Végtére is, neki volt pénze! Az

iskola igazgatója szoros gallérját lazítgatta. Mindjárt kezet foghat

Malfattival, aki így próbál a rendes polgár mezébe bújni. Ad majd egy nagyobb

összegû csekket az iskolának, leül a díszvendégek közé, meghallgatja a

beszédeket, ahol fõleg õt fogják dicsérni... Mindenkiben van hiúság, éppen egy

maffiavezérben ne lenne?

 

A helyi tévések és újságírók fotózó, filmezõ sorfala közepette jött Malfatti.

Elõtte, mögötte, mellette testõrök - senki nem mehetett hozzá túl közel.

 

Jerrynek erre nem is volt szüksége. Felemelte a kamerát, célzott, és amikor

Malfatti a látóterébe került, nem a fejére irányította a kamerát, hanem a

vállára. Ahol úgy feszült rajta a zakó... Megnyomta a gombot.

 

A gombostû nagyságú lövedék hangtalanul száguldott - sûrített levegõ lõtte ki a

videofelvevõ kicsiny nyílásán. A "gombostû" beleállt a ruha anyagába, és

áthatolva rajta máris a bõrben volt. Malfatti felsõkarjába most hatol be a

méreg...

 

Jerry abbahagyta a "filmezést", és áttört a tömegen. Malfatti akkor ért az

igazgatóhoz, mosolygott, kezet nyújtott. A testõrök félreálltak. De a

bandavezér arca fájdalmas grimaszba torzult... Kétségbeesetten nézett körül,

két karjával a levegõbe markolt. Három testõr ugrott hozzá - de nem volt

mentség.

 

Mire lerogyott, és meghalt, Jerry már három utcával távolabb száguldott. Nem

ment messzire; egy földalatti parkolóban barátai várták.

 

- Üdvözlet, hadnagy!

 

- Szevasztok. Itt a kamera, köszönettel visszaadom... egyelõre.

 

- Vigyázz magadra, hadnagy! - mondták. - Csak mi tudjuk, hogy a rendõrségtõl

épültél be az Alfréd-bandába. Nehogy más is rájöjjön!

 

- Ne féltsetek - mosolygott Jerry, a hadnagy. - Hamarosan férjhez megy Alfréd

lánya. És tudjátok, ki fog videózni az esküvõn? Naná, hogy én! Szóval hamarosan

ismét szükségem lesz erre a remek kis kamerára - mondta, és elhajtott.

Nemere István: Vigaszdíj a félelemért  (Tvr-hét 2000/32)

 

- Kezeket fel! - mondta a rabló zordonan.

 

Júlia engedelmeskedett. Negyvenhat éves volt, egyedül élt és semmi izgalmas

nem történt vele. Egészen ma délig. Ebédhez készülõdve azon töprengett, mikor

látja ismét a tengert. Már nagyon vágyott rá. Úgy szerette volna, ha sétálhat a

bársonyos meleg levegõben, ahol igazi pálmák bólogatnak a szélben.

 

Csak magát okolhatta, hogy olyan gyanútlanul kitárta az ajtót az imént.

 

A rabló talán harmincéves lehetett, és nem volt túl magas. A pisztolya

viszont igazinak látszott. A nõ félt. Pedig az egész olyan volt, mint egy film.

Még furcsállta is, hogy nem nézheti, hanem kénytelen részt venni benne. És elég

kényelmetlen volt feltartani a kezét.

 

- Mit... mit akar?

 

- Pénzt...! És ékszereket... - közölte kérlelhetetlenül a rabló.

 

A nõ nem volt szép, sem erõs. Most különösen tehetetlennek érezte magát. A

saját lakásában fenyegetik? Halvány lázadás ébredt benne. Lassan mozdult,

gondolkozott. Mélyet lélegzett.

 

- Hol tartja az ékszereit? - kérdezte mohón a rabló.

 

- A konyhában - vágta rá Júlia, és harag született lelkében. Ez a nyomorult

akarja elvinni az ékszereit? Amikbõl a tavalyi utazás miatt is el kellett adnia

néhányat?

 

Az ötlet már megszületett a fejében. Milyen jó, hogy a múlt héten kissé

átrendezte a konyhát, nyitott polcra rakta az eszközöket meg a fûszereket. A

nagy merõkanál és a húsklopfoló is ott lóg.

 

Feltartott karral lépett a konyhába. Tekintete körbejárt, aztán a tûzhely fölé

intett:

 

- Ott, a szekrényben.

 

- Vegye ki! - csattant a parancs.

 

Júlia csak egyik kezét engedte le, kitárta a kis szekrény ajtaját. Már látta a

borsszórót. Új volt, a múlt héten hirdették elõször a tévében. Sûrített

levegõvel mûködött, gombnyomásra. "És milyen egyenletesen szór!" - csicseregte

a reklámháziasszony a képernyõn. A kis szerkezet ott állt tõle karnyújtásnyira,

a középsõ polcon. A húsklopfoló sem volt messzebb. De hogyan csinálja...?

 

Júlia azt a pár ékszerét valóban egy mûkávés dobozban tartotta az edények

mögött. Mindkét kezére szükség volt, amikor kivette, letette a pultra. A rabló

közelebb jött, egyik kezével levette a doboz fedelét, belenézett. Júlia keze a

borsszóróra kulcsolódott, hüvelykujja megtalálta a gombot...

 

Sohasem hitte volna, hogy ilyen gyors is tud lenni! A szerkezetet jobb kézzel a

rabló arcára irányította, és megnyomta a gombot. Közben bal kézzel leakasztotta

a klopfolót... Minden dühe, annyi éven át elfojtott gyûlölete kitört. A bors a

férfi szemébe ment, káromkodva kapta el a fejét, de már késõ volt. Semmit sem

látott. Ugyanakkor csapott le kezére a klopfoló. A pisztoly a konyha padlójára

esett, Júlia nem is nézett oda, mert a pasast kellett figyelnie. Még kettõt

ütött, de most már a férfi fejére. A csapások elég erõsek lehettek, mert a

rabló a padlóra rogyott. Arcára tapasztott ujjai között egy kis vér is csordult

a homlokáról.

 

Júlia felvette a pisztolyt. Aztán bátorságra kapva átkutatta a pasas zsebeit.

Hiszen az efféle jómadarak naponta több lakásba is "benéznek". Talált is a

zsebében két köteg készpénzt meg egy aranyláncot. "Ez a vigaszdíj a

félelmemért" - mormolta Júlia. Nagyon gyûlölte már a férfit, aki szemlátomást

lélegzett, élt.

 

A rendõrök hat perccel azután érkeztek, hogy Júlia letette a telefonkagylót.

Elvitték a rablót, az egyik elismerõen bólogatott a borsszóró láttán, és

közölte: a rabló alighanem a börtönkórházban folytatja ezt a szép napot. Amikor

végleg becsukódott mögöttük az ajtó, Júlia fellélegzett. Hát ez jól ment.

Rendet rakott a konyhában, aztán leült, és megszámolta a zsákmányt. Sokkal több

volt, mint kezdetben hitte. Arra biztosan elég lesz, hogy két hétre elmenjen a

tengerpartra. Ahol bársonyosan meleg a levegõ, és igazi pálmák bólogatnak a

meleg szélben.

Nemere István: Vissza a feladónak!  (Tvr-hét 2000/06)

 

- Nekem azt mondták, hogy maga zseni...

 

Florow ideges volt. Verejték patakzott az arcáról. Még soha nem beszélt

bérgyilkossal. Pedig ez a fickó lényegében az volt.

 

A kopasz férfi nem mutatkozott be. Ez érthetõ volt. Egy parkolóban találkoztak,

ismerõsök hozták össze õket. Egyik sem tudta pontosan, ki a másik. Az egyik

megrendelõ volt, a másik pedig szolgáltató. Találkozniuk kellett, hiszen

szükségük volt egymásra.

 

- Igazat mondtak. Zseniális ötleteim vannak arra, hogyan kell valakit kinyírni.

Ötvenezer dollárért vállalom, ha nem politikusról vagy más, jól védett

személyrõl van szó.

 

- Csak az anyósom a leendõ áldozat. Tudja, nagyon gazdag, a végrendelete

szerint a feleségem meg én örökölnénk a vagyont. De még csak hatvanhat múlott,

és nagyon egészséges...

 

- Ennyi elég. Mit szólna egy akváriumhoz?

 

- Mármint az anyósom? Ha tõlem kapná? Remélem, elfogadná.

 

- Csak két napig kellene a szobájában tartani. Lenne benne több igazi és egy

mûhal. Pontosan olyan, mint a többiek, tenyér nagyságú, legfeljebb nem olyan

élénk. De azért az is mozogna, ám csak mérsékelten. A belsejében állítható

óraszerkezet és egy kis tartály lesz. A tartályban halálos gáz, amely a

helyiség levegõjébe jutva öt percen belül végez az ott tartózkodó személlyel.

Aztán eloszlik, és ártalmatlanná válik. A halott boncolása során szivszélhüdést

állapítanak meg. Nos, mit szól hozzá?

 

- Maga tényleg zseni!

 

- Pontosan így van. Négy nap múlva készen leszek vele, addig szerezzen be egy

jókora akváriumot és néhány halat.

 

 

Florow valósággal lázban égett. De nagyon vigyázott, hogy ezt senki ne vegye

észre. Még a felesége elöl is titkolnia kellett a dolgot, természetesen. A

felesége és az anyja sülve-fõve együtt voltak.

 

Florow beszerezte az akváriumot, és kipróbálta. Figyelte a felfelé rohanó

ezüstös buborékokat, a cikázó színes halakat, a vízinövényeket. Minden

elismerése a kopasz fickóé. Magától sohasem jutott volna eszébe ilyen zseniális

ötlet.

 

Aztán a negyedik éjszakán elment a parkolóba a pénzzel.

 

- Óvatosan, ne nyomja meg az oldalát, jobb, ha egyáltalán nem ér hozzá -

mondta a kopasz. A "hal" egy vízzel teli zacskóban volt, és egészen úgy

festett, mint az igazi. Ám tényleg kevesebbet mozgott, viszont csillogott a

pikkelyes oldala, akár egy valódié.

 

- Negyvennyolc órára van beállítva. Vagyis holnapután ilyenkor indul a gáz. A

sajnálatos esemény után vegye ki az akváriumból, és semmisítse meg.

 

Florow óvatosan hazavitte a halat, betette az akváriumba. Másnap reggel

átvitte az anyósához, aki azonban nem volt otthon. Utasította hát a

személyzetet, hogy tegyék a hálószobájába, majd elment az ügyeit intézni.

 

 

Késõ este ment haza. A felesége még valami fogadáson volt, így egyedül

ballagott fel a hálóba. Az órájára nézett - ha a kopasz zseni jól állította be

a szerkezetet, most megy a gáz! Fütyörészve lépett be a hálóba. Csak

hangulatfényt gyújtott, úgy tett-vett. Egy cédulát talált az ágyán, a felesége

hagyta ott: "Drágám, anyu örült az ajándékodnak. De mivel irtózik a halaktól,

visszaküldte azt akváriumot, és elnézésedet kéri. Te biztosan több hasznát

veszed..."

 

A férfi megperdült. Még annyit látott, hogy az akvárium ott áll a szoba

sarkában. Egy lusta hal éppen a felszínen idõzött, majd megkönnyebbülten

kezdett alámerülni. Aztán Florow a torkához kapott és máris elsötétült elõtte a

világ...

Nemere István: A remekbe szabott zakó  (Tvr-hét 1996/36)

 

- Azért jöttem, hogy megöljem.

 

- Parancsoljon, fáradjon be!

 

A különös párbeszéd az iroda ajtajában zajlott le. George, az iroda vezetõje

egyedül volt. Ingujjban, nadrágtartóval, kissé borzasan fogadta a hívatlan

látogatót. A titkárnõje - az egyetlen alkalmazott - ebédelni ment.

 

A látogató alacsony, ravasz képû pasas volt, õ is jó harmincas. Besétált, és

megállt a falnál. George elõször azt hitte, a jövevény viccel, de az komoran

folytatta:

 

- Én már csak ilyen õszinte bérgyilkos vagyok. Szeretem, ha az ügyfeleim

tudják, miért halnak meg.

 

George kezdte komolyan venni a dolgot. Lassan mozdult. A fogason lógott a

zakója. Ha eléri, megmenekülhet... De addig szóval kell tartania a gyilkost,

tudta jól.

 

- Akkor mesélje el, kinek vagyok az útjában?

 

- Állj! Ne menjen tovább! - a pasas elõvette pisztolyát, és George-ra szegezte.

- A felesége adta a megbízást.

 

- Akkor kezd érthetõvé válni a dolog - morfondírozott George. - A nejem

biztosan férjhez akar menni a szeretõjéhez. A válóper talán többe kerül,

mint... hm... maga?

 

- Hát persze. És a válóper macerásabb is. Sokáig elhúzódik. Így meg rögtön

jöhet a temetés, aztán az esküvõ.

 

- Hát ez szomorú! - George szíve a torkában dobogott. A pasas tényleg nem

viccel, és április elseje sincs. Ez meg fog ölni! Látta a pisztoly hosszú

csövét. Hangtompító! Az irodaházban senki sem fogja hallani a dörrenést. A

fenébe...! Hol lehet a titkárnõje? Mindig olyan sokáig ebédel! Ez lesz az

utolsó ebédje, holnaptól a munkanélküliek ingyenkonyháján fog étkezni. Meg is

érdemli... Aztán eszébe jutott, hogy az a régi titkárnõje volt. Két hete újat

vett fel, aki azóta egyben a szeretõje is. Igazi bombázó! Már csak ezért is kár

lenne meghalnia. Éppen most.

 

A zakója még mindig vagy három méterre volt tõle. Igyekezett gondtalannak

látszani:

 

- Azt is elmondaná, mennyit fizet a kedves feleségem? Mégis érdekelne, mennyit

szánt az életemért.

 

- Kedvelem a kerek összeget. Ezért húszezerben egyeztünk meg.

 

George mélységesen felháborodott:

 

- Csaaak...? Rongyos húszezer? És maga ennyiért elvállalta a gyilkosságot?

Hát milyen szakember? Kikérem magamnak, hogy holmi harmadrangú kontár végezzen

velem!

 

- No, ebbõl elég! - a bérgyilkos felemelte a pisztolyt.

 

- És az utolsó kívánságom?! - kiáltott George könyörögve.

 

- Ki vele!

 

- Zakóban akarok meghalni! Ingben, nadrágtartóban ronda látványt nyújtok majd a

padlón... A zakóm igazán szép darab, a szabóm ezúttal remekelt. Jól festek

majd a rendõrségi fotón, még vérbe fagyva is.

 

A bérgyilkos csak egy pillanatig habozott, aztán a fogashoz ment. A

tekintetét és a pisztolyát közben George-on tartotta. Fél kézzel megtapogatta a

zakót, mivel semmit sem talált a zsebében, hát odaadta a gazdájának. George

lassan vette fel, közben nyugodt hangon beszélt a gyilkoshoz:

 

- Nincs benne pisztoly, maga is látta. Akkor meg mitõl fél? Ilyen helyzetben

igazán nyugodtabb lehetne. - Féloldalt fordult, de a zakót még nem egészen

öltötte fel. Mintha csak most jutott volna az eszébe, hogy...

 

- Nyakkendõ is kell! Mit ér az egész nyakkendõ nélkül?

 

- Ne bohóckodjon már! Végezzünk, egy-kettõ!

 

- Igenis! - Felöltötte, majd begombolta a mellén. Fura fény csillant a

szemében. Sebesen elindult a gyilkos felé. Az nem hahozott. Kétszer egymás után

lõtt. Az áldozata mellére célzott. George arcán fájdalmas fintor jelent meg, de

semmi sem tarthatta vissza. Máris odaért az idegenhez, aki úgy megdöbbent, hogy

mozdulni sem tudott. George kitépte kezébõl a pisztolyt, és jól fejbe vágta. A

pasas döbbent arccal vágódott a padlóra.

 

A házigazda jól összekötözte nadrágszíjjal, és csak azután telefonált a

rendõrségre. Akkor bukkant fel a titkárnõje, a szõke, nagy keblû szépség:

 

- Jézus, Mária, mi történt?

 

- Tulajdonképpen semmi - szerénykedett George. - Eljött az a pillanat, amire

hetek óta vártam. Mióta tudom, hogy a feleségemnek szeretõje van - George

levette a zakóját, szeretettel meg is simogatta, mielõtt visszaakasztotta a

fogasra -, azóta hordok golyóálló zakót, kedvesem. Mit szólsz, milyen elõrelátó

voltam?

 

Csak akkor hagyták abba a szenvedélyes csókolózást, amikor az elsõ szirénázó

rendõrautó lefékezett a ház elõtt.

Nemere István: Zsebesnek sem mindig áll a világ  (Tvr-hét 1996/52)

 

Peter Brok leszállt a gyorsvonatról, és egyenesen belebotlott a zsebtolvajba.

 

Akkor, persze, ezt még nem tudhatta. Amint a nagyvárosi pályaudvarra befutott a

gyorsvonat, nagy nyüzsgés támadt a peronon. Peter Brok ötvenegy éves, nyugodt

mozgású, jól öltözött férfi volt, afféle üzletember benyomását keltette. Kis

kézitáskájával lépett le a peronra, amikor az az õszes férfi nekiütközött. Az

ismeretlen mintha elvesztette volna az egyensúlyát, rövidke pillanatig Peterre

támaszkodott.

 

- Bocsánat, uram, elnézést - mormolta az idegen. Nem nézett Brok arcába, bár

röpke kis mosolyfélét azért megeresztett. Egy szempillantás alatt eltûnt a

forgatagban. Peternek halvány hiányérzete támadt, de csak késõbb értette meg a

helyzetet. Amikor ki akarta fizetni a taxit, rájött: nincs meg a tárcája. Az a

pasas lophatta el!

 

"Milyen ügyes volt a disznó!" - gondolta Peter keserû elismeréssel. Túl késõ

lett volna visszamenni a pályaudvarra. Úgy döntött, nem megy a rendõrségre sem.

Szerencsére, nála volt a csekkfüzete.

 

Azért jött a városba, hogy elintézzen valamilyen fontos családi ügyet. Másnap

délelõtt ezen is túlesett. A legjobb étteremben ebédelt, utána sétált egyet a

városban. Közben kifundálta, mit kell tennie. Az efféle alakok általában jól

bevált séma szerint dolgoznak. Ezt õ is jól tudta.

 

Este, húsz perccel a gyorsvonat érkezése elõtt Peter belépett a pályaudvarra.

Kifogástalan ruhát viselt, vele volt a bõrtáskája is. Újságot vett, és kiment a

peronra. Úgy tetszett, mintha vonatra várna. Valóban úgy döntött, hogy

elutazik. Ám ha lehet, elõtte elintéz még valamit. Amikor berobogott a vonat,

Peter kissé hátrább lépett. Így jobban látta a mozgásba lendülõ tömeget. Újra

kiabáltak a várakozók, indultak a hordárok, a vagonajtónál összetorlódtak az

utasok.

 

És akkor megpillantotta a zsebtolvajt. A férfi feszülten állt egy percig,

közben ide-oda cikázott a tekintete. Szemlátomást tehetõsebb emberre várt. Az

egyik vagon ajtajában hamarosan fel is bukkant a megfelelõ utas. Arany karórája

megcsillant a csuklóján, amikor leemelte a bõröndjét. Körülnézett, hordárt

keresve.

 

Ekkor lépett mellé a zsebtolvaj, nekiütközött, és - mint aki elvesztette az

egyensúlyát - egyik vállával röpke pillanatra neki is támaszkodott. Egészen jól

csinálja, villant át Peter agyán az elismerés. Bárkivel fogadott volna, hogy az

áldozatnak már nincs pénztárcája, sõt talán aranyórája sem... Peter meglódult,

átvágott a tömegen, és többé nem tévesztette szem elõl az emberét. A tolvaj

ügyesen siklott a tömegben, Peter azonban elébe vágott, és hirtelen elkapta a

karját...

 

- Johnny! Ezer éve nem láttalak...! Drága barátom, milyen meglepetés! -

mondta, miközben magához ölelte, elõbb egyik oldalról, aztán a másikról, kis

híján még csókot is nyomott az arcára. Amaz felháborodottan és idegesen

tiltakozott. Így huzakodtak pár másodpercig, aztán Peter - arcán látható

zavarral - bocsánatot kért, és felugrott az éppen induló vonatra. Még látta,

hogy "Johnny" a zsebében keresgél...

 

Peter Brok kiürítette a négy zsákmányolt tárcát. A pénz kétszer annyi volt,

mint amennyit egy nappal korábban elvettek tõle. Ostoba fickó, bármilyen ügyes

is... Éppen vele kellett próbálkoznia, a nagy Brokkal, Enyves Peterrel, a

keleti partvidék leghíresebb zsebtolvajával?