NEM A SZEGÉNYSÉGET…

Nem a szegénységet, csak a szegényt
 dicsértem én szívem szerént.
Mi kincsemmé vált, tőlük kaptam
 (töredékét ha visszaadtam).
Muljék el a szegénység! – vallom,
 de el is akad itt a hangom.
S a szegények? A hívek, bátrak?
 Megsiratnám, ha elmúlnának.
Hogyha kiveszne az a fajta,
 mely nevelt engem hitre, harcra,
amely – ha lettem én a kard –
 a kar volt, mely győzni akart!
Apáim és anyáim népe,
 úgy változz, hogy ne változz mégse.
Akárhogy híjják az urat:
 a bitorlót, ne hagyd magad!
Mert most érünk csak meredekhez
 és annak vége tán sosem lesz.
Hogy odavágja, aki szenved
 igazát bár az Úristennek!