| köd-erdején karácsonyestjeinket |
s a fájdalom a sötét folyón elcsorog – |
| gyermekkort nyit rám a meleg tekintet, |
| egy tekinteted álomba meríthet |
|
Quod – quid vidisti in via? – ha kérdenek |
| ott, hol majd szó nélkül is szólhatok: |
| ajkam mosollyal magyarázza: |
az emberek még mint lehettek boldogok |
| midőn a csend s a benne fülelő halál |
| a mindenséget, mint a fagy átjárta |
| és az pihent, ki zokogott – |
|
– Tudtad? No jól van. Ez volt a te dolgod ott. |
|
|