UTOLSÓ MADÁR

 És csak dalol
 és csak fecseg
 az őszi galy alól,
 mely megrecseg.
 Rántja le-föl,
 recsegteti,
 kiséret kell neki,
 akárkitől.
 Nincs párja már,
 se társa itt,
csupán a szél dudál,
 felfujja tollait.
 Megpenderül,
 annak felel,
vivódva felrepül,
 de énekel.
 Habon futó
 roncs fadarab –
Bár itt a szél a hab
 s az őr a tó.
 Táncol a csöpp
 kis töredék,
 neveti föld
 és ég dühét.