Mint fészekről meleg madáranya –
|
felrebbent, felszállt fölülünk az éj,
|
a szép madár, az idő madara.
|
|
Mert mondd, elszállt-e azzal, hogy haza-
|
Egyszerre mindent átcserél,
|
uj földet tár eléd varázslata,
|
mindent bezengve győztesen, akár az Úr szava.
|
|
fölrebben, vonja látkörét,
|
kiáltva új mennyboltot ír föléd,
|
nevetve azt, ki öregnek itél,
|
gyermekként jársz-kelsz, dudolgatsz, uralkodol…
|
|
|