LÁBAM ELŐTT…

Lábam előtt néhány darabnyi
nedves fa, nem tud lángrakapni,
 csak nyöszörög, csak füstölög.
Rágyujtok én. Bekapja tüstént
a kandalló dohányom füstjét.
 Köhögök, hamuba köpök.
Ez a tél. Ez negyven után a
magányos férfi éjszakája
 karácsony és ujév között
idegenben, akár itten
Párisban; megverte az Isten –
 

1946