GYŰLÖLTEM A CÍMERT
Gyűlöltem a címert a paloták ormán.
Már csak mosolyom van.
Mint a kétfejű sas heverünk a párnán.
Oh, milyen magosban.
Összefonódva, csak fejünk hajlik félre.
Érzem, ahogy alszol,
szállsz mosolyod szárnyán. Én meg fordulnék le
már a szép magasból.
Nem fordulhatok le. Igy lel majd a hajnal.
Állsz a levegőben.
Ragyogsz a zsákmánnyal; meg a diadallal,
mit átvettél tőlem.