Tudd meg, hogy nemcsak a diadal jele: |
a biztonságnak is jele volt, marad |
| Lombja közé nem ütött a villám. |
|
Fejére fűzte mind, ki viharban ült |
hajóra, lóra. Tiszta időben csak |
| költők hordták, mily láthatatlan |
| mennykövek, ős veszedelmek ellen? |
|
Pálcával csaptam orron a Szörnyet én, |
a csűr-dézsmálót. Messze az árva nép |
| hátrálva, integetve nézte |
| mit mivelek – mi kimélt meg engem? |
|
Suhintást és fényt érzek. Az ég derült. |
Tornyokban vadként ül, feszül izmosan |
| az omlás –, mily port rúg, ha ugrik! |
| Jelre fülel; vele én. De csend van. |
|
Veszem babérom. Már nekem erre kell. |
Szabadba ismét hangosan így megyek |
| bízva Uramban-Istenemben! |
| Óvni magam nem az én ügyem már. |
|
|