FELELET

 A lét átalakul mesévé –
 mint este, ha a városok
 köd-erdején karácsonyestjeinket
 villantják a lámpasorok
s a fájdalom a sötét folyón elcsorog –
 gyermekkort nyit rám a meleg tekintet,
 egy tekinteted álomba meríthet
 és álomba merítlek.
Quod – quid vidisti in via? – ha kérdenek
 ott, hol majd szó nélkül is szólhatok:
 ajkam mosollyal magyarázza:
az emberek még mint lehettek boldogok
 mégis egy villanásra,
 midőn a csend s a benne fülelő halál
 a mindenséget, mint a fagy átjárta
 és az pihent, ki zokogott –
– Tudtad? No jól van. Ez volt a te dolgod ott.