| Nem volt riadalom a pusztán, |
váratlanul, hivatlanul tán |
| novemberben, halottak napján, |
gyertyagyújtáskor, amidőn |
fejfák tövén a puszta népe |
künn térdepelt a dombtetőn, |
| harangszókor, mikor a szomszéd |
hirtelen testvér-őrtüzekként |
| A völgyben egy kis házban akkor |
szédült nehéz kínra anyánk. |
| egy sápadt nő egy kis szobában |
s körül a komor hegytetők |
ormán villogó koronákként |
gyertyás, kisértő ünnepély |
és lent egy váratlan sikoltás |
| Fönt sírás, tompa jaj, harangszó |
és lentről a völgy, mint meleg |
tenyér fölnyújt vigaszul egy csöpp |
|