NÉLKÜLED

Nélküled, mint az olló egy fele
 – van árvább ennél?
suta a sorsom: hogy vágjak vele?
 Mit kezdenék, ha nem szeretnél?
 Csak párban, mint a láb,
 úgy mehetek tovább!
 Vagy nézd, hogyan ivel,
 vagy nézd a madarat!
Nem is én vágyok szállani, hanem
a két hű igen ütemeivel
 a győztes szerelem!
 Add párba szárnyul hát magad
s megköszönöm, hogy veled volt közöm
 ahhoz, amire szánt a végzet –
 Azaz, hogy köszönöm
 ezt a tíz évet,
 az örömöm,
 hogy élek.