VONATON UTAZOM…

Vonaton utazom, nézem a táj képét,
 még egyre ijedve,
ha az ég foncsorja hirtelen enyémét
 dobja az üvegre.
Dobja ki az éjbe: ott remeg a távol
 égbolton, ott csillog,
fut az óriás arc. Mint a sűrű zápor
 vagdossa a csillag.
Megriadok tőle. Egy kisérteté, még
 korai, hogy menjek.
Homlokomon holddal esengjem hűségét
 halandó szívednek.