VADAK ETETÉSE

EGY POLITIKUSNAK
Jellem, erő, jó ész (mint mondják, isteni szikra)
 Kell csak a próbához: lesz-e iró valaki.
Nép-becsapás, köpenyeg-csere, hátba-döfés – remekelned
 Ebből kell teneked, hogy csak a céhbe bejuss.
Honszeretetre te mersz minket kitanítani? – Ejha!
 A szavazat mellé, nézd, ne kivánj szavakat.
Nem teszed ablakközbe az oklevelet, ha mi írjuk:
 Szakmádnak máris mennyire mestere vagy!
EGY AGGODALMASKODÓ FŐÚRNAK
Izgatunk? Nekem fáj legjobban, hogy téged,
S nem szabadságharcra igábatört néped!
MINDENÁRON MINDEN-ÁRON ÍRÓ
Célod eléred még: megmozdul a „bamba” magyarság;
 Észrevesz! – és diszkrét ujjal a földre pöcint.
NÉPIESEK ÉS URBÁNUSOK KÖZT
Két kulacsom
Váltogatom,
Kortyolgatom is, ha kérded,
Ebből ürmöt, abból mérget.
SZÖRNYŰ FEGYVER
Minden ütésed, átkod
Hiába ellenem.
Szörnyű a fegyverem:
A végén megbocsátok.
EGY NÉPFINAK

A Puszták Népe szerzőjének

 
Azt, hogy a nép fia vagy, igazolnod, sejh, ma nem azzal
 Kellene: honnan jössz, – azzal, ecsém: hova mész!