FALUKUTATÁS

A TÁJ SZAVA
Tiszta, néma völgyek, ragyogó vizek
között kóborolva, hol a dél talál,
benyitok egy ajtón; mintha kezemet
sebre nyomtam volna, visszahökkenek;
öt éhes gyerekkel felbődül a táj.
KÉT TANYA KÖZT
Ceruzám homokra rág a papiron;
élményeim gyalog, mentemben irom
nemzetem tenéked! Követi nyomom
az utókor s, errébb, két csendőr, lovon.
KÉNYSZERŰ VÁRAKOZÁSBAN
Ült Vitéz, Petőfi? Batsányi az ült.
Sose éreztem ily közel szellemük!
Hála a megyének, amely mindenütt
egy korba, időbe varázsol velük.