Kiáltsz és átkarolsz – pihegve, hirtelen |
| dallamra nyögsz már, szép szirén, |
ahogy lebuksz megint és azt hiszed, velem, |
| az álom tünde hab-szinén. |
|
Karod nyakam köré kulcsolva ki elől |
| kúsznál, remegő, fölfelé? |
S ha fönt vagy, mért akarsz lehúzni lebegő |
|
Lemennék szívesen. Megtudnám végre ott, |
| kiket csalsz sorba le, ki űz? |
Ha hunyt szemmel, ügyes úszó-mozdulatok |
| között karomból elmerülsz. |
|
S mit készítsz ellenem, mert síkos testedet |
| átkapva egykor hallgatag, |
félig-lény hugaid közül a rettegett |
|
|