ELMARADT HÁBORÚ

Örüljünk hát a könnyű hegyi ködnek,
fényes sineknek, méznek, a gyümölcsnek,
 harmat szalad a fán, a fáknak –
 Nézd hálával az éjszakáknak
tartályait, a házakat, sok hű hegyünk
 s a tornyokat, hogy egyre állnak –
 Mint messze ismeretlen tájat
fedezzük újra fel, hogy élhetünk –
 S az ibolya alatt az árnyat
 És ezt és azt és a könnyű madárhad
 szárnyalásában boldog sóhajunk.