SZÉP, HA FIATAL FŐN

Szép, ha fiatal főn fehér haj világlik.
 Csalom magam: beteltek
a próbák, az évek s szeretsz még, halálig
 szeretsz már, szeretlek.
Jólesik szememnek az ifjúság-vénség
 csillámló gyors cseréje;
mint ha a szél a tó milljó kék cserépjét
 átrántja fehérre.
Mint a nyír, ha zöldből egyszerre ezüstbe,
 és újra visszarezzen –
játszik a szerelem lobogása-üszke
 még ifjú szívemben.
Halál, szerelem – van rokonabb ezeknél?
 Nem félek a haláltól.
Szelíd ragyogásban, mint ifjú fejednél,
 mutatja a távol.
Ha majd vele támad, gyűrt lepedőn, harcom
 s legyőzöm, ráomolva:
nevetést várok; s hogy öt puha ujj arcom
 görcsét kibogozza.