GYŰLÖLTEM A CÍMERT

Gyűlöltem a címert a paloták ormán.
 Már csak mosolyom van.
Mint a kétfejű sas heverünk a párnán.
 Oh, milyen magosban.
Összefonódva, csak fejünk hajlik félre.
 Érzem, ahogy alszol,
szállsz mosolyod szárnyán. Én meg fordulnék le
 már a szép magasból.
Nem fordulhatok le. Igy lel majd a hajnal.
 Állsz a levegőben.
Ragyogsz a zsákmánnyal; meg a diadallal,
 mit átvettél tőlem.