ÖT RÖVID VERS

1. MEDDIG?
Meddig gyönyörű a gyöngy, a szálló
föl a pohár borból, óceánból?
Amig elemébe visszajutva
szét nem oszlik levegővé ujra.
Mi volt az én életem? Csak ennyi:
vak nyomorból napvilágra menni.
Forogtam, fénylettem én is, míg hagyták –
Meddig emelsz, levegőm, szabadság?
2. DEVIZA, VAGYIS MAGYARUL: JELMONDAT
Hogyha fény ér, a sugarát nyomban
elhajlítsam, továbbsugározzam
(mint zsebtükrömmel gyerekkoromban)
oldalvást a nyomorba, homályba –
világot a megvakult világba!
3. ZSEBEMET KUTATVA
Nekem meghagyta a sors, mint egy
rossz gombot az életemet.
Feldobom, elkapom, legyintek.
Jövendő, elveheted.
4. HALOTT FIATAL KÖLTŐ
Járt a jó ebéd vigasza tagomban
s a kávéillat a meleg szalonban,
ettünk, vendégeskedtünk – hidegen,
az aranybetűk csöndjébe szabottan,
éhesen csak te vagy itt is jelen,
könyved hátán, a polcon, díszhelyen.
5. A KÖLTŐ JOGA
Legjobban én a szenvedés ügyetlen
szavát hallottam egy életen át;
ez kiáltotta túl az én fülemben
fegyverek zaját, piac zsivaját.
Hallom ma már a győzelem szavát,
dalát is – de nekem legyen jogom,
ki hangot mindíg hangtalannak adtam,
a néma kínt ma is kimondanom.