A GÁTTALAN
Kár volt néked a lélekelemzés. Gyáva, hazúg, de |
| – érezvén nyomorod – néma valál |
Most szabadon s büszkén ömlik ki belőled a |
| Tisztulsz –, jaj, te szegény! kezd |
|
A BETEG
Ő a beteg. Megvan minden nyavalyája, mit ismer, |
| Sőt ismerni remél egykor a gyógytudomány. |
Harc és munka alól fölmentve, vértanu arccal |
| – harminc éve ma már – várja a szánakozást. |
Látom a messze jövőt. Panaszossan metszi a sódart |
| Majd sírunk tetején és: „avas ez…” rebegi. |
|
A NAGYLELKŰ
Üsd a zsidót és üsd a magyart és bánts meg akárkit: |
| Kandli barátom, ahogy hallja, magára veszi. |
Védteleneknek pártfogolója? – Ó, sose higyjed: |
| Oly hiu, hogy mástól még sebet is irigyel. |
|
AZ ELVHŰ
Fajvédő voltál s tele szájjal, bőgve csepülted |
| Azt, ami nem védte, istenitette a fajt. |
Bolsi levél s az iménti költő s műve ezúttal |
| Marxi idézettől lelt kora, szörnyü halált. |
Aggódva figyelem – fordulsz ujból – hova nyúlsz most |
| Uj ürügyért, irigyen verni a jót s igazat? |
|
A NAGY KÉRDÉS
– Pusztul a nép – kezdtem. Hangom elakadt. – A magyarság… |
– Mit? Magyarok? – hangzott. – Csönd, te zsidógyülölő! |
– Pusztul a nép… – Hallgass! Ne beszélj itt másról! A kérdés |
Egy volt és leszen is: antiszemita vagy-é? |
|
JOG A XX. SZÁZADBAN
Hol az igazság? Mindenkinél – |
Ölheti egymást, mind aki él. |
|
|