SZERESS, NE KÉRDEZD…

 Szeress, ne kérdezd, hogy miért,
 ha nem magamért: magadért,
 a jövőért, egy napodért,
 ezért a meleg mosolyért,
mit mégis ízlelhetett ajkad,
 ennyiért,
ízéért e friss pillanatnak.
 Ki vagy te, mit gondolsz, mi vagy?
 Az vagy, mit a szív, mit az agy,
 a szem kintről kölcsönbe kap!
 Ne félj kinyílni: szabadabb
leszel csak, minden porcikáddal,
 gazdagabb
nem is velem, de a világgal!
 Szeretünk, már nem is neked
 mondom, nem is kell értened,
 örülj: a tested is szeret,
 a falánk föld, mely eltemet,
az idő: hogy átfolyna rajtad!
 Istened,
ki így sejtteti, mit akarhat.
 Megért málnánál hamarabb
 ecetesül, lesz poshatag
 a jó íz, mit egy nappal ad:
 a kosár édes pillanat! –
tanácsolták már, higyj azoknak,
 kik alant
a csontjaikkal tanuskodnak.