Külön világban és külön időben |
Már új idő, új rend van készülőben, |
| egy új teremtés, könnyű kezdet: |
| susogja versenyt egymás mellett |
| egymást vidáman rábeszélve |
két karóránk felém a langy sötétbe. |
|
Mi egy ember? Egy élet? Oh, tudom, csak |
napunk, holdunk egy égbolton bolyonghat. |
| Fülelem, hogy a két szív, melyet |
| egy karban tartok, hogy felelget, |
| hogy békül, mióta egymáson |
majd összetört – hogy egymásra találjon! |
|
Felriadok egy ideje, mint pásztor |
| apáim, minden pirkadáskor. |
féltem az éji tolvaj elmúlástól? |
| Gyúl kint a nappal, tele széjjel |
| nyájként mozduló eseménnyel. |
| Kár már mi érhet? – kérdem, |
mióta gondom tiéd, felerészen. |
|
Nagy fényben alszom el. Álmomban, úgy szeretlek, |
| multamba is már beeresztlek. |
jársz fel-alá velem –, ha est közelget, |
| nevetve rántsz kézen anyámnak |
| hívó szavára, tán anyám vagy – |
forgok, heverek, végre megnyugodtan. |
|
|