BETEGEN, ŐSSZEL

1
 Minden bokor külön
munkálkodik serényen.
 Mily szorgalom, öröm,
 gyors kapkodás a fényen,
a szélben futkosó füvön,
fürtön, telő gyümölcsökön.
 Mint alkonyat előtt
 aratók, csépelők:
 az ősz tevékeny.
Én meg, mint lusta gazda
heverek, nézek a magasba –
2
Betegen fekszem, próbálgat a kín,
munkál a halál testem zárain;
feszít, csavar; a száj még mosolyog,
de enged a fog, meg-megcsikorog.
Mint bennetek, nők, az élet talál,
énbennem úgy lel cinkost a halál.
Csikorgok, hajlok, félek nyílani.
De matat, biztat bent is valami,
hogy fogoly voltam s jó lesz odaki
szűk partjaimon túláramlani,
szép áradásként el-szétnyúlani,
míg fel nem tűnnek isten ormai.