NEM ÉRDEMELNEK MEG…

Nem érdemelnek meg az emberek minket.
 Van egy világ, van egy szabad hon,
 hol mi uralkodunk, hová leviszlek,
 mihelyt elalszom.
Ott szerettelek meg. Jobbra néztem: álnok
 Rómák (mert ott éltél) lobogtak.
 Balról – hessentve füstként a világot –
 szívemre foglak.
Elpusztul a föld, ég. Semmi se kell. Állok.
 Nézlek féltékenyen, te gyenge,
 hogy’ népesíted be a pusztaságot:
 árulsz el egyre.