FORDULJ SZEMBE…

Oldalról szomorú, de vidám vagy szemközt.
 Oly ragyogó és szép,
mint amikor a nap rejtegeti fényét
 futó fellegek közt
s egy villanás alatt – meleg égi állat –
 végignyal a földön;
fölnéz a földmíves, lova is: tavasz jön,
 a halak ugrálnak.
De másról beszélek. – Bár kihűlt szívemben
 a tél után épp így
melegül egy tájék, reményeim érzik,
 miket eltemettem.
Fordulj szembe velem, belőled is, rólad
 – rejtheted! – a nap szól,
fagyos ereimből, hívj ki láncaimból,
 hogy visszaragyogjak.