EGY POLITIKUSNAK
Jellem, erő, jó ész (mint mondják, isteni szikra) |
| Kell csak a próbához: lesz-e iró valaki. |
Nép-becsapás, köpenyeg-csere, hátba-döfés – remekelned |
| Ebből kell teneked, hogy csak a céhbe bejuss. |
Honszeretetre te mersz minket kitanítani? – Ejha! |
| A szavazat mellé, nézd, ne kivánj szavakat. |
Nem teszed ablakközbe az oklevelet, ha mi írjuk: |
| Szakmádnak máris mennyire mestere vagy! |
|
EGY AGGODALMASKODÓ FŐÚRNAK
Izgatunk? Nekem fáj legjobban, hogy téged, |
S nem szabadságharcra igábatört néped! |
|
MINDENÁRON MINDEN-ÁRON ÍRÓ
Célod eléred még: megmozdul a „bamba” magyarság; |
| Észrevesz! – és diszkrét ujjal a földre pöcint. |
|
NÉPIESEK ÉS URBÁNUSOK KÖZT
Kortyolgatom is, ha kérded, |
Ebből ürmöt, abból mérget. |
|
SZÖRNYŰ FEGYVER
EGY NÉPFINAK
A Puszták Népe szerzőjének
Azt, hogy a nép fia vagy, igazolnod, sejh, ma nem azzal |
| Kellene: honnan jössz, – azzal, ecsém: hova mész! |
|
|