Nyisd ki az ajtót, nyújtsa be |
| rózsaszín orrát a hajnali ég, |
árassza ránk, mint meleg állat |
|
Be szép a völgyek kis világa |
| ottlent s ittfent e szálloda; |
nyers légben, fényben a szűk erkély |
| mintha a mennyből nyílana. |
|
Fenyők és felhők… Jöjj ki mellém, |
| úgy ahogy vagy, már süt a nap. |
Meglátnak – legfeljebb a fecskék |
| s még vígabban sikonganak. |
|
Még ragyogóbban, részegebben |
| köröznek ott a nap előtt, |
forgatják ezt a vaksi bolygót, |
| ezt a tündöklő, gyors Időt, |
|
melyből minket is kiragadtak |
| csapongva megint és megint |
|
|