| Szeress, ne kérdezd, hogy miért, |
| ha nem magamért: magadért, |
mit mégis ízlelhetett ajkad, |
ízéért e friss pillanatnak. |
|
| Ki vagy te, mit gondolsz, mi vagy? |
| Az vagy, mit a szív, mit az agy, |
| a szem kintről kölcsönbe kap! |
| Ne félj kinyílni: szabadabb |
leszel csak, minden porcikáddal, |
nem is velem, de a világgal! |
|
| Szeretünk, már nem is neked |
| mondom, nem is kell értened, |
| örülj: a tested is szeret, |
| a falánk föld, mely eltemet, |
az idő: hogy átfolyna rajtad! |
ki így sejtteti, mit akarhat. |
|
| a jó íz, mit egy nappal ad: |
tanácsolták már, higyj azoknak, |
a csontjaikkal tanuskodnak. |
|
|