CSÖND

A népi írók pörbefogásakor
1
 Nyugodni vágy az uraság –
 kiméld az ablakát.
Vánkosba sírjon, aki sír, hasát
 kucsmával fedje, ha korog,
s ha ki üvöltene, kapja be saját
 öklét, még így a jobb.
Béke van, áldás, nyugalom
 és minden a helyén!
Működik, mint jó gépezet a hon:
 jő pontosan a tél, „henyél”
a földmíves, a tyúktolvaj oson
 és a biró – itél!
2
Barátaim, bár szánkra csap
 az állam, zord apánk,
anyánk, a lágy nemzet karjába kap,
 megérti rettentő hibánk,
lesz kor, hogy büszkén még azért mutat
 árváira, reánk.
Barátaim, kik megdagadt
 ajakkal hallgatunk,
rakjuk, csak rakjuk, mit a szív, az agy
 tárnáiba ma elrakunk.
Kérdez a sors még sokat, sokakat!
 Legyen elég szavunk.