Nemere István: Mennyi idős az ember? (Tvr-hét 1998/40) A tudományos felfogás szerint az emberek a "külsejüket" szinte "tegnap" nyerték el. Európában alig harmincezer éve bukkant fel a maihoz már mindenben hasonlító cro-magnoni típus, és gyorsan eluralta a kontinenseket. 1863-ban a franciaországi Abbevillo-ben a mai ember arcberendezéséhez illő állkapcsot találtak olyan kőzetben, amelynek kora kétségtelenül háromszázharmincezer éves volt. Ugyanott szerszámokat is találtak. A tudósok mindkettőt valódinak tartották, egészen a darwini nézet uralkodóvá válásáig. Akkor rögtön "elfelejtették", sőt, hamisítványnak nyilvánították, hiszen cáfolta az elfogadott elméletet. Később más francia lelőhelyeken is előkerültek éppen háromszázharmincezer éves emberi csontok. Minden tudós elismerte - de később visszavonta szakvéleményét. A szintén franciaországi Terra Amata-i lelőhelyen nem emberi csontokat találtak, hanem őskori települést, szerszámokat és emberi lábnyomok lenyomatait, amelyek semmiben sem különböztek a maiaktól. Igen ám, csakhogy a leletek kora bizonyíthatóan meghaladta a négyszázezer évet! Vagyis tízszer annyi időtartamot ölelt fel, mint amennyit a mai tudomány a cro-magnoni embernek "ad"... 1896-ban a Buenos Aires-i új kikötő építésénél, a La Plata folyó medre alatt tizenegy méterrel koponyát találtak, kormánylapátnak látszó, megkövesedett tárgy mellett. A leletet tartalmazó kőzet korát a geológusok legkevesebb egymillió, de inkább másfél millió évre tették... A koponya teljesen egyezett a mai emberével. Az akkori tudósok szerint a mai emberét megelőző kor emberpéldányát találták meg, és külön latin nevet is kapott ez a faj. Később, persze, visszavonták véleményüket. Volt, aki így érvelt: "mivel nagyon modern a formája ez kizárja, hogy abból a korszakból ered"... 1970-ben az egyik brazil múzeumban kutatók koponyamaradványokat találtak, amelyek arra vallottak: nem csak Afrikában élhetett az ember elődje, a már felegyenesedett Homo erectus, hanem a mai Brazília egyes vidékein is. Több ilyen lelet látszott ezt bizonyítani, de a tudósok nem ismerték el, és később mindkét lelet - bár két különböző múzeumban őrízték őket - egyszerre tűnt el! Egyszerűen nyomuk veszett, és az érintett hivatalos személyek a vállukat vonogatták, amikor az antidarwinisták, vagy egyszerűen azok, akik szerettek volna tisztán látni az ügyben, keresni kezdték őket... Az olaszországi Castenedolóban számos csontvázat találtak - köztük teljesen egészeket, érintetleneket is! -, amelyek egy pliocén-kori megkövesedett rétegben feküdtek. Volt ott több különálló darab, de akadt például egy felnőtt és két gyermek teljes csontváza is. Szakértők végezték az ásatásokat, miután néhány csont már kifordult ott a földből. A jelek szerint az egykori halottakat a tenger sodorta arra a helyre, és a kagylók rárakódtak a csontokra, majd velük együtt kövesedtek meg. No és mikor volt az a pliocén korszak, amikor azon a helyen még tenger volt? Három-négymillió évvel korábban! Ugyanez történt szintén az olasz Savona városában. Az 1850-es években anatómiailag teljesen a mai emberének megfelelő csontvázat leltek olyan kőrétegben, amelynek korát három-négymillió évesre keltezi a tudomány. Az argentinai Miramarban 1921-ben találtak néhány emberi csontot, valamint eszközöket, méghozzá ezúttal sem amatőrök, hanem kutatók. Ez is több millió éves kőben volt. Kaliforniában a múlt században kilenc, kilenc és fél millió éves rétegekben is emberi maradványokra bukkantak. Most már bizonyos, hogy mindez nem a véletlen műve, ennyi "hamisítást" senki sem szervezhetett meg az utóbbi kétszáz év során. Már csak azért sem, mert a leletek felfedezői vagy első, helyszíni osztályozói szakavatott kutatók voltak. Mindegyikről szakszerű leírás van, nemegyszer régebbi tudományos forrásokban. Mindezek ellenére ezeket a leleteket általában hallgatás veszi körül, vagy némelyiknek - mint a braziliaiaknak - egyszerűen nyoma vész. Esetleg megvannak de soha nem mutatják meg a nyilvánosságnak. Hogy is mutogatnák őket, vagy hivatkoznának rájuk, ha egyszer cáfolnák a kötelező elméletet...?