Nemere István: Hivatalos és hagyományos  (Tvr-hét 2002/19)

Magyarországon és a világ néhány más országában (ezek száma egyre csökken) még
úgy tudják a laikusok, hogy "hivatalosan" csak egyféle gyógyítás létezik: az,
amit a doktori címmel felruházott, tanult, fehér köpenyes orvosok végeznek
kórházakban, klinikákon és más egészségügyi intézményekben. Úgy hiszik, hogy
minden más csak sarlatánság, varázslás. E szemléletet nálunk is nyíltan
hangoztatta több előző egészségügyi miniszter.
  Ezek az urak - valamint sok orvos - nem is tudja, hogy az Egészségügyi
Világszervezet már húsz éve igyekszik csökkenteni a hivatalos, "nyugati"
orvostudomány ellenállását a "keleti", népi, hagyományos orvoslással szemben.
Mi több, ennek sok eredménye van már. Az Európai Közösség brüsszeli főirodája
már 1998-ban lefektette a két tudomány közti együttműködés kontinensünkön
érvényes szabályait. Eszerint minden betegnek joga van igénybe venni a
természetgyógyászok segítségét, és további kezelésre bármelyik orvos küldheti
őket természetgyógyászhoz is. Ez természetesen fordítva is érvényes az egyesülő
Európában. Mint sok más téren, itt is az USA tan legelőbbre - már hetven
amerikai egyetem orvosképző fakultásán okítják a természetgyógyászat különféle
ágait. Az USA Nemzeti Egészség Intézetének igazgatója egyik könyvében tette
közzé azt az adatot, miszerint az Egyesült Államok lakosságának negyven
százaléka rendszeresen alkalmazza a nem hagyományos gyógymódokat. Csak 1998-ban
a természetgyógyászoknál 625 millió alkalommal jelentek meg a betegek. Ezzel
szemben a "normális" orvosoknál csak 386 millió alkalommal. Ez a statisztika
elgondolkoztató, figyelembe véve, hogy nem elmaradott, képzetlen társadalomról,
nem analfabétákról és műveletlen tömegekről van szó. Történik mindez abban az
országban, ahol amúgy is a legjobb az orvosi ellátás, legmagasabb fokú az
orvosképzés, és a betegbiztosítás is igen kiterjedt. Maga a szóban forgó
intézet rengeteg tanfolyamot pénzel, ahol az orvostanhallgatók elsajátítják e
nem hagyományos gyógymódokat is. Amerikai tudományos források egyenesen
erkölcsi kötelességként írják elő az orvosoknak, hogy ismerjék meg (és
természetesen alkalmazzák a gyakorlatban) ezeket a gyógymódokat is.
  Brit mértékadó források (British Medical Journal, Lancet) számos cikkben
követelik, hogy ötvözni kell a modern orvostudományt és a hagyományos (népi)
gyógyászatot, mert mindkettőnek vannak kétségtelen értékei, amelyeket nem
szabad figyelmen kívül hagyni. A vélemény nem maradt visszhang nélkül - a brit
társadalombiztosítás 1990 óta a "sarlatánok" (kelet-európai szóhasználat),
vagyis a népi gyógyítók kezeléseit is finanszírozza (jelenleg évi egymillió
font értékben), és a brit egészségügyi szolgálat csaknem kétszáz nem
hagyományos módon gyógyító szakembernek ad állást. Tíz német orvos közül hét a
mindennapi gyakorlatban alkalmaz ilyen módszereket. Amerikában nagy divat az
orvosok bíróság elé állítása. Rengeteg a műhibaper, a kárpótlási ügy. Érdekes,
hogy az emberek háromszor gyakrabban perlik be az orvosokat, mint a nem
hagyományos módon gyógyító terapeutákat! Általános az a vélemény, amit amerikai
és általában nyugati orvosegyetemi tanárok is hangoztatnak, könyveikben
leírnak, előadásaikon elmondanak: az embereknek meg kell ismerniük ezeket a
másféle gyógymódokat is, mert ezek nem annyira károsak, nincsenek olyan romboló
mellékhatásaik, és így alkalmasak arra, hogy az emberek egészségéért legalább
annyit tegyenek - ha nem többet! -, mint a hivatalosnak is nevezett, ám
korántsem egyedülálló, nem kizárólagos orvostudomány.