Nemere István: Hihetetlen találmányok (Tvr-hét 2000/10-11) Ezeken a hasábokon már nemegyszer említettük dr. Egely György kutató-fizikus nevét. Ő a legismertebb a talán nem is maroknyi magyar kutató közül, akiket ilyen-olyan ürüggyel eltávolítottak a "hivatalos tudomány" berkeiből, és arra ítéltek, hogy segítség nélkül küszködjenek találmányaikkal, kutatásaikkal. Egely doktor nem adta fel. Sok éve keresi a még ismeretlen energiák titkát, és erről olykor könyvben is beszámol. 'A Bevezetés a tértechnológiába' mára alapmű lett, de hasonlóan érdekes a 'Tiltott találmányok' legújabb, erősen bővített kiadása is. Innen is tudható, hogy a rejtélyes, feltehetően az űrben, a minket is körülvevő térben található energiákat nemcsak hogy régebben is kutatták egyesek, hanem a jelek szerint meg is találták! 1712-ben egy fiatal német orvos, aki a kor szokásainak megfelelően városok és falvak között vándorolva folytatta szakmai gyakorlatát, egy idő után igen szokatlan találmányt mutatott be a nyilvánosságnak. Orffyreus doktor egy állandóan mozgó kereket állított fel, amely helyben forgott. Eddig semmi baj nem lett volna, de a szerkezet egy zárt szobában működött, súlyt emelt, és bármikor áttehették egy másik állványra is, ott is forgott. És volt még egy apróság - nem kellett meghajtani semmiféle energiával. Sem kézzel, sem lábbal, semmivel. A tudomány egyszer s mindenkorra kimondta - az energiamegmaradás törvényére támaszkodva -, hogy örökmozgók, latinul perpetuum mobilék nem létezhetnek, energia a semmiből nem nyerhető. Ettől kezdve aki előállt ilyen találmánnyal, azt a tudomány és a szabadalmi hivatalok emberei azonmód és rögtön diszkreditálták, kigúnyolták, a találmányát meg sem tekintették. Orffyreus annyival szerencsésebb volt, hogy az ő idejében - a 18. század elején - ez még nem volt elterjedt szokás, és a kor számos nagy tudósa is megnézte forgó kerekét. Persze ők sem jöttek rá, hogyan működik és főleg mi hajtja. A vándororvos százezer akkori tallérért eladta volna a szerkezetet bárkinek. De ez nagy ár volt, ennyit senki nem fizetett érte. Viszont a tudósok nagyon szerették volna megtudni, mi működteti a kereket tetszőleges időn, hónapokon és éveken keresztül. Ha elvetjük azt a kissé fantasztikus teóriát, hogy Orffyreus doktor egy jövőből visszajött és itt rekedt időutazó volt, akkor csak egy megoldás marad: valóban rájött valamire, amit háromszáz évvel ezelőtt senki nem ismert. Felfedezte a korlátlan térbeli energia kinyerésének módját és/vagy eszközét. Ez hajtotta a nevezetes kereket, amelyet Leibniz is megcsodált. A feltaláló azonban hajthatatlan maradt, senkinek nem mondta el a titkot (talán nem is értették volna?), és végül magával vitte a sírba. Meg kell mondanunk: mai ismereteink szerint nyilván nem örökmozgóról volt szó. Itt követi el a hibát az összes mai vaskalapos tudós és szabadalmi szakember, amikor az ilyen szerkezeteket perpetuum mobilénak nyilvánítja, és mint ilyennel nem is foglalkozik, szabadalmi bejegyzésüket megakadályozza, lehetetlenné teszi. Kis sorozatunk folytatásában látni fogjuk, hogy egyes emberek már többször is eljutottak a nagy felfedezés közelébe, sőt birtokába, de a társadalom így vagy úgy megakadályozta, hogy az emberiség birtokba vehesse az olcsó és mindenünnen szinte ingyen kicsatolható energiát. Amint az kiderül dr. Egely György újabb könyvéből, tiltott találmányok a későbbi korokban is voltak. Mi több, az 1700-as évek kezdete óta kis túlzással állítható, hogy fél évszázadonként felbukkant egy-egy olyan feltaláló, aki a kor szellemi és tudásszintjét messze meghaladó (ezért érthetetlen) találmánnyal állt elő. Mindegyik ilyen eset szomorúan végződött. Ezért történhetett meg, hogy immár a 2000-es éveket írjuk, és még mindig nincs egyetlen olyan szerkezet sem a birtokunkban, amelynek segítségével a térben lévő energiákat kinyerhetnénk a természetből. A huszadik században több olyan feltaláló is akadt, aki a vaskalaposok számára érthetetlen találmánnyal állt elő. Ilyen volt Nikola Tesla, aki már feltehetően helyes nyomon járt. Az ismeretlen energiát ugyanis a vákuumban kereste, és bizonyosan meg is találta. Hiszen ő is előállt olyan "örökmozgóval", amely kívülről nem vett fel energiát, viszont folyamatos munkavégzésre volt képes. Tesla a jelek szerint feltalálta azt az energiakinyerési lehetőséget - és persze ennek eszközét is -, amellyel hasznosítható a világegyetemben mindenütt jelen lévő, még ismeretlen energia. 1933-ban nyilvánosságra is hozta, hogy a kozmikus energia segítségével a világ összes gépi berendezését lehet majd üzemeltetni. Azt állította, hogy ez az energia mindenütt jelen van a térben, és drótok, vezetékek, kábelek, csatornák stb. nélkül lehet továbbítani a Föld egyik tetszőleges pontjáról másik tetszőleges pontjára. Igaz, akkoriban még úgy tűnt, gépe csak közepes nagyságú erőművekben használható, de ez csak további fejlesztés kérdése volt. Hogy miről volt szó, hogyan működött a szerkezet - nem tudható. A rejtélyes motort autóba is beszerelte, miután kidobta onnan a hagyományos benzinmotort. Ezzel a szerkezettel Tesla számtalanszor fel-alá hajtott az amerikai városok utcáin, ám bizalmatlan, mogorva és sokat csalódott ember lévén, nem árulta el senkinek, miről is van szó. Tudta már - amit előtte és főleg utána keservesen, a saját bőrükön tapasztaltak meg más feltalálók, köztük itthoni magyarok is -, hogy az efféle szerkezetet örökmozgónak vélik, ezért eleve csalásként kezelik a döntésre hivatott illetékesek. Ily módon tőrtért hát, hogy Teslát és legalább fél tucat huszadik századi feltalálót elgáncsoltak, nem engedtek érvényesülni. Eljött hát az idő, amikor ki kell mondani: az energiamegmaradás elve már nem tudományos tétel, hanem dogma lett. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a világegyetemben lehetnek még általunk ismeretlen energiák is. Mi több: ezek teljes bizonyossággal léteznek. És erre éppen ezek a különös, végig fel nem derített találmányok a legjobb bizonyítékok. Hiszen ha ilyen energiák nem léteznének, a régi feltalálók tiltott találmányai soha nem valósultak volna meg. Márpedig megvoltak és működtek. A régiekről rajzok, beszámolók maradtak ránk. Az ehhez hasonló, huszadik századi találmányokat is sokan látták, némelyikről filmek és fényképek maradtak fenn. A tanúk bizonyították, hogy azok a külvilágtól teljesen elvágva, tetszőleges időn keresztül működtek. Szorosan vett tudományos értelemben csak egyféle magyarázat létezik (és mi is ilyent keresünk): az, hogy a gépeket a ma ismert energiákon túl létező, másféle erő hajtotta. És ez az erő ma is működik, itt van körülöttünk, de mi, ahelyett hogy kutatnánk és felhasználnánk, csak gáncsoljuk és akadályozzuk azokat, akik ezt az energiát számunkra hasznosítani akarják.