Nemere István: Higgyünk a külső jeleknek!  (Tvr-hét 2002/33)

Az utóbbi húsz évben merész kutatók egyre-másra álltak elő olyan gondolatokkal,
amelyek haragra gerjesztették, vagy harsány nevetésre késztették a hivatalos
tudomány képviselőit. Pedig az "álmodozó" kutatókat nem árt komolyan venni,
hiszen a felfedezésekhez a szárnyaló fantáziára legalább akkora szükség van,
mint a tudományos felkészültségre. Az egyik új elméletet a kvantummechanika is
alátámasztotta. Nem lehet csodálkozni tehát, hogy bizonyos körökben már a
"csodák fizikájáról" beszélnek. Mind több tudós véli úgy, hogy a holtnak hitt
anyagban is szellemi energia, valamiféle "lélek" rejtőzhet. Mások meg amellett
állnak ki, hogy a mai tudomány igazából csak a világ egyik felét kutatja. Olyan
nagy nevek viselői, mint Feynman, Wheeler, von Weizsacker vagy Maslow mindig is
határozottan állították és állítják ma is: a szellem és az anyag
elválaszthatatlan egységet alkot.

Mások amellett teszik le a garast, hogy ha Isten létezik, akkor nagyon-nagyon
fejlett elme lehet. Az emberek pedig itt, a Földön csodának értékelik a
megnyilvánulásait, holott nem erről van szó. A kozmoszban valahol szuperelmék
fejlődnek, és közülük a legmagasabbra jutottak már úgy cselekedhetnek, akár az
istenek - mert hiszen azok. Egész világokat teremthetnek vagy pusztíthatnak el.
Freeman Dyson szintén fogalom a fizikusok és a filozófusok körében. Ő írta le,
hogy isten az, amivé az elme válik, ha már meghaladja az ember értelmi
képességeit.

Olyan ez - vélekedtek az intézményes tudomány kötöttségeit elviselni nem képes
nagy elmék -, mintha egy nagyon magas emeletes házban laknánk, de meg lennénk
győződve arról, hogy csak a mi emeletünkön van élet. Pedig hát alulról és
felülről folyamatosan érkeznek a jelzések, de mi ezeket nem hisszük el. A
tudomány nyomán az emberek legtöbbje (afféle "tényeket tisztelőnek" vagy
"szkeptikusnak" nevezve magát, persze tévesen) meg van győződve, hogy az efféle
jelek nem is léteznek, kitalálások, hazugságok csupán. Így aztán a más
dimenziókból érkező jelek, mint például a gömbvillámok vagy az ufók vagy a
reinkarnációs rendszer bizonyítékai (regresszív hipnózis és más esetek) vagy a
halál közeli élmények számukra megfoghatatlan és ezért nem is igaz dolgok.

Pedig a valóság nyilván más - itt is más. Ezek a jelek a képzeletbeli építmény
más szintjeiről érkeznek. Alulról, felülről, sőt, bizonyos értelemben még a
szomszédból is kapunk jelzéseket. Mindezek azt bizonyítják, hogy a kozmosz a
maga mérhetetlenségében tele van élettel, ennek sokféle helye létezik ott,
kezdve az egyes dimenzióktól (más tulajdonságú terektől) a számunkra szinte
elképzelhetetlen megjelenési formákig. Ezekről ugyan jelenleg nincsenek
egyértelmű bizonyítékok, vagy ha vannak is, azt a hivatalos tudomány nem veszi
figyelembe. Hiszen akkor újra kellene építeni azt a "rendet", amelynek
törvényeit már megállpították. Csak az a baj, hogy e világ falai erősen
repedeznek, és hamarosan szét is hullanak.