Tartalom Következő TÍZ INDIÁN
Egy július negyedike után, késő este, hazafelé kocogva a városból a nagy szekéren Joe Garnerrel és családjával, Nickék kilenc részeg indiánt hagytak el az út mentén. Nick megjegyezte, hogy kilencen voltak, mert Joe Garner, a szürkületben hajtva, egyszerre visszafogta a lovakat, leugrott az útra, és félrevonszolt egy indiánt a keréknyomokból. Az indián aludt, arccal feküdt a porban. Joe bevonszolta a bokrok közé, és visszamászott az ülésre.
Ez a kilencedik mondta Joe a város szélétől idáig.
Indiánok legyintett Mrs. Garner.
Nick hátul ült a két Garner fiúval. Figyelt a hátsó ülésen, hogy lássa az indiánt az út mellett, ahová Joe félrevonszolta.
Billy Tabeshaw volt? kérdezte Carl.
Nem.
Éppen olyan a nadrágja, mint a Billyé.
Minden indiánnak egyforma a nadrágja.
Én nem is láttam mondta Frank. Apa leugrott az útra, és már fenn is volt megint, mielőtt bármit láthattam volna. Azt hittem, kirúgtak a hámból a lovak.
Egy csomó indián kirúg a hámból az éjjel, azt hiszem mondta Joe Garner.
Indiánok legyintett Mrs. Garner.
Hajtottak tovább. Az út letért a fővonalról, és felfelé vezetett a hegyekbe. A szekér nehéz volt, a lovak alig vonszolták. A fiúk leszálltak, és gyalog mentek mellette. Az út homokos volt. A hegy tetejéről Nick visszanézett az iskolaépület felé. Látta Petoskey fényeit, és odább, Little Traverse Bayen túl, Harbour Springs fényeit. Újra felszálltak a szekérre.
Szétteríthettek volna valami kavicsot erre a szakaszra mondta Joe Garner. A szekér ment tovább az úton a fák között. Joe és Mrs. Garner szorosan egymás mellett ültek az első ülésen. Nick a két fiú között ült. Az út egy tisztáshoz ért.
Itt gázolta el apa a görényt.
Odább.
Mindegy, hogy hol mondta Joe hátra se fordulva. Egy görényt elgázolni egyik hely éppen olyan jó, mint a másik.
Múlt éjjel láttam két görényt szólt Nick.
Hol?
Lenn a tónál. Döglött halat kerestek a part mentén.
Biztos mosómedve volt mondta Carl.
Görény volt. Azt hiszem, tudom milyen a görény.
Tudhatod mondta Carl. Indián nőd van.
Hogyd abba ezt, Carl mondta Mrs. Garner.
Pedig körülbelül egyforma a szaguk.
Joe Garner nevetett.
Ne nevess, Joe mondta Mrs. Garner , nem akarom, hogy Carl így beszéljen.
Indián lányt fogtál, Nickie? kérdezte Joe.
Nem.
De igenis, apa mondta Frank. Prudence Mitchel a nője.
Nem az.
Minden áldott nap meglátogatja.
Nem igaz. Nick, ahogy a két fiú között ült a sötétben, könnyűnek és boldognak érezte magát, hogy Prudence Mitchell-lel ugratják. Nem a szeretőm mondta.
Halljátak? szólt Carl. Mindennap együtt látom őket.
Carl nem tud magának nőt fogni mondta az anyja , még egy indián vénasszonyt sem.
Carl hallgatott.
Carl nem tud a nőkkel bánni mondta Frank.
Te tartsd a szád.
Jól van, Carl mondta Joe Garner. Igazi férfit nem akárhol találnak a lányok. Nézz az apádra.
Igen, te elmondhatod ezt. Mrs. Garner közelebb simult Joe-hoz, ahogy a szekér zörrent. Igen, neked a magad idejében rengeteg szeretőd volt.
Lefogadom, hogy apának sose volt indián lány szeretője.
Ne gondold mondta Joe. Jó lesz, ha vigyázol Prudiere, hogy megtartsd magadnak, Nick.
A felesége a fülébe súgott valamit, és Joe nevetett.
Mit nevetsz? kérdezte Frank.
Ne mondd el, Garner kérte a felesége. Joe megint nevetett.
Nickie megtarthatja Prudence-t magának mondta Joe Garner. Nekem is jutott egy jó kislány.
Így már lehet beszélni mondta Mrs. Garner.
A lovak nehezen húztak a homokban. Joe kinyúlt a sötétbe az ostorral.
Gyerünk, húzz bele! Holnap még ennél is jobban meg kell izzadnotok.
Leszaladtak a hosszú lejtőn a rázós szekérrel. A farmépületnél mindenki leszállt. Mrs. Garner kinyitotta az ajtót, bement, és lámpával a kezében jött ki. Carl és Nick lerakodott a szekérről. Frank felült a bakra, hogy a szín alá hajtson, és ellássa a lovakat. Nick felment a lépcsőn, és benyitott a konyhaajtón. Mrs. Garner épp tüzet rakott. Megfordult, hogy petróleumot öntsön a fára.
Viszontlátásra, Mrs. Garner mondta Nick köszönöm, hogy elhoztak.
Ugyan, Nickie.
Nagyon jól éreztem magam.
Örülünlk, ha velünk vagy. Nem akarsz itt maradni? Kapsz egy kis vacsorát.
Mennem kell. Azt hiszem, az öregem már vár.
Jó, akkor menj. Nem küldened fel Carlt a házba?
Küldöm.
Jó éjszakát, Nickie.
Jó éjszakát, Mrs. Garner.
Nick kilépett az udvarra, és lement a fészerhez. Joe és Frank fejtek.
Jó éjszakát mondta Nick. Remekül éreztem magam.
Jó éjszakát, Nick kiáltotta Joe Garner. Nem maradsz itt vacsorára?
Nem, nem lehet. Megmondaná Carlnak, hogy az anyja hívja?
Szólok neki. Jó éjszakát, Nickie.
Nick, a fészer mögötti ösvényen elindulva, mezítláb keresztülvágott a mezőn. Az ösvény nedves volt, és érezte meztelen talpán a harmat hűvösségét. A mező alján átmászott egy kerítésen, leereszkedett, talpa sáros lett a mocsár iszapjától, aztán felkapaszkodott, keresztül a száraz bükkerdőn, végül meglátta a kis háziból áradó világosságot. Átvetette magát a kerítésen, és előrement a tornáchoz. Benézett az ablakon, látta az apját, ott ült az asztalnál, és a nagy lámpa fényénél olvasott. Nick kinyitotta az ajtót és bament.
Nos, Nickie kérdezte az apja , jó napod volt?
Nagyon jól éreztem magam, apa. Szép Július Negyedike volt.
Éhes vagy?
Eltaláltad.
Mit csináltál a cipőddel?
Garneréknál hagytam a szekéren.
Gyere ki a konyhába.
Nick apja előrement a lámpával. Megállt és felemelte a jégszekrény tetejét. Nick továbbment a konyhába. Az apja behozott egy darab hideg csirkét tányéron, és egy kancsó tejet. Letette Nick elé az asztalra. Letette a lámpát is.
Van egy kis tészta is mondta. Elég lesz?
Sok is.
Az apja leült egy székre a viaszos vászonnal letakart asztal mellé. Alakja hosszú árnyékot vetett a konyhafalra.
Ki győzött a meccsen?
Petoskey. Öt három.
Az apja ült, figyelte, hogy eszik, és megtöltötte a poharát a tejes kancsóból. Nick ivott, és megtörülte a száját az asztalkendőben. Az apja levette a süteményt a polcról. Vágott belőle Nicknek egy darabot. Áfonyás tészta volt.
Mit csináltál, apa?
Reggel kimentem halászni.
Mit fogtál?
Csak sügért.
Apja ült, és figyelte Nicket, amint eszi a süteményt.
Délután mit csináltál? kérdezte Nick.
Kisétáltam az indián táborhoz.
Láttál valakit?
Minden indián bement a városba, hogy leigya magát.
Nem láttál senkit?
Láttam Prudie-t, a pajtásodat.
Hol?
Az erdőben, Frank Washbornnal. Beléjük botlottam. Nagyszerűen érezték magukat.
Az apja nem nézett rá.
Mit csináltak?
Nem álltam oda találgatni.
Mondd meg, hogy mit csináltak.
Nem tudom mondta az apja. Csak messziről hallottam őket zörögni.
Honnan tudtad, hogy ők?
Láttam.
Azt hittem, azt mondod, nem láttad.
Ó, igen, láttam.
Ki volt az vele? kérdezte Nick.
Frank Washborn.
És mondd... mondd...
Mit mondjak?
Boldogok voltak?
Biztosan.
Az apja felkelt az asztaltól, és kiment a konyhaajtón. Mikor visszajött, Nick a tányérját nézte. Sírt.
Eszel még? Az apja felvette a kést, hogy vágjon a süteményből.
Nem mondta Nick.
Egyél még egy darabot.
Nem, nem kell semmi.
Az apja leszedte az asztalt.
Merrefelé voltak az erdőben? kérdezte Nick. Az apja odaszólt:
Fenn, a tábor mögött. Nick a tányérját nézte.
Jobb lesz, ha lefekszel, Nick.
Jól van.
Nick bement a szobájába, levetkőzött és lefeküdt. Hallotta, mint matat az apja a nappali szobában. Nick az ágyon feküdt, arcát a párnába fúrta.
"Összetört a szívem gondolta. Ha érezni tudok, ettől biztosan összetört a szívem."
Kis idő múlva hallotta, hogy apja elfújja a lámpát, és a szobájába megy. Hallotta, hogy kint a fák között szél kerekedik és érezte, hogy hidegen beárad a függönyön át. Sokáig feküdt, arcát belefúrva a párnába, s egy idő múlva már nem gondolt Prudie-re, végül elaludt. Amikor éjjel felébredt, megint zúgott a szél kint a fák között a töltésen, csapkodták a partot a tó hullámai, azután ismét elaludt. Reggel erősen fújt a szél, a hullámok magasan felfutottak a partra, s ő már hosszú ideje ébren volt, amikor eszébe jutott, hogy összetört a szíve.
Tartalom Következő