Nemere István: Határtalan telepátia (Tvr-hét 1999/38) Régóta nem titok, hogy a hetvenes-nyolcvanas évektől úgy az amerikai, mint a szovjet (most orosz) titkosszolgálat alkalmaz paramódszereket és parapszichológiai képességű személyeket. Ennek kapcsán történt a következő esemény 1980-ban. A CIA amerikai titkosszolgálat épületének egyik laborjában egy "távolba látó" személlyel kísérleteztek. Aki egyszer csak félbeszakította a kísérletet, és közölte a tudósokkal, hogy tudatilag véletlenül "belemászott" valamilyen eseménybe, ami itt zajlik a közelben. Kihallgatószobát látott, amelyben egy idegen anyanyelvű férfi ült, szemben vele két másik. Ez utóbbiak mindenáron szerettek volna információt kiszedni a férfiból, de az hallgatott. Egyetlen szót sem szólt. A kutatást vezető tudós szólt az összekötő tisztnek, aki körbetelefonálta az osztályokat, és kiderült: néhány épülettel távolabb az egyik emeleten éppen kihallgatnak egy elfogott KGB-s tisztet. Az illető kémtevékenység közben bukott le, és mivel nem volt diplomata, letartóztatták és idehozták. A tiszt és a tudós megbeszélte a kihallgatást végző CIA-tisztekkel, hogy ők is beszállnak az ügybe. Mert nagyon könnyen előfordulhat - mondták -, hogy az ő emberük, a névtelen parapszichológiai kísérleti alany megoldhatja a feladatot, amire ők nem voltak képesek. Azok persze csak nevettek a dolgon, és órákon át tartott a huzavona. Ezenközben a kísérleti alany a laborban várta, miképpen döntenek. Készen állt a rendkívüli kísérletre, amelyhez foghatót még nem végeztek. Végre ebéd után megszületett a döntés: magasabb szinten engedélyezték a dolgot. Így aztán délután a parapszichológiai alany gondolataival megpróbált behatolni az orosz kém agyába. Nem volt könnyű dolga. De mivel megkapta az adatokat a kém családjáról, hát ezzel próbálkozott. Nyelvi akadály ilyenkor nem létezik, a telepátia sem ismer ilyen korlátot. A kísérleti alany a CIA-tisztek tanácsára most a családja felől "fogta meg" az idegen ügynököt. Ilyen gondolatokat sugárzott az agyába: "Szergej fiadnak azt ígérted, hamarosan hazamégy, és elviszed síelni." Majd később: "Szvetlána, a lányod is nagyon vár már, és titokban sokat sír." Különös párbeszéd alakult ki az ügynök és a paraszemély agya között. Az ügynök agya azt sugározta: "Ez lett volna az utolsó akcióm, azután hazamentem volna..." Mire a kísérleti alany a CIA-tisztek tanácsára azt válaszolta: "Vallj be mindent, és ha kiadod a titkokat, ezek elengednek! Hazamehetsz, és az otthoni feletteseid nem is értesülnek arról, hogy fél napig a CIA foglya voltál..." Ez persze nem ment ilyen egyszerűen és gyorsan. De tény, hogy néhány óra alatt sikerült aláásni, erőteljesen csökkenteni az orosz ügynök ellenálló képességét. Így aztán, amikor az egymással szoros kapcsolatot tartó tisztek végre jelt adtak, megszakadt a telepatikus szeánsz, és a kihallgató tisztek előtt végre megnyílt az orosz. Elmondott mindent, amit tudott. Még aznap este szabadon engedték, és később hazamehetett, a KGB pedig a mai napig sem tudja, hogy annak idején a kihallgatása alkalmával "énekelt". Mert vannak ám csodálatos dolgok a Földön, de azok is emberiek. Emberi tulajdonságok, képességek, amelyeket még csak ezután fogunk alaposabban megismerni.