Nemere István: Hányszor úsztuk meg? (Tvr-hét 1999/15) Nemrég derült csak ki, hogy 1998-ban egy kozmikus égitest, egy aszteroida, amit kisbolygónak is nevezünk, nagyon közel járt a Földhöz. A csillagászok erről akkor "elfelejtették" értesíteni az emberiséget. Nem véletlen, hogy mostanában a nagy filmgyárak több olyan művet is készítettek, amelyek éppen arról szólnak: csaknem katasztrófát okoz a kisbolygó. Tudjuk, hogy ilyen már előfordult a múltban, méghozzá elég sokszor, és a pusztítás is óriási volt. Néhány régi jós (Nostradamus) és a mai tudomány is jósol csillagászati együttállást és egyéb veszélyhelyzetet 1999 nyarára és 2000-re. Érdemes most egy kicsit visszatekinteni, hogy lássuk, hányszor úsztunk meg nagyobb bajt, mióta civilizált lényként élünk ezen a bolygón. Néhány ezer, egyesek szerint néhány százezer darabból álló kozmikus törmelék kering a Föld és a Mars között. Ezek egy valaha ott volt, de szétrobbant bolygó maradványai. Közülük több lezuhant a Földre, vagyis bolygónkkal ütközött már akkor is, amikor az ember értő lény volt, társadalmat szervezett, és történelmet írt. Csak éppenséggel ezek a becsapódások nem a lakott, vagy az európaiak által ismert területen történtek, így magának a csapásnak nem maradt nyoma. Annál inkább a hatásának. Angliában például semmilyen történeti anyag nem lelhető fel a Kr. utáni 5. és 7. század közti időkről. A rómaiak előző ottléte jól dokumentált, és sok mindent tudunk a későbbi korokról is. De hogy abban a 150-200 évben mi zajlott a brit szigeteken, nem tudható. Csak annyi, hogy rendkívül rossz időjárás volt, nyáron is fagyott. Egyes kutatók ebből arra következtetnek, hogy afféle "nukleáris tél" zajlott le. Nem atomrobbantás, hanem hatalmas meteorit becsapódása miatt volt ott akkoriban oly sokáig "tél". Nagy porfelhök voltak a levegőben, ami miatt évekig nem láthatták a napot az emberek. Tömegesen haltak éhen, hiszen a mezőgazdasági termelés is megszűnt. Az a pár krónika, ami másutt fennmaradt, nagy "égi csapásokról" beszél. Állítólag ebben a kritikus időben élt a legendás Artur király a kerekasztal lovagjaival; ám számos, később keletkezett krónikában nyomát sem találjuk neki, nem is említik. Viszont annál többet olvashatunk "égi zajokról" és "kőesőről". Könnyen meglehet, hogy ez nem csupán egyetlen nagy ütközést jelentett, hanem az angol szigetek területén lezajlott meteoresőt. Ilyesmi előfordul. Mi több, ez a napi gyakorlat ma is! Több száz tonna törmelék hullik a Földre. Egyes krónikák szerint abban az időben a szigeteken minden várost elpusztított az égi tűz, a szerencsétlen lakosság pedig bárhová is menekült, nem lelt igazi menedéket. Nem zárható ki, hogy üstökössel ütközött a Föld. Ilyesmi állítólag 1908-ban is megesett Szibériában, ez lett volna a "tunguzkai meteorit" vagy üstökös, amely szerencsére majdnem lakatlan területen végzett hatalmas pusztítást. Az utólagos mérések szerint mintha egy modern hidrogénbomba robbant volna fel a tajga fölött... Spanyol és kínai források 441-ből üstököst említenek, amely az égen "igen nagyra nőtt". Kínai forrásokban olvashatjuk, hogy tizennyolc hónapra a nap fénye is "megfakult", és beköszöntött a földi sötétség. Itt is éhínség tört ki a sötétség és a növényi vegetáció megszűnése miatt, így aztán egyes tartományokban a lakosság nyolcvan százaléka éhen halt. Egyes nagyvárosok is teljesen elnéptelenedtek. Az arizonai nagy meteorkráterbe egy hatvanméteres, pár millió tonnás égitest vágódott be, a robbanás ereje 1500 hirosimai bombáéval ért fel. 1937-ben a négyszázmillió tonnás Hermes kisbolygó - óránként nyolcvanezer kilométeres sebességgel száguld! - alig kétholdnyi távolságra suhant el a Föld mellett. Hétszázötvenezer kilométerre közelített meg bennünket; ha akkor összeütközünk, több atombomba-robbanásnak megfelelő rombolást kellett volna átélnünk, és annyi ember veszett volna oda, ahányan a két világháborúban összesen (hetvenmillió!). Ugyanilyen "közeli találkozásra" került sor 1989-ben is, amikor egy, a Hermeshez méreteiben hasonló másik égitest száguldott el a Föld mellett. Ha néhány órával korábban ér ide, biztos az összeütközés. 1993. május 21-én egy öt-tíz kilométeres objektum alig 140 ezer kilométerre száguldott el tőlünk. Ütközéskor globális méretű és hatású pusztítást kellett volna átvészelnünk.