Nemere István: A halottlátás rejtélye (Tvr-hét 1997/19) Alaposan felkavarta a kedélyeket az a putnoki asszony, akiről tízegynéhány évvel ezelőtt országszerte elterjedt a hír: képes megidézni a halottakat. Még a televízió stábja is felkereste, s dokumentumfilmben mutatta be Jolánkát. De ez a film is, és az akkor megjelent írások is - nagyon kevés kivétellel - inkább gúnyolódtak az asszonnyal; semhogy komolyan vették volna képességeit. Csak néhány rádióriporter és az Ország-Világ Magazin munkatársa vette a fáradságot hogy utánajárjon a jelenségnek. Ők meggyőződhettek arról, hogy hiteles és lehetséges mindaz, amit a putnoki asszony állít, s amit a hozzá forduló kliensek bizonygatnak. A tudomány mentségére legyen mondva, a hivatalos tudósok között is akadt egy, aki komolyan vette a halottlátót, és a maga eszközeivel megpróbálta kideríteni a különös képesség mibenlétét. Kutatásait azonban nem fejezhette be, mert Jolán asszony meghalt, és sírba vitte tudománya titkát. S azóta - ha Magyarországon nem is - a világban újra és újra felbukkannak emberek, akik állítják: igenis képesek kapcsolatba lépni az elhunytak lelkével. A jelenség magyar elnevezése onnan ered, hogy ezek az emberek általában "látják"a halottat, vagyis le tudják írni a külsejét. A felvilágosult (vagy magát annak mondó) olvasó most talán legyint, és azt mondja "ugyan, ostobaság az egész". De ha végigolvassa e sorokat és belegondol, talán meginog eddigi hite. Mert lehet, hogy van néhány szemfényvesztő azok között, akik halottlátónak kiáltják ki magukat. De nem minden halottlátó csaló! Ráadásul a legtöbb vallásos ember hiszi is - különösen a reinkarnációt valló keleti tanokkal összhangban -, hogy az ember lelke a halál után is létezik valahol. A halottlátók ezt a feltételezést bizonyítják is. Aki őket felkeresi, attól nem kérnek mást, csak hogy idézzék fel emlékezetükben azt, akiről hallani szeretnének. S míg a kérdező a kedves elhunytat maga elé képzeli, a halottlátó is koncentrál. Aztán kérdezés nélkül beszélni kezd. Elmondja, milyennek látja ő a halottat, s ha balesetben hunyt el, sorolni kezdi sérüléseit, vagy leírja azt a ruhát, amiben eltemették. Később közli, hogy a halott "odaát" éppen milyen hangulatban van, borongós-e a lelke, vagy kellemes-e a hangulata, s egyáltalán mi fogadta őt a túlvilágon. A halottlátó - a kérdezők csodálkozására - általában felidézi azt is, hogy mi történt közvetlenül a haláleset előtt. Mit mondott a haldokló a családjának. S nemcsak arról tud, ami négyszemközt hangzott el, hanem olyan családi titkokról is, ami korábban sosem került napvilágra. Magyarul: arról van szó, hogy a halottlátó olyan információk birtokába jut, amelyek nem származhatnak máshonnan, csak vagy a túlélőtől vagy a halottól. Ha arra gondolunk, hogy a halottlátó telepatikus képesség révén a kérdező "agyából szívta el" az információkat, akkor ugyancsak rejtélyes képességet tételezünk fel róla - a gondolatolvasást. Amire megint csak nincs hivatalos magyarázat. A halottlátók azonban nemcsak annak tudnak hiteles részletekről beszámolni, aki az elhunyttal együtt volt az utolsó napokban, hanem olyan személyeknek is, akik talán soha nem ismerték. Mondjuk a nyomozóknak, akik rejtélyes eltűnést próbálnak felderíteni, és a feltételezett áldozatról csupán fényképük van, meg a nevét tudják. A halottlátó ilyenkor is tud olyan dolgokról, amit csak az elhunyt és a közelében lévők tudhattak. Elmondja, mi volt a zsebében elhunytakor, mit vettek el tőle támadói, és hová temették a tetemét. S bizony, nemegyszer előfordult már, hogy a rendőrök a megadott helyen a holttestet meg is találták. Az információt tehát nem a kérdező agyából szerzi be a halottlátó, hanem valahonnan máshonnan. Márpedig ha ez így van, akkor ez egyben arra is bizonyságul szolgál, hogy az ember több, mint a fizikai test. Halálakor csak a test válik élettelenné, a szellemi-lelki-tudati része megmarad, és "valahol él tovább". Ekkor pedig már az is hihető, hogy ezzel a szellemi-lelki lénnyel sikerül kapcsolatot teremtenie a halottlátónak.