Nemere István: A "halálmutató" gyermek  (Tvr-hét 1993/47)

Indiában Uttar Pradesh állam egyik kis falujában 1964 őszén furcsa dolgokat
kezdtek suttogni az emberek. Fél év is beletelt, míg a hír eljutott Gorakhpur
hegyi városkába, onnan tovább a nagyvárosokba, végül Új-Delhibe. Attól kezdve
sokan jártak a gyerek csodájára, de még többen voltak, akik nem mertek a
közelébe menni.
  A kis Rajiv ugyanis hatéves korában beszéd helyett még csak mutogatott. Ám ha
az előtte megjelent felnőttek közül hosszas szemlélődés alapján rámutatott
valakire - az illető néhány hónapon, sőt olykor néhány héten belül meghalt. A
kezdeti nagy láz, a csodavárás hamar lecsillapodott, és bár mindenkit izgatott
a gyerek különleges tulajdonsága, mind kevesebben vágytak rá, hogy meglássák,
hiszen akkor Rajiv is meglátná őket... és talán rájuk mutatna...
  Az egyszerű, babonás emberek már-már fellázadtak a gyermek ellen. Szerencsére
Rajiv apja felvilágosult ember volt, ezért sajátságos kis nyomozást végzett a
fia által "megmutatott" és később elhunyt személyek ügyében.
  Hamar rájött, hogy a kis Rajiv csak azokra mutatott, akik már előzőleg is
valamilyen betegségben szenvedtek, és a betegség végzett velük nem sokkal a
"mutatás" után. Akadt viszont olyan, aki megjelent Rajiv előtt, a gyerek nem
mutatott rá - mégis hamarosan meghalt, mert baleset áldozata lett. A
véletlenszerű eseteket tehát Rajiv nem látta előre.
  Új-Delhiből 1965 nyarának elején kisebb orvoscsoport utazott Gorakhpurba; a
kutatókat újságírók is követték. Az volt a tervük, hogy alapos vizsgálatnak
vetik alá a furcsa, néma gyereket. A kutatók úgy vélték: a gyerek minden
bizonnyal az ember auráját (azaz a test bioenergetikai burkát) látja. A sérült
vagy sérülékeny aurából veszi évre, ki az akinek az élete már nem tarthat ki
sokáig. De azt sem zárták ki, hogy a a gyermek valamilyen más, általunk még
ismeretlen módon érzékeli a közeli egészségkárosodást, a szervezet
összeomlását. Az újságírók, természetesen, inkább afelé hajlottak, hogy a kis
Rajiv valamilyen jóstehetség birtokában van, ami elég szelektíven működött.
Rajiv ugyanis csak a halált tudta megjósolni, más egyéb, a közeljövőben
bekövetkező jó vagy rossz eseményt nem.
  Sajnos, mire a kutatócsoport a gyermek lakóhelyére érkezett, szomorú hír
várta őket: a gyermek egy héttel korábban meghalt. Azt mondták a helybeliek:
talán saját közelgő halálát is megérezte, mert többször önmagára mutatott, és
olyankor sötét szemében félelem ült.
  A titok tehát egyelőre megfejthetetlen maradt; de talán lesz még hasonló
eset, és akkor a kutatók időben érkeznek majd...