Nemere István: Van, aki legyőzi a rákot? (Tvr-hét 1998/21) Nagy kockázatot vállal magára manapság, aki hirdetni merészeli hogy íme feltalálták a rák gyógyszerét. Ezért mi is csak a tényeket ismertetjük a kellő távolságtartással, miután az alább leírtakról a magyar sajtó ez ideig nem ejtett szót. Évekig tartó harcot folytatott a most nyolcvanöt éves Luigi Di Bella olasz professzor a római egészségügyi minisztériummal. A professzor a hormonok felől közelített a rákgyógyításhoz: 1965-ben még csak patkányokon kísérletezett többféle hormonnal, később a sokfelé csodaszernek kikiáltott melatonint próbálta ki önként jelentkező betegeken, és... önmagán. Aztán áttért a somatostatin nevű anyagra. Innen vezetett útja ahhoz a szerhez, amely voltaképpen nem gyógyítja a rákot - tehát a már uralkodó kóros sejteket -, hanem elűzi a szervezetből a rákot kiváltó okokat. Amikor elkészült vele, a hivatalos utat követve beadta azt elemzésre a gyógyszerbizottságnak. Egyszer, kétszer... hatszor. A bizottságot nem érdekelte a gyógyulásokról szóló számtalan jegyzökőnyv, amit a professzor mellékelt az anyaghoz. A tagok egy pillantást vetettek a szer összetevőire, és máris közölték: ennek nincs, nem is lehet gyógyító hatása. A bizottság Di Bella szerint ott követte el a hibát, hogy külön-külön értékelte az összetevőket, így aztán a tagoknak eszébe sem jutott, hogy azok összhatása a fontos. Aztán Róma megfenyegette az összes olasz orvost hogy ha valaki közülük alkalmazni merészeli Di Bella szerét, azt megfosztják orvosi diplomájától és a szakma gyakorlásától... Ennek ellenére huszonöt olasz orvos mégis felvállalta a Di Bella-féle szert, sőt nyilvánosan közzé is tette: náluk az ilyen kezelésre is mód nyílik. A Di Bella-mixtúra tehát kapható, és folyamatosan lehet tesztelni az eredményeit. Di Bella modenai háza előtt ekkor már hosszabb sorok kígyóztak (és ma is kígyóznak), mint a legtöbb kórház radiológiai osztálya előtt... Elsősorban azok reménykednek benne, akikre a modern orvostudomány már kimondta a halálos ítéletet - miután előbb meggyötörte őket a mellékhatásokban bővelkedő radiológiai (besugárzásos) és vegyszeres kezeléseken. A Di Bella-féle gyógyszerben olyan hormon játssza a fő szerepet, amelyet aránylag könnyen lehet előállítani mesterségesen is. Önmagában azonban nem hat, csak a kiegészítő szerekkel együtt hatásos a rák ellen. A "kiegészítők" között pedig ott van az annyit emlegetett melatonin is, vagyis az emberi tobozmirigy által termelt hormon. Di Bella rájött, hogy összefüggés van a melatonin-szint és a trombociták (vérlemezkék) száma között. A szer az eddig kezelt rákfajták 90 százalékánál segített, vagy legalábbis a kezelés után jobbulás lépett fel; különösen a gyomor rosszindulatú daganatai, a tüdő és a mellrák esetében. Akkor hát miért ez a nagy harc? Az állami bürokrácia Di Bella szerint azért áll ellen, mert hatalmas üzletről van szó! Ha kiderül, hogy ez a szer valóban hatásos, akkor a nagy gyógyszergyártó cégek bevétele alaposan megcsappan. Különösen azoké, amelyek rengeteg gépet, eszközt, szert és kiegészítőt gyártanak a kemoterápiához és a radiológiai kezelésekhez. Itt nem kis összegekről van szó: egy Di Bella-féle napi adag (3 gramm) előállítási költsége 2-3 dollárnak megfelelő összeg, míg az olasz állami egészségügyi szervezet három milligramm somatostatinért ezer dollárt fizet! Érdekes jelenség, hogy az állam azért vesztette el a csatát - a jelenlegi állás ezt mutatja -, mert fellázadtak a fővárostól távol eső megyék orvosai, egészségügyi szervei, mi több, a bíróságok és egyéb hivatalok is egyre inkább a professzornak adnak igazat. Az önkormányzatok a fővárosi sugallat ellenére megparancsolják közkórházaiknak, hogy Di Bella szerét adják a rákos betegeknek. De ez a harc a jelek szerint még messze nem fejeződött be.