Bevezető

Füst Milán legendák övezte Naplója a magyar irodalom legnagyobb, legizgalmasabb rejtélyeinek egyike.

Tizenhét éves korában, „jegyzési kényszer”-től hajtva kezdi Füst Milán írni, bár vegyes tematikájú feljegyzéseit naplónak csak 1914-től nevezi. Ez a sajátos műfaj nemcsak az első, amelyben kipróbálja, hanem hosszú évekig az egyetlen is, amelyben „otthon érzi” magát. Negyven éven át, napi két-három órányi munkával készült az általa élete fő művének emlegetett Napló, amely aztán 1944-ben, Budapest ostromakor eltűnt. Megsemmisült – legalábbis a szerző számára. Hónapokig gyászolta „legkedvesebb gyermekét”, s nemhogy folytatni nem akarta a feljegyzések készítését, de a később megkerült füzetekről sem volt hajlandó tudomást venni. (Somlyó Györgytől tudhatjuk, hogy az előkerült naplókat tartalmazó bőröndöt soha nem nyitotta ki.)

Pedig a kézirat nagyrésze megmaradt: hat nagyobb füzet (kötésük, terjedelmük alapján inkább könyvek); kb. tíz ún. kisnapló (tenyérnyi noteszek, vegyes, ötletszerű feljegyzésekkel); megközelítőleg 200 oldal, átdolgozott, kiadásra előkészített naplórészlet; még ennyi vázlat és több száz, a naplóba szánt feljegyzéseket tartalmazó cédula található ma Füst Milán hagyatékában. (Részletes leírásukat lásd az Utószóban.)

A szerző maga háromszor próbálkozott műve megjelentetésével, ám végül csak rövidebb részleteket publikálhatott néhány folyóiratban. A fennmaradt, átdolgozott jegyzetek, illetve a kiadás-tervezetekhez írott előszók alapján nem rekonstruálható a kiadás szerkezetére, felépítésére vonatkozó Füst Milán-i intenció, ezért döntöttünk úgy, hogy egy esetleges közlés-koncepció érvényesítése helyett egymás után sorakoztatva adjuk közre Füst Milán fennmaradt naplófüzeteit, majd az ezek alapján készült, átdolgozott és publikált szövegeket, az elkészült előszókat, s végül a vegyes, de egyértelműen ide tartozó szövegrészek következnek. Ez a heterogén, s természetéből adódóan soha nem teljes szöveghalmaz vezethet a Füst Milán-i Napló fogalmához.

A közlésmód egyrészt megvilágítja a keletkezéstörténetet, egyben Füst alkotói módszerét, másrészt érzékelteti a szerző törekvésének – mindent szavakba foglalni – reménytelenségét.

A Pók Lajos szerkesztésében megjelent (Magvető Kiadó, Tények és Tanúk sorozat, 1976), erősen rövidített és több szempont alapján válogatott (cenzúrázott) kiadáshoz képest jelen közlés Füst Milán fennmaradt, szinte minden, naplóként felfogható írását tartalmazza, kihagyások nélkül. Könyvünk az eddigieknél mintegy háromszorta nagyobb anyagot közöl, így nemcsak tartalmilag kap mást, újat és sokszor meglepőt az olvasó, de a maga valóságában érzékelheti Füst Milán negyven éven át tartó munkájának grandiozitását is.

Amennyire alapvető komponens a Napló (s az egész életmű) jellemzésénél, meghatározásánál a terjedelem, legalább annyira fontos, jelentéshordozó a forma, Füst egyéni írásmódja.

A Füst Milán-i ortográfia nemcsak az adott időszak(ok)ban elfogadott, alkalmazott, (egyébként nem túl egyértelmű vagy szigorú) helyesírási szabályoktól tér el, de gyakran – látszólag – önmagához sem következetes. Füst helyesírását leginkább a párhuzamosan létező variánsok jellemzik. A mondat-dallam, a ritmikus próza sajátos elvét kidolgozó és alkalmazó szerző esetében indokoltnak mutatkozott a lehető leghűségesebb szövegközlés. Így fordulhat elő, hogy néhány, az évtizedeken át is következetesen alkalmazott írásmód mellett ugyanannak a szónak (akár egyetlen sorban) két különböző alakjával találkozzon az olvasó.

Új szempont lehetne a Füst-kutatásokban e sajátos ortográfia értelmezése, melynek során mélyebb, alkotástechnikai összefüggések feltárása is várható. Mintha erre (is) buzdítana egy 1919-es naplójegyzetben Füst: „A logikus dolgokat megérteni könnyű! – ehhez logika kell csak! Nehezebb azt megérezned, ami illogikus: mert ehhez jó ösztön kell.”

Mivel könyvünk egy esetleges kritikai kiadás előzményének tekinthető, s nem a kritikai kiadás igényével készült, néhány kisebb, az olvasást megkönnyítő változtatást tettünk a szövegen, ezek részletes leírását az Utószóban adjuk meg.

A bekezdések, tagolások, kiemelések követésével törekedtünk az írásmű szerkezetének tükrözésére.

A kézirat hiányos (pl. töredezett lapszél, csonkulás) vagy olvashatatlan (áthúzott szavak, rossz íráskép) részeit (.....) jellel láttuk el, míg a bizonytalan olvasatok után (?) jel került.

 

Füst Milán művének ezen lehető legteljesebb és leghűségesebb kiadása a filológusokat azzal a ténnyel szembesítheti: a feladatot nem lehet maradéktalanul megoldani, a Napló rejtélyét nem lehet teljesen megfejteni; az értelmezőket pedig azzal, hogy ezt talán nem is kell megtenni: a Napló éppen a több szinten fellelhető ellentmondások egységbe kapcsolódásában létezik.

 

Szilágyi Judit – Fazakas István