Nemere István: Fényküllők a tengeren (Tvr-hét 1999/16) Sokféle fényt láthatunk éjszaka a világtengereken. A legfurcsábbak azok a mélyből áradó rejtélyes fények, amelyek nemegyszer hatalmas területre, több négyzetkilométerre terjednek ki, és szabályos vagy szabálytalan mozgást végeznek. Ilyenek a fényküllők is, amelyeket már Kolumbusz és hajósai is láttak. A következő évszázadokban gyakran megesett, hogy éjszaka, a tengerészek a vitorlás hajókról, később pedig a gőzhajókról és motoros járművekről is láttak ilyen "küllőket" és "fénykerekeket". Nemegyszer a hajók egész legénysége a fedélzetre gyűlt, hogy megnézze a rendkívüli jelenséget. A fény mintha valahonnan a mélyből tört volna fel, jókora, olykor kilométeres körnek látszott, amelynek a közepén nem volt tengely. Valahonnan a mélyből küllők kötötték össze a kört annak képzeletbeli középpontjával, és mindez forgott! A legtöbb esetben ezek a fények az óramutató járásával egyező irányban forogtak, de ez nem jelent semmit, mert akadtak ellenkező irányú forgások is. Sokkal érdekesebb és talán fontosabb, hogy a küllők és a fénykerék színe menet közben változott! Az is megesett, hogy a küllők nem voltak olyan világosak, olyan erős fényűek, mint a szélen körbefutó "kerék". Néha akkora volt a fényjelenség, hogy egy átlagos hajóról nem is látták egy-egy küllő ágát. A hajók sohasem haladtak a jelenség középpontjában, hanem egyszerűen átszelték. A fények nem követték a hajót. A jelenségnek tehát semmi köze nem volt a hajóhoz, az emberekhez. Előfordult, hogy a fény zöldesből sárgába ment át, majd ismét zöldes lett. Nemegyszer akkora volt a fényküllő, hogy a hajó egy-másfél óráig haladt benne. A Bermuda-háromszög közelében is láttak ilyen vörös és kékes színű köröket. De a jelenség nem korlátozódik arra a vidékre. Akik eddig látták, és vannak már néhány ezren, mind meg voltak győződve arról, hogy odalent a mélyben valamilyen szerkezet (!) forgott, mozgott. A dolognak igenis műszaki jellege volt számukra, nem is jutott eszűkbe, hogy valamiféle világító tengeri féregre vagy egyéb természetes jelenségre gyanakodjanak. Mert ha apró élőlények teszik mindezt, ugyan ki hangolja össze a mozgásukat? 1968-ban olyan eset is volt, amikor egy hajó utasai és egy arra aránylag alacsonyan szálló repülőgép személyzete is látta a hatalmas forgó fényküllőket. A repülő utasai csak pár percig láthatták, de a hajósok majdnem egy óráig élvezték a fénypompás, sokszínű jelenséget. Mellesleg amikor az első amerikai űrhajósok éjszaka indultak Florida déli csúcsáról, ahol akkoriban a Cape Caneveral kilövőállomás volt - visszanézve a Földre ők is nemegyszer tapasztalták ezt a különös dolgot. Előfordult az is, hogy akik a hajókró1 túl sokáig nézték a jelenséget, erős fejfájásra panaszkodtak, utána még napokon át rosszul érezték magukat. Egyes szakemberek ezt azzal próbálták magyarázni, hogy a tengerből áradó intenzív, bár a víz által szűrt fényben lehetnek olyan hullámhosszúságú sugarak is, amelyek károsítják az agyat. De akkor miért akadtak olyan szemtanúk, akiknek a fényküllők látványa csöppet sem ártott? Természetesen a legkülönfélébb magyarázatok születtek. A legfantasztikusabbak tenger alatti városokról szóltak, amelyeket egyesek szerint a valamikori Atlantisz máig élő lakói működtetnek odalent a mélyben. Mások szerint ugyancsak városokról vagy sajátos támaszpontokról lehet szó, ám azokat nem földi emberek vagy hatalmak, hanem a világűrből érkezett idegenek hozták létre, és ők is laknak bennük. Mindennek ellentmondani látszik, hogy a "városoknak" vagy "támaszpontoknak° vándorolniuk kell, mert szinte sohasem látják őket ugyanazon a helyen, mindig másutt bukkannak fel. Erre azt válaszolják néhányan, hogy talán nem is városokról, hanem gigantikus méretű úszó támaszpontokról lehet szó, amelyek ismeretlen okból vándorolnak lent a nagy mélységben, onnan veszik az energiát is, amely működteti őket. Az sincs kizárva, hogy ezek a fénykörök és -küllők nem a felszínen haladó hajóknak vagy repülőgépeknek szólnak - ellenkezőleg, nem szólnak senkinek, hanem csak azok a bizonyos víz alatti "telepek" működéséhez vagy energiafelvételéhez szükségesek. Bár fogalmunk sincs, miről lehet szó, tény viszont, hogy a jelenséget már legalább ötszáz éve ismerik az emberek. Mióta az első hajók átszelték az Atlanti-óceánt és kimerészkedtek a többi óceánra is, azóta szinte folyamatosan tapasztalják a tengerészek a rejtélyes fényköröket.