Nemere István: Fejszámoló művészek vagy zsenik?  (Tvr-hét 2002/17)

Szinte mindenki látott már esztrádműsorban, cirkuszban fellépő fejszámoló
művészeket. Alighanem jobb híján nevezzük őket így. Ezek az emberek négy-,
hat-, nyolc- vagy tízjegyű számokat képesek egy pillanat alatt összeszorozni,
kivonni, összeadni a fejükben. De egyesek ugyanilyen gyorsan vonnak gyököt vagy
végeznek el ennél bonyolultabb számítási feladatokat is.
  Már régóta érdekelte a kutatókat, mi állhat ennek a hátterében. Ne áltassuk
magunkat, már az elején közölhetjük: nem jöttek rá! Hiszen ahány ilyen
"művészt" megkérdeztek, annyiféle magyarázatot hallottak.
  A legtöbben azt állították, hogy látják maguk előtt - mintegy "lelki
szemeikkel" - a számokat. A fejükben mozognak, átcsoportosulnak, és egyszer
csak ott van az eredmény. Ami már csak azért is valószínű, mert nagyon sebesen
adják meg az eredményt. Ennyi idő alatt ugyanis semmiképpen nem végezhetnék el
a bonyolult műveletet, még nem jutnának el az eredményhez. Ha egyáltalán
számolnak...
  Hát nem számolnak! Hanem a laborokban akár a számítógépekkel is versenyre
kelnek és... győznek. Gyorsabbak a gépeknél, bonyolultabb műveleteket végeznek
el, biztosabb az eredményük. Közben fura dolgok történnek az agyukban - hiszen
némelyik ilyen művész agyát "menet közben" különféle műszerekkel figyelték a
kutatók. Az egyik művészt tomográfba tolták be, és nézték az agyát, miközben az
komplikált matematikai műveleteket hajtott végre. Meglepő tartományok
aktivizálódnak az agyukban, olyanok is, amelyeknek legjobb tudásunk szerint
semmi közük nincs a számoláshoz.
  Akadt olyan női fejszámoló, aki a számok színével magyarázta döbbenetes
képességét. Az ő agyában színek kavalkádja kavargott, számára a 0 fehér, az
5-ös kék, 9-es sötétbarna volt, és így tovább. A hölgy azt sugallta, hogy
képességében a színeknek, azok harmóniájának, rendszerének is szerepe lehet.
  Egy grúz számolóművész azt állította, hogy maga előtt látja az agyában a
hosszú számsorokat, azok mintegy elmozdulnak, szétesnek és összeállnak - és az
már az eredmény, csak mintegy "le kell olvasnia" a képzeletbeli
vetítővászonról.
  Többen úgy fogalmaztak a kutatóknak, hogy az agyukban láthatatlan kéz írja
fel a számokat, igen gyorsan rója a számjegyeket egymás után, és ők arról a
"képernyőről" már akkor kezdik leolvasni, hirdetni a végeredményt, amikor az a
láthatatlan valaki még nem is végzett a hosszú számsorral.
  Ismét mások azzal a még meglepőbb elmélettel álltak elő - és nem voltak
hajlandók visszavonni állításukat -, hogy az eredményt az ő tudatukban egy
idegen hang közli. Valakinek a hangja, akit nem ismertek, nem ismernek, sohasem
találkoztak vele, de ez a hang minden alkalommal megszólal, és kivétel nélkül
mindig a helyes végeredményt közli velük, legyen bármilyen bonyolult a
számítás. Ily módon az is kiderül, hogy ezek az emberek igazából nem fáradoznak
a dologgal, nem dolgoznak, szinte semmit nem tesznek, mintegy készen kapják az
eredményt valahonnan vagy valakitől. Ám ez nem jelenti azt, hogy ne fáradnának
bele, ha túl sok feladatot kapnak, ha túl sokáig kell működtetni az agyukat.
  Végezetül kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy nem tudjuk, igazából
rejlik a képesség mögött.