Furcsa világ ez. A postáskisasszony |
| megszólít: „levelet kapott Londonból, |
holnap kihordjuk.” Mindenki szívesen |
| beszélget, de nem mondja, hogy mit gondol. |
Éjfél után egy lámpás ég. A vízben, |
| a mólónál, Windsor Erzsébet szende |
hattyúi úsznak. Kutyád az egyikbe |
| harap? Felségsértésért fognak perbe. |
|
A nyugdíjasok nem férnek bőrükbe. |
| „HA NEM SZŰNIK A HARANGOZÁS, AKKOR…!!!” |
írta az őrnagy a templomkapura. |
| Puskával lődöz a padlásablakból |
a harangozókötélre. Szomszédom |
| befalazta magát – már kilenc éve! –, |
hogy remekművet írjon. Ételt néki |
| gumicsövön pumpál a felesége. |
|
Minden tiszta. Szeretkezés, úgy tűnik, |
| e kisvárosban nem volt, nincs, és nem lesz. |
Még pletyka sincs. Örök rejtély, mi módon |
| került ide mégis néhány kisgyermek. |
Ezeket anyjuk betanítja: hogyha |
| a kikötőben csinos matrózt látnak, |
|
mondják neki: „a kocsma mögött, este |
| tizenegy felé várhatja mamánkat.” |
A férj alvást preferál. Garniszállót |
| tilt a közerkölcs. Ócska farakás |
mellett csinálják, angol módon, állva. |
| Matróznak sem kis megpróbáltatás. |
|
|