Majakovszkij utolsó verse,

melyet megírni a „Csudajó!” és „A poloska” szerzőjének már nem maradt ideje 1930-ban
Poétának
Poétánakindultam el,
indultam el,Poétánakkóstoltam égi mannát,
de egy napon
de egy naponLenin elvtárs
Lenin elvtársde egy naponígy szólt: „Szükségünk van rád,
mert szabotál a Jeszenyin.
mert szabotál a Jeszenyin.Felelj, Vlagyimir, lesz-e rím?”
S én írtam. Három perc alatt
S én írtam. Három perc alatthúsz sort. Jobb vállam feldagadt,
holott a munka könnyű volt. Szép szavak
holott a munka könnyű volt. Szép szavakhelyett
helyettholott a munka könnyű volt. Szép szavakjelszavak;
fiatalos hév, párrímek; kioktatásból pár hideg
zuhany a népnek; egy kevés
zuhany a népnek; egy kevésagresszió meg hencegés
plusz egy csipet
plusz egy csipetorosz humor,
orosz humor,plusz egy csipetamelytől rögtön felnevetsz,
mintha Féliksz
mintha FélikszEdmundovics
Edmundovicsmintha FélikszDzserdzsinszkij csiklandozna meg.
A hír gépszíja elkapott,
A hír gépszíja elkapott,engem közöltek a lapok.
Azt képzeltem: nekem ragyog
Azt képzeltem: nekem ragyogaz ég vörös azúrja,
lettem a Kreml dalnoka,
lettem a Kreml dalnoka,a Cseka trubadúrja,
a forradalmi dobverő,
a forradalmi dobverő,a vakmerő,
a vakmerő,a forradalmi dobverő,a nyers erő,
aki elsőnek ér oda, ahol utalványt osztanak,
s hol kéklik a Népbiztosok Konyháján a káposztaszag.
Ki ott étkezni megjelent,
Ki ott étkezni megjelent,jövőnek nézte a jelent.
Utána le az Arbaton
Utána le az Arbatonúj nadrággal a farkamon –
ki sétált peckesebben?
ki sétált peckesebben?Tejkonzerv volt zsebemben,
hasamban disznókotlett,
hasamban disznókotlett,és biztattam az éhezőt:
„Ne félj, bátyuska, jobb lesz.”
Natasák vártak, Olgák, Tányák s más komszomolkák,
kik kölnimet szagolták –
Lenin kihasznált és dicsért, majd meghalt; nem volt érte kár,
aztán a grúz hiéna jött s én csudajól nem éltem már,
hazudnék, ha azt mondanám,
hazudnék, ha azt mondanám,hogy vicsorított volna rám,
de fizetésem kevesebb
de fizetésem kevesebblett, mesterségem nehezebb
s Tamarák, Tányák, Olgák
s Tamarák, Tányák, Olgáks más csitri komszomolkák
lelkemet szimatolták.
Sok hű barátom otthagyott.
Sok hű barátom otthagyott.– Jobb nékem, ha otthon vagyok,
gondoltam és ha néhanap kimentem a szabadba,
arcomon volt a szájkosár,
arcomon volt a szájkosár,mindkét fülemben vatta,
fejemen micisapka,
fejemen micisapka,orrom előtt a Pravda.
Nézd, nagy melák legény vagyok, kellett nekem a jófalat,
s ugyan mért rúgtam volna ki a szőnyeget magam alatt?
Nemrég még hittem minden szót, aztán csak elhitettem
magammal, hogy hiszek, mivel nem volt lebukni kedvem,
míg rájöttem, hogy nem hiszek
míg rájöttem, hogy nem hiszeksemmit s remegni kezdtem.
– Ne félj, gondoltam, nincsen baj
– Ne félj, gondoltam, nincsen bajmíg homlokodba hull a haj,
kurjongass! lármázz! figurázz! ki ne fulladj az élen!
csettints, mikor az emberek
csettints, mikor az emberekezrei halnak éhen!
Mikor a burzsujt beviszik
Mikor a burzsujt bevisziks aztán, ha megkínozták,
lelövik, rikkantsd: „Így van jól!
lelövik, rikkantsd: „Így van jól!Pusztulnak a poloskák!”
Szeretnél élni? Mit használ a tisztesség s a jellem?
Kanyaríts inkább szatírát az üldözöttek ellen!
Ez mindig a legbiztosabb
Ez mindig a legbiztosabbverstéma s a legpiszkosabb.
Azt hittem, bölcs vagyok s ravasz
Azt hittem, bölcs vagyok s ravaszés lettem rímes falragasz,
(bár azt hiszem, hogy iskolát
(bár azt hiszem, hogy iskolátcsináltam: kell itt a plakát)
a becsületem elfogyott,
a becsületem elfogyott,a tehetségem megkopott,
lettem platánfa levele,
lettem platánfa levele,mit a lejtőn az ősz szele
lejjebb sodor,
lejjebb sodor,csak egyre le,
csak egyre le,lejjebb sodor,le,
le,csak egyre le,lejjebb,
lejjebb,le,le
lelejjebb,és lefele.
Ma este értem feneket.
Ma este értem feneket.Az ember csak unatkozik
a RAPP-ban. De ülés után
a RAPP-ban. De ülés utánbeállított Sztálin Joszip
és nyájasan leckéztetett
és nyájasan leckéztetettmindenkit. Mikor észrevett,
elfordult tőlem. Amiből
elfordult tőlem. Amibőlbeláttam, hogy szerelmem,
a rózsás bolsevik jövő
a rózsás bolsevik jövőtarkóm mögött vár engem.
Döghal vagyok.
Döghal vagyok.De még maradt
De még maradtDöghal vagyok.egy ugrásnyi hatalmam.
A költővel
A költővelvégeztem már;
végeztem már;A költővelmost végzek önmagammal.
 

(Toronto, 1978)