Szonett nem éri fel. A fejedelmet |
| kell hívnom, hogy megmondjam néktek őt, |
Majtény után, ha démoni dühében |
| egy vágya kelt: túlélni az időt, |
vagy ha oltárképet nézett tűnődve |
| s szemfénye kékes lángokat vetett |
mert bujdosásra adta el vezére |
| s háznépéből labanc rimája lett. |
|
Volt úgy, hogy roppant, néma tisztessége |
| kongott körötte mint titáni dóm. |
Máskor játékszobákban állt setéten, |
| játékszabályra, sorsra lázadón, |
vagy erkélyen, hol málló oszlopokba |
| rúgott saruja, míg fenn a barokk |
párkányfestményekről Greco-i árnyát |
| nyilazgatták a puffadt angyalok. |
|
Hogy London s Párizs utcáin nem kellett |
| pirongva járnunk, ez miatta volt. |
Seholsincs-Háza reményekből épült, |
| abrosza sarkán négy eltékozolt |
évszázad ült és szállása tetőjét |
| betörték zúzva a magyar bitók. |
|
Ezért történt, hogy mi, vándordeákok, |
| szegénylegények és szabad zsidók |
jobbágynak álltunk hozzá s ablakából |
| lessük: virrad-e Hevesnél a sík, |
gyertyát koppantunk s döbbent rémülettel |
| nézzük egymást, míg hosszan sakkozik. |
|
(Montgomery, Alabama, 1943)
|