Ha az ember nagyon sokat tanult, |
Mire való a jelen meg a múlt? |
| Hogy elmondjuk egymásnak. |
|
Miből keletkezett a nagyvilág, |
Úgy féltem tőled egykor, cipruság, |
| setétség! Most nem félek. |
|
Ugyan mért szép ez az őszi vidék |
Mert ajtóm előtt alszol, velem élsz, |
|
| mert itt lebegsz köröttem |
és mert megírtam mindazt, amiért |
|
|