indultam el,Poétának | kóstoltam égi mannát, |
de egy napon | Lenin elvtárs |
Lenin elvtársde egy napon | így szólt: „Szükségünk van rád, |
mert szabotál a Jeszenyin. |
mert szabotál a Jeszenyin. | Felelj, Vlagyimir, lesz-e rím?” |
S én írtam. Három perc alatt |
S én írtam. Három perc alatt | húsz sort. Jobb vállam feldagadt, |
holott a munka könnyű volt. Szép szavak |
holott a munka könnyű volt. Szép szavak | helyett |
helyettholott a munka könnyű volt. Szép szavak | jelszavak; |
fiatalos hév, párrímek; kioktatásból pár hideg |
zuhany a népnek; egy kevés |
zuhany a népnek; egy kevés | agresszió meg hencegés |
plusz egy csipet | orosz humor, |
orosz humor,plusz egy csipet | amelytől rögtön felnevetsz, |
mintha Féliksz | Edmundovics |
Edmundovicsmintha Féliksz | Dzserdzsinszkij csiklandozna meg. |
|
A hír gépszíja elkapott, | engem közöltek a lapok. |
Azt képzeltem: nekem ragyog |
Azt képzeltem: nekem ragyog | az ég vörös azúrja, |
lettem a Kreml dalnoka, | a Cseka trubadúrja, |
a forradalmi dobverő, | a vakmerő, |
a vakmerő,a forradalmi dobverő, | a nyers erő, |
aki elsőnek ér oda, ahol utalványt osztanak, |
s hol kéklik a Népbiztosok Konyháján a káposztaszag. |
Ki ott étkezni megjelent, |
Ki ott étkezni megjelent, | jövőnek nézte a jelent. |
Utána le az Arbaton | új nadrággal a farkamon – |
ki sétált peckesebben? | Tejkonzerv volt zsebemben, |
hasamban disznókotlett, | és biztattam az éhezőt: |
„Ne félj, bátyuska, jobb lesz.” |
|
Natasák vártak, Olgák, Tányák s más komszomolkák, |
Lenin kihasznált és dicsért, majd meghalt; nem volt érte kár, |
aztán a grúz hiéna jött s én csudajól nem éltem már, |
hazudnék, ha azt mondanám, |
hazudnék, ha azt mondanám, | hogy vicsorított volna rám, |
de fizetésem kevesebb | lett, mesterségem nehezebb |
s Tamarák, Tányák, Olgák | s más csitri komszomolkák |
|
Sok hű barátom otthagyott. |
Sok hű barátom otthagyott. | – Jobb nékem, ha otthon vagyok, |
gondoltam és ha néhanap kimentem a szabadba, |
arcomon volt a szájkosár, |
arcomon volt a szájkosár, | mindkét fülemben vatta, |
fejemen micisapka, | orrom előtt a Pravda. |
|
Nézd, nagy melák legény vagyok, kellett nekem a jófalat, |
s ugyan mért rúgtam volna ki a szőnyeget magam alatt? |
Nemrég még hittem minden szót, aztán csak elhitettem |
magammal, hogy hiszek, mivel nem volt lebukni kedvem, |
míg rájöttem, hogy nem hiszek |
míg rájöttem, hogy nem hiszek | semmit s remegni kezdtem. |
|
– Ne félj, gondoltam, nincsen baj |
– Ne félj, gondoltam, nincsen baj | míg homlokodba hull a haj, |
kurjongass! lármázz! figurázz! ki ne fulladj az élen! |
csettints, mikor az emberek |
csettints, mikor az emberek | ezrei halnak éhen! |
Mikor a burzsujt beviszik |
Mikor a burzsujt beviszik | s aztán, ha megkínozták, |
lelövik, rikkantsd: „Így van jól! |
lelövik, rikkantsd: „Így van jól! | Pusztulnak a poloskák!” |
Szeretnél élni? Mit használ a tisztesség s a jellem? |
Kanyaríts inkább szatírát az üldözöttek ellen! |
Ez mindig a legbiztosabb | verstéma s a legpiszkosabb. |
Azt hittem, bölcs vagyok s ravasz |
Azt hittem, bölcs vagyok s ravasz | és lettem rímes falragasz, |
(bár azt hiszem, hogy iskolát |
(bár azt hiszem, hogy iskolát | csináltam: kell itt a plakát) |
a becsületem elfogyott, | a tehetségem megkopott, |
lettem platánfa levele, | mit a lejtőn az ősz szele |
lejjebb sodor, | csak egyre le, |
csak egyre le,lejjebb sodor, | le, |
le,csak egyre le, | lejjebb, |
|
Ma este értem feneket. | Az ember csak unatkozik |
a RAPP-ban. De ülés után | beállított Sztálin Joszip |
és nyájasan leckéztetett | mindenkit. Mikor észrevett, |
elfordult tőlem. Amiből | beláttam, hogy szerelmem, |
a rózsás bolsevik jövő | tarkóm mögött vár engem. |
Döghal vagyok. | De még maradt |
De még maradtDöghal vagyok. | egy ugrásnyi hatalmam. |
végeztem már;A költővel | most végzek önmagammal. |
|
|