Amikor először szemedbe néztem
Amikor először szemedbe néztem,
szívem vadul dörömbölt.
Hazamentünk, s nem tudtam három éjjel
aludni az örömtől.
Azóta ezüst lovasok az égen,
hattyúk a szemhatáron.
Üvegharang s csízfütty az ébredésem,
kaleidoszkóp az álmom.
Huszonöt évig a halál aratta
mellettem a mezőket.
Mindig a szenvedés emelt magasra.
De most mi lesz belőlem?
Boldog vagyok. A föld lágyabb alattam,
és félni kezdek tőled.
(Málta, 1966)