Nagy mecklenburgi lovak fonott, szőke |
| farokkal; a házban ostorfonó; |
a fűszeres fűrészporos padlóján |
| kék papírba tekert cukorsüveg; |
a veres nyakú Száraz mészárosnál |
| féldisznók lógnak kampókon; a borbély |
cintányérját rémes szelek cibálják; |
| és minden télen befagy a Duna. |
|
A nők fűzőbe szorított derékkal. |
| Nagy mellek dombvidékén serdültem fel, |
örök árnyékban. Ily keblek növését |
| manapság már nem tűri a divat. |
A férfiak kemény ingmellet hordtak, |
| páncélt, s botot nemesi kard helyett. |
Úgy jártak, mint a bábszínházi bábuk: |
| sehol egy kecses, könnyű mozdulat. |
|
Nyomott világ. A felnőttek pompásan |
| titkolták, hogy szenvedélyeik vannak, |
csak nékünk voltak, gyermekeknek, kik, |
| ha tehettük, belerúgtunk egymásba, |
de főként nékem, ki a negyedik |
| emeleti erkély mellvédjén jártam |
|
éjente a holdkórosok balettjét, |
| hogy felkészítsem magam versírásra |
s az élethez, mely nem örömtanya. |
| Pedig köröttem a világ, az élet, |
családom s a lakás oly mozdulatlan |
| volt, mint hogyha örökké tartana. |
|
|